Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Magdikám! Az eddigi éjszakák is hosszúk voltak nekem, egyre hosszabbak. Sötétben felkelni sem szeretek, marad a rádiózás, esetleg olvasás.
Holnap egy órával tovább alhatunk!
Köszönöm Klára!
Erre gondoltam. csak pontatlanul hivatkoztam rá. Mert hát elindultunk mi is a hegyre, de egyedül kell vissza ballagni....s lent együtt pihenünk majd?
Mondtam is tegnap nagymama-társamnak, aki mától hetvenkedik, vigyázzanak egymásra, szorosan fogják egymás kezét!
Bizony, ez keveseknek adatik meg manapság, Zsuzsánna-Zsumikám.
Robert Burns:
John Andreson, szívem, John
John Anderson, szívem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szívem.
John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.
Szabó Lőrinc fordítása
Áltatás? Dehogy az, Zsuzsóka! Nagyon jó volt fiatalnak lenni, sorolhatnám, mi minden miatt, csodálatos, gyönyörű időszak volt, mint a gyermekkor, és most az öregkor éppen olyan jó nekem. Mindazok miatt, ami a kedves írásban olvasható, azok miatt is, amiket elutasítasz, alkatunk különbözősége miatt.
, tudom, hogy
És hát ami némelyeknél áltatás lenne, az a másiknál nem az. Most már, hogy megbölcsültem
nagyon különbözőképpen érzünk és sohasem tudhatom, hogy a másik "mit gondol". Azt pedig végképpen nem, hogy mit érez.
Igen, nagyon szellemes az írás, Zsóka. Nekem semmi bajom sincs vele, mondhatom, minden passzusát elfogadom, ami introvertált alkatomból adódik. Ez a szemléletmód nagyon megkönnyítette életemet, és ezt a tulajdonságomat az évek múlása nagyon erősítette, én magam is, tudatosan. A te alkatodat nem határoznám meg, mert értékelésnek tűnhetne (ha mégis megtenném, azt mondnám, hogy vegyes, ami nagyon jó), és véleményünk e különbözőségünk miatt szokott különbözni, megfigyeltem már.
Tehát a korabeli felvételen szoktad látni édesapádat autózni? Ez igazán csodálatos. A szobafogság, ami Zsumikánknál is szóba került, az aranyos filmet juttatta eszembe, a Butaságom történetét.
Persze, hogy jól emlékszel mindenre, kedves Böbe! És édesanyád reakcióját is jól fejtetted meg szerintem, tényleg bánthatta, hogy nélküled menekült el. Nagyon nagy rémület foghatta el, talán háborús rossz emlékei lehettek, ezért volt képtelen gondolkozni és gondoskodni.
Új információ nekem, hogy akkoriban is rekviráltak, mint a háborúban. Nagyon megejtő számomra a kép, amikor a katona egy pillanatra kibújt a zubbonyálarc mögül, előjött az ember a síró kislány láttán, amelyet elrejteni hivatott minden egyenruha, legyen az tűzoltóé vagy apácáé, diáké, sőt, ennek igazi nagymestere a csador, amely nemcsak elbújtatja a személyt, de megsemmisíti.
Nem-nem! Semmiért sem cserélnék és nem kezdeném újra. Pedig nem adatott meg ami John Andersonnak, szívem Johnnak, hogy együtt menjünk a hegyre...
Klimtnek én is megbocsátok, szeretem a festményeit.
Ez a Klimt, ez a Klimt... Kíméletlen alak volt. Hiszen persze köztudott, hogy a sovány öregasszonyok kevésbé szépek, mint a kövérek!
Na jó, többi képéért megbocsátok neki!
Hiányosan fogalmaztam: testünk ifjúi szépségét. Mert a lélek változatlan.
Ennél a képnél, Zsuzsánna, lehetetlen lenne jobban illusztrálni a gazdagodást, amelyet egyes egyedül csak az évek múlása, az öregedés hozhat! Ehhez képest mit vitt magával? Az ifjúi szépséget. Na és? Elcserélnénk?!
Klimt így látta: A nő három életkora.
Öregedés? Az meg micsoda? Talán a mellékelt képről ez jut eszünkbe? Ha nem öregedtünk volna meg, kik állnának itt mellettünk? Ugye a vonásokból következtetni lehet, melyikünk, kit köszönhet annak, hogy mi megöregszünk?
Szervusztok!
A fővárostól távol, a kisvárosban inkább csak a rádiót hallgattuk, volt ugyan naggyűlés, Szózat és Talpra magyar szavalat, de mi behúzódtunk, sokat megélt nagyszüleim óvatosságával. A szavaló gimnazistákat azután nem vették fel az egyetemre, több tanárunkat "kivonták az oktatásból". Nov. 4.-re tisztán emlékszem. Kora reggel a rádióban: "Csapataink harcban állnak..." s azután az Egmond nyitány ... és folyamatosan csak zene. A város fő utcáján- ahová a tantermünk ablakai nyíltak-egész nap dübörögtek a bevonuló tankok, kettévágva várost. Fiatal tanárnénink csak állt némán az ablaknál, potyogtak a könnyei, mi pisszenés nélkül, hátratett kézzel ültünk a padban. Azután hamarosan hazamehettünk, szülői kísérettel, a legrövidebb úton. Akinek át kellett volna kelni az utca túloldalára, csoportosan várta, hogy megszakadjon a tankfolyam....
Nem mert beszélni senki, csak láttuk, sok lakás és ház üresen maradt, leeresztett redőnyök.... ki jószántából ment, kiket vittek- később derült ki.
Azért folytatom itt, mert nem tudtam visszatérni a normál betűre.
Fogadjuk el korunkat , megváltozott külsőnket lankadó energiánkat, csökkenő szellemi frissességünket. Alkalmazkodjunk hozzá bölcsen , fogadjuk el magunkat ! Azt önáltatásnak tartom, hogy ez boldoggá tesz !
Az ősz színei gyönyörűek, ez a szép őszirózsa is, melyet küldtél !
Gyönyörűek a színes falevelek is , az őszi napsütés, mely melenget ,de nem éget !Örüljünk neki, de ne mondjuk ki, hogy szebb, mint a tavasz vagy a nyár.
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
Ez 100%-ig igaz, tudjunk nevetni örülni !
Klárám ! Szellemes az írás, még akkor is , ha az ember nem tud mindent elfogadni belőle. Az biztos, hogy az ember így 70 felett megéri azt, hogy már nem él olyan ember, aki többet adott, mint kapott tőlem.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Ha meg is teszem , meg kell érjem, hogy sokan kinevetnek , esetleg kiközösítenek ,mint bolond öregasszonyt
Marikám ! Örülök , hogy válaszoltál. Nekünk mégis ünnep október 23, mert akkor éreztük meg a szabadság lehetőségét. Még több, mint 20 év kellett ahhoz , hogy valóra váljon, minden gyermekbetegségével együtt. Te , aki egy klasszikus , híresen toleráns demokráciában élsz, szerencsére csak a veszteségeket látod. Nekem november 4-e volt a gyásznap életemben egészen addig, amíg 1970 november 4-én meg nem, született kisebbik fiam . Azóta ez a nap is ünnep !
Gratulálok kis dédunokád születéséhez ! Ez tényleg nagy öröm és ünnep, különösen azért mert most is csinos és ápolt vagy !
*Megfontolandó szavak az öregedésről*
... Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn/férfin, aki visszanéz rám a tükörből,
aki pont úgy néz ki, mint az anyám/apám, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a komputeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
Kedves Álomgyűjtő Csapat!
Nekem 5.évesen csak annyi emlékem van 56-ból,hogy álltunk a faluban az egyetlen szem vegyesbolt előtt,amely mellett a Tanácsháza állt.Szemben pedig az álltalános iskola.Mindenki oda volt csődülve.A bolt tábláját és a tanácsház címerét bedobálták mert üvegből volt.Az iskolások belülről a kapuból néztek kifelé.Egy ismerős bácsi akit mi mindig is humoros vicces bácsinak tartottunk egy nagy dobbal állt az út közepén és egy papírlapból nagy hangon szinte kiabálva olvas valamit fel.Iratok voltak könyvek kidobálva és felgyújtva a tanácsháza előtt.Aztán megjelent két dzsipp és kezdték az embereket oszlatni.Bár ahogy megjelentek nem is nagyon kellett,mert mindenki széledt szét és mi is a kertek alatt siettünk haza anyámmal.Összegyűjtötte a még nálam nagyobb fiú testvéreimet is az iskolából.A legnagyobb bátyámat pedig siratta,mert elindultak a nyugati határ felé.De két nap múlva a bátyám és az a lány akinek udvarolt,haza tértek.Utána mesélték,hogy már Győr felé közeledve a helyiek közözlték velük,hogy forduljanak vissza,mert lezárták a határt és akit elkapnak a közelébe, vagy elviszik vagy agyonlövik.Így ők szótfogadtak és haza jöttek.Majd rá egy napra megjelentek a nagy Orosz teherautók és begyűjtöttek mindent amit a faluban találtak.A káposztaföldekről az összes káposztát felszedték.Biztosan kivannak éhezve káposzta levesre,mondta a szomszédban lakó keresztapánk halkan.Hozzánk is bejöttek,a többiek elbújtak.Anyám is,mivel német származású volt eltűnt valahová amíg elmentek.Én egy priccs alatt bújtam el és sírtam keservesen.Az orosz katona alánézett rám az ágy alá és egy csokit akart felém nyújtani de én nem mertem elfogadni,mégjobban sírtam.Erre fogta magát és elment.Apám dolgozni volt a bányában.Sietett haza,hogy mi van otthon.Gondolom hallotta a faluban történteket.Én kezdtem neki mesélni,hogy egy katona jött be hozzánk és csokit akart adni,de féltem tőle és nem vettem el.Anyám rám ripakodott,hogy nem is igaz csak kitaláltam az egészet.Ezt sokat felemlegettem neki,de mindig letorrkolt,hogy én 5.évesen ilyenekre nem emlékezhettem.Pedig esküszöm,hogy így volt,ahogy elmondtam.Szerintem anyám félt apám reakciójától,hogy magamra hagytak akkor a házban,az ágy alá bújva.A bácsi hosszú időre eltűnt a faluból.Később mikor iskolába kezdtem járni, akkor mondta az osztálytársam,hogy az apukája volt és bebörtönözték.Bizony vagy tíz évig nem láttuk őt.Csak azután miután amnesztiát hirdettek ki az enyhülés korszakában jöhetett haza.Nagyon lesoványodva és betegen.Akkor is minden állami ünepkor jelentkeznie kellett a rendőrségen amíg élt.Remélem,hogy több ilyen szomorú dolgot nem kell átélnünk,csak emlékezünk.
Kellemes eső mentes szép hétvégét és szépálmokat kívánok nektek!Puszi:Böbe
Kedves Klara,mai napig nem tudok beszelni az esemenyekrol.
Remelem a szarkalab magok rovidesen megerkeznek.
Kellemes hetveget kivanok mindenkinek.
Zsuzsoka,koszonom kedves soraidat.
Jol esik tudni,hogy par barat meg emlekszik ram.
Ferjem egeszsegileg jol van.Tudjuk,hogy a latas a szemeben orokre elment.
Az utolso heten szomorusag es nagy oromon mentunk at.Ferjem unokahugat vesztettuk,holnap lesz a temetes.
Nagyon vart pici fiu
dedunokam 19.en erkezett.
Oktober 23 nekem soha nem lesz unnep.Elvesztett barataimra gondolok.
A szakállasokat pedig begyűjtötték és jól megverték, majd megborotválták.
Sajnos ezt a csatornát nem tudom nézni.
Apukám október 23-án este lelkesen jött haza Pestről. Elmesélte , hogy a hídon áthajtva fiatalok hatalmas tömegével találkozott. Szabadságot , függetlenséget kértek , többségük a műegyetemről jött ( ahol apukám 1929-ben végzett, csak akkor még József Nádor egyetemnek hívták ) 1955-ben mikor az oroszok kivonultak Ausztriából, virágzott a remény , hogy talán mi is megérhetjük ezt . Nem tudta apukám, hogy a sok fiatal között menetelt egy sovány elsőéves is , aki 8 évvel később a férjem lett. Ő szerencsére hamar hazament , mert édesanyja nagyon várta és ezt ő tudta.
Mikor látom a filmet elszorul a szívem, mert egy autó ment át a hídon szemben az emberáradattal és az apukámé volt , jött haza. Az utána következő napok a remény napjai voltak, hogy vége lesz a szorongásnak és emberibb élet következik . Akkor én másodikos gimnazista voltam , lelkes tini, aki vidéken a rádió mellett izgult. Mi is szobafogságban voltunk .
Ezeket a virágokat szálanként kaptam, tettem a régi családi vázába. Így sikeredett - Valószínűleg az öröm , amit éreztem vezette kezemet !
Marika ! Emlegettünk Szegeden . Szeretettel gondoltunk Rád!Remélem férjed azóta jól van
Néhány nap múlva találkoztam az élő katonákkal is. Az országút szélén álltam, Fertőszentmiklós határban, amikor feldübörögtek a tankok. Hosszú-hosszú sorban vonultak Sopron felé. Néztem őket, olyan nagyon erőszakosak voltak, de semmiféle gondolatom nem volt velük kapcsolatban. Már tudtak érkezésükről, a lányokat, asszonyokat átmenekítették Ausztriába, közöttük anyámat és nővéremet. A vihar szétszakította famíliánkat, és sok-sok szenvedéssel megtett hosszú út után lettünk ismét teljes család.
1955-ben költözhettünk vissza Sopronba 44-es kibombázásunk után, mert akkoriban nemigen engedték a helyváltoztatást, ahogy munkahelyet sem lehetett változtatni. Ilyen rendszer volt.
Huszonhárom kilométerre kerültem barátaimtól, szokásommá vált egyedül csatangolni kora hajnalban az Alpok erdeiben, vagy az ellenkező irányba indultam el, mert a szent Mihály temető volt másik kedvenc helyem. Volt ott egy kicsike sír, Sophi, ennyi volt a fekete márványtáblára vésve, jó volt mellette üldögélni, gondolkozni. Aztán bejártam a temetőt, szemügyre vettem a változásokat, mintha jó gazda lettem volna. Azon az október végi hajnalon szörnyű látvány fogadott: az orosz katonák síremlékei a földre döntve hevertek össze-vissza. Fájdalmas kép volt. Miért, miért és kik fordultak a halottak ellen? Gonosz, rossz tettnek ítéltem a cselekedetet. Honnan is tudtam volna 12 éves fejemmel, hogy tengernyi fájdalom hatására robbant ki a gyűlölet, amely a halottakat érintette, de az eleveneknek szólt.
Tudom, hiába kérném, Margaret, hogy hozd el te is ide emlékeidet, de reménykedem, hogy ha lesz rá idő, mások is mesélni kezdenek. Este tovább gondolkoztam, mert ha elmerülünk a múltban, akkor bizony ott ragadunk kis időre.
Kadves Klara !
Koszonom, hogy megemlekeztetek az 56-os forradalomra.
A NLC megfeledkezett.
Nővérem, Tünde, kitűnő tanuló volt, minden évben az osztály legjobbja kicsi kora óta. 1959-ben a műszaki egyetemre akart menni, hogy építészmérnök lehessen. Kellett hozzá apánk munkahelyének ajánlása. A 17 éves kislány elment a gyár igazgatójához ajánlását kérni, mire az dölyfösen mondta: "Belőled nem lesz mérnök, ebben ne is reménykedj!"
Szíve majdnem megszakadt. Elhelyezkedett a soproni ruhagyárban, szorgalmasan dolgozott, és amikor divattervező tanfolyamra kerestek fiatalt és ő remekül rajzolt, felvették. Aztán gyártani kezdték az ő modelljeit, nagyon büszke volt, amikor láttunk egyet-egyet az utcán, de vágya az egyetem után nem csillapodott. A ruhagyár vezetősége látta, milyen tehetséges és szorgalmas ember ő, hozzájárult, hogy egyetemre menjen. Így lett belőle textilgépész mérnök. Amikor megkapta diplomáját, felvetette, hogy esetleg elmegy a másik gyárigazgatóhoz és orra alá dörzsöli az oklevelet. De megbeszéltük, hogy az az ember ennyi fáradságot sem érdemel.
Holle anyó. Tünde káprázatos babákat készített. Ez egyik díjnyertes alkotása.
Apám csendes, visszahúzódó férfi volt, aki ezekben a napokban felvillanyozódott. Mozgása is megváltozott a nagy izgalomban. Óriási lelkesedéssel vetette bele magát az eseményekbe. Nővéremmel plakátot festetett, amelyen orosz tank lángokban állt.
Újdonság volt, és éppen ezért nagyon titokzatos hangulatú számomra a Kossuth-címer. Rajzoltuk, festettük rendületlenül. Elmondták a hegyeket, a folyókat, csuda romantikus volt.
A család leste-várta a rádiót híreit. Kevés volt, egyre csak zene szólt, azt mondták, hogy az ávósok hajigálják a lemezeket a lemezjátszóra. Emlékszem egy mondatra: "A Himnusz hangjai mellett fosztogatnak, gyilkolnak." Nagy karriert befutott riporter hangjára emlékszem, de nem nevezem meg, mert tévedhetek a személyt illetően. Fiatalembereket szólaltatott meg, akikre a statáriális bíróság halálbüntetése várt. És "Boticeli-madonna arcú" lányt mutatott be, akit szintén meg fognak ölni. Egész nap szólt a felhívás, hogy tegyék az ablakba a készüléket, hallják az utcán, aki leteszi a fegyvert, az hazamehet sértetlenül, de akit fegyverrel kezében elfognak, arra halálbüntetés vár.
Nagyon aggódtam. Sopronban laktunk, nagy nehezen lehetett a faluból a városba visszaköltözni, vacak kis lakást szerezhettek szüleim, ablakunk a Festőközre nézett, ahol lélek sem járt. Kértem, tegyük már az ablakba a rádiót, és persze jogosan kinevettek.
Aztán apám a kistarcsai büntetőtáborba került. Ekkor özönlöttek hozzánk az emberek, süteményt és egyéb élelmiszert hoztak ajándékba a családnak. Így fejezték ki szolidaritásukat.
23-án a tanárok abbahagyták a tanítást, bár mi, tanulók az iskolában voltunk. Énekléssel múlattuk az időt, a Himnuszt és a Szózatot énekeltük, aztán élénk vita támadt arról, hogy muszáj-e állni közben, vagy ülhetünk a padokban.
A csuda tudja, honnét indult el a papírszalvéta gyűjtése, hirtelen mindannyiunknak szép gyűjteménye lett, egészen különleges darabokkal. Ó, valóságos csoda volt némelyik! A különleges, finom papír, gyönyörű képekkel, rajzokkal, nyomatokkal, csipkékkel. Ment a cserebere, azóta is elfog az a káprázatos érzés, ami láttukra akkoriban hatalmába kerített, amikor az üzletben finom anyagú és mintájú szalvétát látok.
Azokban a napokban zajlott a szuezi válság. Honnét, honnét nem, számtalan vele kapcsolatos képeslap került birtokunkba. Igaz, egyszerű, barna lapok voltak, mint a régi fényképek, de rajtuk voltak a hajók, a víz. Egész kis gyűjtemény jött össze.
Szomorúság tölt el, ha visszagondolok rá, hogy mennyire reménykedtek az emberek, hogy most már akkor más világ lesz. Utána jöttek a megtorlások, sokan kénytelenek voltak elmenekülni külföldre, ha nem akartak hosszú évekre börtönbe jutni.
Emlékszem rá, egy páran fogadkoztak, hogy addig nem borotválkoznak, míg az oroszok el nem hagyják az országot. De addig még térdig érő szakálluk is lehetett volna.
Szervusztok.
Emlékem nincs, mert kis falunkban nem volt.
A mai napi megemlékezés az emlékműnél.
Az emlékmű a régi temetőben lévő kápolna mellett van.
Fantasztikus dokumentumfilm megy a Film Mánia csatornán 56-ról. Az amatőrfilmes ennyi év távolából az összeállítás végén könnyezve idézi fel a borzalmakat, gyászol ma is az emlékek hatására. Bizony, pityergek én is, ahogy a vérző mentőautóról, a halott kislányról beszél.
A film ébresztett rá, hogy mindannyian tanúk vagyunk. Mindannyiunknak van emléke erről az őszről. 10-12-14 évesek voltunk, és bárhol éltünk, bármely városban, faluban, tudtunk az eseményekről, ezt azt talán láttunk is. Emlékezzünk! Mondjuk el, ha jelentéktelennek ítéljük azt, ami velünk és a forradalommal kapcsolatos, akkor is.
12 éves voltam, mosolyogva emlékszem vissza, milyen csacska kislány voltam. Mennyire más tudásanyaga van Benikémnek! Hogy az volt kényelmesebb vagy ez jobb? Igazán felesleges lenne a hasonlítgatás. Más idők voltak, más világ...
Meséljünk, jó? Bárcsak Évike is elmondhatná kislánykori emlékeit.
És bárki idetéved, aki látogatónak mondja magát, ha van emléke, mondja el velünk!
Gyönyörű ez a csendélet! Gyönyörű harmónia.
Zsuzsám ! Ez közel sem olyan nagy munka, mint A Tied volt !
Talán írtam, hogy a tetőtéri " nappaliból " a hálószobák közös elötere , lehet felmenni, és mindig besüvített a por, ha a központi fűtés miatt fel kellett mennünk. Ez vezetett erre a döntésre. Sok papírt elrendeztem már a garázsban még könyveket is találtam , amiket a költözéskor nem raktunk ki.
Érezd jól Magad új otthonodban
,nem kell színház, hangverseny után hazamenned , és mely szállása lehet a kis holland ifjúnak is látogatásakor .
Igen ilyen logikusak a gyerekek, amid mi felnőttek és a társadalom ki nem csavarja logikáját.
Barátnőm öccse augusztusban töltötte 8. évét. Június végén ment valami a tévében 8 éven felülieknek ajánlották. Nem, akarta anyukája engedi, hogy megnézze. Augusztusig nem járok már iskolába , nem leszek akkor sem okosabb, mint most, miért nem nézhetem meg ????
Klárám ! A leírás teljesen stimmel. A megfogalmazás módja nem tudományos, de tény valós. A sok negatív érzés visszahat ránk kézzel foghatóbban a különböző anyagok termelődésén keresztül, melyek befolyásolják életműködésünket. Lehet, hogy fizikai rezgések is szerepelnek, ezt nem tudom, de a tény a következmény azonos. Nagyon érdekesen írja le ezt Máté Gábor " A test lázadása " című könyvében . Más megfogalmazásban , de ugyanezt. Popper is hitt a karmában , szeretem hallgatni előadásait aYou tubon, most többször fogom, mert elkezdtem az öltögetést kb 18 ezer öltés kell amig kész lesz a kép. Közben németet és zenét fogok hallgatni, no és a Nyitott akadémiát !
Gratulálok új kocsidhoz, aranyos lehet.Használd sokáig egészséggel !
Nálunk is szóba került, mikor 20 éves Skodánkat lecseréltük kis kocsira, de végül a Yaris mellett döntöttünk. Nem olyan szép, de aranyos kis " Muki "
A régi Astránk is 20 éves , fiam vette meg féláron, (a pénzt kisebb fiam kapta meg )Most unokáim használják olyankor, ha nem tudnak busszal menni.
A gyermeklogika igazi, meg nem rontott logika!
Zsuzsánna, elképzelni is nehéz, hogy milyen őrületes munkán vagy túl. Ezekben a napokban Szegeden alszol? Megszámoltad a sarkokat?
Hollandia nagyon kellemes, szerethető hely lehet. És eléggé közel van, hála a repülőgépnek.
Szervusztok, kellemes pihenést a tevékeny nap után.
Vacsoráztunk, beszélgettünk közben.
Brúnó mondta: Nyáron valamitől nagyon koszos lett a lábuk, mert mezítláb játszottak. Fürdésnél mosták, de nem jött le. Anyja mondta, így nem fekhetnek le, tessék addig mosni, míg nem lesz tiszta.
Brúnó okoskodása: Ha a vízben nem jön le, akkor az ágyneműben sem.
Kedves Hus!
Igazad van, az unokák vissza tükrözik a feléjük áradó szeretetet. Ne hidd, hogy az elfogultság irántuk, egyedi jelenség! Enyémek már szinte felnőttek, mégis gyönyörködöm bennük, s idézem gyakran "arany gyerekszáj" mondásaikat. Törvényszerű, hogy mostanában kevés idejük van rám, de ölelésükben annyi szeretet van, hogy boldogan engedem tovább őket. Pénteken együtt lesz a teljes család, a vejem szüleivel együtt ünnepeljük egy szegedi étteremben anyós-társam 70. születésnapját. A holland udvarlónk is itt van a héten. Náluk már őszi iskolai szünet van. Olyan jó látni Őket, pedig valószínű el fogja vinni a mi kincsünket. Sok idősebb holland család tölti az év nagy részét hazánkban, falusi házakat újítanak fel, szeretik az éghajlatot, és szinte hihetetlen de a magyar gyümölcsöket is.Szerintük nem a küllem, hanem a zamat fontosabb.
Szervusztok Kedves Gyűjtögetők!Sok pótolni valóm van, örömömre írtatok sokat, szépet, kedveset, az elmúlt hetekben.
Marika! Nagy sóhaj és beszámolhatok: itt felszámoltam, ott birtokba vettem! Kitakarítva, betuszkolva amit oda szántam, s épp a bútor lepakolása közben eredt el az eső! A Fentiek vigyáztak ránk, sikerült gyorsan, épségben felhordani. A nagyobb darabok eltervezett helyükre kerültek, az apróságokat majd még tologatom.Ha rend lesz, kérek fényképeket Zitu főfotóstól, s megmutatom Nektek.
Ma jött ki rajtam a fáradtság, a gép több adagot kimosott, amíg szunyókáltam.
Klárám! Te sem vacilláltál sokat az autó újra cserélésével! Használd egészséggel! Dodó kedves pofikájában gyönyörködök!
Zsuzsám! Gratula az ügyes padlás-rendezéshez! A holmik teljes selejtezését még nem fejeztem be én sem, a garázs rejt még dobozokat, táskákat. Sajnos nem elég száraz hely az sem, a régi könyveket nem szabad télre ott hagyni. Sajnos az antikváriumok igazán régi lexikonokat csak teljes sorozatban veszik át, esetleg bizományba.
Magdikám! Gyönyörű helyeken jártatok, elismerésem a kitartó természetjárásodért!
Anitám! Jövő héten telefonon egyeztetjük randinkat, jó?
Már nem csodálkozom rajta, hogy olyan drága a szárított gomba. Tegnap vettem a piacon 60 dkg tinóru gombát, felszeleteltem, a sütőben nagyon kis lángon, vagy 6-7 órát száradt, mikor szárazon lemértem 8.2 deka lett.
De olyan más az illata így szárazon. Nagyon szeretem a kolbászos savanyú káposzta levesben az ízét.
Klára sok szerencsét az új autódhoz!
Örülök, hogy a jó időben kirándultunk, bevallom sokszor eléggé nehezen indulok útnak, de Gyuri nem hagy engem békén, míg rá nem szánom magam. Holnap a Kékestetőt tervezgeti, de nem hiszem, hogy lesz abból valami, ebben a rossz időben.
Köszönöm Anita, aranyos vagy!
Többször említettem már, hogy engemet a Valaki könyvek révén figyelmeztet, int és eligazít. Kezembe adja a sorokat, amelyek hasznomra lesznek. Szinte fel sem kell nyúlnom a könyvespolcra az előszobában, mert csak úgy akaratlanul beleakadok a megfelelő írásba. Most is ez történt. Néhány éve nagyon elringatott Carmen Harra könyve, a Mindennapi karma. Aztán elfordultam tőle, kicsikét, nagyképűen, le is fokoztam. Aztán tegnap leemeltem könyvét a polcról cél nélkül, és ezt olvastam:
"...minden egyes negatív gondolattal kicsit meghalunk. Minden információ, amely a biomezőnkben rezeg, megjelenik valamelyik fizikai területen. A karmánk, az egészségünk, a mentális és fizikai közérzetünk között szoros összefüggés van. Minden negatív gondolat lecsapódik a testben."
Ezt el tudom hinni, és megszívleltem.