Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kuplerájban élek
Anyám rendmániás. Talán ezért lettem én az ellenkezője? Ez egyfajta lázadás, ami már közel harminc éve tart?
Csak leírom, mi van itt az asztalomon: csavarhúzó, töltőtollhegy, telefontöltő, napszemüveg, laptop, monitor, körömpolírozó, reumakenőcs, kuponfüzet, bútorápoló, fogpiszkáló, portörlőrongy, zsebtükör, rajzfüzet, radírok, hajcsipeszek, citromos testpermet, kóláskupakok...ezek hogyan jöttek ide össze?
És nem, nem vagyok az a beteges gyűjtögető, aki szeméthalomban él. Időről időre selejtezek, takarítok, csak a hétköznapokon borítanak el a tárgyak. Hogyan legyek rendesebb?
Te is kupis vagy? Neked mi van az asztalodon?
Pöszke vagyok és kupista.
A kanapén fekszem, körülöttem 12 db 100 literes tömött, fekete hullázsákszerű zsák. Tányérok. Evőeszközök.
3 napja.
De nem érdekel.
(Mentségemre szolgáljon, hogy ezek a költözés utórezgései)
Igazad is van, inkább törd össze magad.
Inkább igyál egy teát.
Hehe... jót szórakoztam tegnap, mire átolvastam valamennyi hozzászólást.
Valakinél olvastam, hogy azt a feszes rendet sosem tartja - na, én sem. Utálnék patikában/múzeumban lakni.
De.
Mindennek helye van. Aminek éppen nincs, annak is lesz záros határidőn belül. Imádok lomtalanítani:) Irgalmatlan vagyok a kérdésben - de a lomok nem azonosak a tartalék készletével, arra is kell, hogy legyen hely.
Sosem zavart az otthonos rendetlenség, de kupi jelleget csak elvétve ölthet. MIt értek ezalatt? Két napja beszedtem a szárítóról a ruhát, ott van a fotel mellett - de egy csinos, szemrevaló ládácskában. Szinte dizájnos lett tőle a szoba:)
Na, szintén zenész!
Majd egy idő után megy egy szatyorba, hogy majd átnézem, és kidobom ami nem kell.
Van megint 2 szatyrom.
Akkor vagyok meglőve, mikor meg kell keresnem valamit.
Akkor sem érek rá szortírozni, mert a valami után nyomozok.
Nem jó ez így.
Időnként rendet teszek, és egyszer csak megint ott a halom.
Na, de, ha a lányom rendet tesz a számítógépem körül, akkor aztán nem találok semmit.
A "káoszban" tudom, mi hol található.
Feladom, ez van, még, ha nem szeretem is.
"mielőtt jön takarítani, rendet kell rakni"
Engem is az motivál legjobban, ha tudom, hogy jönni fog valaki. Akkoriban volt egész jó a helyzet, amikor volt házhoz járó magántanítványom.
Engem hátráltatni szokott:
- nyáron a kánikula
- télen a korai sötétedés
- a hideg (amikor még/már nincs fűtés tavasszal meg ősszel)
- az, ha besüt a nap nyáron olyankor, amikor kánikula épp nincs, de azért jó meleg van
- az, ha be van borulva egész nap
- a hétköznapok, mert akkor sok egyéb dolgom van, és minden sürgősebb
- a hétvégék, mert akkor meg alig vagyok itthon, de ha mégis, akkor előbb pihenni kell, aztán meg már vége a hétvégének .
Reggel még nekem is ilyen hosszú volt a listám, de ma takarítottam.
A reggeli kávém meg csak azért van még itt mert fél naig iszok egy kávét, és délután nem voltam itthon, így nem fogyasztottam el.
Csak a lényeges dolgok.
pár cd. és egy kávéspohár még reggelről
Végigolvastam a topikot, nagyon jól szórakoztam, de ez a hozzászólás viszi a pálmát!!
A szobabringa nálunk többnyire a használatban levő törölközők lerakóhelye. A köztes ruháknak (mi így hívjuk, amit még mosás nélkül újból fel lehet venni) ott a szobainas.
A kupit igyekszem a lányom szobájára és a dolgozóra korlátozni - ergo utóbbiba mindent bedobálok 'rendrakás a nappaliban' címén.
Na jó, néha a konyhában is elszabadul a pokol, amikor főzőcskézősebb időszakom van.
Időnként (pár hónapokra) volt takarítónőm, heti 1x jött, na abban a korszakban nagyobb rend volt - ui. mielőtt jön takarítani, rendet kell rakni. Persze, ha megkérem, ő is elpakol, de 1. a gyerekszoba sok apró-cseprő kütyüjével nem tudnak mit kezdeni 2. utána soha nem találok semmit.
Ami jelenleg található az asztalon:
-laptop
-éjszakai krém
ügyes vagyok.
Áhhh lemaradtam. :( Most már vegyes harcművészetek megy.
Máskor időben szólj!
eltaknyoltelesett.Ja, az akitától nem lehet bejönni. A puli a barátkozós.
Vendégségbe is szoktuk vinni őket, akita körbejelöl azonnal, és átveszi a hatalmat.
Igen, ő az!
Nálunk az idegenekkel a következő történik:
- kutya lezárva, vendégek be.
- kutya szedi szét a kerítést, morog, ugat.
- idő elteltével felengedjük, lassan, óvatosan közelít
- megsimogatni továbbra sem lehet, de már nem támad.
- nekünk: eldobja magát, és a hasát kell vakarni.
Enyém is, de csak kint, idebent elhever. Illetve, ha valaki megmoccan, azonnal szolgálatba helyezi magát. És nagyon barátkozós.
A képen nem a mi kutyánk van, mert lusta vagyok képet kicsinyíteni, de ilyen kb. http://www.trainpetdog.com/images2/AKITA.jpg
jaa...így könnyűűű, nálam a vízes türcsi a légkondi...
A Duna parton ilyenkor nagyon kellemes, sőt esteflé már van, hogy hűvös
OK, igazad van, vetetek pasival.
Kihisztizem, úgy sem árt egy kis kondi
ha másnak nem, a ruhának
OFF
A mi pulink folyton terelne... És nem is barátkozik... De így (is) imádjuk. Az akita, ugye az a fajta, aki abban a Richard Gere-es filmben játszott, a... nem jut eszembe a címe...
Na most, hogy kicsit le hűlt az idő, neki állok takarítani. Ember elment dolgozni, nyugi van. Amúgy engem ez a nagy meleg is hátráltat benne, vagy csak bebeszélem?! Ilyenkor megmozdulni sincs kedvem, nemhogy takarítani...
Ti hogy vagytok ezzel?
(Legyen már tél!!!)
Küldheted.
Ha kimegyek az erkélyre megláthatom? Csakhogy amíg át ér hozzám fel tudjak készülni rá.
biztos szépek
puli úgy is inább csak terelget
szegényke, nekik is melegük lehet
Nekem inkább a ruha okoz gondot.
Van, amit felveszek, de még nem büdösödtem nagyon bele, kimosni nem akarom, de a szekrénybe sem teszem vissza...így marad a fotel..., vagy a ruhaszárító
Igen, szerintem az új bútorok tudnának változtatni. Azok, amelyek a mi igényeinket elégítik ki. Most olyan berendezés van a lakásban, amit a szülők alakítottak ki maguknak, és két gyereküknek.
Mi a kisebbik szobában lakunk, aminek a bútorzata egy tizenéves fiúgyerek igényeit elégítené ki, és nem egy felnőtt párét...