Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha azután sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a Hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis.
Építgetem, szépítgetem
haza mégse vihetem.
Időt és pénzt áldozok.
Mégis mindig,
Üres kézzel távozok.
Bárcsak egyszer megfoghatnám
Erre arra felhasználnám.
Építenék, szépítenék
ha varázspálcám
több lenne mint puszta szemét.
Rossz döntések, hamis álmok
Most idő hijján állok.
Felépítve, megszépítve
itt állok és érzem
amit látok nem több mint egy csillogó érem.
Csillog, mégis értéktelen
Ilyen az én életem
Kezem levegőbe nyúl
Elszállt percek után kutat,mint
Egy rendetlen szekrényben
Fala van, de mégis csupasz
Eltelt időért nincsen vigasz
Tornyaiban csak kétség vár
Ilyen az én életem
Nem több,mint egy légvár.
Sziasztok...
Ügyfelek Tízparancsolata TelefonosÜgyintézéshez
------------------------------------ --------------------
- Minden beszelgetest kezdj ugy, hogy "nem tudom jo helyen jarok e, de...", veletlen se tajekozodj, hogy azt az embert keresed e aki segiteni fog
- Ha elfelejted a jelszavad, valtig allitsd, hogy Neked sosem volt. Ha erre nagy nehezen kikeressuk, hogy 3,5 honapja kaptad meg a jelszavad SMS-ben es errol naplobejegyzes is szuletett, akkor kozold, hogy ezt a telefonod mar reg elhagytad, csak nem jelentetted be
- Ha nem megy a kutlokod, akkor ne a helpdesket, desktop support es hasonlo ilyesmire dedikalt embereket hivd, hanem egyenest a rendszergazdat, vagy mondjuk a muszaki igazgatot, elvegre nekik feladatuk megoldani a problemat
- Ha megkerdezzuk a userneved, mindig a jelszavad mondd helyette, de ha nem helyette, akkor legalabb a userneved utan betuzd hangosan (akkor a legjobb ha korulotted a telefonban is hallhatoan legalabb 10 ember
tartozkodik)
- Ha megkerdezzuk a userneved, akkor a sima neved mondd es tedd hozza, hogy Te meg sosem hasznaltad ezt a szolgaltatast, de Neked nem mukodik
- Ha azt kerdezzuk, hogy "xy modszerrel vagy yx modszerrel probalta?", akkor erre a lehetseges valaszok: "Igen", "Aham", "Persze", "Nyilvanvalo"
- Ha hozzaferest kersz valamihez es kapsz, akkor gyorsan kerdezz ra arra is, hogy voltakepp most mihez is kaptad es hogy kell hasznalni
- Bela helyett is Te telefonalj, elvegre tudod az adatait es minden kerdesre amit neki tennenk fel, Te tudsz valaszolni helyette
- Kulonosen szeretjuk, ha kapunk toled egy e-mailt, amiben kozlod, hogy nem megy a levelezesed
- Ha screenshotot kuldesz a hibarol, azt csakis BMP-ben
- Kerdezz ra naponta, hogy meg tudnank e oldani, hogy kevesebb spamet kapjal, majd basszal le nagyon amikor a spamszuro visszadobja egy partnered levelet
- Ha lassu a laptopod, szolj, hogy lassu az internet
- SOSE felejts el fenyegetozni a fonokunkkel ha nem tudjuk megoldani azonnal a problemadat, attol mindig osszekapjuk magunkat
Igen ki kell mondani,
nehogy késő legyen.
"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia."
(Mahatma Gandhi)
"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
(Benjamin Disraeli)
"A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet."
(Annie Girardot)
"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
(Victor Hugo)
"Csak szeretve tanulunk meg szeretni."
(Doris Murdock)
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)
"Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni.
Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted."
(Michel Quoist)
"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
(Fromm)
Lelkem, fenyvesszagú biterdőben ténfereg
igen-nem halmokon bugdácsol, tocsogó
chipek kábult mormolásában.
Villódzó naplemente, kékes félhomályban,
mediterrán-alkony, szilicium-tengerben.
Rózsaszín ábrándok, szennyes valóságban,
méreggel telített, ájult ébrenlétben.
Ott vagy, ott, a huzalmezőben,
lábad ott tapossa a chip-virágokat, agyad
online ontja felém virtuális bókjaid,
ujjaid dalolnak a klviatúrán.
Kéklő égbolt álom-lusta villogásban,
recsegő-madárfütty, hangos zokogásban.
Reménnyel táplált puha sóhajtások.
Közben feketén eloszlik az ábránd,
némán eltünnek a fénylő pontok,
a magány és a csönd vibrál még,
de elmémben kihunynak a portok.
Ne szélelld kimondani
Ember, ne szélelld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!
Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,
Hátnkiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!
Meglátod, visszakiált.
Szia Mártika!
Köszönöm.
Gyönyörű szép
Vadludak
Ha hallom a vadludak hangját,
-Látom szép vonulásukat,
Valami ősi mámor hat át,
-Elemi erővel megragad.
Talán átadnak azon erőből,
-Mint húznak a tiszta égen át
Menni! - érzik ősi időkből,
Izenik ősidők szavát.
Ők nyíltan, nem titokban,
Bátran húznak, már évezredek óta,
Nincs náluk rejtőzés és álca,
Mi az embert gyakorta megóvja.
Meddig húzhatsz még tiszta csapat?
Ameddig az ember ügyel magára!
Ameddig óvja az erdőt, a tavat,
És Földünk földnek, embernek megmarad!
Mosonyi György
3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" de mégis úgy dönt, hogy attól még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
A kutya az ember legjobb barátja: Nem ad tanácsokat, nem kér kölcsön és nincs rokonsága.”
„A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre és nem leli örömét a bánatomban.” George EliotSzia Magdika!
Csillagok
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.
Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.
Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szivedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"
Sziasztok!
Szép hetet kivánok és egykis enyhülést
Apró - hirdetések
"Elvált úr keres olyan hölgyet, aki be tud fejezni egy megkezdett sálat!"
"Húgomat sűrgősen férjhez adnám, a kis szoba kéne, jeligére!"
"Balatonra néző anyósomat elcserélném egy rotációs kapára!"
"Pénztárgép eladó, vagy a kinyitásáért fizetek. Jelige: Legyünk társak."
"Alig használt feleségemet elcserélném logarlécre. Jelige: Te is tologatod, én is tologatom."
"Három szobás családi ház, utcára néző nagymamával eladó!"
"Pénzt vennék áron alul, sűrgősen!"
"Kiadó egy háromszobás konyha!"
"Részeges férjemet szeretném elcserélni valami használhatóbbra!"
"Többszörös öngyilkossági kísérletet elkövető ifjú keresi hozzá illő párját.
Jelige: Meghalok érted!"
"Olyan csinos, fiatal fiúval leveleznék, akit nem zavar, hogy analfabéta vagyok!"
"Aknás garázs kiadó, vagy ingyen elvihető. Csak bátraknak!"
"Vegyes tüzelésű szukámat bérbe adnám, vagy kutyára cserélném."
"Lány, 23 éves, jól szituált, kellemes külsejű, jó testalkatú, fekete hajú, kék szemű, hasonló tulajdonságokkal rendelkező férfi ismeretségét keresi, kinek 10 m3 tölgyfa gerendát eladna."
"Betegkönyvemet takarékkönyvecskére cserélném. Jelige: Az egészség a legdrágább kincs!"
"Elvesztettem az órámat. A becsületes megtalálőnak adok 10 percet."
Szia Mártika!
Továbi szép estét kívánok!
BENEY ZSUSZA: HOGYAN VÁRTALAK?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,
jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, ha a halál újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,
a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szivűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
(Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek)
jÓ ÉJSZAKÁT !
Nagyon szép
Reményik Sándor:
Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
lehet gyászünnep is - akit nagyon szeretsz, akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!
Akit szeretsz, annak egész lelket áldozz, jaj csak vele gyakran ne találkozz!
Akit nagyon szeretsz : ne kívánd a házikódba társul,
örvendj, ha lelked vadvirágos, messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz bársony-puha karján erdők muzsikáló,
suttogó avarján ,
vagy ha hegytetőkön, meredélyek felett vigyázva,
szelíd kézzel átvezet.
Akit nagyon szeretsz: völgyben ne lakozzál hegyen találkozzál,
ott társalogj Vele,
társalgásod imádkozás legyen, fénnyel, árnnyal, végtelennel tele...
Akit nagyon szeretsz, soha meg ne csókold, ne öleld meg,
áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz: közted s közte, mint egy tündérfátyol lebegjen a távol...
Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol, s hogy balgán letépjed,
őrizzen az Isten téged!
Ami el nem kophat forró közelségbe hosszú megszokásba, akárminek hívják:
annak az érzésnek örök a zománca.
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
Babits Mihály
Egyszer, valamikor réges-régen,
Mint egy régi szép mesében,
A barna-sötét föld ölén - ott lent,
Egy parányi, aprócska mag pihent.
Eljött végre a tavsz, kikelet,
A picinyke mag lassan felébredt,
Kihajt a pici gyökér - kicsi szár,
Hívogatja a meleg napsugár.
t17585
Sok levelet bont, a szára szökken,
Sokkal szebb most: smaragd-zölden!
Éjjelre éj jő, és nappalra nap,
A pindúrka növény serényen hajt.
...és a legmagasabb ágán, ott fenn,
Egy csinos kis bimbó is megjelent.
A kicsinyke bimbó szirmokat bontott,
Még a napocska is rámosolygott.
Piros-ragyogó, selymesen fényes,
Nem láttam még soha ilyen szépet!
Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.
Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!
Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!
Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.
Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.
Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.
A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!
Szeretném elvinni, ha megyek,
A nap korongja már tengerbe tűnt,
De fénye még a felhőkön remeg:
E búcsúzó fény éljen boldogan
S szelíden a szívemben, ha megyek
És minden bánatom oly nyomtalan
Suhanjon az éjbe, mint e fellegek!
Most, hallga, a ligetben egy madár
Dalolni kezd és egy tücsök vele,
És vélük énekel a méla táj:
Magyar mezők alkonyi éneke!
Ó, így zenéljen emlékem tovább
E csöndes rónaságon, ha megyek
S mint csillagfény az alkony bíborát,
Ragyogja túl e vérző életet!
( Juhász Gyula )
Avernus : Jó éjszakát!Selymes aranysárga csillog, vegyül rőt vörössel.
Narancs, okker, rózsaszín, kék színű az ég. Több kell?
Oly csodás, hogy sírjából kikel a sok néhai:
Pazar színeket festenek a Nap sugarai.
Langyos fények simogatnak, lelkem beleborzong,
Körvonalad halványodik, álomivá válunk.
Fényjátéktól andalítva lefekszel az ágyra,
Pőrén fekszel, buján nézel, tested csókra vár ma.
Szemmel hívsz: „Jöjj, osszuk meg e varázs pillanatát!”
Nem váratlak, csak bódultan ellebegek hozzád.
Öröm és harmónia jár át, és nem is gyönge,
Csillámlik a szempilládon könnyed apró gyöngye.
Ha túl nagynak tűnik a lépés,
ne félj megtenni, s közben gondolj arra:
egy mély szakadékon sem lehet átugorni
két kis lépéssel.
Keleti bölcsesség
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar? - kérdd meg minden naptól
és minden nap felelni fog akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit bízd az Úristenre! "
( Goethe )
Gárdonyi Géza
E FÖLD.
E Föld, - ez nem a gyönyörök tanyája
a lelkünk itt csak iskoláját járja:
ha szenvedni és tűrni megtanul,
szárnyát felölti, s mennybe szabadul.
SIRNÁL.
"Add vissza Föld! hisz benned van eltemetve!"
A föld nem felel. Sötét van idelenn!
"Add vissza Ég! ha benned ég a lelke!"
Az Ég is hallgat. De fény van odafenn!
GYÖNGY VOLNA.
- Gyöngy volna, de inkább gyémántnak vélhető.
Nem gyémánt mégse: fénylőbb drágakő.
Fénylőbb és tisztább, s gyémántnál keményebb.
Mázsás pörölylyel sujts rá: belemélyed.
Méreg nem fogja. Tűzben meg nem ég.
Örök? valami ez a kicsiség.
- Örök? Mi örök a nagy ég alatt?
- A gondolat.
(Gárdonyi Géza)
(Albert Einstein)
A cigiző Pistikét leszólítja egy nő az utcán:
- Tudja a mamád, hogy dohányzol?
- És a néni férje tudja, hogy maga gyerekeket szólít le?
Az anyuka szidja Pistikét:
Gyerekek, mondjatok a rendőrök, tűzoltók, mentősök munkájával kapcsolatos mondatokat! - mondja a tanító néni az elsősöknek.
- Szégyellheted magad, fiam! Megbuktál, pedig horgászfelszerelést is ígértem, ha átmész a vizsgán. Csak azt mondd meg, mit csináltál tanulás helyett?
- A horgászvizsgára készültem.
Pistike jelentkezik:
- A tűzoltó terhesen szalad ki az égő házból.
- Pistike, tudod te mit jelent az, hogy terhes?
- Igen, tanító néni. Azt, hogy kihord egy gyereket.
Sziasztok
Olyan szep dolgok vannak itt.Most nem tudtam jonni egy ideje, ezert visszaolvasok.
" Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek" török közmondás
Kedves Vera
Nagyon jól esett a dicséreted. Bevallom én magam készitem ezeket a naptárakat és itt tanultam a Fórumon.
Nagyon szeretek fotozni, de csak ugy hobbi szinten, szoktam feltenni szép virágokat, tájakat és valaki itt tanácsolta, hogy készitsek belőle naptárakat.
Igy most minden héten készitek heti és havonta új havi naptárt és felteszem ide, hátha valakinek megtetszik és kiteszi a számitógépére háttérképnek. Én minden héten cserélem. A Virágos album a saját topikom, ott ha benézel, minden héten van újabb és most már ha valaki oda hoz szép virágot, annak is elkészitem a naptárát.
Ha gondolod nagyon szivesen segitek megirom a naptárkészitő fájl nevét cimét és ha van kedeved te is megprobálhatod, vagy megmondod mit szeretnél mondjuk a júliusi naptárra, akkor azt úgy készitem el.
Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem is ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
a dicsőség? vagy csak a nyugalom?
Melyik a jó, és melyik az igaz?
- Egyik sem az.
Hanem ha a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyujthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.
- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.
- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.
- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom;
ha majd nagy lesz, mint az apja;
ha a sors el nem ragadja.
- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.
- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan...
- Ha ingem volna, jó uram.
- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.
Szia!
Cinke saját készitése csodálatos
Kedves Cinke!
Véletlenül tévedtem ide, de megcsodáltam a júniusi naptár képeidet
Megtudhatnám, hogy milyen és kinek a kiadása ez a naptár ???????, mert olyan csodálatos, szívesen gyönyörködnék benne előszobámban...
Pamu tharisnyát szőttek szorgos párkák,
rutítni véle hófehér bokám
s hamuba lencsét hintett válogatnom
kegyet len, csúf, boszorka-mostohám.
Kemencepernye eltakarta arcom,
szépségemb ől nem látszott semmisem,
nem látta testem tejfehér csodáját
mezítele n még forró férfiszem.
Cs ak én tudom, hogy szép vagyok, ha éjjel
letépem rongyom s keblem gömbölyű
kemény kis halma villan a sötétben
s derekam karcsú, hajlós gyönyörű
hold sarlós íve táncosan kigyózik
s karom, mint gyönge, friss jegenyeág
vágyón kinyul és ajkam vérpirossa
tüzel, mint égő napban a virág
s gondolom, kár fonnyadni s elvirulni
így csókolatlan és örömtelen,
dér csípi majd testem sziromruháját,
s nem száll fölém egy kósza lepke sem.
Tüskés csalánnak látszom porfedetten,
útsz éli gaznak s potrohos darázs
döng körülöttem, félek, hogy megérint,
a csókja szúr, mint perzselő parázs.
Ó esztelen pillangók, balga hímek,
vakon libegtek és nem sejtitek
idegen, furcsa illatom varázsát
s hószépségem izzásig hevitett
felh ős csucsáig nem repültök rajban...
ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,
megmérgesü lt mézem tavába fojtom,
bosszus szerelmem így beteljesül.
Kinek mi a dolga..........
A gyermeké az, hogy szülessen,
A Napé, hogy megsimogassa,
S a Holdé, hogy álomba ringassa.
A tanító dolga, hogy tanítson,
A lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
Ha felnő, jó irányt mutasson.
A zenész dolga, hogy zenéljen,
A szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
De igazat írni ne féljen.
A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
Hogy higgyen bennem és segítsen.
Hogy nélküled élni ne akarjak,
S ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!
A Barátom dolga, hogy ott legyen,
Ha szükség van, bármit megtegyen,
Ha eltévedtem, keressen,
Ha gyűlölöm, akkor szeressen.
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
Ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
Ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem, őrizze.
A Lányom dolga, hogy daloljon,
Hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
Hogy mindig apjaként szeressen.
S ha mindez így lesz - remélem -,
Az Én dolgom, hogy megérjem.
"Én, a csodában reménykedtem. Mi a csoda?... Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges válaszfalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van még együttérzés, élnek még emberek valahol.
Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is, mert a legmutatványosabb külföld sem nyújtja azt az élményt, amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek. Ez az élmény a gyermekkor. A várakozás emléke. Ez van minden élet alján. Erre emlékezünk, akkor is, amikor később egyszer pl. látjuk a Michigan-tavat. Az a világítás, azok a hangok, azok az örömök és meglepetések, az a reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába. Ezt szeretjük, ezt keressük örökké. S a felnőtt ember számára talán már csak a szerelem hoz valamit vissza ebből a remegő és reménykedő várakozásból... a szerelem, tehát nemcsak az ágy, s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert. "
Ősi norvég vers
Tanuld meg a viztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől:mindből hamu marad.
Tanuld meg az árnyéktól őrködni ébren,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól,mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől,mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük,hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tnauld a féregtől:semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól:utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni,
Tanuld meg négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól,hogy Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől:ha magad vagy,zenélj.
Tanuld el a Holdtól,hogy semmitől se félj.
Belátást a sastól,s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg,milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól,hogy légy szép és kecses,
Tanulj a kismadaraktól:szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól:legyél szelid,mint ő,
Mindenkitől tanuljál,mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon,mi célodhoz viszen,
Tanitson,mi meghal,s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!!!
Mártika
Az iker sárga rózsákat mentettem, de szépek, lehet hogy nem is rózsa??????
Nagyon szép és kellemes nyugodt hétvégét kivánok én is nektek !
Nagyonszépek a naptárok köszi
Reményik Sándor: Vizek ha találkoznak
Harsogva jő két vadpatak,
Egy harmadik, egy negyedik,
Külön kis völgyből mindenik, -
De egymás felé tartanak.
Alább a sodruk sebesebb,
Alább már malmot hajtanak,
Fűrészt lendítnek rönköt vágni.
Mennek - és nem fognak megállni!
A forráspontjuk messze-messze
Rejlik az Ünőkő alatt,
Egyiké itt, a másiké amott.
De álmukban már látják társukat,
Akihez vágy ragadja őket,
S a testvér felé küzdik magukat.
Vadul birkóznak fával, kővel. -
És győznek - egyesült erővel.
Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek ! Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.
Magányos úton építek egy házat,
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.
És őszi estén, míg az avar sír majd
S utolsó szirma hull a rózsáimnak,
Magányos vándor, múltakba révedve,
Emlékezik majd egy tündérszigetre.
És hírt hoz nékem élet tengeréről,
A csodaszépről, távoli tündérről,
Kit idevárok és aki nem jő el,
Csak egyre szépül a szálló idővel.
Egy nő felül egy vonatra. Vele szemben ül egy katona, s falatozik. A nő rég nem evett semmit, nagyon éhes. Megszólítja a katonát:
- Bocsánat, csinálna nekem is egy kis katonát?
Erre a katona:
- Persze! Csak előtte abbahagyom az evést!
Két barát ül a kocsmában:
- Meghívlak egy kisfröccsre...
- Kösz, de nem akarom keverni.
- Miért, mit ittáleddig?
- Nagyfröccsöt!
Egy részeg fekszik a kocsma előt. Odamegy hozzá a rendőr.
- Mit csinál itt, jóember?
- Én vagyok ennek a kocsmának a reklámja...
De jok ezek a kepek..
jönnek a scorceress-ek(boszorkányok)
szirénke próbálkozik,de nem tudja őket letarolni
ugyhogy ő is boszorkányságba fog
kérdi:milyen fűszernövények kellenek a varázsitalok elkészítéséhez?
mondják:például kamilla meg pitypang meg párduc galóca
erre szirénke:mi az a párduc galóca?
-egy finom gomba,ehető-ha lehet főzd bele a levesbe,úgy nagyon finom
-jó,akkor megcsinálom
-helyes,ezek az alapok
sirénke elkésziti,megeszi és odamegy a boszorkákhoz:
-mondjátok,ennek a levesnek nincs valami mellékhatása?
-dehogynem
-és mi az?
-az hogy 5 órán belül meghalsz kedvesem
-és ezellen nics valami ellenméreg?
-természetesen van,szedj sok gyilkos galócát,és főzd adig amig kifő a leve,majd tedd bele fűszeként a gombalevesbe
jo ezt is megteszi,megeszi a levest
-és most mit tegyek?
-Várj ejfélig,aztán ugorj bele a kútba
szirénke így is tett
beleugrott a kútba.mit lát?hát a szeme előtt leperegni az életét
ekkor rájön a turpisságra,ezt gondolja:
-óóóóóóóóóó én hülye,mért is nem a boltban vettem gombát...
Egy tanár gondolatai ZH írás közben
Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenésből. Ezt a példatípust direkt nem vettük gyakorlaton. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni! A Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is.
Ah! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved.
A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt.
Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás meg egy szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azét azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni.
Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam fel azok kedvéért, akik megszokták, hogy az összes adatot, amit megadtak, fel kell használni. Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatat a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. A Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes.
A Horváth túl akar járni az eszemen. A szerencsétlen nem tudja, hogy ez eddig csak a feleségemnek sikerült. Jól felkészült a ZH-ra, a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagunk hozzá, és véletlenül észrevesszük...
Na, ez megvolt. Még neki állt feljebb. Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok. Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s olyan képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam. Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.
Így kell ZH-t íratni! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt.
Sziasztok...
"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."
( Ady)
„Ha megfoghatnék egy szivárványt – megtenném, csak neked, hogy a szépségét megoszthassam veled.
Azokon a napokon, amikor egyedül érzed magad, építenék egy hegyet, ami csak a tiéd lenne. Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely, egyedül lenni.
Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket.
De mindezeket nem vagyok képes megtenni.
Nem tudok hegyet építeni, vagy megfogni egy szivárványt, de engedd, hogy az legyek, amit a legjobban tudok.
Egy barát, aki mindig itt van”Valahol egy fuvallat indul el,
látatlanul és észrevétlenül,
s mire a szomszéd hegytetőre ér,
egetverő viharrá lelkesül!
Fákat csavar ki. Lombokat rabol.
Felhőt szakít és bérceket tarol,
s az útja vér és vér és egyre vér!
Azután rengetegbe ér.
Már nem rombol, már nem is követel:
már csak egy síró, gyönge szél.
Aztán fuvallat: bujkál és dalol.
A zeg-zúgos csalitba beletéved,
és aztán elenyészik valahol.
Valahol elindul egy gondolat,
látatlanul és észrevétlenül,
és elme-bércen, lélek-völgyön át
egetverő eszmévé lelkesül:
korlátokat zúz, gátakat ragad!
Aztán sok-sok kis érzéssé szakad.
És minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.
“Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában,
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.Orrát szárnya alá dugta nagy buvában,
Gunnyaszt, vagy dög is már? Lássuk fölrepül-e?
Meg kell a palánkot döngetni körüle!
Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette,
De midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképpen megharagudott érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! Pallos alatt fejed!
Víz se mossa le rólad a gyilkos nevet!”
Szia Mártika!
Nagyon szép idézetek
köszönöm 
Elisabeth BOWEN
Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük.
COMPTON-BURNETT
Nagyobb különbségek vannak a nemeken belül,
mint a nemek között.
COUÉ
Mindennap, minden tekintetben jobban és jobban érzem magam.
Szia Magdika!
Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.
Szabó Lőrinc
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Hemingway, Ernest
Ahol nincsen emberi reménység,
ott vagyon az isteni segítség.
Mikes Kelemen
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
Hérakleitosz
Kivánok mindekinek szép napot!
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye elöttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Stevenson, Robert Louis
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni. Ady Endre
Fájása édes, hadd fájjon hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Juhász Gyula
Szep jo estet...
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
Loren Sophia
Juhász Gyula
Muzsika
A házban, ahol az olcsó mámor vár,
A zongorához ült le valaki
És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán
A nagy Chopin holdfényes dalai.
Egymásra néztek a szegény leányok,
Tág karikára nyílt mindnek szeme,
Az idegen ujjongva zongorázott
És mint egy álom, úgy fájt e zene.
A tánc megállott, a kacaj elállott;
Némán, fehéren állottak a párok
És kipirult a sápadt idegen.
S a kopott szalon úgy érezte mostan,
Hogy valami bús, óriás szív dobban
A sántalábú, ócska hangszeren.
AZ ÉGEN FÖNN MEGÁLL A HOLD
Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.
Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a fény.
Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.
Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.
Sík Sándor
A LEGSZEBB MŰVÉSZET
A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.
Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.
Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.
S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.
Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.
Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő –
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.
Kezed imára kulcsolod –
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre –
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.
(1963.)
(Halála előtt két héttel írta.)
KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT
Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pirban.
Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
Már megragyog fénnyel az Élet,
Mindennemű s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
És akármi is ;startbubbletimer(); href="http://www2.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=index&id=660507" target=_blank>fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.
Dévényi Erika
Boldognak lenni
Boldognak lenni,örülni mit jelent?
Valamit érezni,mely szárnyalni késztett
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva,hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni,mínt levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörü nagy tó vizén
Tudva,hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni,hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni,csak annyi,érezni
Isten szeretetét magunkba zárni.
De van egy másik boldogság,mely más utat jár
Nem kifelé mutat,a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás,nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések,boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál
Csoóri Sándor
Kutyával a tavaszban
Május van újra, jó kutyám!
**************************Virágoznak az orgonák.
Régen még prüsszögtél tőlük daliásan,
és meg is ugattad őket,
mintha betolakodó galambcsapat
szállt volna le eléd a kerítésre.
Én csak mosolyogtam ilyenkor rajtad,
mint nagyszájú cirkuszi bohócon,
aki egy lengő pókfonálon
telefonál a Holdba.
Mi történt veled mára, hű kenyeresem,
hogy olyan egykedvű lettél,
mint a gyöngyvirágra vizelő agglegények?
Figyellek: lótsz-futsz ide-oda,
emelgeted reumás lábad,
és csak hallgatom, hogy ferde árnyékából
kis, barbár elégiák csobognak felém.
Ki hitte volna, hogy egyszer
ilyen csobogásban
búcsúzkodom a tavasztól én is,
aki mindig az orgonák és a földi szeretők
bolond költője szerettem volna lenni?
Gyere, négylábú lélek,
induljunk el a hegy felé.
Azé a táj itt, azé az elfogyhatatlan ég,
aki veszíteni és távolodni mer
és haragudni saját szívére.
Gyere, mire a csúcsra érünk,
egy egész erdő szakad le rólunk,
mintha az életünk szakadozna le darabokban,
és már csak meleg szél mozgatná csontjainkat.
A versnek nincs évszak szerinti aktualitása, …
sőt a kutyám se reumás, egyenlőre.
Csak tetszik a vers.
Az Úrhölgynek rabszolgatartó státusza van nálunk. A szolga nép itt ép sétáltatással kényezteti az uralkodót.CSENDES ÉJ
A csendes éjben
anyámra gondolok,
szívemben most
az ő szíve dobog.
Szegény özvegyasszony volt,
sokat szenvedett,
nem volt egyebe
csak a szeretet.
A szájától vont meg
minden falatot,
és ha mi ettünk
ő is jól lakott.
Játékot venni
nem tudott nekünk,
varrással kereste
kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre
szép babát,
levágta hozzá
dús hajfonatát.
Gyöngyöt fűzött,
topánkát varrt neki,
s hullottak rá
könnyének gyöngyei.
Láttam a föld
sok szép kirakatát,
de nem találtam hozzá
hasonló babát.
A szeme kék,
a haja barna volt,
s a kóc mögött
picinyke szív dobolt.
Anyám elment,
és nem érte meg szegény,
hogy a világ
forduljon tengelyén.
Pedig hogy várta,
várta mivelünk,
hogy nekünk is virradjon
ünnepünk.
Most ha élne:
vehetnék neki
ruhát, cipőt
és nem kéne küzdeni.
Ó emberek!
míg él anyánk
nagyon szeressük őt,
mert elmegy egy napon,
s visszahozni
többé nem lehet
az elmulasztott jó szót,
s tetteket.
A késő bánat
mit sem ér neki,
az élőt kell
szeretni érteni.
Most újra érzem,
látom, hallom őt,
s csak ámulok
mily magasra nőtt.
És újra szép,
és újra fiatal
mintha szívéből
zengene a dal:
mit írok
e csendes éjszakán,
még most is adsz nekem
anyám, anyám.
Juhász Gyula
DAL
Szabad legyen még ezt dúdolni halkan,
Csöndes panaszt, zúgó világviharban,
A Tisza partján nézni mély vizekre
És a vizekre hajló fellegekre.
Mint monitor mellett az árva bárka,
Olyan magányos szívem szomorúsága.
A bárka zöld volt, mint a jó reménység,
Most szürke, mint a vénség és a kétség!
Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,
Valami kászolódik e tavaszban,
Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,
Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!
Mártika!
Én is
Bódi László
A Nap
A Nap nyugodni tér, vetik már az ágyát
Takarója a sötét, őrzi majd az álmát,
Altatódalt mesél majd a csillagok serege
S édes súlyként nehezedik álomra a szeme.
Strázsaként a sápadt Hold őrzi őt s vigyázza
Mint magányos ember, útját egyedül járja.
Éberen figyeli az alvót, ne zavarja senki
Hisz nemsoká' virrad már; ébredni kell, s menni
A férj részegen jön haza és a felesége kidobja, hogy menjen amerre lát!
A férj eltántorog, de félóra múlva megint kocogtatja az ablakot. A feleség kinéz: "Mi van?"
Férj: "Drágám, már félig megfagytam!"
Feleség: "Szegénykém!"
Férj, reményteljesen: "Hát itt maradhatok?"
Feleség: "Persze, hogy ott maradhatsz, már azt hittem, be akarsz jönni!"
* * *
Fiatal hazaspár egy hotelban tartja a nászéjszakát.
Az ifjú férj az éjszaka után elvágja az ujját és összevérzi a lepedőt.Ötven év elteltével ugyanabban hotelban szállnak meg, hogy megismételjék a nászéjszakát. Az éjszaka után a feleség kifújja az orrát a lepedőben, a férj megkérdezi, miert tette ezt. A feleség azt mondja:
- Ötven évvel ezelőtt megmentetted az én becsületemet. Én meg most a tiedet.
* * *
Szép estét kívánok!
Köszönöm gyönyörű szép.
JUHÁSZ GYULA:
Mindenkinek
Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.
Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!
Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.
Nagyon szép köszönöm szépen.
Megható
igy viszont látni a rózsámat.
VÁRNAI ZSENI:
Parazsat loptam
Parazsat loptam a nagy kondér alól,
a kondérban forrt, fortyogott a lé,
egy roppant kéz kavarta, sózta, mérte
s nem láthattam a kéz, a kar kié.
A léből egy csöpp homlokomra fröccsent
és mély, tüzes sebrózsát égetett,
nem éreztem a fájást és gyönyörrel
fogadtam ezt a lángoló jelet.
Futottam és az erdő vad magányán
elővettem vajákos lábasom
parazsomból tüzet szítottam s néztem,
mint fut a láng a száraz ágakon.
A tűz dalolt és sziszegett a pára,
már bugyborékolt, főtt varázsszerem:
kolibrinyelv, bibictojás, beléndek
s ezerfű, mely hegyormokon terem.
Pár furcsa szót fűszernek eldadogtam
illat kerengett s bódított a füst
s a holdvilágból lábasomba csorgott
álmothozó, delejező ezüst.
Pillám nehéz lett s ujjaim hegyével
bekentem arcom, szemem, homlokom,
karom, kezem, a keblem és a vállam
s nem tudtam, élem-e, vagy álmodom,
karom helyén, hogy szárnyak tollasodnak
emelnek, visznek, szállok, mint a szél,
köröttem furcsa szellemek suhognak
vakító fényük vág, mint az acél.
A föld olyan parányi lett alattam,
amint lenéztem, szinte semmiség
s csillaghímes bársonyruhába burkolt
új dajkám, a bakacsin éjji ég.
Azután nagy, feketeszárnyú angyal
suhant fölém és lágyan átölelt,
szárnya körém csapódott és szeméből
kék villámfényű kénkő láng lövelt.
Arkangyal volt, vagy démon, nem tudom már,
de szertefoszlott s húzott le a föld,
mint hulló csillag, hullni, hullni kezdtem
sár lettem újra, szárnyam összetört.
VIGYÁZZ
Vigyázz.
Ez a nagy pillanat.
Egy ember jön feléd, bemutatkozik,
már tárja kezét, most lát legelőször,
rád néz,
és elviszi majd az arcod, a hangod,
s őrzi.
Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitkú, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.
Légy méltó e testvér
áhitatos várakozására,
s remegjen által a tudat,
hogy most történhet valami,
ami még nem volt,
mióta áll a világ,
s Isten kezében se reszketett úgy
sáranyagod, mint most
az ő kezében,
ki megteremt igazán,
fényből, szeretetből,
Ő, a te rokonod,
Ő, a te Urad, Istened.
Nézz rá,
büszkén s alázatosan is,
mint aki megszületett és aki meghal.
Ne félj.
Röpítsd feléje a te életed
s egyedülvalóságod, mely neki
oly idegen,
hogy beleborzong
és megért.
Légy őszinte, tiszta, bátor.
Adj példát.
Szemvillanás csak, s kész a bűn,
és az örökre tart,
örökre büntet,
öngyilkos haraggal,
és összetöri az emlékedet,
téged.
Ne hazudj.
Ne halj meg.
Élj benne.
Ez a nagy pillanat.
Vigyázz.
ARANY-TÓTH KATALIN
VAN…
Van, kinek gyermeket nem ád az Ég,
Van, ki eldobja gyáván szülöttjét.
Van, kinek hiába fogod kezét,
Van, ki veled élné le életét.
Van, ki másban keresi a hibát,
Van, ki sosem védi meg igazát.
Van, ki szerény, s ezért eltapossák,
Van, ki büszke, kihívó mutatvány.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
Van, ki szegényen él minden napot.
Van, ki kér, és szégyen neki a “nincs”,
Van, ki lop, miközben szégyene nincs.
Van, kinek arca szép, de lelke nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek élete csúf véget ér,
Van, kinek léte áldott, tiszta fény.
Várnai Zseni az örök kedvencem. Elsők között az első.
A világ minden gondja-baja érdekelte, érzékeny volt a társadalmi problémákra, a politikai kérdések is foglalkoztatták. Az élet tényeit verselte meg: az anyaságot, a háborút, a békevágyat, az öregséget, a magára maradottságot és a költészetben való hitet.
Várnai Zseni
NEVEK
Azt mondtam akkor: legyen a neve Gábor,
Gábriel, mely egy arkangyal neve,
mert szép volt már az első pillanatban,
és homlokán a csillagok jele.
Nagyobb és szebb volt minden újszülöttnél,
szeme oly mély, akár a tengerek,
zöld volt, és kék, majd szürke, és sötétlő,
ma sem tudom, milyen színe lehet.
Legyen Gábor, mondtam egy sejtelemtől
elkapva, és e betűk ereje
megrázott, mint az áram, és szívemben
kigyúlt a láng: nem lehet más neve!
Így lett ő Gábor, s neve szárnyat öltött,
s mert szárnya nőtt, el kellett szállnia...
mikor kislánykám megjelent a földön,
mondtam: a neve legyen Mária!
Illett reá, s mintha szelíd szemével
sugallta volna nékem e nevet,
megértettem, s rátűztem homlokára,
mint koszorút, mint tiszta, szép jelet.
Mert jel a név s viseljük mindhalálig,
és Mária a Madonna neve,
betűi, amint lágyan összefolynak,
mintha egy arcon könnycsepp pergene.
S mintha Napkelet illatát lehelné
az öt betű, mind más-más illatot,
amit gyógyírnak szívünk bánatára
tündéri kertek lelke hullatott.
Mirrha, áloé, rózsa, istenfa, alma:
az: M, az: Á, az: R, az: I, az: A,
fűszerben, fában, gyümölcsben, és virágban
az illatok illatja: Mária!
Így élünk mind, nevünkkel megjelölve,
mert sors a név s titkos mágia,
egyik röpül, mert Gábrielnek hívják,
a másik sír, mert neve: Mária!
(1943.)
Petőfi Sándor
SZÜLŐFÖLDEMEN
Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Úgy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendô telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendô... az idô hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár."
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár."
Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet:
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom, s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár"... - -
Félegyháza, 1848. (június 6-8)
Gyönyrű verse
ez is Petőfi Sándornak!
VÁRNAI ZSENI: ÁRVA LEÁNY DALOL...
Pamu tharisnyát szőttek szorgos párkák,
rutítni véle hófehér bokám
s hamuba lencsét hintett válogatnom
kegyet len, csúf, boszorka-mostohám.
Kemencepernye eltakarta arcom,
szépségemb ől nem látszott semmisem,
nem látta testem tejfehér csodáját
mezítele n még forró férfiszem.
Cs ak én tudom, hogy szép vagyok, ha éjjel
letépem rongyom s keblem gömbölyű
kemény kis halma villan a sötétben
s derekam karcsú, hajlós gyönyörű
hold sarlós íve táncosan kigyózik
s karom, mint gyönge, friss jegenyeág
vágyón kinyul és ajkam vérpirossa
tüzel, mint égő napban a virág
s gondolom, kár fonnyadni s elvirulni
így csókolatlan és örömtelen,
dér csípi majd testem sziromruháját,
s nem száll fölém egy kósza lepke sem.
Tüskés csalánnak látszom porfedetten,
útsz éli gaznak s potrohos darázs
döng körülöttem, félek, hogy megérint,
a csókja szúr, mint perzselő parázs.
Ó esztelen pillangók, balga hímek,
vakon libegtek és nem sejtitek
idegen, furcsa illatom varázsát
s hószépségem izzásig hevitett
felh ős csucsáig nem repültök rajban...
ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,
megmérgesü lt mézem tavába fojtom,
bosszus szerelmem így beteljesül.
Magdika nagyon szép amit küldtél
Petőfi Sándor
A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvösbájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od'adnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Debrecen, 1843. december
Mártika!
Gyönyörű az" Élet szép..."
Homonyik Sándor :
Otthon várnak rád
Akármerre indulj, akármi is űz tovább
Hívhat messzi fény – otthon várnak rád.
Akármivé lennél – van ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz – otthon várnak rád
A nagyremények útját – a földi poklot mind bejárd
Győzz vagy vesztes légy – otthon várnak rád
Ki mondja azt, ha bajban vagy fiam mi bánt
Mondd mit jelent, miért oly szent örökkön át.
Ki otthon vár reád-ki mondja egy kis bánatát
Hogy nyugalmat találj – sok nehéz év után.
Hogy a békét megtaláld – otthon várnak rád.
Ki mondja azt, ha bajban vagy fiam mi bánt
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk
Mondd mit jelent miért oly szent örökkön át
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk, s anyánk
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs.. oly ragyogó!
Csak képzeld el - és látod!
Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd,
Mint egy csodálatos világot!
Minden táj titkot rejt,
Ott hol élt már ember..
Átok vert és áldott sorsok!
Régvolt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök,
Névtelen, békés, dolgos milliók...
Az élet szép, az élet minden!
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet, küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák!
Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út - lélektől lélekig,
Lesz, kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
Az óceánok... az őslények... a mamut... a sivatagi oroszlán... és az ember... Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve. A Nílus mellett, border="0" src="http://www.nlcafe.hu/files/forum/emoticon/csodalkozik.gif">Egyiptom földjén.
És ott állnak még most is! Hirdetik az ember nagyságát... Mert a világ gyönyörű!
Mély barlang, vad dzsungel,
Folyó zúg, zord tenger.
Magányos őrtorony a parton.
Trópusi nap hevében,
Jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom!
Minden sors új kezdet,
Remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog...
Teremtő lázban égve...
S egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye, mindig felragyog!
Az élet szép, az élet minden!
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák!
Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út - lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út - lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
A legnagyobb kincs örökké tiéd!
[ Légy jó mindhalálig /musical/ : Az élet szép]
"Szeressétek az állatokat:
Az Isten megadta nekik a gondolkodás csíráját
és a zavartalan örömet."
/Dosztojevszkij/
"...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg - részletMárai Sándor
„A világ csendéletszerű:
kicsi és minden részletével
zsúfoltan összetartozik.”
"Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás."
"Ember módra élsz,
ha igazságosan élsz.
Ha minden cselekedeted
és szavad alján a szándék van:
nem ártani az embereknek"
"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért."
(Márai Sándor)
"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos..."
(Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához-részlet)
Petőfi Sándor
BUSÚLNAK A VIRÁGOK...
Busúlnak a virágok,
Szegénykék betegek.
Nincs messze már halálok,
Mert a tél közeleg.
Miként az aggastyánnak
Megőszült fürtei,
Ugy hullanak a fáknak
Sárgult levelei.
Hiába a vidéken
Körültekintenem,
Nincs a nagy messzeségben
Egy zöld bokrocska sem.
Van egy! majd elfeledtem...
Lelkem, te vagy, te vagy
A zöld bokor, amelyben
Az ősz nyomot nem hagy;
Rajtad folyvást teremnek
S fognak virítani
A boldog szerelemnek
Örökzöld lombjai.
Gyurkovics Tibor: Nyár
Mint asztalon a sárga tál,
itt van a nyár, itt van a nyár.
Szinültig rakva, gazdagon
beérő méreg, egy halom
virág, gomolyog, mint a füst
az illata, arany, ezüst.
Üvegpohár, hasadt gyümölcs,
Gauguin-csendélet, árva, bölcs.
És ikrasúlyú, sűrü méz,
azt hiszem ennyi az egész.
S külön kupacban egymaga,
a tűz, a víz, a réz, a fa.
Yellow Gas Station : Újra kék az ég
Sötétben álltam fájó magányban,
Csalódnom kellett a szebb világban.
Szürke volt minden, nem láttam színeket,
Csak múló szerelmet, összetört szíveket!
Történt egy este, az utamat keresve,
Angyalként jöttél és bánatom feledtem.
Most ébred a hajnal, az életi zajjal,
Éled az érzés, mint virágok tavasszal.
És most újra kék az ég,
Élvezem, hogy arcom éri el a fény.
A Nap most mosolyog reám,
Felhők fölött ott van a szivárvány.
És most újra kék az ég,
Élvezem, hogy arcom éri el a fény.
A Nap most mosolyog reám,
Felhők fölött ott van a szivárvány.
És most újra kék az ég,
Élvezem, hogy arcom éri el a fény.
A Nap most mosolyog reám,
Felhők fölött ott van a szivárvány.
Sötétben álltam fájó magányban,
Csalódnom kellett a szebb világban.
Szürke volt minden, nem láttam színeket,
Csak múló szerelmet, összetört szíveket!
Történt egy este, az utamat keresve,
Angyalként jöttél és bánatom feledtem.
Most ébred a hajnal, az életi zajjal,
Éled az érzés, mint virágok tavasszal.
És most újra kék az ég,
Élvezem, hogy arcom éri el a fény.
A Nap most mosolyog reám,
Felhők fölött ott van a szivárvány.
És most újra kék az ég,
Élvezem, hogy arcom éri el a fény.
A Nap most mosolyog reám,
Felhők fölött ott van a szivárvány.
Sziasztok
A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Márai Sándor
Sziasztok!
Nem rég találtam egy idézetet, ami nekem nagyon megtetszett! Remélem nektek is tetszeni fog!
"Akárki ha szól utánad, ne nézz soha hátra,
ne hallgass másokra, csak a szíved szavára.
Menj a saját szíved után, nevetve vagy sírva,
az élet úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva..."
Szép estét kívánok!
Reményik Sándor: Ne ítéljIstenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
Örülök neki
A cigiző Pistikét leszólítja egy nő az utcán:
- Tudja a mamád, hogy dohányzol?
- És a néni férje tudja,
hogy maga gyerekeket szólít le?
Két cimbora üldögél a kocsmában.
Az egyik mesélni kezdi a másiknak:
- A feleségem már megint nagyon haragszik rám.
- Miért?
- Egyik este éppen innen tartottam hazafelé,
amikor jött velem szembe az utcán,
és engem keresett.
- És te, mit csináltál?
- Elkértem a telefonszámát.
Zajt hallok kintről,
hát kitárom ablakom,
érzem ahogy a hideg szél,
végig fut arcomon,
s lenn a fűből, sötét szempár,
bámul vissza rám,
"Engedj be" nyögi halkan,
egy halott kisleány..
"Menny innen kérlek,
ne kísérts meg engem.."
Kérem halkan,de ő nem mozdul,
csak áll tovább a kertben..
"Engedj be" szól ismét..
"vagy magamtól bejutok.."
én az ablakomat becsapom,
s az ágyam alábújok..
Köd alak úszik át,
szobám sötét falain,
"ne félj nem érted jöttem"
mondja, majd rám kacsint..
Ágyam fölé libben,
megcsókolja kedvesem,
"őt szerettem igazán,
s ő tette ezt én velem.."
ismeretlen
Apró rezdülések: a távoli világ nem érzi erejét,
csak két emberben lüktet, s egymástól kapják melegét.
Valami varázslatos határt lépnek át, s megnyilva végre,
szavak nélkül mondanak el mindent a testükkel beszélve.
Időtlen percek az évek, míg a vágy hangjai lassan egy ütemmé válnak,
örömöt szerelmükben kapnak, kérve-kéretlenül egymásban találnak.
Éjszakák! Igy lehet titeket boldogsággal, s reménnyel átitatva várni,
ti hozzátok a gyengédséget, ti tanítjátok a csendben a sóhajokat
szállni!
De mivégre a jó, ha félelem bújik titokban a kéjes mozdulatba?
Egyszer mindennek vége lesz, elszakítva őket idegen utakra!
Önmagukat égetik bele a mámorító csókba s a szenvedélybe rejtik a
lelküket,
ha már nem lesz majd a másik, egy közös szív dobogja tovább a
rezdülésüket!
"Ember, vigyázz,
figyeld meg jól világod.
Ez volt a múlt,
Emez a vad jelen
És mindig tudd,
Hogy mit kell tenned érte
Hogy más legyen."
Szép napot mindekinek
Kassák Lajos - Üzenj
Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
Beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha
legömbölyített szavakkal.
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy és is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszőval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.
Kicsikém
elképzelt madaram.
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást.
B. Radó Lili: Esti dal
Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.
Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.
Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.
A GÓLYA
Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.
Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -
Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.
Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.
És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.
Folyt következik
Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.
Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
Petőfi Sándor
Szalonta, 1847. június 1-10.
Én is
Somlyó Zoltán
SZERENCSE
Már nem haj szolom a szerencsét,
megbecsülöm az egy tál lencsét.
S színben is csak a nefelejcsét
tudom szeretni már...
Nem álmodom, csodát se várok,
nem érhetnek búsító károk;
a nyílt, egyenes úton járok,
ahol a béke jár.
Jöhet a kéményseprő szembe:
reménység nem jut az eszembe;
nem lesem, hogy üres kezembe
majd sültgalamb repül.
Nékem nem mérgező beléndek
a tizenhárom, meg a péntek;
babonát nem becsülök én meg,
mert a lélekre ül.
A kártya is, e balga karton,
ne várja, hogy kezembe tartom,
míg a lidérces tünde parton -
a kincs ölembe hull...
Mert embereknek nincsen kincse,
szent megnyugvás: a kincsek kincse.
Nincs, ki a sírral elvegyítse
aranyját ott alul...
Én, ha küszöböm átallépem,
a háznépem köszöntöm szépen,
ahol a kisfiam szemében
holnapom ott ragyog...
Viszek magammal egy világot,
sokszor panaszt, néha virágot.
De bűnt, bohó babonaságot
s szerencsét künn hagyok...