Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megőrjít az anyós!!!
Létrehozva: 2004. szeptember 20. 14:08
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
hadd reagáljak 1-2 hozzászólásra:
"szoval lanyok igy nem lehet ahogy leirjatok. . . . nehogy azt mondjatok hogy ti vagytok a tokely" és "Ennyi gyűlölködő, méregokádó, mindenben rosszat sejtő nőt egyrakáson még nem láttam! Ti még azt is "halljátok", amit anyósotok gondol. A szárnyatokat ma már fésültétek? A glóriátokat szidoloztátok fürdés után?"
Ez a topik itt arról szól, hogy az ember kipanaszkodhatja magát az anyóstól kapott sérelmek miatt. Soha egyetlen szóval nem mondtam, hogy én olyan tökéletes lennék, sőt elismerem, hogy az én hibám meg az, hogy nem tudom kezelni a kialakult helyzetet és nem tudok változtatni rajta. Illetve nem tudtam, mert ahogy írtam, amikor már beteg lettem az állandó konfliktus miatt, a férjem is rájött, hogy nem működhet úgy tovább a dolog, hogy mindig én nyeljek.
"És a férjetek anyósa? Kérdeztétek már a párjaitokat, ők milyen véleménnyel vannak a TI édesanyátokról?"
Igen, szoktunk róla beszélni. Sőt, amikor tudom, hogy a szüleim valami olyat tesznek, amire a férjem érzékeny, akkor hazafelé négyszemközt elnézést kérek tőle, hogy ne haragudjon anyámékra. Apróbb udvariatlanságokról van szó, pl hogy a szavába vágnak beszélgetéskor, ilyesmi. De soha egyik szülőm sem ugrott még úgy neki a férjemnek, mint anyósom nekem, az esküvő előtt, hogy elmondott mindennek, hogy azt beszélik a gyárban, hogy én nem is vagyok már szűz, hogy merek így férjhez menni (mintha ezt a témát pont a gyári munkásasszonyokkal - az ismerőseivel beszélném meg), és reméli, hogy ezek után nem lesz pofám fehér ruhát felvenni az esküvőre. És, hogy benne vagyok már a korban (27 voltam, amikor összeházasodtunk), eddig biztos nem kellettem senkinek, csak az ő fia ilyen szerencsétlen, hogy elvesz engem.
"Mit gondolnak a gyerekeitek, amikor fröcsögő hangon utáljátok a nagyszüleiket?" "és arra meg fel sem merem hivni a figyelmet hogy ha a gyerekeitek latjak hogy hogyan viselkedtek az idosebbekkel, hogy beszeltek roluk akkor azt meg fogjak tanulni hogy ugy kell. . . . . es rajtatok fogjak majd kello idoben es eletkorban kiprobalni. . . . . majd meglatjatok hogy milyen termekeny talajra hull a szo es mi fog kikelni belole. . . "
Ahogy az eddigi hozzászólásaimban elmondtam, a férjem előtt nem szidom az édesanyját. Nekünk nincsenek közös gyerekeink, de az előző házasságából vannak. Én vagyok az, aki felhívom a férjem figyelmét, hogy a gyerekek már régen voltak anyósomat meglátogatni, szóljon, hogy jöjjenek el hozzá. Anyósom születés- vagy névnapja előtt én szólok a férjemnek, hogy ne felejtse el emlékeztetni a gyerekeit, hogy jöjjenek a nagymamát köszönteni. De azért ne haragudjatok már meg, ha ennyi összeszorított foggal történő tűrés után az ember szeretné magát kipanaszkodni valahol, akár ezen a fórumon. folyt. köv.
Na, most már tényleg jó éjszakát! Megyek barangolni a neten.
Tudod, az a baj ezekkel a topikokkal, hogy egy idő után elkezdi gerjeszteni az indulatokat mindkét félben. Ti, menyek, egymást hergelitek fel. Az "ellentábor" pedig egy ideig nyel és hallgat. És amikor véleményt mer nyilvánítani, jobb ha rögtön védősisakkal lép be, mert amit kap. . . . . . .
Mindig is nehéz volt több generációnak egymás nézetét, véleményét tolerálni. Ma pedig, ebben a felpörgetett élettempóban még az is ideges lesz, akinek szinte semmi oka nincs rá.
Szóval: csigavér!
Nem tapintottál elevenemre, egyszerűen csak nagyon kommunikatív vagyok. :) Ja, és elég hamar leírom a véleményem. Ennyi.
Szoktam zenét hallgatni, igen, bizony. Állandóan. Sőt, rengeteget olvasok. Lehet, hogy meglepő. :)
Neked is jó éjszakát!
Ha pedig nem olvastam volna el az írásokat, hogy tudnék bármit is hozzászólni? Nem kell olyan kis méregzsáknak lenni, magadnak teszel vele rosszat.
Egyébként a 3 válaszból azt látom, az elevenedre tapintottam.
Olvass inkább valami szép Könyvet, hallgass egy jó zenét. Nem tudom, internetes rádiód van e? Nagyon szép zenéket lehet ott hallgatni.
Vagy gyújts meg egy illatos füstölőt, igyál egy jó teát ( a te idegállapotodban a citromfű teát javaslom, az nyugtat )
Szép álmokat, jó éjszakát!
Irigyellek, hogy kényeztetheted a férjedet. :)))
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Az én Kedvesem édesanyjánál még egy jéghegy is kedvesebb, mert az legalább nem bánt szóval.
Ha néked nem tetszik, amiket mi itt írunk, miért olvasod el???
Miért kelsz egy olyan - több olyan - ember védelmére, akik - mivel gondolom, érintett vagy - egyáltalán nem biztos, hogy esetleg olyan jó anyósok, amilyennek Te képzeled magad?
Honnan gondolod, hogy alaptalanok, amiket írunk?
Miért nem hagyod békén azt, aki simán leírja, ami bántja?
Ha nem tudsz építőjelleggel hozzászólni, miért teszed egyáltalán?
Megint egy okoska. . .
Tündér, jobbulást, és fel a fejjel!
Megyek, mert az imádott drága férjem 10-re jön haza, terítem az asztalt, melegítem a vacsorát. :-D
Nagyon jó volt kiírni magamból, meg olvasni titeket. Majd benézek még egy kis kölcsönös lelki erősítésre. . .
A problémákat sokkal célszerűbb megbeszélni, mint dajkálgatni egy-egy (esetleg) félreértett mondatot, szándékot.
Próbáljatok kicsit magatokba nézni: ti mindig úgy viselkedtek, hogy semmi kivetni való nincs benne? Mindig türelmesek, kedvesek, figyelmesek vagytok a párotok édesanyjával, a gyerekeitek nagyanyjával?
Megyek is nemsoká' alukálni. :)
Ebben is van párhuzam, mert velem is előfordult, hogy náluk ebédeltem, és az édes-kedves anyuka fagyosságától nem bírtam lenyelni a falatokat, inni sem. Minek következtében aztán olyan torokgyulladásom is lett, ami nyilvánvaló folyománya volt annak, hogy mit éltem át. :(((
Nem tudom, a Kedvesem észrevette-e az összefüggést.
De az biztos, ha valami bajom van, nem megyek hozzájuk gyógyulni. . .
Jó hogy benéztél, neked már a másik anyósos topikon is olyan szimpatikus írásaid voltak! Jó, hogy ilyenek is vannak, mint te, és gratulálok!!!
Most már napok óta jó kis regényeket töltök le és azt olvasom. . . ha kell, meg megyek át hozzájuk bébicsősznek!!))))
Hát ez a legnehezebb, mert a saját anyja mindenkinek szent. Nekem is rosszul esne, ha az enyémet kritizálná a párom, csak az a különbség, hogy én felvállalom az édesanyámmal való konfliktust, ha úgy érzem nagyon belefolyik az életünkbe (de alig van ilyen, mert anyu napi 10-12 órát dolgozik, és nincs is ideje azzal foglalkozni, hogy beleszóljon, meg nem is az a típus). Párom édesanyja már nyugdíjas, sajnos ráér azzal törődni, hogy mi mit, hol, mikor, miért, hogyan csinálunk. Szóval nehéz ügy, nálunk ez odáig fajult, hogy kórházban kötöttem ki, mert fizikai tüneteket okozott a pszichés terhelés. Akkor döbbent rá a férjem, hogy jó úton járunk ahhoz, hogy elveszítsen (pedig a legjobb férj a világon, imádom, csak a világért sem bántaná meg anyucit). Azóta nagyon sok minden változott, és ezzel a "néha kibírom, hogy átmenjünk, amúgy meg nem érdekel" hozzáállással elvagyok, és úgy néz ki, hogy meggyógyultam. De hidd el, azt a sok bántást úgy érzem, soha de soha nem fogom elfelejteni. Persze aztán, ha megváltozna, ha szeretetreméltó lenne, lehet, hogy átértékelném a kapcsolatunkat, de egy 70 éves ember már mitől változna meg?
Az összes házisárkány, tűzokádó, menytutáló, undok anyóst irányítsátok át hozzám, átképzem őket)))))) Mondjuk megtanítom őket pl. netezni, fórumozni, aztán ha szenvedélyükké válik, akkor ne aggódjatok, nem lesz idejük Titeket cseszegetni!!!olyan jól ellesznek itt, hogy ihaj!!!!csak mondjuk ha a nyugdíjból nem telik a szgép, meg az ADSL, annak költségét esetleg cserébe a jóvilágért tán szívesen átvállaljátok????Aztán ezen jótettemért majd az anyagiakban megegyezünk, oké???mert tudjátok, pénz beszél!!!))))
Na jó, csak sajnállak benneteket, komolyan, nem kötözködni akarok ám!!!!
Jó kis nagymama. . .
Karácsonyra átjött a férjem lánya (18 éves). Annyit mondott, hogy kirúgta a barátja. Láttam, hogy nagyon maga alatt van, ezért egyedül is hagytam őt a férjemmel, mert hiába jó a viszony közöttünk, azért mégis lehetnek olyan dolgok, amelyeket nekem nem, csak az apjának akar elmesélni. Fél óra múlva együtt átmentünk anyósomhoz ebédelni. Szegény kislány kisírt szemekkel, alig evett, alig szólt egy szót. Ebéd után mondta a férjem, hogy hazaviszi szegényt. Alig, hogy elindultak, a család többi tagja elkezte őt szapulni, hogy milyen primitív, mert attól, hogy rossz kedve van, még viselkedhettett volna normálisan, csak vágta a pofákat, stb. (A saját nagynénje mondta ezeket. ) Még én védtem, meg, hogy ugyan, szegény nagyon szomorú, meg hogy nézzünk már magunkba, nekünk is szoktak problémáink lenni, és mi sem vagyunk mindig bűbájosak, kedvesek, vidámak olyankor. Anyósom meg beszólt, hogy persze, mert ezek a mai fiatalok, fűvel-fával összeadják magukat, aztán ez a vége. (Ismerem annyira a lányt, hogy nem egy kalandkereső típus, egy éves kapcsolata ért véget. ) Tudod az én nagyanyám biztos átölelt volna és kisírhattam volna magam a vállán, és símogatott volna, és azt mondja, hogy ne sírj, mert nem érdemli meg a könnyeidet, stb, stb. Szóval ezt csak azért mondtam el, hogy ha a saját unokájával ilyen hidegszívű, akkor mit várhatnék én, a "betolakodó" meny.
Pontosan ez az! Nálunk is ez a helyzet. Annyi rosszindulattal néztem már szembe, de soha nem szóltam vissza, sőt, volt hogy már csak egy szelíd nevetéssel tudtam válaszolni. Arra legalább nem reagált semmit, mert mit tudott volna. . .
Én még nem vagyok a Kedvesem felesége. Néha annyira el tudok keseredni az anyós-jelöltem gyűlölködésén, hogy nem látok kiutat. Ilyenkor sajnos a párom issza a levét, mert én próbálom kinyitni a szemét, ami ha lassan is, de megy.
Csak néha elvesztem a türelmem.
Isten ne adja, hogy ennek a nőnek a közelében kelljen élnem. Mert ilyenkor, amikor azt látom, hogy ennyire oktalanul-esztelenül gyűlöl, úgy érzem, soha nem tudom neki ezeket a pillanatokat megbocsátani.
Pedig ismerem magam, meg fogok neki bocsátani.
Na, meg hogy férfiként jelentkezett be. . .
Szóval identitás-zavarunk van, ezért akinek kínja-baja van, abba rúgunk, igaz?
Szóval identitás-zavarunk van, ezért akinek kínja-baja van, abba rúgunk, igaz?
Na csá!
További kellemes fröcskölődést, gyülölködést, ezzel el is tüntem.
Azt hiszem, nem látsz tisztán.
Arról van szó, hogy bizony nagyon sokszor az anyósok képtelenek a fiaik elengedésére, ezért képesek még gyűlölködni is akár évtizedekig.
Ez itt egy fórum, hogy az, aki már alig bírja a helyzetet, kiadhassa, elmesélhesse. Ennyi.
Ha nem értesz minket, nem kell olvasni.
Sajnos egyáltalán nincs igazad.
Úristen !!!!!!!!!!
Vissza is olvassátok a beirásaitokat ?????? Mert ha igen, én a helyetekben elásnám jó mélyen magam szégyenemben. Hát jóval pocsékabban vagytok, mint az egyszerű hárpiák!!!!!!!!!!!
Arra gondoltatok már, hogy egyszer Ti is lesztek anyósok, és a hátatok mögött a menyeitek ugyanilyen ocsmány módon fognak benneteket kibeszélni?