Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok genya lenni /mint priviben már említetted, hogy pedig de:)/, de Tarr Dani helyett Szepes Mária hitelesebb ebben a témában, szerintem.
Viszont Dani ikertesója Bence is érdekes személyiség. Persze, nem alkímiában, hanem buddhizmus témakörben. Nem tudom, hogy az befér-e ide.
Szóval bocsi.
A bukás fogalma az egyik leginkább félreértelmezett dolog, illetve az a dolog, amivel a legkevésbé tudnak sokan mit kezdeni. Tetszik ez az írás, mert kifejti a lényeget, a bukás egy állapot, egy tudati elválasztottság a mindenségtől. Ez pedig a legtöbb ember esetében tény.
Sziasztok !
Rég jártam erre, gondoltam benézek egy kicsit, látom éppen nagyon érdekes témátok van.
Hai!
Egyelőre ennyi....
Hai!
A teljes kataklizma tehát ez: az ember elfeledve eredendő természetét (tehát azt amikor teljesen egy volt, minden hatalma birtokában), magát nem önmagától függően, hanem a külvilágtól való függésben értelmezi. Az értelmezgetésben azonban egyre inkább rabjává válik a külsőnek vélt szemlélti tárgyaknak. Így azok szolgájává válik, míg képtelen elszakadni tőlük és a látszat világának árnyékfigurájává válik. Platón barlanglakói [7] már ezt az állapotot írják le. Azt, amikor az ember önmagát is csak árnyéknak fogja fel.
A kezdetek kezdetén, mint azt a platóni legenda meséli, az első hasított természetű emberek, mikor mindazt végiggondolták milyen állapotba kerültek és, hogy milyen sors vár rájuk inkább meghaltak. Ez így is ment mind addíg, míg az Isten be nem avatkozott, és nem adta át az embereknek az isteni tudást (hokmah nistarah). Mint mondtuk az ember nem eleve van arra kárhoztatva, hogy függővé váljon, és nem eleve foglya a kükloszanankésznek. Ez egy folyamatos degradáció végredménye.
3+1 lehetőségről beszéltünk. Az első az azonnali halál, amikor is a megbomlott tudat felismeri hasadságát és azonnal le s állítja működését. A többiről azonban még nem esett szó. Kiváló példát találunk erre a Talmud Chagiga fejezetében [8] , ahol is bizonyos négy bölcs példabeszédén keresztül mutatja be a 3+1 lehetőséget. Ezek úgymond eljutottak a paradicsomba; azonban már a kommentárok is állítják, hogy itt a paradicsom a végső kérdések kutatásának metafórája. Ezek a bölcsek tehát a végső kérdések kutatása közben jutottak a következő sorsra: Az egyik bölcs meghalt, a másik megőrült, a harmadik Istentelenné vált, a negyedik azonban sértetlenül ment be és jött ki a paradicsomból.
A bukás utáni emberre tehát ez a négy sors valamelyike vár. Természetesen nem minden emberre, miután nem minden ember ismeri fel, hogy milyen állapotban létezik éppen. A legtöbb ember a teljes 'létfelejtés' állapotában éli le életét és még soha meg sem érinti annak a szele, hogy jelenlegi állapotában nincs a teljesség állapotában. Mint az a nyitó idézetben áll: kevés ember tulajdona még a puszta felismerés is, hogy a jelenlegi állapot múlandó, éppen ezért tökéletlen. A tökéletlen állapot azonban tökéletesítésre vár. Ez a négy sorsfajta közül a meghaláson kívül (amely minden ember veleszületett joga) a többi csak azokra vár akik az ezoterikus tanok kutatásába kezdenek. Ebből következik, hogy az őrület és az istentelenség is, már a potens állapotok egyike.
Errebátran hozhatunk egy példát a szufi példabeszédek közül is, amely szerint: Két város állt egymás mellett; az egyik bűnös város, a másikba szentéletű emberek laktak. A bűnös városban lakott egy ember, aki felismerte, hogy helytelen életet él, és elindult a szent város felé. Az úton menve, túljutva annak felén azonban hirtelen rosszul lett és meghalt. A szent város bölcsei kivonultak a holtesthez és azon tanakodtak vajon ez az ember elnyeri-e a megváltást vagy sem? Majd úgy döntöttek, hogy a bűnös ember megtisztult, pusztán mert saját szándékából elindult a szent város felé.
Hai!
Ez a hosszas kitérő talán nem volt felesleges. Megmagyarázza ugyanis a kettősség szükségességét. Ahhoz, hogy a primordiális ember megismerje magát, szükségképpen ki kellett, hogy lépjen örök potencialitásából. Manifeszté kellett hogy tegyen legalább egy valamit, ami nem ő maga, hanem rajta kívül áll. Ennek a magán-kívűl-állónak a segítségével ismerheti meg önmagát. A nem-éntől való fokozatos függés azonban már degenerált az előzőhöz képest és ezt a kataklizmát kellett túlélnie az embernek, amikor egységes természetét ketté hasította. Ekkor kellet, hogy rádöbbenjen, nincs többé teljes állapotban és csak a külsőtől való függőségben találhat teljességet megint. Ezt a traumát Platón szerint nem önerőből élte túl az ember. A fentebb idézett mítosz szerint ugyanis Zeusz az, aki lehetővé tette az ember számára a nemi egyesülést, amely újra összehozta a kettéhasadt természetet.
Isteni beavatkozásról van tehát szó. Azt a szakadékot amelyet az ember hasított saját eredendő természetébe csak valami külső isteni erő hidalhatja át. Azzal ugyanis, hogy az ember saját magát megkettőzte, egyben meg is osztotta teremtő képességét. A megkettődzött állapotban már mindkét fél kell ahhoz, hogy valami új szülessék. Az új születésével azonban már a kettősség hármassággá válik. Ezt nevezi meg a kettő, és adja neki a harmadik nevet. A héber ‘hokmah nistarah’, azaz a kabbala tanítása szerint az ember ha valaminek nevet ad, azzal fel is ruházza hatalommal. A neve egyben magának a dolognak a lényegét is hordozza. Megint számtalan kultúra hagyatéka juthat eszünkbe, ahol a névadásnak ez a mágikus célja évezredeken keresztül bevett szokás volt. A kabbala szerint Ádám így áldozta szét hatalmait szerte a világba. Azzal, hogy mindennek nevet adott, egyben saját erejét osztotta szét, sokká vált, magává a világgá.
Ez az igazi kataklizma, ez az amiért a primordiális szféra és a jelenlegi között valóban inkonzurábilitás létezik. A sokaság ugyanis nem egy. Az eredeti emberi tudatosság azonban igen. Csak, mint azt a legelső gondolatok között felsoroltuk, az ember a feledés nagyon sajátos állapotában van, és éppen ezért magát nem egy-nek, hanem sok-nak tapasztalja. Számára végtelenül sok létező van, és ő mindezektől függ. Úgy értelmezi magát, mint ami mindennek a sok dolognak a függvénye. Az egyetlen ősbölcsesség, ami minden emberben átvilágít az az, hogy önmagát egy-magában állítja a világgal szembe. Az azonban, hogy függne a külvilágtól, már egy degenerált gondolkodásmód leképezése. Hiszen azok a dolgok legalább annyira függnek magától az embertől. Az emberi szemléletmód az, ami a dolgokat feltünteti valamilyennek; a dolgok önmagukban semmilyenek. A szemlélet tehát az a mód, ahogyan a figyelmünk ráirányul, és ez teszi őket ilyenné vagy olyanná. [5] Tehát legalább, egy kölcsönös viszonyt kéne feltételezünk a külső tárgy és a ráirányuló ember között.
A bukott ember azonban magát csak a külső világ által feltételezettnek tudja megélni. Szüksége van a külső tárgyakra, amiken keresztül értelmezheti magát, amik mint determinatív erők behatárolják képességeit és hatalmát. Ekkor jelenik meg az az ember aki magát, mint a sors rabszolgáját éli meg. A külső tényezők feltételeinek összességét nevezték görögök küklosz anankész-nek, vagy Ixion kerekének. A végtelen sors köre ez. Ennek válik rabjává az ember, aki ezután magát, természeti törvények, szükségszerűség és mindenféle misztikus erő békjóitól kötötten tapasztalja. Ez ellen tiltakozik már Platón is a Phaidrosz-ban [6] , ahol próbálja bizonyítani, hogy az újjászületések körforgatagából csak a filozófikus életmód emelheti ki a halandót.
Hai!
Közönségkívánatra most elkezdem az Alkímia értekezést....
tarrdaniel.freeweb.hu
"Raris haec ut hominibus est ars, ita raro in iucem prodit"
Bizony kevés embernek tulajdona ez a művészet, hasonlóképpen bármely más ezoterikus tanításhoz. Ennek oka természetesen magában a tárgyban keresendő. Ugyanis annak ellenére, hogy minden ezoterikus tanítás magából az emberből (mint a világ egyetlen kitüntetett létezőjéből) tár fel ős-igazságokat, ezeket a homo faber szintjére degradálódott tömegember nem képes felfogni. Nem arról van szó, hogy az ezoterikus tanítások szándékoltan, már kezdettől fogva akevesek kitüntetett tudását takarták, hanem arról, hogy az egyre szélesedő 'elhomályosulás' következtében az egykor evidens ős-bölcsességek érthetetlen általánosságokként jelentek meg a romlott látású sokaság szemében. Ez a folyamatos degeneráció okolható tehát azért, hogy az egykori magvas tanítások ma már mint ezoterikus, azaz valami belső kört alkotó kisebbség számára feltárulkozó igazságokként jelennek meg, szemben a sokaságot tápláló exoterikus tanításokkal.
I. Az Ezoterikus létszemlélet filozófiájának alapjai
Az ezoterikus tanítások kialakulását véve kiindulóponttul, valami felejtésről van szó, ami általánosan jellemzi az emberek többségét egészen a kezdetek kezdete óta. Bármely történeti hagyományt is veszünk figyelembe, mindegyikben megtalálható a szellemi-kataklizma leírása, melynek következtében az emberiség a paradicsomi teljesség állapotához képest egy radikálisan új állapotban találja magát. Ez az új állapot pedig romlott, degenerált és másodlagos a korábbihoz képest. Ebben az állapotban az ember magát szellemileg kasztráltnak tapasztalja, úgy véli nincs szellemi potencialitásának teljes birtokában. Mindezt még nehezebbé teszi az, hogy eredeti állapotától valami áthidalhatatlan szakadék választja el, amely nem teszi lehetővé az őseredettel való közvetlen kapcsolatteremtést.
Az ilyen ember magát átkozottnak és bűnösnek érzi. Inkonzurábilisnak tartja a maga bukott állapotát a primordiális teljes potencialitással. Az őseredettel való közvetlen kapcsolat még homályosan élhet benne, és pontosan ennek az érintőleges 'kapcsolatnak' a következtében állítja minden tradíció, hogy a bukott emberre bukása után többféle sors várhat. Gondolom mindnyájan több tucat ilyen eredetmítoszt ismerünk: A memphiszi teológia, a zürvanista eredetmítosz, az Ószövetség teremtésmítosza, de a görög gondolkodók műveiben is számos ilyen gondolatot találhatunk Hésziodosznál, az Orphikusoknál, Pytagórasznál, Hérakleitosznál, stb. Elég mondjuk Platón: Phaidroszának pre-existentia mítoszát [1] szem előtt tartanunk.
Minden mítosz szerint bukása után az ember eleve nincs a pusztulásra és a degenerált életmódra kárhoztatva. Az igaz ugyan, hogy primordiális állapotához képest megcsonkított állapotba került; és éppen ezért a kezdetek kezdetén gyámolításra szorul. Azonban ezután teljesen magára marad, hogy önmaga döntsön önmagáról, miután megszerezte a döntés képességét. Ahogy a bibliai mítosz mondja: megtanulja elkülöníteni a jót a rossztól. Létrehozza az ítéletek, a kettősség, a megosztottság világát. Ebben a megosztott, kettős és önmaga által félbeszelt világban kell újraértelmeznie magát. Az pedig, hogy ezt miképpen teszi nem előre eldöntött. Arra, hogy milyen sors vár a bukott emberre a hagyományok legalább 3+1 megoldást vázolnak fel. Megint idézhetnénk Platón: Lakomájának híres gömbember mítoszát [2], amely szerint miután az egységes természet kettéhasadt a két fél kezdetben belehalt a csonkítottságba. Ez a legelső megoldás: nem résztvenni a degenerált létmódban. Azonban mint azt a mítikus nyelvhasználat kimondja: az istenek célja nem az, hogy elpusztítsák az embert, hanem, hogy erejét csökkentsék [3] . Ezért űzetik ki a primordiális ember, Ádám is a paradicsomból. Mert túl nagy a hatalma. Azonban az ószövetségi mítosz is elmondja, hogy a bukás oka a megosztottság, a kettősség. Ezt látták nagyon jól a későbbi gnosztikus szekták értelmezései: a női fél megteremtése, azaz Éva születése a bukás oka. Ő az, aki leszedi a tudás fájának gyümölcsét, és ő az, aki ‘bűnbe’ csábítja Ádámot. Bűnbe csábítai azonban csak azt lehet, aki el akar csábulni, és a primordiális ember 'bűne' az, hogy hagyja magát elcsábítani, mégpedig azért, hogy megszerezze a tudást. Az ember bűne abból áll, hogy meg akarja ismerni önmagát [4]. A megismerés azonban csak kettősségen keresztül lehetséges; és ezért van szükség a megkettőződésre. Ezért születik Ádámból meg Éva (Fontos, hogy Ádámból születik meg az ő akaratából!), ezért hasíttatik ketté a platóni androgünosz.
Ezt könnyű belátni, ha egy egyszerű fizikai modellt nézünk. Ha elképzelünk egy olyan tárgyas univerzumot, amelyben egyetlen létező van és rajta kívül semmi, akkor ez az egyetlen létező soha semmilyen következtetést nem fog tudni levonni sem önmagára, sem a világra vonatkozóan. Ahhoz, hogy magára ismerjen legalább még egy létezőre szükség van, amihez önmagát hasonlíthatja. A magyar szó hűen tükrözi azt, hogy miről van itt szó, hiszen nem elég két akármilyen létező feltétele az önmegismeréshez. Ahhoz, hogy megismerjünk szükség van a hasonlóságra és a különbségre. Ezek komplementer párok, az egyik feltételezi a másik megjelenését. Ezt a kettősséget hordozza a férfi mellett a nő, aki hasonló is a férfihez, azonban különbözik is tőle. Egyben kettős természetű, az egységben a kettesség - ahogy azt a kabbalista számisztika állítja. Mint ilyen tökéletes létező a férfi mellett, aki reá tekintve képes benne önmagát szemlélni. Pusztán azért láthatja meg benne önmagát, azért vonatkoztathat belőle önmagára, mert van a nőben még valami olyasmi, ami nem ő maga. Gondoljuk meg: ha egy szék gondokodni tudna és rajta kívül az egész világegyetemben csak egyetlen ugyanolyan szék lenne, képes lenne-e magát megismerni? Bizonyára nem, hiszen nincsenek különbségek, amik alapján a két széket egymástól meg lehetne különböztetni. Azaz csak azt lehetne mondani, hogy valamiből van valamennyi, de ennél tovább sohasem juthatna a gondolkodás.
Hai!
Na...vagyok....
Köszöni meg elfelejtettem.
Szép jó estét mindenkinek.
A nagymamámnál régen sok galamb levest ettünk.
Tele volt a padlás. A kicsiket lehozta aztán zutty ment a levesbe.
Manapság már nem mernék galambot enni.
Ez a sok madárinfluenza rémhirek miatt .
Mindenesetre most éhes vagyok,azt hiszem,valamit hamizok.Soká lesz még reggel.
Vannak helyzetek maikor nehéz nem nevetni, spontán jön. Szerintem ilyen tekintetben a férjed is a galamb áldozata lett. Milyen fínomak is a galambok pörköltnek !
Egyszer én úgy jártam,hogy a belvárosban ügyeztünk a férjemmel,és én a járdán belül mentem.A galambok szépen sorban fenn csücsültek a tetőn,és egyszercsak egyik rámpottyantotta a melléktermékét...
De jó nagyot ám!
Nem győztem törölgetni pzs-vel,ráadásul ugye a ruhámat hiába törölgettem,azért látszott rajta.A férjem meg olyan piszok volt,egész úton rajtam kacarászott.Időnként megjegyezte,hogy fúj,büdi vagyok....Hát,nem piszok???
Na,talán most sikerül írnom.
Szia anyó!
Ó,bocsánat,milyen illetlen vagyok,adjonisten öreganyám!
Felénk tavasz van,nem esik hó.
(ha véletlen egyszercsak eltűnnék,bocsi,de annyira nehezen megy az írás itt az nlc-n,biztos az is az oka,hogy ez a gép is vacak.Szóval ha eltűnök,akkor nem bírok már a számítógéppel)
Sziasztok!
Ez a "nem adtál hozzászólást" szöveget nekem is eljátsza párszor az nlc. De én most már jó ideje a Firefoxot használom, belépni mindig tudok. Nem értek hozzá, de az unokaöccs nekem kitörölt valami "emlékezőt" (előző belépések), hogy ne kavarodjon össze. Azóta jó.
Na ezt jól elmeséltem igaz?
De azért mondom csak, hátha Ti tudjátok mi ez és segít nektek is.
Hai!
Igen jól tudod...de én fallosz alapon visszakaptam....
hmmm (utána lestem) a pallosjogot 1785-ben eltörölték... Aztán, hogy visszavonta-é kalapos királyunk ezt is, nem tudom :-)
Kellemes estét, hétvégét mindenkinek!
(holnap valószínű nem leszek, szerintem megyek kicsit metszeni)
Hai!
Az igaz, de ha ilyeneket csinál, akkor megismertetem a pallosommal....aminek nem fog örülni...
Hai!
Vagy gépet kell cserélnem?
Hai!
A répa tele van azzal, hogy rendszeresen kell váltogatnom a firefox-ot meg az Internet expolert....
Hai!
Én még mindig azon vagyok, az információ lészen az bármily is az információ, hiszen valamiről többet fogok tudni, bővül az ismeretem tőle. Ezért nem értek egyet azzal, csak az elismerten világirodalmi klasszikusok jelentenek intellektuális élményt.
Gyerekkorom nagy élménye volt a légó pinyóban talált „filléres” könyveket olvasgatni, amit amúgy a Pethes bácsi dobott oda egy rakással a szenes kosárba. Csak néhány belőle…
Nagyenyedi két fűzfa…Eső isten siratja Mexicót…Ezüstnyereg…Garibaldi…Rinaldó Rinaldini…Két golyó…Nevada Kid…Jeruzsálem…A fekete lovag….
És akkor még a Delfin könyveket nem is említettem…..
Hai!
Például...de előtte kétszer elsötétült minden...aztán kétszer meg ezt a nem adtam neki .............................írta ki.
Hai!
Négyszer írtam meg egy hsz-t...egyszer sem ment át....
Most kicsit dühös vagyok.....
Hai!
Vagy én.... de berakott ide egy olyan cikket, amit a polgáriba akartam tenni.
ELNÉZÉST...
Hai!
Meghülyült a gép....
Hai!
Az Inforádió beszámolója szerint Tölgyessy Péter kétharmados fideszes többséget jósolt a kovetkező parlamentbe. Az SZDSZ volt elnöke és a Fidesz volt képviselője a Corvinus Egyetemen tartott előadást egy vitasorozaton.
"Az SZDSZ-esek úgy gondolják, hogy nekik Istentől adott joguk, hogy tudják azt, mi a jó ebben az országban. Istentől adott joguk, hogy ők jobban tudnak mindent, mint mások. És Istentől adott joguk, hogy ők irányítsák az MSZP-t - bármennyivel is nagyobb az a behemót, lassú, lomha párt. Hogyhogy nem ők vezetik azokat, akik tele vannak értelmiségi szemmel nézve szerény képességű emberrel" - jellemezte volt pártját Tölgyessy.
Magyar csodának nevezte az MSZP-t, amelyben a legmagasabb státusú ultrakapitalisták és a legelesettebb, államhoz kötődő emberek egyaránt megtalálhatók. Szerinte Gyurcsány Ferenc sok mindent felismert a gondokból és ambiciózus is volt, de rosszkor lett miniszterelnök, és minden jobboldali sztereotip állításnak az illusztrációja lett. Szerinte a miniszterelnök távozása alapvető feltétele, hogy ne bukjon hatalmasat a baloldal a következő választáson. Ugyanakkor hozzátette, hogy Gyurcsány Ferenc beleszeretett ebbe a reformer hős szerepébe, így vélhetően önszántából nem akar kilépni ebből a történetből.
Tölgyessy szerint a kormány kádári megoldást választott, amikor 2006-ban a kiadások csökkentése helyett adóemeléssel és inflációkeltéssel próbálta rendbe rakni a költségvetés. Szerinte kevés az esély arra, hogy a mostani helyzet belátható időn belül javuljon.