Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Aranyos vagy Klára , hogy mindig van valami , ami lelkesít . Tyúkocska , kakaska , kert , kövek, gyöngyök ! Szerencsé csillagzat alatt születtél.
Nagyszerű! Bár összetört, nem lett károd, és egyelőre nincs is szükséged bőröndre.
Jaaaj....! Annyi de annyi szép gyöngyöt találtam! Nagyon fel vagyok dobva. Egyelőre azonban türtőztetnem kell magamat, amíg pénz áll a házhoz. Sebaj. Megvárnak!!!!
Mai delikvensem direkt rendelt tőlem. Nagy dolog!!!
Holnap mindenféleképpen felrakom az újakat, biztosan lesz kapás, és jöhetnek az új szépségek!!!
Marika, drága, saját tapasztalat, nem bölcselkedés: akkor nem akarunk másoknál fontos lenni, ha magunknak elég fontos vagyunk. Hogyan lehet ezt elérni? Szembe kell néznünk erényeinkkel. Hibáink nem fontosak!
Mielőtt utaztam a Ágihoz vettem egy nagy bőröndöt, mert a réginek elromlott a húzókája, beragadt, nem vállalták sehol a javítását. Az egyik ázsiai boltban vettem, jól nézett ki, praktikusnak találtam. Mikor a repülőtéren levettük a szalagról, már szét volt törve, ahonnan ki kell húzni a fület amivel húzzuk. Utána szétment a kerekek mellett a lába, nem állt meg magában, fogni kellett. Nagyon féltem tőle, hogy egyáltalán hogy fogok hazajönni vele, már csak azért is, mert visszafelé egyedül jöttem. Szerencsére megtaláltam a blokkját, és visszavittük a boltba. A legnagyobb csodálkozásomra, visszaadták az árát. Először ugyan mondta, hogy vásároljuk le, mondtam, nekem semmire nincs szükségem most, csak bőröndre.
Magdikám, tehát megnyugodhattál. Nekem csak fagyasztott van - egyetlen aggodalmam volt, hogy nem lesz gyümölcsöm a barackos fagylalthoz!
Talán több cukrot kellett volna tennem bele... na, de mindegy, ahogy van, úgy van. Nem másképp.
Gratulálok, Hus. Szenzációs! Nagyon boldog életet kívánok fiadéknak, és neked sok-sok új unokát!
Klára én is ilyen módszerrel főzöm a baracklekvárt, hogy az egyik nap lecukrozom a ledarált gyümölcsöt és másnap főzöm. De én teszek bele szalicilt is. Már megfőztem 11 üveggel lett a 10 kilóból, azt hiszem 8 dl-esek ezek az üvegek.
Hus de jó, hogy írtál, én azt hittem, hogy már ez az esküvő volt, a végén jöttem rá, hogy az még hátra van.
Az ugy tortent, hogy ...
Szorgalmatosan keszitettem az ennivalokat, mindent, ami a fiam egykori kerese volt, mostam, vagtam, apritottam, piritottam, megfoztem, fagyasztottam, elokeszitettem, rendeltem, vasaroltam, megint vasaroltam, hianyzokert elszaladtam, telefonaltak, telefonalgattam , vendegeket felvettem, rendeleseket felvettem es elkovetkezett a agy nap, amikaor a frissensulteket kellett kesziteni. A bepanirozas utan 2 reszletben lett sutve a hus, az unokanoverem vallalta az egeszet, hogy en tudjak kipakolni segitseggel es a vendegekkel foglalkozni.
Vegul 2 dolgot nem keszitettem a tervezettek kozul csak masnap, mert maradtak vendegek, satoroztak is. A sajttal toltott rizsgomboc maradt el csak.
Az ennivalot a sator ala raktam ki, oda jottek az ehesek edesen es kapott sok-sok dicseretet a magyar konyha.
A fiatalok rendeztek a kis fesztivalt, asztalokat, satrakat allitottak fel a fenyofak mogott, es tombolakat arultak, versenyeket rendeztek es a vegen ajandekokat osztottak ki. Lanyom es lanykai az arcfestest vallaltak es szabadidejukben egymas arcat festettek ki, majd kesobb nekem es ram is jutott ido es szivecskeket valasztva kaptam arcomra sokat.
Igy jarkaltunk mi, kifestettek, az idosebb korosztaly nem nagyon volt erdekelt ebben.
Sok-sok vendeg volt, jo volt egyutt latni mindenkit, egyutt beszelgetni jo nagyokat, nevetgelni es felidezni velunk kapcsolatos emlekeket. Rokonok, baratok, ismerosok igy egyben olyan jo erzest keltett mindenkiben, azt hiszem emlekezni fognak erre a napra.
A fiam masnap reggel, amikor meglatott az udvaron, oda jott es olelt, olelt es szoritott, dicsert es tolmacsolta a baratok uzeneteit.
Ma reggel mentek el az utolso vendegek is.
Ezt pedig egy megnagyobb nap fogja felulmulni, az eskuvo.
Ennek a keszuleteire van meg 6 het, es amikor annak is vege, akkor fogom azt erezni, hogy most felelotlenul egy nagyot pihenhetek orommel es boldogan, hogy gyermekeim kerekvagasba kerulnek, a nagyjan tul vagyunk, utana tenyleg csak a nyugodt napok kovetkezhetenek a kisunoka megszuleteseig, mert azutan azok a szep napok fognak kovetkezni a gyerekek reszerol, ami az o kisbabajukrol fog szolni.
Draga kislanyok!
Legyen egy nagyon jo delutanotok.
Vegre tegnap este leultem, hogy irok nektek, de nem tudtam semmit ide irni, mert nem engedett ide a gepezet. A masik topikban nem volt semmi problemam pedig. Minden lezajlott, olyan boldogok voltunk mindnyajan. Remelem a vendegek is es nem csak udvariassagbol mondtak, hogy jol ereztek magukat. 
Fogom majd meselni kesobb, egyenlore a reggeli fontossagokat kell lerendezni, ha tul leszek rajta, akkor jovok hozzatok.
Zsumikám, de jó, hogy itt vagy!
De hát idegeneknek ajándékozni is képtelenség, ami nem is kevés pénzbe kerül.
Bizony, minden embernél minden más. Ami neki jó, talán nekem kifogásolható. De nem kell kifogásolni. Neki az a jó, és kész. Azért én tudok kritikus lenni, sőt, nagyon nem tetszeni tud nekem ez vagy az. Valaki éppen megsértődött rám, mert véleményemet őszintétlen dolgairól nem tudtam magamban tartani. Pedig hát mi közöm hozzá? Nem engemet manipulál.
Zsumikám, szeretteid egészen biztosan szívesen kifejezik szeretetüket örömödre és örömükre. Egyszer már szóltál erről, arról is, hogy tapintatosságra szorítod magadat, mert neked semmi sem lenne elég. Tetszik ez nekem. Ilyenkor kevesebbnek érzem magamat, hogy kevésbé vágyom a társaságra. De ugye, mint írtad, mindenki más.
Hát igen, az emlékeket idéző tárgyak! Ahogy láttam fényképeiden, csupa ilyennel vetted körül magadat, bizony, nehéz tőlük megválni. És keresni is nehéz valakit, akinek kellenek. Felteszed őket az online piacokra? Nagy munka. Na, megyek is nyakláncokat fényképezni. Halogatom napok óta. Pedig ezekhez nem fűz érzelmi kapcsolat.
Ma postára adtam egy szépet, karkötővel, plusz hozzá illő ezüst lánccal, és két pár fülbevalóval. Egyre csak töprengtem, mit tegyek még hozzá. Aztán megálljt parancsoltam magamnak. Rájöttem, hogy az a bajom, hogy nem szeretem mások pénzét elvenni. Ez csáklyázza meg nagy elhatározásaimat, kereskedői karrieremet!
Szervusztok Kedves Gyűjtögetők!
Egyszer hopp, máskor kopp? Rájöttem, hogy a passziánsz is kikapcsolódás, ha már nincs internet, s mit látok, hogy megjelentek a pálcikák a tiltó jel helyén, a képernyőm alján. Tehát, hopp, van kapcsolat!!!
hazajöttek!
Érdekes, szép gondolatokat olvasok: adni-kapni, teljesíteni- néha erőn felül, igazi ajándékozás és elfogadás. Ajándék-e, ha valaki azért ad, hogy megszabaduljon valamitől? Meg tudok-e lepődni kellőképp, ha meglepetéssel szeretnének örömet szerezni? Kérek-e segítséget, elvárom-e hogy önként segítsenek?
Arra gondolok, minden konkrét eset más-más vetületben jelenik meg bennem.Talán a személyekhez fűződő kapcsolatomon múlik minden estben. Az őszinteség, a kendőzetlen kommunikáció, a megfelelő lépések megtétele a kulcs. Azok felé, akiket szeretek.
Én nem szégyellek kérni, de teljes szívvel adok is. Türelmetlenül felemelem a kagylót, ha a másik fél elmulasztja. Valahogy kivívom a szeretetet, vagy az is elég, hogy én úgy érzek? Viszont a meglepetések, váratlan ajándékok néha nehezen érnek célhoz nálam. Először színlelni kell az örömet, aztán rájövök, hogy tényleg örülök. Néha nem magának az ajándéknak, hanem az ajándékozónak, máskor az ajándék is sajátommá válik.
Most épp abban a helyzetben vagyok, hogy sok olyan tárgytól kell megválnom, ami személyhez kötődve kedves nekem, de szükségem igazán nincs is már rá. El kell szakítani sok-sok emlék fonalat.
Megpróbálni egybe fonni, magamban vinni amíg vagyok.
Sziasztok. De jó, hogy sikerült úgy írnom, hogy az alakuljon ki, ami a hozzászólásokból látszik. Pontosan ezt szeretném elérni Klára, hogy ne érezzem azt, hogy fontosnak kell lennem. Nagyon jó a meglátásod.
Na, nálam utoljára történt, Magdikám, hogy "befőztem". Választottam egy kellemes receptet, hogy egyik nap lecukrozzuk a barackot és másnap főzzük, aztán olyan nagy volt a meleg, a helyiségben is, ahol tartottam, hogy az egész megbuggyant. Nesze neked igyekezet!
Tűnődtem is, hogy elmeséljem-e eme ostobaságomat, de aztán úgy gondolom, nemcsak erényeimet kell közzétennem, ha már beszélgetünk, hanem melléfogásaimat is nyugodtan szóba hozhatom. Nem fog leesni a korona a fejemről, minthogy nincs is. Még jó, hogy rengeteget elfogyasztottunk, jókora mennyiséget befagyasztottam, és még mindig van a gyümölcsből. Ezentúl az lesz Bazsiéknak, amit Zsófikám készít. Eltett máris 12 üveg svéd uborkát, ami kedvencük. Egy darabig tapintatosan igyekezett rám testálni az ügyet, hiszen az előző években én szoktam ezt a feladatot elvégezni, de aztán látta, nincs bennem hajlandóság, és itt a rengeteg uborka, és nekilátott, szépen megcsinálta. Nagyon jól jött neki, hogy vásároltak egy szeletelő-daráló gépet, amit Jamie műsorában láttak. 
Most már célozgat a paradicsom ügyében. Mert hogy tavaly még én tettem el. De azóta eltelt egy év, ami fura változásokat hozott. Mintha el lennék átkozva. Talán így is van. Mindegy, azt tartom fontosnak, hogy bármi van, jó szívvel fogadjuk. Amúgy nagyon jók hozzám. Benikém még a táskámat is kiveszi kezemből, hogy majd ő felhozza. És váratlanul megölelget, nagyon megható.
Lehet ám abban reménykedni, hogy amit adtunk az évtizedek során, azt végül kérés nélkül visszakapjuk!
Éva unokanővérem mi mindent rám nem sózott az ő nagy örömére! Atyaisten! Az óriási tárgyalóasztalukat például 12 székkel! Milyen boldog volt saját nagyvonalúsága láttán! Aztán mentek a lomtalanításba.
Na, de ez csak tréfásnak szánt visszaemlékezés volt, a valóság az, hogy a normális ajándékot abnormálisan fogadom. Olyan zavarba jövök, hogy komolyan mondom, se köpni, se nyelni nem tudok.
Igen, adni sokkal jobb. Ostoba dolog, de így van. Bár öregségemben már tudom, hogy elfogadni is örömszerzés.
Zsuzsa, tréfálkoztam, de az az igazság, hogy aggódtam kissé, hogy bajod lesz a sok feladattól. Ráadásul mind olyan volt, hogy lehetetlen lett volna halasztani bármelyiket is. Kipihented magadat az éjjel, jól aludtál?
Nem tudom hogyan van ez, néha így gondolom, hogy ami bánt, azt szóvá kell tennünk, néha úgy, hogy úgyis hiába. Tudod, van az elvem, hogy ha nem vársz semmit, ne csalódsz, de azért ezt mindig betartani elég nehéz.
A gyerekek maguktól csak azt teszik, ami pillanatnyi érdekükben áll. A többire meg kell tanítani őket. Jó, jó, de ha lelkükre kötünk valamit, az már talán nem is az igazi. Lehetne-e mondani nekik, hisz annyira értelmesek, hogy jólesne, ha visszaszólnátok amikor hazaértetek, hogy kicsit hiányzom? Vagy ilyesmit. De hát úgy vannak, mint mi, sodorja őket tovább az élet.
Igen Klárám , ezt megtanultam. Nem fáj, ha négy hetes nyaralás után nem telefonálnak....Az én fiaim sem írtak anyukámnak, én írtam meg, milyen jól érezték magukat .
Nem tartom magamat fontosnak, de vannak dolgok, melyek egyedük fárasztóak, és elkelne néha egy kis segítség!Egy kis figyelem .....
Marikám ! Nagyon okos, életbevágóan fontos gondolatot vetettél fel . Nekem is gondom ez ! Adni szeretek ( egy hónapban születtünk !!!) , kapni is azért szeretek( -nék) ha nem is anyagi értéket , apró figyelmességet. Ez néha történik, általában inkább nem . Mondjuk és sok tárgyi ajándékot kaptam paraszolvenciaként, általában olyasmit , ami az illetőnek adott volt, tojás, gyümölcs stb...Általában örültem is 1-1 dolog volt, ami nem tetszett, ha túl nagy lett volna az ajándék, vagy ha az ajándékozás módja volt volt bántó.
Más a családban ott eddig aszimetrikus kapcsolatban voltam. Az anyukáknak inkább csak adtunk anyagilag, bár anyukámtól sok szép kézimunkát is kaptam . Gyermekeim, unokáim is inkább kaptak , mert addigra nekünk nem volt szükségünk lényegében semmire. Mostanra tanulták meg fiaim, hogy a figyelmesség , a segítség is lehet ajándék. Vagy egy szál virág....Lassan inkább többre lenne szükségünk a nagy kertben , a medence karbantartásában , erre nincs nagy tolongás. A medence már öreg , megszüntetem , a kert házikert részét csökkentem , de lehet , hogy így is majd fárasztó lesz ....
A Te gondod , hogy nem szeretsz elfogadni, én is inkább adok, de néha szükségem lenne kapni is , ezt nehéz megfelelően jelezni családunknak.
Talán azt érdemes tanulgatnunk, hogy nem annyira fontos, hogy fontosak legyünk. De ez csak az én meglátásom, nincs nagyobb jelentősége.
Klárám! Ráéreztél, mert pontosan anyukámnál tűnt fel nagyon, hogy amíg tudott adni, addig volt erős. Utána nem akart elfogadni semmit. Ez volt a legrosszabb időszak. Ezért írtam egyszer, hogy tanulom a tárgyi elfogadást. Adni szeretünk, de kapni nem. Már tudom, hogy ez sem jó, mert okozhat rossz érzést annak, aki adni szeretne.
Harmadik szomszéd (91 éves ma) hölgy nagyon beteg és alkalmanként segítek, ha megkér. Teszem mindezt barátilag, de neki ez nem jó, valamit ő is tenne nekem. Múltkor zsemlemorzsát akart készíteni. Szóval ilyenekre gondolok. Hogy lehet azt elfogadni, vagy el lehet-e hogy már nem tudunk tenni családunkért, társainkért. Mert anyukám nem hitte el, hogy egy kedves szó nagyobb tétel, mint a szőlő bekapálása.
Itt nem az egymás iránti szeretet játszik közre szerintem, inkább a tehetetlenségből fakad és egyoldalú.
Mivel mostanában nem jártam a piacon, fogalmam se volt, mennyi a barack kilója, de úgy látom jól jártam, mert nem adták drágán, és elég szép.
Jó sokat vettetek, hát bizony nem volt szép dolog, hogy hirtelen felemelték az árát. Én ezt Tamáséknak főzöm, nekem még van 8 üveg tavalyi lekvár.
Ma délelőtt főztem meg a barackot. 3 részletben vettem . Először 300 forintért, elég hitvány olasz barackot. Aztán szedtünk a kertben, majd pénteken vettem 430-ért elfogadható termelői barackot. Volt közötte éretlen is, azért kellett várni. Kb 2 kiló nyári almával sürítettem, fiaméktól kaptam . Dzsemfixben levő pectint is valószínűleg almából készíti. kb 50 % cukrot tettem bele. 18 üveggel lett
Magdikám, tehát minden jól alakult. Az én híres barackosomban kissé csalódtam. Ugye el kellett menni érte a világ végére, Zsófi anyukája vállalta ezt, aztán ott közölték vele, hogy 440 forintos már nincs, 490 az ára. Kifizette, hát engemet nagyon felbosszantott. Hiszen két hete rendeltem, visszaigazolták a 30 kilót, és ilyen pofátlanul megemelték az árát. Írta nekik, hogy ez nem tisztességes üzleti magatartás. Még nem válaszoltak. Majd meglátom, hogy jövőre hozzájuk fordulok-e.
Megérkeztem végre az otthonomba, így ma már a saját ágyikómban aludtam.
Még a fiaméknál voltam, mikor telefonon kérdezte a nővérem lánya, hogy nem kell-e barack, neki is most visznek 10 kilót, megörültem neki, én is rendeltem 10 kilót. Így mikor jöttünk haza, útba ejtettük őket, már az erkélyen van, így nem unatkozom, mindjárt kezdek hozzá, 350 volt kilója.
Marika nagyon pörögsz, nem fogsz unatkozni az elkövetkező napokban:
Szép hetet kívánok !!
Persze, hogy meglett az ebédünk, sőt a mai is .
Írtam Ezüstsirályunk menyének, akivel személyesen is találkoztunk. Válaszolt, hogy valóban meghalt április 18-án. Nem akart élni felesége és kutyusa nélkül egyedül élni .
Gyújtok gyertyát nekik. Együtt vannak ismét.
Látod az ablakmosás nem jutott eszembe
, de reggel rendbe tettem a gyerekek szobáját. No csak úgy , hogy be lehessen lépni.
Marikám ! Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű .
Látod , a munkákat nem mi keressük, ők találnak meg bennünket.Neked a vendégek unokák. Nekem meg ami az unokázás alatt elhalasztódott.Nem mehet tönkre a sok fagyasztott étel, mert ma inkább pihenni lenne kedvem. A sok spenótféle jó lesz télen , pár perc alatt elkészül .
Nálunk az uborkáét Sándor kovászolta . Én csak leszedtem és megmostam,. Nagyon sok lett 1-2 üveggel még savanyítok ma.
Ma még a sárgabarack vár rám. Az üvegeket már kimostam( géppel ) A lefagyasztott barackokat ma sütőben sűrítem, közben meghámozom a friss barackot, amelyek beértek , majd az egészet összefőzöm. Azután már csak majd a paradicsom következik. Szerencsére a passzírozógéppel gyorsan megy .
Te haszontalan kislány! Ilyesmin töprengeni? Haszonnövény... haszonállat... haszonelvűség... Más nem jut eszembe. Úgy tűnik, nekem is töprengenem kell ezen a fogalmon!
Anyukádat kevésbé szeretted, amikor már nem volt hasznos, sőt... ?!
Mindent megoldottál, Zsuzsa? Gondolom, ma pörköltet ebédeltetek, hogy egy adaggal kevesebbet kelljen visszarakni. Felfőzted a húst az újrafagyasztás előtt?
Isteni ez a lehűlés. Töprengtem, befűtsek-e?
Szerény véleményem szerint egy gyors ablak és függönymosást beiktathattál volna két hal közé!
Kellemes hűsölést kívánok, szervusztok.
Rendben is van, hogy Magdikánk hazaért.
Az is, hogy minden halad a kijelölt útján.
Zsuzsóka, talán nem is kellene ennyi mindent csinálni. Milyen érzés lesz, ha már nem bírod? Nem fogod azt érezni, hogy haszontalan lettél? Szépen kérdezem, foglalkozom ezzel a gondolattal. A megjegyzésem nem Rád irányul közvetlenül, inkább a vélemény számít.
Lesz nemulass nálunk 12-ig. Ma ifjú pár érkezik hat napra. Közben elmennek nagy unokáim szülei két hétre, kamasz ellátmány biztosítása, két fő + egy kutya. Mi is vagyunk... meg határidő is lesz... meg uborka... ugye a paradicsom vár 12 utánig? Hogy az sem jó, mert 15-e szülinap Szonja 10 éves lesz és már készül a forgatókönyv, látványterv stb.
" mint mágnes a vasat "
No gyűjtőkl és munkát gyűjtök. Legalábbis vonzom,mint mágnes a vasat
Fiam tegnap visszahozta az ételeket, melyek nála voltak, amikor a fagyasztóm beteg volt. Mára kiengedett az a 6liter pörkölt, ami nála volt. Szedtem tegnap 2 vödör mángoldot iletve újzélandi spenótot. Azt is megfőztem. A pőrkölt szétosztva visszafagyott, most a spenóton a sor. Zsolték voltak horgászni, küldött 5 szép 2 kiló körüli pontyot. Szerencsére még tátogva hazaértek, gyorsan szétosztottam, még egy van nekünk, az Sándorra vár. Rám a konyha . Ákosnak is csomagoltam holnapra, így nem kell ebédet vennie.Midig van valami munka , pedig csak ketten vagyunk
Szép vasárnapot kívánok!
Klára már nem kicsit, nagyon vágyom már a saját ágyikómban, saját kis fészkemben lenni.
Már annyit hallottam a cukkinis lecsóról, tegnap azt csinált Sára, hát nem rossz, de azért én maradok a hagyományos paprikás lecsónál.
Az életösztönnek nincs az intellectushoz lényegében köze. Csak az ember befolyásolni tudja ösztönei hatását. No és embernél is nagyon különbözik , hogyan dolgozzák fel az őket ért veszteséget. Utólag megtudtam., hogy Bubit elaltatták. De Miklós szépen csendben elment Éva után - Nem lett öngyilkos, csak meghalt. Van aki öngyilkos lesz, de így idősebbeknél kihal az élni akarás , elmennek társuk után.
Az állatoknál is működik az életösztön, de inkább nagyon kemény helyzetben mutatkozik a halálfélelem. Ezt láttam a marhavágóhídon, ahol sajnos majdnem elájultam, szerencsére kikísértek, mert mi lett volna , ha egyetlen kabátomban összeesem a véres talajon
Csányi Vilmos is azt mondja, hogy nincs az állatokban halálfélelem (előzetes) , csak bizonyos szituációtól félnek.
Szervusz Magdika ! Örülök, hogy szerencsésen hazaértél.!
Biztosan kapsz barackot. Én pénteken vetten 10 kiló még, de volt benne éretlen is, ezért csak holnap főzöm meg . Most mindent kimostam ágyneműket ,plédeket . Lassan helyreáll a rend . Tegnap leszedtem csomó mángoldot és újzélandi spenótot. Ma az előfőzöm és lefagyasztom.
Isten hozott, Magdikám! Nagyon félelmetes lehetett a villámló égen lenni! Látod, meghoztad az enyhülést. Nagyon jó.
Boldog hétvégét kívánok - lesz, ez nem kétséges.
Azért kicsikét már sóvárogsz a saját ágyikó után, igaz?
Megérkeztem hál Istennek szerencsésen, nem jött a beígért vihar. Néztem a repülőből ki az ablakon, és láttam, hogy távolban cikáztak a villámok, de baj nélkül időben leszálltunk. Várt a két fiam, majd holnap megyünk haza.
Klára egy kicsit megvigasztaltál, reménykedek még így, hátha kapok barackot.
Magdikám, reménykedjünk. Szerintem kapsz barackot. Nekem tegnap hozták meg, csak eszegetjük, eszegetjük, nagyon finom, ma este összeszedem magamat és lecukrozom. Aztán holnap jöhet a főzés.
Magdikám, szóval elmúlt a nagy nyaralás. Sok szép emlékkel térsz haza a hőséget kivéve. De hát itthon is nagy melegek vannak. Persze, mondhatjuk, hogy nyár van, de hát ennyire?! Zsófikámmal beszélgettünk, hogy nyilván belejátszik korom, hogy sokallom a hőséget, de mondta, neki is nagyon elege van.
A megoldás: zuhany, és zuhany, és zuhany, törölközés nélkül. És zuhany ruhástól is.
Persze, Zsuzsa, elég szerencsétlen megfogalmazás volt.
Az állatok iránt azért érzek nagy részvétet, mert olyan nagyon kiszolgáltatottak. Hiszen éppen azért, amit teljes egészében világosan megfogalmaztál. Erre eddig nem gondoltam. Csak kiszolgáltatottságukat látom.
Persze rengeteg ember is kiszolgáltatott. Jobb bele nem gondolni, mert szívem megszakad, amikor a négyéves szőnyegszövő rabszolgákra gondolok.
Az állatokkal kapcsolatban gyakran az az érzésem, hogy csak úgy feltételezünk velük kapcsolatban ezt-azt. Emberi gondolkodásmóddal.
Az életösztön. Biztos, hogy ez intellektus kérdése?
Klára ezt most nagyon kifogtam, azért ilyen iszonyú melegre nem emlékszem. Már becsomagoltam, csak a gépecskémet még nem raktam el, majd 21.20-kor indul a gép, gondolom, mind a két fiacskám jön elém. Talán vasárnapdélután megyünk haza Gyurival.
Szerinted kapok még barackot a jövőhéten? Nem hiszem, mert ebben a nagy melegben leégett.
Nem írtam volna ezt, ha nem írod hogy egy kutya a legsajnálandóbb élőlény, aki a veszteséget nem éli túl. .Az embergyerek túl akarja élni a veszteséget, a kutya ezt nem tudja. Nem biztos, hogy ez azt jelenti hogy jobb, hanem intellecusa nem ad megoldást. Még talán az, hogy Bubi 13 éves volt ( 91 ) lehet, hogy ha bennünket érne ilyen veszteség, mi sem akarnánk tovább élni!
Zsuzsa, folyton eszembe jut falubelid megjegyzése, hogy "úgy megy az utcán unokáival, annyira büszkén, mintha másnak nem is lenne unokája."
Nos, ilyen unokái másnak nincsenek is. Csodálatos a szorgalmuk, az eszük, a teljesítmény, amire képesek.
Magdikám, az itthoni lehetőségre utaltam. Szegénykém. Mindig felvállalod az itáliai hőséget egy kellemes tavasz vagy ősz helyett. Tudom az érveidet, de ha késő délutántól lennétek együtt kellemes körülmények között, szerintem többet érne, mint együtt szenvedni.
Hánykor indulsz?
Zsumikám, de jó, hogy megtaláltad a kapcsolatot!
Fájdalmas dolog megválni a szeretett tárgyaktól. Ismerem. Eladni érdemes őket, de most nagyon nehézkes, mint Zsófikámtól tudom, és azóta itt a neten is láttam. A Jófogás happolta a OLX-et, ahogy ez előbb az Apródot. És most az egész romokban hever.
Hát persze, hogy hanyatlunk. Ez az élet rendje. De tényleg felesleges aggódni, hoz az élet, amit hoz. Hozott már sok szépet, sok jót, hosszú és igazán kellemes életet. Mi kell még? Jó volna egy lélektárs, de hát az nincs. Be kell nekem érnem a lakótársakkal, Tomival, Zsuzsuval. Na és a lenti aprójószágokkal.
Zsófikámék elmentek a gödöllői akvaparkba, az előbb jártam lent a kutyusoknál. Annyira aranyosak és szórakoztatók. Közben megállapítottam, hogy Bazsikáék panaszkodnak a hőségre, de túl bonyolult számukra a megoldás, hogy nappal kint hagyjuk a hőséget, este beengedjük a hűvöset. Most bezártam ablakaikat. Aztán majd igyekszem értelmükig eljutni!
Szeretném elpanaszolni Nektek, hogy megint nincs kapcsolatom a világ(háló)gal-val, Vhelyen. Elutaztak nyaralni a felettem lakók, természetesen áramtalanítottak. (Jelzem, én is így tennék!)
Bejöttem hát a téli szállásomra, ahol enyhébb is a levegő,(noha nincs tél, csak légkondi van). Intézem a jó kis hagyományos gépemen az adósságaimat( levelek, pénzügyek, szolgáltatók, program szervezések...)
Eddig én sem voltam híve ennek a szerkezetnek, most is csak 27 fokra állítottam, de enélkül a Nap minden szigetelésen áthatolva nagyon befűt.
Türelem, az északi megyékre már ma estére ígérnek enyhülést-de legalább is esőt, hozzánk talán vasárnap érkezik.Jó is lesz, mert hétfőre kaptam időpontot különböző orvosi vizsgálatokra, amiket megnyugtatásul rendelt el családorvosom. Én nem izgulok...
Kedden átadom a garázst új tulajdonosának, s töröm a fejemet, hova fér még a sok megtartani kívánt holmi? Kerékpáromon is túladok, nyakamból eredő szédüléseim miatt. Tudomásul veszem, alkonyodik, megállíthatatlanul.
Egyelőre dologidő van, megyek is...
Szeretettel gondolok mindig Rátok!
Szörnyű ez a nagy árvaság, Zsuzsa. Talán több generáción át képes hatni.
Nyomor? Eddig nem is gondoltam rá, hogy nyomorban éltünk, amikor nagyobbik fiamat vártam és csak nekem jutott pénz reggelire, s egy ebédet ettünk ketten munkahelyünkön, erre tellett. Egy négyforintos vietnami konzerv pompás, ünnepi vacsora volt. De hát fiatalok voltunk és az csak egy helyzet volt, a szép jövő reményével. Ami bejött, hiszen komfortérzetünket magunk teremtjük magunknak. Egész életünkben.
Tényleg nincs értelme méricskélni a bánat súlyosságát, különösen összevetni nincs. Bár jólesik megbeszélni a dolgokat, netán új oldalukra rálátni.
Azért halkan megjegyezném, hogy tudtommal még egy gyermek vagy feleség sem halt éhen az elhunyt sírhantján. Az idő gyógyít, a fájdalom enyhül. Nálunk, embereknél.
Zsuzsókám! Erre a szomorú emlékezésedre léptem be. Engemet megkímélt a sors ezektől a fájdalmaktól, de meg tudom érteni, hogy benned soha nem enyhülő ez az érzés. Vigasztaljon az, hogy ebben a nehéz időszakodban vezérelte ugyanaz az erő melléd hű társadat, s a mai napig megtartott benneteket szeretetben, együtt!
De van Klárám ! Egy apját , vagy szüleit vesztett gyermek! Anyukám 1 hónap alatt vesztette el 1928 júniusában édesapját, majd édesanyját, 18. életévében . A kereskedelmi 4. osztályát a város segítségével végezte el. Öccse és kis huga árvaházba kerültek. Húga 1928 decemberében halt meg.
Én 18 öcsém 14 éves volt , mikor apukánk meghalt . Mi is külső segítséggel és anyukánkhoz hasonlóan nyomorban végeztük el az egyetemet.
