Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolát váltsunk? elsős...
Sziasztok!
Kislányom szeptemberben kezdte az első osztályt. Körzetes iskola,"sima" tantervvel,nem járatom különórára. Kb az első két hét volt jó és azután elkezdődtek a gondok. Reggeli hisztik,hogy nem akar suliba menni,utálja az iskolát. Ez egyre jobban fokozódott,otthon mindig fáradt és agresszív. A suliban "tanügyileg" jól teljesít, csupa piros pont és matrica, de érzem rajta hogy lelkileg nincs rendben. Novemberben egyszer kifakadt,sírt, hogy utál iskolába járni,nagy erőfeszítésébe kerül,hogy délelőtt figyeljen és a napközis tanártól fél,mert mindig kiabál,és nincs egy igazi barátja sem Én ezeket elmondtam férjemnek,családnak,iskolatárs anyukának, de mindenki lehurrog,hogy ez normális,nehezen szokik be
A tanító néni és a napközis tanár is tojik rá nagy ívben,szerintük is csak nehezen szokik be,majd megszokja.
Váltsak iskolát vagy ne? Én egyszerűen nem tartom normálisnak,hogy a gyerek ennyire kivan az iskolakezdéstől.
Nalam ezert nem jatszik a rogton elsore "tanarral szembesites" sem. 7 evesen szerintem ez folosleges "eroproba".
Ha a) en megtalalom a hangot a tanarral, receptivnek erzem, akkor persze mas, es ha latom ertelmet, miert ne ulhetnenk le mindannyian egyutt.
B) ...ha viszont nem erzem ugy, hogy ertjuk egymast, es nyitott a tanar is, akkor minek tennem ki ennek me'g a gyereket is.
Szoval ezert irtam korabban is, amit.
Igen, meg kell tanulni kezelni, de egy 7 évesnek nincs lehetősége kezelni, csak elviselni. Ha velem ordibál valaki, akkor beszüntetem a kommunikációt, és ott hagyom a francba, nem hallgatom. A 7 éves nem állhat fel, és mehet ki.
nem hiszem, hogy elsősen egy tanártól kellene ehhez szokni
a saját kortársaiban is mindig lesz elég ordibáló gyökér
de hogy a szülők beszari szarok az tuti, mert nem basszák ki mit a taknyot az udvarra a gyerekeikkel ordibáló tanárt
ha így van, akkor pláne meg kell tanulnia, hogy kezelje. Mert az élete során rengeteg gyökér emberrel fog találkozni.
Amit irtam, nem zarja ki ezt sem, szerintem...
Szakemberhez is akkor erdemes fordulni, ha mar korbejarta a temat a szulo, es esetleg teljesebb kepe van, nemcsak egy oldalrol latja.
a legtöbb gyerek megszota az ordítozást mert anyja apja is gyökér így a gyökértanár is elfér
ennek a gyereknek, meg lehet életében az első gyökér felnőttel van dolga
Azért azt tegyük hozzá, hogy a tanár "kiabálós", de ez nem borít ki minden gyereket, a többség kezeli/elviseli/ignorálja. Valószínűleg nem is ez az egy tanár az egyetlen probléma, hanem talán sok kicsi apróság juttatta oda ezt a gyereket, hogy utál iskolába járni. Ezért kellene szakember, aki kideríti, és esetleg segít neki abban, hogy kezelje az ilyen helyzeteket.
Jo vagy rossz irany?
Ha anyuka eloszor tajekozodik, hogy pl az osztalybeli szulok hogyan latjak a helyzetet a sajat gyerekunk reven, ha beszel mas csaladtagokkal, ok ereznek-e problemat a kislanynal, ha rakerdez a ket erintett tanarnal, ez miert rossz irany? Ez egy folyamat amugy is, pont erdemes tobb oldalrol kozeliteni, ez egyik a se a szomszedasszony volt, akiket o emlitett.
Ha ugyanazt leirnad, ugyanugy nem ertenem, pedig nem szokott gond lenni a szovegertesemmel, ez a szakmam;-)
Az jo, ha te latod a megoldast! Igy tavcsovel, en tenyleg max elmelkedni, otletelni tudok, mert kicsit sokismeretlenes az egyenlet ahhoz, hogy megmondjam a frankot... roviden es velosen.
Nem azt mondtam, hogy a gyerek nelkul vegig es egyaltalan.
De az is teny, hogy ha a gyerek ott van, foleg egy 6-7 eves, akkor sokkal kevesbe lehet nyiltan beszelni, ill. lehet, de az a gyereknek nem feltetlenul jo. Konkretan arra gondolok, hogy sokkal konnyebb melysegeben beszelni pl szuloi aggodalmakrol, esetleges hatterproblemakrol, ha a gyerek nincs jelen. Pszichologusnal (JO pszichologusnal!) is igy mukodik: eloszor a szulot kerik gyerek nelkuli beszelgetesekre, csak masodjara (vagy harmadjara) ulnek mindannyian ossze, amikor mar egy konszenzus jott letre, es van egy kepe mindket felnek a masikrol, a tortentekrol, stb. (Mi speciel sose jutottunk el ide, mert tenyleg annyira egyuttmukodo volt mindig akarmelyik tanar, ha gonddal-bajjal kozelitettem.)
Nem tudom, konkret ilyen leules, mellyebb atbeszeles kettesben tenyleg megtortent-e topikinditonal,vagy csak esetleg egy gyors kerdes-valasz, rovid eszmecsere, en nem ilyenre gondoltam. Ezt nem fejtette ki eddig.
Hat, ize, nem jol olvastad.
Semmifele statisztikat nem csinalt. Azt irtam, tiniknek szolo pszichologiai teszteket oldott meg, egyik onismereti volt, masik a jovore vonatkozo (pl miben lenne jo, milyen munkaban, amolyan aptitude teszt), a harmadik meg a szulokre iranyult. Ez egy konyv egyebkent, amit annak idejen me'g en vettem vagy 20 eve, es megtetszett neki, oldogatott belole.
Szoval pont nem a magam fenyezeserol szolt, ami nalad a mellekizt hozta, de hagyjuk. Ki mire erzekeny, azt olvas/ert bele.
Semmi vesz, hiszen anyuka ott lesz vedelemnek. Lehet, a tanar nem is tamad.
Ezt én is így gondolom, hozzátéve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a gyereknek ez mekkora "bátorságpróba" leülni szemtől szemben az utált tanárral, de úgy gondolom, hogy ezt meg kell lépni. Szoktunk fiúkkal beszélgetni arról, hogy igen, vannak kellemetlen beszélgetések, de álljanak bele, egyre jobban fog menni.
Náluk ugyan nem ennyire volt kellemetlen a téma, de gyakorlásnak jó volt: Menzán koszosak voltak a tálcák, de egy konyhás mindig rájuk szólt, hogy ne válogassanak. Mondtam nekik, hogy legyenek tökösek és mondják meg neki, hogy majd ha mind tiszta lesz, akkor eszükbe sem jut válogatni. (Ettől függetlenül iskolavezetésnek jeleztem a problémát.)
Ennyi roviden es velosen. Hiaba egyezik meg anyuka meg tanarneni, ha a gyerek ebbol kimarad, szamara ettol semmi sem valtozik. En szeretnem latni szemtol szemben a gyereket meg a tanart. Hogy a tanar hat az igazi ludas, vagy a gyerek szeretne kibujni a kotelezettseg alol. A gyereket egyaltalan nem vadolnam emiatt, hiszen a gondtalan jatszadozasi idoszak utan hirtelen a nyakaba zudult a sok kotelesseg. Ha a 'tanto' a ludas, akkor indulnek melegebb tajakra, ahol szinten ott a kotelesseg es a sok nemszeretem dolog, de talan vidamabban. Talan, ki tudja?
Nem baj, nem irom le meg egyszer, ott van. Nem muszaj mindenkinek mindig mindent ertenie. Ezert nem is latod erre a szitura a megoldast.
Hozzám is közel áll ez a megoldás, hogy ültessük egy asztalhoz az összes felet, és jussunk valamire. Ha nem jutunk semmire, mert nem olyan a fogadókészség, annak is jelzés értéke van. Akkor lépni kell tovább.
Ahogy olvasod, anyuka rossz iranyba ment. Nem a szomszedasszony fogja megoldani ezt a problemat. En nem pocsekolnam az idomet beszelgetesekkel, hanem a gyerekre fokuszalnek. A rokon gyereke biztosan mas.
Nem a gyerekre testalasrol van szo. Orola van szo. El lehet a feje folott beszelni, amint latod, az semmit sem old meg. Sot. TI azt mondta, o mar beszelt ket tanarral is. Hogy kikkel???? Eredmeny??? Semmi. Nem beszelni kell, hanem a problemat de surgosen megoldani. Meg lehet probalni a gyerek problemajat megoldani a gyerek nelkul. Eredmeny? Semmi.
Te man' csak tudod. Aki nem alkalmas tudosnak, az meg ellotyoghet egyeb palyakon anelkul, hogy hulye lenne.
Nem olvastam en ki mast, de o csinalt egy statisztikat a szulokrol, akik ilyenek meg olyanok,de te azert kivetel vagy, majdnem tokeletes. Masreszt nem csoda, hiszen az o anyja vagy. En elhiszem, hogy jo vagy, meg a tokeletesre torekszel, en is azt teszem, gondolom meg sokan masok is. Csak a megjegyzesenek volt valami mellekize, hogy de anya, te azert majdnem tokeletes vagy az en kerdesfelveteseim alapjan. Te gyereked. Az meg egyaltalan nem baj, ha o ilyennek lat teged, valszeg ilyen is vagy.
tegnap volt egy műsorban, hogy elég silány réteg megy tanárnak
de anno is az volt
az osztály fele kábé csak szakmunkásnak volt jó észbenileg
a középiskolába valókból is talán a fele volt alkalmas agyilag műszakipályára, dokinak, jogásznak....
a szerencsétlenebbeket irányították tanárnak
Ezt a hsz-t nem ertem.
Nem tudom, nem is ez volt a lenyeg.
Mindossze annyi, hogy jo erzes, ha egy 14 eves igy latja a szuleit, mert ez pont az egyik legkerdojelesebb korszak ugye gyerek-szulo szempontbol, es nalunk is megvannak a normal tinedzser hullamvolgyek mostanaban, amikor bizony alaposan megkerdojelezodik a szuloi kompetenciank, es jol jott kis onbizalom-erositesnek, hogy azert O igy lat bennunket. Sokszor en nem, egyaltalan. Szoval ennyi akart lenni, lehet mast olvastal ki belole.
Szerintem leirta a TI, hogy mindket tanarral beszelt, elsoben me'g alt. ketto van (delelotti, delutani). En igy ertelmeztem.
Nem gondolom, hogy az egyetlen helyes megoldas az enyem. De tanarkent is az a velemenyem, nemcsak szulokent, kulonosen ilyen kicsi gyerek eseteben, hogy sokkal tobb mindent meg tud ket felnott egymassal beszelni, ha van lehetoseguk eloszor negyszemkozt, amikor szulo is elmondhatja pl az aggodalmat, anelkul, hogy a gyerekre testalna ennek a terhet. Es ahogyan irtam, lehet a kozos, harmas talalkozonak is relevanciaja, de en tovabbra is inkabb folytataskent alkalmaznam.
Ahogy olvasom, az anyuka se varta meg a sokadik jelzest, beszelt tanarokkal, csaladtagokkal egyeztetett, mas szuloket kerdezgetett mar, stb.
Nem, en sem allapitottam meg tavcsovel semmit, csak a leirt tenyeket merlegeltem, es elgondolkodtam, en konkretan mit csinalnek. (Volt valamelyest hasonlo szituacionk is ugye.)