Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
DDD!
Jó reggelt....
Nem csak a történed miatt mondom, sajnos nem jól simerjük az állatokat s legfőképpen a természetüket. Nagy általánosságban értve.
Vannak kiemelt állataink akiket "valamiért" felruháztunk olyan tulajdonságokkal, amik valójában nem teljesen jellemzőek rájuk. Röviden, olykor a belső félelmeinket vetítettük rájuk.....lásd farkas.
Jó napot....
Akkor "profánként" én is hozhatok egy (régi, de egyik kedvencem) történetet?
(inkább viccnek tessék felfogni, mint példabeszédnek)
„Az elefánt
”1986-ban a Northwestern University dimplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe
Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...
Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jónéhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve.
Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen b@lfaszt.
Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az... „
DDD!
Jó reggelt.....
DDD!
Az általad hozott történet is nagyon elgondolkodtató és tanulságos.....sok embernek érdemes lenne ezen elgondolkodnia, amikor panaszkodik....
Még egy dal nektek aztán megyek is a dolgomra , legyetek jók.
http://www.youtube.com/watch?v=NHo71o8-q3w&feature=related
Szép jó reggelt mindenkinek
Nagyon szeretem az e fajta tanulságos történeteket.Ha lehet folytatnám ezen a szálon .... mert mindenki a saját tükrén látja és értelmezi őket.
A saját kereszted
Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.
Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...
DDD!
Jó reggelt.....
Semmi gond, csak meglepett hogy semmi nem ugrott be.....
Ha tudok segíteni, priviben dobjál meg vele.
Mégegyszer azt a linket, mert nekem nem mutatja:
http://asztrologia.noxnet.hu/2012/07/15/kalen darium-2012-julius-16-22-ig/
Kaló Jenő: Kalendárium 2012 Július 16-22-ig
http://asztrologia.noxnet.hu/2012/07/15/kalen darium-2012-julius-16-22-ig/
DDD!
Például.....
DDD!
Azért az meglepett hogy neked nem kattant le egy két gondolat belőle, mert egy profántól a fene se tudja, nem várom el annyira, hiszen sokszor az orrukat sem látják nem hogy mást, de te.....
Ez azért meglepett.
DDD!
Jó reggelt....
Ez a történet is olyan, mint a hasonló példabeszédek zöme. Több mindent fed le mutat meg, értelmez, vagy aszociáltat.
Itt nem megoldás kényszer van, hanem elgondolkodtatás....és ehhez nem jó ha ÉN bele magyarázom a sajátomat, hanem az az ideális ha mindenki maga gondolkodik el, neki mit mond sugall a történet.
Bizony nekem sem sikerült megfejtenem a végkövetkeztetést. Lehet, hogy több szemszögből értelmezhető? Lehet, hogy a cselekményen van a hangsúly? Az is meglehet, hogy Isten ebben a történetben egy szimbólum és a valamibe vetett hitet jelenti, hogy amiben igazán hisz valaki az valósul meg. De miért olyan kín ebben a történetben az ember élete? Persze kinek könnyű az élet a valóságban? Lehet nem azért kellett volna könyörögnie a paraszt embernek, hogy segítsen neki az Isten, hiszen ez megtörtént, mert végigkísérte az életében a kemény munkában. Hanem bőséget és jobb életet kellett volna kívánnia? Bár ezzel nincs összerakva a történet vége. Még valakinek mond valamit a történet?
DDD!
Jó reggelt....
Éjszaka rendes kis vihar volt.....
DDD!
Jó reggelt.....
...kellemes szombatolást......
Nagyon sok mindenről.....de én úgy gondolom, ha én mondom el, akkor te nem erőlködsz megérteni.
Próbáld újra.......
Szia,
az gond, hogy én ezt nem értem? Próbáltam értelmezni, de sajna nem sikerült. Miről szól ez a tanmese? Pls, a gyengébb értelműek kedvéért 1 mondatban elmondanád? (az én tippem, hogy a balfaszokon az isten is csak szánalomból segit? :-) )
köszke
Szombaton ér ide a napkitörés:
http://www.origo.hu/tudomany/20120713-oria s-napkitores-tortent-sarki-fenyek-lehetnek-2012-julius-13.ht ml
Egyet értek, az egyház által erősen kontrollált időkben a kódexekbe az került, amit engedélyeztek, az is a maguk szájíze szerint. El tudjuk képzelni hogyan...
Ma azt lehet észrevenni, ha valaki mondjuk 5-10 évente belenéz egy friss történelemkönyvbe, az elmúlt időszakok olyan értelemben változnak, hogy az aktuális hatalmon lévők általában "átszínezik". Mindegy, hogy éppen kik. A lényeg, hogy nem mindig úgy vannak leírva egy állami valamiben a dolgok, ahogy valóban vannak.
Nem is hallottam róla, hogy a boszorkányságnak irodalma is van. Bővebben a témáról, ha lehet kérni!!?
"Könyves Kálmán betiltotta a boszorkányüldözést"
Valóban ilyen haladó gondolkodású lett volna Kálmán királyunk? Valóban tagadta volna a boszorkányságot, amely az európai kultúrkör, az egyházi gondolkodás és a hitvédelem századokon átívelő jelensége volt? Aligha. A honfoglalás előtti időből származó jövevényszavunk, a boszorkány ugyanis sommásan foglalja magában az eredeti török jelentést, a "nyomást" gyakorló lidércet, az ártó szellemet, illetve a később formálódó keresztény ideológia által definiált, az ördöggel paktáló gonosz személyt…
http://www.youtube.com/watch?v=xwBhe3cBiq8&feature=related
Szép napot! Hoztam nektek egy kis zenét és virágot ezen a szép esős napon..
DDD!
Jó reggelt.....
...vihar mentes napot....
DDD!
Egy régi történetet mesélek el nektek.
Élt régen egy nagyon szegény de becsületes Istenhívő paraszt ember. Az egész életét végig kísérte a napestig tartó keserves munka s mégis nyomorgott mindvégig. Nem telt el nap hogy ne imádkozott vagy könyörgött volna Istenéhez, hogy nézzen le rá és segítsen neki.
Öregségére a paraszt ember nagy kínok között meghalt.
Halálában egyszer csak azt vette észre, egy hatalmas fényoszlopba került s egyenest egy hatalmas fénypalotába került, ahol egy hatalmas szivárvány trónon ott ült maga az Isten és őt nézte.
-Köszöntlek fiam-szólt hozzá Isten meleg hangon.
-Hát mégis létezel?-szólt a paraszt ember meglepetten- Ha létezel miért nem segítettél?
-Mindig veled voltam fiam, gyere megmutatom.-mondta Isten és megnyitotta a paraszt ember előtt a mennyeket hogy lenézhessenek a földre.
Egy sivatagot látott.
A paraszt bácsi a sivatag homokjában két pár lábnyomot vett észre. Minden lábnyomról a nehéz élete jutott eszébe....
-Látod fiam mindig melletted voltam-mutatott Isten a lábnyomokra.
A paraszt ember bólogatott és nézte tovább a haladó két pár lábnyomot s egyszer csak, amikor az élete végéhez ért már csak egy pár lábnyomot látott.
Keserűen odafordult Istenhez.
-Egész életemben hittem hogy létezel pedig sokat szenvedtem, most már tudom hogy létezel hiszen itt vagy s látlak s azt is tudom hogy mellettem voltál születésem óta, de miért hagytál el az utolsó heteimben?
-Tévedsz fiam.-szólt halkan Isten.
-De csak egy lábnyom van-mutatott a paraszt ember a sivatag homokjára szomorúan, szinte vádlóan.
-Igen fiam, de azért, mert akkor már a karjaimban vittelek.....