Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolát váltsunk? elsős...
Létrehozva: 2016. december 10. 10:32
Sziasztok!
Kislányom szeptemberben kezdte az első osztályt. Körzetes iskola,"sima" tantervvel,nem járatom különórára. Kb az első két hét volt jó és azután elkezdődtek a gondok. Reggeli hisztik,hogy nem akar suliba menni,utálja az iskolát. Ez egyre jobban fokozódott,otthon mindig fáradt és agresszív. A suliban "tanügyileg" jól teljesít, csupa piros pont és matrica, de érzem rajta hogy lelkileg nincs rendben. Novemberben egyszer kifakadt,sírt, hogy utál iskolába járni,nagy erőfeszítésébe kerül,hogy délelőtt figyeljen és a napközis tanártól fél,mert mindig kiabál,és nincs egy igazi barátja sem 
Én ezeket elmondtam férjemnek,családnak,iskolatárs anyukának, de mindenki lehurrog,hogy ez normális,nehezen szokik be 
A tanító néni és a napközis tanár is tojik rá nagy ívben,szerintük is csak nehezen szokik be,majd megszokja.
Váltsak iskolát vagy ne? Én egyszerűen nem tartom normálisnak,hogy a gyerek ennyire kivan az iskolakezdéstől.
Itt annyiban tevedsz, hogy a kiabalos tanarral szemben pontosan a felos gyereknek boven vannak baratai. Felos? Nem felos, csak megijed ettol a tanartol. Ammegma' milyen jo, hogy anyuka akkor hazavisz. Ez nem megoldas. A problemaval szembe kell nezni. Ha nincs megoldas, akkor viszlat, utilapu, nyulcipo, de nem elobb. Egy elsos kisgyereknek van eppen eleg baja az iskolaban egyebkent is, es ezt nem minden gyerek viseli egyforman.
Remelem, azert akadtak meg rajtad kivul is majdnem idealis szulok.
Hat en egyreszt nem varnam meg a 'sokadik' jelzest, hanem utanajarnek, hogy megis mi a fene megy ott. Az ovoda az egy masik kozosseg volt, ez meg megint egy masik. Ott nem tudom mi volt, csak azt, ami itt van. Lehet, ennek a kislanynak tobb idore van szuksege. Most pl az iskolaban kohogott es nem a napkoziben, ahol a kiabalos van. Akkor te meddig tartanad otthon kohoges miatt? A szulo 3 napot igazolhat. Jo nagy empatia. Ha nekem valaszolsz, meg engem olvasol, akkor lathattad, hogy eppen en javasoltam, hogy beszeljen, de azonnal eppen azzal a tanarral es ne massal, meg hogy menjenek be maris abba a masik, legalabis messzirol jonak kinezo iskolaba es nezzenek szet. Konnyen lehet psziches oka pesze ennek a kohogesnek, ami nyilvanvaloan az iskolaban tortenik csupan. De hogy mi az igazi oka (segitek: meg keptelen volt alkalmazkodni, vagy valoban fel a tanartol, vagy az IGAZI!!! baratok hianya, mert mas, tobb az azert van, vagy anya vigyel haza, mert kohogok), azt tavcsovel mi innen nem allapitjuk meg. Pl milyen jo volt mar hazamenni az iskolabol.
Te nem vitted, attol meg ez az egyetlen helyes megoldas. A gyereknek is ott kell lennie, hiszen orola van szo. En azonnal atlatnam, hogyan viselkedik a nebulom a tanar jelenleteben. Es ha a tanito neni neki mondana meg, hogy neked kislanyom nem kell felned, en a rossz gyerekekre szoktam rakiabalni, aki nem fogad szot. Vagy, ha nekem se lenne szimpatikus a tanar es a gyereken is latnam, hogy kirazza a hideg, akkor boven lenne okom ot elvinni, de azonnal onnan. Masreszt minden nehezseg elol nem futamodhatunk meg, ez is az elet resze. Viszont nem kell beleragadni rohadt helyzetekbe, ez meg a masik. TI mondja, o mar beszelt ket tanarral is, de arra nem valaszolt, hogy azzal az eggyel, aki illetekes, beszelt-e. A problemat nem kikerulni kell, hanem megoldani. Masreszt, az sem megoldas, na jo, kislanyom, kohogsz, akkor nem kell iskolaba menni. De kell. Kotelesseg.
"És miből feltételezzük, hogy a gyereket áldozattá nevelték?"
Hat ezt ne tolem kerdezd... A 33-as hsz-ban lett kifejtve...
Akkor jol ertettem:-)
En is szigoru vagyok egyebkent, es eleg kovetkezetes. Fiam csinalt tavaly nehany tiniknek szolo pszichologiai tesztet, onismeret, egyeb, az egyik a szuloket celozta. Odajott utana hozzam, es mondta, "rad az jott ki a valaszaim alapjan, hogy majdnem idealis".
Mit mondjak, jot tett az onbizalmamnak, mert azert belul sokszor megkerdojelezem magam, es sokszor van lelkiismeretfurdalasom is.
És miből feltételezzük, hogy a gyereket áldozattá nevelték?
Nekem a 3 gyerek 3 teljesen más természet. Ha én nevelném őket ilyenné, vagy olyanná, akkor nem lenne ennyire erős a különbség.
A nagy csendes, visszahúzódó, inkább a lányokkal, és a hasonló fiúkkal barátkozik. Külsőre is visszafogott, sose venne fel feltűnő színű cuccokat.
Középső maga köré gyűjti a kis jómadarakat, és folyamatosan azon jár az esze, milyen viccet lehetne csinálni. Bármikor elmegy iskolába zöld hajjal, és imádja a feltűnő cuccokat.
A kicsi meg elvan a világban boldogan. Akár egyedül, akár haverokkal.
Ez pontosan igy van!
En is ezen gondolkoztam az elobb, hogy pont eleg egy megfelelni vagyo, nem tul extrovertalt gyereknek egy ilyen lefelemlito tipusu nevelo ahhoz, hogy a tarsas kapcsolatokban is visszahuzodjon, komplexusai alakuljanak.
De korabban itt az hangzott el, hogy a szulok neveltek aldozattipussa. Na ezt nem tudom, mert nem ismerem a hatteret, csak azert kerdojelezem meg, mert ha igy lenne, akkor az a gyerek az ovodaban is hozta volna a jeleket...
Én mondjuk olyan téren szigorú vagyok, hogy ha valamit kérek, akkor annak úgy kell lennie, nem bírom a végtelen huza-vonát, cserébe nem kérek baromságokat.
Ezt: "gyerekemet embernek kijaro tisztelettel es szeretettel veszem korul termeszetesen minden eletkorban. Janicsarkepzo helyett iskolat is olyat kerestunk neki, ahol ugyanez az irany, erezhetoen meg is van az eredmenye. :-)
Marmint melyik iranyvonalat?
Igen, mindenutt van olyan tanar, aki nem epp a toppon uzemel, fiamek sulijaban is volt. Le is vonjak a kolkok a maguk kovetkezteteseit, ez is resze a vilagrol valo tanulasuknak.
Viszont ugy erzem, ahol a ket kulcsemberbol az egyiktol fel a gyerek, a masik sem tunik tul empatikusnak, azert ez eleg rossz arany:-(
Szoval itt nem annyira a "minden mas" oke esete.
Én nem ismerem ezt a gyereket, ezért is nem mentem bele abba, hogy a gyerek mit tesz / nem tesz azért, hogy barátai legyenek, de abban teljesen biztos vagyok, hogy pont egy visszahúzódó és lelkiismeretes kisgyereknek igazán nincs arra szüksége, hogy valami erőszakos barom "betörje" meg "életre nevelje" ordibálással.
En nem tudtam egyeterteni az aldozatta nyilvanitassal sem, mert akkor lett volna ilyesminek jele mar az elso kozossegi evekben is. Ha jol ertem, bolcsis es ovis is volt a kislany, ahol semmi ilyen gond nem merult fol, baratkozott, szeretett odajarni.
Ha annyira hatranyos helyzetu lenne a "hulye szulei", neveltetese miatt, ahogyan itt elhangzott, akkor ennek meg kellett volna korabban is nyilvanulnia, nem? Na mindegy.
Tudod, hogy sok mindent Te és én is máshogy csinálunk, de én is ezt az irányvonalat vallom.
(Szerintem nem baj, ha a gyerek tudja, hogy tanárból is van vadbarom, és az ilyenen nincs is tiszetlnivaló. Ha minden más OK, csak egy ilyen van, és megéri, akkor azt mondom, hogy próbáljon eltekinteni tőle, de tisztelni nem kell.)
Azt írta, hogy jelezte a vezetőségnek, akik azt mondták, hogy "Hát igen, XY ilyen". Ebből gondolom, hogy ismert a stílusa.
Katonásdiban sem fogunk egyetérteni, de nem gond.
Ja, en nem ismerem a topikindito hatteret, nem olvasgattam utana, nem is all szandekomban, koszi.
Itelkezni foleg nem szeretnek igy ex-katedra ismeretlen csaladok felett, milyen alapon? (Tudnek meselni, micsoda jelzoket, ertekiteleket kaptam en mar itt a csaladunkrol, he-he...)
A velemenyed termeszetesen tiszteletben tartom, akkor is, ha tolem olyan messze all, mint Mako Jeruzsalemtol. Viszont szerintem ahogy a gyerek nem palma, ugy nem is allat, akit be kellene torni vagy idomitani. Nalad biztosan bevalt ez a hozzaallas, azert javaslod masoknak, en maradok a sajatunknal, ahol a gyerekemet embernek kijaro tisztelettel es szeretettel veszem korul termeszetesen minden eletkorban. Janicsarkepzo helyett iskolat is olyat kerestunk neki, ahol ugyanez az irany, erezhetoen meg is van az eredmenye:-))
Egy mondatod kivételével egyetértek. (Ezzel nagyon nem: Egy gyereket be kell törni, idomítani kell, nem sérülnek lelkileg, képesek az öngyógyításra. )
Láttad, hallottad? Nem. Tehát topic indító úgy adja elő a kiabálást, ahogyan neki megfelel.
Ha a többi szülő nem rohant a rendőrségre, akkor minden bizonnyal csak erősebb hanggal beszél. Egy ordítozós tanár azért csak-csak feltűnne egy csendes iskolában.
Topic indító arról sem adott tudósítást, hogy a tanerő miért ordított. Gondolom nem egyhuzamban ordít, hiszen a hangszálai kiborulnának. Ha a kislány a terem túlsó sarkában áll például, és tanerő többször kérte normál hangerővel hogy üljön le, de kislány fütyül rá, akkor miért ne ordítana? És egyből más a leányzó fekvése.
Könnyen el tudom képzelni hogy a tanár otthon egészen másképp adja elő a sztorikat. Nézőpont kérdése.
Nem ide tartozik, de leírom, nem érdekel ki mit szól. A kölköm elit suliba jár, és óvatosak velük a tanárok. Be se kell menni, néha egy-két telefon elég. 10 év körüli volt, amikor a tanárnője azt mondta hogy szuper a gyerek, jól tanul, csak van egy kicsi probléma. Kérdeztem, mekkora az a kicsi probléma? (tudtam én) Mondta hogy ááá, nem is érdemes beszélni róla. Rákérdeztem, a gyerek rossz? Megkönnyebbült sóhajjal mondta, igen rossz, nagyon rossz. Mondtam neki hogy büntesd meg, vagy kaphat egy pofont valamelyik férfi tanártól. Ennyiben maradtunk. A kölök megedződött, nehezére esett megérteni, hogy tanárt nem fikázunk, nem beszélünk vissza, az órákon figyelni kell, szünetekben pedig lehetőleg életben maradni mindannyiuknak.
Én már csak azt sajnálom, hogy Magyarországon megszűnt a kötelező katonai szolgálat. Küldöm is majd kifelé katonának, ember legyen belőle, ne egy papucs piperkőc, hajlott hátú, göthös nyúvadék.
Olvasd már el a topic indító többi topicjait, hozzászólásait!
Eleve sérült családból indult, a kislány minden bizonnyal túlféltett gyerek, túlérzékeny. Egy 7 éves gyerek, aki maximálisan teljesíti az iskolai tanulmányait, nem önmagának teljesít, hanem amiatt, hogy egy elvárásnak megfeleljen. 7 éves korban ez általában szülői elvárás. Vagy pedig, a gyerek úgy érzi hogy kompenzálnia kellene a túlzott törődést. Egy 7 éves gyerek akkor is ha lány, legyen talpraesett, keresse meg a helyét a közösségben. A vele azonos korú társai nagyon jól radaroznak, megtalálták azt a gyereket, aki mimóza, és őt próbálják kirekeszteni. X számú gyerek megbékélt a kiabálós tanerővel, a többi tanár és szülő szerint is túl van reagálva. Vajon miért nincsenek a gyereknek barátai, barátnői? Amit sok szülő nem szeret hallani az az, hogy valószínűleg áldozat típus, erre nevelték. Most még csak az iskola miatt sír, az elviselhetetlen, később már munkahelyi, és párkapcsolati problémái lesznek. Alkohol, nyugtató.
Attól hogy átviszi másik iskolába, nem old meg semmit, főleg hogy a gyerek az új helyzettől is fél. Ép lelkű gyerekben működnie kell az ösztönös kíváncsiságnak.
Nem akartam leírni, de legyen. Én nem a gyerekben keresném a probléma gyökerét. Még egy mondás: Beteg a gyerek lelke, kezeld a családot, szülőt.
Drasztikus voltam. De amit más nem mer leírni, azt valakinek csak ki kell mondani. Nevelési tanácsadó kellene, a szülőknek. Jelenleg egy kedves, aranyos kislányt nevelnek, aki viszont az életre lelkileg alkalmatlan lesz. Egy gyereket be kell törni, idomítani kell, nem sérülnek lelkileg, képesek az öngyógyításra. És egy X fős csoportban néha bizony büntetni, kiabálnia kell a tanárnak. Ha most elkanászodnak a 7 éves srácok, mi lesz velük pár év múlva? Tanárt vernek? Zéró tisztelet? Én megértem azokat a szülőket akik azt mondják hogy jó tanárnak nem kell kiabálnia. Viszont a tanárokat is megértem, látják a sok kis ördögöt, elcseszett ember alapanyagot, és nem tudják mit kezdjenek a kis vadócokkal.
Ordibáló baromarc NEM= kornak megfelelő terhelés.
Én magam sem hallgatom 2 percen túl az ordibálást, gyereket sem teszem ki ilyennek. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kijelölve számukra a határok világosan, vagy ne lennének elvárások feléjük. Semmi köze az elvárásoknak / terhelésnek egy bunkó tolerálásához. Na meg példának is milyen már egy ilyen tanerő...
Ezzel teljesen egyetertek: HA koranak megfelelo terheket ronak ra.
Erzesem szerint itt nem errol van szo. Ezert jonnek a jelzesei. Ezeket lehet ignoralni, hadd "terhelodjon, attol no", meg lehet odafigyelve, empatikusan reagalni, segiteni probalni neki.
Remelem, sikerul az anyukanak valamilyen modon.
Mi annak idejen egyebkent valtottunk. Eletem legjobb dontese volt.
Ó, nem kötekedsz, isten ments.
Valóban, a gyerek nem pálma. Nem is gondoltam volna hogy van aki úgy érzi, ha ezt nem jelenti ki, akkor mások pálmának gondolják a gyereket.
Tehát, a gyerek nem pálma. Mégis, teher alatt nő a pálma. És egyetlen gyerek sem fog belerokkanni lelkileg, ha a korának megfelelő terheket rónak rá.
ha már fizikai tüneteket is produkál, akkor talán ideje lenne szakember segítségét is kérni, mert valóban igaz, hogy meg kell tanulnia megvívnia a kis harcait. ha nem jöttök rá az igazi okra, akkor az új iskola sem biztos, hogy beválik.
Lehet, hogy nincs igazam, de a gyereknek ez mar a sokadik jelzese, hogy valami nem oke. Es olyan gyereke, aki ovodaba konnyen illeszkedett, ott konnyen baratkozott, ill. nem az iskola tartalmi oldalaval van gondja, hiszen "tanugyileg" jol teljesit.
Szoval ebben a szituban en nem hiszem, hogy vissza kellene zavarni az iskolaba. Konnyen viheti me'g melyebbre ezeket a testi tuneteket, ha empatia helyett a szulotol is csak a blokkolast kapja. Igen, ez valoszinuleg psziches okokra visszavezetheto "kohoges", na de azt miert ne kellene komolyan venni?
En nem vittem ilyen beszelgetesekre a gyereket. Tobb dolog merulhet fol akar a tanar, akar a szulo reszerol, amit nem feltetlenul kell a gyerek elott atbeszelni szerintem. Persze lehet olyan is, hogy egyutt, ha mar a szulo es tanar kozott letrejott egy osszhang ill. kozos srategia a gyerek megsegitesere.