Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Akkor jo!
Belelolvastam a topicodba: nagyon tetszik a jozansagot, az önkritikad. Szeretheto ember jön at a soraidbol, remelem rendezodnek ugy a dolgaid, ahogy azt te szeretned, ahogy az neked es a gyerekeidnek a legjobb!
Szia!
Eltelt 1 év......
Lezajlott a válás, csendben, kultúráltan, 1 hangos szó, de még egy vitás kérdés nélkül is.
Azóta volt egy "lezáró" beszélgetésünk, amiből kiderült, hogy a legjobb döntés volt ez:) Ugyanott tart mint 1 éve....én vagyok a hibás mindenért.
Megfejelve ezt azzal, hogy az utóbbi 1 évben "szemét" módon viselkedtem vele. Ő elvárta volna a feleségétől (akkor is hogy elhagyta egy nő miatt) hogy keresse, érdeklődjön mi van vele, miken megy keresztül, támogassa...blabla.
Ehelyett én idegenként viselkedtem vele, mintha nem lett volna a 12 év.
De mindegy, én ezen már nem bosszantom magam. Nem akarok erre energiát pazarolni.
Gyerekekkel rendszeresen tartja a kapcsolatot, úgy tűnik a gyerekek is kezdik a helyén kezelni a dolgot, bár azért vannak még néha rázós kérdések.
ÉN meg megpróbálok először magamra koncentrálni, aztán felépíteni vmi új életfélét....új álmokat keresni.
Kedves Szőlő!
Mi történt veletek mostanában?
Vége a nyári szünetnek, gyerekeknek elkezdődött az óvoda, te biztosan dolgozol...
Milyen volt a nyaralás?
Leültetek már a férjeddel megbeszélni, hogyan tovább?
Kérlek, írj!
Én még mindig nem értem, hogy jelent egy férfinek annyit ez a fiatal hölgy, hogy elhagyja érte a családját, ne lássa mindennap a gyerekeit...
A két saját gyereke... hogy lehet erősebb érzés, ami máshoz köti, amiért lemond arról, hogy részt vegyen nap mint nap a nevelésükben, az életükben...
Én képtelen lennék a gyerekeim nélkül élni, nem tudnám elhagyni őket, egy férfiért...
Na jó, nálunk erről szó sincs. Egy másodpercig sem merült fel benne, hogy a gyerekeket is vinné. MI lenne akkor az új szabad életével???
Meg azt hiszem új asszonyka a maga 24 évével is sikitófrászt kapna a két óvodástól:)
Lehet, hogy apuka valamilyen szinten jót akar, de amúgy igen, aljas dolog egy kicsit.
Most fagyi, nyalóka, aztán zsebpénz, meg márkás cuccok.
Ha nem jó anyával élni, mert szabályoz, költözz hozzám, itt majd mindent szabad...............
Ezt az elején kell tisztázni.
Van egy ismerősünk, hasonló okok miatt váltak el. Apuka addig édesgette a gyerekeket drágábbnál, drágább ajándékokkal míg végül már nem akartak haza menni anyához a láthatásokról. Alig telt 2 évébe és megkapta két lányt, 7 és 9 évesek voltak.
Persze apunak kiváló ügyvédre is jutott míg anyunak csak egy szerényebbre.
Nem tudom, milyen érzelem fűzi a hölgyhöz, de nem is nagyon érdekel.
Azt KIZÁRTNAk tartom, hgy velünk jöjjön nyaralni. Nincs is ilyesmiről szó. A gyerekeknek se tenne jót, ha reménykednének..megteszik maguktól is.
Csak hárman mentek, Te és a két kisgyerek? A férjed nem tart veletek?
Eredetileg gondolom még közösen terveztétek... talán a gyerekeknek jót tenne ha az apukájuk is veletek menne...
Neked bizonyára fájdalmas lenne az együtt töltött idő...
Megértelek, valóban nehéz ügy, apuka próbál jó fej lenni, igyekszik kompenzálni, erre pedig szerinte a legjobb módszer, ha ajándékokat ad a kicsiknek. Talán meg kellene beszélnetek, ezt is, és még sokmindent...
Úgy gondolod, nagy érzelem fűzi a hölgyhöz?
Kedves, hogy érdeklődsz. Kezd kialakulni az "új rend". Bár az oviszünbet miatt kicsit rendezetlen egyelőre. A gyerekek sokat vannak a szüleimnél, de voltam velük én is szabin 1 hétig, jöttünk-mentünk-kirándultunk sokat. Meg férjem is volt velük 1 hétig itt nálunk vigyázott rájuk amíg dolgoztam.
Meghyünk nyaralni is majd augusztusban, már el volt foglalva és befizetve:( Mondjuk mindenképpen mentünk volna, de próbáltam visszakérni a pénzt, hogy menjünk inkább máshova, de oda, amit Ő talált ki. De nem adták vissza, de már mindegy is.
Nem, amúgy beszélni azóta se beszélünk. Se telefonon, se emailen, se személyesen. Nem tudom, már nem is nagyon van rá igényem...most miről beszéljünk?? Majd a gyerekekről kell, hogy nem kell minden alkalommal, gumicukor, fagyi, nyalóka, újságok, apró ajándékok.....ez nem kell. A gyerekeket könnyű megvenni, csak nagyon aljas.
És tudom, hogy Ő is csak azért csinálja ezt, mert nem tudja, hogy hogyan viselkedjen.
Kedves Szőlő!
Csak érdeklődöm, hogy telnek a napjaid?
Semmi változás?
Gyerekek hol töltik a szünetet? Terveztek nyaralást?
Tudtatok már beszélni a férjeddel?
Ismeretségi körben legalább hárman vannak akik két gyerekkel normális,diplomás,ráadásul viszonylag jómodú párt találtak, igaz egyiknek még a házassága alatt kezdődött a kapcsolata a későbbi férjével.
Szóval fel a fejjel, próbálj eljárni tornázni,vagy valami újdonságot csinálni, ha üresek az estéid. Nem tudom, hogy a szüleiddel egy városban laksz-e, ha igen, meg lehetne őket kérni néha esténként, hogy el tudj járni. Gyűjts új élményeket.
Nagyon fiatal vagy még,előtted az élet, ráadásul azt írod jól is nézel ki.
Drukkolok neked
Esetleg ha valakinek van ismerettsgéi körében olyan aki később 2 gyerekkel párt talált, ossza már meg a sztorit.
Nekem 2 elvált kisgyerekes ismerősöm van, de egyik se él azóta (5-6 éve) párkapcsolatban.
A huhogóknak írom, hogy nem tervezek mindenféle kandúrokat a gyerekek nyakára hozni, de nyilván az ember "társas lány" és nagyon hosszú távon nem egyedül tervezek.
Nagyon sajnálom... ez egy darabig még nem lesz könnyű, és mindig az esték a legnehezebbek:(
Próbálj meg olvasni, az eltereli a gondolataidat, egy kis időre elrepít egy másik világba, ahonnan talán élményekkel gazdagon térsz majd vissza...
Kitartás, tudom, most nehéz elhinni, és még nem látod a végét, de hidd el, még nagyon sok szép nap vár rád... de ezt a folyamatot nem tudod átugrani, ezt most kell megélned...
Nagyon lassan telnek az esték.....
Nappal a gyerekek lekötnek, meg jövő héttől a munka is:) De az esték......már egyetlen sorozat vagy film se tud érdekelni, azok se amiket eddig szerettem. Napok óta be se kapcsolom a tévét.
Próbáltam olvasni is, de most az se megy. Pedig valamit kezdeni kellene magammal:) mert már nagyon unom magamt is:)))
Számomra is a legfontosabb és legerősebb egység a CSALÁD.
Úgy nőttem fel, hogy a Szüleim ezt tükrözték felém, sőt, még a nagyszüleim is, akik több, mint hatvan évet éltek egymással:)))
Megszakadna a szívem, ha a két kisgyerekünknek úgy kéne felnőniük, hogy nem látják nap mint nap az apjukat... ha nem lenne része az életüknek...
Ezért, mikor úgy éreztem kicsúszik a lábam alól a talaj, és a férjem fél lábbal épp kilépni készült a házasságunkból, bennem is egy világ omlott össze.
De mivel nem vagyok egy elveszett nő, (a végtelenségig tudok harcolni egy olyan célért, amiben hiszek) igyekeztem, és megtettem mindent, hogy változtassak, javítsak a dolgokon. Persze, ehhez két ember kellett, ha csak én akarom egyedül, nem működött volna.
Ha a férjem már nem engem szeret, erőszakkal nem tartottam volna vissza, akkor tudom, inkább azt akartam volna, hogy elmenjen, mert hazugságban talán lehet élni egy darabig, de nem érdemes:(
De vajon a gyerekek is boldogabbak e? A szülők önzöségének lehetnek e Ők az áldozatai? Milyen családmodellt tanulnak el ezzel és hova vezet ez, ha ez lesz a NORMÁLIS?
Én komolyan gondoltam a holtomiglan/holtodiglant, és nem poénból mondtam ez esküt a templomban. Úgyhogy elég nagy kudarcként élem ezt meg, nemsokára papírom is lesz életem legnagyobb kudarcáról:)
Nem tudom mit hoz a jövő, nem akarok bebújnia csigaházba, tudom, hogy leszek még én is szerelmes, de az örökké mardosni fog, hogy nem adhatom meg a gyerekeknek azt, amit szerettem volna, nem tudom neki átörökíteni azt, amiben én nőttem fel és a legfontosabbnak hiszek. Mert lehet Eiffel tornyot építeni, meg atombombát, örök klasszikus verseket írni, de szerintem mind kb. szart se ér, a legfontosabb egység a Földön a család. Na ezt nehéz lesz ezek után elmagyarázni nekik.
Főleg ha rászólok vmiért a fimara, azonnak jön a Majd én is elköltözök! Végülis most azt látja, hogy az a megoldás! MEg azt mondta vegyünk egy kiskutyát, az biztosan nem költözik majd el.
Másrészről örül, hogy akkor már végre el tud venni engem feleségül:))))
A férjem is feleségül vette a szerelmét, évfolyamtársak voltak az egyetemen:( nagy szerelem volt, de nem tartott sokáig a boldogságuk.
A nőnek nem születhetett gyereke, a páromban pedig nagyobb volt a saját gyerek utáni vágy, mint a szerelem ereje, elváltak...
Nem tudhatod, mit hoz a jövő...
Az unokanővérem is fiatalon ment férjhez, fiatalon vállalták a két kisgyereküket... aztán a kedves férj megbolondult, viszonyt kezdett egy kolléganőjével, a gyerekek még kicsik voltak a kislány négy, a kisfiú két éves... Nem tudta megbocsájtani, elhagyta a férjét, és elváltak, a gyerekek nála maradtak. Aztán a kedves apuka egy idő után meggondolta magát, és szerette volna visszakapni a családját, csak már túl késő volt... az anyuka sokáig egyedül nevelte a gyerekeket, és újra rátalált a szerelem... sokkal boldogabb az új kapcsolatában, mint a férjével volt:)
Akkor mindketten fiatalok voltatok...
Sajnos a férfiak néha megbolondulnak, elérnek egy bizonyos életkort, és rádöbbennek, hogy nem volt még elég nő az életükben...
Ha mégsem így alakul, akkor ötven körül jön a kapuzárási pánik, amikor a férfi fiatalabb hölgyet szeretne, mint a felesége... mondjuk ilyenkor általában a gyerekek már nagyobbak...
Nem tudom, hogy lehet ezeket a helyzeteket megelőzni, elkerülni... mert nincs rá biztosíték, hogy ez veled nem, csak másokkal történhet meg.
Igen, ez is benne van a pakliban, végül igaza lett a huhogóknak....
Ő 19 én 20 éves voltam mikor összejöttünk. 26 és 27 voltunk mikor összeházasodtunk.
De ez miért nem 26 évesen jött elő belőle, még a házasság előtt? Akkor sokat beszélgettünk erről, és még nemrég is azt állította, hogy akkor teljesen komolyan gondolta, családot szeretett volna mindig is, blabla.....
Aztán jött a MID LIFE CRISIS. Hirtelen minden átértékelődik és szevasztok család!
Hát azért ezt így elég nehéz elfogadni és túllépni......
Ne keress okokat, akármit csináltál volna elhagylak...bumm.
De végülis ez van, innen kell továbblépni. Mostmár azt érzem, hogy hosszú távon én lehet csak a nyertes. De félek, hogyha egyszer nagyon nagyon megbánja, akkor élete végéig szenvedni fog, és ezt nem akarom neki.
Nem tudom már mit akarok.