Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Nem január óta, hanem nem is tudom, mióta. . .
Tavaly júniusban szültem, és azóta egyszer (igen, jól olvasod, egyszer) voltunk együtt. A terhesség alatt meg, ha jól emlékszem, talán kétszer, az annyi mint másfél év alatt három. . . , vagyis félévente egy.
A szeretőm, amikor újra felvettük a kapcsolatot, nem akarta elhinni. . . azt mondta, ahogy ismer, nem létezik, hogy tudok így élni. Pedig tudtam, amíg Ő újra meg nem jelent az életemben.
Tudod, minden másban annyira, de annyira egyezünk a párommal, és olyan sok fontos dolog van ezen kívül.
Ne gondold, hogy nem tépelődtem, mást sem csináltam az első évben. Aztán elment egy év, hogy próbáltuk jobbá tenni a szexuális életünket, aztán szépen lassan valahogy elhalt a dolog. . .
. . . mondtam én, hogy a kisbabám egy kész csoda! :-)))
Én azt gondolom, van, akinél a bizalom hiányzik, van, ahol folyton veszekednek a fogkrémestubus miatt, van, ahol nem értik egymás humorát, van, ahol mások a gyereknevelési elképzelések, és folytathatnám azokat a kisebb-nagyobb dolgokat, amik apránként felőrölnek egy kapcsolatot. Nálunk a szex az, ami nem működik. Ez is csak egy a többi közül. . .
Ami a monogámiát illeti. . . :) ahogy gondolod.
De ha figyelmesen olvastad, amiket írtam, akkor kiderülhetett számodra, hogy egyidőben mindig csak egy férfival volt kapcsolatom. Tehát olyan nem volt, hogy ma a párommal, holnap a szeretőmmel, holnapután megint a párommal. Erre nem vagyok képes. Amikor még próbálkoztunk a párommal a szex terén, fel sem merült, hogy külső kapcsolatot keressek. Most, hogy szeretőm van, nem akarok a párommal lenni.
Persze, hűtlen vagyok, tehát elvileg nem, monogám, viszont egyidejűleg csak egy férfival van testi kapcsolatom, mert a lelkem csak ennyit bír el. . . :)
Szitakötő, várom a Te írásodat! :-)
De lányok, miért ne lehetnénk boldogak?Kinek fáj ez?
Nem igazán szeretm azt a felfogást, Hogy "egyszer élünk", de most mégis erre hivatkozom, mert ha így van, akkor miért mennénk ela boldogság mellett?
Miért mennénk el vmi mellett, ami ennyire felemel, ennyire boldoggá tesz?
Bocsi hogy mindegyik írásodra külön válaszolok, de folyamatosan olvasok. . . . .
Hát nehéz kérdés, hogy ezt meddig lehet így csinálni.
Szerintem nálam addig, amígy úgy nem döntök hogy babát szeretnék, mivel annak is eljön egyszer az ideje. . .
akkor meg nem hiszem hogy bele fog férni az életembe a másik.
És igen, én is úgy tartom , hogy nem véletlenül találkoztunk. . . . mert szerintem véletlenek nincsenek, mindennek megvan az oka! Csak még nem tudjuk mi az!
Csak nehéz, mert én még gyerek nélkül könnyebb helyzetben vagyok, tehát amikor azon gondolkodok, hogy ha úgy alakulna, folytatnám-e vele, csak vele, szóval őt választanám-e?!, csakhogy ezt aztán gyorsan elfelejtem, mert őnála két kisgyermek van, és nem tudnám elszakítani a gyerekeitől!!!
Szóval egyszer vége lesz, dehogy mikor azt nem tudom, egyenlőre nem is akarom hogy vége legyen, annak ellenére hogy a férjemmel is jól megvagyunk, de vele is nagyon jó. Lehet egyszerre két embert szeretni szerelemmel?!
És a lehetőséggel már éltünk, hogy ennek mi lesz és hogyan lesz vége, az már csak azon a két emberen múlik aki benne van abban a kapcsolatban!
Igen sok kérdés merül fel nálunk is, nálam is, ha elkezdek gondolkodni. . . . . ezért inkább nem gondolkodok, nem agyalok, mert abba néha úgy érzem beleőrülök!
Attól én is félek hogy egyszer színt kell vallanom a férjemnek. Ettől félek. . . . . nagyon félek. . . . mert ugyebár az ember akkor tudja meg igazán mit veszít, ha már elvesztette. . . . . . .
Kicsit én is össze vissza írkálok. . . .
de amiket Te írtál, megértettem!
p. Anna
De ha te úgy látod, hogy neked ez jó, és esetleg a késöbbiekben hasznát veszed, akkor meg pláne nem hülyeség!
Én tartanék töle, hogy esetleg hamarabb a kezébe kerül mint szeretném, és én semmilyen szín alatt nem akarom öt megbántani, mert a legjobb ember a világon számomra, és soha de soha nem találhattam volna jobbat.
És mégis teszem amit teszek, mert egy önzö dög vagyok.
Ne vegyetek ám komolyan, nem mindig látom ám ilyen sötéten a dolgokat, csak most elöjöttek azok a gondolataim, amikre azt mondtátok, hogy jobban járnék ha elnyomnám.
Miért is teszem ezt? Igazából a férjemnek írom. Lehet, hogy soha nem kerül rá sor, hogy elolvassa. De Isten útjai annyira kifürkészhetetlenek. . . Szóval azért írom a naplót, hogy ha egyszer majd magyarázatot kell adom valamire, akkor őszintén szeretnék a férjem elé állni, és a lehető leghitelesebb magyarázatot adni. Ezt pedig nem lehet megtenni egy épp aktuális érzelmi állapotban. Úgyhogy ha egyszer szükség lesz rá, hát olyan magyarázkodások helyett, amibe magam is csak belebonyolódnék, odaadom neki a naplót.
Hülyeség?
Hát persze hogy szoktunk, sms-ezni, chatelni, mailezni, beszélni telefonon.
És ilyenkor rossz, nagyon rossz hogy nem lehetünk együtt, többet együtt.
Mi nem vagyunk ennyit együtt, ez abbóla szempontóbl jobb, hogy nem kötődök hozzá annyira, bár az érzések így is csak mélyülnek egyre jobban!
Én is mindent tudok az ő életéről, de ennyira aktívan nem veszünk részt egymáséban, mint Ti.
Gondolom hogy így még nehezebb.
Anna
Ha én közel laknék a másikhoz. . . hát nem tudom.
Vagy az lenne a vesztem, vagy legalább jobban megismerném és rájönnék, hogy mennyire nem vagyunk egymáshoz valóak.
Ha agyaltok, ha belegondoltok egy-egy öszinte pillanatotokban, mit gondoltok meddig lehet ezt így csinálni?
Hol a vége?
Mikor tudjuk kimondani, hogy vége?
És egyáltalán akarjuk?
És mi van akkor, ha a sors nem véletlenül küldte öket az életünkbe?Ha igenis dolgunk lenne egymással, ha igenis élnünk kellen a lehetöséggel, mert ugye nem sokx adódik az életben.
Mi van ha ö az aki?
Egy csomó kérdés ami zsong a fejemben, válaszok nélkül. És félek, hogy egyszer ott fogok állni, és színt kell vallanom. Akár az egyiknek, akár a másiknak.
Utálom ezt.
Bocs ha zavart voltam. . .
Azzal, hogy monogám vagy, vitatkoznék. . . :-)))
(Bocs, ha már egyszer leírtad ezeket, lehet, hogy kimaradtam valami fontos infóból. )
Még nem olvastam el amit nekem írtal, csak azon futottam át amit Csucsunak szántál. . . egyszer talán azt írtad nekem, hogy olyanokat írtam amiket akár te is írhattál volna. . . hát most én mondom ugyanezt. :-(
Az én párom is ugyanilyen játékosan közelít meg mint ahogy a tied téged.
Eleinte ez nagyon klassz volt, de mióta tudom, hogy létezik más, jobb/ezt mégl leírni is szégyenlem/, azóta már már nem olyan mint volt. :-((
És tudod mi a legnyomasztóbb, hogy nem is akarom rendbehozni. Tanácsolták már nekem is azt, hogy menjünk párterápiára, szexológushoz. . .
De nem is akarom már.
Vki feltette a kérdést az oldalon, hogy ez már így is marad?Örökre?Nálam biztos.
Nem tudom minek kellen történnie ahhoz, hogy változzon.
Azt meg elképzelni sem tudom, hogy másra gondoljak közben. .
Igen, szerintem is az a bajod, amit írtál, hogy túl monogám vagy. És azt gondolom, hogy igen, még mindig jobban kötődsz a párodhoz érzelmileg, mint a szeretődhöz. Ezért a lelkiismeret-furdalás.
Én jártam úgy kb 3 évvel ezelőtt, hogy szerelmes lettem valakibe. Csak plátóian, nem történt köztünk semmi komoly, a legtöbb az egy csók volt. Mégis, mivel annyira szerelmes voltam, egy alkalommal, amikor csordultig volt a szívem-lelkem a plátói szerelmemmel, és úgy alakult, hogy együtt voltam a párommal, úgy éreztem, mintha megerőszakoltak volna, egész éjjel forgolódtam, és az dörömbölt bennem, hogy én ezt mégegyszer nem bírom elviselni.
Pedig csak plátóian voltam szerelmes, a mostani szeretőmig, akivel januártól "vagyunk együtt" előzőleg nem csaltam meg a páromat.
Mégis a másikhoz akartam hűséges lenni, és ha belegondoltok ez azért tiszta agyrém, hisz fizikailag nem is volt köztünk semmi. . .
Számomra ebből derült ki, hogy ennyire monogám vagyok, ezért is vacilláltam sokat, hogy mit csináljak most, ezért nem akartam megcsalni a párom.
Amióta van szeretőm, még nem voltam együtt a párommal és nagyon félek, hogy mi lesz. . . .
Ezért is faggatlak Benneteket, hogy Ti hogy csináljátok, mert fel akarok készülni, nehogy ugyanazt éljem át, mint a múltkor. . .
Napsugár
pont elkerülte egymást a beírásunk. . . :)
Azt írod, hogy a napi szemtől-szembe kapcsolattartás elmarad. De azért telefonálni, sms-ezni, mail-ezni gondolom szoktatok. . .
Mi napi szinten beszélünk telefonon, hetente két-háromszor, akár négyszer is találkozunk, persze nem mindig vagyunk együtt, de elég aktívan részt veszünk egymás életében. Talán azért ilyen nehéz. . .
Napsugár
:) csak ismételni tudom magam, nagyon-nagyon irigyellek, hogy ilyen jól tudod magad érezni a férjeddel!!!
Ez olyan jó lehet!
További szép napot! :)
Napsugár
Hát azért nálam is van lelkiismeretfurdalás, de nem olyan nagy, elnyomom. . .
sőt eszembe se jutott a férjem felé a hétvégén, hogy legyen, pedig lenne miért. . . . a másikra nem is gondoltam
csak 1kicsit:)
A páromhoz én is jobban kötődök ez természetes, hisz vele napi kapcsolatban vagyok.
Jó vagy rossz e, de mi nem olyan közel lakunk a másikkal egymáshoz, így a napi szemtől-szembe kapcsolattartás elmarad. . . . .
De ha nem lenne jó, akkor nem csinálnánk. Ez igaz!!!
Én nem bánom. . . . . . utána sem, sőt akkor és ott és aznap és másnap nagyon boldog vagyok hogy azzal a másikkal lehetettem és milyen jó volt.
Egyszerűen nem szabad godolkodni!
Szerintem.
p. Anna
Köszi a tippet, még gondolkodom rajta.
Az a helyzet, hogy már valami bennem is elromlott, ezzel kapcsolatban. Az az ominózus első eset, amikor szinte döbbenten nézte a piros - amúgy egyébként nagyon szép és ízléses fehérneműt rajtam -, aztán meg amikor nem egy alkalommal teljesen közömbösen siklott végig a tekintete rajtam, amikor szintén nagyon szép - fehér, vagy éppen füstkék - más fehérneműkben flangáltam reggelente előtte, bennem valamit nagyon összetört.
Tudod, parádézni annak érdemes, aki értékeli. Akinek látod a szemén, hogy elhomályosodik a nézése, amikor meglát, látod az izgalmat, a tetszést a szemén. Belőle korábban semmi különös reakciót nem váltott ki az ilyesmi.
Aztán beszéltünk erről is, kérdeztem, azóta, ha netán mégis észreveszi, és szóváteszi, akkor olyan "kedveskedve", valahogy "gyerekesen" jegyzi meg, hogy mmm, milyen jól néz ki, hogy arról legkevésbé sem a szex jut az eszembe. Kb olyan, mintha csak egy tál étel lenne, vagy valami aranyos állat, vagy mit tudom én. De semmiképpen nincs köze a reakciójának az erotikához. Mintha az erotika messze elkerülné Őt. Ezért aztán nagyon nehéz elképzelnem a szituációt, amit javasoltál.
A másik része pedig az érzelmi. Hiába szeretem, ahogy korábban írtam, most inkább a szeretőmmel van tele a lelkem, és pillanatnyilag hiányzik az indíttatás. Hiába tudom az eszemmel, hogy meg kellene próbálnom, az érzékeim azt mondják, hogy minek erőlködjek, amikor a szeretőmmel erőlködés nélkül is olyan helyekre jutok el, amit a párommal való együttlét során meg sem közelítek.
Lehet, hogy az a baj, hogy már nem hiszek benne, hogy jobb lehet. . . :(
Ettől függetlenül köszönöm, alkalomadtán azt hiszem azért érdemes lenne kipróbálnom. . . - csak ne látnám folyton magam előtt azt az értetlen, meghökkent tekintetet - ez nagyon elbátortalanít, erőt kell hozzá gyűjtenem. . .
Puszi,
Napsugár
Látod az ilyen hétvégék azok amikor még jobban bánt az amit teszek. . .
Mi találkoztunk. . . és sokat gondoltam rátok, hogy miért csak én vagyok ilyen béna, hogy agyalok, miért???
Ti/te tudjátok minden büntudat nélkül kezelni. . . én képtelen vagyok.
szerintetek nem azért van mert még mindig annyira kötödöm érzelmilega páromhoz?Aminek persze piszkosul örülök, mert ha nem így lenne már biztos léptem volna.
Biztos az is lehet a gond, hogy alapjában véve monogám vagyok, és egyszerüen a lelkem a tudatom a szívem tiltakozik az egész ellen, de mégis. . . ha nem lenne jó nem csinálnám, ugye?
De minden egyes alkalom után rájövök, hogy nem megy ez nekem. . . . aztán mégis mindig keresem a következö alkalmat. :-((
Szép jó reggelt Mindenkinek!
Hú. . . ahogy látom hétvégén is sok bejegyzés született!:)
Olvasok vissza ezerrel. . . . . . . .
Képzeljétek, olyan szép hétvégém volt a férjemmel, hogy a na! És csak 1kicsit gondoltama szeretőmre! Ez akkor most jó dolog (ezt magyarázom magamnak. . . ).
És csak rajtam múlt, hogy így sikerült! Mert akartam hogy jó legyen!:)) És most még lelkiismeretfurdalásom sem volt a szeretőm felé. . . . . . . hogy a férjemmel voltam és milyen jól éreztem magam!:)))
Szóval szép a reggel és szép napot Nektek!
Jó reggelt mindenkinek!Láttam a hétvége forró diskurzusokkal telt. . . . annyi mindent tudnék nektek mondani nektek én is. . . . na majd késöbb!
Jó hogy itt vagytok!:-))
Szép napot nektek!!
Köszi a választ. Gondoltam valamire, amit lehet, hogy még nem próbáltál. Például az én férjem bomlik az ilyen dolgokért.
Szóval próbáltad-e már, hogy mikor lefeküdt pl. és még teszem azt tévézik. Irtóra bedobod magad, marha jó illattal, amiről tudod, hogy nagyon szereti, felveszel valami nagyon dögös fehérnemüt, (persze újat, amit még nem látott soha), bedobsz valami nagyon gerjesztö zenét, lejtesz neki egy erotikus táncot és egyszerüen ráveted magad. Tuti, hogy egy vadidegen sem tudna neki ellenállni, pláne az nem aki szeret téged. A lényeg nehogy úgy járj ahogy én már jártam: addig tartott a marha nagy készülödésem, míg a férjem elaludt. Szóval ráveted magad, orális szex, 69, és minden, ami a fantáziádba befér. Tutira veszem, hogy azt sem tudná hirtelen, hogy hol van. Légy rámenős, mint egy szexistennö, lehengerlö és amit elhatároztál, hogy megcsinálod (orális szex pl. ) attól ne hagyd magad eltántorítani. Biztos vagyok benne, hogy a kezdeti meglepödés után beáll a játékba, és mivel olyan lesz ez a dolog, mintha nem is ö és nem is te lennétek, a (szokatlanság miatt) teljesen el kell, hogy kapja a gépszíj. Ne várd, hogy majd ö meghódít, fenét. Hódítsd meg te, mert neki pont ez kell, pláne a nöi agy miatt. Ne hagyd magad, és irányítsd te az eseményeket. Ez a leglehengerlöbb pasit is elkápráztatja, még azt is aki állandóan az események magaslatán szeret állni. Légy vad, és nagyon szexi. Akár szokatlan helyen is támadásba lendülhetsz, legyen az konyha, fürdö, vagy bármi más. Késés ilyenkor nem számít. Az a véleményem, hogy az ilyen típusú férfiakat igen is meg kell hódítani, le kell hengerelni. Ez nefélj tutira tetszeni fog neki. Titkon mind gondol arra, milenne. ha pl. egy ilyen szexistennö meghódítaná. Vedd a kezedbe a kezdeményezést, csinálj vele akár olyat is, amihez eddig túl jó fiú volt. Meg lesz a hatása hidd el. Így fokozatosan meg fog tanulni mindent, hogy hogy bánjon veled, ne félj, ezzel nem fogod elveszíteni a nöiességedet, sőt. Be fog állni a sorba. Próbáld ki. Ne hagyd, hogy elhajtson, valamilyen ürüggyel. Puszi Csucsu
Ahogy olvastam a verset, hirtelen a "Titkos szeretők" album jutott eszembe, elő is kaptam a cd-t, de azon nem szerepel ilyen szám. Pedig szinte biztos voltam benne, hogy onnan van, ismered azt a cd-t?
Üdv:
Napsugár
Egyébként egyrészről nem is bánnám, ha megcsalna, mert akkor adott lenne a nyitott kapcsolat iránya. De tényleg nem hiszem, hogy megtenné, és ezt talán sajnálom is? (ezen még gondolkodom. . . :) )
Csucsububu, az önkielégítésről nagyon okosakat írtál, teljesen egyetértek Veled!
Porcica, nagyon irigyellek :). Jó lehet, ha az alapvetően is jó szexuális életeteket ilyen módon még jobban fel tudod dobni, és így még hűtlenkedned sem kell! Hhhhh, de jó Neked!
Cissus, most Te írtad le az én problémámat. Igen, a kezdőlökés az, ami hiányzik, hogy ne az eszemmel akarjam, hogy ne koncentrálni kelljen arra, hogy jó legyen, hanem úgy igazán meghódítsanak, hogy mélyen, a gyomromból, belülről induljon el a mindent elsöprő vágy. Hogy ne azért legyen jó, mert koncentrálok, mert _akarom_, hogy jó legyen, hanem azért jó, mert nem tud nem jó lenni. . .
Minden, amit írtál, nálunk is igaz, nem félénk-kedveskedő simogatásokra, hanem határozott, birtokba vevő gyengédségre lenne szükségem (ez túl sok lenne?).
Hát, Cissus, szerintem a Te párod sem fog megváltozni, de kiváncsi vagyok, mit mondanak a többiek. . .
Nekem - ahogy írtam is - volt már olyan, hogy rossznak indult, és rohamosan nyílt ki, és "fejlődött". Ennyi idő után, ennyi energiabefektetéssel már elő kellett volna jönnie azoknak a dolgoknak a páromból is, ami annak idején a szeretőmből előjött, az, hogy ez nem így van, számomra csak azt mutatja, hogy nincs is meg benne. . .
Persze, ha van valami ötletetek még, amit esetleg nem próbáltam, szívesen veszem!! Azért csak jobb lenne házon belül megoldani a szexet. . .
Puszi mindenkinek:
Napsugár
Csucsububu! Nagyon aranyos vagy! :-)
Igazad van, a páromnak nem volt túl sok nővel dolga eddig, és nem túl tapasztalt. De ez alapvetően nem lenne probléma.
Elvben igazad lenne, hogy tanítgatni kellene, ahogy Ophelia_ is írta. Ezen sajnos már túl vagyok. Higgyétek el, egyszerűen nem lehet. . . :-(((
A sors olyan ironikus néha. . .
Már írtam, hogy a mostani szeretőm egy régebbi kapcsolatom. Nos, faramuci módon pont neki köszönhetően maradtam meg a jelenlegi párom mellett.
Hogy jobban értsétek: annak idején, amikor a szeretőmmel összejöttünk, az első néhány alkalom meglehetősen rossz volt. Mint mondtam, én elég nyitott vagyok, és valahogy meglepett, hogy a szeretőm (legyen mondjuk Gábor) szexuális kultúrája mennyire. . . mondjuk így: egyszerű.
Hogy miért folytatódott a kapcsolat, ne kérdezzétek, fogalmam sincs. Egy dolog viszont biztos: benne meg van minden ahhoz, hogy jó szerető legyen, nyitottság, odafigyelés, érzékiség, játékosság, stb.
Csak hát előttem Neki sem volt túl sok barátnője (2-3 talán), és azok elég prüdek voltak (csak hanyatt fekve, hátulról nem, orális szex nem, stb. ). Szóval benne meg lett volna az igény, de korábban nem volt rá partner. Amikor velem találkozott "kinyílt".
Ophélia_ látod, Őt lehetett tanítani. :-) Vagyis nem is kellett, tanult magától. Utóbb, amikor elváltak útjaink, egy alkalommal mondta is, hogy az aktuális kapcsolatában sok hasznát veszi annak, amit tőlem "tanult". (Ez így olyan furcsán hangzik. . . :( )
Amikor a párommal összejöttünk, és sehogy nem akart stimmelni a szex, pont Gábor miatt maradtam mégis vele. Mert az járt az eszemben, hogy egyszer már megtörtént az, hogy valakivel nem volt jó, és utána a legjobb lett. Ebben bízva próbáltam"jeleket adni", "ötleteket adni", óvatosan tanítgatni, de minden mintha falra hányt borsó lett volna.
Porcica: írtam korábban, gondoltam rá, hogy meg kellene beszélni a nyitott kapcsolatot, de úgy érzem, nem tudná feldolgozni. . .
Hogy meddig lehet ezt így csinálni? Jaj, nem tudom, de szerintem bárkit kérdezel közülünk, erre senki nem tudna válaszolni. Olyanok vagyunk, mint a pillangók a lámpa körül, tudjuk, hogy ha túl közel megyünk, megégünk, de mégsem tudunk távolodni. Csináljuk, amíg ki nem szerelmesedünk a szeretőnkből, vagy amíg le nem bukunk, vagy amíg más külső körülmény bele nem szól az életünkbe. . .
Azt pedig nem tudom, hogy a páromnak jó-e így a helyzet, de tudod, én már annyit próbálkoztam, hogy valahogy úgy vagyok vele, ha nem jó neki, akkor jelezze, vagy csaljon meg. (Bár az utóbbit nagyon nehezen tudom elképzelni, mert - ahogy előzőleg ezt is írtam - nagyon fura "női agya" van ebből a szempontból, eléggé érzelmi kötött a szex terén is. Szóval nagyon meglepődnék, ha kiderülne, hogy megcsal, azt hiszem. Persze érhetnek még meglepetések. :) )
(folyt. köv. )
Kérlek ne szólj, ne kérj,
próbáltam hinni még,
kérlek ne szólj, ne kérj,
itt belül, oly hideg a szél. . .
Ha elmondanám, mit lehet még,
mert félek, nagyon fáj,
elmondanám, hogy igazán érzem,
szerelmünk halott madár,
mellettem ülsz, de mégis oly távol,
fáradtan értetlenül. . .
Mellettem ülsz, nem nézel szemembe,
a csillagunk rég kihűlt.
Kérlek ne szólj, ne kérj,
próbáltam hinni még,
kérlek ne szólj, ne kérj,
itt belül, oly hideg a szél. . .
Bár lehetne úgy, mint egyszer rég,
kaphatnánk időt,
bár tudnék egyszer úgy nevetni,
de sírni sincs erőm. . .
Emlékek jönnek, szörnyű játék,
oly hosszú nekünk ez a tél,
lehajtom fejem, egy ajtó kinyílik,
valaki messze hív. . .
Kérlek ne szólj, ne kérj,
próbáltam hinni még,
kérlek ne szólj, ne kérj,
itt belül oly hideg a szél. . .
Együtt és mégis külön
lefeküdni melletted,
a semmit karolva át. . .
Elaludni, álmodni,
a zuhanásra várni. . .
Szárnyak nélkül szállni. . .
Együtt és mégis,
együtt és mégis külön,
együtt és mégis külön,
a semmit karolva át. . .
A Semmit karolva át!
Ne szólj, ne kérj!
Próbáltam hinni még,
kérlek ne szólj, ne kérj!
Itt belül oly hideg a szél. . .
Ne szólj, próbáltam hinni még,
kérlek ne szólj, ne kérj!
Itt belül, oly hideg a szél. . .
Azt hiszem, részemről ezek a szerelmek inkább olyasmi érzetekből táplálkoznak, hogy "álmodozni jó". . . Valóban pezsdítően hat az otthoni szexre, ezért nincs is lelkiismeretfurdalásom, minaddig, amíg ennek a "szerelemjátéknak" az áldásos hatását a hitvesi ágyban kamatoztatom. :-)
köszönöm mindenkinek a hozzászólást, a kérdéseket. Keddig sajnos nem fogok tudni válaszolni (esetleg vasárnap délután lesz azért lehetőségem, majd igyekszem), de visszaolvasom majd az új beírásokat és jelentkezem.
Puszi mindenkinek és jó hétvégét!
Napsugár
Más. Tudom, hogy hülyének néztek, ami miatt belezúgtam az ügyfelembe, de azóta tényleg jobb a szex otthon. Azt gondolom, azért eshettem bele, mert talán most jutottam el 30 évesen arra a pontra, hogy nagyon fontossá vált a szex, de persze úgy, ha szépnek és vonzónak érezhetem magam. Ez ugye otthon nem igazán jellemzö, hiszen a férjem világ életében sportoló volt, és rendkívül maximalista. Egy másik férfi kevésbé szigorú a külsömet illetöen, ami tényleg nem szégyellnivaló 2 gyerek után. A férjemet már nem köti le annyira a külsöm, megszokta és inkább elégedetlen. A másik ember viszont vágyakozva néz rám, és ez lehet ami rágerjesztett, mert sokkal inkább nönek érzem magam, még ha nem történt semmi sem, mint otthon. A férjemmel a szex mindig jó volt, de így is sokszor utasítom vissza. Az utóbbi két hétben nött meg nálunk a forgalom, mióta nem tudok másra gondolni, csak az ügyfelemre. Halál hülye dolog nem? Kérlek benneteket ne ítéljetek el azért, mert beleestem másba, ami még nem is bizonyított, hogy kölcsönös érzelem. Mindannyian azt írtátok, ne legyek türelmetlen, (pedig én az vagyok), és várjak, amig kezdeményez, ha egyáltalán akar valamit. Mindenkinek puszi, hétfön konferencián vagyok, de kedden vagy hétfön este otthon visszaolvasok mindent, és ha írtatok nekem, amiben bízom válaszolni is fogok. Sziasztok, csucsububu
Ne haragudjatok, hogy így becsatlakozok, csak olvasgattam a hozzászólásokat és nagyon megdöbbentem. Nekem nincs szeretőm és nem is vágyok rá, de amiket napsugár leírt, teljesen megegyeznek az én érzéseimmel. Én azt hittem frigid vagyok, meg hogy én azon nők közé tartozom, akiknek kevesebb szexre van szükségük. Az én barátom ugyanezeket a dolgokat csinálja, órákig símogat, anélkül, hogy bennem megmozdulna valami, aztán ha mégis kapisgál valamit, akkor egy rossz mozdulattól visszazuhanok. Napsugár, ebből tényleg nincs kiút? Annyira tökéletes kapcsolatunk van, minden szuper, több éve várom, hogy megváltozzon, felébredjen benne a férfi, aki tudja mit akar! Tényleg így marad örökké? Nem tudom mit tegyek, nem akarom, hogy tönkremenjen! :((((
Gondolhatod, hogy már mindent végiggondoltam, hogy lehetne javítani a helyzeten. Pszichológussal is beszélgettem, aki ismer mindkettőnket, kettesben is beszélgettünk, próbáltuk felderíteni a háttérben, mélyben húzódó problémákat (zsaroló anyai háttér, túlzott tisztelet az irányomban, x), szóval más vonalról is próbáltuk feloldani a helyzetet, kisebb sikerekkel, de nem nagyon sikerült.
Én meg közben lassan már fel is adtam.
Kérdezted, hogy lehet, hogy ha szeretet/szerelem van, és mégsem jó?
Hát így.
Van szeretet, van odafigyelés, van elkötelezettség, vannak kellemes mindennapok, egy húrra pendülő gondolatok, hasonló humor, sok nevetés.
És mégsem megy a szex. . .
:(
Elég szomorú. . . de ez van.
Marad vagy a szex nélküli élet, vagy a hűtlenség. . .
Nem is tudom, honnan kezdjem, annyira sokrétű a dolog.
Egyrészt idősebb vagyok a páromnál 3 évvel, ami alapvetően nem számítana, (a szeretőm 4 évvel fiatalabb nálam. . . ) -, de köztünk mégis van jelentősége.
Én valahogy nyitottabb, tapasztaltabb vagyok, és azt hiszem ez az elején egy kicsit "megriasztotta" a páromat.
Hogy konkrét példát mondjak, még a legelején beszélgettünk mindenféléről, és egy beszélgetés során azt mondta, hogy neki nagyon tetszik a piros alsónemű. Nosza, vettem egyet, direkt miatta, és amikor először voltunk együtt, akkor az volt rajtam. Kissé meghökkent. . . nem tudta hova tenni a dolgot, én meg tök hülyén éreztem magam. . .
(Utóbb megbeszéltük, hogy mi volt az ok. . . )
Aztán a másik, hogy valahogy olyan a helyzet, hogy neki kicsit "női" agya van, vagyis ha pl. szép fehérneműben (akár fehér, hogy ne a piros legyen. . . :) ) flangálok előtte, akkor észre sem vesz, de ha meghitten átölel, akkor érzem, hogy megkíván. Ebből adódan nem annyira férfias, és amikor együtt vagyunk, érzem, hogy "fél" tőlem, nem az van, hogy meghódit, elveszi, ami "jár" neki, hanem tapogatózik, hogy "vajon szabad-e". Na most ez a stílus nem igazán tud engem tűzbe hozni.
Eleve már az nehézséget okozott az elején, hogy úgy éreztem, nem tart vonzónak (a már említett fehérneműs jelenet nem egyszer fordult elő). A férfikollegák a munkahelyen elhalmoztak bókokkal, elismerő tekintetekkel, a párom észre sem vette, hogy mi van rajtam. Ahhoz, hogy jó legyen a szex, nekem kell az, hogy vonzónak érezzem magam.
Aztán - nem tudok másként fogalmazni -, de lassan arra a következtetésre jutok, hogy a párom "antitalentum" a szexben.
Elkezd valamit csinálni, ami nekem nem különösebben esik jól, és hiába nincs rá semmi reakcióm, perceket el tud tölteni vele, nem veszi észre, hogy nem izgat fel. Aztán csinál valami mást, ami történetesen nagyon jól esik, ennek jelét is adom, mégis abbahagyja, és valami másba kezd.
Valahogy olyan az egész, hogy elérek egy izgalmi állapotot, és aztán újra és újra visszazuhanok a nullára. Ettől pedig egy idő után már türelmetlen és frusztrált leszek.
Az egészben az a szörnyű, hogy nem azért csinálja, mert nem figyel rám. Szeret engem, és szeretne örömet szerezni, egyáltalán nem önző. CSak valahogy nincs érzéke hozzá. Azt hiszem, ami általában is jellemző rá, a felületesség az oka, egyszerűen hiába figyelne, a felületessége miatt "nem veszi a lapot".
Most kérdezhetnéd, hogy biztos, hogy én jelzem, hogy jó vagy nem jó? Igen, jelzem, velem ilyen szinten nincs probléma - bár már ezen is elgondolkodtam.
A szeretőmtől is kérdeztem már sokszor, honnan tudja - mert ő meg pont az ellenkezője, még igazán meg sem fogalmazódott bennem, hogy mire vágyom, és Tőle már meg is kaptam - szóval Őt már többször kérdeztem, hogy honnan tudja. Ő azt mondja, figyel engem, és egyszerűen látszik, ahogy mozdulok, ahogy a levegőt veszem, ahogy nézek. . .
(folyt. kö
Ha nem okoz gondot, kifejtenéd bővebben, milyen az, amikor annyira nem jó a szex, és annyira nem illetek össze szexuálisan a férjeddel? Én ugyanis nem tudok elképzelni ilyen szituációt. Ha szerelem/szeretet van mindkét részről, akkor hogyhogy nem megy a szex? Én ezt őszinte kíváncsiságból kérdezem, tényleg szeretném tudni. Ha gondolod, válaszolhatsz priviben is. . . És bocs, ha tolakodó voltam!
Ha viszont jó, akkor belebonyolódunk, ki jobban, ki kevésbé. És minél jobban belebonyolódunk, annál nehezebb. A társunk felé, a külvilág felé, és nem utolsó sorban amit Szitakötő még korábban írt - magunk felé. Hogy nem akarjuk elhinni, hogy mit művelünk. Nem is értjük, miért csináljuk, hogy vagyunk rá képesek. Ráadásul még csak lelkiismeret-furdalásunk sincs (ez engem is meglepett az első alkalom után, hogy semmi ilyen érzésem nem volt. . . :-O ), ezért aztán lelkiismeret-furdalásunk lesz. . . :-) (ez kicsit furcsán hangzik, de talán értitek. . . )
Lehet, hogy a tudatunk úgy védekezik ez ellen, hogy "magasabb szintre emeli", a szeretőt, szerelmesek leszünk, mert az már más. . . ? Akkor már más valahogy a megítélése a dolognak. . .
Mit gondoltok erről?
Ami a lebukást illeti. . . ettől én is félek. Félek, hogy csalódik bennem, hogy a párom összezuhanna, nem értené, hogy mi van. Bízik bennem, fel sem merül benne, hogy ilyen előfordulhat.
Egyébként én ezért már sokat gondolkodtam rajta, hogy elmondom Neki, hogy megbeszélem Vele: éljünk nyitottan, de ahogy végiggondolom, nem tudom elképzelni, hogy beleegyezzen. Az elején törtem ezen sokat a fejem, mert nem akartam becsapni, nem akartam elkezdeni a titkolózást, a hazudozást, valahogy olyan megalázónak éreztem a magam számára is és felé is. . . De nem voltam elég bátor, hogy felvállaljam, hogy ha nem tudja megemészteni, elveszítem.
Igy inkább a szokásos megoldást választottam, titkolózom, és bízom a szerencsében, hogy nem tudja meg.
Az egyébként az én esetemben sem kérdés, hogy ha választani kellene, akkor a páromat választom, mert vele szeretném leélni az életem.
Jó hétvégét mindenkinek, hétfőn találkozunk! :-)
Napsugár
:)
Úgy gondoltam, egybe írok, mert úgyis mind olvassátok, és mindannyian tettetek fel kérdéseket, így talán egyszerűbb válaszolni. :)
Az otthoni helyzeten (szex) sajnos nem tudok változtatni. Már elég hamar kiderült, hogy gondok vannak e téren, és elég sok mindent megpróbáltam. Az első évben felmerült, hogy nem folytatom ezt a kapcsolatot, mert így nem lehet, de aztán végiggondoltam, hogy minden, MINDEN másban viszont annyira összeillünk, hogy csak lesz megoldás erre is. Vagy ha nem, Nála jobbat akkor sem fogok találni. . .
Beszélgettünk sokat róla, aztán nem beszélgettünk (hátha az jobb), olvastunk, próbálkoztunk. Lényegében azt hiszem, mindent megpróbáltunk, csak a párterápiát nem.
Minimális javulás volt, de aztán ahogy egyre jobban megismertük egymást, számomra az vált nyilvánvalóvá, hogy szeretet ide, törekvések oda, egyszerűen szexuálisan nem illünk össze. Van ilyen.
Igy aztán szinte egyáltalán nem vagyunk együtt, a kisbaba egy külön csoda :), hogy összejött ilyen gyakoriság mellett (havi egy, azóta meg - tavaly júniusban született -, egyszer voltunk együtt). Ez elég szörnyen hangzik, azt hiszem. Ettől függetlenül én - naív agyammal hittem -, hogy eltökéltem magam, hűséges leszek. Aztán ez a régi barátom megkeresett, először csak leveleztünk, aztán találkoztunk néhányszor. Én még akkor is azt hittem, hogy szilárdan tartom magam. És meglehetős határozottsággal tartottam magamtól távol. Ő meg rafinált volt, mert nem is próbálkozott erősen. Csak mindig éppen annyival ment tovább, ami még belefért. És mire észrevettem, már megint benne voltunk nyakig. . .
Persze, tiszta aggyal ezt tudni lehetett, mert régen is nagyon jó volt Vele az ágyban, igazság szerint eddig Vele volt a legjobb, így elég nagy volt a kisértés. De azt hittem, a kisfiam majd megóv. Hát nagy tévedés volt. . .
Január óta "vagyunk együtt", azóta nem voltam együtt a párommal, de rettegek, hogy ha úgy adódik. . . Ő nagyon tapintatos, ha látja, hogy fáradt vagyok, nem próbálkozik, én meg mocsok vagyok, mert ha csak apró jelzést is veszek, hogy "esetleg", akkor már úgy is irányítom a dolgokat, hogy meg se forduljon a fejében, hogy a tettek mezejére lépjen. Kihasználom, hogy ennyire rendes, figyelmes, hogy nem "erőszakoskodik". Ezért persze sokszor utálom magam.
Nálam egyébként hullámzó a "szerelem". Néha azt érzem, hogy teljesen előjöttek a régi érzések, szerelmes vagyok, néha - amikor tréningezek - el tudom hitetni magammal, hogy ez csak szex. (Persze olyankor elég nehéz megmagyaráznom magamnak, hogy miért szeretnék annyira, de annyira Vele aludni. . . :-) )
Szitakötő, a kérdésedre, hogy miért csináljuk :) az én esetemben egyértelmű a válasz, nekem a szex miatt "kell".
És a másik kérdés Anna felé, hogy csinálja, hogy nincs bűntudata. . . Ti elgondolkodtatok már az "alibi szerelmen"? Én már sokat törtem ezen a fejem. Adódik egy szituáció, ilyen vagy olyan
Tudom hogy nem fogom sokáig tudni csinálni. . . . . és ebbe rossz belegondolni, mert a másik nélkül most még elképzelni sem tudom az életet. De lassan jönni kéne a gyerkőcöknek otthon - mert még nincs egy sem - és akkor már biztos nem fér bele a másik.
Nincs bűntudatom?! Hát igen, ezen magam is csodálkozom néha hogy miért nincs. Egy kicsi biztos van, és vagy elnyomom, vagy ilyen "ember" vagyok.
Meg nem gondolkodok, mert ha ezen agyalok egész nap, akkor persze előjön, és lesz lelkiismeretfurdalás, meg minden. . . . . . . . . . . Mégcsak most volt pont pár napja hogy sírtam e miatt. . . az egész megoldhatatlan helyzet miatt! Hogy mit kellene csinálnom, mit tegyek, mi a helyes?! De ekkor döntöttem el, hogy nem vehetem komolyan a másikat, hisz ott a házasságom, amit nem akarok feladni!
Szóval lelkileg is megvisel ez ugyanúgy engem is, ahogy titeket. És igen, félek attól hogy ezt egyszer még visszakapom! Megbüntet a sors. . . . . . .
De annyi szépet és jót kaptam ebben a pár hónapban és boldogságot, hogy nem bánom!
szép hétvégét Nektek
hétfőn majd visszaolvasok
Olvasva a hozzáírásaidat, hát veled is vannak közös érzéseim, úgy tünik ez vhogy közös bennünk, mármint ezt többesben értem, azokban a nökben akik párkapcsolatban élnek, de mégis próbálnak fenntertani egy külsö kapcsolatot, többkevesebb sikerrel.
De, ugye azt tudod, hogy nem fogod tudni ezt sokáig csinálni, mert egyszer csak rákényszerít az élet/a sors/a Jóisten, hogy dönts, de akkor az már kemény lesz. . . .
Én félek ettöl, hogy eljön az az idö mikor is szembe kell néznem azzal amit teszek. :-((
Nekem mérhetetlen lelkiismeretfurdalásom van, ami már sokszor fizikai méreteket ölt. :-(((
Te hogyan csinálod, hogy nincs büntudatod?
Mit keresel?Ezt már kérdeztem , azt hiszem.
De egyébként van egy olyan érzésem, hogy már te teljesen eldöntötted magadban, hogy ha úgy adódik akkor belemégy a flörtbe, igaz?
Egyébként nem te vagy az elsö akitöl azt hallom, hogy a külsö kapcsolata által javult az otthoni szexuális élete.
Én erre képtelen vagyok.
Sose lennék arra képes, hogy egy azon napon esetleg mindakét ffival legyek. . . szóval ez már túlzás az én normáim szerint.
Szóval. . . . mire vágysz, és miért nem elégszel meg azzal amit otthon kapsz, a férjed szeret, jó a szex, és van kívül vki akitöl megkapod azt, amitöl nönek érzed magad.
De kizárólag csak lelkiekben.
Mert azt elismerem, hogy nekünk nöknek nagyon kell az a plussz.
Ugye lányok??
Akár én is írhattam volna amit Te, és amitnagyon jól és érthetően megfogalmaztál!:))
Elöször is megdöbbenésemet, és meglepetésemet, és megnyugvásomat fejezem ki azzal kapcsolatban, hogy ilyen sokunkat érint ez a dolg, és ha vki hát mi tudjuk, hogy milyen piszok nehéz így lavírozni, mennyire tönkre tudunk menni ebben.
Persze akkor kérdezhetnék, hogy mi a fenének csináljuk?Hát én erre nem tudok választ adni. Ti tudjátok?
Nekem egyszerüen jött, berobbant az életembe.
Bár semmit sem bánok, piszkosul sajnálom, hogy nem tudok otthon 100százalékos lenni. . . mert nem vagyok.
És itt a szex kérdés, kedves Napsugár. Mert az nagyvonalakban :nincs, vagy alig:)
De egyébként teljes mértékben azonosan élem meg én is a dolgot mint te, sajnos már én is észrevettem magamon, hogy mennyire zárkózott lettem az utóbbi idöben, mennyire megváltoztam, és ráébredtem, hogy elindultam azon az úton ami a teljes elhidegüléshez vezet.
És ez az amit most tudatosan szeretnék megváltoztatni, még akkor is ha belehalok lelkileg egy kicsit, de. . . már ezt írtam egyszer, ha döntésre kényszerülök, nem kérdés, hogy ki mellett döntök.
Legyetek jók!
Nem lehet erre előre választ adni.
Nehéz, és vigyázz! De dönthetsz csak, de annyit ne felejtsél el, hogy próbáld meg az érzéseidet kordában tartani, én nem hittem volna hogy szerelmes leszek, ebbe a másikba (!!!) és ez megváltoztatott mindent. Nem szabadott volna, de így történt. És egyre nehezebb, otthon kifogást találni, magyarázkodni, sokan észreveszik hogy el vagy varázsolva.
De hogy előtte sem volt senkid? A férjed csak, ő az első és egyetlen?!
Szóval a döntés a Te kezedben van-lesz, ha az illető lépni fog!
Gondold meg! Én azt tudom még mondani, hogy nem bánom, mert annyi szép dolgot kaptam a másiktól, hogy megérte-megéri! De ugyebár nem tudom te mennyire vagy lelkis, hogy tudod majd kezelni a leliismeretedet, meg hasonló dolgok.
Nagyából egyenlőre, elsőre ennyi.
Kiváncsi vagyok hogy mi lesz Veled.
A.
Hogy egyre több minden van, amit a férjednek nem mondhatsz el. És a barátnőknek sem, legalábbis én nem, mert nem tudnak ez irányú kapcsolatomról.
És amit az eltávolódásról írtál, azon is gondolkodom és lehet benne valami.
De én úgy döntöttem, hogy ha már őt válsztottam férjemnek, akkor megjavítom az otthoni kapcsolatunkat, szóval rendbe teszem inkább, csak a gond az hogy a másikról sem tudok lemondani (mert jó vele szex, mert nagyon rendes, mert őt jobban kívánom?! sok mindenért) csak ahogy egyre mélyülnek a másik iránt az érzések, a férjeddel úgy távolodtok egymástól. Ez biztos így van!
Ja azt még kihagytam, hogy amikor a másikkal vagyok, nincs lelkiismeretfurdalásoma férjem felé, de egy ideje már mikor a férjemmel vagyok, akkor a másik irányába igen. Érted?!
Hát saját magunknak bonyolítjuk meg az életünket.
Bár ha nálatok otthon nem jó a szex, akkor természetes hogy ahol jó, azt nem adod fel. . . . . . . . .
csak nem tudnál változtatni az otthoni dolgokon?!
na majd olvasok visszafelé, hátha ezeket már leírtad
szép napot nektek!
Nem volt még akkor meg a szeretőm! Férjhez mentem, négy évig együtt voltunk, egyszer sem fordult meg a fejemben hogy megcsalom és nem is csaltam!
Aztán megismerkedtem egy férfivel és ő megingatott.
Azt mondják házasság utáni "pánik" hogy most már csak vele ötven évig. Szóval megtörtént tart már jó fél éve. Csak egyre kezelhetetlenebbek a dolgok.
Nem hiányzott semmi otthon, sőt mindent megkaptam, tökéletes férj. Talán a kiváncsiság vitt bele, először.
Csak nem gondoltam volna hogy ilyen komoyl érzések lehetnek belőle.
És itt jön elő az a probléma, hogy igen nehezen kezelem néha az otthoni szexet. Szóval már volt otthon belőle gond, hogy nem akartam, mert csak a másik járt az eszembe. . . . . . szóval gondolom el tudod képzelni.
Az a lényeges, hogy nem akarom hogy a házasságomban gond legyen, próbálom könnyebben venni a dolgokat.
Mert a férjemmel is jó, nagyon jó, néha azért mert vele csak beszélgetni tudok pár hétig, és őt képzelem a férjem helyére, de a másikat meg nagyon kívánom, nagyon jó vele. . .
na röviden ennyit
lehet kicsit érthetetlen voltam, most megyek dolgozni,
figyelem a hozzászólásokat!
Vissza fogok olvasni is, ahogy időm engedi.
Úgy mentél hozzá a férjedhez, hogy már megvolt a szeretőd, vagy csak utólag jött?
Ha olvasod a hozzászólásokat, akkor biztos olvastad az én problémámat is. Én elsősorban arra keresek itt választ, hogy hűtlen nőtársaim hogyan tudják a szex dolgot kezelni otthon. Örülnék, ha megírnád, hogy Te hogy vagy ezzel, illetve az is érdekelne, hogy tulajdonképpen miért mentél bele a másik kapcsolatba. Mi az, ami hiányzott az otthoniból?
Szép napot Neked is. . )