Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Ez a rosszkor rossz helyen sokszor előfordul a mi beszélgetéseinkben is. . . . . ha hamarabb találkoztunk volna, mi lett volna akkor. . . . . . .
De én azt tartom, hogy ennek is biztos megvan az oka, hogy most találkoztunk, lehet hogy még nem tudjuk mi sem mi is ez az ok. . . . . . . . talán később kiderül.
Talán az, hogy bebizonyosodjon a férjem a nagy ő, talán az, hogy mégsem jól választottam. Nem tudom még én sem a választ.
Párhuzamot vonni? Ezt hogy érted?
Érdekes, hogy te sem voltál maradéktalanul elégedett, és mint látjuk ö sem.
Sose próbáltatok beszélni róla?
És talán a 3. pont egy ilyen elégedetlenkedö idöszakomban jött. . .
Sok hullámvölgyön átestem, és azzal együtt, hogy a 3. is egy nagyon különleges ember, mégis arra kellett ráébrednem, hogy bár vele is érzéseim szerint isteni lenne, de mégis otthon a helyem.
Közhely, de rosszkor, rossz idöben találkoztunk.
Te nem szoktál párhuzamot vonni a két ffi között?
Nos, nem élt a "lehetőséggel", és nem lépett félre. . .
Nem haragszom a késői válaszért!:))))
Nagyon megfogott amit írtál. . . . . az hogy pont a szerető tudatosítja bennem, hogy mégis a férjem számomra a tökéletes, az igazi?!
Én is csak fantáziáltam ilyenről még, mivel még nincs babám, és szeretnék pár éven belül, belegondoltam hogy mi lenne ha. . . . . . de ez csak fantázia nálam is.
Váltani?! Nem fogok, ő sem fog. Nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy elvegyem őt a családjától, a gyermekeitől. Szóval jó néha álmodozni, hogy vele, de el kell fogadnom hogy ez nem megvalósítható. Sajnos:((
nagyon érdekes, amit Merci ír, ez a másik világ érzés. nekem ez olyan kicsit, mint gyerekkoromban a mesék. hogy ott minden rendben van. . .
ha olvastad volna, amiket írtunk, nem kérdeznéd ezt.
Pont az a baj sok esetben, hogy így sem vagyunk elég "izgalmasak, nem elég nők" (ahogy Te fogalmaztad) a férjünk számára. Vagy legalábbis így érezzük.
Nagyon kozhely ha azt mondom, hogy szeretem a férjem, de ez igy van. Fantasztikus férj és szenzácios szereto. Mégis valami hiányzik az életembol. Magam sem tudom megmagyarázni. En a barátommal a chaten ismerkedtem meg. Elvált férfi, egyedul él. Egyszer találkoztunk még csak. Minden nap irun a chaten. De a lényeg az éjszakai SMS ek. Amikor egyedul vagyok otthon (a férjem dolgozik) SMS en beszélgetunk mintha ott volna velem, este pedig forrosodik a hangulat és éjfél korul felhívjuk egymást jo éjszakát kívánni. Ez az én kis virtuális világom. Igy egész az életem. A mindennapok a család a férjem korul zajlik, de ha egyedul maradok átlépek a másik világba, egy másik férfival.
Erröl gyözödtem meg az utóbbi idöben, hogy mégis a párom az életem másik fele, de ehhez a felismeréshez szükségem volt arra a bizonyos külsö kapcsolatra.
Csak most tudok válaszolni a tegnap feltett kérdéseidre:a 20-as éveim végén vagyok, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem gondoltam még arra, hogy babám legyen a másiktól. . . de ez nem gondolat volt csak egy fantázia. Mégcsak nem is vágy.
Az is eszembe jutott, hogy mi van ha ö az életem másik fele, és nem a párom, akiröl azt hittem eddig, hogy ö az. . . de ezt sose fogom megtudni. Mert nem adok rá sanszot.
A dolog rajtam állna pedig.
És te?Ezek szerint te szoktál gondolni ilyesmire, gyermek a szeretötöl, meg azt, hogy estleg válts. . . persze tudom, hogy a ti esetetek más.
Te mit fogsz gyarapítani ebben a topicban?
A tapasztalatokat, vagy a köhajításokat?:-)))/vicc/
Olvasok ezerrel. . . . hát. . . na, majd írom a véleményem.
Ti mit szóltok a tegnapi vitához?
Jo reggelt mindenkinek.
Ajánlom figyelmetekbe van egy új téma, Vélemények a megcsalásról!. . . . . . .
Olvassatok bele!:) Már persze ha időtök engedi.
Napsugár! Én is olvasok vissza. . . . . .
Megelőztél. . . :-))
Még most olvasom a tegnapi termést.
Jó reggelt mindenkinek!
Jó reggelt mindenkinek!
Még senki sehol?!:))
Akkor ma én vagyok az első.
szép napot mindenkinek mára!
És amikor inkább elment otthonról, csakhogy ne kelljen azzal szembe néznie, hogy az "erős" felesége milyen hisztis libába ment át, akkor annyira jó volt arra gondolni, hogy van valaki más, aki szeret. És az a valaki - bár találkozni ugye nem tudtunk ez idő alatt - legalább egyszer egy héten felhívott, hogy felderítsen egy kicsit. . . Miközben én a férjem gyerekét vártam! Nagyon sokat segített nekem átvészelni ezt az időszakot. Hülyén hangzik, de a férjem is sokat köszönhetne Neki, ha egyáltalán tudná, hogy létezik. . . :-)
Egyébként így utólag nem hibáztatom a férjemet, és egy csepp harag sem maradt bennem. Neki sem könnyű: halálra dolgozza magát (mint ahogy én is tettem), és egyszerűen nincs extra energiája az ilyen "vészhelyzetekre". . . Tőlem várja, hogy megoldjam, ha gondom van, és én bizony így oldom meg. . .
Nem sokkal azelőtt mondtam, hog ymegcsaltak, hogy már úgy szeretném, ha egyszer engem is kényeztetnének itthon nem csaak én kényeztetnék. Hát hülyén néztek rám! Lehet, hog nem is gondoltak arra hog szükségem lehet rá. Szóval okolhatom magam tisztességesen.
csak nekem ez most egy utolsó csepp volt, mert egy kicsit tele a hócipőm az erős feleség szereppel. mert ez a másik és valós probléma, hogy mindig én legyek az erős, az okos, aki kitalálja, stb.
a férjed viszont zseniálisan csinálta! legalábbis azt.
Hát nagyon megdöbbentem és az első gondolatom az volt, hogyan lehet ilyen szemét, amikor én itt bőgök. Olysan pipa voltam rá, hogy legszívesebben én löktem volna le a negyedik elmeletről. Egész este ezen dühöngtem, még reggel is úgy mentem be a műtőbe, hogy látni sem akarom többet.
A műtét olyan jól sikerült, meg azt hiszem én is benne voltam, már dacból, hog ynem volt szükség másikra. Amikro bejött hozzám műtét után akkro mondta, hogy egész úton azon gondolkodott, hogy most mire van szükségem és arra gondolt, hog arra, hogy beletaposson abba, amire büszke vagyok. Az erőmre! Hogy mindegnt megtudok csinálni. Hát sikerült. Gondold ezt végig. Lehet, hogy azért tette, mert így látta jónak, hogy így segít a legjobban.
(az örök szerelemben sosem hittem, arról már a szüleim gondoskodtak. . . )
de nem mondod komolyan, hogy egy többéves kapcsolatot (és most tényleg felejtsük el a lehetséges harmadik személyt, mert a bukásnak nálam nem ő a mozgatórugója) hetek alatt odadobnál? mikor te magad írtad, hogy nem fáklyásmenet. nálam elég frissek ezek a dolgok.
Valami vagy működik, vagy nem! Ha nem akkor azért kell véget vetni neki, nem egy másikért. Ha pedig működik, abban mit keres egy másik?
Tényleg durva voltál, de itt ez sem baj, ez is egy vélemény, ami talán közelebb visz valamihez.
Egy dolgot ne felejts el: azért beszélgetünk erről, mert mi is érezzük, hogy ez a helyzet így nem 100%-os. . . Vivi sem és én sem csaltuk meg a párunkat. Olyan dolgokról beszélgetünk, ami még talán azok fejében/szívében is benne van, akik nem mondják ki.
Sajnos az én szívem tényleg ilyen: vágyik a szerelemre. És úgy látom, még sok nő gondolkodik hasonlóképpen. Ha önző és gyenge lennék, már rég hűtlen lettem volna. Gyáva lennék? Látod, az lehet.
Viszont hiába ripakodsz rám, attól még nem szűnik meg az ÉRZÉS. Hiába is tagadnám magam előtt, hiába próbálnék nem erre a témára gondolni, hiába próbálnék erős, sziklaszilárd és stabil érzelemvilágú ember lenni: nem vagyok az. Ez ott van bennem, nagyon mélyen, visszavonhatatlanul és végérvényesen.
Hidd el, én is szenvedek ettől. De nem tudom kiirtani magamból.
most próbálom keresni azt a szerepet, felállást, amivel ez így tovább mehet. de tudod, nem vagyok benne biztos, hogy megtalálom.
ez a "más" meg szépen itt van és vár. és rámbízza.