Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Emésztő bánat...
Nagy a fájdalmam, és szeretném magamból kiírni, meg talán kapok hasznos tanácsokat arra, hogy hogyan keveredhetnék ki ebből a nyomorúságból.
Fiatalon beleszerettem egy fiúba, és egy csodálatosan nagy szerelem lett belőle mindkettőnk részéről.
De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam. Akkor még ellent tudott mondani a család nyomásának, amikor megvette a gyűrűket, de aztán már hajlott mint a nád, és nem felém.
Miután szétment az utunk, többé nem láttam, de azóta sem vagyok képes elfelejteni. Képtelen vagyok új kapcsolatra, nem szültem gyerekeket, míg neki vígan folytatódott az élete. Megnősült, tán kétszer is, és három gyereke született.
Hogy lehet az, hogy valaki, aki annyira szerelmes, mint amilyen az a fiú is volt, csak úgy elhagyja a szerelmét, és semmi gondot nem okoz neki az, hogy milyen fájdalmat hagyott maga után, és szépen éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Nekem meg huszonév sem volt elég ahhoz, hogy túljussak az érzelmeimen.
" Semmi arat nem fizetett."
Sok embert ismerek-de egyet sem, aki megúszott volna olyan bulit, ahol más személyeket tönkre tettek volna.
És mit szerettél volna sámomra átadni, ill mondani?
Magyarul mi a hozzászólásod lényege most?
En is mikor felnottkent meglattam a masodik osztalyos szerelmemet, altalanos iskola, nagyon jot nevettem, hogy ebbe a szemelybe voltam en szerelmes? Ezert jo a szembesites, hiszen a szerelmunk targya a hosszu evek alatt egeszen mas ember lehet ma.
Persze,az eletunk orokos valasztas, valasztas,es azon azazuton kell tovabbmennunk, amit valasztottunk. Ha valaki ugy tengeti at magat az eveken, hogy egy valaha volt szep emlekbe szerelmes, akkor ez az o valasztasa.
Az ember peldaja, aki megtalalta a palotat, amin sok kapu volt. Odament az egyikhez, mert kivancsi volt, be akart menni. De az or sosem engedte be. Az ember csak kivancsi volt, ujra meg ujra probalkozott, de az or mindig azt felelte, hogy nem lehet. Vegul az ember lefekudta kapu ele, es azzal toltotte az egesz eletet, hogy ujra meg ujra megprobalkozott bemenni, de sosem jutott be,mert az or nem engedte be. Aztan mar megoregedett, a halalan volt vegre, amikor is megkerdezte az ort, hogy mi van odabent, es miert nem endgedte be ot sosem. Az or azt felelte, ez az egy kapu csak neked volt fenntartva, de sosem vettel annyi erofeszitest, hogy engem felrelokj es bemenj. Szoval igy is lehet elni meg ugy is. Legalabb elohalaszni a pasit es megnezni ma ot. Es tenyleg elni tovabb, mert meg van sok ido, meg mindig van sok ido.
Pl. kiderül itt is 1000 x hogy a pasi nős.
Azért van így mert MIELŐTT ismerné a fehérnép, már szexelt vele, ezért derül ki későn.
Több dolog is eszembe jutott, míg végigolvastam a topikot, na lássuk sorjában.
1. Olyan, hogy "Igazi", nincs. Illetve lehet, hogy van, de az az együtt töltött évek során dől el. Ha képes volt a családja kedvéért lemondani rólad, akkor nem volt az. Az Igazi talán az lett volna, aki elfogad mindenestül, de neked nem kellett.
2. Tényleg rád férne egy pszichológus, meg egy terápia, mert 20+ évig sóvárogni valaki után, aki lelécelt, messze nem egészséges. Olyan szinten ragaszkodsz egy emlékhez, hogy tönkreteszed magadat és az életedet.
3. Más embernek más az ölelése - na és? Persze, hogy más! Ahogy az illata is más, meg a viselkedése, meg a személyisége, meg mindene. De ez nem kell, hogy minőségbeli különbséget jelentsen. Azt a mást is meg lehet ám szeretni.:)
4. El kell tudni fogadni, ha nem szeretnek viszont. Megesik, mindenkivel! Csakhogy a döntő többség idővel feláll, és továbbmegy. Te meg maradtál ott, ahol voltál. Valamiért nem akarod elengedni érzelmileg a múltat, nem akarod elfogadni a valóságot. Ebben segíthetne neked a pszichológus.
Pont ez, hogy amit onkent odaadtunk meg raraktunk a masikra, ugyanugy onkent vissza is vehetjuk, akkor amikor eppen nekunk tetszik, hiszen akkor adtunk oda "mindent", amikor mi akartuk.
Mellesleg ez a nagy szerelem nyugodtan megnosult, lett 3 gyerke, aztan ujra megnosult, megint elvalt, de meg mindig nem keresi a topikinditot. Hat hogy erdemes ora varni halalig, ilyen is van. Egesz egyszeruen be kellene menni azon a kapun, amit az elet nekunk tartogat, es elni a mi sajat eletunket, nem lesni a maset. Hm?
Többen sírógörcsöt kaptunk.
Tájékoztass majd mi a legújabb rémhír mostanában.
Alternatíva: 20 év szerelmi bánat nekem rossz viccnek tűnik. Általában az elhúzódó ( több éven át tartó) szenvedés csak önámítás és vetítés.
A kapcsolatotoknak nem volt kifutása, nem volt ideje elszürkülni, hétköznapokat megélni. Így nem tudhatod, milyen lett volna vele - ezeket a sötét foltokat gyönyörűre színezted, nagy érzelem+színes fantázia= gyönyörű illúzió. Igen, ebbe a hibába már én is beleestem, de könyörgöm, nem 20 évig!
Nem vagy elég nyitott, így nem tudtál őszinte érdeklődéssel fordulni egy másik ember felé. Csak az exed emlékeivel táplált illúzióddal hasonlítottad össze őket. Csoda lenne, ha ez működne.
Én is azt mondanám, hogy keresd meg, találkozz vele - meglátnád, hogy mennyit változott. Ledöbbennél, és elszörnyednél, h erre pazaroltál 20 évet az életedből. És akkor itt az ideje újra összeszedni magad - új párral vagy egyedül, de végre valós, saját életet élhetnél, nem egy álomvilágban szenvelegnél.
Egyébként a hit nagyon fontos - én ma már hiszek benne, hogy ha két ember egymásnak lett teremtve, akkor nincs olyan, h rosszkor találkoztak, vagy az élet szétszakította őket (na jó, háborús övezetekben oké, de békeidőben, a facebook virágkorában????). Egy kapcsolat indul egy megmagyarázhatatlan vonzalommal, szerelemmel, és két ember akaratával, együttműködésével egyre erősödő tökéletesen v. nem tökéletesen harmonikus szeretetkötelékké alakul. Ha az egyik oldalról hiányzik az akarat, nincs miről beszélnünk.
Ráadásul nem kell prüszkölni, hanem amekkora elánnal belekezdett egykor az adott emberke, ugyanolyan elánnal vállalja fel ha bukik:DD
A kapzsiság, zsugoriság, és a pénz szeretete sok ember bukását okozta már-királyokét is:DD
Ó dehogy nincs:DDD minden abból indul ki. Tudod nem szép dolog igy megpróbálni a szőnyegalá söpörni azt a dolgot, amibe 2 ember majdnem belehalt.:DDD
Köszönöm az érzelmi és erkölcsi támogatást!
És jó étvágyat! :))