Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A csábító naplója
Létrehozva: 2002. július 28. 11:02
Ket, altalam fontosnak tartott gondolatot szeretnek megvitatni Veletek. Az elso: mikent csabulunk el, milyen osi es ujabb praktikak aldozatai vagyunk, amikor valaki ugy dont, "megszerez" bennunket. Milyen a jo csabito? Masreszt megkiserelhetjuk leirni az elcsabulas anatomiajat, mi adja a pillanat varazsat, mit erzunk ott es akkor, lehetnek-e elvarasaink. Vajon "kivesezhetunk" ilyen intim momentumot? Hat akkor. . .
ateizmus
(nem iszom teát)
asztalon dzsinn-tonik, ő
szolgál hajnalig, s megváltás-
konyak üdvözít, míg olajjal
felkent hal-fasírt serpenyő
poklában serceg, s telnek
(míg ürül a pohár orálról orálra)
óráról órára a percek,
keresztrejtvénybe feszített
szavak töltik ki a folyékony
estét, s rackával törlöm épp
rackajuh betű-testét: üres
kocka-urnákban hangok hamvai.
és írok nagy ót, kis ít, isten-
mintájú kezem teremt-semmisít.
istenem, mindjárt hat óra.
amúgy, rád, mindenhatóra
gondolok: bármit el tudsz
képzelni? engem is?
elképzelhetetlen. és mégis,
ha igen, miért nem szebben?
ők, én, mi: gázolunk sarunkban,
persze a saját elnyűtt sarunkban.
szefárdok, askenázik leköpnek
majd ezért (lelkem nyálban ázik):
te, isten, kiben nem hiszek,
eltiporsz, meglehet, mint
lusta porszemet, de előtte
még amúgy woody allenesen
tagadok mindent, kellem-
ellenesen, s bár ha rendeztek
földi karnevált, s énem közülük
kivált kivált, és noha tagadok
mindent, mit mások szeretnek:
nem vagyok, nem vagyok eretnek.
isten, már többször tetten értelek,
de nem értelek. kenyér, bor:
kaján vigyor, mosolygok rajtad,
mint menzai kaján, s nem
várok szabódva már angyal-
mesteredre, égi szabódra,
cikcakk-ollóval csipkézzen:
a vér átütne a gézen.
parázna lelkem tán levetkőzne
előtted, ha nem parázna,
és ha egyáltalán megjelennél,
hal-fasírtomból velem pertut
ennél, kecsapos palackból
finom malaszt cseppenne, és itt
van a dzsinn is a tonikkal, isten,
gyere, el ne halaszd,
isten, nézd: a felhő lehúzott sliccel
az aszfaltra ábrákat skiccel,
s míg mennydörgés-szózatod
transzverzálisan elér, még süssem
ki ezt a fasírtot is, vagy
megváltasz most, az istenér’?
Nem csábító, de Szilveszter előtt azt hiszem aktuális
Félix Falzari: Beteljesülés
Mit mondhatnék, te drága?
Szép reggelt és napot mindenkinek. Lazítsatok egy kicsit végre!Elnémít az öröm,
ha rám nézel: a számra
egyetlen szó se jön.
A lényedből ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már!
De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet!
Akkor hallgassátok az új év receptjét!
Végy tizenkét hónapot!
Tisztítsd meg minden irigységtől,
keserűségtől, fösvénységtől
és nagyképűségtől,
Majd mindegyiket tördeld fel
harminc vagy harmincegy részre
Ez a mennyiség elég lesz egy évre.
Minden napot egyenként készíts el,
egy rész munkából,
két rész derüből és humorból,
Tegyél bele három púpozott evőkanál
optimizmust,
Egy káváskanál megértést,
Egy szem iróniát és
Egy csipetnyi tapintatot.
Majd öntsd nyakon az egészet sok-sok
szeretettel.
Díszitésként permetezd meg egy kis
figyelemmel.
És szervírozd minden nap mosollyal.
K. E. Geothe
Van, hogy a hozzászólásban igen, de átjönni rendesen jön át.
Halliho!
A vamosokkal szemeztem volna, de annyira pimaszul fiatalok, meg aztan, nehogy azt higgyek csempeszek valamit...
(Ez az abra regen kacago fej volt, most csak egy X, nalatok is?)
ÁLMOMBAN ENYÉM VAGY
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
(József Attila)
Kereslek
Mikor Elbúcsúzom Tőled
Attól félek elveszel
És aggódó, hívó szómra
Csak az emléked felel.
Hogyha egyszer nem talállak
Messzi útra indulok
Amíg szívem meg nem hallja
Csendes szavad: "Itt vagyok".
Keresnélek hegyek bércén
Hol az örök hó honol
S a szikrázó fehérségből
Csak a visszhang válaszol.
Kutatnálak vad tengeren
Lenn a mélyben valahol
Hol a víznek sötétjéből
Csak a mélység csendje szól.
Láttalak a puszta mélyén
Rám vártál ott egyedül
Csak a délibáb csapott be
S lépted messze elkerül.
Hangod hív a kéklő égből
Lágyan csengőn, szeliden
Csak a szellő játszott
A fákon, mint hangszeren.
Kérdezném a kelő napot
Nem futott itt valaki?
Harmat-vízben megmaradtak
Könnyű lépted nyomai.
Faggatnám a déli szelet
Csendes lépted merre járt?
Porba vesző utad végén,
Frissitővel vaj ki várt?
Mesélnék az esőcseppnek
Mely felőled érkezett
Könnyedtől sós, vagy a tenger
Küldött egy üzenetet?
Vagy mesélne Rólad - nékem
Éppen úsztál, amikor
Elküldted a messzi útra
Rámtaláljon valahol.
Ha a világ minden kincsét
Kínálnák fel helyetted
Reményt soha fel nem adva
Téged tovább kereslek.
Napnak fénye elvakíthat
De meglátom arcodat
Két szemednek ragyogása
Mutatja az utamat
Döröghetne ezer ágyú
S száz hangszóró szüntelen
Nevetésed halk kacaját
Nem téveszti el fülem.
Ha a máma erre járna
Elküldeném a tegnapért
Hisz tegnap ég rámtaláltál
S csókot adtam csókodért.
Az se baj, ha erre jőve
Elhozná a holnapot
Láthatnám, hogy veled vagyok
és örömet adhatok.
Ezért hát én nem búcsúzom
Így nem veszhetsz el, kedvesem
Veled vagyok - Veled leszek
Hisz tiéd az életem.
Költő ismeretlen, lelőhely a net.
A remény
Valaha kislányként éltem az életem
Ezernyi öröm, ezernyi félelem ..
Örömöm elszállt, elvitte anyám
Félelmem maradt, s maradt az apám ..
Valaha lakásunk otthon volt nekem
Volt kicsi ágyam, vizem és kenyerem
Mára otthonom emlék lett csupán
S maradt a vágyam, nyugalom után ..
Valaha játszottam, játék az élet
Te szeretsz engem, s szeretlek Téged ..
De te csak játszottál, s hatost dobtál ..
A játékból kiszállva, egyedül hagytál ..
Valaha naivan, szívemből hittem
Ha elbukok végleg, megsegít Isten
Istenem megvakult? másfele tekint?
Egyedül maradtam, egyedül megint ..
Valaha tanultam, a tudásra vágyva
A tudástól jobbat, új utat várva ..
Diplomát szerzek, de vajon minek?
Egyből megyek munkanélkülinek ..
Valaha ittam, az esőnek vízéből
Azt hittem, kaptam az élet ízéből ..
Tegnap is ittam, szőlőnek híg levét
Hiába várva nyugtató feledést ..
Valaha táncoltam, kacagva forogtam
Pataknak vízében hableányt játszottam
Lábam már nehéz, testem is fáradt
Táncodat, patak, egyedül járjad ..
Valaha éltem! most már csak halok ..
Életet színlelek, pedig csak vagyok ..
Elveszett szerelmem, elveszett hitem,
Úgy érzem, immár reményem sincsen ..
Ledobom magamról láncom, bilincsem
Megszerzem magamnak, megszerzem kincsem!
Nem kérek sokat, csendben kiáltok
Reményem vissza, vissza adjátok!
Lelőhely a szokáso: net!
Szép reggelt kívánok mindenkinek!
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
József Attila
Csak nézz körül és nekifutsz majd egynek.
Nyitott szemekkel járj!!!!!
Könnyű Neked kineveztni a másikat, a szegény embert lányát!
Off: Apám szent este lett volna 100 éves. Ittunk az egészségére, gondoltunk Rá.
Neeeeeeemmmmmm!!!!!!!
Magánnyugdíj bevallásokat adtam fel.
Házassági hirdetés????
Hol hordet ma egy pasi?
Pontosan ez volt, de 3000 felett ki nem kér már számlát. Kénytelen vagyok.
Még az ajtóból kifelé menet is visszaköszönt, annyira hálás volt
Ez remek csábítás volt.
Engemet is ráz a hideg főleg ha még számlát is kér és "lelassult "
a felvevő.
Újévi jó receptet kérek szépen én is.
Postán ma ahelyett, hogy csábítottam volna, hát átküldtem a másik sorba egy pasit, amiért nagyon hálás volt, miután megmutattam a levél mennyiséget, amit feladtam
