Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ti miért szóltok,szólnátok
Létrehozva: 2012. augusztus 20. 12:15
...az óvodában,bölcsiben? Ez lenne a kérdés. Lányom szeptembertől oviba megy. Egy év bölcsit már kijártunk és sok dolog volt,amit láttam,tapasztaltam,de nem szóltam érte,csak dühöngtem. Ilyenek:októbertől májusig nem vitték ki őket az udvarra,hanem az egész telet a csoprtszobában töltötték. Az asztmás lányom a többi beteg gyerekkel egy légtérben....gondolhatjátok. Sokszor úgy adták ki a gyereket,hogy rászáradva a takony az arcára,vagy nem tudták,mitől puklis a szeme alja. Vagy:büntetésben volt,mert megvert egy kisfiút. Később elmondta,hogy a kisfiú gyakran húzta a haját,köpködött,ő meg egyszer csak megunta,aztán,puff,odavágott.
Megfogadtam,hogy most az oviban erélyesebb leszek. Hol a határ,mi az amiért szólhatok? Tapasztalt anyukák,írjatok.
Számítottam ilyen hozzászólásra....
A te gyereked három évesen el tudta már dönteni, hogy mit akar?
Ha itthon minden ételt szivesen elfogyasztott, akkor reménykedhettem, hogy az oviban is ezt teszi. De ha eleve nem teszik ki a tányérjára, esélye sincs eldönteni, hogy megkóstolja-e végül.
És igen. Ha anyuka (én) kifizettem, hadd csináljak már vele azt, amit én ( gyerekem) akar. Nem az én feladatom, dolgom más gyerekét megetetni.
Köztes megoldás lehetett volna, hogy kap a gyerekem egy fél fasirtot, a másik felét pedig kiosztják repetának. De itt erről szó sem volt. Ne menjen pocsékba. Szerinted mit csináltak vele?
én ilyen helyre be se adnám a ygereket... de ha muszájlenne, mert a kaja/tető a fejünk fölül lenne a kérdés ( nyílván éhezés árán nem maradna otthon a gyerkőc erre gondolok), szal ha mindenáron muszáj lenne iylen helyre beadni a ygereket, akkor bizony én naponta reklamálnék, szervezkednék a szülőkkel, jegyzőhöz menék ha kell stb. Mert errefele totál túlterheltek az ovik, meg sokfele, mégis van állami ovi, ahol odafigyeléssel, maximális erőbedobással látják el a gyerekeket a dolgozók. övék is minden tiszteletem!! mert hivatásuk van, és kitartanak. lehet ők se egyesével törlik agyerekek orrát, csak van annyie szük, hogy megtanítják megtörölni saját maguknnak:) hát iyleneken múlik asszem...
de reklamálni kell egyértelmű!! már első nap után.
Példamutató dolog egy háromévest már pocsékolásra nevelni.
Anyuka kifizette, csinálj vele, amit akarsz, nyugodtan dobd ki.
Az eszébe sem jut, hogy más szívesen megenné.
Magán gyerekintézményben dolgozom és soha nem volt belőle gond, ha a szülő bármiért szólt, senkinek eszébe sem jutott, hogy a gyereken bosszut álljunk.Szeretjük nagyon a gyerekeket.Viszont van, olyan szülő , akinek szinte mindennap van valami próblémája, nem tudom, hogy lehet így élni, de én sajnálom.
A beteg gyerekekről órákat tudnék írni.Van, aki betegen hozza reggel, szerinte nem beteg, de délben már lázas, mert ugye még sem volt jól.A gyerekek elmondják, hogy reggel gyógyszert kaptak.Olyan is előfordult, hogy a pici már reggeli után lázas, de anyuka csak sokára tudott érte jönni.Lázcsillapitót meg nem enged beadni/elvileg nem is adhatunk , csak, ilyen esetben, ha a szülő engedi/, mi meg ott izgultunk, hogy mi lesz a picivel, hiába tekertük be vizes törölközövel, csak ment egyre feljebb a láza.Gondolhatod mit éltünk át.A többi gyerek meg úgye egy légtérben van vele.
Sziasztok!
Meg tudlak benneteket érteni.Nálunk is előfordult már,hogy a nyelvemre haraptam inkább,minthogy elmondjam az óvónőknek a véleményem,mert attól féltem,hogy később a gyermekem látja kárát az én harciasságomnak...(Később más anyuka kárán tapasztaltam,hogy igencsak jól tettem...)Viszont azért belegondoltatok abba,hogy azokról az emberekről beszélünk,akikre rábízzuk a gyermekeinket!?
S még nekem lenne egy kérdésem a szülő társaimhoz is (hisz néha nem csak az óvónőkkel lehet a gond...):Mit keres egy náthás-beteg gyermek az óvodában????Azt a "taknyot" nem az anyukának kellene letörölni?
Én soha nem engedtem a gyermekem betegen az óvodába.Rendesen,s drága gyógyszerek segítségével kikupálva engedtem vissza az oviba....a beteg gyermekek közé.Egy hét múlva ismét betegen figyelt itthon a gyermek....Ez is bosszantó.
most hogy nekem is van kislányom
annyi ilyen emlék visszajön
nekem is volt ilyen történet.és én is ezért ütöttem vissza pont ilyen gyereknek..nem érdekelt a sarokba állás
meg a dadus mikor bevitt a wc be mosdatni mert ráhánytam a kaját,amit belémtömött..mócsingos húst..:-(
na ezért válogatok az ovik közt
és ezért vagyunk még mindíg itthon
sajnos én nem vagyok és leszek a kis mindent elnéző anyuka
sem a kék karikát a szem alatt
se a mocskos ruhát
sem a taknyot
és társait nem fogom elnézni szótlanul
nem szabad
szólni kell
mert különben tényleg furák és hanyagok tudnak lenni egyes helyeken az ott dolgozók és igénytelenek
mindíg azt magyarázzák hogy kevés a fizu
jahhh csak a gyerekek nem tehetnek róla és ha felesküdtem a szakmámban arra hogy kicsiket gondozok,akkor a minimum hogy nem tömöm őket,meg nem hagyom takonyban akiket rámbíztak a szülők
az állatokat is ápolja a gondozó ha kell,meg a doki
a gyerekek is pont ilyen
ha soha nem szólnak a szülők ez így fog menni egyes helyeken a végletekig..aki meg utálja a szakmáját az inkább csináljon mást
régen..köztudott volt..hogy menzán dolgozni ilyen bölcsi,ovi,suliban szuper állás
fele kaját hazalopkodták az ottani dolgozók..konyhások,dadusok
mindenki tudta..a gyerekek meg ették a trutyi kaját..épphogy szelet valamivel..vagy anélkül
Sokszor nem kellett szólni, de van egy emlékezetes esetem.
Nézegetve az étlapot gyakran megkérdeztem a fiamtól, hogy ízlett-e az ebéd, és, hogy megette-e? Erre rendszerint azt válaszolta, hogy nem, mert nem kapott. Mikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy nem kért.
Magyarul: a három éves gyerekek egymást utánozva mondták az óvónéninek, hogy nem kérnek fasirtot, almát stb., az óvónéni nem rakta ki a tányérjukra. Na ezt nem akartam annyiban hagyni, rákérdeztem, hogy miért nem adják oda az ételt amit kifizetek a gyereknek? Erre az óvónéni: hogy ne menjen pocsékba.
Megbeszéltük, hogy igenis tegye a tányérjára, ki van fizetve, ha pocsékba is megy nem ő fizeti azt ki.