Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Zsumi lelkem, én ugyan szokva vagyok a bazi villámlásokhoz, meg zuhárékhoz, de amit lefotóztál, az még engem is meghökkentene. Pláne otthoni körülmények között. Nem semmi eső lehetett. És milyen szerencséd volt, hogy jól döntöttél :-))
Próbáltam kitalálni, hogy merre élhetsz, a troliból, meg hangversenyből, de nem jött össze. Pedig most már kíváncsi vagyok ám :-DD
Jó ötlet a lencsesaláta, elloptam ötleted, rövidesen nálunk is lesz.
Szerintem azért nem szereti néhány ember a barnarizst, mert az valóban nem döglesztően jó, ha nincs jól megfőzve. Erre igazán akkor jöttem rá, mikor pár évvel ezelőtt az első adag kikerült a lassúfőzőmből. Addig a pillanatig én sem azért ettem a barnarizst, mert az finom, hanem mert az kevésbé ártott, főleg az akkori időben. Ma már csak az van itthon, és el sem tudom képzelni, hogy fehér rizst egyek. Legalábbis nem itthon, mert más helyen nincs választásom.
Manapság viszont a gyorsfőzetű kuktát kedvelem, mert azzal tudok improvizálni. Csak előkapom, és fél órán belül már ehetjük is a finomságos barnarizst. Tudom ajánlani, ha van kuktád, vagy annak mai elektromos változata, próbáld ki úgy, hogy teszel hozzá kevés sót is, 1-2 csipetnyi miniköményt (kb 1/3 méretű a mi köményünkhöz képes) + 1/2 , max 1 evőkanál olajat is, majd kukta beindít. Annyival lesz jobb az íze is, meg annyival fog jobban esni is, hogy arra én fogadni is mernék, néhány próba és megszeretitek ;-)) Egy biztos, hogy még a kuktában is több vízzel és tovább kell főzni, mint fehér változatát.
Az un. rizsfőzővel meg ne is próbálkozz, az soha nem fogja tudni előhozni azt az ízt, mint ami előbúvik a lassúfőzökben, meg a kuktában főzötteknél.
A képek meg valóban azt mutatják, ahogy magunknak készítem a kaját. Vagyis magamnak, mert nekem van szükségem arra, hogy az étel ínycsiklandóan nézzen ki, mert akkor huszadjára is kedvem támad káposztafélét enni ;-)) A férjemnek tök mindegy, ő azért eszik, mert az tartja életben.
--------------------
Galile, bár megfogadtam, hogy nem szólok bele mások étrendjébe, de annyit mégiscsak megengedek magamnak, hogy elmondjam, amennyit ma már tudok a tehéntejről, meg annak hatásairól, úgy személyes tapasztalaton, mint hozzáértők véleményeken keresztül, én soha nem itatnám vele a gyerekemet. De vedd úgy, hogy ezt csak úgy belesuttogtam a világba ;-))
Viszont otthon készített joghurtként, illetve kefírként, talán igen. De akkor még mindig ott van a tejfehérje, amivel a legtöbb embernek baja van, csak arról, meg annak keserves lebontási problémáiról nem tud hosszú időn keresztül. Amikor meg megtudja, már késő bánat...
Szerencsére ide nem jött jégeső, kezd alakulni a kertem, nem örülnék neki...
Nagyon szép képet sikerült a viharról készítened! (A hangverseny és egyéb programok miatt meg most kicsit irigykedem, az esti programok a gyerekek miatt nálunk még ritkák...
)
Azért akár húsleves, akár spárga, minden kutatás végén bebizonyosodik, hogy együnk, ami szezonjában terem, változatosan mértékkel...(Meg mozogjunk hozzá, és egészítsük ki egy kevés gyógynövénnyel.) Továbbra is be vagyok havazva, de sorakoznak már az első befőzési kísérletek a szekrényben. Akácvirág és bodzavirág nemtudommit készítettem. A szörphöz, befőtthöz hasonlít, csak éppen 7 l vízhez került 10 dkg karamellizált nádcukor, 1 kg citrom kifacsart leve, ezzel öntöttem fel a befőttesüvegbe töltött virágokat, ízesítésnek tettem bele kevés gyömbért, citromfüvet, mentalevelet, 1 karika (bio) citromot, 70 fokon dunsztoltam a befőző fazékban. Ez lesz a frissítő nyári ital, a bodza még virágzik, abból még jópár üveggel készítek. Nekem ízlik simán vízzel higítva is, de plussz mézzel, citrommal, finom szörp lesz belőle. (Minimál cukorral, tartósítószer nélkül.:)) Tavaly ugyanilyen hozzávalókból karamelles bodzaszörpöt készítettem -ott egy napot várni kell, aztán szűrni, szűrés után mézzel édesítettem, szilikon muffin formákban fagyasztottam, ha szörpöt akartam, csak egyet bedobtam a kancsóba. Ilyet is készítek, csak mézből sem akarom, hogy túl sokat igyanak/egyenek, ezért kísérletezem a nem édes, de jó ízű itallal.
Anyukámnak is szedtem jó adagot a virágokból, hogy szárítsa meg télre teának -csalánt is szedtem, itteni ajánlásra felkerült a listámra:)). (A nem használt csibekeltetőből lett paprika és egyebek szárítója.:)) Galagonyavirágot kell most még szedni, aztán szárítani, erősíti a szivet.
A sok gyerek tényleg néha őrültek háza,meg fárasztó, de többet ad, mint vesz. :)
Szervusztok! Ma lencse lesz az ebédem, jó sok hagyma, fokhagyma és babérlevél vele főzve. Talán 1 főtt tojás is társul hozzá. Természetesen rántás nélkül, inkább salátának mondanám, mert citrommal ízesítem.(picit túl főztem, mialatt itt tájékozódom az éjszaka eseményeiről)
Néhány tegnap esti kép. Épp megúsztam, már villámlott, amikor az évad utolsó hangversenyéről haza indultam. Trolival szándékoztam menni, de utolsó pillanatban mégis kicsi autómba ültem. Nagy szerencse, mert mire hazaértem, leszakadt az ég, s utóbb megtudtam, a közelben halálos baleset történt, emiatt órákig nem közlekedett a troli.
A képeid nagyon étvágygerjesztőek, hangulatosak! :))
A tejhez nagy kedvet csináltál, pedig a laktózmentes tejjel jól elvagyok, szeretem is, gyerekeknek meg szerintem kellenek a tejtermékek. A barnarízst nem szeretem, de ebben a formában lehet fogyna...mandulából pedig sosem elég, egyik kedvencem. :)
Ezt meg csak úgy, hogy egyik reggel ilyen, a másik meg olyan ;-)) Mint az élet. Hol szívárványos, hol borús. De mindenképpen gyönyörű :-))
Legyen a ti napotok is gyönyörű, akár napsütésre, akár borúsra ébredtetek. Sziasztok!
Ezt az ötletet meg azoknak hoztam, akiknek nincs hiperszuper turmix a háztartásukban, de mégis szeretnének jóminőségű magtejet, jelen esetben rizzsel kombinált mandulatejet inni. Valamelyik nap elsült a fejem, és már mentem is kipróbálni az ötletet. Üzemel :-))
A lényeg a kukta... mert hogy az kellene hozzá. Abban fő ki a legjobban úgy a magvakból, mint a gabonafélékből a bennük lévő jóság is, hogy mellé még úgy átfő minden, hogy egy mezei turmix is simán összehozza a kitünő minőségű mandula-rizstejet.
Én most 10 dkg barnarizst és 6 dkg madulát öntöttem fel 1,5 liter vízzel, tettem hozzá 1 evőkanál olajat, majd ízesítettem vanilía kivonattal és kevés cukorral meg egy nagyon tisztességes csipetnyi sóval, és főztem az énfajta elektromos kuktában a maximális 30 percig. Ennyi idő a babok főzéséhez lenne szükséges. Mikor kihűlt, 2 adagban leturmixoltam. Mint az álom, úgy vitte a gép a teljesen kifőtt hozzávalókat! És mint kiderült a 1,5 liter víz is kevés volt hozzá, mert még legalább 0,5 litert hozzá kellett turmixolni, hogy tejszerű legyen, és ne olyan sűrű, mint az elején volt. A végén nagyon sűrű szövetű muszlinon átszűrtem.
Tessék számolni: Kb, de max 8-10 perces áramfogyasztás a kuktában, 10 dkg barnarizs és 6 dkg mandula ára, plusz újabb 1-3 perces áram a turmixoláshoz összehozott 2 liter tejet. Ami valóban tejszerű is, meg finom is. Itt, 1 liter ilyesmi tej min 6 dollárba kerül. Alaphangon. 2 lityi 12 dollár. Hogy nekem mennyibe kerülhetett azt nem tudom kiszámolni, mert itt bazi olcsó az áram. De mondjuk normális körülmények között kerülne kb 3- dollárba. Így azért már nagyon megéri otthon készíteni. És még tudod is, hogy mit iszol te, vagy a gyerekek ;-))
Volt szülinapozás is. Kicsit végtelenítve... Plusz a bankunk is meginvitált bennünket a nagyon dög előkelő hotelbe egy előadásra meg egy vacsorára is... Tényleg az volt, hogy a végén már annak örültünk hogy nem kellett másokkal jó nagyokat kajálni. Van ilyen :-))
Ha hirtelen kell valami finomat összehozni, vagy csak valakit megajándékozni, akkor ezt a Nigella muffin receptet szoktam megcsinálni. Ez valamiért mindig sikerül. És állítólag nagyon is jól. Mivel ez rendes lisztből van, és soha nem eszem belőle.
Az 5 karmos kékfehéret meg Szeminek hoztam, hátha erre jár. (Most derült ki a férjem egy kollegájától, hogy ha az ábrázolt sárkánynak 5 karma van, az akkor szerencsét fog hozni. Ennek annyija van, most hogy már tudom, várom a szerencsét :-))
Aztán volt még citromos zöldbableves is, tejszín helyett kókuszjoghurttal és gluténmentes galuskával. S bár ez is nagyon finom volt, de hogy a közelébe sem jöhet az otthoni tavaszi zsenge zöldségeknek, azt tapasztalatból mondom. Ez vegán is, gluténmentes is volt.
S aztán itt az a zöldséges rizs, ami akár kadgeree is lehetett volna, ha időben elolvasom Olivka receptjét. Ennek hiányában marad az a neve, hogy kurkumás tavaszi zöldséges rizs :-DD Valóban pofon egyszerű elkészíteni ezt is. Az tette nagyon finommá, hogy a hagymát meg fokhagymát az éppen kezembe kerülő fűszerekkel, kakukkfű és kurkuma tutira volt benne, vajon dinszteltem meg. Majd ráöntöttem a rizst, és az előre felszelt színes paprika kockákat. Saccra felöntöttem annyi vízzel, ami szerintem elég kell legyen egy risottó szerűséghez, ha kuktában főzzük -szerencsémre bejött!- sóztam, majd rá a fedelet, és félórára mehettem is volna más dolgomra. De ehelyett a duplafenekűben nagyon kevés vajon megpároltam néhány hasáb répát, természetesen sóval és kakukkfűvel ;-)), majd mikor az készen lett, akkor kevés olajban elkevert fokhagymával megkentem néhány félbevágott zöldlevelűt, és néhány perc alatt azt is átsüttettem, pároltattam az edényben.
Nem dicsekvésből mondom, de ez eszméletlen finom lett :-)) Másnap még tettem rá kevés kókuszjoghurtot, na az végképp feltette az egészre a koronát :-))
S ha már vegánosításról beszéltem, akkor megmutatom, hogy én olyan vegán vagyok, aki néha azért húst is eszik. Vagyis izé... inkább csontlevest iszik, meg épp ma reggel, eszik 3 db májfalatkát ;-))
A csontleves marad repertoáron, mert éppen olyan dolgokat olvastam róla, ami meggyőzőtt. Akinek problémájuk van az anyagcseréjükkel, azoknak valóban hasznára lesz a csontleves, mert abból jóval több vitamin és ásványanyag fog tudni beépülni a szervezetébe, mint ami a boltiakból épülne be. Mindenesetre elhatároztam, hogy nem játszom ki a csontlevest, mondjuk a Béres cseppel szemben, mert úgy döntöttem, hogy ezek jól megférnek egymás mellett ;-)).
Mindenesetre tegnapelőtt nekiláttam csontlevest főzni a lassúfőzőben. Mert vagy gyorsan kell valami, vagy az a jó, ha valami minél tovább fővöget alacsony hőmérsékleten. Na ez elsőre letudott vagy 24 órát, most egy másik kínai gyógynövény adaggal. Ezt leszűrtem, és ment is a hűtőbe. Majd felöntöttem ugyanazokat a csontokat újabb adag vízzel, 1 fej hagymával és fokhagymával, 2 kanál almaecettel, és újabb 24 órát főztem tovább. Természetesen az első főzet a legjobb, de a második is van olyan jó, hogy éppen emiatt vétek lenne a csontokat idő előtt kidobni.
Ez utóbbit most naponta kétszer víz helyett iszom, meg pl ez ment víz helyett a reggeli köleskásához, amihez útközben vettem egy miniadag resztelt májat. Azt is megosztottam kétszeri adagnak.
A második főzetnek kicsit érdekes az íze, de simán élvezhető. Ez a kétszeresen kifőzött adag marhanyak csontból készült. A rajta lévő husik mentek a szomszédba, a zöldségek meg a leves az enyém :-)) A fotók az első adagról készültek.
Szép és jó reggelt, MIndenkinek :-))
Rendesen behavazódtam itt a trópusi végeken, de mára már csak a dolgok vége maradt. Az meg várhat. Mert előtte kirörömködöm magam, hogy végre már az a legfőbb gondom, hol is kezdjem... Hurrá :-)) Isten hozta vissza a régiek egy részét, Ilonát és Olivát! Az újabbaknak meg millió puszi, hogy vannak :-)) Szemike is visszajöhetne...
Liventám, azt hiszem nálunk is géva lehetett az a gomba, de mi soha nem fedeztük fel ifjú korában, csak szárazon, ujjaink között pergett szét, és úgy ahogy mondod, kukacfurattal mindenhol. Így eszünkbe sem jutott, hogy ezt ifikorában enni is lehetne. Kár érte.
Én is azonosan gondolom Lizával, de valóban úgy van Galile, a jó papnak is holtig van szüksége ötletekre ;-)) Nekem is épp tegnapelőtt sült el az agyam, hogy lehet még könnyebben készíteni magtejet. Majd be is írom. Ifjú koromban soha nem hittem volna, hogy egyszer lelkes híve leszek a kelbimbónak. Naná, hogy most, mikor csak aranyárban tudok hozzájutni, s most is csak néha. Ráolvadt sajttal eszméletlen jó lehet. De ahogy Zsumi írja, írtó jó az pirított morzsával, meg sajttal –nálam inkább tejföllel is... Na jó, megyek tovább, nem kínzom magam. De Galile dobálj csak a levesetekbe néhány retekdarabot. Úgy fog segíteni, hogy észre sem veszítek.
Tényleg dobom kalapom azok elé, akik több gyerekkel nyomják a melót, háztartást, kertet, és még állataik is vannak. Nekem ez így mind együtt, egy gyerekkel az oldalamon is komoly problémát jelentett volna... Főleg a kerti meló a IV-osztályú agyagosban. Grr... álomomban se jöjjön elő.
Viszont a sok gyerekről jutott eszembe egyik itteni kedvenc lakberendezési programom. Egy olyan házaspárról szól, akik nem csak nagyban csinálják lakberendezési, átalakítási üzleteiket New York közepén, meg Kalifornia tüzes helyein, de mellé még építik saját házaikat, lakásaikat, igaz, mindig csak egymás után, de mindemellé még van 7 gyerekük is. Tiszta őrültek házában élnek. De láthatóan élvezik :-)) Akit érdekel, itt van róluk info. Amúgy a stilusuk nem az enyém, de néha nagyon eldurran a fantáziájuk, és az nagyon a kedvemre való, mint pl ez itt. Hát még a lakás az mennyire kedvemre való lenne ;-))
Zsumika, még soha nem hallottam a Rukkoláról. De gondolom valamiféle otthoni online könyvtár lehet. Nagyon sajnálom, hogy olyan sokat kell majd várnod a könyvre, de hidd el, megéri :-)) Ami pedig a fagyid illeti, köszönöm az ötletet. De sajna velem úgy kitolt a sorsom, hogy én már a gyümölcsök javat is csak párolva, főzve ehetem, a tejszínt meg egyáltalán nem. Igaz, azt legalább soha nem is szerettem. De a nyers gyümölcsök hiánya elég fájó tud lenni. Mindenesetre a fiam már mondta, hogy megvette a gépet, most már csak ki kell várnom míg ideér. Aztán majd főzöm is, meg vegánosítom is az ötleteidet ;-))
Kiegészítenélek Liventám, az otthoni, lehetőleg magánkertekben nevelgetett primőrtől lesz zseniális a tavaszi zöldségleves, apró csipetkével. Épp tegnapi tapasztalat, hogy ízesitheti az ember mindenfélével a tavaszi levesét, az attól még nem lesz igazi. Bár nagyon nem volt rossz, sőt, de akkor is...
Hát édes lelkem, Olivája, én a skálának azon végén vagyok, ahol azt díjazzák, ha a hal íze nem érződik... De hogy attól még csodaszép lehet, azt nagyon is bizonyítottad ;-)) Azt a kadgereet kinéztem magamnak, salmon nélkül... Meg is néztem, és most látom, hogy én is csináltam ilyet a minap, csak gőzöm sem volt, hogy ennek ilyen szép neve is lehet :-DD A te ételeid is nagyon csábítóak.
A spárgáról tudni kell, hogy annak fogyasztása valóban hatásos azoknak, akik rákkal küszködnek. Valamiért főleg a mellrákosoknak hasznos. Egy amerikai barátnőnk állította, hogy azzal gyógyította magát, hogy naponta 2x benyelt 1 evőkanál kókuszolajat 1 evőkanál péppé aprított spárgával. Mivel jól ismertük, tudom, hogy igazat beszél. A hírét most közreadtam. Egy biztos, se a kókuszolaj, se a spárga nem árt.
Olyan kár Ilona, hogy nem tudsz képet feltenni! Habár... az nekem nagy kín lenne látni, ahogy itt sorakoznának a pogácsáid, meg sajtosaid. Mindenesetre kívánok jó egészséget az elfogyasztásukhoz :-)) Viszont a gombás rakottasod határozottan felébresztette a kíváncsiságomat! Ezt bizony vegánosítani fogom magunknak.
Nagyon precízen jegyzeteled-fényképezed amiket sütsz-főzöl, szépek is! A hajtovány nekünk is nagy kedvencünk. :) (Annyi változtatással, hogy én a margarin ízét nem szeretem, így vaj van helyette.) Több helyen látom, hogy Te is kevered a sajtos rudakba, pogácsákba a margarint( vajat) és a zsírt, így a legjobb szerintem is..:)))
Nálunk is várja az újkáposzta, újkrumli a fazékba kerülést, egy hasonló leves egéz jó lenne.
Most én sem főzök, sok a munka, tegnap ma anyukám látott el, holnap meg azt hiszem fagyból eszem, vár rám pár finomság. :))
Kicsit kevés a kenyerünk, így egy étcsokidarabos mazsolás kalácsot azért sütök...
... csipetkével és buggyantott tojással...
Ez a topik vajon miért rohad le 2 napja folyton, ahányszor csak fel szeretném tenni a káposztás krumplilevesem fotóját...?!
Totál félreérthetően írtam, bocsánat!
Szóval a fórum oldala omlott össze és mindig lenullázta a hsz-emet.
Amint kimásztam a vészes határidőmből, bogarászok tovább az oldaladon -- addig is köszönet!
Szia Liventa!
Nem mindig vagyok gépnél Ha nem sikerült menteni akkor beteszem a receptet ide.Ma Gombás sajtos rakott tésztát készítettem,ide teszem linket.Most jöttem haza Debrecenből és elmentem piheni.
További szép estét
http://www.receptlap.hu/recept/gombassajtos_rakott_teszta _13566
Szia Ilona, köszönöm a recepteket! Reggel 3x írtam le Neked, hogy rögvest el is mentettem őket a sósstanglis ill. a hajtoványos fájljaimba, de visszadobta a rendszer mondván, hogy "összeomlott az oldal". Talán most nem fog...
En is csinaltam mar igy fagyit, de a tejszint nem fagyasztottam le hozza, hanem csak hozzaontottem a fagyos gyumolcshoz, aztan zzzzz-zzzzzz :)
Liventa! Mivel a sósat jobban kedveled így teszek egy nagyon finom Sajtos rúd, és Sajtos tekercsnek a linkjét.
http://www.receptlap.hu/recept/sajtos_tekercs_10764
http://www.receptlap.hu/recept/sajtos_rud_10636
A paradicsomos-rizses-gévagombás vacsoraadagom (nem volt annyira fotogén, így gyorsan meg is ettem) --->>>
Ez a Te blogod, a Te receptjeid?
A formás kis pogik és a túrós kiflik sürgősen kipróbálandók -- a többi süti csak azért nem, mert nálunk inkább a sósak és az ilyen rusztikusabb édesek mennek.
Ez jóóóó! Egyik adag gévagombámból majdnem hasonló ebédet alkottam magamnak mára, de aztán visszatettem a tésztát és előhalásztam a rizst.
Sok hagymán megpároltam a feldarabolt gombát (amelyek szeletnek nem voltak elég szabályosak), ment rá só, pirospaprika, 2 kis csilike, marék zsálya-oregánó-petrus a kertből frissen. Félúton marék rizzsel kicsit lepirítva, először vízzel majd paradicsomlével felöntve és az egész készrefőzve (ha ki nem felejtettem valamit a felsorolásból).
Nem volt szabályos rizottó, de valami hasonló -- és tényleg finom. Most lemegyek maradékot enni és ha lesz energiám, lefotózom.
Ezek mostanában lettek készítve.
http://www.receptlap.hu/recept/hutoben_kelesztett_burgony as_pogacsa_13701
http://www.receptlap.hu/recept/hazi_turos_kifli_13710
http://www.receptlap.hu/recept/legegyszerubb_feher_kenyer _11553
http://www.receptlap.hu/recept/csikos_suti_13698
http://www.receptlap.hu/recept/kaves_csokoladetorta__1369 9
Jó nézelődést!
Sziasztok!
Régen voltam már itt képet ide nem tudok feltenni, mivel megvan határozva a karakter. De a elkészített ételeinek a linkjét beteszem nektek, hátha valakinek megtetszik.
Rácos penne: http://www.receptlap.hu/recept/racos_penne_13717
http://www.receptlap.hu/recept/soagyon_sult_csirke_karoly i_salataval_13718
Most épp valami tonhalas tészta recit keresek, úgy látom, paradicsomos lesz. Oliva olaj, vörös és fokhagymák, bazsalikom a paradicsomba, kiforral, bele az összetört halkonzerv, reszelt sajt a tetején. Lehetne tejszínes is a szotty, de majd legközelebb, ha ennyire sietnem kell.
Páá!
Aazta! de gusztusos! Ha most kaphatnék belőle egy kövér cikket, sokkal szaporábban és lelkesebben tudnám püfölni a billentyűket naphosszat...
Csirkés kuglófot, őzgerincet én is "szoktam"készíteni, de jénaiban, tejszínes, sajtos rakott husit is.Különböző zöldség sorokat is rakok közé.
A képen baconba csavart csibemáj veszi körül.
Fagyit, fagyigép nélkül!
Ha van jó erős bot turmix gépetek, bármilyen gyümölcsös, vagy krém fagyit készíthettek. Igaz, az én receptjeim tehén tejszínnel készültek, de amivel helyettesíteni szoktátok, itt is megfelelhetnek.
Lényeg, hogy a friss gyümölcsöt és a tejszínt külön- külön lefagyasztjuk jégkocka tartóban. Tálalás előtt kivesszük a fagyóból, kicsit pihentetjük, de nem olvasztjuk ki, hanem a jó erős acél késes géppel felaprítjuk, s habosra keverjük, magas fordulatszámmal. Tetszés szerint édesítve, ízesítve pl. vaniliával. Csokihoz, vaniliához, karamellhez, dió-mogyoróhoz a főzött krémet hasonlóan fagyasztjuk. A jégkocka tartó elősegíti, hogy darabos legyen és ne tömb a darálni való finomság.könnyebben habosodik. Ha nem tejszínnel készítjük, lehet, hogy a jégkásához fog hasonlítani az állaga.
Ezt a gévagombát szívesen megkóstolnám! Kár, hogy még soha nem láttam piacon.
Sziasztok!
Jó régen jártam erre
.
Most hozok pár fotót, nálunk az utóbbi időben előtérbe kerültek a halak.
Füstölt lazacból "kedgeree-"t csináltam, ennek nem tudom a magyar nevét, de egy rizses egytálétel, nagyon sok verziója van és nagyon finom, ráadásul gyorsan elkészíthető.
Sütöttem friss pisztrángot is, ez úgy a legfinomabb szerintem, ha érezni a hal saját ízét, és nincs agyonfűszerezve
Mutatok még egy spárgasalátát: ez roppant egyszerű: a megpárolt spárgát csak joghurttal és kaporral kell összekeverni (esetleg pár csepp citromlé), behűteni és már kész is! Isteni körete a sült csirkének például.
Hajdanán, a régi szép időkben Szemi oszlopos tagja volt ennek a topiknak; érdemes volt odafigyelni a receptjeire, majd az egészen csodálatos mézeseire: Édes-mézes világom.
Ezen a linken nézz körül: http://szemiramisz.blogspot.hu/2010/08/hideg-tolto tt-paprika.html
Gyönyörűek...Biztosan finomak is voltak. :)) A paprikába milyen krémet töltöttél?
Közben próbáltam megkeresni pdf-be a szellemi táplálékot, de nem sikerült..:(
A szellemi táplálékra reagálás lemaradt...Nemrég olvastam ezt is, a papírsárkányokat is, nagyon tetszett nekem is!
Ebookom van, -kindle- nagyon szeretem, pár hónapja, mikor a Fairy Oak sorozat miatt lánykám is rákapott az ízére, hozott a nyuszi egy újat nekem, a használtan vettet meg megkapta Lili!
(De egy jó éve anyósomat is megleptem eggyel, azóta is napi használatban van nála. :))
Ennek a Kalevától tanult csodás pipimell-tortának a rétegei közé is mángoldot tettem, a tetején pedig ropogósra sült zsályalevelek terpeszkednek. Isteni hidegen-melegen, mindig sikere van. Készült már lyukas kuglófformában is, apró változtatásokkal.
"...kis pirított morzsába forgatva, reszelt sajttal szórva, imádom!" -- én is minden ilyen "prézliset".
"... reggel méreg, délben étek, este orvosság." -- nem is annyira a kis zsenge hónapos retek, hanem a feketeretek elég goromba éhgyomorra. De pld. kikergeti az apróbb epeköveket és egyébként is nagyon rendbehozza a májat (bár az utóbbira a tuti a máriatövis megőrölt magja).
A primőr zöldborsó-karalábéleves is zseniális találmány petrezselyemzölddel és mondjuk apró csipetpetkével... nyami! Akár átlátszóan, akár tejfölös habarással.
A mángold dícsérete:
1) A méretes leveleket szaporább szedni;
2) A zsenge szárát se kell eldobni, mint többnyire a spenótét;
3) Egyszer elveted és évekig szüreteled télen-nyáron;
4) Krémleves, mártás, fokhagymával párolt stb. formákban; krumplihoz, rizshez keverve ----- szóval kimeríthetetlen.
A szellemi táplálékról: "Rukkolázok" mióta indult. Ismeritek biztos ezt a könyv cserebere lehetőséget a neten. Beírtam az idézett könyvedet Ancsa, mert épp van beváltható pontom. Népszerű ez az írás, mivel csak 118-an vannak elöttem a sorban, akik ezt keresik!
De jó, hogy megtaláltalak Titeket! Megerősítitek bennem a konyhai kisérletező kedvet!
Kelbimbó vajon párolva, kis pirított morzsába forgatva, reszelt sajttal szórva, imádom! A morzsát újabban a sokmagvas (kívül-belül) kenyérből készítem, mert a 40 dekás kenyér fele is rám szárad. Egy időben frissen lefagyasztottam a felét, de mióta megkóstoltam a belőle készült morzsát, a gombóc, nudli és a csőben sült zöldségek , sőt a fasírt is ezt kapja.
Nagymamám készített fehér retekből levest, a karalábé mintájára. Néha én is teszek a zöldséglevesbe. Nagyapám viszont úgy tartotta, a retek reggel méreg, délben étek, este orvosság. Okát, magyarázatát nem ismerem.
Megint ismeretlen ételek egy szakajtóval. :)
Sárgaborsó karalábéval -felveszem a kívánságlistára. :)
Retket főve még nem kóstoltam, de rendszeresen az asztalon van, mert reggelihez csak retket, zellert, répát szeretek enni, meg hagymák különböző változatát.
Zsumi: A halászlevet mi is szeretjük, a bajai változatot szoktuk megfőzni, gyúrt tésztával. :)
kedvet csináltatok a mángold termesztéséhez és a pestóhoz, legközelebb veszek, ha látok, mert eddig kimaradt a kertemből. :)
Sóska-spenót: Le kéne szedni, csak ne lenne annyi minden már mára... :((
Köszönöm a bókot, de nem érdemlem meg, nagyon is kellenek az ötletek, tanácsok, gondolatébresztők, azért is vagyok itt, meg azért is szeretek recepteket, újdonságokat olvasgatni. :))) Bár épp múlt hétvégén jöttem rá, hogy évekig mekkora hülyeséget csináltam azzal, hogy a tortaalapot gyümölcstortából gondosan körbevágtam és kivettem a formából, mert így mindig lefolyt a zselatin, de ha benne hagyom, akkor nem tud megszökni..néha a legtriviálisabb dolgok is újdonságként hatnak....
4141
.
Kelbimbóm van nekem is fagyban, vajon szoktam pirítani, párolni, ha van időm, ha nincs, akkor kukta párolóbetétjébe dobom be, nem olyan finom, de néha az időhiány győz az íz felett...Ki fogom próbálni a Te változatodat is sajttal!
" Ez a gévagomba meg nem nagyon kemény? " ------------- ha megvárom, míg elöregszik a fán és szétfurkálják a férgek, akkor biztosan.
Úgy azért még én se enném meg (lásd: "Media Markt avagy hülye azért nem vagyok!")
S amit a minap tanultam. Naná, hogy megint egy kínaitól :-)) Van annak talán már néhány hete is, mikor valaki egy topikot nyitott a szájszárazsága miatt. Akkor sajnos még nem tudtam, amit ma már igen, hogy van rá segítség. Sőt, ez nagyon hasznos még az immunbetegségekben szenvedőknek is. Ezért:
Autoimmuntól, meg egyéb más szájszárazságtól kínlódok, figyelem:
Mikor nagyon száraz a szátok, akkor a nyelvetek hegyét érintsétek a szájpadlásotokhoz. Azt a pontját próbáljátok megtalálni, amit a legérzékenyebbnek találtok. Ez valahol ott fenn, középtájt lesz. Néhány gyakorlás után ki fogjátok tapasztalni, hogy hol is van az a pont.
Tartsátok kényelmes pózban a nyelvetek, míg kb 13-15-ig lassan elszámoltok, majd a nyelvet lassan engedjétek le, és a végén nyeljetek egy nagyot. Akkor is, ha semmi nyál a szátokban. Várjatok rövid ideig, hátha már elsőre beindul a nyálképzés. De akár igen, akár nem, ismételjétek meg a gyakorlatot néhányszor úgy, hogy mindig hagytok rövid időt a nyálképzés beindulására, mielőtt újra emelitek a nyelvetek. Majd csináljátok ugyanezt, valahányszor szükségetek lesz rá. Nem biztos, hogy mindenkinek azonnali segítség lesz, de hogy az lesz, abban biztos vagyok már.
Mert hogy ettől az egyszerű gyakorlattok be fog indulni a nyálképzés, azt nem csak magamon, hanem több emberen is leteszteltem már. Még a férjemen is, aki nem szokott az ilyenekben hinni. Neki is üzemelt :-))
Remélem ebben is segítségetekre lesz a kíniaiak tudása :-)) Kívánok még mellé nagyon szép napokat, egészséges életet, és finom ételeket :-))
-------------------
U.i. Ha valaki tudja ki volt az a hölgy, aki a topikot indította, az adja át neki ezt a módszert. Én nem találtam meg.
A másik étel, mit magammal hoztam, már pocakba való :-)) Azzal az óva intéssel, hogy ha indiai étteremben találjátok magatokat, akkor nem szabad azt hinni az ártatlannak kinéző zöldségekről, hogy azokban nincs erő... Mert van, csak győzze szedni az ember a levegőt :-))
Viszont az ötlet eszméletlen jó, át is adom. A három zöldségféle egyike fehér retek volt, a középső keserű tök, a baloldalon meg a kedvencema chow-chow, dhalban főzve. Az utóbbit lefordítom magyar lehetőségre:
Ízes sárgaborsó főzelékben főtt karalábé :-))
A recept tényleg csak annyi, hogy nyugodtan fűszerezzétek a sárgaborsőfőzeléket kedvetekre + kurkuma, amit ehhez a fogáshoz a szokásostól jóval hígabbra, és teljesen szétmállósra főzzetek. Mikor már majdnem kész van, akkor tegyétek hozzá a felkockázott karalábét. Biccentsetek hozzá kevés szezámolajat még, majd főzzétek készre és élvezzétek a tél és tavasz ízeit egy fogásban. Ha nem bőgtem volna megállás nélkül a beletett chili mennyiségétől, nem csak háromszor kértem volna repetát... ;-))
Fehérretek pörkölt alappal
Kész, ennyi a recept. Hús helyett felkockázott retek. Azt ugye nem felejtettétek el, hogy a fehérretek az egyik legjobban detoxikáló szer! Vagyis étel :-)) Most hogy ideje van, nyugodtan egyétek levesként, vagy akár így, pörköltszerűen is. De nagyobb mennyiségben csak hetente egyszer, mert ez is olyan, mint minden más orvosság. Kismertékben gyógyít, nagymértékben méreg.
A keserűtök főzésére is rengeteg ötletet lehet találni a neten, de mivel ez keserűsége miatt nagyon megosztó, keressen rá, aki szereti. Én pl nagyon :-))
S ha még mindezt kiegészítitek különféle gabonából készült levesfélével, öntettel, joghurttal, meg egy-egy falat édességgel, s a végén banánlevél helyett, valami otthon szedhető nagyobb levélen tálaljátok, nem hinném, hogy lenne olyan gyerek, aki elutasítaná, vagy éppen félretolná a főtt karalábét, illetve fehérretket ;-))
Mindenesetre én kívánok mindehhez jó étvágyat, jó egészséget :-))
S bár nem én főztem, de elsőre egy szellemi étket osztanék meg veletek. De mielőtt belevágok, vallok. Azt, hogy én soha nem értettem, hogy a könyvek hiányában, régebben mi is vihette ki az embereket esténként a hétvégi piacra, mikor a történetmondó leült, és belevágott a történetei egyikébe. Mert érdekesnek érdekes lehetett, node egymás utáni estén csak ezért elballagni a piac egyik zugába?
Hát én bizony el nem tudtam képzelni, hogy engem néhány percen túl le tudna kötni egy-egy történetet mesélő. Ezzel így voltam egészen a közelmúltig, mikor a kezembe került Khaled Hosseini könyve, "And the Mountains Echoed", magyarul: "És a hegyek visszhangozzák" könyve.
Egyszerűen nem csak elvarázsolt, hanem azonnal elvitt abba helyzetbe, mikor az ember többedmagával ül a poros földön, körülötte a környék földijei, és teljes lelkével figyeli a történetet. És abban is biztos voltam, hogy én bizony másnap este ismét ott ülnék a körben, és hallgatnám a történet folytatását. Ezek a perzsa történetmesélők tényleg ismerik a mesélés minden ízét, falatját :-))
Csak ugye, én most olvastam az ágyban, és nem a porban ücsörögtem. Ettől függetlenül pontban ugyanúgy jártam, mint azon elődök, akik a történet végén még inkább kiváncsiak lettek, s ami visszavitte őket a mesélőhöz. Engem meg a lapozáshoz. Majd megint, és megint csak átlapoztam magam a történet folytatásába. Le is tudtam az éjszakám. De nagyon megérte. A történet azóta is visszhangzik bennem, pedig jónéhány hónapja már annak, hogy volt hozzá szerencsém :-))
Mángold. Liventa, fogadd őszinte, szívből jövő írigységemet. Itt még hírből sem ismerik a mángoldot. Nálad meg a csigák is. Ez nem fair ;-)) Egyébként nagyon egyetérünk a zöld levélkékben. Meg is kéne győzni mindekit, hogy a levestől kezdve, dobáljon belőlük mindenbe, ami éppen keze ügyébe kerül. De leginkább a turmixokba :-)) Akinek viszont vacakol a szervezete még a nagyon összzúzott rostok miatt is, az nyugodtan szűrje le a rostokat, és igya a színes, szervezetét megsegítő finomságokat. Nálunk is volt tökfőzelék. Nekem ;-))
De aranyosak a kismacsok :-)) Csúnya dolog, de én csak megosztanám velük, de biztos, hogy nem adnám oda nekik a teljes adag far-hát rizses levest... Az olyan jó, hogy nekem is kéne belőle ;-)) Ez a gévagomba meg nem nagyon kemény? Gyerekkori fatornyosunk kertjében néha mi is szedtük a körtefáról (ha jól emlékszem), de emlékeimben úgy él, hogy kemény is, meg porózus is. De az biztos, soha nem került tányérra. Aztán lehet, hogy egészen másról beszélek, csak pont ugyanígy nézett ki.
Hmmmm, Zsumika, sóska meg kemény tojás... Most törhetem a fejem, hogy csináljak spenótból sóskát :-DD Én is most kisérletezem, csak én a totál zabpelyhes palacsintával. De még nem áz igázi. Viszont leloptam tőled a rakott palacsinta ötletét. Talán töltelékkel közöttük jobban fog ízleni.
Érdekességképpen említem csak, hogy az elmúlt, valószínűleg jóval több mint három hónapban, a csirkeláblevest leszámítva nem ettem semmiféle állati terméket. Még tojást sem. Jól meg is döbbentem, mikor minap este rántottát csináltam kedvenc férjemnek, és azt határozottan büdösnek találtam... Pedig azelőtt akár kettőt is megettem minden egyes reggel. Viszont most már saját tapasztalat, hogy való igaz, a vegán étrend még az érzékszerveinket is átállítja.
A csirkeláb kocsonya is azon mítoszok közé tartozik, ami egyszer így, egyszer úgy. Bár bevallom, én nem tudtam arról, hogy ne lehetne enni, ezért évtizedek óta boldogam szopogattam le a zselés akármit a csontokról ;-))
Viszont az biztos, hogy a kínaiak -márpedig ők tudnak egyet és mást az ételek hasznosságáról-, évezredek óta gyógyszerként is fogyasztják a kocsonyás csirkeláb levest is, meg mikor különféle gyógyfűvel pörköltösre főzik össze. Nem is a véletlennek köszönhető, hogy pár darab csirkelábból álló kistányéros falatka, pontban annyiba kerül, mint egy komplett ebéd. Ugyanez vonatkozik a disznókörömre is. Szó szerint orvosságként eszik, csak azt sajnos nem tudom, hogy mikkel főzik össze. Egyszer nagyon ráfaragtam, mert azt hittem, hogy mezei körömpörkölttel lepett meg a szomszéd, aminek íze meg sem közelítette a miénket. S hogy bizonyítsam, a miénk mennyivel finomabb, én is vittem neki a mi változatunkból. El is szégyelltem magam, mikor jóval később rákérdezett, hogy vajon az akkori nyavalyámban hasznomra volt-é az ő változata...
Az viszont már biztosra vehető, hogy a disznócsontból készült leves (akár csirke-, vagy másmilyen csontokkal keverve) jobban gyógyítja a csontritkulásban szenvedőket, mint bármilyen nyugati csodapor, vagy kapszula. Ezért azt kell gondolnom, hogy ugyanez a helyzet a csirkeláb "zselével" is, az is jobban be tud épülni a szervezetünkbe, mint a gyári készítmények. Azért a keleti emberek ránctalansága sem csaodának, és még csak nem is a génjeiknek köszönhető, hanem annak, hogy általában két hetente esznek csirkeláb ebédet, vacsorát ;-))
Viszont a kínai nem eszi a csirke-, tyúk nyaklevest! A kínai család haverjaink szerint, arról már évezredek óta az van a tudatukban, hogy fogyasztásuk "belső növekvést" okoz. (Daganat.) Ezt nem ellenőríztem le, aki jobban ráér, mint egy ifi nyugíjas, az megtehetné ;-)). Viszont erről jutott eszembe, hogy a héten tanultam megint valami nagyon hasznosat, mindjárt meg is osztom.
Mennyire igaza van Zsuminak abban, hogy a szellemi étel is fontos a számunkra. Le a kalapot előtte, hogy mekkorát utaztál a zenei élményed kedvéért. Remélem a térded azóta már rendbejött. Én is mindjárt javallok valamit, amit már hetek óta akartam, csak... úgy voltam vele, hogy kapok megint a fejemre, ha nem csak főzésről dumálok. Nade majd most :-))
De jó Galile, hogy te is szereted a csirkelábat :-DD Én nagyon sokáig nem mertem bevallani, mert hogy micsoda dolog olyan olcsó izét ennyire szeretni, de aztán úgy voltam vele, akinek nem tetszik, egyen mást, és kész.
A gyerekek általában nem szeretik pipilábat, mert olyan sikamlós evés közben, meg különben is, sokat kell bajlódni vele. A belsőségeket, meg azért, mert annyira más ízük van, mint a se íze, se bűze húsoknak, hogy nem tudnak mit kezdeni az erős ízélménnyel. Lásd pl a májat. Bár hozzáteszem, engem is ki lehet zavarni a világból egy kis szívpörkölttel, vagy éppen apróra vágott béldarabkákkal... Ez utóbbit épp tegnap nyomták az orrom alá az étterem fogásait bemutató tévé reklámon keresztül, miközben a finom sült rizstésztámat eszegettem. El is gondolkodtam azon, hogy ki az, aki a béldarabkákkal teli levesért többet fizet, mint egy finomságos rizstésztás húslevesért... De ennek is nyomós, és biztosan egészséget megtámogató oka kell legyen, annak ellenére is, hogy az tudatom nagyon kapálódzott a leves láttán.
Líceum bokrot ültettél, vagy igazi gojibogyósat? A múltkor nagyon örültem, mikor mesélték, hogy otthon annyi van, hogy írtani is kell a gojibogyó bokrokat. Aztán, sajnos, kiderült, hogy az otthoni líceum nem azonos a gojival. Amiért nagy kár. De ha neked az igazi lesz, akkor millióféleképpen fel tudod majd úgy használni a bogyókat, hogy a családod nem csak észre sem fogja venni, de akár szeretni is. Pl én sokszor dobálok belőle a muffinokba. Íze semmi sütés után, viszont szép piros pöttyös lesz tőle a süti. De neked nem kell ötleteket adni, ötletek millónyija rohangál a fejedben :-))
Szép helyen élünk. Bár ez inkább attól szép igazából, hogy nagyon másmilyen, mint ami otthon van. De azért van a környéken néhány nagyon szép hely! A baj csak az, hogy oda már útlevél is kell, meg vagy 7 óra autózás... Cserébe viszont az itteniek döglenek az Európában található szép helyekért ;-)) Mindezzel együtt, én azzal értek nagyon egyet, amit írtál: "Bár mindegyik helynek megvan a maga szépsége!" Így van. Pont. Ha mindenki tudná látni a körülötte meglévő apró szépségeket, mindjárt szebb lenne a napja is, meg a világa is.
Hát ami azt illeti, már nagyon várom a fagyigépet. Pedig az minimum egy bő hónappal odébb lesz csak. De addig is biztass csak a fagyis ötletekkel :-)) A piskótádat meg ki fogom próbálni!! Van is agar-agarom itthon. Csak most étvágyam nincs hozzá. A múltkori almáspite rendesen megviselt. Főleg a tudatomat, hogy már erről is le kéne mondanom. De még nem adtam fel ;-))
Sziasztok, szép reggelt Mindannyiótoknak :-))
Én is előkeveredek azon semmittevők táborából, akiknek valóban semmi dolguk, majd emiatt úgy összehozzák a napjaikat, hogy ki sem látszanak belőlük. És ha még a számgéppel is akadnak problémák, meg a mobillal is, megint, akkor jönnek a szép napok :-)) De most nem panaszkodom, mert a minisztériumi tökfejekkel szemben, a számgépes hapsi egy földreszállt ifiember angyal, a mobiljavítokat meg kétvállra fektettem, és még köszönni is megtanítottam őket. Viszont a minisztériumi ifiasszony egyszerű megoldásával, a kifárasztással legyőzött...
Na, szóval én még mindig nem főztem, de jöttem belekotyogni :-))
Na akkor most ügetek le valami vacsit keresni magamnak, mert ennyi finomságot olvasva nagyon megéheztem -- különösen a zöld levélkéket szeretem mindenben, mindenhez és mindenhogyan akár naponta (nem rég ástam ki két évig burjánzó mángoldjaimat, mert a csigák folyton beleettek és már nem volt gusztusom hozzá -- de hiányzik, a fagyóban még van néhány dobozzal).
Lassan "ritkítani" lehet a salátákat is, tojásos nokedli kívánkozik alájuk (amit én gyorsított üzemben mondjuk szarvacskából készítek
).