Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki beszélt a "Titokról"? Ki beszélt olyan tulajdonságok "bevonzásáról", amikkel nem rendelkezel? Még mindig nem érted, amit mondok. Nem azon kellene keseregni ÁLLANDÓAN, milyen hiányosságaid vannak, nem a saját személyiségeddel kellene foglalkozni, mert ez tényleg állati unalmas.
Nem kell mindenkinek tüzesnek, meg humorosnak lennie. Valószínűleg az a baj, hogy vágyakozol arra, hogy valamilyen légy, amilyen nem vagy, és ez minden gondolatodat kitölti. Ha minimálisan elfogadnád magad, akkor véleményt is mernél alkotni. Mernél témákhoz hozzászólni, sokkal érdekesebb személyiség lennél. És ez nem arról szól, hogy legyél másmilyen, hanem arról, hogy ne úgy tekints arra, amilyen most vagy, hogy az élettől is elmegy a kedved. Persze, hogy unalmas társaság vagy, ha nem mersz semmihez hozzászólni, mondván, hogy úgyis érdektelen.
Remek orvos lehetett ez is. (Kb. mint amilyenekkel én találkoztam.) Nagyon bírom ezt. Vagy "bevonzod" a problémákat, vagy a lelked betegíti meg a testedet. Persze. Legjobb példa ezekre ugye a néhány hónapos kisgyerek, akinek komoly eü. problémái vannak. Nyilván ő is bevonzotta vagy akkora trauma érte (ki tudja, mikor, biztos magzati vagy előző élete során), hogy ez lett a vége...
Abban igazad van, hogy inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Ugyanakkor azt is látom, hogy még ma is vannak jó kapcsolatok, nem is olyan kevés. És azért az ember csak vágyik egy ilyenre...
Meg amúgy van egy olyan elmélet, hogy egy idő után a negatív inger is jobb, mint a semmilyen. Na, ezt én úgy tudnám átfordítani erre a témára, hogy hosszú évek magánya után talán már az is jobb, ha egy kapcsolatnak rossz vége lesz, csak legalább előtte legyen... Hogy legalább egy rövid ideig érezd végre, hogy akarnak, kellesz, jó vagy, tetszel, hogy megérintsenek, hozzád bújjanak stb. És ne csak pótlék legyél, ló helyett szamár, vagy még az sem.
Szóval elvonási tüneteid vannak
Jó étvágyat:DD
Tegnap óta látom,ki van éhezve a beszélőkéd ?? :-DDDDD
Nekem is előjöttek az elvonási tünetek :-))
...bár most elhúzok és ebédelek..
Aha, értem.
Akkor még két javaslatom van, lehet, már más is írta, de bocs, nem olvastam csak a topic végét.
1. Fejezd be a játszmáidat.
2. Ha az első pontot nem érted, orvosi segítség. Pszichológus/pszichiáter.
" Pl. volt, aki egy nagy szerelme mását,"
Egy értelmes és érző ember ezt sosem tenné, pontosan azért mert érez, és nem fog ilyennek kitenni, mert nem akarja, hogy fájdalmat okozzon neked..
Ak iérez, az tud különbséget tenni, és nem kezel senkit másolatként.
Max. igaz kirívó eset, hogy ha a másik fél rájátszik, és másolja az eredeti személyt-akkor igen. De ha ezt nem teszi, esze ágába sem jut.
A Titok szerintem egy nagy baromság. Egyszer valami csipésekkel mentem orvoshoz, és az volt a válasz: bevonzottam. Mondanom sem kell, orvost váltottam...
de a társkeresésröl: szerintem nem tragédia, ha egyedülálló maradsz. ismerek olyat, aki szép, csinos, kedves, minden amit te irsz, hogy belöled hiányzik, mégis egyedül. Ö döntött igy. sokkal többen vannak egyedül, mint gondolnád... szerintem a házasok nem a többség.
és amire te vágysz, életre szóló társra, nézd meg a válásokat. Igy indultak neki, mégsem ez lett. egyedül maradtak, vagy másik társsal próbálnak boldogulni, pedig egyszer már megégették magukat.
nem jobb igy? ha esélyt sem adsz, senkinek, vagy nem keres senki, akkor legalább a bosszúságokat és csalódásokat nem éled meg. Marad helyette ez a weltschmerz, ami belöled árad.
"Tényleg nehéz úgy élni, ha az ember úgy érzi, nincs eredménye semminek, amit tesz, mert ezáltal nem lesz szebb-okosabb-figyelemfelkeltőbb stb."
Így van.
"Viszont megfordítom: ha egy adott embert pont úgy szeret vagy tart érdekesnek valaki, ahogy van, miért kell egyből hárítani, hogy ez csak tévedés lehet, meg majd úgyis ez lesz, amaz lesz?"
Nagyon egyszerű: az embernek van józan esze, és ha akar, illetve ha még nem mosták át az agyát a ma oly népszerű sablonszövegekkel, akkor reális is tud lenni. Magyarul tudja, mi a jó, mi nem, mi elfogadható, mi nem, mi értékes és értékelhető, mi nem. És mivel ismeri magát, azt is tudja, hogy ő milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ha olyan viszonyulást tapasztal a másik fél részéről, ami pont ellentétes azzal, amiket ezen tulajdonságok alapján "érdemelne", az gyanús, hiteltelen.
És rendre ki is derült, hogy tényleg... Pl. volt, aki egy nagy szerelme mását, az ő pozitív tulajdonságait látta belém, amelyekkel én valójában nem rendelkezem. Azt hitte, azért vagyok csendes, mert én olyan szerény, félénk, kedves kis nő vagyok. Tájékoztattam, hogy nem: azért, mert nincs miről beszélnem. És sorra cáfoltam az ilyen tévképzeteit. Baromira meglepődött, hogy hogy lehetett ennyire vak. Én meg ugye már az első pillanatokban kiszúrtam, hogy itt valami nincs rendben, túl pozitívan viszonyul hozzám, túl lelkes, már-már istenít, és ezekre az én tulajdonságaim nem adnak okot.
Hát így. Nevezhetjük hárításnak, de én nem szeretném, hogy azért vonzódjanak hozzám, amit belém látnak a rózsaszín szemüvegükkel, és amiből semmi nem igaz rám.
" egalább melletted a pasinak sem kell erőlködnie, hogy jópofa macsóként flörtölgesen.)"
Régen rossz ha egy pasinak erölködni kell, hoy machónak tünjön, ugyanis igen ritka az az értelmes nő, aki ezt elvárja.Legy en egy félrfinak esze, egyénisége, és vállalja magát. Ez az alap:)
"Nem lesz társad. Na és?"
Na és? Nos, mint említettem, ha nem lesz Ferrarim vagy nem jutok el mondjuk Finnországba, arra tényleg azt mondom, na és. De ez nem ilyen kaliberű dolog, remélem, érzed.
"Tudod hány embernek nincs?"
Erre - mivel úgysem tudnám jobban megfogalmazni - egy Wass Albert idézettel felelnék: "Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj
ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj."
Attól, hogy másnak is rossz vagy még rosszabb, nekem még nem lesz jobb.
"Ha nem, akkor élj boldogan egyedül. Úgy is lehet."
Aha. A lemondással, nélkülözéssel (itt nem az anyagiakra értve) teli élet az aztán rettenetesen boldog lehet. Hát még ha végignézheted, hogy másoké, a legtöbb emberé nem ilyen, nekik halvány lila gőzük sem lesz erről soha, mert már tizenéves koruktól kezdve azt élték meg, hogy ők értékesek, érdekesek, szerethetőek, hogy kellenek. Nem azt, hogy vastagon tojnak a fejükre, mert annyira unalmasak, mint egy temetőnyi hulla.
Vannak olyan emberek is, akik vágynak kapcsolatra, és keserűen élik meg, ha nincs. Viszont, amint alakulhatna valami, bejelez a vészcsengő, és mégis menekülnek.
A környezetemben is láttam ilyet, illetve Mary-Anne is beszámolt a fórumon ilyenről, hogy amikor egy lelkes szerelmes fickó környékezte, egyből fojtogatva érezte magát.
Tényleg nehéz úgy élni, ha az ember úgy érzi, nincs eredménye semminek, amit tesz, mert ezáltal nem lesz szebb-okosabb-figyelemfelkeltőbb stb. Viszont megfordítom: ha egy adott embert pont úgy szeret vagy tart érdekesnek valaki, ahogy van, miért kell egyből hárítani, hogy ez csak tévedés lehet, meg majd úgyis ez lesz, amaz lesz? Pont ugyanerre kárhoztatják az érdeklődő embert, hogy a tetteinek, szavainak, akár érzelmeinek semmi eredménye. Közeledik, odafigyel, törődést ad, és csak elutasítást kap.
Ennek semmi köze ahhoz, ki NŐ meg FÉRFI. Emberi játszmák és beidegződések.
Nem értek egyet.
Ez a bebeszéled magadnak, aztán olyanná is válsz típusú hozzáállás már-már A Titok féle bevonzósdira hajaz, és az sem működik egyébként, bár szintén elég népszerű.
Áruld már el, mitől lenne jobb, ha elkezdeném ostoba módon azt mantrázgatni magamban, hogy én aztán micsoda egy értelmes, humoros, szórakoztató, nőies, tüzes stb. vagyok? Kialakítom magamban ezt a képet, és ettől majd olyanná is válnék? Mondhatni "bevonzanám" azokat a tulajdonságokat, amelyekkel nem rendelkezem? Mert szerinted mintha valahogy így működne. Szerintem viszont nem.
Ugyanis fordított kapcsolat van a kettő között: vagyok valamilyen, ezt felismerem, és ezt állítom magamról. Tényeket közlök, ennyi. Nem fordítva! Nem arról van szó, hogy bebeszélek magamnak valamit, aztán majd jól olyanná válok, mert én így döntöttem. Az, hogy milyen az ember, nem elhatározás kérdése - azon múlik, hogy milyennek született, és semmi máson. Még a nevelés sem alakítja igazán, ez jól megfigyelhető az azonosan nevelt testvéreknél, akik mégis olyanok, mint tűz és víz.
Hogyan?
Nagyon egyszerű. Ne tegyél semmit. Ne akarj érdekes, szórakoztató, humoros lenni. Ne akarj görcsösen megtanulni riposztolni, társalogni, flörtölni.
Nem ez az alaptermészeted, úgysem fog sikerülni.
Tehát, fogadd el, hogy te ilyen kis "unalmas szürke egér" vagy, és lazulj el. Nem lesz társad. Na és? Tudod hány embernek nincs? Lehetnek barátnőid, haverok, rokonok, egyedül nem maradsz. Ha pasikkal találkozol valahol, ne akard őket megfogni a varázslatos egyéniségeddel, ami nincs, hanem csakazért is maradj unalmas, szótlan. Legalább természetes maradsz, és nem érződik az izzadságszag.
Ha valaki netán így is vonzódik hozzád, hurrá. (Képzeld, még ez is előfordulhat, legalább melletted a pasinak sem kell erőlködnie, hogy jópofa macsóként flörtölgesen.) Ha nem, akkor élj boldogan egyedül. Úgy is lehet.
Nekem (is) az tűnt fel, hogy meg sem várja a rá érkező reakciókat, már eleve úgy állítja be magát, hogy ő egy érdektelen szürke senki, aki senkit nem érdekel. Pedig értelmesen(hogyan) fogalmaz, csak hülyeséget(mit).
Vagy ha megérkezik a reakció, hogy pedig akivel társalog(mi, a fórumozók), észreveszik, hogy értelmes, erre azonnal hárít. Mi látjuk rosszul.
Szóval alapvetően hiányzik belőle az önelfogadásnak valami elemi része. Ez a "bocs, hogy élek" típus.
Pedig ki lehet belőle jönni. Már ha akar. De én is úgy látom, hogy nem akar. Akkor meg kár érte minden szó. Legyen meg az ő akarata.
Egyáltalán nincs hiba a gondolatmenetemben, csak nem érted, amit mondok.
Persze, hogy rohadtul unalmas leszel, ha saját magadat kötöd gúzsba. Szürkének érzed magad? Nincs véleményed? Nem tudsz, csak visszaböfögni olvasott infókat? Egyszerűen gyáva vagy. Kialakítottad magadban, hogy egy unalmas liba vagy és azzá váltál, mert ezzel a hozzáállással csak szürkének lehet lenni.
Én nem mondom, hogy nem vagy unalmas, csak azt mondom, ennek nem biztos, hogy az az oka, hogy unalmasnak születtél, inkább az, hogy azzá tetted magad. (Általában az, hogy ki unalmas alapból, viszonyítás kérdése. Engem a legtöbb ember untat. Nem azért,mert valóban unalmasak, hanem mert nincs SZÁMOMRA érdekes mondanivalójuk.)
Persze nem muszáj ezen változtatni, megpróbálni se, sajnálhatod magad helyette, ha így jól érzed magad.
Én viszont kezdem ezt az egészet szélmalomharcnak érezni, mert vagy direkt nem akarod érteni, amit mondok, vagy tényleg nem érted, de túl sok energiámba kerül, te meg úgysem fogod meghallgatni igazából.
Ott a hiba a gondolatmenetben, hogy nem elsősorban én nyilvánítom a mondandómat, illetve en bloc magamat érdektelennek meg a többinek. Hanem a többi ember.
A másik divatos tévhittel ellentétben valójában teljesen mindegy, mit gondol magáról az ember, a többi emberrel való kapcsolatát (vagy annak hiányát) az határozza meg, hogy ők mit gondolnak róla. Tarthatom magam a legtökéletesebbnek a világon, ettől max. beképzelt leszek, és a többi ember számára még ugyanúgy nyilvánvaló tény marad a tény, hogy "nyomi" vagyok. Olyan nincs, hogy ha én királynőnek látom magam, akkor majd más is. Ez hülyeség. Azt, hogy a többi ember milyennek lát, nem én határozom meg. Akármennyire is próbálják átmosni ezzel az illogikus állítással manapság az emberek agyát.
Azt hiszem, már megmondtam, hogy szerintem NEM a személyiségeden, hanem a személyiségedhez való hozzáállásodon kell változtatni.
Persze, hogy nem tudsz hozzászólni semmihez, ha bármilyen hozzászólásodat érdektelennek nyilvánítod ésatöbbi. Az ilyen hozzáállás megöli és elszürkíti az embert, úh. ne is csodálkozz, ha emiatt rém unalmas lettél. Nem azon akarsz dolgozni, amin valóban szükséges.
Erről van szó! Látszik, hogy Te tényleg érted, mi ez az egész, ami mondjuk nem is meglepő, hisz sajnos Te is érintett vagy. :(
Egyébként hasonlót már én is kérdeztem többektől is, hogy pl. amikor együtt töltenek egy hétvégét (min. 2 x 24 órát), akkor mi a fészkes fenét tudnak csinálni, hogy ne az legyen, hogy csak ülnek egymás mellett, mint két kuka. És ők is mondták, hogy jajj, hát elbeszélgetünk, hülyülünk, mókázunk stb-stb. Ja, kérem... Aki tud ilyeneket, annak könnyű...
Sajnos aki nem született jófej, meg humoros, színes egyéniség lehengerlő előadásmóddal, az nem igazán tud segíteni magán. És az itt elhangzó "hogyan segíts magadon" tanácsok között semmi konkrétum nem hangzik el, talán mert erre semmi konkrétat nem lehet mondani. Csak azt hajtogatja mindenki -köztük Anyám is- hogy dagonyázok az önsajnálatban- pedig nem, csak megfogalmaztam magamnak azt, hogy milyen vagyok, sőt elfogadtam magam, hogy nem vagyok egy szórakoztató valaki (nem lehet mindenki az), a baj az, hogy a férfiak viszont ezt nem fogadják el.
Egy konkrét példa: egy barátnőmtől megkérdeztem mit csináltak egy udvarlójával egész délután. Válasz: szivattuk egymást.
Másnap szemtanúja voltam a "szivattuk egymást"-nak, és az történt, hogy humorosakat szóltak be, az egyik feldobta a labdát, a másik leütötte, csipkelődtek, stb. Nos én ilyet nem tudnék. Én nem tudok hozzászólni emberekhez, ha pedig hozzám szólnak, nem tudok mást, mint fapofával hümmögni, max. bénán mosolyogni. Képtelen vagyok bármi humorosat, csipkelődőt, vagy kacérkodót visszaszólni, pedig az az, ami felkeltheti a másik érdeklődését.
Hogyan lehet? (Értelmes, működő módszerre gondolok!)
Régebben bedőltem ennek a népszerű, sokat hangoztatott tanácsnak, hogy olvass sokat, és akkor majd húúú meg haaa... Aha, olvastam, olyan "jól" működik az agyam, hogy gyorsan ürül is kifelé belőle minden info, szóval igazán sokra mentem vele. Amíg megmaradt rövid távú memóriában, addig próbáltam beszélni róla, az meg annyiból állt, hogy el tudtam mondani a történetét, és slussz. Nem a levegőbe beszélek, tapasztalatból tudom, hogy ez a magnóként visszadarálás ugyanolyan unalmas, mint a kukaság, és azt is, hogy más "szellemi termékétől" én egyáltalán nem leszek több, tartalmasabb stb. Lehet, hogy másnál ez működik (bár kétlem), de nálam nem.
Más, egyéniséggé tevő, egyéniséget színesítő, legalább hangzásra értelmes tipp még sehonnan nem jutott el hozzám.
És akkor még a többi dolog szóba sem került, pl. temperantum-megváltoztatás, amire szintén szükség lenne. Kíváncsi vagyok, a "tenni kell!" fixációsok ezt hogyan tudnák kivitelezni... De van egy olyan sejtésem, hogy sehogy, csak olyan könnyű ezt hajtogatni, hogy "változtass, tégy érte!".
Ez kb. olyan, hogy egy darab kőnek, ha elhatározza magát, és tesz érte, majd biztos lazán sikerül vízzé változnia vagy nem is tudom. Teljesen életszerű...
Egyébként ez tényleg kurva kényelmes... Nem tehetek semmit, ilyen az alapszemélyiségem, szenvedek, sajnáljatok. Hanyattdobom magam, szétvetem karom-lábam, itt vagyok, szegény én, ide lőjetek. Megoldás lustáknak.
Tudod Mary-anne, azért hiszik azt azok az ostoba emberek, hogy tenni lehet valamit, hogy az ember jobban érezze magát, mert ez így van. Persze, ha nem akarod jól érezni magad, a világ összes pszichomókusa és önjelölt segítője, aki itt koptatja a száját, nem lesz elég.
Ja, végül is az egyáltalán nem probléma, hogy ez az egyetlen téma, amiről tudok, és erről is csak azért, mert ez alkotja a "nyomorom" egyik részét.
Az, hogy itt miről olvasok, egy dolog - nem olvasni nem tudok valamiről, hanem beszélni. Ezen nem változtat az, hogy más gondolatait remekül el tudom olvasni...
A bő lére eresztés meg a kuszaság, összeszedetlenség nálam is hiba, de ha rövidre veszem, akkor elintézem 2 tőmondatban, és azzal pont annyira érdektelenné válik a mondandóm. Már amennyire nekem van olyanom... Leginkább nincs. Nem történik velem semmi (szerencsére), úgyhogy nincs miről beszélnem. És amit a másik mesél nekem, ahhoz sem tudok mit hozzáfűzni, legfeljebb bólogatok.
Na de mindegy is. Észrevehető, hogy nem nagyon találkoztál még ennyire elfuserált lénnyel, így nem is "fogadja el" az agyad, hogy ilyen létezhet (amit nem látok, az nincs is...). És nem Te vagy az egyetlen, aki ezt elmondhatja magáról. Ezért születnek ezek a "tagadó" reakciók, meg ezért jön elő újra meg újra a jó öreg "tenni kell!" fixáció is. Aki nem tudja, hogy ez milyen, hajlamos azt hinni, hogy lehet rajta változtatni. Holott dehogy. Vannak dolgok az életben, amiken nem lehet. Az alapszemélyiség az egyik.
Hatalmas tévedés.....amit magadévá teszel az többé nem üres, a Tiéd, Te töltöd meg tartalommal..
Ha el sem kezdesz társalogni, akkor nincs min csiszolni...Ha eleve elhatározod, hogy üres, érdektelen és személytelen maradsz , akkor tényleg ne tegyél semmit...
Te ebben érzed jól magad, ez már tegnap is lejött...és tudod a szüleid is azért állnak hozzád ilyen módon ahogy itt mi is, mert ezt hozod ki mindenkiből..
Annyira szerencsétlennek állítod be magad, hogy az ember azt érzi, hogy ilyen egyszerűen nem létezik és próbál rést találni a pajzsodon....
Azt hiszem ez a kedvenc témád, talán már gyermekkorod óta és erről csak napokat lehet beszélgetni, hónapokat, éveket nem , mert addigra mindenki átlát ezen és tényleg megúnja, azaz a témával együtt Téged is....
Nem változtatni akarsz, beszélgetni róla....de mire ez kiderül, leszívod az emberek segítségre irányuló energiáját és még mi érezzük magunkat hülyén emiatt...
Hát ennyi volt részemről kedves Mary Anne, további jó beszélgetést...
Ez nem teljesen van így...
Van aki magától sem "nemtelen" nő vagy férfi, nem kell hozzá felvett viselkedés, hanem az ami....és olyan is van akinek sem magától, sem másoktól sem sikerül egyéniséggé válnia és ettől állítólag szenved...Ebben az esetben kellene valami változás...Viszont tény, hogy aki ilyen annak talán ez az egyénisége...A szenvedés....Látja, hogy mások nem ilyenek és emiatt nem becsüli magát semmire, viszont nem tesz érte egy fűszálat sem keresztbe, hogy változzon az élete.....
Bármennyire nem tetszik, az emberiség nőkből és férfiakból áll... A nemi hovatartozásunkat, jellemvonásainkat elnyomni, vagy akár nem figyelembe venni egyszerűen képtelenség..Igen, vannak csupán emberi értékek, tulajdonságok, amiknek nincs köze ahhoz férfiak avagy nők vagyunk-e , de itt épp nem az volt a topik témája, így aztán természetesen most nem ezek kerültek a beszélgetések előterébe......de ettől még a mai , sokak által pocskondiázott világban is léteznek...
Vagy régen minden ember, minden család értékes volt és értéket nevelt, ellentétben a mostaniakkal ?.....én ezt nem hinném!
Ami általánosítás az eleve nem lehet igaz...
Nagyon tetszik amit írtál...! De nem mindenben értek vele egyet, és meg is lehet fordítani az elméleted...
Most sajnos nincs időm kifejteni, de majd megteszem...
Most további szép napot kívánok mindenkinek!
Most hülyítesz minket ugye ??? Mindannyiunkat...
Ha Te nem tudsz beszélgetni , akkor megeszem a kapalom... -ami nincs , de beszerzek egyet csak miattad..
Két napja mást sem teszel, csak ezt és ha uncsi lennél akkor én biztosan már régen nem állnék veled szóba, hanem nagy ívben kerülném még a hszaidat is !
Nem tudom, hogy mikor regisztráltál ide, mert nem szoktam bemlapokat nézegetni, de nem hinném, hogy pár napja és itt aztán másról sem olvashatsz, csak párkapcsolatokról,meg minden napi dolgokról....szinte csakis ezekről!!
....és akkor nem tudsz beszélgetni róluk ??? Max. ha gyenge elméjű lennél, ami ugye nem vagy.
A stíluson, vagy az érdektelen előadásmódon meg lehet csiszolni, annak idején én is tudtam.
Nekem az volt a hibám, hogy minden egyébként érdekes sztorit a kezdetektől és részletesen próbáltam elmesélni.....egy idő után üresedtek a tekintetek, mert már a csattanót várták, de az csak nem akart elérkezni nálam....
Ezt konstatálva elkezdtem figyelni magamra és már erre sincs szükség, mert megszoktam , hogy csak a lényeget meséljem, ami valóban érdekes lehet másoknak is, nem csak nekem...
A gyerekeimnél már eleve figyelek errre, hogy nekik ne magukkal kelljen majd megküzdeni ezért..
Nem a személyiségeddel van a legnagyobb gond, hanem a személyiségedhez való hozzáállásoddal. Ennyire egyszerű. Nyilvánvalóan eszed ágában sincs azon változtatni, ahogy magadra nézel (már ettől vonzóbb személyiség lennel, teszem hozzá), hanem dagonyázol a negativitásban, a szenvedésben és az önsajnálatban. Ez egyértelmű.
Oktalan lenne jobban érezni magad ezért inkább nem teszed?
Hát... Sajnálom akkor, de ebben az esetben nem is érdemelsz mást. Valószínűsítem,hogy a szenvedés életformáddá vált. Ha meg sem próbálsz semmit (a pszichológia marhaság...igaz, hogy nagyon sok embernek segít, pl. az egyik, hozzád amúgy igencsak hasonló - szenvedésben dagonyázó - barátnőmön, rajtam, ésatöbbi), akkor fogadd el és ne sírd tele miatta a párnádat, mert ez kurva ésszerűtlen. Idejönni és magadat ekézni. Ennek még kevesebb teteje van, ha már a realitások talaján állunk.
Nem akarlak megbántatni, de a legnagyobb problémád a makacsságod, az tuti.
Én nagyon egészségtelennek tartom ezt a Légy NŐ! Légy FÉRFI! léggömbfújást. Erőltetett, és nem hagy teret annak, hogy egy ember csak úgy olyan legyen, amilyen. Mert ha szembejön valaki, mi az első, amit információként beépítünk? Férfi vagy nő. Ha gyerek születik: fiú vagy lány lett?
Elutasítom ezt a felfogást, hogy nő/férfi vagy, érezd magad nőnek/férfinak, és ezt vedd fel, így viselkedj, különben milyen gáz vagy.
Részemről azt mondom, vannak alapértékek, legfőképp az emberi tartás, ami mellett másodlagos a nem (sőt, a "nemtelen külső" számomra még vonzóbb is, mint az Én Most Nagyon Nőies Vagyok-személyek).
Szomorúnak tartom, hogy emberek ilyen Nő-ségre/Férfi-ségre szándékoznak alapozni a jövőjüket, amikor társat keresnek, és az olyan értékek, amelyekre építve együtt lehet szembenézni mindennel, ami harminc-negyven év közös élet alatt felmerülhet, azoknak manapság nincs becsülete. Sőt, mintha kiröhögnék az ilyen embereket, hogy nem elég modernek. Persze nem kell adni az ilyen véleményekre, mivel van egy szűk réteg, amely ugyanígy gondolkodik. A veszélyes azonban az, hogy ezeknek az embereknek nincs esélyük megtanulni a kapcsolatban élést sem e közvélekedés miatt. Időt sem kapnak, hogy "problémás" személyiségüket kibonthassák egy társas kapcsolat keretei között, mert van jobb, szebb, mehet tovább a fogyasztó - és többnyire megy is.
Én hiszek a sorsszerűségben és bizonyos evolúciós törvényszerűségekben. Amondó vagyok, az emberiség túlszaporodása miatt alakult ez így. Hogy ami az embert értékké teszi, ne is szaporodjon, és idővel kihaljon a faj. Lehet, kissé erős felfogás, de túl széles körű tapasztalat, hogy értékes emberek egyedül maradnak.
Egyetlen probléma van ezzel: attól, hogy mások "szellemi termékét" magamévá teszem, aztán a megfelelő pillanatban "visszadarálom", még nem leszek érdekes. Az ürességre, tartalmatlanságra az nem megoldás, hogy más "tartalmát" magamba töltöm.
Mellesleg nem csak a tudományos diskurzusokhoz nem tudok hozzászólni (ilyenek nem is nagyon folynak a környezetemben), hanem az egyszerű, hétköznapi dolgokhoz, amiket nem lehet könyvből kiolvasni. Hol buliztál tegnap, mit csináltál a héten, párkapcsolati problémák stb-stb., mindennapos, egyszerű dolgok. Az egyik felének nem is vagyok részese, a másikat meg elintézem néhány egyszerű kijelentéssel, amiben semmi érdekesség vagy humor nincs. Nem tudom "előadni" magam.
Egy ha olykor földhöz ragadt is egy bika, de rossz nem lehet...sőőőt!!
Mindennel egyetértek... / "ha buta lennél, vagy társalgásra képtelen, az itt nagyon lejött volna rólad.... "/
csak ezzel nem...ez itt nem derül ki...
Viszont az kiderült, hogy csak azt az egyet tudja szajkózni, hogy mennyire semmire való...ebből milyen értelem süt számodra, Katka..?
Ok... végül is az emailemmel beengedett, de meglepődtem, mert ilyen még nem volt..
Na ne hízelegj....
.......vagy de.....de ....de !!!
Mary Anne... A tegnapi ötletek szerintem csak kútba dobott infok voltak számodra, mert eszed ágában sincs változtatni magadon, de ha már a külsőddel így vagy elégedett , ahogy vagy , akkor a belsődön ne mondd, hogy nem lehet változtatni , mert ez legalább annyira nincs úgy, mint a többi...
Ne mondd nekem , hogy manapság az internet világában nem tudnál érdekesebb személyiséggé válni... Az eszedet a tudásodat igen is képezheted...
Ha ennyire jól tudod, hogy mi az a beszéd téma amikhez képtelen vagy hozzá szólni, akkor olvass!!!!! és tudj többet mindenről. Ha ezt teszed, máris lesz témád és tudásod és talán csodák csodájára ha kibontakozhatsz, akkor talán a humor is jön magától.. Lehet, hogy van, csak elnyomod magadban, mint ahogyan minden mást is.
Ismétlem....ha buta lennél, vagy társalgásra képtelen, az itt nagyon lejött volna rólad.... Nem vagy reménytelen, de ezért csak Te tehetsz, hogy ez kiderüljön..
"Mary-anne, mond csak és ha ilyen külsővel és még ratyibb belsővel, hogyan mersz utcára lépni? Ezt hogyan engedted meg magadnak?"
Megengedem vagy nem, amikor muszáj, akkor muszáj, nincs más választás. A kedvemért nem fog házhoz jönni a posta, az iskola, a munkahely stb...
"Ezeket csak azért kérdezem, mert azt gondolom, hogy az összes többit, amit elnyomsz magadban, ugyanezzel az engedéllyel lehet megvalósítani."
Ezt nem igazán értem. Mire gondolsz? Mit nyomok el magamban? Mit lehetne megvalósítani? És milyen "engedéllyel" (a muszáj engedélynek számít)?
Nem is nagyon kínzok senkit magammal. Többnyire elvagyok a 4 fal között, mint egy szobanövény. De a helyet, ahol élek, soha nem fogom elhagyni, és mivel ennyire, minden másnál jobban ragaszkodom hozzá, biztosan nem is tenne jót, ha erre kényszerülnék.
Szia Katka!
Nem , nem jártam még így...sajnos nem tudok segíteni...
Kérdezz rá a fórumszab.-nál
Hááát, hogy unalmas lennél...?
Ezt azért nem hinném...
Volt már olyan, hogy a felhasználó névvel nem tudtál belépni, csak az emaileddel ? -mert velem most az van és nem értem, hogy miért ?
Már kezdtem azt hinni, hogy letiltottak valamiért, csak hát nem nagyon adtam rá okot, max ha már unalmas vagyok...
Évike, kotord össze a romjaidat, és a szemetedet, és iratkozz be egy tanfolyamra, ahol megtanítják számodra mi az emberi viselkedés, mi az ami elvárható egy Nőtől, és mi szükséges, hogy egy pasit ne csakj megtudj szerezni, de meg is tudj tartani.
A következő lépés pedig: battyogj el egy pszichomókushoz, és analizáltasd ki magad, hogy miért nem vagy képes a minimális emberi érzések egyikéáre sem, és miéárt van szükséged arra, hogy emberi érzéseket utánozz:)
Jó tanulást
