Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem bizony, nem lehetetlen.
"Nehéz úgy élni a társadalom szabályai szerint,hogy közben az Igazi Önvalónk is ott munkáljon az érzelmeinkben és tetteinkben."
Hát azt azért nem mondanám, hogy társadalmi szabályok szabályozzák azt, aki önmegvalósítani akar.
Én igyekszem a kifogások helyett a valóságot figyelni a saját életemben.
Ezek nagyon szép gondolatok Osho-tól.
De azért a mai világban,igen nehéz elengedni/eldobni "álarcunkat" vagyis inkább mégis úgy fogalmaznék,hogy Önmagunk lenni nehéz...iskolába járatnak minket...na ez az igazi letörése az Önvalónknak.
Mikor elfelejtjük kik is vagyunk mi,mert meg kell felelni a társadalom elvárásainak.
Aki pedig kicsit is kirí-e tömegből azt különcnek vagy bolondnak,vagy nehezen kezelhetőnek tartják gyerekként.
Később felnőttként,aki Önmaga tud lenni egy icipicit is, csodálkozva néznek rá.
Hogy mit csinál ez?Normális?
Hasonlókat gondolnak...majd ha elér valamit az életben,mind materiális területen, mind lelkiségben, akkor pedig irigykednek rá.
De persze ez vajmi keveset érdekli azt az embert aki Önmaga mer lenni
Nehéz úgy élni a társadalom szabályai szerint,hogy közben az Igazi Önvalónk is ott munkáljon az érzelmeinkben és tetteinkben.
Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelked. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé már nem leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, de az álarc soha. Az álarcod felett eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más."
Osho
"Miért vonzódsz annyira a formához?Miért nem a valóságot keresed?
Aki Igazi Énjét keresi,aki az önismeretre vágyik,az inkább széttöri a tükröket,folyamatosan próbál megszabadulni tőlük.
Nem mosolyog csak azért,mert valaki ránézett és ő úgy gondolja,hogy egy mosoly jó benyomást kelthet.
Ő csak akkor mosolyog,amikor valóban úgy érzi.A mosolya valódi,nem függ másoktól,nem függ a "közönségtől".Ő csak éli saját életét,és nem próbálja meggyőzni a közönséget semmiről önmagát illetően.
Ne feledd:azok az emberek,akik túlságosan el vannak foglalva mások meggyőződésével,üres emberek,belül konganak.
Nincs bennük semmi eredeti,semmi valódi.Máskülönben eltűnne belőlük a vágy arra,hogy másokat meggyőzzenek.
Ha boldog vagy,akkor boldog vagy és kész.
Nem gondolsz arra,hogy ennek mások szemében is tükröződnie kellene.
Nincs szükséged visszaigazolásra,nem gyűjtögeted a véleményeket."
(Osho)
- becsuksz minden ablakot, becsuksz minden ajtót -, hamarosan áporodottá válik
(Osho)
"A bolond élete mindig az "enyém", az "én" körül forog: az én nemzetem, az én vallásom, az én fajtám, az én értékeim, az én kincseim, az én gyerekeim, az én szüleim... csak az én és az enyém világában él. Pedig egyedül érkezett, és egyedül is fog távozni ebből a világból; Senki nem hoz magával semmit, amikor megszületik, és senki nem visz magával semmit, amikor eltávozik. Egyedül üres kézzel jövünk, és ugyanígy is távozunk. A bölcs tudja ezt, ezért ő semmire sem mondja, hogy az "enyém". A bölcs használja a dolgokat, de nem birtokolja őket. A használat az teljesen rendben van - használj a világon mindent, mert azok érted vannak. A világ Isten ajándéka - használd, de ne birtokold. Amint birtokolni kezdesz valamit, többé nem tudod használni - attól kezdve ő használ téged. Amint birtokolni kezdesz, valójában te leszel az, akit birtokolnak; rabszolga lesz belőled. Már maga a birtoklás gondolata is ostoba dolog. Hogy birtokolhatnál bármit is? Még saját lényed sincs a birtokodban - pedig mi más lehetne valóban a tiéd? Még önmagad felett sincs hatalmad."
Osho
Nagyon kedves vagy, hogy ennyi energiát fektettél a hsz-odba, de nekem nem volt semmi célom azzal, hogy betettem egy idézett részt.
Pontosabban csak annyi, hogy aki gondolja, az elmélkedjen rajta, de semmiképpen nem gondoltam vitatémának.
Ahogy beszélsz, úgy vélem, te nagyon ismerős vagy a buddhista nézetekben, de én nem, így nincs is szándékomban erről saját véleménnyel előállni.
Illetve van saját véleményem, de az egy egészen másfajta út terméke, viszont nagyon közeli a buddhista gondolatmenethez egészen addig, amíg csupán a földi életet figyeli.
"történet Buddháról, aki azért nem ment be a mennybe vezető kapun, mert ő úgy gondolta, hogy meg kell várni a a többieket, akik lemaradtak"
Ezt néha félreértik. Válaszodból nem derül ki pontosabban hogyan is érted. Legfeljebb csak úgy kibővítettem kicsit.
Aki eléri a teljes megvilágosodást az meg is van világosodva. Nem csak tapasztal valamit amihez hozzájuttat másokat, és csak együtt mennek be. Amit mondtál azt néha úgy értik, hogy csak mindenki tud megvilágosodni együtt és egy törekvő nem. Ha esetleg így érted az téves. Az hogy Buddha nem mehet be egyedül a nirvánába téves, ha így szó szerint vesszük. Buddha sosem mozdul ki a nirvánából, ha megszületik is csak kibocsájt egy születést. Képes megszületni 1000 testben is egyszerre. Együttérzésből tartja a kapcsolatot a szamszára beli lényekkel. Ez hogy bement e vagy nem azon a "kapun" nagyon kettős dolog. Ami őt illeti bement, ami segítő ittartózkodását illeti itt van. Nem ment be olyan értelemben, hogy nem választotta le a szamszára lényeit a nirvánáról. Választhatta volna hogy csak élvezi a nirvánát és kész. A "kapu" kifejezés nagyon megtévesztő.
315. "A tantra azt mondja, tulajdonképpen senki sem képes a megvilágosodásra egyedül. Mi egymás elemei, egymás részei vagyunk. Együtt alkotjuk a mindenséget." Mindenkinek van saját Buddhatermészete és egyek is vagyunk. Mindekettő igaz egyszerre.
Kérdés: Osho, ki vagy te?
Válasz: Csak egy tükör - nem több, és nem kevesebb. Ha közel jössz hozzám, olyannak láthatod az arcod, amilyen az valójában. Sokakra csúf ábrázat néz vissza, ezért megharagszanak rám. Azt hiszik, hogy az a csúnyaság hozzám tartozik. Sokan viszont gyönyörű arcot látnak; ők teljesen belém habarodnak. Azt gondolják, az a szépség belőlem sugárzik. Mindnyájan tévednek.
Aztán egy leírás egy újságíróról, aki éppen egy véleménnyel teli cikket írt róla, majd a lezárás Osho részéről.
Ám ha látná a lényeget... azt, hogy voltaképpen egy tükörrel néz szembe, és amit lát, az nem más, mint saját benső konfliktusa múltja és jövője, tudatos és tudatalatti része, értelme és tudata, jelleme és valója között... De ő valószínűleg erről mit sem sejt. Azt hiszi, rólam gondolkodik - pedig egyszerűen csak saját magát szemléli.
Osho beszédeiből egy részlet.
Az jó
Csak az ember hajlamos elfelejtkezni ezekről a percekről,pillanatokról sokszor,ebben a rohanó világban amiben élünk.
:)
éreztem ,és kívánom adassék meg mindenkinek :)
1. Nem en vagyok felhaborodva, hanem te. Neked van bajod masokkal, nem nekem.
2. Egy szoval sem allitottam, hogy a jatekszerem lennel. Mibol gondolod ezt? Mert reagalok rad?
3. Honnan veszed ezt a magasabbrebdusegi hulyeseget? Te vagy az, aki lathatoan nem turi, hogy masnak is legyen egy dologhoz hozzaszolasa. Meg ha az nem is idezet formajaban tortenik. Lepj mar ki az onzoseged aurajabol es hagyd a beszologatasokat.
4. En senkit nem tamadok, Ildanak pl. igy az eteren keresztul is pozitiv auraja van, kedves, kiegyensulyozott embernek tunik.
5. Egy szoval sem emlitettem, hogy az idezgetest miattam kezdted el.
6. A dolgok tobbsege, amiket irok, szinten Osho-tol vannak. Csak neha nem teszek idezojeleket.
7. En pl. elnezest kertem azert, ha valaki ugy gondolta, hogy megbantottam volna. Legyszi: olvasd mar el a reakciodat.
8. Te mit latsz a sajat tukrodben?
Biztosan éreztél már olyat,hogy ülsz a fák között a kertben,vagy egy parkban egyedül, és úgy érzed határtalanul könnyű vagy és boldog.
És úgy érzed-e gondtalanságod annyira örömteli,hogy szinte eggyé válsz a körülötted lévő fákkal,bokrokkal,virágokkal... ekkor üres az elme,és ekkor lehet Igazi Benső Lényével egységben az ember.
A félreértések kedvéért ez magamnak is szól,és mindenkinek aki olvassa...
Bizony sokszor milyen nehéz nem ugyanabba a "lyukas zokniba" lépni.
Itt találtam ezt az idézetet Oshotól:
"Hibázz annyit, amennyit csak lehet és közben egyetlen dologra figyelj, ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. És fejlődni fogsz!"
Itt arról volt szó,hogy azt írtad,hogy ha nem megyünk el XY személyekhez,akkor csak elméletben leszünk képesek megérteni Oshót, és az egész lelkiséget amit ő képvisel.
Vagyis akkor csak elméleti emberek leszünk...
A saját lelkemhez csak úgy kerülhetek közelebb,ha elmegyek a javasolt személyekhez?
Én nem igy vélem.
Persze biztosan lehet ez segítség,de igazából Magunkban a Lényünkben kell keresni Önmagunkat.
A meditációt sem éli meg/át senki sem helyettünk...rávezethet,tanácsot adhat (ami jó is),de a megéléseket mindennkinek magának kell megtapasztalnia.
Ráadásul mindenki más és más lélek és szellem.... van kinek azonnal sikerül az elméjét kiürítenie (pl,nekem ami számomra csak utólag volt meglepő,mikor másoktól hallottam,hogy ez mennyire nehéz) és van kinek évek alatt.
De kis cseppecskék lévén a nagy kozmoszban minden cseppnek önállónak kell lennie,legalábbis itt a jelenben
Meditációban élhetjük meg azt a csodát,hogy Egységes Egésznek érezzük magunkat a Mindennel.
E képhez még ezt hozzátenném:
Ez a természetben sétáló alak arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szépséget az élet egyszerű, hétköznapi dolgaiban találhatjuk meg. Mi olyan könnyen megszokottnak vesszük ezt a csodálatos világot, amiben élünk. A ház takarítása, a kert gondozása, vagy épp egy vacsora elkészítése... a leghétköznapibb dolgok mind szentséggé válnak, ha teljes lényeddel, szeretettel, és csak önmagukért teszed őket, az elismerés és a jutalom gondolata nélkül.
Most egy olyan időszakkal nézel szembe, amikor ez a könnyed, természetes és teljesen hétköznapi hozzáállás sokkal nagyobb eredményeket hozhat számodra, mintha bármi módon nagyszerűségedet, különlegességedet vagy rendkívüli eszedet akarnád fitogtatni. Ne akarj elkábítani senkit magad körül rendkívüli és egyedülálló képességeiddel. A legkülönlegesebb ajándék, amit most felajánlhatsz az, ha könnyedén és egyszerűen veszed a dolgokat, egyszerre mindig csak egy lépést téve haladsz az úton.