Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megőrjít az anyós!!!
Létrehozva: 2004. szeptember 20. 14:08
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Hát ez a legnehezebb, mert a saját anyja mindenkinek szent. Nekem is rosszul esne, ha az enyémet kritizálná a párom, csak az a különbség, hogy én felvállalom az édesanyámmal való konfliktust, ha úgy érzem nagyon belefolyik az életünkbe (de alig van ilyen, mert anyu napi 10-12 órát dolgozik, és nincs is ideje azzal foglalkozni, hogy beleszóljon, meg nem is az a típus). Párom édesanyja már nyugdíjas, sajnos ráér azzal törődni, hogy mi mit, hol, mikor, miért, hogyan csinálunk. Szóval nehéz ügy, nálunk ez odáig fajult, hogy kórházban kötöttem ki, mert fizikai tüneteket okozott a pszichés terhelés. Akkor döbbent rá a férjem, hogy jó úton járunk ahhoz, hogy elveszítsen (pedig a legjobb férj a világon, imádom, csak a világért sem bántaná meg anyucit). Azóta nagyon sok minden változott, és ezzel a "néha kibírom, hogy átmenjünk, amúgy meg nem érdekel" hozzáállással elvagyok, és úgy néz ki, hogy meggyógyultam. De hidd el, azt a sok bántást úgy érzem, soha de soha nem fogom elfelejteni. Persze aztán, ha megváltozna, ha szeretetreméltó lenne, lehet, hogy átértékelném a kapcsolatunkat, de egy 70 éves ember már mitől változna meg?
Az összes házisárkány, tűzokádó, menytutáló, undok anyóst irányítsátok át hozzám, átképzem őket)))))) Mondjuk megtanítom őket pl. netezni, fórumozni, aztán ha szenvedélyükké válik, akkor ne aggódjatok, nem lesz idejük Titeket cseszegetni!!!olyan jól ellesznek itt, hogy ihaj!!!!csak mondjuk ha a nyugdíjból nem telik a szgép, meg az ADSL, annak költségét esetleg cserébe a jóvilágért tán szívesen átvállaljátok????Aztán ezen jótettemért majd az anyagiakban megegyezünk, oké???mert tudjátok, pénz beszél!!!))))
Na jó, csak sajnállak benneteket, komolyan, nem kötözködni akarok ám!!!!
Jó kis nagymama. . .
Karácsonyra átjött a férjem lánya (18 éves). Annyit mondott, hogy kirúgta a barátja. Láttam, hogy nagyon maga alatt van, ezért egyedül is hagytam őt a férjemmel, mert hiába jó a viszony közöttünk, azért mégis lehetnek olyan dolgok, amelyeket nekem nem, csak az apjának akar elmesélni. Fél óra múlva együtt átmentünk anyósomhoz ebédelni. Szegény kislány kisírt szemekkel, alig evett, alig szólt egy szót. Ebéd után mondta a férjem, hogy hazaviszi szegényt. Alig, hogy elindultak, a család többi tagja elkezte őt szapulni, hogy milyen primitív, mert attól, hogy rossz kedve van, még viselkedhettett volna normálisan, csak vágta a pofákat, stb. (A saját nagynénje mondta ezeket. ) Még én védtem, meg, hogy ugyan, szegény nagyon szomorú, meg hogy nézzünk már magunkba, nekünk is szoktak problémáink lenni, és mi sem vagyunk mindig bűbájosak, kedvesek, vidámak olyankor. Anyósom meg beszólt, hogy persze, mert ezek a mai fiatalok, fűvel-fával összeadják magukat, aztán ez a vége. (Ismerem annyira a lányt, hogy nem egy kalandkereső típus, egy éves kapcsolata ért véget. ) Tudod az én nagyanyám biztos átölelt volna és kisírhattam volna magam a vállán, és símogatott volna, és azt mondja, hogy ne sírj, mert nem érdemli meg a könnyeidet, stb, stb. Szóval ezt csak azért mondtam el, hogy ha a saját unokájával ilyen hidegszívű, akkor mit várhatnék én, a "betolakodó" meny.
Pontosan ez az! Nálunk is ez a helyzet. Annyi rosszindulattal néztem már szembe, de soha nem szóltam vissza, sőt, volt hogy már csak egy szelíd nevetéssel tudtam válaszolni. Arra legalább nem reagált semmit, mert mit tudott volna. . .
Én még nem vagyok a Kedvesem felesége. Néha annyira el tudok keseredni az anyós-jelöltem gyűlölködésén, hogy nem látok kiutat. Ilyenkor sajnos a párom issza a levét, mert én próbálom kinyitni a szemét, ami ha lassan is, de megy.
Csak néha elvesztem a türelmem.
Isten ne adja, hogy ennek a nőnek a közelében kelljen élnem. Mert ilyenkor, amikor azt látom, hogy ennyire oktalanul-esztelenül gyűlöl, úgy érzem, soha nem tudom neki ezeket a pillanatokat megbocsátani.
Pedig ismerem magam, meg fogok neki bocsátani.
Na, meg hogy férfiként jelentkezett be. . .
Szóval identitás-zavarunk van, ezért akinek kínja-baja van, abba rúgunk, igaz?
Szóval identitás-zavarunk van, ezért akinek kínja-baja van, abba rúgunk, igaz?
Na csá!
További kellemes fröcskölődést, gyülölködést, ezzel el is tüntem.
Azt hiszem, nem látsz tisztán.
Arról van szó, hogy bizony nagyon sokszor az anyósok képtelenek a fiaik elengedésére, ezért képesek még gyűlölködni is akár évtizedekig.
Ez itt egy fórum, hogy az, aki már alig bírja a helyzetet, kiadhassa, elmesélhesse. Ennyi.
Ha nem értesz minket, nem kell olvasni.
Sajnos egyáltalán nincs igazad.
Úristen !!!!!!!!!!
Vissza is olvassátok a beirásaitokat ?????? Mert ha igen, én a helyetekben elásnám jó mélyen magam szégyenemben. Hát jóval pocsékabban vagytok, mint az egyszerű hárpiák!!!!!!!!!!!
Arra gondoltatok már, hogy egyszer Ti is lesztek anyósok, és a hátatok mögött a menyeitek ugyanilyen ocsmány módon fognak benneteket kibeszélni?