Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Milyen a szerelem?
Megesett egyszer, hogy a bölcs Besamel háza előtt ifjú férfiak
gyülekeztek. Víg beszélgetéssel kellemesen telt az idő. Ahogy ez
szokott lenni, egy idő után nőkre és a szerelemre tért át a beszéd
tárgya.
„Én Amarantámat annyira szeretem - mondta egyikük -
hogy elveszettnek tűnik minden pillanat, amelyet nélküle töltök.”
„Én azonban - válaszolt a másik - néha szándékosan eltávolodom
a drága Isabelle-től, hogy még oly rövid távoléttel fokozzam az
egymásra váró vágyakozásunkat, s utána annál szenvedélyesebben eshessem édes karjaiba.”
A harmadik ifjú pedig így szólalt meg:
„Amikor édes Sará-val találkozom, mindig újat, addig ismeretlent fedezünk föl egymásban. Ez a legnagyobb szerelem.”
És erősen vitatkozni kezdtek, kinek szerelme a legerősebb. A kellemes hangulat nyomtalanul eltűnt.
A háza kapujában ülő bölcs Besamel csendesen hallgatta a fiatalok vitáját. Azok végül elhallgattak és szemüket rá emelték, hogy legyen bírája a vitájuknak.
Bölcs Besamel egy ideig némán a repülő fecskét figyelte. Végre így
szólt:
„Amikor először meglátsz egy csodaszép leányzót, amilyent
még sose láttál, álmodni kezdesz róla. De akkor még nem szeretsz.
Végre az ő tekintete nem menekül tovább a tied elől, de akkor
még mindig nem szeretsz.
Amikor már ölelésekkel bőségesen ajándékozzátok egymást és minden mozdulata a lelked békéjét és a napjai rendjét zavarja - akkor még mindig nem szeretsz.
De egy idő után a szerencse hátat fordít nektek, a fazék üres, az otthon hideg, a gyerekek sírnak és rendetlenkednek és mindketten bánatot éreztek és az egész világra nehezteltek. És ha a bánatodat nem fojtod magadba és őszintén beszélsz róla, semmit sem rejtve,
együtt keresve ezt a sugarat, amelyen át újra együtt a világosság
felé indultok - akkor tudsz szeretni igazán.
A szerelem olyan, mint egy fecske, amely a hosszú út fáradságait legyőzi.” - ezt mondván a bölcs Besamel szelíd mosollyal lehunyta a szemét.
Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szônyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékm¾veket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük. Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az idôt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelô tekintet, egy ôszinte bók, vagy csekélyke törôdés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetôség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.
(Leo Buscaglia)
Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük
- olykor elcsodálkozva - milyen boldogok voltunk.
/Kazantzakisz/
...a boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat,
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés...
/Dallos S./
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek...
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?
Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.
- Azt hiszem - folytatta az apa - amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.
Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte:
- Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta:
- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk.
Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni:
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba!
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna. - Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.
Megjegyzés: Mindennap gondolkodás nélkül, ezerszám küldjük e-mailben a vicceket, de ha az élet válasz útjairól kell üzenetet küldeni, az emberek többsége kétszer is meggondolja, megosztja-e mással. A primitív, durva és gyakran obszcén szabadon áramlik a neten, ezzel szemben iskoláinkban, munkahelyeinken gyakran el van nyomva a nyilvános párbeszéd a helyes emberi értékrendről. Ha azon gondolkozol, hogy továbbítsd-e ezt az üzenetet, valószínű, hogy keresel a "jó emberek" között, kinek is érdemes ezt elküldeni.
“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”
(Goethe)
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban!
Juhász Gyula : Szikratávirat
Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!
Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság előtt!
Bukottak! Győztesek!
Az Igazságban egyesüljetek!
Hívők! Kételkedők!
Az Ember vérzik: Szeressétek őt!
Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!
Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!
1921
· kapcsolódó kép 1.
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
· kapcsolódó kép 5.
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Kányádi Sándor
VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó oltalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Cinke
A kislányomék is panaszkodnak,hogy állandoan esik és essökabátnélkül else lehet indulni és hüvös van.De állitolag mondja a meterologia,hogy tovább megy Angliafelé a meleg.Szegényekre már ráférne.Remélem mire mész csak jobb idölesz.
Jövöhétre jo nyaralást kivánok és pihenést!
Mártika
Itt is nagyon meleg van. Képzeld, most irta a lányom, hogy náluk még mindig esik az eső. Reggel 8 óra óta az autópályán áll a sor, délig nem ért be a munkahelyére.
Képzeld ha én megyek nemsokára, lehet, hogy a reptéren várom a lányom és ö majd akkor is elakad az autópályán.....
Puszi
http://videogizmo.hu/index.php?vcmd=show&nid_object=13328
http://www.indavideo.hu/video/Poz
ez vicces
Szia Cinke!
Nagyon szépek az idézetes képeid
Nálunk borzalmas meleg van csak ugylehet kibirni,hogy nem megyek sehova.Sikerült elintézni amit akartam a multhéten mert tudtam hogy kánikula lesz.
Te is vigyáz magadra
"Egy életünk van, ne tegyük tönkre, élvezzük, amíg lehet, így is olyan gyorsan véget ér. És nem árt, ha rámosolygunk a másikra, nem kerül semmibe, biztos jó perceket szerzünk neki."
,,Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatűnnek az élet egy ősvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk vajon mi választottuk-e ezen ősvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben mielőtt tovatűnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ősvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!"
Sengá Wiolon: Szavak, szavak
Vigyázz, a szó nagyhatalom,
ha kimondod, nincs irgalom.
Visszavonnád, hova ejted,
de árnyékát ott veti meg.
Máris elfelejtjük, mondják,
ám ez csak udvariasság.
Minősíti kimondóját,
megérinti a célpontját.
Korbács lehet, gyakran rombol,
gyenge lelket lesúlyt orvul.
Kifordít a nyugalomból,
összezúz, hangosan tombol.
Máskor mézes, szívhez szóló,
hiúságot megmarkoló.
Célját amíg el nem éri,
milyenségét addig őrzi.
Gondold hát meg, mit is mondasz,
eszmecserét hogyan folytatsz.
Használj mindég oly szavakat,
melyeket te is elfogadsz.
Recept
Se meghalni, se nem élni
Lemondani, de remélni.
Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni.
Elaludni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.
Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.
Nézni, nézni, elámulni,
Csak bámúlni és ámúlni.
Örűlni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel.
Heverészni és sétálni,
Fütyörészni és tréfálni.
Mindenkit mosollyal csalni,
Mulattatni vígasztalni.
Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni.
A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni.
Tenni venni, jönni menni,
Képzeletben messze lenni.
Túl gondolni a világon,
Túl az óperenciákon.
90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából. Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn. A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét. Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!
- Mért nem bújócskázik senki Az anyóssal?
- Mert nincs olyan marha aki megkeresné.
- Hogy fog kinézni Tarzan ha nekimegy egy fának a dzsungelben?
- Torzan!
Rainer Maria Rilke
A gondolat szabad
Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!
Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: ,,állj!''
Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester - téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát - az Isten egyedül.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem,
hogy Te süket vagy.
Nem kértem mást, csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg.
nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél,
nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
He ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni."
(Agnes Beguin)
Dsida Jenő: Névtelen vágy
Szép lenne:
ha a költőnek lenne egy homályos kertje,
melyet nem fog körül semmilyen kerítés,
szürke ködökben foszlanék négy határa...
és a közepén állna egy sokablakos kastély.
A nagy kertben sétálna a költő
széles, nagykarimájú kalapjában
és széltől lobogtatott, kerek, fekete köpenyében,
számolva a két keze ujján, hogy meddig élt.
Ősszel, mikor puha szőnyeget szőnek
a suttogó fák zizegve-hulló sárga levelei,
kampós botjával maga előtt kaparászna,
hogy előtte, utána zörögjön a süppedő avar.
Megállna az alkonyati hűvösben.
Rádőlne a tóparti szomorufűzfák hallgató törzsére:
kilesni a mélységes csend titkát
és ritmustalan sorokba dalolná másnap,
harmadnap egyedül, csendesen, egymagának...
A kastély ablakából pedig örökkön-örökké
két tágranyílt szem kisérné minden léptét,
s ha nagyon messzire talál elkalandozni,
mindig lenne, aki könnyezve félti:
hátha elmegy és nem tér többé vissza!...
Szatmár, 1925. július 11-én
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Szia Mártika!
Nagyon szépen köszönöm.
Komáromi János:
Jó éjszakát!
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
A padlás (musical) : Szilvásgombóc
Íme a Föld, sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember, nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:
van-e titka, van-e íze, van-e szíve, ami jó.
Van-e magja, van-e még egy, van-e húsa olvadozó?
Az ember, mint a Föld olyan, s a gombócnak is lelke van!
Szilvásgombóc, ó-ó-ó-ó, a felszín édes hó, rajta aranyszínű morzsa.
Szilvásgombóc ó-ó-ó-ó, megkóstolható.
Benne van a kenyér, benne van a víz, benne van a tudás, benne van az íz,
benne van az idő, benne van a szó, benne van a válasz: embernek lenni jó, jó,
kívül hamvas, belül tűzforró, jó, jó, jó jó, ez a jóízű kisbolygó.
Szilvásgombóc ó-ó-ó-ó jaj, jaj, jaj, de jó!
Szilvásgombóc ó-ó-ó-ó, megkóstolható, ez az édes kisbolygó.
Szilvásgombóc!
JO NYARALÁST KIVÁNOK!
További szép napot kívánok!
Nagyon szépet küldtél
köszönöm szépen.
Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket,
és nekivágunk saját kalandjainknak.
Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk,
amikor megünnepeljük az örömöt,
amikor időt találunk álmainkra, és arra,
hogy higgyünk a csodákban.”
(ismeretlen)
Szia Magdika!
Szép napot kivánok!
Tatiosz: A szeretet emeli trónjára az embert!
Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk.
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi.
Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is.
Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled.
A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.
Nagyon drága a kis Szem.
Olyan édesek mikor
tanulnak futni.
A barátság kertjeA barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."Paolo Coelho
EZEK szuperek!!!
Az életünk egy furcsa kis mese,
szeszélyes játék, bús színész dolog,
minden egy szürke váz körül forog,
fénnyel cifrázva, könnyel is tele. . .
Az életünk egy furcsa kis mese.
Ami körülvesz, minden:színfalak.
Nincs hang, nincs szellem, nincs szín, nincs alak,
a fény, a rózsa, a dal, a babér,
ha majd kilépünk újra visszatér,
s új élet-színészeknek itt marad.
Ami körülvesz, minden:színfalak.
S vajjon, ha majd, a halk függöny legördül,
s érezzük már a Csend leheletét,
elmondhatjuk a taps elé kiállva,
hogy nem játszottuk mi sem el hiába
e végzetes, csodálatos mesét?
Nagyon szépeket küldtél
Pécs gyönyörű város.
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.
Szia Magdika!
Tündéri bájos a kisunokád
Váci Mihály: Mintha
Ez a folyó mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.
Mintha élet lenne az élet,
éltetne is - míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.
Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az, mi voltam, s mi lehetnék.
És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz - mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.
Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na, szólj hát!
A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.
Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.
ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.
Világunk mintha már az lenne,
minek az ember elképzelte,
s benne semmi dolgunk se lenne,
s mintha belenyugodnánk ebbe.
A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.
Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.
Antoine de Saint-Exupéry
Szia Mártika!
NE ADD FEL SOHA
Valamit mindig lehet tenni...
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.
Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. mindegyik fogott egy lapátot és elkezdtek földet lepátolni a kútba.
A szamár megértette, hogy mi történik és először rémíyztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
HÁT.....majdnem!
Vmi olyan a vágyam- már annyit kerestem, olvastam- ami arról szól, hogy a pedagógus és a gyerek kapcsolat...
Még mindig keresem az IGAZIT. Egy kiadványhoz-ba kellene valami találó, frappáns idézet.
Szia!
Szivessen nemtudom ilyesmire gondoltál?
KÖSZÖNÖM
Antoine de Saint-Exupéry
"Csak akkor lélegzünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba! "
Ha túl okos vagy, csupán egy darabig hagyod elmenni a dolgokat, és ott megállsz. Az egész elméd azt mondja: "Ez már túl sok. Ezen a ponton túllépni már veszélyes." A szerelem csupán egyetlen kielégítő élményt ismer, mégpedig a csúcsig, a legvégső csúcsig való eljutást, ha csak egyetlenegyszer is. Akkor hatalmas energiaátalakulás megy végbe. Megismerni a szerelmet a csúcsponton elég egyszer; azután szükségtelen újra és újra eljutni oda. Az élmény egyszerűen megváltoztatja egész lényedet. Ezért légy kevésbé okos. Felejtsd el az okosságot; légy kótyagosabb!"
osho
Kölcsey Ferenc
"Többször mondám: az élet fő célja - tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek sem lehetetlen.
Tehát tégy!
S tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél."
Wass Albert
"Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön.
Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni.
De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban. "
Kahlil Gibran
"Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. "
Vágó Zsuzsanna
"A Szeretet Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A Barátság Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse. "
Konsztantyin Mihajlovics Szimonov
Várj reám
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.
/Lányi Sarolta/
Márai Sándor: Pillangó
Egy pillanatra megvillant az értelem fénysugarában a gondolat, mint a pillangó - de te éppen másra figyeltél.
Valaki beszélt, valamire vágytál, valami kínzott vagy elfoglalt. S mikor utánanéztél, már elröppent a gondolat, mint a pillangó.
Ezért tanuld meg, hogy gondolkozni nem is lehet elég figyelmesen.
Nem élhetsz eléggé készenlétben, ha gondolkozni akarsz. Mert néha megvillan az a kis ötlet, mely nem éppen világraszóló; talán csak tetszetős, valami, amit érdemes óvatos ujjakkal megragadni, gombostűre fűzni és üveg alá állítani, örökre; s ha nem figyelsz oda, továbbrepül ez a színes semmiség, s nem tér vissza soha többé, s üresebb és szegényebb lesz a világ.
Te csak figyelj, akármit beszélnek is körülötted. Figyelj a pillangóra, amint átlebeg az értelem fénysugarán, villogva, himbálva és táncolva, s ne légy soha lusta, fáradt vagy közömbös, kinyújtani utána kezed.
Könyvek révén, sokan lesznek tudóssá az iskolán kívül is, könyvek nélkül pedig senki sem lesz tudós, még az iskolában sem...
/Comenius/
A lélek könyv nélkül olyan, mint madár szárny nélkül.
/orosz közmondás/
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk jutatni - a versből az irodalomból is azt kellene.
/Kányádi Sándor/
A könyv a lélek világossága, a test tükre, megtanít az erényekre, és elűzi a bűnt; ő a bölcsek koronája, az utazó kísérője, az otthon barátja, a beteg vigasztalója, a kormányzók társa és tanácsadója, az ékes szólás illatdoboza, gyümölccsel teli kert, virággal ékes rét; ha hívják, jön; mindig készenlétben van, mindig előzékeny; ha megkérdezed rögtön válaszol; felfedi a rejtetett, megvilágítja a homályosat; balszerencsében megsegít, jósszerencsében mérsékletre oktat.
Ismeretlen szerző (Kb. XIV-XV. századból)
A természete szerint sötét könyvtár és a benne élő tücsök - A könyvtárosok, azoknak a lényeknek az utódai, akik régen éltek, még mielőtt a Múzsák megszülettek. S mikor a múzsák elkezdtek énekelni, olyan önkívületbe estek, hogy csak hallgattak, hallgattak, és megfeledkeztek evésről, ételről, italról. Zeusz e lényeket tücsökké változtatta, és egyedül nekik engedte meg, hogy a táplálékért ne verejtékezzenek, hanem egész életüket múzsai módra, gyönyörködve, élvezve, olvasgatva, szemlélődve, csendesen éljék le.
/Hamvas Béla/
...a könyv az az eszköz, amely nélkül nem tudom elképzelni az életet, s amely nem kevésbé tartozik hozzám, mint kezem, vagy a szemem.
/Belgrano/
...nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kel ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha mindennap időt adsz lelked művelésének, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot, vagy ismeretet: Nem fontos, hogy sok író legyen közösségben , de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és igazat; fontosabb, hogy megismerjed.
/ Márai Sándor/
Aki a gyermekek lelkében horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett, emléke jó helyen van.
/Molnár Ferenc/
A könyvet mindig ketten alkotják :az író, aki írta, az olvasó, aki olvassa.
/Kosztolányi Dezső/
A gyermekolvasó pedig a jövő olvasója. Bizony befellegzett annak az irodalomnak, amelyik a saját olvasótáborát elfelejti felnevelni. Nem évült el, amit Benedek Elek réges-rég a lelkünkre kötött : miként a házat, úgy a kultúrát is alulról kell elkezdeni építeni. A gyermekkultúránál!
/Komáromi Gabriella/
A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont is nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek a könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.
/Szent-Györgyi Albert/
...csak abból lesz a jövő közönsége, akit gyermekkorában olvasni tanítottunk, elvisszük színházba, hangversenyre. És ha valaki is legyintene, hogy van ennél fontosabb dolgunk is, jó lenne, ha észbekapna, hogy nincs ennél fontosabb dolgunk!... nincs ennél jobb befektetés.
/Csukás István/
,
"Még nincs késő. még semmi sincs elveszve. Hogy felszabadítod-e magad csak Rajtad múlik. Mindig és minden megváltoztatható, csak útra kell kelned. Akár indulhatsz mezítláb is, semmi nélkül. Üres hátizsákkal. S a zsák majd lassan megtelik. Útközben ne felejtsd el kidobni belőle azt, ami feleslegessé vált. Ne cipeld magaddal azokat a dolgokat, amik idővel lommá váltak. Csak lehúzzák a válladat. A zsákodban nem lesz helye a hasznosabb dolgoknak. Örömteli élményekkel rakd tele, s akkor sosem lesz nehéz. Ne cipeld a fájdalmakat, mert elveszik Tőled az öröm szépségét, olyan leszel, mint aki napsütésben is éjszakában él.
Élj a fényben, a napsütésben! "
Osho
Tulajdonképpen a gyerekek tanításával kapcsolatos lenne ideális!
Itt nézted már?
http://www.citatum.hu/kategoria/Oktat%E1s
Segítenétek!? Oktatással, tanítással, pedagógiával....iskolával kapcsolatosak kellenének.
Találtam már itt-ott, de vmi frappáns kellene, ezért is fordultam hozzátok, annyi jó dolog gyűlt már itt össze.
Szia Magdika!
Szép napot kivánok és jo kirándulást!
Nagyon jo a vicc
Ki hogy hal meg? Túl azon, hogy a tűzoltó elég gyorsan.
Az aratóért jön a kaszás.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnárt felőrli az élete.
A szabónak elszakad az élete fonala.
A pék megeszi kenyere javát.
A kertész a Paradicsomba kerül.
A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
Az órásnak üt az utolsó órája.
A kalauz eléri a végállomást.
A prímásnak elszakad a húrja.
A hajós az örök nyugalom tengerére vitorlázik.
A pénztáros elszámol az élettel.
A búvár örök álomba merül.
A trombitásból végleg kifogy a szusz.
A koldus jobblétre szenderül.
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál.
A bérlő örökös otthonra lel.
A boldogtalan megboldogul.
A léghajósnak elszáll a lelke.
A vegetáriánus fűbe harap.
A vadász az örök vadászmezőt fürkészi.
A virágárus alulról szagolja az ibolyát.
A hegymászó feldobja a bakancsát.
A kovács elpatkol.
A papnak harangoznak.
A vadásznak lőttek.
A filmrendezőnek megjelenik "vége" felirat.
A színésznek végleg legördül a függöny.
A muzsikusnak elhúzzák a nótáját.
A szabót kinyírják.
A kis embereket elteszik láb alól.
A meteorológusnak befellegzik.
Mi a különbség a férfiak és a felhok között? Semmi. Ha elhúznak, akkor szép nap ígérkezik.
Miért van a férfiaknak a lovaknál több agytkervényük? Hogy a szombati autómosásnál ne a vödörbol igyanak.
Miért szeretik a férfiak a "szoke nos" vicceket? Mert a humornak ezt a színvonalát még nagy nehezen megértik.
Mikor ér egy férfi 100 forintot? Amikor a szupermarketben a bevásárlókocsit tolja.
Mi a különbség a száraz kutyaeledel és a férfi között? Az elobbiben több az agyvelo.
Miért nem kapják el a férfiak a kergemarhakórt? Mert ok disznók.
Miért kell a nonek inkább szépnek, mint okosnak lennie? Mert a férfiak inkább látnak, mint gondolkoznak.
Hogyan nevezik azt a férfit, aki agyi teljesítménye 90%-át elveszítette? Özvegy.
Nagyon jót nevettem !
szép az idétet is köszönöm
Vasárnap reggel a házaspár az ágyban lustálkodik,
és a férj elkezd a feleség körül matatni.
Finoman megcirógatja az oldalát, aztán megérinti a derekát, lenyúl a combjához. Az asszony kéjesen nyújtózni kezd:
- Egy kicsit feljebb... Egy kicsit lejjebb...
Erre a férje abbahagyja a motoszkálást.
A feleség csodálkozik:
- Mi történt, miért hagytad abba?
- Megtaláltam a távirányítót.
Szép estét kívánok!
Radnóti Miklós - Éjszaka
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Jó éjszakát, szép álmokat!
Kapcsolódó képek:
· kapcsolódó kép 1.
Nagyon sokan szeretik Márai Sándort ezért hoztam egy idézetet és ciket rola!
"Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen."
Márai Sándor (1900-1989) Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne (szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet. Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag egyenest ellenségüknek tartják.A nagy elbeszélő annak adja bizonyságát ebben a kötetben, hogy a rövid írásoknak is mestere. Márai mindig, figyelt, megfigyelt, szemlélődött. Elmondja nekünk véleményét a szerelemről és barátságról, életről, öregségről és elmúlásról. Vallomások ezek művészetről és irodalomról, az írásról, életéről, egy életről könyvek között.
Már érezhető egyfajta írói rezignáció, elfordulás a közélettől, befelé fordulás. Ugyanakkor e mesteri miniatúrákban is rácsodálkozhatunk az érzelmeknek és intellektusnak a nagysikerű elbeszélésekből már ismert oly utánozhatatlan egyensúlyára.
Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és megjelent könyveit illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később hazahívják, de ő csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik életévhez, közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.
Tiszta pedig semmi sem marad magától
Sem a testi, sem a lelki vagy a szellemi világban.
Amit az ember magára hagy, és nem törődik vele, az bekoszolódik – tudjuk jól. Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Amire hangolod magad, azt fogadod be. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. És ez a törvény nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világra is vonatkozik.
Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk.
Ha nem is látjuk, de érezzük őket. A reggeli fürdésnél gondolj a lelkedre is. Mosd meg azt is, és kérj védelmet a világban működő rossz erők ellen.
Müller Péter
A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.
/Hemingway/
hogy az élet öröm lenne.
Felébredtem, és láttam,
hogy az élet kötelesség volt.
Megtettem a kötelességet, és lásd,
a kötelesség örömmé vált.
(Rabindranath Tagore)
(Pilinszky János)
"A bizalom olyan döntés,amit Neked kell meghoznod.A bizalom hozzáállást jelent.A bizalom kockázatot jelent,melyet vállalnod kell.A bizalom ára a sebezhetöség.A bizalom olyan felelösség,melyet önként kell vállalnunk.Annak az embernek,aki bízni akar,magának is megbízhatónak kell lennie."
Tom Marshall
„A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív."
/Maurice Maeterlinck/
A férj hajnalig kimarad a barátaival. Mivel nem mer hazamenni, isteni szikra pattan ki az agyából: kitalálja, hogy felhívja a feleségét és azt mondja neki, hogy elrabolták. Reggel ezt meg is teszi.
- Szívem, ha jelentkeznek nálad az emberrablók, ki ne fizesd értem a váltságdíjat, mert megszöktem tőlük.
- Érdekes- mondja az asszony. A két haverodnak ez már hajnalban sikerült.
Egy ország
Valahol biztos létezik egy ország,
hol a boldogság kék madara él
lágyan ringnak a szélben a virágok
s a napnyugtára boldog hajnal kél...
Valahol biztos létezik egy ország,
buja erdők és sejtelmes hegyek közt
hol fűszeres, szerelmes illat száll,
s kőkemény sziklákkal nem harcol az ár...
Valahol biztos létezik egy ország,
hol a szomorúság nem vert tanyát,
szíved bánatát nem kell elsírnod,
mert szívedet a boldogság hatja át.
Sillingi Julianna verse
Szép estét kívánok
Mártika!
Olyan szépek elmentettem és elvittem magamhoz.
Kicsit morbid de jó vicc!
A lakásavatón a háziasszony elhűlve olvassa
az egyik csokron a feliratot:
"Nyugodjék békében".
Amikor másnap reklamálva felhívja a virágboltot,
a boltos próbálja nyugtatni:
- Elnézést kérünk a hiba miatt,
elcseréltük a csokrokat.
De képzelje magát a másik fél helyébe,
aki a temetésen azt olvassa:
"Gratulálunk az új otthonodhoz".
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.Baranyi Ferenc: Rózsa
Egy példány van csupán a csillagmilliókon
belőle is, aki az én egyetlenem,
tüskéit önmaguk próbájától megóvom,
hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,
tépné csokorkötő, legelné báva bárány
s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt,
tüskéi - úgy hiszi - túltesznek harci lándzsán
s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.
Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem
és holtig meghagyom önáltató hitében,
hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.
Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna,
serkedő véremet ejtem sziromzatára,
hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.
"Ha kell, járj egyedül -győzelmed csak még édesebb lesz.
Ha kell, járj lassan - nem fontos, mikorra jutsz el a célig.
Ha kell, kezdd újra megint és ismét - a siker minden alkalommal közelebb kerül.
Ha kell, fogadd el,bármit kell is -lehet, hogy nem lesz könnyű megtenned,de megkönnyíti a dolgod.
Ha kell, hagyd abba a futást -így rád találhat a boldogság.
Ha kell, valld be, hogy segítségre szorulsz -így segíthetsz magadon.
Ha kell, küzdd le a félelmet - félelem nélkül minden lehetségessé válik.
Ha kell, változtass -megváltoztathatja az életedet.
Ha kell, add meg magad -harc nélkül, s megleled a békét.
Ha kell, köss kompromisszumot -de tartsd magad elveidhez.
Ha kell, folytasd azt,mi lehetetlennek tűnik - csak akkor lehetetlen, ha kiszállsz.
Ha kell, állj meg -s elkezdődhet egy új élet.
Ha kell, próbálj valami egyebet -s bölcsebbé válsz.
Ha kell, várj - csodás dolgok történnek majd mindennap.
Ha kell, élj bizonytalanságban - az a bizonyosság, ha bízol magadban.
Ha kell, bízzál -és bizakodásod erőt ad neked.
Ha kell, lépj tovább -álmaid türelmesen várnak rád."
Nancye Sims
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örrökévalóságot,
s tartsd a a tenyeredben a végtelent.
(William Blake)
Nagyonszép köszönöm Cinke!
Reményik Sándor:
Margaréta
A bükki rét, - a margarétás rét.
Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha.
Mi a barátság? Vajon mi az?
Egy kötelék, mely összetart
Egy erős híd, amely két ember
szövetségét köti össze.
Kössünk mi is szövetséget
Erős hidat építsünk fel
Legyünk mi is jó barátok
De akkor, ha te is akarod.
Szeretnélek megismerni
Rólad minél többet tudni
Segíts ebbe te is nekem
A szövetséghez két ember kell!
Nem vagyok se erős, se szép
De a lelkem tesz erőssé
Fogadj el úgy, ahogy vagyok
Külsőleg csak ennyit tudok.
Beszédhibákkal küszködöm
Énnekem ez nem nagy öröm
Sok hibával beszélek én
Pedig sok jó dolgot mondanék.
Ha tőlem kérsz segítséget
Tudásom szerint segítek
Legyen az bármilyen dolog
Előtted mindig nyitva állok.
Ha gondok gyötörnek téged
Áruld el, velem beszélhetsz
Nagy titkaidat megtartom
Senkinek el nem árulom.
Kérlek, mondd el majd egyszer,
hogy rólam mi a véleményed
Bármit mondasz, elfogadom
Hibáimat kijavítom.
Mi a barátság? Most már tudod
Menjünk mi is ezen az úton
Segítsünk egymásnak mindenkor
Jóban, rosszban akármikor.
- Úgy látom, kétféle bécsiszelet is szerepel az étlapo. Mi a különbség a kettő között?
- Az egyiket nehéz megrágni, a másikat kifizetni!
- Hát, hogy is magyarázzam...? Hát szóval az infáció az, amikor az én jövő havi fizetésemből csak a múlt havi számlákat tudom kifizetni.
Nagyon jók a képeid!
- Alighanem az zavarja az éneklésben
- Tapsoltak? - kérdezi a dobos.
- Miért? Játszunk már? - kérdez vissza a bőgős.
Jevgenyij Jevtusenko: Mindenkiben van érdekes vonás
Mindenkiben van érdekes vonás,
az ember sorsa bolygó-sors, de más,
mindegyik egy külön lét, önmaga,
s nincs bolygó, melyhez hasonlítana.
S ha valaki felnemtűnően élt,
s a felnemtűnéssel eltűnni vélt,
az éppen azáltal lett érdekes,
hogy mindenütt felnemtűnést keres.
Mindenkinek titkos világa van.
S van benne perc, mit élvez boldogan,
s van szörnyű óra is, melytől remeg,
de mindezt senki sem tudhatja meg.
És aki meghal, egyedül hal-e?
Az első hó is meghal ővele,
az első csókja, első harca - mind
magával viszi, ha az óra int.
Maradnak hidak, gépek, sok csodás
írói mű s festői alkotás.
Sokuknak sorsa: időt állani,
mégis elmegy, belőlük valami.
Zord törvény osztja vak parancsait,
nem emberek, világok halnak itt.
Az ember gyarló arca visszaint,
de róla mit tudunk lényeg szerint?
Nem titok testvér s jóbarát nekünk?
Egyetlenünkből is mit ismerünk?
Apánkról is, kivel egyvér vagyunk,
mindent tudva, semmit sem tudhatunk.
Elmennek visszahozhatatlanul,
titkos világuk meg sosem újul.
S bennem mindig kiáltó szó riad
e visszahozhatatlanság miatt.
(Áprily Lajos fordítása)
"Igaz: nagy mester a Szerelem nagy tanár, és
ami sose voltunk, belőlünk azt csinál, és
Gyakran egy pillanat elég, ha ő tanít,
Hogy kicserélje az ember erkölcseit.
Áttöri sáncait szivünknek és agyunknak,
S gyors eredménye mind, mind egy-egy
csoda úgy hat. "
Moliere
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.
Tyche
Juhász Gyula
ARANYKOR
Hegy oldalán feküdni
Ha május napja jár át
S szívedbe hegedülni
Hallod tavasz varázsát,
Ifjú szemekbe nézni
S kékségre a magasban;
A percet megigézni,
Hogy szárnya mozdulatlan
Ragyogjon még a fényben
S valami régi dalban
Haljon meg észrevétlen,
Ez a boldogság, szépem!
"Az embereknek mindig hinni kell valamiben,hogy van egy jobb hely,mint ahol éppen most vannak és hogy elérhetik azt a helyet.
És szeretnek összetartozni, és csoport részévé válni és többnek érzik magukat a kívülállóknál.Ezért jönnek létre a szövetségek és társaságok."
Ed Greenwood
Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra,hogy érdemes egy kis fényért,melegért tövig égni,mert a kis dolgok fénye az,amely széppé,meleggé teszi az életet.
Molnár Ferenc
Tartalékok
Mindenből kettőt tartsunk kéznél,
/Tatios/ami az élethez kell.
Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk,
két kedves szavunk legyen egy helyett.
Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat
- az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen,
hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.
A természet bölcsen gondoskodott az egyről:
társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja.
A férfihez a nőt a nőhöz a férfit.
Az emberhez embert.
A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen.
Így ha apadna a szeretet,
fogyna a türelem,
csappanna a jóindulat,
ott a tartalék a kezünk ügyében.
Tudjuk, hogy hol keressük őket,
és boldogságunk is megduplázódik.
"Legyen szíved, mely sosem válik kövé, legyen kedved,mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz"
C.Dickens
Köszönöm a szép hangosverseket
Lassú tánc
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan ...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan ...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot, Mert nem volt
időd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu
vagyok, ésmég egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem
azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor
alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,
egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent
tanultam tőletek, emberek. . . Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy
embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek
vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma
látod utoljára azokat, akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd
nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Gabriel García Márquez
Tatiosz: Életművészet
Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – disz, ragyogás, külcsin nélkül.
"Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik."
Dalai Láma
"Ha igazán őszintén és elfogulatlanul, gondosan megvizsgálunk minden helyzetet, akkor rájövünk, nagymértékben mi is felelősek vagyunk az események alakulásáért."
Dalai Láma
Ez is nagyon szép vers.
Hallgasd meg! 
http://www.hangos-versek.hu/mambots/content/mgmediabo t/players.php?params=standalone,true|type,mp3|path,hanganyag /files/Garai_G_rozsa.mp3|width,300|height,300
Szia Mártika!
Hatos Márta:
Felelet
Azt kérdezed, van-e lelkem?
Van-e szívem, kristálytiszta,
hogy a fellegeket járjam?
Van-e kincsem, olyan,
ami másnak nincsen?
Mert csak így hozod a lelked,
hogy örökre nekem adjad?
Kell, hogy tudjad,
kell, hogy érezd!
Nem lehet, hogy kétkedj benne,
hogy az ami rád vár most itt,
valóságos kincs ne lenne!
De ha mégis kételkednél,
fogd fel egyszer hulló könnyem,
s meglátod, hogy valamennyi
mélyből hozott igazgyöngyszem
Kik a boldogok?!
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
(Dr. Gyökössy Endre)
hm...hát ez vicces..:P
Reményik Sándor Gyopár
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.
Mert úgy lehet:
Kapcsolódó képek:Egy hullócsillag szállt alá oda,
Ép a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.
· havasi gyopár:-)
Ha túl nagynak tűnik a lépés, ne félj megtenni, s közben gondolj arra: egy mély szakadékon sem lehet átugorni két kis lépéssel.
Keleti bölcsesség
"... nagyon óvatos vagyok annak megfogalmazásában, hogy egy ember jó-e vagy rossz? Mert láttam, hogy minden a helyzeten múlik, ami belőlünk a jót vagy a rosszat kiugrasztja."
Örkény István »
Szia
köszi,hogy hozol szép dolgokat és megosztod velünk
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod
középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben
visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra
intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. .
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres
pillanatokban....
Mi látjuk az összekuszálódott, sokszinű, értelmetlennek tetsző fonalakat.
Isten pedig látja fentről a mintát."
Téged látlak
Már mindenben Téged látlak,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna,hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
A holdban is Te rejtőzöl,
s ha magadra húzod a felleget,
nékem fölfesti rá az arcod
a mindenható képzelet.
Ha távoli csillag hunyorog,
messzerévedő szemedet látom,
s ha tűnő fehőt oszlat a szél,
a Te kezed int a láthatáron.
Ha neszez a lomb, susog a nád,
fülembe Te suttogsz lágyan,
s Téged látlak kipirulni
a lenyugvó nap bíborában.
Ha mozdul felém egy kósza ág,
látom kitárulni két karod,
símogató ujjaidnak érzem
a bőrőmet érintő napot.
Ha jönnek a virrasztó éjszakák,
Te csókolsz szememre mégis álmot,
s szád ég szorosan ajkaimra,
ha a fájdalomtól nem kiálltok.
Ha nyári este mozdul a lég,
holló hajad érzem hátamon,
s fordulnék forró öled felé,
ha megérint a paplanom.
A csönd is Te vagy, a hallgatás
hiányod csontomig hatol,
felkutatom érted a mindenséget,
hogy megtaláljalak valahol.
Már mindenben Te rejtőzöl,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna, hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
Szia
Köszönöm 
Igyekszem megosztani veletek,ami a szívemet felderíti,vagy éppen meghatja.
MONDD
Szeretni, mondd tudnál-e engem?
Tudnád-e várni tőlem a szót.
Tudva azt, mi jó énbennem
És adni ezért, egy életnyi jót.
Vélem az úton; jönnél-e mondd?
Arra amerre a szívem vezet.
Tudni azt, elszáll, nincs többé gond,
Ha egymásra nézünk a fejek felett.
Gyermeket; mondd; szülnél-e nékem?
Hordanád értem szép terhedet?
Örülve annak, ha cserepes ajkam
Áldott hasadnak majd hízeleg.
Hahogyha minden álmom szertefoszlik,
S mint mondtam; bányásznak elmegyek.
Mondd; elég öröm lesz Tenéked,
Ha kicsinkkel este játszni látsz engemet?
Az ország helyett, csak néhány gyermeket
Tanítunk tán; igazán szeretni.
És nem sírunk majd, ha itt hagynak.
Elmennek tőlünk; önállóan élni.
A hajunk már ősz, de a szemem,
Kérdi, mondd szeretsz Te még?
És tán azt mondod: bolond öregem
Én újra és újra csak veled kezdeném.
De lásd; hát túl sokat beszélek.
Pedig tán mindenre egy szó a felelet.
Így hát; mint az elején, újra kérdem:
Szeretni; mondd, tudnál Te engemet?
William Blake: A mások bánata
Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?
Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?
Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.
S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sujtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:
Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?
S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.
Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.
S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.
/Tótfalusi István fordítása/
Jó éjszakát kivánok!!!
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
· kapcsolódó kép 5.
Sík Sándor: Asszonyok
Ti vagytok a házi áldás a fehérre meszelt kis falon.
Szegett kenyér az abroszon.
Ti vagytok a kútvíz, a harmatos pohárban,
duruzsoló, jóságos kályha,
szekrényben illatos, puha, tündöklő, hófehér ruha.
Ti vagytok az olajmécs,
mely álmatlan lobog s imádkozik amíg mások alszanak.
A hervadtan is illatos csokor a feszület alatt.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor
Sose haragudj meg arra
ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.
Victor Hugo
köszke
de nélkületek nem jött volna létre
A férj így szól a feleségéhez :
- Nagy lépésre szántam el magam. Életbiztosítást kötöttem a javadra, drágám.
- Ez akkor azt jelenti, hogy ha beteg leszel, nem is kell orvost hívnom?
- Első malac, mi a feladata?
- Monitorokat 1 - től 16 - ig figyelni, gombokat nyomogatni!
- Helyes. Második malac?
- Monitorokat 17 - től 32 - ig figyelni, gombokat nyomogatni!
- Ez is helyes. És önnek, rendőr úr, mi a feladata?
- Gombokhoz nem nyúlni, malacoknak három óránként enni, inni adni.
Szia
Latom Te is uj vagy.Nagyon szep dolgokkal rukkoltal elo.
A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
(Márai Sándor)