Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mérésen sosem vettem még részt, a mi iskolánkban ilyet nem csináltak anno. A Mensa HungarIQa online próbatesztjét próbáltam kitölteni, az többé-kevésbé értelmesnek tűnt. Kár, hogy időre ment, így eljött a pont, ami után már csak tippmixeltem. Amennyire lassú vagyok, nem tudtam néhány perc alatt végiggondolni a komolyabb feladatokat (ez is elég árulkodó egyébként...).
Mindegy, kijött valami 102-es(!) érték, ha jól emlékszem. Valóban nagyon "magas"... Épp 30-cal több a debil kategóriától és pont ennyivel kevesebb a kicsit is okosabbakétól. Szóval már nem fogyatékos, de még nem is valami értelmes...
Hivatalosan úgy szokták meghatározni: "átlagos". Nos, ha átlagos alatt csekély értelmi képességekkel megáldottat értünk, akkor nyilván. De a valóban értelmes, ha nagyon-nagyon megengedőek vagyunk, minimum a 110-115-ös szintnél kezdődik szvsz. Bár tapasztalataim alapján - ismerve több igazán értelmes embert - én kapásból 125-nél húznám meg az alsó határt. Az átlagos kategóriáét meg inkább 110-nél. A 100-as szint még bőven egy nagy nulla, ahogy a 90-es is
(Ne az nlc-s cikkek jelentsék a mércét, azt a szintet egy óvodás kissrác is gond nélkül übereli.)
Foglalkozás: jelenleg újra tanulok (számvitel), előtte egy nyomorék érettségivel gyártósoron, pénztárban, árufeltöltőként és hasonló helyeken/munkakörökben dolgoztam. Valószínűleg oda is fogok visszakerülni egyébként, és az még a jobbik eset lesz, de ez más téma.
Szabadidő: örülök, ha itthon lehetek, elszöszmötölök, olvasgatok. Vagyis mostanság már csak tájékozódom, mi történik itthon meg a nagyvilágban. Néha becsúszik egy-egy történelmi, politikai témájú vagy társadalommal kapcsolatos publicisztika. De valahogy egyik sem tesz színesebbé... Amikor olyan formában vagyok fizikailag, hogy bírom, akkor bringázok egy keveset. Nagyjából ennyi. Ha esetleg az merült fel benned: a kimozdulós társasági lény nem én vagyok. Elég távol áll tőlem ez az életmód, nem tudok mit kezdeni vele, ezért kellemetlen számomra. Inkább csak elvegetálok, mint egy szobanövény - az legalább megy...
"külsőn bizonyos határokon belül lehet változtatni. Hogyne lehetne? Ha meggazdagszik az ember lánya, akkor főleg. Egy kis műtét itt, egy kis műtét ott (nem plasztikai!), ilyen kezelés, olyan kezelés."
mintha én is ezt írtam volna.
"A személyiség az, amin nem lehet változtatni."- mert eldöntötted hogy ilyen vagy és kész, ezen változtatni nem tudsz.
az alapvető jegyeken nem is fogsz, de némileg tudnál csak így kényelmesebb.
"És nem, nem fogom csendesen tűrni, hogy ilyen sors jutott. Akárhányszor csak úgy tartja kedvem, kiadom magamból a fájdalmat, mert nekem csak ez jutott."
Az oké hogy nem tűröd, de attól hogy kiírogatod magadból még ugyanolyan maradsz, legfeljebb lesz aki veled kesereg.
"ehet sírni a moderátoroknak, hogy dobjanak ki, ha jól benyaltok nekik, akkor nem fog számítani, hogy semmi szabálysértőt nem teszek, ki fognak dobni, nyugi. "
Nem tudom hol említettem hogy dobjanak ki. Felőlem azt csinálsz amit akarsz, de nyilván reagálni fognak rá az emberek, gondolom én azért is írtál ide.
"Egy dolgot nem lehet: baszogatni, rugdosni. "
Már miért ne lehetne? Ha leírsz valamit arra válaszolni fognak, valószínűleg páran baszogatni is.
"Azt pedig itt a kutya nem kérte, én meg pláne, hogy bárki is győzködjön vagy megpróbáljon "segíteni" "
Oké, de akkor szerintem inkább blogot indíts, és a félreértések elkerülése végett írd ki hogy senki ne reagáljon rá. Továbbá hogy csak előnytelen külsejű emberek olvashatják és véletlenül se bántsák meg a lelkivilágodat.
"Tessék megpróbálni úgy, hogy az adottságokat nagyrészt kispórolják belőled, az a vajmi kevés meg, amit véletlenül mégsem, abszolút értékelhetetlen, teljesen rossz úgy, ahogy van, kukába való. "
szerinted erre lehet írni valami értelmeset?
Amúgy meg mindenkinek megvan a maga nyomora, nekem is. Lehet hogy nem a külsőm miatt, hát más miatt. Én is voltam padlón, elég mélyen, de felálltam. Sokáig csak sajnáltattam magam mint Te, az emberek meg elfordultak tőlem, utáltam az egész világot. Aztán egyszercsak egyedül maradtam mint a kisujjam, egy szétesett, romhalmaz, nulla élettel, akkor döntöttem el hogy igenis változtatni fogok, ugyanis csak rajtam múlik az egész. Rohadt nehéz volt fokozatosan átállni a pozitív életszemléletre, de képzeld sikerült. És azóta kicsit más lett a világ.
Már megint az IQ-d...
Nem olvastam az egész topikot, de a te hozzászólásaidat mind végigolvastam, és abból nekem az jön le, hogy biztos, hogy az átlagnál magasabb az IQ-d, szerintem nem is kevéssel. Egyébként meg úgy írsz, hogy azzal kenterbe versz az nlc cikkírói közül sokat. Továbbá türelmes is vagy, csak néha bazdmegolsz. :) Ez csak kapásból pár jó tulajdonság. De nézzük az IQ-t az elég egyértelműen mérhető valami, nem? Mert igaz, hogy pszichológiai fogalom, de mégiscsak hivatkozol rá, tehát talán az IQ-mérést elfogadod valamennyire, ha a pszichológia mint olyan nem is a szíved csücske.
Azt mondod, nagyon reálisan látod magadat. Biztos, hogy az IQ-dat is? Szóval: mikor vettél részt mérésen és mennyi lett?
Egyébként mi a foglalkozásod? És mit csinálsz a szabadidődben? (Ahhoz, hogy konkrét tippeket kaphass, amiket hiányolsz, talán ezeket sem árt tudni.)
"nem egy, nem is kettő, hanem elég sok előnytelen külsejű nő képes találni magának normális férfit. ... Pozitív személyiségek, akik társaságát szeretik az emberek."
Anyááám!
Nem ezt magyaráztam eddig is? De, igen. Hogy aki külsőleg nem "nyerő", annak kompenzálja a személyisége és/vagy a temperamentuma. Amik VELESZÜLETETT(!!!!!!!!!!) dolgok, MEGMÁSÍTHATATLANOK (!!!!!!!!!!).
Nagyon tévedsz: a külsőn bizonyos határokon belül lehet változtatni. Hogyne lehetne? Ha meggazdagszik az ember lánya, akkor főleg. Egy kis műtét itt, egy kis műtét ott (nem plasztikai!), ilyen kezelés, olyan kezelés. A személyiség az, amin nem lehet változtatni.
És nem, nem fogom csendesen tűrni, hogy ilyen sors jutott. Akárhányszor csak úgy tartja kedvem, kiadom magamból a fájdalmat, mert nekem csak ez jutott. Ennyi jogom meg hadd legyen már, még ha nem is tetszik. Lehet sírni a moderátoroknak, hogy dobjanak ki, ha jól benyaltok nekik, akkor nem fog számítani, hogy semmi szabálysértőt nem teszek, ki fognak dobni, nyugi. Egy dolgot nem lehet: baszogatni, rugdosni.
Azt pedig itt a kutya nem kérte, én meg pláne, hogy bárki is győzködjön vagy megpróbáljon "segíteni". Ugyanis talán hihetetlen, de a gyökkettes iq-mal azért azt még fel tudom fogni, hogy amire nincs megoldás, ami megváltoztathatalan, azzal kapcsolatban teljesen fölösleges lenne jajveszékelni, hogy valaki segítsen már.
Amúgy nagyon bírom ezt... Itt van egy csomó ember, akik annak rendje és módja szerint nagyon jó, klassz, használható kis (külső + belső) adottságokkal rendelkeznek. Ja, és lehetőségeik is adódtak az életben. Mit kellett tehát tenniük? Az adottságaikat kihasználva, abból kihozva a maximumot élni a lehetőségeikkel. Hát hasra ne essek, így rohadtul könnyű ám!!!
Tessék megpróbálni úgy, hogy az adottságokat nagyrészt kispórolják belőled, az a vajmi kevés meg, amit véletlenül mégsem, abszolút értékelhetetlen, teljesen rossz úgy, ahogy van, kukába való. Ha ez nem elég, a szerencse mellett a lehetőségek is kerüljenek el messzire, még akkor is, ha utánuk jársz. Nos, ha valakinek így sikerül bármi érdemlegeset összehoznia, sikereket, boldogságot elérni, annak megcsókolom a talpát, és azt mondom: oké, igazad van, taníts, mester!
De amíg az első típusba tartozva osztja valaki az észt, hát, az abszolút nevetséges meg hiteltelen. Ez pontosan olyan, mintha egy tökéletesen egészséges ember a vak, végtagok nélküli embertársának azt hajtogatná megállás nélkül, hogy ó, te is meg tudod ám mászni a Himaláját, nagyon simán, bármikor, csak akarni kell meg tenni érte. Abszurd!
Ja, és hogy megnyugodj, sőt, örülhess: nem is fogom sokáig elviselni ezt a pocsék sorsot, az biztos. Néhány évet még adok az életnek meg a szerencsének, hogy végre engem is a pártfogásába vegyen, mint a többi embert, de ha nem fog (és valószínűleg nem fog, ahogy eddig sem tette), akkor vége, ennyi. Nem fogom én ezt a rakás trágyát 80 éves koromig elviselni. Egy olyan életnek, ami csak szenvedésből, pórul járásból áll, semmi értelme, fölösleges még sok-sok évtizeden keresztül folytatni. Örüljetek neki, hogy a Tiétek nem ilyen, bombanők!
Még annyit, hogy nem egy, nem is kettő, hanem elég sok előnytelen külsejű nő képes találni magának normális férfit. Jééééé. És bizos nem azért, mert úgy állnak hozzá ahogy Te itt. Pozitív személyiségek, akik társaságát szeretik az emberek. A negatív embereket inkább kerülik, ahogy Te is tapasztaltad. Szóval csak rajtad múlik, hogy változtatsz-e és próbálsz kissé pozitívabb lenni, vagy továbbra is ezt folytatod, és akkor már a legutolsó alkeszek is nagy ívben el fognak kerülni, de végeredményben legalább beigazolódik a kis elméleted hogy senkinek sem kellesz.
A külsődön (ha valóban ilyen szörnyű) változtatni nem igazán tudsz, max. sok pénzért. A gondolkodásodon viszont igen, és hidd el, megérné. De mivel nem akarsz, mert szerinted úgyse sikerülne, hát fogadd el hogy tényleg egyedül fogsz megöregedni és ne picsogj, vegyél egy macskát. Ennyi.
Tisztában vagyok vele, hogy így a kutyának nem kellek, ezt magyaráztam eddig is, tehát nem szükséges külön tájékoztatni róla.
Csakhogy: a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból, sajnos ugyanúgy jócskán alulmúlja a tűrhető, elfogadható szint minimumát, mint a jelenlegi állapotom. Tehát erőlködhetek, de attól még ugyanaz lesz, mint most: nem történik semmi, szökőévben 1x csöppen bele az életembe valaki, de az sem engem akar igazán. Hát, ezért valóban megéri!
Meg kellene érteni lassan az 500. hozzászólás után, hogy az én problémámra egyetlen megoldás létezhetne: újra megszületni egy teljesen más bőrben, és ezúttal már legalább valami haloványka kis egyéniséggel, temperamentummal.
Ugyanis szarból sajnos nem lehet várat építeni vagy mondhatnám úgy is, hogy a nagy büdös semmiből soha nem lehet valamit teremteni. Ez lehetetlen, fizikailag is képtelenség! Ahogy alapanyagok nélkül, illetve szemétdombra való alapanyagokból nem lehet még moslékot sem nagyon főzni, nemhogy normális kaját, úgy adottságok nélkül, illetve kritikán aluli adottságokkal sem lehet elérni a világon semmit, de semmit, legalábbis pozitív eredményeket, sikereket biztosan nem.
Nem tudom, mi ebben olyan felfoghatatlan még mindig, de látom, hogy néhányaknak ezerrel tiltakozik az agya annak "befogadása" ellen, hogy ilyen létezik, még ha ők nem is tapasztalták a saját bőrükön vagy az általuk ismert emberek körében. Amiről valaki nem tud vagy nem látott, az bizony még simán létezhet!