Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megőrjít az anyós!!!
Létrehozva: 2004. szeptember 20. 14:08
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
hadd reagáljak 1-2 hozzászólásra:
"szoval lanyok igy nem lehet ahogy leirjatok. . . . nehogy azt mondjatok hogy ti vagytok a tokely" és "Ennyi gyűlölködő, méregokádó, mindenben rosszat sejtő nőt egyrakáson még nem láttam! Ti még azt is "halljátok", amit anyósotok gondol. A szárnyatokat ma már fésültétek? A glóriátokat szidoloztátok fürdés után?"
Ez a topik itt arról szól, hogy az ember kipanaszkodhatja magát az anyóstól kapott sérelmek miatt. Soha egyetlen szóval nem mondtam, hogy én olyan tökéletes lennék, sőt elismerem, hogy az én hibám meg az, hogy nem tudom kezelni a kialakult helyzetet és nem tudok változtatni rajta. Illetve nem tudtam, mert ahogy írtam, amikor már beteg lettem az állandó konfliktus miatt, a férjem is rájött, hogy nem működhet úgy tovább a dolog, hogy mindig én nyeljek.
"És a férjetek anyósa? Kérdeztétek már a párjaitokat, ők milyen véleménnyel vannak a TI édesanyátokról?"
Igen, szoktunk róla beszélni. Sőt, amikor tudom, hogy a szüleim valami olyat tesznek, amire a férjem érzékeny, akkor hazafelé négyszemközt elnézést kérek tőle, hogy ne haragudjon anyámékra. Apróbb udvariatlanságokról van szó, pl hogy a szavába vágnak beszélgetéskor, ilyesmi. De soha egyik szülőm sem ugrott még úgy neki a férjemnek, mint anyósom nekem, az esküvő előtt, hogy elmondott mindennek, hogy azt beszélik a gyárban, hogy én nem is vagyok már szűz, hogy merek így férjhez menni (mintha ezt a témát pont a gyári munkásasszonyokkal - az ismerőseivel beszélném meg), és reméli, hogy ezek után nem lesz pofám fehér ruhát felvenni az esküvőre. És, hogy benne vagyok már a korban (27 voltam, amikor összeházasodtunk), eddig biztos nem kellettem senkinek, csak az ő fia ilyen szerencsétlen, hogy elvesz engem.
"Mit gondolnak a gyerekeitek, amikor fröcsögő hangon utáljátok a nagyszüleiket?" "és arra meg fel sem merem hivni a figyelmet hogy ha a gyerekeitek latjak hogy hogyan viselkedtek az idosebbekkel, hogy beszeltek roluk akkor azt meg fogjak tanulni hogy ugy kell. . . . . es rajtatok fogjak majd kello idoben es eletkorban kiprobalni. . . . . majd meglatjatok hogy milyen termekeny talajra hull a szo es mi fog kikelni belole. . . "
Ahogy az eddigi hozzászólásaimban elmondtam, a férjem előtt nem szidom az édesanyját. Nekünk nincsenek közös gyerekeink, de az előző házasságából vannak. Én vagyok az, aki felhívom a férjem figyelmét, hogy a gyerekek már régen voltak anyósomat meglátogatni, szóljon, hogy jöjjenek el hozzá. Anyósom születés- vagy névnapja előtt én szólok a férjemnek, hogy ne felejtse el emlékeztetni a gyerekeit, hogy jöjjenek a nagymamát köszönteni. De azért ne haragudjatok már meg, ha ennyi összeszorított foggal történő tűrés után az ember szeretné magát kipanaszkodni valahol, akár ezen a fórumon. folyt. köv.
Na, most már tényleg jó éjszakát! Megyek barangolni a neten.
Tudod, az a baj ezekkel a topikokkal, hogy egy idő után elkezdi gerjeszteni az indulatokat mindkét félben. Ti, menyek, egymást hergelitek fel. Az "ellentábor" pedig egy ideig nyel és hallgat. És amikor véleményt mer nyilvánítani, jobb ha rögtön védősisakkal lép be, mert amit kap. . . . . . .
Mindig is nehéz volt több generációnak egymás nézetét, véleményét tolerálni. Ma pedig, ebben a felpörgetett élettempóban még az is ideges lesz, akinek szinte semmi oka nincs rá.
Szóval: csigavér!
Nem tapintottál elevenemre, egyszerűen csak nagyon kommunikatív vagyok. :) Ja, és elég hamar leírom a véleményem. Ennyi.
Szoktam zenét hallgatni, igen, bizony. Állandóan. Sőt, rengeteget olvasok. Lehet, hogy meglepő. :)
Neked is jó éjszakát!
Ha pedig nem olvastam volna el az írásokat, hogy tudnék bármit is hozzászólni? Nem kell olyan kis méregzsáknak lenni, magadnak teszel vele rosszat.
Egyébként a 3 válaszból azt látom, az elevenedre tapintottam.
Olvass inkább valami szép Könyvet, hallgass egy jó zenét. Nem tudom, internetes rádiód van e? Nagyon szép zenéket lehet ott hallgatni.
Vagy gyújts meg egy illatos füstölőt, igyál egy jó teát ( a te idegállapotodban a citromfű teát javaslom, az nyugtat )
Szép álmokat, jó éjszakát!
Irigyellek, hogy kényeztetheted a férjedet. :)))
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Az én Kedvesem édesanyjánál még egy jéghegy is kedvesebb, mert az legalább nem bánt szóval.
Ha néked nem tetszik, amiket mi itt írunk, miért olvasod el???
Miért kelsz egy olyan - több olyan - ember védelmére, akik - mivel gondolom, érintett vagy - egyáltalán nem biztos, hogy esetleg olyan jó anyósok, amilyennek Te képzeled magad?
Honnan gondolod, hogy alaptalanok, amiket írunk?
Miért nem hagyod békén azt, aki simán leírja, ami bántja?
Ha nem tudsz építőjelleggel hozzászólni, miért teszed egyáltalán?
Megint egy okoska. . .
Tündér, jobbulást, és fel a fejjel!
Megyek, mert az imádott drága férjem 10-re jön haza, terítem az asztalt, melegítem a vacsorát. :-D
Nagyon jó volt kiírni magamból, meg olvasni titeket. Majd benézek még egy kis kölcsönös lelki erősítésre. . .
A problémákat sokkal célszerűbb megbeszélni, mint dajkálgatni egy-egy (esetleg) félreértett mondatot, szándékot.
Próbáljatok kicsit magatokba nézni: ti mindig úgy viselkedtek, hogy semmi kivetni való nincs benne? Mindig türelmesek, kedvesek, figyelmesek vagytok a párotok édesanyjával, a gyerekeitek nagyanyjával?
Megyek is nemsoká' alukálni. :)
Ebben is van párhuzam, mert velem is előfordult, hogy náluk ebédeltem, és az édes-kedves anyuka fagyosságától nem bírtam lenyelni a falatokat, inni sem. Minek következtében aztán olyan torokgyulladásom is lett, ami nyilvánvaló folyománya volt annak, hogy mit éltem át. :(((
Nem tudom, a Kedvesem észrevette-e az összefüggést.
De az biztos, ha valami bajom van, nem megyek hozzájuk gyógyulni. . .
Jó hogy benéztél, neked már a másik anyósos topikon is olyan szimpatikus írásaid voltak! Jó, hogy ilyenek is vannak, mint te, és gratulálok!!!
Most már napok óta jó kis regényeket töltök le és azt olvasom. . . ha kell, meg megyek át hozzájuk bébicsősznek!!))))