Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Hogy a hétköznapi fájdalmak, meg hülyeségek, mennyire kiborítják, a nagy problémákat meg hösiesen viseli, állja a sarat.
Én pont fordítva.
Nekem volt, hogy próbáltam ebbe az irányba terelni. Akkor az adott "feladatot" elvégezte, de nem merült föl benne az igény, hogy ez egy életmód kellene hogy legyen. Utána vissza a langyikába.
Akkor mit is keresek itt ebben a topicban?:-)
Ja, a cím nagyon rám illik. :-)
Reggel még azt mondtad, jó a hangulatod. . .
a harmadik meg pont az ellenkezője.
De a múltkorában jöttem rá, hogy az én nyafogós, ránézek a sebére és ár fáj, és sír férjem, pánikhelyzetben, mikor én falnak mentem milyen higgadt, nyugodt. És akkor jöttem, rá, hogy milyen jó. . . és talán használhatnám azt a szót is, hogy felnézek rá.
De mindenesetre büszke vagyok arra ahogy kezeli a problémákat.
Nem állandóan, mert előfordulhat, hogy segítségre szorul. De hogy úgy kelljen keresni azt a területet, ahol felnézhetek rá. . .
Akinek nem kell mindig a katarzis, és képes belenyugodni abba, hogy a szerelem átalakul szeretetté.
Akinek viszont elkezd hiányozni a "nagy érzelem", az azt csinálja, mint pl én most. Megijed. :(
a többiek nagyjából ott járnak, mint én. legfeljebb nem mondják ki.
olyan vacak a hangulatom ma, azért nem nagyon írtam délelőtt.
A tobbiek végul itt kotnek ki kozottunk.
De már vagyogatok! :)
Hol a fenében voltál eddig?:-)
De ettöl függetlenül, mjd mind így járunk, nem csak mi itt, hanem minden házasságnak nevezett társulás.
Mennem kell. A fonokom nem tud élni nélkulem.
És megint odajutottunk, hogy izgalom, meg vágy, meg kihülés. . . Mondd Merci, szerinted ez törvényszerü?Minden kapcsolat elöbb vagy utóbb belegurul ebbe a kerékvágásba?
Es a kor bezárult.
De akkor mit is keresek?
Tudom, hogy ti itt vagytok, és ez jó, és értékelem is, hidd el!:-))
De a mienken megteheted!!!!!:-)))
Lehet hogy nekem sem lett volna szukségem másikra, ha ott lett volna a férjem, de o sajnos csak ritkán van velem.
Aztán meg az jut az eszembe, hogy hogyan lehetek ilyen nyomorult, miért van nekem szükségem másik, külsö kapcsolatra, mikor ott van az én édes drága férjem?!
Szerencsém volt, hogy volt mellettem egy másik aki csendben várakozott, aki igazi barát volt, és mint bevallotta szorongott hogy elveszit amikor látta hogy ez a másik megkap. Utána kisirhattam a bánatom neki, és csak sokára vallotta be mennyire szeret.
Az én elozom nem volt komoly mert vége lett mielott még igazábol elkezdodhetett volna.
De ennyi erövel isteni is lehetett volna, jobb mint a mostani.
Most már nem is fogom megtudni. . . . :-((
Merci, ha jól emlékeztem te is akkor tetted túl rajta magad mikor ez a kertész :-) barátod belépett a képbe. . . ugye?
Ezt nem álítanám olyan határozottan, hogy eldobtad a boldogságodat.
Nem tudhatod milyen lett volna vele.
:)
Aranyos vagy, tényleg. De tudod te, hogy mire gondoltam.
Néha olyan szar azon agyalni, hogy lehet, hogy eldobtam magamtól a boldogságot?
Romantikus hangulatba voltál, az nem baj. Az sem baj hogy nem mondtál el neki mindent. Neki is konnyebb lessz.
Tegnap este gyertyát gyújtottam, szerelmes dalokat hallgattam, és az emlékeimen méláztam, így is aludtam el. Tallán elbúcsúztam?Olya sok minden van amit nem tudtam elmondani!:-(
Egy röpke, örült pillanatra megfordult a fejembe, hogy de hisz szeretem!!És az is, hogy be kellene vallanom. . . de persze nem tettem. Gyáva vagyok.
Meg hülye is, hogy ilyeneken gondolkodom.
Nekem miért nem küld senki rózsát?!:-(
Nekunk már megfelel igy kényelmesen fentartani a létunket.
Ha viszont a másiknak igy nem felel meg akkor lépunk mint a "szitakoto"
De ha másként élnénk, akkor nem lenne, amit be kellene vállalni. . .
Amit Soma ír az önmagához való hűségről, pont erről szól. Ha én olyan vagyok, hogy tényleg teljesen önmagam adom, ha pl. felvállalom egy kapcsolat elején hogy igen, én mondjuk nem vagyok hűséges tipus, és ezzel együtt engem választ a párom, mert azt mondja, hogy ezzel együtt szeret, így fogad el, akkor nem lesz olyan, hogy valamit el kellene hallgatnom, vagy be kellene vállalnom.
De ahogy telnek az évek, egyre több minden van, amit nem szívesen veszítene el az ember, egyre több mindenkivel szemben kell felelősséget vállalnia, és egyre kevesebb lehetősége van újrakezdeni is.
:(
És persze egyre inkább kifogy a tűz is az emberből, ami az újrakezdéshez kellene.
jól meg kell gondolni, hogy bevállalod-e, elmondod-e. . .
Erdekes cikk volt, de én is azon a véleményen vagyok hogy nem kell mindig mindent elmondani.
Lehet hogy egy év mulva elmulik az a másik. . . .
Mit szólsz a cikkhez?
De akkor ezer százalékig biztos voltam a döntésemben. . . . .
Öregszem, vagy gyenge lettem. . . . Már bizonytalanabbak a döntéseim, fiatalabban más volt, könnyebben hoztam meg a nagy döntéseket.
Olyan ez, hogy tulajdonképpen mindent átadsz magadból, nem rejtegeted a hibáidat, belemész a bizonytalanba, úgyhogy bizony, nagy önbizalom és erő is kell hozzá. . .
Igen, Szitakötő, én is magamra ismertem kicsit.
Én csak annyival vagyok rosszabb, hogy én már jó pár éve rájöttem, hogy a szex csak úgy igazán jó, ha szerelem is van mellette.
. . . és mégis összekötöttem az életem valakivel, akivel nincs meg ez a pezsgés, akibe nem vagyok szerelmes "csak" szeretem, mert azt gondoltam, le lehet mondani a szerelemről, a szexről egy életre. . .
Megkerestem Neked, a soma@nlcafe. hu - ra tudsz Neki írni.
Egyébként ahol megtaláltam:
NLC bal oldalon "Szeressünk"
Ezen belül "Soma"
A lap alján "Tovább az archívumba"
A felsorolás közül a legalsó: "Bemutatkozás, mely egyben felhívás egy keringőre"
Érdemes elolvasni a levelét, abban van benne a cím is, ahová a leveleket várja.