Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MENEDÉKHÁZ Középkortól ..
Létrehozva: 2005. május 2. 13:38
Szervusztok régi és Új Barátaim, Ismerőseim!
Azt gondolom, hogy legalább egyszer az életében már mindenki érezte magát úgy, hogy szeretett volna elbújni egy kicsit a világ szeme elől.
Szeretett volna álmairól, titkairól beszélni valakivel, tanácsot kérni, vagy csak egyszerűen pihenésre vágyott.
Szeretett volna új emberekkel megismerkedni, segíteni másoknak, ha tud.
Szeretett volna mély fájdalmaira vígaszt találni, vagy valakitől jó szót, dicséretet, símogatás kapni.
A Menedékház befogad és oltalmaz Mindenkit, aki "jó szándékkal" érkezik. Az nem baj, ha valakinek más a véleménye! Itt, csak 1 szabály van: " nem szabad egymást megbántani!"
Sajnos a technika ördöge és a kelet-európai munkamorál megrtéfált, és a beígért időpontra nem tudtam kinyitni a HÁZ virtuális kapuját.
Így viszont több időm jutott a Vendégek fogadására! :)
Szépen feldíszítettem orgonával, violával és tulipánnal a házat, behűtöttem a pezsgőt, megsütöttem a krumplis pogácsát és a tortát, előkészítettem az esti gulyáspartihoz a bográcsot. Fát raktam a kandalló elé, ha kell, hát bedurrantunk! :)
Gondoltam az idősebbekre és a gyerekekre is, Nekik meleg takarót tettem a szobájukba.
A Menedékház ablakából messzire ellátni. A gyönyörű napsütésben mintha már látnék is valakiket felfelé kapaszkodni az eredei úton. Vajon kik ők? Rendszeres látogatók, vagy csak alkalmi kirándulók, akik eltévedtek? Netán egy "vihar" elől menekülő? Talán régi Barátok?
Akárkik is legyenek, szeretettel fogadom Őket! :))
A MENEDÉKHÁZ kapuja NYITVA áll!!
Erika!- gyönyörű,igaz verset hoztál,-eltettem magamnak! Kérlek szépen képviselj majd minket is jó?...privi megy.
Ildikó verse is a gyűjteményben landolt,...-és szedegetem a morzsákat...
Magdikám!
Nincs miért átlépni az írásod!...-sőt. Akkor és ott kell elmondani szerintem,ahol és amikor kikívánkozik,-arról már nem is beszélve,hogy így ismerjük meg egymást,nem holmi "önéletrajz"-ból. (most én is újra élem a 17 év előtti fiunk elvesztését,aminél semmi nem rázott meg jobban engem,-minket).
Annuska!
Nagyon szép,és mélységesen igaz gondolatot hoztál. Ugye nem baj,hogy ezt is eltettem magamnak?
Tibiék semmi számottevő kárt nem okozott a vihar,viszont eső esett annyi,hogy locsolni nem kell. Ebédre egy fazék gomba levest készítettem,
Zeg.-en voltam, reggel olyan hűvös volt hogy visszaléptem egy könnyű kis kabátkáért, amire később már
nem volt szükség.
Annuska, nálunk már az este leesett ami még akart, de valóban ez már több a soknál.
Hiába a sok munka, mindent tönkre tesz.
Magdika, van-e már hír Barbaráról? Rendben megérkeztek?
Julika, kívánok Nektek szép megemlékezést, lelki nyugalmat.
Évikém!
Talán azon keresztül (facebook) be tudnál lépni! A gépem cseréje után én is csak így tudom használni a skypem,de nincs semmi gondom vele,-azon túl,hogy másik gépen nem tudok csak úgy belépni.Valamit annó elírhattam az amúgy felírt jelszavamon,és nem jöttem rá hogy mit,-jelszó módosítást kérni meg még lusta voltam,mert nem sürgős! Nekem a géppel együtt indul a skype.Mindig nyitva van.
Évike!
Újra és újra olvasom amit írtál,-magam előtt látva a képeket,-már amit a könnybe lábadt szemem "láttatni" enged...
"
Még minden olyan, mintha itt volna valahol, csak éppen
kiment. Ez jó, egészen addig míg rájövök, hogy nem ám, ..még sincs.
Akkor körbevágtázok alakásban és keresek valami elfoglaltságot. Az ágy
még itt áll a nappaliban, csak hétfőn viszik vissza. 2 maci ül rajta. A
kis szürke Eperke macit becsomagoltam neki a nagy útra,aki majd vigyáz
rá. A jövő hét pénteken délután negyed 3-kor helyezik örök nyugodalomra
az én kedvesemet a kispesti temetőben. A hagyományos koporsós temetése
lesz. Tegnap egy nagyon szép felhőt is kiválasztottam neki az égen,
olyan biztonságos "kuckós2 formája volt, ott megpihenhetne - gondoltam.
Mire kijöttünk a hivatalból, sajnos odébbállt. Nagyon szerettem, jó
ember volt, megérdemli, hogy a másik életében jó dolga legyen. Remélem
jól alakul ez is, bár nem igzán értem mért is szabatott ki rá ennyi
megpróbáltatás? ..nem jól imádkoztam? Találtam a könyveink közt egy
nagyon régi imakönyvet, abból olvasgattam (magamban)a betegsége alatt,
miközben fogtam a kezét.
A lányaink, a vőim, az unokák, a büszkeségeim, hihetetlen
micsoda összefogás volt érte, neki, ..miatta, és mégsem sikerült. Bár
az olykor közhelynek tűnő vigasztalás, hogy ..jobb szegénynek hogy így
történt, ...a mi esetünkben bizony helytálló volt. Amikor vége lett
mindennek, és elaludt: kisimult lett az arca, a szája egy kedves csík
lett, ..mintha azt üzenné, hogy ..hát ennyi? ..eddig volt csak? ..akkor
elmegyek. Tudtam, hogy ez fog következni, mégis, amikor megtörtént, az
egy döbbenetes érzés volt, azonnal vissza akartam kapni, tévedés tötént
tán. Még egy kicsit az enyém maradhatott, aztán eltüntették. A lányok
gondoskodtak róla, hogy az álmaim, a váram ne döljön össze, a hivatalos
részt nem engedték látni. Drága gyerekeim.
Ennyi volt - most - mialatt írok - ég a gyertyám egy tányérban, ..csináltam a kandallón emlék polcot..."
Igen,-írtam neked emailt is,skypen is,...de talán már nem is érdekes,...azt írtam amit akkor és ott gondoltam.Mélységesen együtt érzek,és ezek nem csak szavak...többször átéltem már,-bár nem a párom,de édesanyám,nagymamám,imádott fiam,apám,pótanyám,sógornőm (aki sokkal több volt annál,-még emlékeztek) mentek el sorban mellőlem a segítségünkkel,-vagy épp meglepetésként,- váratlanul. Talán az a legfontosabb,hogy megtartsd magadnak a napi szokásos rítusaidat.(Mégha csak szokásból,mert muszáj,-akkor is egyél,-bármit,amit le tudsz erőltetni a torkodon.)Valamilyen kapaszkodója lehet az embernek olykor egy ilyen kis semmiség is,...és ha csak kicsit is úgy érzed -gyere közzénk gyakran,-talán ez is segíthet valamicskét!
Nem tudunk ott lenni a temetésen sajnos,-pedig igazán szerettem volna. (20-án műtik az én Árpádomat) de lélekben veled leszek,ott fogok állni a hátad mögött.
Nem a halál szörnyű, hanem a temetés. A halál nem szerencsétlenség.
Csak szomorúság azoknak, akik a Földön maradtak még s egy kedves
valakijüktől látatlan időre el kell búcsúzniok.
(Gárdonyi Géza)
Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az
emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó
békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet,
amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban
érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség
minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a
szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében
mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és
segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember
végső szükségben tehet egy másik emberért.
(Márai Sándor)
Ott pihen fennt , ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmát nem zavarja senki.
Élete elszállt, mint a virágillat,
De emléke ragyog, mint a fényes csillag.
Lelke , mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresi , könnyes szemünk már többé,- nincs már,
De tudjuk,hogy a csillagok közt a legfényesebb ő már
Utját járja ,gondolunk rá , mert szerető szívünkben él tovább.
Sajnálom hogy az este korán elmentem, pedig Te nemsokára jöttél utánam kedves, bánatos soraiddal.
Őszinte elismerésem ezért a hatalmas erődért, amivel ezt a fájdalmas időszakot ilyen nagy szeretettel
tudtad végigcsinálni.
Légyszives egyél, mert az erődre még ezután is szükséged lesz Neked és szerető családodnak is.
Annyi mindent elmodtak már a lányok itt előttem, hogy nem igen lehet mit hozzátenni.
Amikor úgy érzed hogy szükséged van ránk csak gyere, valaki biztosan mindig lesz a közelben.
Mély fájdalmadban együtt érzek Veled.
Én úgy hiszem, a halál nyugalom,
Hogy van-e arca nem tudom.
Tán nem személy, csak állapot,
Melyben átlátod a látszatot.
Abban bízom nem végleges,
Csak megmutatja, mi lényeges,
A lélek, kis időre leteszi a súlyt,
Mi az életünket terheli.
Így kívülről láthadod magad,
fejlődésed miként halad.
S ha megérted, merre kell menned,
Új testben ébred a lelked.
Graphixie J.
Árpi nyugodj békében.
kérjük a helyesírás ellenőrzést!
Anélkül, hogy bármit is elrontanának...
Demonstrálnunk kellene táblákkal!
Már nem is tudok mit mondani. Az ágyásokról lehordta az eső a földet, Szomoru látvány a kert.
Borsikám, köszönöm én is hogy megosztottad velünk érzéseidet. Amikor olvastam soraid a 12 évvel ezelötti dolgok peregtek ujra le elöttem is és potyogtak a könnyeim Tudom azt mondják, hogy nem szabad siratni azt aki elment, mert akkor vizben van- a népi mondás szerint- de
"A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet
feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a
hiánya mindig megmarad."
Ara Rauch
Tiszta szivből kivánom, hogy a hiány és vesztesség dacára probálj a szépekre a jó dolgokra összpontositani. Tudom nagyon nehéz folyamat elött áll, de van egy szerető családod akik támogatnak és a háttérben mi is itt vagyunk és amiben tudunk segitünk. Kérlek vigyázz magadra és feltétlen szedd a nyugtatókat.
Erikáéra én nyomtam az elsőt.
Szép gondolatokat írtok le.
Persze lehet, hogy kilépett.
kérdezted, ezért írok róla.
Zöld vagy a Skypen! Tehát be vagy lépve.
Nagyon jó, hogy elküldted. Minden sora ismerős....ma 9 éve éltem át azt amit te anno, Évike meg a napokban.
Ma már, ha azt mondom, tudom, mit érzel... tényleg tudom.
jól tetted, hogy elküldted!
Hozzászólni nem is lehet.csak annyit KÖSZÖNJÜK.
Most még egy nagy megpróbáltatás vár rád..a temetés.
Légyszíves egyél rendesebben..kell az erőd még.
Olyan szépen írt Borsika, annyira meghatóan, hogy amikor kimentem Bélámhoz a temetőbe én is kinéztem egy felhőt.
Üldögéltem és elméláztam...talán éppen ott találkoznak...talán az a kedves felhő az égi menedékház? Ki tudja? Jó lenne olyasmit hinni, hogy "van ott fenn egy ország", és abban az országban a szerett párjaink is baráti közösséget alkotnak.
Bocsánat...de ez jutott ott kint a temetőben az eszembe. Az egy olyan hely, hogy ott lehet ilyen képtelenségeket is gondolni.
Várom Melindát, fél egy körül érkeznek.
Évike írását olvasva .....megint csak csodálni tudom mint mindig.
Annyi minden kavarog bennem .Régi pillanatok, fájdalmak, megbántódások stb.Régi ismerősök .....akiket "közhelyeik" miatt töröltem az életemből.Amikor az ember ilyen helyzetbe ker:ül jön rá, hogy nálunk az emberek mennyire nem tudják kezelni a gyászt. / Valószínű én is olyan voltam /.Ha ezt nekem mondta volna valaki, talán sok mindent könnyebben viseltem volna el.
Amikor némiképp magamhoz tértem ...rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban.Rájöttem, hogy a különböző fázisokon ösztönösen mentem végig.Iszonyatos volt a szembesülés.
Számomra a nagy tanulság: / az én esetemben./.Ezt az utat egyedül kell végig járni , annak aki tudja. Ha nem :kell a segítség.Amit sajnos nem családtag, és nem barát adhat meg.....csak szakember.
Ilyenkor jön a közhely "ott a családod".....az emberek jó része fel sem fogja, hogy a család szintén szeved, hiszem a Lányom az Édesapját vesztette el, az unokáim meg az imádott Nagyapjukat.Róluk egy külön történetet tudnék mesélni.Az " erősnek kell lenned" .....olyantól akinek fogalma sincs mi megy végbe benned.
Amit végképp nem tudtunk elviselni -Judittal erről sokat beszélgettünk-ha valaki sajnálni próbált bennünket.Nagyon mély volt a gödör ....de " összekapaszkodva" feljöttünk, és elindultunk az úton...de mindenki a sajátján.
Ne haragudjatok, hogy ennyire szabadjára engedtem az érzelmeimet./ talán nem is most kellett volna/.... át is lehet lépni.
Ha lenne " varázserőm" azt kívánnám, hogy soha senkinek ne élje át ezeket a dolgokat Sajnos az ember halandó.
Elküljem? ....ne küldjem ? .....elküldöm!!
Az este már nem volt erőm a Menedékházba jönni ......pedig Te írtál.
Most olvastalak....és nekem még mindig kell a csend.
Tudod a Sorsot nem lehet kikerülni.....talán alakítani, hogy elviselhetőbb legyen a további élet.
Olyan sok mindent mondanék Neked .....amit leírni nagyon nehéz, és nem is most van itt az ideje.
Vigyázz nagyon Magadra .....az őr
Egy vers jár az eszembe, nem írom le végig, csak pár sort.....
Akárki is volt Ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: Ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostanra lepecsételt a csönd,
s ahogy zengett fülünkbe a hangja,
mindt vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
Édes fiacském egy kis sajtot ennék,
vagy bort ivott és boldogan meredt
a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére,
és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint szines fonált,
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Kosztolányi Dezső
Drága Évikém! Mélységesen együttérzek fájdalmadban.....Nyugodj békében Árpi!!!!!
Jó reggelt drága Borsika!
Tegnap késő éjfélig elmélkedtünk az élet dolgai felett... nem jött álom a szemünkre. Miután elolvastuk Borsika levelét, könnyes szemmel úgy döntöttünk, hogy ott leszünk a temetésen, megadjuk Árpádnak a végtisztességet, hiszen mi is ismertük személyesen. Magunk előtt látjuk vidám, huncut mosolyát, Borsikát, aki féltőn kisérte a szemével Árpádját, aki megtisztelta a társaságot jelenlétével. Azt a találkozót az ő jelenléte ragyogta be, aki betegségei között egy jobb időszakban el tudott jönni, így mindenki megismerhette személyesen is, hiszen régóta már ő is hozzánk tartozott.
Az élet megy tovább, a temetés körüli teendők után jönnek a szürke hétköznapok, nem marad más, csak az emlékezésm számunkra is.
Drága kis Barátnőnk! Várunk, gyere amikor csak tudsz, oszd meg velünk a fájdalmadat!
Olvasd csak a mottómat, most nagyon igaz! Ha osztod, kevesebb lesz!
Jó reggelt kedves bánatos Borsom!
Részvétem Ádod miatt!
Nem akartam leírni, hogy halála miatt, mert az olyan olyan rossz érzés. Mégis lelírtam.
Az érzéseid ismerősek, még mindig kísért engem is.
Nagy űrt tud hagyni maga után.
Nagy és szép szerelem, élet volt a kettőtöké, még mindig emlékszem a képre, - az ágyon ültök - hát nagyon édes.
Nem felejtem Árpád vidám arcát Gabiéknál, amikor meséltétek, hogy milyen tréfákat űztetek egymással /pl. tescos eset/.
Köszönöm, hogy találkozhattam vele.
Nagy veszteség neked és a családnak, és nekünk is.
Kérlek vigyázz magadra, és egyél, az az első. Kell az erő. Mi is mindig mondtuk "abban az időben" hogy enni kell.
Nem hiszem, hogy személyesen jelen tudok lenni az utolsó búcsun, de lélekben veletek leszek.
Kányádi Sándor: Volna még
pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még
Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam....
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
Garai Gábor: Jókedvet adj
"És ahogy a földi Nap is minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a belső napunkat is."
Jó reggelt kívánok!
Drága Borsikám!-olvastalak,-majd később jövök,és írok neked is. Most sietünk Tibiékhez megnézni milyen károkat okozott az éjszakai vihar.
Kívánok laza napot mindenkinek...
Ma : 2014 augusztus 1 péntek van
Boglárka,Ete,Kleopátra,Médea,Pálma,Reményke,Tulipán napja.
Ha a képekma sem jelennének meg...
Kávék...
▶ Szerb vegyes grill ételek a Stüszi Vadász Étteremből - YouTube
köszi Veronikám.
A Skype nekem azt jelezte akkor, hogy éppen elérhető vagy, azért írtam oda.
Gabikám és Laci kedves, jóreggelt kíánok, .. köszönöm az együttérzést.
Sajnálom, de nincsenek meg a fejecskék.
Nem sokat aludtam, éjjel már 3-kor felkeltem, mert görcsölt a lábam. Bekentem, de előbb hajat mostam és bekrémeztem az arcom is. Jó érzés volt. Napok óta nem néztem tükörbe. Aztán vissza próbáltam aludni, de csak járt az agyam, inkább kijöttem. El kell ma mennem valami vékony fekete nadrágot beszerezni. Ildim eljön velem majd.
Drága O.Tatáék!
A fészbukra küldött részvétet itt is megköszönném, és egyúttal kérdem Árpádot, mit gondol miért nem tudom kikapcsolni ezt a makacs laptopot? Nem kapcsol ki. Pedig ugye start-leállítás- és választhatok hogyan. SOS. Puszilok mindenkit.
Jóreggelt Veronikám!
Köszönet a szép válaszodért itt, ..Mint mindíg, most is gyógyít minden szavad. A szkájppal bajban vagyok, mert elfelejtettem a jelszavam, nem tudok belépni. Próbáltam az írt utasításokat követve a régi v. új jelszóhoz jutni, de csak odáig jutottam, hogy pár napig várnom kell az ideiglenes jelszóra.Ezen is szoktam O.-ékkel tartani a kapcsolatot. A szkájpon odaveszett leveledet sajnálom és köszönöm.
Nem tudom leírni, amiket érzek és gondolok, mert minden valóban közhelynek tűnne. Írtam Neked azonnal, ahogy megtudtam, a Skype-ra is, az email címedet azonban nem találtam meg, sajnálom!
A Családod hihetetlenül rendes, egytől egyig, és annyi segítségetek volt, ahogy írod, hogy az végtelenül megnyugtató érzés ebben a tragédiában.
A nyugtatók ilyenkor valóban segítenek még, de azért vigyázz velük, mert roppant könnyű rájuk szokni! Persze most még nagyon friss ez a dolog, tehát kell egy kis kémiai segítség is!
Szóval, csak hogy tudd, én is itt vagyok!
Most már el kell mennem, mindenkinek jó éjszakát kívánok, de lélekben Veled maradok!
Nyugodjék békében!
Igen, szükségem van Rátok Julikám, ...Minden egyes barátomra, tehát
jelentkezem. Összeszedtem magam valamennyire. Nyugtatót szedek, mert nagyon ingatag lenne az idegállapotom nélküle.
Írtam jó pár sort ma délután, szép sorrendbe szedve a történteket, ..aztán én balga, nem menettem és elment a kapcsolat - eltünt az üzenet is. Le is mondtam az egész írásról, ..aztán azt gondoltam, nem bánhatok ilyen mostohán Veletek, Akik itt sorban elküditek a vigasztaló üzeneteket. Még a szomszéd 60/70-es topikból is Tüzike Évi és Utazó Juditka is! Nagyon nagyon meghatottan köszönöm ..köszönöm.
Ez a baráti, lelki támogatás felbecsülhetetlen számomra. Igaz, már nem tudom úgy leírni, írom hát ami eszembe jut:
Valahogy úgy alakul minden körülöttem, hogy mindenki ösztönösen segített/segít. Mintha megéreznék, hogy most erre van szükség. Az orvosnőtől kezdve a gyógyszerészig, az ágykölcsönzőn át a temetkezést intéző előadóig, ..mintegy vigasztalásként talán. Még a mosáskor bentfelejtett papírzsepik sem morzsolódtak szét, mint máskor. /Jaj, nagyon éhes vagyok,napok óta kicsit eszem csak: de csak akkor érdemlem meg ha
újra írtam nektek. /
Még minden olyan, mintha itt volna valahol, csak éppen kiment. Ez jó, egészen addig míg rájövök, hogy nem ám, ..még sincs. Akkor körbevágtázok alakásban és keresek valami elfoglaltságot. Az ágy még itt áll a nappaliban, csak hétfőn viszik vissza. 2 maci ül rajta. A kis szürke Eperke macit becsomagoltam neki a nagy útra,aki majd vigyáz rá. A jövő hét pénteken délután negyed 3-kor helyezik örök nyugodalomra az én kedvesemet a kispesti temetőben. A hagyományos koporsós temetése lesz. Tegnap egy nagyon szép felhőt is kiválasztottam neki az égen, olyan biztonságos "kuckós2 formája volt, ott megpihenhetne - gondoltam. Mire kijöttünk a hivatalból, sajnos odébbállt. Nagyon szerettem, jó ember volt, megérdemli, hogy a másik életében jó dolga legyen. Remélem jól alakul ez is, bár nem igzán értem mért is szabatott ki rá ennyi megpróbáltatás? ..nem jól imádkoztam? Találtam a könyveink közt egy nagyon régi imakönyvet, abból olvasgattam (magamban)a betegsége alatt, miközben fogtam a kezét.
A lányaink, a vőim, az unokák, a büszkeségeim, hihetetlen micsoda összefogás volt érte, neki, ..miatta, és mégsem sikerült. Bár az olykor közhelynek tűnő vigasztalás, hogy ..jobb szegénynek hogy így történt, ...a mi esetünkben bizony helytálló volt. Amikor vége lett mindennek, és elaludt: kisimult lett az arca, a szája egy kedves csík lett, ..mintha azt üzenné, hogy ..hát ennyi? ..eddig volt csak? ..akkor elmegyek. Tudtam, hogy ez fog következni, mégis, amikor megtörtént, az egy döbbenetes érzés volt, azonnal vissza akartam kapni, tévedés tötént tán. Még egy kicsit az enyém maradhatott, aztán eltüntették. A lányok gondoskodtak róla, hogy az álmaim, a váram ne döljön össze, a hivatalos részt nem engedték látni. Drága gyerekeim.
Ennyi volt - most - mialatt írok - ég a gyertyám egy tányérban, ..csináltam a kandallón emlék polcot, ott van a telefonja, ..hmmm a régi bérlete, az imakönyv, egy jó pár ajándék illat-szappan, tengerparton gyűjtött szép kagylók és kövek, egy gáz-öngyújtója. Felhívtam egy régi munkatárs-barátnőjét, aki vállalta hogy szól a régi baráti körében élőknek - majd tán eljönnek a végső búcsújára. Kevés számú rokonságunk lesz csak, az idősek megfogyatkoztak, a fiatalok jönnek is nem is, mert még munkaidőben lesz. Utána v. nálunk, v. R.-éknál (csak mi) eszünk akármit és kicsit beszélgetünk.( Ezaz egész kicsit hosszúra és zavarosra sikeredett, elnézést.Ja, még: .. Emlékszem : írta talán Ilike? ..hogy e-mailt küldött. Sajnos semmi nem jött, mert a postám megtelt biztos. Megnézem majd, hátha emiatt a spamba került. )
Szertettel írta: Borsévi és még egyszer köszönöm a sok üzenetet és támogatást.
Esik az eső, lehet hogy ezt éreztem? Pedig a jobban bíztam.
Veszek be valami gyogyót.
Jó éjszakát.
Fárasztó, hosszú útjuk lesz, de biztosan megéri a sok élményért.
Azért ne izguld agyon magad.
Estére megfájdult a fejem és a vállam, talán jön a jó idő.
Egy kisfilm a koreaiakról
Nem látom, hogy kattintós lenne.
Nagyon kíváncsi leszek Barbara élmény beszámolójához Braziliából.
http://youtu.be/ACZNId3EI6U
remélem bejön.
Hamarosan indul tovább a Sao Paulói járattal.
Majd reggel jelentkezik újra.
Elköszönök .....jó éjszakát Mindenkinek!
A nap még azért süt, de az előbb bekapkodtam a ruhákat.
Ebéd után kint voltam a kertben.
Olyan csipős legyek voltak, ilyenkor azt szokták mondani, eső lesz.
Még lehet, hogy lesz.
A vihar kidöntötte a szomszéd felől a kerítést, azt próbáltam visszaállítani.
Sikerült is az én "módszeremmel".
Eldöntötte a cirkot, amit vetettem. Diszítőnek szánom majd a koszorúkba.
Virágokat is elborította.
Eltettem az uborkát.
Közben nagy szünet volt, itt hagytam a gépet az irománnyal.
"Óh ne mondjátok azt, hogy a
Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az
Ember."
/Babits Mihály/
Mi is mindig így vásárolunk könyvet, szerencsére egész közel van hozzánk Alexandra üzlet.
Kedves vagy, hogy részvéttel vagy Borsika iránt. Köszönjük. Igen, itt vagyunk, és ha szüksége van ránk, jelentkezik.
Bors Evinek reszvetem, Veram ird meg lsz. a Menedekbe
Azért velem üzen, mert nem otthonról ír, és nagyon nehezen kezeli a pici telefont.
Türelmesen ki kell várnunk az időt.
El kellene indulnom valamerre....de megint jön a felhő.
A halál és az élet együtt él bennünk, minden másodpercben újra és újra megharcolva az uralomért, és ha az élet veszít, a testünk cserbenhagy bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy nyom nélkül eltűnünk.
Mindenki, aki valaha ezen a világon élt, nyomot hagyott benne, és bár testét sírba viszi, tudását és szellemiségét megőrzi az utódai számára.
Sam Revell
Judit vagyok a 60/70-es topikbol. Veronika irta a szomoru hirt.
Oszinte reszvetemet fejezem ki.
Idonkent szoktalak benneteket olvasni, igy tudom, hogy ferjed egy ideje nagyon beteg volt es emberfeletti erovel gondoztatok, apoltatok otthon.
Sajnos a betegseg gyozott.
Lehet konnyu mondani, hogy nyugodj meg, O mar megnyugodott, neki mar nem faj semmi.
Szereto csaladod van, veluk egyutt konnyebb lesz atveszelni az elkovetkezendo idoszakot. Ezenkivul itt vannak a topikos barataid is, akik szinten sokat fognak segiteni Neked.
Szeretettel gondolok Rad
Most már befizettük az árát, a bónuszt sokáig fel lehet használni, majd csak eljutunk. Az egészben az a csel, hogy ezt az árat csak hétköznap lehet igénybe venni. Laci szerint jobb is, nincs akkora forgalom az utakon.
Még a fényképezőmbe is kell elemet venni, néhány képet illő csinálnom. Bár talán már senkinek sem lesz újdonság, de a különlegessége az lesz, hogy én csináltam.
Sajnos...vagy így van jól? Az élet megy tovább....valami elmúlt...valami új kezdődik. Nagyon nehéz időszak...és az ember nem tudja, hogy fogja meg a vigasz végét!
Kell-e a vígasz? Azt hiszem a szó, a mi szavunk, nem hoz enyhülést...a gon dolat, hogy ott vagyunk, és várunk...várunk arra, hogy újra közénk jöjjön, akár pár pillanatra is...erre várok.