Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogy felejtsünk el egy pas
Létrehozva: 2006. május 14. 18:37
Két és fél év! Ki hova tenné ezt a szép hosszú időt? Főleg hogy gyereket akartál tőle és közös jövőt....fél éve már együtt is éltél vele, itt van minden cucca a kis apró kütyükig és azt veszed észre hogy kakukk...elborul az elméje és minden pocsék lesz! Ez természetes? Hosszú ideje már érzed hogy nem stimmel valami, de próbálod menteni a dolgokat, ő pedig csak karba tett kézzel nézi a dolgokat és úgy érzi hogy ő nem fog semmit sem tenni! Nem érdekled, nem engedi hogy megcsókold....és mikor kimondod hogy vége akkor kérdezgeti hogy mi lesz velem nélküle, meg hogy milyen lett volna vele! Ez normális? Lányok hogy felejtsünk el egy pasit rövid időn belül és hogy csináljuk azt hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát?
Ne próbáld nagyon gyorsan túltenni magadat úgysem fog menni. Jópár hónap, de utána sokkal jobb lesz.Kell az a gyász időszak.
Velem december végén történt meg ez 3,5 év után, és áprilisra hevertem ki teljesen. NAgyon de nagyon nehéz volt, gondolom neked is hasonló..
JAj tudom ne is mondd.... de tényleg jobb lesz, képzeld mi 3 évig éltünk együtt! És a végén még hazugságok is voltak, ami aztán totál rossz volt attól, akit szerettem.. én emlékszem a gyomromban olyat éreztem mindtha beleöklöztek volna és sokszor nem tudtam felfogni hogy vége.
De tényleg túl leht rajta lenni hidd el és te meg még nagyon fiatal is vagy.
Igaz a topicnyitás nem valami jó ötlet de ki akartam magamból beszélni talán ezért tettem meg.....egyszer majd elfelejtem...de vajon hogyan?:D
Nem kell elfelejteni....minden " emlék " jó valamire!
szerintem meg jó ötlet boncolgatni a dologt, minél több embernek elsírni és kibeszélni. Nekem bejött anno.
Ha magamba fojtottam volna és céltudatosan elnyomok mindent akkor sokkal szarabb lett volna. De mindenki más.
de én ezt soha nem értettem hogy OK volt egy nagy szerelem gyerekkorban de hogy lehet 10-20 évvel később is úgy gondolni rá? Amikor már valószínűleg annyira megváltozik az ember hogy már teljesen márfajta kapcsolatokat keres meg egyáltalán, akkor még gyerek voltál-.
Nekem pl eszembe nem jutna így gondolni a 17 éves nagy szerelmemre!Már szóba se állnék olyan pasival mint ő.
De persze lehet hogy másnál máshogy van.
Jaj, ijesztően hasonló cipőben járok én is. Igazán szeretjük egymást a párommal, évek óta együtt vagyunk, de a középiskolás kori első szerelem bizony nagyon gyakran eszembe jut. Volt, hogy össze is futottam vele az utcán - na, akkor úgy elkezdett remegni a lábam, hogy alig álltam meg rajta, pirultam, sápadtam - pedig nem is beszéltünk, csak elmentem mellette. MIndez 4 évvel az érzelmek lezárása után. Akit az ember igazán szeretett, azt sosem tudja teljesen elfelejteni... De talán nem is kell. Ettől, ezzel együtt vagyunk ma azok, akik lettünk, nem?
A topicindítónak csak egy tanácsom lenne. Ne lovald bele magad szándékosan az önsajnálatba!! Most rossz neked, tudom, és muszáj időd adni magadnak, mert ez nem fog egyik napról a másikra megváltozni. De én anno elkövettem azt a hibát, hogy szándékosan keserítettem tovább a szívemet. pl. képes voltam egész délutánokat végigbőgni, miközben olyan kazikat hallgattam, amin csak lassú számok voltak. Ilyesmit kerüld messzire!! És tényleg légy együtt sokat a barátnőiddel, sokat tudnak segíteni, ha nem is érzed egyből.
Azonnal másik kapcsolatba ugrást nem tartom jó ötletnek, esetleg igen mélyen meg lehet vele bántani egy "ártatlan" embert, aki pedig komolyan gondolná, csak nem tudja, hogy a delikvens csak felejteni akar általa.
Kicsit hosszú lett, bocsi
Hogyan lehet elfelejteni? Kutyaharapàst szörével...
Tehàt egy màsik pasival.....
Engem 6 év utàn csalt meg, mi is terveztünk màr mindent... aztàn egy vilàg omlott össze bennem... aztàn azt gondoltam, na majd megbosszulom az összes utamba kerülö pasin az ö bünét... aztàn mielött elkezdhettem volna a bosszuhadjàrtot, 3 honap sebnyalogatàs utàn, belefutottam az elsö szembejövöbe... ez hàrom éve volt màr, azota is együtt és boldogan... Az exxel azota meg semmi bajom, még meg is köszöntük neki, mert azota boldogabb vagyok!
Az élet meg érdekes dolgokat produkàl...Az ex közben teherbe ejtett "véletlenül" egy lànyt... akinek ugyanaz a keresztneve, mint nekem... és bevàllalta, mert hàt mégis csak az ö gyereke... Hàt ö sem igy tervezte, de valahol csak visszaütött amit "ellenem vétett" anno...
a legegyszerübb magyaràzat, ennek valamiért igy kellett lennie
Úgy vagy ezzel majdnem, mint én..
Igaz, nem vagyok férjnél, de egy tavalyi exem folyton az eszemben jár.. Bár azóta voltam már szerelmes nagyon, egyszer, és most is az vagyok, abba a hülyébe, aki 1 hónapja dobott és még vele sem zártam le, de tudom, hogy soha, de soha nem fogom kiverni a fejemből.
Mert olyan hatással volt rám, és a tavalyi is.. A 2 és fél éves kapcsolatom meg eszembe sem jut, pedig szerelmes voltam nagyon akkor is...
De ez a kettő valahogy.. úgy megfogott, hogy tudom, ha a férjemmel majd valamikor tök boldog leszek, őket soha nem fogom elfelejteni. Soha
Drága Eró!
20 éves korom ellenére ez a srác volt a harmadik komoly kapcsolatom...az első szerelmemmel három évig jártam a másodikkal csak egy évig és ővele pedig két és fél évig! az elsőt a mai napig nem tudtam elfelejteni sokszor álmodok vele még a mai napig bár nem érzek iránta semmit, sőt már járni se tudnék újra vele, mert ez a fiú akivel együtt voltam feledtetett mindent és sokkal boldogabb voltam vele....viszont Zoli teljesen más eset....ritka az olyan pasi aki odaadó a konyhában főz, takarít, kiviszi a szemetet mindent megtesz neked....még szeret is és hűséges.. mindenki ilyenre vágyik...csak sajnos jött a pálfordulat, és az egész semmibé foszlott hogy miért? nem tudom...talán az internet miatt amit bevezettünk...azóta itt ül és csak veszekedtünk miatta....hiába ültünk le megbeszélni semmit nem használt, még neki állt feljebb...és ami még borzasztóbb volt, megszűnt a kommunikáció közöttünk...kérdeztem valamit általában egy szóval válaszolt és ha megkérdeztem miért nem beszél kiakadt hogy mit kell beszélnie...ő magányos lény én meg nyüzsgök...mondta is hogy idegesíti...nagy ellentétek...romlottak a dolgok a hülyeségeket sem tudtuk elviselni...és itt jött a bomba....érdekes...egy álompasiból a világ legrosszabb pasija lett
1. Gondold át, hogy mi volt szép és érték a kapcsolatotokban és bőgd ki magad nyugodtan.
2. Gondold át a negatív dolgokat , a rossz tulajdonságait...meg kéne próbálni kívülálló szemmel nézni. Nem köpködni rá, csak reálisan szemlélni. Egyszer csak eljutsz odáig, hogy nem érted magad, hogy mit kerestetek együtt...és akkor, csak a szép közös dolgokra kell emlékezni.
3. Gondolkodj el azon, hogy milyen változást hozott a kapcsolatotok, a csalódásod, benned. Mert változást hoz, az bizonyos, csak meg kell látnod...és a változás mindig jó, csak fájdalommal jár.
Amelyik férfinek te kellesz az nem teszi ezt, és amelyik nőnek kell egy férfi az szintén nem igy viselkedik.
Nem vagytok egymáshoz valóak. Te meg csak kapaszkodsz, mert félsz az egyedülléttől és a kapaszkodásodat össze kevered a szerelemmel.
Ha nő vagy:
Bizonyítottál? Elmondtad neki az érzéseidet? akkor tudja. És ennyi. Te mindent megtettél amit nőként tenned lehetett. Én egy lépést nem tennék többet ha a helyedben lennék.
Sziaszto!
Végig olvastam a bejegyzéseket, mert ez a téma érint engem is. Én még kapcsolatban vagyok valakivel, akit legszívesebben elfelejtenék. Az eszem ezt mondja, de szívem mást...
Egy furcsa helyzetben vagyok, mert én egy igen tudatos nő vagyok. Tudom mit akarok és mi mennyit ér. Ha valami elromlik, akkor tovább lépek. Nem húzom sem magam, sem a másik idejét, mert ez így korrekt. Hozzá teszem nem vagyok érzelmekben szegény és nem azért tudok tovább lépni.
Lassan egy éve történt, hogy össze futottam egy gyerekkori ismerősömmel, aki nagyon nagy hatással volt rám.Gyerek korunkban többször kerezteztük egymás útját, de csak egy- egy alkalomra. Maradt plátói a barátság, de sosem felejtettük el egymást. Ezt Ő is megerősítette, mert többször beszéltünk errő. Lassan kapcsolat lett belőle és utóbb megtudtam sok mindent mind a ketten félre értettük egymásban. Imádtam Őt és szemlátomást Ő is engem. A napközbeni emailozgatásunk ezt meg is erősíti, mikor vissza olvasom őket. De valahogy a második hónapnál megtorpant a dolog és nem tudom miért. Én nagyon szeretnék egy normális kapcsolatot Vele, mert mikor együtt vagyunk, nagyon jól érezzük magunkat a másikkal, de amikor vége a programnak, akkor mindenki megy haza és marad az emailozgatás. Együtt és még is külön kapcsolatban vagyunk. Többször mondja, hogy szeret, de akkor a tettei miért nem mutatkoznak meg abban, hogy velem akar élni????
Régen ezt egy tollvonással megoldottam volna, de most valahogy nem tudom. Ragaszkkodom hozzá valamiért. Lehet az elmúlt 18 évnyi plátói szerelem beteljesülése hozza ezt magával vagy az, hogy az érzések mellett a kémia is jól működik? Nem tudom. Azt viszon tudom, hogy mielött beteljesült volna a "szerelmünk", akkor is mindig gondoltam Rá és ahogy mesélte én is eszébe jutottam, és ha ennek vége, akkor is sokat fog az eszembe jutni.
Most egyenlőre azon dolgozom, hogy lelkileg el tudjak különülni Tőle és úgy szakítani, hogy minél kevésbé fájjon és soha többé ne is tancoljak vissza, mégha érzem is, hogy nekem Ő nagyon nagy SZERELMEM.