Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hai!
Hajógyári sziget parti névsora:
1-VITO..2-MOUNA..2-MÓNCSA...
Ha jól emlékszem úgy 13 és 16 óra között folyamatosan döglődött a rendszer...
Persze, meg kell beszélnünk mi legyen a kajcsi, ki mit hoz, ki mit vállal...
Valami pácolt baromfi fóliában lehet, hogy jó ötlet lenne... kis hagymával, kolbásszal, paradicsommal... olyan volt már, és isteni volt... de lehet bármi más is !
Kajaötletek ?
Próbálkoztam többször is de végül feladtam. Egyáltalán nem tudtam belépni vagy annyira lassú volt a rendszer, hogy a megőszülést elkerülendően feladtam mindennemű próbálkozást.
Akkor majd gondolom időben összehozzuk, hogy a tűzeskedéshez ki mit vigyen...
Pusznyaúúú...
Úgy vacak még a rendszer még ahogy van... nem tudom mikor próbáltál belépni, délután még egy hosszabb leállás is volt...
Az időt összedrukkoljuk...
Jövök én is, csak már beírtam a jelentkezésemet a Polgáriban...
Tsókolat!
Tegmap nemtom mi volt de egész egyszerűen képtelen voltam belépni az nlc-re, baromi lassú volt
Nagyon szép és lightos szerdai napot kívánok!
Vito! Jelentkezésem leadva......drukkoljunk, hogy szép idő legyen.
Juhéjjj !!!
Az megint nagy bulinak ígérkezik...
A jó időt meg összedrukkoljuk...
Hai!
Április 12-én szombaton a Hajógyári szigeten tartunk egy tábortűzes partit.
Találkozás a bejárati parkolónál 13h-kor.
Jelentkezni a VITO PMD és a POLGÁRI FÓRUM topicokban.
A XX. század színházi törekvései arra irányultak, hogy a színház visszataláljon spontán közösségteremtő funkciójához, bevonja a nézőket az előadásba, és önálló, sajátosan teátrális eszközökkel, látvány-, hangzás- és mozgáseffektusokkal dolgozó színházművészetet alakítson ki. A kísérletek jellegét legtöbbször egy-egy nagy rendezőegyéniség elképzelései határozták meg.
Szovjet színház: Sztanyiszlavszkij a színészi játék alapjának a szerep teljes érzelmi és gondolati átélését tartotta.Német: A Bauhaus színháza a technikai eszközök igénybevételével az absztrakt formákból teremtett térben mozgó embert állította középpontba. Az osztrák Reinhardt valódi teátrális élményben kívánta részesíteni a közönséget. Szándéka: "nagy tömegek szívéhez szólni erőteljes és mély hatással".
Vizuális színház: Az angol Edward Gordon Craig angol rendező és díszlettervező a színház főszereplőjének a rendezőt tartotta, a színészt bábfigurának, a színházat pedig szuggesztív, jelzésekkel dolgozó vizuális művészetnek, amely mozdulatok és látomások nyelvén szól.
Rituális színház: A francia Artuad szerint a színháznak vissza kell térnie a mitikus és mágikus művészethez, a kor nagy mítoszait kell kifejeznie szertartásszerű, rituális formában. Színházát "kegyetlen színháznak" nevezte, mert a "szorongások és katasztrófák korát éljük", és "minden cselekvés eszméje által kell megújulnia". Meg akarta szabadítani az előadást "a szöveg rabszolgaságától", "a szavakat bűvölésre használja". Színháza "eszeveszetten hajszolja a ritmusokat", "arra törekszik, hogy elzsibbassza, elbűvölje, meghökkentse a fogékonyságot".
A happening kísérletet tett annak a feltételezett ősi állapotnak a visszaállítására, amikor a néző és színjátszó még nem különült el egymástól: a nézőből aktív befogadót, együttalkotót, a szerzőből pedig irányítót, közvetítőt, a művészetből pedig nagy életalakító kísérletet szeretne csinálni. A happeninget a konvencionális formákból kitörni vágyó festők hozták létre, s kezdetben olyan háromdimenziós szerkezet volt, amelyen belül a közönség is mozoghatott. Később színészekkel, színházi mozgással bővítették. Aki belecsöppen, közreműködővé válik, együtt játszik. Nincs többé közönség és színész, mindenki tetszés szerint váltogathatja szerepét.
A lengyel Grotowski színháza közösségteremtő, életforma-alakító kísérletként jött létre. "Szegény színháznak" nevezte, lemondott a sminkről, a jelmezekről a díszletről, az akusztikai-világítási effektusokról, sőt a színpadról is. A színészek a nézők között játszanak és velük együtt valami közöset alkotnak. Az epikus színházat Brecht nevéhez kötjük. Szülőatya volt az elidegenítő effektusoknak, mellyel azt akarta elérni, hogy a néző ne feledkezzék bele a látványba, legyen tudatában annak, hogy színházban van, ahol az ő okulására előadnak valamit. Ilyen elidegenítő eszköz a narrátor felléptetése, a cselekményt megszakító song, kórusok, képek, táncbetétek, feliratok beiktatása. A színész nem azonosulhat egészen szerepével, egy bizonyos távolságtatással éreztetnie kell a véleményét a bemutatott személyről. Az író műveivel eszméltetni, gondolkodtatni akar. Brecht a színházművészet megújítására felhasználta a kínai és a japán színház, a középkori moralitások, az Erzsébet-kori színház technikai módszereit is, mellyel afféle összművészeti színházat hozott létre, amely mégis egyetlen célnak van alárendelve.
Eddig...
Shakespeare színpada és az a technika, amit az a színpad megkövetelt közvetlenül a középkori színjátszásból fejlődött ki. Középkori dráma úgy született meg, hogy számár ismeretlenek voltak az antik műfaji szabályok. A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőknek. Ez a dráma nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem. Megjelentek a liturgikus drámák, melyek a templomokban bemutatott párbeszédes jelenetek voltak. Majd a misztériumdrámák, melyek dramatizált formában adták elő az egész bibliai történeteket. A mirákulum a szentek életét, csodatételeit, szenvedéseit vitte színre. A moralitás történetében az erények és a bűnök viaskodtak az emberi lélekért. A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki a különböző színpad típusokat:
Szimultán színpad: kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt; egymás alatt és fölött helyezték el a színhelyeket. Másfajta megoldásokat tett lehetővé a processziós színpad. Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig.
Kocsis színpad: a közönség egy helyen állt, a különböző helyszínek pedig hatalmas kocsikra szerelve gördültek el előtte.
A 16. századi Angliában a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre és színházak is épültek. Ezek közül az egyik legnevezetesebb a kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú színház a Globe (1599-ben épült). Neve összefüggött az épület ormán viselt jelképpel, a földgömbbel. A színház felül nyitott volt, nappali természetes fény volt az előadásokon. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette e színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok merész áthidalását. Az előszínpadon játszottak a szabadtérben játszódó szabadtérben játszódó jelenetek, a hátsó színpadon az épületek szobáiban történő események, a felső színpadon pedig ami az erkélyen, hegyen történt. A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek, egy-egy darab bevezető sorai, vagy a színészek bevezető sorai jelezték a szín helyét és az időt, ezáltal sokat bíztak a nézők élénk fantáziájára, és fontos volt a nyelv "ereje". A színdarabokat egyfolytában játszódtak, nem voltak felvonásközi szünetek. A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre; a női szerepeket itt is férfiak alakították. A középkori drámákban elsősorban a tér és az idő szabad kezelése, valamint a hangulati ellentétesség a hangnemek kevertsége őrződött meg az angol színjátszásban.
Commedia dell'arteA 17. században, a francia klasszicista drámák idejében virágkorát élte a commedia dell'arte. Legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözni. Erre az adott lehetőséget, hogy a commedia dell'arte állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott. A legfőbb állandó típusok a következők voltak: gazdag, zsugori, öreg, könyörtelen, gőgös, hetvenkedő, az esetlen hivatalnok, hősszerelmes ifjú, stb.
A magyar színjátszás kezdeteiHatása nem a látvány varázsára épült, mint az udvari színházé és nem is a szó meggyőző erejére, mint a humanista drámáké, a commedia dell'arte a gesztusok hatalmára épített.
A felvilágosodás korát megelőzően (a 18. század utolsó harmadát) hivatásos színjátszás nem volt hazánkban, és ennek megfelelően a magyar színjátszás és elmaradott volt. Legkorábbi drámai emlékeink a 16. századból valók, pl. Bornemissza Péter Szophoklész-fordítása, Balassi Bálint Szép magyar komédiája. A 17. és 18. századból már maradtak fenn ún. iskoladrámák. A színjátszás és a drámairodalom fellendítésére irányuló tudatos szándék legelőször Bessenyei György programjában fogalmazódott meg. Az első magyar színtársulat Budán alakult meg Kelemen László vezetésével (1790-ben). A Martinovics-mozgalom leleplezése és vérbefojtása után a társulat feloszlott. Az ún. második magyar színésztársaság 1807-től 1815-ig játszott a fővárosban. Ezek a színészek valójában a Kolozsváron 1792-ben megalakult társulat tagjai voltak. Fellépéseik nagy részét a Rondellában tartották. (Itt játszott Déryné Széppataki Rózsa). 1815 után a magyar színészeknek magyar városok adtak otthon, pl. Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár. A magyar színészet a fővárosban akkor talált végleges otthonra, amikor 1837-ben megnyílt - előbb Pesti Magyar Színház - Nemzeti Színház.
Thalia papjai és a színház az előadóművészet hatása az emberi lélekre, az emberi pszichére...
na erről lehetne még napokon keresztül beszélgetni...
Egy kis érdekességet kerestem a színjátszás történetéről...
A színjátszás története A színház kialakulásának és műfajainak jellegzetességeiAz alábbiakban nem egy átfogó és részletes színháztörténetet akarunk nyújtani, hanem csak néhány kiemelkedő színháztörténeti jelentőségű eseményt szeretnénk ismertetni!!!
Zeusz lányai, a művészeteket és a tudományokat képviselő kilenc múzsa közül az ókori ábrázolásokon kettő tart álarcot kezében: Thalia és Melpomené. Az első a komédia múzsája, a második a tragédiáé. Az egyik álarc vidám, a mosolygó, a másikon szomorúság ül. A kettő együtt tökéletesen kifejezi mindazt, amit a közönség évezredek óta a színházban keres: a nevetést és a sírást. A mai napig a színházat ez a két álarc szimbolizálja. (Hegedűs Géza - Pukánszkyné - Staud: A színfalak között)
Szakirodalom feldolgozása: Peter Simhandl: Színháztörténet, Helikon Kiadó, 1998.
A színjátszás - amely először Kr.e. 1500 körül az ősi Egyiptomban ezer évvel később az európai ókorban, ennek letűnte után pedig a Távol-Keleten figyelhető meg - a mágikus rítusokból ered. Az álatoknak öltözött táncoló embereket ábrázoló kőkorszaki barlangrajzokat e rítusok képi ábrázolásának kell tekintenünk. A természeti környezet az ember számára áttekinthetetlen volt; önálló akarattal felruházott lényt látott be, amelyen felül kell kerekednie. Mágikus rítusokkal igyekezett megfékezni az eső vagy a tenger démonait. Mindebben jelentős szerephez jutott az arc és a test álcázása, mint a saját én "kioltásának", a transz és az extázis állapotába való átmenetnek, az önmagából való kilépésének eszköze.
A görög színház és színjátszásA görög dráma Kr. e. 5. században volt az irodalom vezető műneme. A görög dráma eredete vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több vidám, zajos ünnepe is volt. A városokban január végén ötven ifjúból álló kórus az isten oltára előtt kardalokat, dithüramboszokat adott elő, és ezekben Dionüszösz sorsát énekelték meg. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a Dionüszöszt megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból. Az első színész felléptetése Thepszisz nevéhez fűződik. Ezt Aiszkhülosz emelte kettőre, Szophoklész háromra és a díszletet is bevezette. A színházi rendszerint domboldalra épített félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokból állt. Közepén volt az orchestra, vagyis a tánctér. A színházi előadások kora reggel kezdődtek, a szegény polgároknak az államoknak megtérítette a jegy árát. A színészek álarcot hordtak, és a női szerepeket is férfiak alakítottak.
A görög tragédia kialakulása, virágzása és letűnése mindössze egyetlen évszázadon belül zajlott le. A híres tragikus triász, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. A három szerzőtől összesen harminchárom dráma maradt fenn a mintegy ezer drámához mérten.
A görög színház fejlődéséről Arisztotelész Poétikája szolgáltatja a legfontosabb tudnivalókat. Ebben a művében írja le az ún. hármas egység szabályát (hely, idő, cselekmény egysége), azaz a drámának egy helyszínen, egy napon belül csak egy eseménysoron zajlódhat le.
Csao !
Köszönöm, kifejezetten jól indult a napom...
Bedobtam az elmaradhatatlan kávémat, így már álmos sem vagyok...
Nagyon klassz volt a mai idézet, nagyon elgondolkoztató...
Hai!
Csellóság....hogy s mint?
Maximálisan egyetértek...
nekem is ez a topik a virtuális otthonom, én is ritkán járok máshova... esetleg még a Polgári a politikai részen... a többit csak olvasgatom inkább...
Nagyon fontos a társaság...
Sziasztok !
Szép reggelt mindenkinek !
Hai!
MezopotámiaA meghaló és feltámadó istenségek kultikus drámáit feltehetőleg itt is papok adták elő, nagyméretű szobrok felhasználásával. A későbbiekben elterjedő Mithrasz-kultusz szertartásain már maszkokat is használtak. Plutarkhosz szerint Nagy Sándor épített színházakat a görög szokásnak megfelelően, de le is romboltatta a régieket, tehát léteztek ilyenek ezen a területen a hellenizmus előtt is.
EgyiptomAz egyiptomi vallásos szövegek erősen dramatizált volta arra utal, hogy fontos szerepet kapott ez a tevékenység, de az előadások jellegét, körülményeit nem őrizték meg a források. A képi ábrázolások szerint a zenének és a táncnak jelentős szerepe volt a kultúrában, de a színész szó egyiptomi megfelelőjét nem sikerült egyértelműen azonosítani.
A dramatizált szövegek javarészt az Ozirisz-kultuszhoz kapcsolódnak, a meghaló és feltámadó istenség története nem csak Egyiptomban, hanem az ókor más kultúráiban is nagyon kedvelt téma volt. (pl. Babilonban Marduk, görögöknél Dionüszosz) De az alapeszmék és a cselekmény jellegét tekintve a középkori passiójátékokkal is rokon. (Pl. a halott Jézus sírjához zarándokoló asszonyok, majd a feltámadás története.) A szövegek másik része varázsszöveg, ezek a gyógyítás hatását a varázslat, ráolvasás erejével próbálták "növelni".Hai!
A kultusz részét jelentették a rituális dialógusok, ahol az istent megszemélyesítő személy az őt meggyőzni vagy megnyerni akaróval folytatott az előírásoknak megfelelő, rögzített beszélgetést. Az istenségek, természeti erők mellett a rítusok a temetéshez és a termékenységhez kapcsolódtak. Ez utóbbi témában kedvelt jelenet volt az istenségek közötti szent házasság megkötése.
A rituális szövegeken kívül a mezopotámiai népeknél fennmaradtak olyan párbeszédes versszövegek, amelyeket az ún. édubba-költészethez sorolnak. A édubba az írnokokat képző „tábla háza”, ahol a diákok gúnyos, szatirikus hangnemben verselték meg a velük történteket, az oktatókkal zajló konfliktusaikat, kifigurázták a tanári gyengeségeket.
Hai!
"Thalia" papjai az ókori KeletenSzent és profán! A drámai előadások ősét jelentő kultuszok voltaképp rituális dialógusok, ahol egy-egy haragvó istenséget próbáltak jobb belátásra bírni, de megjelentek már az iskolai, tanárokat kigúnyoló"színdarabok" is.
ElőzményekAz őskori kultúra preteátrális elemei (pl. barlangrajzokon látható maszkos, agancsos emberalakok) tovább éltek az Ókori Kelet államainak vallási rítusaiban. Ez a logikai kapcsolat – természetesen – erősen hipotetikus, hiszen a barlangrajzok és az első színjátszásra utaló írásos források között kb. 5000 év telt el, de a későbbi fejlődés alapján nem önkényes és légből kapott.
Az első írásos dokumentumok tehát a Kr.e. 3. évezred elejéről származnak. Az őskori vallási szertartásokhoz kapcsolódó rítusok annyiban változtak, hogy nem a természeti erők, hanem istenségek lettek a „címzettjei”, valamint állandó helyszínhez, a templomhoz vagy a termés biztosítása érdekében magához a földhöz, illetve a temetőkhöz (halottkultusz) kötődtek.
A szertartások formái is megőrizték az ősi „alakoskodást”, vagyis az istenfiguráknak megfelelő jelmezt és maszkot öltöttek a résztvevők, valamint emberi tevékenységet folytató állatok formájában jelentek meg. (Pl. az uralkodó szimbolizálta a trónon ülő oroszlán). A vallási kultuszok egyik alapvető eleme az ember mindennapi létért vívott harca, a természeti erőkkel folytatott küzdelem, s ezeket az erőket mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban szörny alakban jelenítették meg. A szertartások egy jelentős részét időről időre megismételték, hiszen a természet is ismétli önmagát az évek, évszakok rendje szerint.
Hai!
Magyar Virtuális enciklopédia
kultusz – vallástudományi, különösen a vallástörténetben és a vallásetnológiában használt, de a teológiában is értelmezhető fogalom, amely valamely vallási rendszer egyetlen közös tárgyra (valamely istenre, szent helyre vagy időre, szent állapotra) vonatkozó rítusainak, szent cselekményeinek összefüggő rendszerét, egy adott vallás vagy valamilyen vallási tevékenység (tisztelet) gyakorlásának teljes módját jelenti. A meghatározás elveinek megfelelően mágikus, mitikus vagy teológiai megfontolások alapján vallási kultusz tárgya lehet valamely isten vagy istenek egész csoportja, szentnek tekintett állat, növény, természeti képződmény vagy esetenként az embert körülvevő teljes természet. Más esetekben a kultusz tárgya a Szent, a transzcendens és az ember találkozásának valamely kitüntetett helye, ideje vagy módja: ebben az értelemben beszélhetünk az ősök, az uralkodó vagy a halottak kultuszáról, az ünnepek vagy a szent helyek köré szerveződő vallási cselekvések rendszeréről. A kultusz minden ilyen esetben a hit és a szokás, a vallási tanítás és a vallásos érzület által vezérelt szabályozott és alapvetően kollektív cselekvéseket – engesztelést, hódolatot és hálaadást, áldozatbemutatást, imát – foglal magába és lényegét tekintve valamely vallási közösség közös hitét vagy hiedelmét a gyakorlatban megvalósító cselekvési rendet, egy emberi közösségnek mint hit- és kultuszközösségnek a megszerveződését és működését is jelenti.
Hai!
Jó reggelt...a mai nap gondolata...
"BIZONYOS HIBÁK NÉLKÜLÖZHETETLENEK AHHOZ, HOGY LÉTEZHESSENEK VALÓDI EGYÉNISÉGEK."
Sziasztok,szép reggelt!
De nehéz volt ma felkelni.De holnap tovább alszom...
"Micsoda jó lesz",majd éjszakás leszek...holnap..
De ma úgy néz ki,megszakadós napnak nézek elébe.
Késő van... megyek én is aludni...
Jó éjt mindenkinek, szép álmokat !
Inkább éjszakai baglyok....
Lassan megyek én is aludni.
Jó éjt!
Hú az a vers... az nagyon ott van...
Sajnos ez teljesen így van... bárhol, bármelyik részen nézel bele egy topikba, mindegy milyen témában, a kioktatás és a szőrszálhasogatás megy, egymás csesztetése...
Ez a topik más... én szeretem...
Sziasztok !
Szép estét mindenkinek !
Sziasztok!
Van még itt valaki?
Megyek én is aludni mert holnap fojt köv. vége a tavaszi szünetnek.
Nem volt valami nagy pihenés.
Sajnos egy elsős gyerek még nem érti hogy ilyenkor
töltődni kell erőt gyűjteni ,pihenni hogy a suliba bírja majd a strapát.
Tudod,
A KŐ MARAD.
Hai!
íGY VAN...HÉBE HÓBA ITT IS BE ESIK EGY EGY JÓMADÁR...de azok zöme is az én balos rajongótáboromból kerülnek ki, főleg a próbálkozós fikanickjeikkel.
Amúgy ez valóban nem a gyalázkodós topicokhoz tartozik, sőt....
Ezt is is szeretném ha maradna...
Bármenyire is nem tetszik ez valakinek ez tényleg a béke szigete.
Már jó ideje vagyok itt és követem az eseményeket.De próbálkozások vannak néha itt is .El is mennek mert érzik egy idő után hogy „levegő” . Nem veszi be a gyomruk hogy lehet normálisa is beszélgetni egymással.És ez így is marad , kész.Bárki csinálhat új topikot , és beszélgessenek , ezért van a fórum ,
de egyre több ténylegaz olyan üres semmiről nem szóló vita….
még el sem kezdik és vége.
Hai!
Szia...
Ma este csak bekukk.
Jó éjszakát,szép álmokat Néktek!
Hai!
Tegnap este barangoltam az adók között...és rábukkantam az MGM-n egy kedvenc filmemre...
Clint Eastwood...Lee Van Cliff...GianMaria Volante....
Szal a Egy marék dollárral több,....
Hai!
Beleolvastam az "alkímia" nevű topicba. Hm nagyon tetszett a topic indító szöveg aztán azt kaptam amire számítottam, amikor belekukkantottam. Direkt elvitt vitát....személyeskedést...
Mondjátok ennyire elvan mindenki szállva, ennyire bunkó társadalomban élünk hogy minden le van ordítva?
sZERINTEM IGEN.
sajna igen.
Úgy látom ez a topic tényleg a béke szigete.....
Nem elég,hogy vacak az nlc,ez a munkahelyi gép meg katasztrófa.Nem is érdemes itt kinlódni.
Majd este jövök.
Hai!
Egy két hacker bomba durrog szerintem....
Hai!
Kicsit koccolt a szerver megint NLC szinten...
Megyek én is, estére remélem jobb lesz a helyzet...
Valamikor jó későn előkerülök, további jobb netezést, sziasztok !
Akkor harmadszorra....
Igen, hacker. De, ez már nem az a magányos számgépzseni.
Közben rájöttem, nem kell ide támadás, elintézik saját maguk....
Mentem, mielőtt belefagyok a monitorba:-)) Sikeres esti csevelyt! :-))
Cyberhadviselés, azaz hackertámadás ? Nem, nem gondolnám... inkább kijavítatlan rendszerhibákra tippelnék. Lassú, elszállnak a hozzászólások, nem működnek egyes funkciók, stb... Bosszantó, és nagyon lecsökkenti az ember fórumozási kedvét. Pár perce mindig van az embernek egy hsz-re, de félórás küzdelmekre és öt-hatszori próbálkozásra esetenként nem igazán... türelme sem nagyon... Ritka idegesítő... megszoktad a kommunikációs formát, és most mindenben korlátozva vagy...
A cikket meglesem ha belinkeled...
Köszönöm!
Úgy veszem észre, amióta nem jártam erre, nem sokat javult az nlc... Vagy a sanoma is cyberhadviselés áldozata?
kiváncsi vagyok, mikor fog (ha fog) új ablakból nyílni hozzászólás, vagy kedvencekből, hozzászólók oldalról a topik..... most pld 10 perce nem enged másikat megnyitni.... (a cyber-ről szóló hvg cikket belinkelném a titkokba)
Szia, neked is hasonló jókat !
Na ez nem semmi...
aki ezt kitalálta...
A türkök eredetmondája
http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-4/harma tta.htm
Ez túl hosszú, nem akartam leterhelni vele a topikot, de nagyon érdekes...