Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Folytatás....
Szóval becstelen alkut kötöttem a sorssal... mivel nem voltam képes megbocsátásra, egyelőre le kellett mondanom arról, hogy gyerekeim legyenek, pedig hidd el, semmi másra nem vágytam jobban, mint arra, hogy végre anya lehessek:)))
Kislány korom óta azt terveztem, hogy mire elérem a bűvös harmincat, addigra már három kisgyerek boldog anyukája leszek. A szakítással viszont ezek az álmok semmivé foszlottak, és tudtam, évekbe fog telni, mire egyáltalán lehetőségem lesz észrevenni azt a férfit, akivel talán leélhetem majd a további életem, és akivel gyerekeket tervezhetünk.
Már éppen feladtam, már alig reménykedtem... mikor váratlanul, villámcsapásként felbukkant a nagy Ő, és igen, már harminc voltam...
És az első babánk születésekor már elmúltam harmincöt éves, és nem tudom, lesz-e harmadik :)
De nagyon hosszú, és nehéz utat jártam be eddig, és tudom, mit veszíthetnék azzal, ha átengedtem volna a férjemet egy másik hölgynek, ha nem harcolok a kapcsolatunkért, ha nem számított volna, hogy a gyerekeink teljes családban nőjenek fel. Egyszer már nagy árat fizettem a büszkeségemért, a fiatalságom szállt el, és sokat vártam arra, hogy újra rámtaláljon a szerelem. Mégegyszer nem engedem el a boldogságot, és nem hagyom, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok! Megteszek bármit, és nem adom fel addig, amíg a másik felem is így érez!
Ha valakit szeretsz, képes vagy a megbocsájtásra, persze attól függ, milyen súlyú a bocsánat tárgya... ebben az esetben nem történt megcsalás, a félrelépés talán a következő fázis lett volna, ha engedem, ha hagyom, hogy megtörténjen. De nem jutottunk odáig, és nagyon tanulságos esemény volt, amit szívesen kihagytam volna az életemből, de talán nem véletlen, hogy megtörtént...
Ez nem ezo.
Ez valami súlyos pszichés probléma.
Kedves Szőlő!
Ha visszaszámolok (soha nem voltam jó matekos, a számok világa oly távol állt tőlem, ezért nem lettem közgazdász, a család nagy bánatára... én a betűket ismerem, ők állnak hozzám közel, és kelnek életre, táncot lejtve az ujjaim alatt, a billentyűzeten)
nagyon fiatalon, húsz éves korodban ismerkedtetek meg a férjeddel. Talán Ő volt az első, nagy és igaz szerelmed... és lehet, hogy Te is neki. Tudod, szomorú, de ritkán és keveseknek adatik meg, hogy egy ember mellett élik le az életüket...
33 évesen, még fiatal vagy, nagyon sok minden történhet, talán visszatér, ha még szeretnéd, és tanulva ebből az esetből, javíthattok a kapcsolatotokon, és mág boldogok lehettek együtt:)
Vagy feladod, elfogadod, és megpróbálsz új életet kezdeni, nélküle... az emlékek, az elején, ha előtörnek, még nagyon tudnak fájni, de idővel, hidd el enyhülnek majd...
Még fiatal vagy, csak most nehéz, tudom, nagyon nagyon nehéz tud lenni...
Ugye nem haragszol meg ha egy szavadat sem hiszem?:D
ui: legközelebb, ha már más érzelmeit útánzod-okosabban tedd, mert pillanatok alatt átlátnak rajtad, és úgy jársz ahogy most általam.
Ráadásul neked ciki, nem nekem: hiszen a másolat mindig csak másolat marad. Az eredeti az igazi.
Ugyan mosolyka, rád haragudni, már szinte hiányoztál, olyan ritkán bukkansz fel:)))
Más érzelmei utánozni? nem tudom, ez mit takar, még nem próbáltam... Érdekes, a mindenkin átlátó képességed...
Tudod, szívesen kihagytam volna egy-két fejezetet az életemből, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy csak jó dolgok történnek vele:(
Viszont mikor belekerülsz egy élethelyzetbe, megpróbálod a legjobbat kihozni belőle, aztán majd az idő igazol, helyesen cselekedtél, döntöttél-e akkor.
Mennem kell, felébredt a kislányom, mert tudod, egyelőre nekem ez is a valóság része, a két kisgyerekem:)))
Jó itt a fórumon, jó, hogy ismét írhatok...
de ez csak sokadlagos, a legfontosabb a családom, és a velük töltött idő:)
Hogy kihagytál volna egy-két fejezetet az életedből?:D
hja, előbb kellett volna gondolkodni-mint cselekedni-a gyors siker reméményében, aljas módón.
Legközelebb megtanulod a leckét(jobb esetben) hogy nem a könnyebbik, gerinctelenebbik út visz a győzelemre-hanem az egyenesebb, de sokkal nehezebb.
Az meg egy másik fejezet, hogy az előtt az ember előtt aki ismeri a valóságot pl. rólad, ezt a műsort adni-hááááát én bizti nem tenném a helyedben:)
Dehát nem vagyunk egyformák-hála Istennek
Félreértesz, soha nem voltam gerinctelen, itt arra céloztam, hogy nem én rendeltem, hogy a vőlegényem kipróbálja, milyen lehet mással, jó lett volna, ha ez nem történik meg!
Gyors siker, aljas módon! Egek, mosolyka, te miről írsz???
Mindig egyenes úton jártam, akár milyen rögösnek is bizonyult, számomra ez volt, és ma is ez az egyetlen járható út , és a nehézségek csak ösztönöztek:)
jajj vigyori, látom ide is betoltad a képed. igazad van, ha a te házasságod szarul működik, másé se legyen már jó. esetleg próbáljon tenni érte, hogy jobb legyen.
Mit szeretnél? Kíváncsi lennél a családomra, rám? Valóban érdekelne? Eltöltenél velünk egy napot, hogy megnézd, hogyan élünk?
Mert akkor látnád a valóságot, addig csak magyarázol, és félremagyarázol, de egyben igazad van, tényleg nem vagyunk egyformák.
Én képes vagyok őszintén, leírni magamról dolgokat... akik ismernek (valóban ismernek) tudják, nincs benne semmi titok!
Sophia, úgy látom, te lettél most az ügyeletes Erika. :)
A legjobban akkor jársz, ha válaszra se méltatod.
Bezony. :)
Engedd meg sophia, hogy ezúton is gratuláljak. Mások évek óta várnak erre a posztra...:)
Nyugodtan lehet engem szidni, nagyjából nem érdekel, hogy Te mit gondolsz.
Valóban hús vér érző ember a férjem, és azok is akiket itthagyott.
Tudom, hogy ketten voltunk a házasságban, úgyhogy ez így alakult abban én is vastagon benne voltam, talán tényleg egy csipkerózsika álomból ébredek most.
Nagyon jó kis önismereti és párkapcsolati tréning ez Nekem.
Amúgymeg nem Ő volt az egyetlen kenyérkereső, anyagilag teljesen független vagyok, megállok egyedül is a lábamon, 2 gyerekkel is, fizikailag is bírni fogom.
Nem érzem azt, hogy egy eszköz, vagy egy pénztárca lett volna nekem.
Sokmindenben nem voltunk egyformák, szerintem ezért egészítettük ki olyan jól egymást. Én felületes, hirtelen vagyok, Ő meg átgondolt, alapos. Én sokszor elhamarkodottan alkotok véleményt, és mindig Ő mutatta meg a másik oldalt! Ez a gyerekekkel való viszonyban is meglátszott, én voltam a bohóckodós, játékos, Ő meg a TANÍTÓ. (Most ez egy kicsit azért sarkítva van).
A különbözőségek elleneére azonosak voltak a céljaink, a vágyaink és az értékrendünk.
Amióta dolgozok (1 éve) valóban kicsit elhanyagoltam, ezt érzem, főleg így utólag. Kevesebb lett az ölelés, a spontán csók, a simogatás, meghitt beszélgetések. Több a nyűg, tennivaló, stressz.
De az vesse az első követ, akinek hosszú kapcsolatban, 2 kisgyerekkel nem volt ilyen szakasz a házasságában!
Fáradt voltál, ez érthető, két kisgyerekkel, visszazökkeni a dolgozók életébe, biztosan megterhelő lehet az elején, és nagy kihívás is egyben.
Nagyon jól vázoltad, hogy milyen jól kiegészítettétek egymást:)
A férjed nem jó megoldást választott, ha hiányzott neki valami, elmondhatta volna, ha fáradt voltál az egész napos munka után, segíthetett volna többet otthon...
Szomorú, hogy léteznek olyan férfiak, akik egy adott élethelyzetben nem a megoldásra törekednek, hanem másfelé kacsintgatnak.
Most talán még az újdonság varázsa megszédíti, de idővel megkopik a varázs, és talán nem is olyan különleges az a hölgy. Ha nem csak pár órára titokban találkoznak, hanem sok időt töltenek együtt, talán rájön, rossz döntést hozott... talán a tiltott gyümölcs nem is olyan édes, talán keserűvé teszi majd az is, hogy a gyerekeit nem látja felnőni...
Végig olvastalak és pontosan az a véleményem ami a férjednek, ne keress okokat mert nincs!
Neked is igazad van ez pontosan a van rajta sapka, nincs rajta sapka helyzet.
Láttam én már hozzátok hasonló szituációban lévő családot ahol anyu egy szex istennő volt a háztatást meg magasról le sz@rta. Nem volt vasalt ing meg tiszta zokni, de wellnes hétvége, meg romantikus vacsi az igen.
Ott apu az anyjához költözött vissza mert azt mondta, nem bírja, hogy napi 10-12 óra munka után még ő főzzön, meg mosson, vasaljon magára.
Okokat mindíg lehet találni!
Kedves szőlő!
Most jutottam el odáig, hogy beleolvastam a topik elejébe is...
és eszembe jutott valami.
A Te korodat ismerjük, húsz éves voltál, amikor találkoztatok, a férjed Veled egykorú?
Talán azért hajtogatta azt a szöveget, "Elmegy mellettem az élet" mert fiatalok voltatok mindketten, mikor megismerkedtetek, és ő egyszercsak rádöbben, hogy hoppá, lassan 35 vagy 40 éves vagyok, és ezzel az egy nővel kell leélnem az életem:(((
Talán az első szerelem voltatok egymásnak, és túl korán találkoztatok, sajnos a férfiaknál előfordul ez a szindróma, hallottam már erről:(((
Hát azért ezt így elég nehéz elfogadni és túllépni......
Ne keress okokat, akármit csináltál volna elhagylak...bumm.
De végülis ez van, innen kell továbblépni. Mostmár azt érzem, hogy hosszú távon én lehet csak a nyertes. De félek, hogyha egyszer nagyon nagyon megbánja, akkor élete végéig szenvedni fog, és ezt nem akarom neki.
Nem tudom már mit akarok.
Igen, ez is benne van a pakliban, végül igaza lett a huhogóknak....
Ő 19 én 20 éves voltam mikor összejöttünk. 26 és 27 voltunk mikor összeházasodtunk.
De ez miért nem 26 évesen jött elő belőle, még a házasság előtt? Akkor sokat beszélgettünk erről, és még nemrég is azt állította, hogy akkor teljesen komolyan gondolta, családot szeretett volna mindig is, blabla.....
Aztán jött a MID LIFE CRISIS. Hirtelen minden átértékelődik és szevasztok család!
Akkor mindketten fiatalok voltatok...
Sajnos a férfiak néha megbolondulnak, elérnek egy bizonyos életkort, és rádöbbennek, hogy nem volt még elég nő az életükben...
Ha mégsem így alakul, akkor ötven körül jön a kapuzárási pánik, amikor a férfi fiatalabb hölgyet szeretne, mint a felesége... mondjuk ilyenkor általában a gyerekek már nagyobbak...
Nem tudom, hogy lehet ezeket a helyzeteket megelőzni, elkerülni... mert nincs rá biztosíték, hogy ez veled nem, csak másokkal történhet meg.
Nem tudhatod, mit hoz a jövő...
Az unokanővérem is fiatalon ment férjhez, fiatalon vállalták a két kisgyereküket... aztán a kedves férj megbolondult, viszonyt kezdett egy kolléganőjével, a gyerekek még kicsik voltak a kislány négy, a kisfiú két éves... Nem tudta megbocsájtani, elhagyta a férjét, és elváltak, a gyerekek nála maradtak. Aztán a kedves apuka egy idő után meggondolta magát, és szerette volna visszakapni a családját, csak már túl késő volt... az anyuka sokáig egyedül nevelte a gyerekeket, és újra rátalált a szerelem... sokkal boldogabb az új kapcsolatában, mint a férjével volt:)
A férjem is feleségül vette a szerelmét, évfolyamtársak voltak az egyetemen:( nagy szerelem volt, de nem tartott sokáig a boldogságuk.
A nőnek nem születhetett gyereke, a páromban pedig nagyobb volt a saját gyerek utáni vágy, mint a szerelem ereje, elváltak...
De vajon a gyerekek is boldogabbak e? A szülők önzöségének lehetnek e Ők az áldozatai? Milyen családmodellt tanulnak el ezzel és hova vezet ez, ha ez lesz a NORMÁLIS?
Én komolyan gondoltam a holtomiglan/holtodiglant, és nem poénból mondtam ez esküt a templomban. Úgyhogy elég nagy kudarcként élem ezt meg, nemsokára papírom is lesz életem legnagyobb kudarcáról:)
Nem tudom mit hoz a jövő, nem akarok bebújnia csigaházba, tudom, hogy leszek még én is szerelmes, de az örökké mardosni fog, hogy nem adhatom meg a gyerekeknek azt, amit szerettem volna, nem tudom neki átörökíteni azt, amiben én nőttem fel és a legfontosabbnak hiszek. Mert lehet Eiffel tornyot építeni, meg atombombát, örök klasszikus verseket írni, de szerintem mind kb. szart se ér, a legfontosabb egység a Földön a család. Na ezt nehéz lesz ezek után elmagyarázni nekik.
Főleg ha rászólok vmiért a fimara, azonnak jön a Majd én is elköltözök! Végülis most azt látja, hogy az a megoldás! MEg azt mondta vegyünk egy kiskutyát, az biztosan nem költözik majd el.
Másrészről örül, hogy akkor már végre el tud venni engem feleségül:))))
Számomra is a legfontosabb és legerősebb egység a CSALÁD.
Úgy nőttem fel, hogy a Szüleim ezt tükrözték felém, sőt, még a nagyszüleim is, akik több, mint hatvan évet éltek egymással:)))
Megszakadna a szívem, ha a két kisgyerekünknek úgy kéne felnőniük, hogy nem látják nap mint nap az apjukat... ha nem lenne része az életüknek...
Ezért, mikor úgy éreztem kicsúszik a lábam alól a talaj, és a férjem fél lábbal épp kilépni készült a házasságunkból, bennem is egy világ omlott össze.
De mivel nem vagyok egy elveszett nő, (a végtelenségig tudok harcolni egy olyan célért, amiben hiszek) igyekeztem, és megtettem mindent, hogy változtassak, javítsak a dolgokon. Persze, ehhez két ember kellett, ha csak én akarom egyedül, nem működött volna.
Ha a férjem már nem engem szeret, erőszakkal nem tartottam volna vissza, akkor tudom, inkább azt akartam volna, hogy elmenjen, mert hazugságban talán lehet élni egy darabig, de nem érdemes:(
Nagyon lassan telnek az esték.....
Nappal a gyerekek lekötnek, meg jövő héttől a munka is:) De az esték......már egyetlen sorozat vagy film se tud érdekelni, azok se amiket eddig szerettem. Napok óta be se kapcsolom a tévét.
Próbáltam olvasni is, de most az se megy. Pedig valamit kezdeni kellene magammal:) mert már nagyon unom magamt is:)))
Nagyon sajnálom... ez egy darabig még nem lesz könnyű, és mindig az esték a legnehezebbek:(
Próbálj meg olvasni, az eltereli a gondolataidat, egy kis időre elrepít egy másik világba, ahonnan talán élményekkel gazdagon térsz majd vissza...
Kitartás, tudom, most nehéz elhinni, és még nem látod a végét, de hidd el, még nagyon sok szép nap vár rád... de ezt a folyamatot nem tudod átugrani, ezt most kell megélned...
Esetleg ha valakinek van ismerettsgéi körében olyan aki később 2 gyerekkel párt talált, ossza már meg a sztorit.
Nekem 2 elvált kisgyerekes ismerősöm van, de egyik se él azóta (5-6 éve) párkapcsolatban.
A huhogóknak írom, hogy nem tervezek mindenféle kandúrokat a gyerekek nyakára hozni, de nyilván az ember "társas lány" és nagyon hosszú távon nem egyedül tervezek.
Ismeretségi körben legalább hárman vannak akik két gyerekkel normális,diplomás,ráadásul viszonylag jómodú párt találtak, igaz egyiknek még a házassága alatt kezdődött a kapcsolata a későbbi férjével.
Szóval fel a fejjel, próbálj eljárni tornázni,vagy valami újdonságot csinálni, ha üresek az estéid. Nem tudom, hogy a szüleiddel egy városban laksz-e, ha igen, meg lehetne őket kérni néha esténként, hogy el tudj járni. Gyűjts új élményeket.
Nagyon fiatal vagy még,előtted az élet, ráadásul azt írod jól is nézel ki.
Drukkolok neked
Kedves Szőlő!
Csak érdeklődöm, hogy telnek a napjaid?
Semmi változás?
Gyerekek hol töltik a szünetet? Terveztek nyaralást?
Tudtatok már beszélni a férjeddel?
Kedves, hogy érdeklődsz. Kezd kialakulni az "új rend". Bár az oviszünbet miatt kicsit rendezetlen egyelőre. A gyerekek sokat vannak a szüleimnél, de voltam velük én is szabin 1 hétig, jöttünk-mentünk-kirándultunk sokat. Meg férjem is volt velük 1 hétig itt nálunk vigyázott rájuk amíg dolgoztam.
Meghyünk nyaralni is majd augusztusban, már el volt foglalva és befizetve:( Mondjuk mindenképpen mentünk volna, de próbáltam visszakérni a pénzt, hogy menjünk inkább máshova, de oda, amit Ő talált ki. De nem adták vissza, de már mindegy is.
Nem, amúgy beszélni azóta se beszélünk. Se telefonon, se emailen, se személyesen. Nem tudom, már nem is nagyon van rá igényem...most miről beszéljünk?? Majd a gyerekekről kell, hogy nem kell minden alkalommal, gumicukor, fagyi, nyalóka, újságok, apró ajándékok.....ez nem kell. A gyerekeket könnyű megvenni, csak nagyon aljas.
És tudom, hogy Ő is csak azért csinálja ezt, mert nem tudja, hogy hogyan viselkedjen.
Csak hárman mentek, Te és a két kisgyerek? A férjed nem tart veletek?
Eredetileg gondolom még közösen terveztétek... talán a gyerekeknek jót tenne ha az apukájuk is veletek menne...
Neked bizonyára fájdalmas lenne az együtt töltött idő...
Megértelek, valóban nehéz ügy, apuka próbál jó fej lenni, igyekszik kompenzálni, erre pedig szerinte a legjobb módszer, ha ajándékokat ad a kicsiknek. Talán meg kellene beszélnetek, ezt is, és még sokmindent...
Úgy gondolod, nagy érzelem fűzi a hölgyhöz?
Nem tudom, milyen érzelem fűzi a hölgyhöz, de nem is nagyon érdekel.
Azt KIZÁRTNAk tartom, hgy velünk jöjjön nyaralni. Nincs is ilyesmiről szó. A gyerekeknek se tenne jót, ha reménykednének..megteszik maguktól is.
Lehet, hogy apuka valamilyen szinten jót akar, de amúgy igen, aljas dolog egy kicsit.
Most fagyi, nyalóka, aztán zsebpénz, meg márkás cuccok.
Ha nem jó anyával élni, mert szabályoz, költözz hozzám, itt majd mindent szabad...............
Ezt az elején kell tisztázni.
Van egy ismerősünk, hasonló okok miatt váltak el. Apuka addig édesgette a gyerekeket drágábbnál, drágább ajándékokkal míg végül már nem akartak haza menni anyához a láthatásokról. Alig telt 2 évébe és megkapta két lányt, 7 és 9 évesek voltak.
Persze apunak kiváló ügyvédre is jutott míg anyunak csak egy szerényebbre.
Na jó, nálunk erről szó sincs. Egy másodpercig sem merült fel benne, hogy a gyerekeket is vinné. MI lenne akkor az új szabad életével???
Meg azt hiszem új asszonyka a maga 24 évével is sikitófrászt kapna a két óvodástól:)
Én még mindig nem értem, hogy jelent egy férfinek annyit ez a fiatal hölgy, hogy elhagyja érte a családját, ne lássa mindennap a gyerekeit...
A két saját gyereke... hogy lehet erősebb érzés, ami máshoz köti, amiért lemond arról, hogy részt vegyen nap mint nap a nevelésükben, az életükben...
Én képtelen lennék a gyerekeim nélkül élni, nem tudnám elhagyni őket, egy férfiért...
Kedves Szőlő!
Mi történt veletek mostanában?
Vége a nyári szünetnek, gyerekeknek elkezdődött az óvoda, te biztosan dolgozol...
Milyen volt a nyaralás?
Leültetek már a férjeddel megbeszélni, hogyan tovább?
Kérlek, írj!
Szia!
Eltelt 1 év......
Lezajlott a válás, csendben, kultúráltan, 1 hangos szó, de még egy vitás kérdés nélkül is.
Azóta volt egy "lezáró" beszélgetésünk, amiből kiderült, hogy a legjobb döntés volt ez:) Ugyanott tart mint 1 éve....én vagyok a hibás mindenért.
Megfejelve ezt azzal, hogy az utóbbi 1 évben "szemét" módon viselkedtem vele. Ő elvárta volna a feleségétől (akkor is hogy elhagyta egy nő miatt) hogy keresse, érdeklődjön mi van vele, miken megy keresztül, támogassa...blabla.
Ehelyett én idegenként viselkedtem vele, mintha nem lett volna a 12 év.
De mindegy, én ezen már nem bosszantom magam. Nem akarok erre energiát pazarolni.
Gyerekekkel rendszeresen tartja a kapcsolatot, úgy tűnik a gyerekek is kezdik a helyén kezelni a dolgot, bár azért vannak még néha rázós kérdések.
ÉN meg megpróbálok először magamra koncentrálni, aztán felépíteni vmi új életfélét....új álmokat keresni.
Akkor jo!
Belelolvastam a topicodba: nagyon tetszik a jozansagot, az önkritikad. Szeretheto ember jön at a soraidbol, remelem rendezodnek ugy a dolgaid, ahogy azt te szeretned, ahogy az neked es a gyerekeidnek a legjobb!
Jelenleg a hozzáállásom az ide nekem az oroszlánt:) Megcsinálom, megoldom és boldog leszek! Akkor is ha piros hó esik:)
Kicsit tartok tőle, hogy ez változni fog idővel. 1 éve vagyok egyedül, lehet, hogy 5 év után majd másképp látom.... "de most nyugalom van, kevés lázadás"
Jó a munkám, okosak és szépek a gyerekeim, sok barátom van és a családomra is mindig számíthatok. Ráadásul fura módon az önbizalmam se vette el ez az egész sztori. Hiszem, hogy jobban nézek ki mint valaha eddig a 34 év alatt:))))
Belevalo no vagy! Komolyan mondom teged olvasni itt az nlc-n felüdüles!!!
Irj egy kicsit többet, mas topicokba is, hatha ragados az energiad es a hited magadba!
Szia!
Igen ügyes vagy és egy erős nő. Szimpatikus is vagy. Pont ilyet, amilyen te vagy keresnék magam mellé társnak.
:)
Remélem hamarosan megtalálod:)
"én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam"
Ez azt jelenti, hogy nem is mennél újra férjhez?
Nem. Akkor komolyan gondoltam....
A házasság intézményében még hiszek. Bár jelenleg nem a következő házasságomon zakaztol az agyam:)))
De nem mondom azt, hogy sose mennék férjehz újra...csak talán (több tapasztalattal) másképp választanék és sokmindent másképp csinálnék.
Aztán miért mennék hozzád feleségül?:))))
Sőt...miért kérnél egyáltalán feleségül?
biztos hogy sokat tanultal, de az irasaidbol lejon hogy az alap is nagyszeru; intelligens, kulturalt, gondolkozo ember vagy. ez egy nagyon jo keverek, es "kisebbseget" jellemzi. ide a veres bokot, hogy megtalalod a hozzad melto embert! :-)
sok szerencset kivanok!
Mi nem tiszta? Egy életre terveztem a házasságot, és bár kettőn áll a vásár, vagyis én is benne voltam vastagon abban, hogy ez lett a vége, nem az én döntésem volt, hogy váljunk el.
De ne a házasság intézménye a rossz, nem a papír miatt lett vége. És nekem fontosak amúgy a papírok, (ha már így alakult, én sürgettem, hogy a válást is), tehát ha egyszer újra érzek hasonlót, hogy vkivel képes lennék közös sírhelyet tervezni...akkor nem állok ellen a házasságnak.
Hát ezek azok a kérdések, amikre az ember nagyon korán nem tud válaszolni:))))Szerintem még "közepesen korán" se biztos, hogy tud.
És mivel nem vagyok a partnered, így nem is kell válaszolnom:)
Nincs rossz elképzelése a férjednek az életről
.
Tehát szerinte neked az elmúlt egy évben megértő, támogató, érdeklődő feleségnek kellett volna lenned, aki tárt karokkal várja vissza a férjét, teljesen függetlenül attól, hogy mit tett?
Mintha nem is tett volna semmit?
Komolyan így gondolta?
Szerintem halal komolyan gondolta a volt ferj.
De en megkerdeznem tole hogy o mennyire volt aggodo, erdeklodo ez alatt az ido alatt, hogy azokon az edessegeken kivul amit vett ....a gyerekeknek es a gyerekei anyjanak van-e mit enni ..inni...mar ha ilyen frankon otthagyta oket.
O mennyire volt tamogato es megerto a felesegevel szemben?...
Ismertem egy hazaspart ahol a ferj csalta rendesen a feleseget, de egy ido utan a feleseg is belebonyolodott egy kapcsolatban, (ez a hazassag mar nagyon nem volt jo mindenfele szempontbol) a ferj elkoltozott es azt mondta a gyerekeknek hogy o most ott lakik ahol dolgozik, azt mondta a gyereknek hogy azert koltozott el mert az anyja megcsalta ot, de az o csalasarol ami hamarabb volt sokkal, melyen hallgatott......
Nem hivta fel a pasi a gyereket szulinapjan es a gyerek sirva kerte az anyjat hogy vigye oda ot, mert az apjanak biztos valami baja van hogy nem hivta fel. Odavitte a no a gyereket es az meg sirva maszta at a keritest hogy keresse az apjat....mikor fel ora mulva visszajott nagyon csalodott volt es mondta hogy az apja nincs itt. Az anyja elvitte a gyereket az apja szeretojehez es lass csodat az apa ott ult az asztalfon a no csaladjatol korulveve es lakmarozott. A gyerek meg utalkozva nezett az apjara es mondta neki hogy "te hazudtal nekem, es itt ulsz a teritett asztalnal es nekem nincs mit ennem"...azota sem hisz semmit az apjanak es nagyon kihasznalja az apjat anyagilag.
hi, sz ö l ö!
egy nagyi ir neked most...
a törteneted lehetne az enyem is, csak 30 evvel ezelötti idöben...törtent.
en is igy gondolkodtam anno. ,,meg is kaptam az oroszlant!,, egyedül felneveltem a 2 gyermekemet. sok-sok megprobaltatast kellett atelnem.többek között -mert anno NO-bol mentem haza - engem is, a gyermekeimet is mindenfelenek elmondtak az emberek, meg fasisztanak is. ismered a gyermekeket? ök tudnak csak igazan ,,szadistak,, lenni a tarsaikkal...szegenykeim! szörnyü idöket eltek at velem. nem törödtem semmivel, senkivel, csak elöre neztem...es lass csudat! az idö minden sebet begyogyit! erre gondolj, es sokat foglalkozz a gyermekeid lelkevel. adj nekik nagyon sok szeretetet, akkor minden ,,baber,, a tied lesz.
visszagondolva: bizony sokat sirtam, amikor a gyerekek,-es senki nem latott. de,,huztam az igat,, nagyon sokat dolgoztam, erömön felül. sajna meg is van a ,,eredmeny,,-e, gerincservek, sz.infarktus, agyergörcs...nem sorolom, mert sokan igy sem hiszik el, hogy ezeken keresztülmentem, mert masok mondjak: -jol nezel ki! mindig hozzateszem, mint a piros alma: kivül gyönyörü, belül ,,rohad,, na,ne szo szerint vedd, de az erön-felüli munka, es törödes elöbb-utobb ,,benyujtja a szamlat,, en, szemely szerint - mig a gyermekeim kicsik voltak, nem mentem megint ferjhez/pedig en is hazassagparti vagyok!/. nem csak rajtam mult, de talan ez az anya,,oroszlan,,-dolog tartott mindig vissza egy masik hazassagtol. feltettem a gyermekeimet! oroszlan-modra! kapcsolataim voltak,/nem sok vizet zavart a környezetemben/ de akkor nem en voltam a fontos, hanem a gyermekek. most a nyögdij arnyekaban jo visszanezni, es megallapitani, szep,- de nagyon nehez evek voltak, mert ha valahol/hivatalban,egyeb helyen/ ,,kidobtak az ajton, visszamasztam az ablakon,, meg az iroasztalra is racsaptam 1x.
ezeket nem elriasztaskeppen irtam, csak tenykent meseltem el neked.
kivanom, hogy ugy sikerüljön neked is a ,,bilanz,,-ot megcsinalnod, mint nekem, de keszülj fel, nehez lesz!
kivanok neked hozza eröt, egeszseget, es minden jot!
,,hinni kell! mindegy, hogy miben, hiszen gyarlo emberek vagyunk, az igazsagot ugysem latjuk. higgyünk a joban, a szepsegben, s talan minden jova es szeppe valik, ha öszinte szivvel hiszünk benne.,,//G.HAJNOCZY ROZSA: BENGALI TÜZ//
Persze, hogy komolyan gondolta.
Mennyire tudja sérteni az ego-ját, hogy a felesége hideg közönnyel válaszolt az ő otromba viselkedésére.
Amiről írtál, z olyan pasik meg is érdemlik, hogy kihasználja őket a gyereke.
na ne máááá! Most kezd izgalmassá válni, most kezdünk drukkolni, erre Te/ti elvonultok a privibe????
Pedig drukkolnánk is!!!!
Kedves MOna!
KÖszönjük. Csak vannak olyan infok, amelyeket ide a nyilvánosba nem írhatok ki.
mooreica: nekünk azért volt mit enni, nem volt ilyen dráma.
De az ismerőseidet se nagyon értem, miért vitte el anyuka a gyereket a szeretőhöz???És hagyta, hogy sírvva mássza át a kerítést??és a gyerek szavai (nem tudom hány éves volt akkor) de inkább tűnnek anyuka szavainak.
Gyereket felhasználni egy ilyen szituban, bármelyik fél részéről is, az undorító.
Mi a gyerekekről tudunk beszélni, rendszeresen találkoznak is apjukkal (nem csak 2 hetente).
Nem lehetett könnyű időszak az elmúlt egy év... kívánom, hogy megtaláld a boldogságot...