Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretői viszonyt befejezn
Létrehozva: 2012. június 19. 00:04
Kedves Mindenki, aki már járt hasonló cipőben, kérlek segítsetek!
Tanács, tipp, segítség kéne azoktól akik voltak már szeretői státuszban, és sikerült kilépniük belőle. Szívesen vennék olyan könyvajánlást is, ami segít ebben.Tudom van már szeretős topik, de én nem a pro és kontrára vagyok kíváncsi, és nem azt szeretném fejtegetni, hogy miért lépnek félre az emberek.
Én egyszerűen tanácsot kérnék arra, hogy hogyan fejezzem be.
Próbáltam, de nem ment. Legutóbb 2 hónapig nem kerestem, majd egyszercsak felhívtam, és találkoztunk, és hát a vonzalom nem enyhült... Így újra megtörtént.
Találnék mást helyette, volt is időszak, amikor mással voltam. De most nem találok. Nincs olyan az életemben, aki felcsigázna (pedig sokan udvarolnak), így mindig visszatáncolok hozzá. De nem értem miért?
Miért van az, hogy az ember nem úgy cselekszik, ahogy az esze diktálja? Ezerszer végiggondoltam, hogy mit szeretnék tőle. Az elején szerettem volna szeretőből barátnő lenni. Akkor még hittem azt is, hogy esetleg elhagyja. De nem tette. Pedig minden érv mellettem szólt. Persze szörnyű ez a hasonlítgatás, de szerintem jobb vagyok, mint a felesége. Mármint kinézetre (hiszen belsőleg nem ismerem), illetve úgy vettem észre a férfin, hogy szíve szerint engem választana. Csak egy béna pöcsfej, aki járt utat a járatlanra nem mert lecserélni. Pedig nincs gyerek, nincs közös ház, és még szerintem fiatalok vagyunk.
Ő soha nem ígért semmit nekem. Barátok voltunk, azokkal a bizonyos extrákkal...
De ez a téma teljesen felőröl. Folyton azon kattog az agyam, hogy hogy tudta ezeket a dolgokat megtenni, miért ilyen aljas egy ember a feleségével szemben. Szívem szerint kiborítanám a bilit, elmondanék mindent a feleségének. Mert ez a férfi nem érdemli meg őt.
Én szenvedek, holott a férfinek kéne a bűntudattól. Az én agyam kattog, ő meg élvezi az életet két nővel. Mind a kettőnket palira vesz.
Az agyam tudja, hogy be kell fejeznem, de oly nehéz. És a hónapok múlnak, csak múlnak. Magamban megbeszélem, hogy ő a hibás, mert ő lép félre, és neki kellett volna lépnie, vagy válnia, vagy velem megszakítani a kapcsolatot, de nem tette.
Persze, hogy nem, mert ez így kényelmes neki.
1,5 éve nyújtjuk ezt a rétestésztát... Valakivel diskurálnom kell a témáról, valakivel, aki már átélte ugyanezt. Valaki aki megadja nekem a lökést a továbblépéshez. Elsősorban olyanok tanácsát várom, akik szeretők voltak, és nem a megcsalt feleségek.
Az erkölcscsőszöket pedig szépen kérem, hogy ne álljanak neki kioktatni, hogy én mint szerető vajon milyen ember lehetek, stb, mert amíg az ember egyszer bele nem lép egy ilyen pocsolyába, addig nem tudhatja. 2 éve magam sem gondoltam volna, hogy pont én leszek egyszer egy ilyen helyzetben. Maga voltam a megcsalás legnagyobb ellenzője. De most mégis ebben a cipőben járok, melyből ki szeretnék lépni, és segítséget kérek, nem pedig mocskolódást.
Köszönöm!
Foglald le magad mással. Sportolj, járj el futni.
Ezt más nem fogja megoldani helyetted te is tudodl
Igazából a feladatot már megoldottátok.
Jól csináltátok, szerintem sokan örülnének, ha egy ilyen helyzet után képesek lennének helyreállítani a családi életet.
Bizalom meg nem tér vissza azonnal. Majd idővel. Ezt meg Te is tudod:-)
Ne sirasd már ilyen könnyen a házasságodat! Elrontottátok a férjeddel (igen mindketten) a dolgokat, de ez még messze nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Ha akarjátok még rendbehozhatjátok. Akarjátok?
most nem szenvedgetni kell, meg önsjnálni, hanem határozottan előre nézni.
Sziasztok!
Nagyon jó látni, milyen is a "másik oldal". Feleség vagyok, gyerekünk van, a párom pedig lebukott, hogy együtt volt egy másik nővel, 6 hónapig hazudott nekem. Közben ugyanúgy elhangzott az, hogy szeretlek, kaptam virágot, kedves volt, stb...
azt mondja, azért tette, mert csak a gyerekkel foglalkoztam. Tudjátok, szomorú, de igaza van. Tényleg elhanyagoltam őt.
Ülök fejbekólintva, és nem értem, hogy tehette ezt velünk. Oda az életünk, oda a biztosnágom, az otthonom, a gyerekem boldogsága. Persze tudom, hogy felnőhet apa nélkül is... de az nem ugyanolyan, mint együtt felnevelni! Iszonyú törés ez, iszonyú szenvedés. A büszkeségem, az önértékelésem a béka segge alatt. Én is hibás vagyok. Túl leszek rajta. Felállok. Csak a gyerekem!!!!!!!!!! Őt féltem, mi lesz ebből, hogy élem túl, hogy a kis antennáival mit fog megérezni, istenem, még csak három éves!!!!!!
Ilyen megcsalt feleségnek lenni.
Örülök, hogy sikerült a jó döntést meghozni! Nagyon sok boldogságot kívánok neked! (A beszólogatókkal meg ne foglalkozz.)
Ez az egész semmi másról nem szól, sima szíktás. hogy nős, vagy drogos, va gy akármi más teljesen mellékes.
Ügyes voltál. Befejezted. Ennyi.
A topik picit meghalt az elmúlt hónapokban, de mivel sokan reagáltak priviben, ezért tudom hogy sokakat érintett a téma, és olvasták a topikot, csak nem mertek hozzászólni.
Szeretném elmesélni, hogy mi történt velem, miután elhatároztam magamban, hogy végérvényesen megszakítom a kapcsolatot.
Ahogy tudjátok volt már sok próbálkozásom, de ennél éreztem hogy ez most már amolyan igazi elhatározás. Én azzal próbálkoztam hogy negatív emberként állítottam be őt az agyamban.
Lezártam, más dolgokra koncentráltam, belevetettem magam a sportba, és kb. 2 hét után arra lettem figyelmes, hogy már nem jut eszembe.
Aztán teltek a hetek, és boldogabbnak éreztem magam, mint valaha.
És aztán derült égből egyszercsak ott termett előttem egy férfi. Egy olyan férfi, akiről mindigis álmodoztam. Aki ezerszer jobb, mint a régi, aki csak félig volt az enyém. És most megkaptam őt, a jobbat, egészben. Aki most csak az enyém, akivel rettenetesen boldog vagyok.
Annyira érzem a csodát, és annyira boldog vagyok, hogy megtettem ezt a lépést. Ez egy visszaigazolás számomra, mert újra hiszek a "nagy bölcsességekben", mint pl. be kell zárni egy ajtót, hogy újat nyithass ki.
és hiszek abban is, hogy hinni kell hogy megérdemel az ember egy boldog kapcsolatot, és hogy mindennek a maga idejében kell történnie.
Ez a boldogság, és szerelem még inkább felnyitotta a szemem annak tekintetében, hogy a volt szeretőm milyen rossz ember is valójában. Mert újra érzem azt, milyen kapcsolatban lenni, milyen szerelmesnek lenni, és el sem tudom képzelni, hogy a barátom mellett másra is vágyjak. Csakis vele szeretnék lenni, minden időmet vele akarom tölteni, csakis rá vágyom.
Aki nem ezt érzi, hanem el lehet csábítani, és nem egyszer, nem kétszer, hanem hosszú hónapokon keresztül, az nem szerelmes, és nem boldog.
Mindegy, ez most már nem érdekel. Mindenki ott rontja el az életét, ahol akarja. Kívánok mindenkinek sok erőt egy új és jobb élethez!!!
Sziasztok!
Azt hiszem jó úton haladok, napok óta semmi közünk egymáshoz, nem kerestem, vagyis nem válaszoltam az sms-re.
Próbáltam más szemszögből is nézni a dolgokat, felírtam egy papírra az összes rossz tulajdonságát, amit nem szeretek benne. :)
Illetve próbáltam azt is végig gondolni, hogy ő milyen helyzetben van.
Tudom, kár ezeken is agyalni, de mivel mindig eszembe jut, ezért valamilyen irányba terelnem kell a gondolatokat.
Rájöttem arra is, hogy mi a baj a szeretősdivel. Tényleg az érzelmek kialakulnak, aztán a sok együtt töltött idő után betekintést nyersz a magánéletébe, megismered a legbensőbb titkait, barátok is vagytok, és ez egy idő után zavart okoz. És pont azon gondolkoztam, hogy amíg egy pici érzelem is van a háttérben, addig tényleg nem szabad találkozni, mert simán visszaeső leszel. Viszont ha már elmúltak az érzelmek, akár még barátok is lehettek. Talán úgy mint egy ex barátnál. Amíg egy picit is szereted, addig annyira számít, hogy hol jár, mit gondol rólad, kivel látod őt, kivel lát ő téged, hová megy nyaralni, stb. Aztán egyszercsak egy napon felébredsz, és rájössz, hogy kicsit sem izgat mi van vele. Azt hiszem, ezzel a történettel is ez fog történni. Nagyon bízok benne!!! :)
Utolsó gondolatként hadd osszam meg veletek a mai elmélkedésemet:
Azért az a szomorú ezekben a szeretős történetekben, hogy pont a felesége nem ismeri igazán őt. Van egy képe róla a fejében, ami egyáltalán nem valós. Lehet, hogy sok megcsalt fél sejti a dolgokat, de a mi szituációnkban ez biztos nem így van. Ezer kimondott hazugságot végighallgattam a férfi mellett, ahogy telefonált neki, és mondta mondta a hazugságokat, hogy épp merre jár. Pont a párjának hazudott. Pont őt vágja át.
Én meg, aki csak egy haverból lett szerető, nekem meg nem hazudik. Nekem mindent el mer mondani.
Haladok az utamon előre, haladok tovább boldogan, és azon dolgozok, hogy ne ő járjon a fejemben. Nem érdemli meg. Nincs értelme. Lányok, mindenki aki hasonló cipőben van, kinek van vér a pucájában, hogy velem együtt a mai naptól befejezze a szeretősdit? Miért ne kezdjetek velem egy új életet? Együtt biztos könnyebb.
Egy olyan helyzetben vagy, amit TE nem tudsz elviselni, de a szeretődre akarod terhelni a döntés súlyát. (Váljon el, vagy szakítson veled...) Na ne már!
Onnantól kezdve, hogy ultimátumot adtál (nem is értem, hogy képzelted ezt), magad alatt vágtad a fát. Pontosan tudta, hogy függő vagy, és innentől kezdve azt csinál veled, amit csak akar.
Hogy, hogy tudsz kiszállni? Úgy, hogy nem találkozol/érintkezel vele soha többet. Ennyi. Ja, hogy nehéz? Hát igen. Önuralom kérdése. Ha ez nincs, eszedbe se jusson, hogy jobb vagy, mint a felesége.
Kinézetre lehet, hogy jobb vagy, ezért vagy te a szerető és nem a feleség.
Ma Piri, holnap Pötyi egyes, huszonötös stb...és egyikhez se adja az arcát, lapítanak mint az a dolog a fűben.
Nem úgy, mint akiét folyamatosan törölni kell.
Hogy neked mindig milyen igazad van!
Sok mindent másként gondolok, de ez a mondat nagyon megütötte a szemem.
"Nem a feleségek vannak az út rossz oldalán, azért ezt tisztázzuk."
Erről szívesen hallanék többet.
Van olyan, hogy az út jó vagy rossz oldalán áll valaki?
A feleség egy státusz ugyan úgy, ahogy a szerető is.
Ha valaki megtölti tartalommal a szót, akkor válik azzá, amivé válnia érdemes. Vagy éppen nem.
Ilyen hsz-ok alkalmával szoktam azt írni, bár értenéd is azt, amit leírsz.
Ugyanis tökéletesen leírsz mindent, amit tudni érdemes, csupán a te tudásod hiányzik belőle.
Hagyd, hogy eljuss a felismerésig. Nálam ez annyit tesz, hogy amiről beszélek, egyszer csak lejut a szívemig, a megértésig.
Nos, amit itt nagyon bőven ecseteltél, az semmi más, mint a te függőséged valkai felé.
Ezt összekeverni szerelemmel, szeretettel arra vall, hogy nem ismered fel a különbséget.
Állandóan azzal foglalkozni, hogy a másik mit tesz és mit nem, hogy másik mit érdemel és mit nem, elég kicsinyes, ami belőled fakad.
Hogy mit kellene tenned? Feltételézésem szerint magaddla kellene kezdened. Pédául azzal, hogy mit tartasz magadról? Mit tartasz arról, hogy önbecsülés?
És persze nem csak hangoztatni, hogy "én különb vagyok ennél meg annál", mert ezzel csak áltatod magad. Ahogy írod, nem ismered a feleség belső értékét. A magadét biztosan ismered?
Az ultimátum szerintem sem járható út. Ha magától nem érzi úgy,hogy változtatnia kell,mert eldöntötte,hogy igenis a barátnőjével szeretne élni, mellette lenni, vele ébredni, ezt nem lehet kierőszakolni.
És igen,milyen jogon mondom én azt,hogy hagyd el a megszokott életedet, az otthonodat??
Annak meg legfőképp fölösleges,akinek meg sem fordult a fejében változtatni.
Szia!!
Tegnap elhatároztam, írok neked, most pedig semmi nem jut eszembe,amivel segíthetnék neked, de átérzem a helyzetedet.
Írhatnám azt,hogy ha neked ez így nem jó, akkor nincs más út. Viszont a hogyanra nem tudnék neked válaszolni.Mert ha vannak érzéseid felé, hiába tudod,mit kellene tenned.Ő szeret téged? És mit mond,miért nem lép?
Az viszont becsülendő,hogy megmondta az igazat.
Én is azt támogatom,hogy végy egy nagy levegőt, és zárkózz el tőle.
Esetleg menet közben kezdj el keresgélni,hogy eltereld a figyelmedet.
És tudatosítsd magadban a tényeket,hogy ebből nem lesz más kiút csak az,ha te eldöntötted,és lezárod.
Tudom,hogy nehéz, nekem nem kell meggyőznöd róla.
nálunk kicsit másabb, mert bejár a családomhoz, sokat van itt, nem bújkálunk,ragaszkodunk egymáshoz nagyon, csak még nem érett meg benne a döntés.
Lehet,sosem fog, ki tudja.
Hányszor éreztem én is úgy,hogy be kell fejeznem,mert nincs továb értelme , de borzasztóan nehéz.
Szívem szerint kiborítanám a bilit, elmondanék mindent a feleségének. Mert ez a férfi nem érdemli meg őt.
Ezzel a mondattal/gondolattal saját magadat degradálod. Miért? Téged viszont megérdemel? Te még az asszonynál is rosszabb vagy? Hiszen ha őt annyira sem értékeli, hogy hű maradjon hozzá - és még így sem érdemli meg őt..
Magamban megbeszélem, hogy ő a hibás, mert ő lép félre, és neki kellett volna lépnie, vagy válnia, vagy velem megszakítani a kapcsolatot, de nem tette.
Persze, hogy nem, mert ez így kényelmes neki.
Már miért kéne, hogy HELYETTED döntsön? Pontosan neki így kényelmes. És neked meg szar. Akkor ha eldöntötted, hogy tényleg nem kell ez neked, akkor kidobod.
Többszöri szakításon vagyunk túl. Az első az volt, amikor ultimátumot kapott, (talán pár hetet) hogy szakítson a feleséggel.
Ultimátumot kapot?? Még szép, hogy nem úgy tett, hogy neked jó legyen. Puhapöcs egy fráter az, aki enged az ultimátumnak. Eleve hogy volt képed hozzá?
Talán az a baj, hogy nem találkoztam más férfivel, mert akkor sokkal hamarabb túl tudnék lépni.
Nem, akkor csak sokkal könnyebben a szőnyeg alá tudnád seperni és az új delikvensre rávetíteni a fel nem dolgozott sérelmeidet.
Sziasztok!!
Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásokat! Segítetek vele nagyon! Jól esik hallani, hogy nem én vagyok egyedül ilyen hülye, más is csinált butaságokat, és hogy van kiút belőle.
Tudom, hogy fejben dől el minden, tudom. Így volt ez az elmúlt 2 hónapan is. Nem kerestem, írtam neki egy sms-t hogy hagyjon békén, majd kitöröltem a telefonszámát is.
De persze, hogy ő ettől függetlenül irogatott... Én közben éltem az életem, ismerkedtem, stb. De aztán egyszercsak jött egy gyenge pillanat, és gondoltam, ha már egyszer újra megvan a száma, felhívom, mert kiváncsi vagyok mi van vele. Hát lehet, hogy kár volt...
Azt hiszem az is vonz engem is az egészben, hogy tiltott zónában mozgunk, itt ez a hihetetlen vonzalom, és izgalmas egy titkos kapcsolat, amiről ugye elvileg senki nem tud. Amíg a gondolatokat és az érzelmeket ki tudod kapcsolni, addig nincs is gond vele.
Többszöri szakításon vagyunk túl. Az első az volt, amikor ultimátumot kapott, (talán pár hetet) hogy szakítson a feleséggel. Szenvedtünk mind a ketten, nehéz időszak volt, mert éreztünk egymást iránt valamit, de végül elém állt, és elmondta, hogy nem teszi meg. Ekkor egy ideig nem találkoztunk. De aztán ahogy múlt az idő, valahogy mindig összegabalyodtunk. Én meg elfogadtam, hogy csak "szórakozunk", arra jó lesz nekem is. És ezt működött is. Nem éreztem hogy kihasználna, hiszen mind a ketten azt kaptuk, amit akartunk. Akkor már nem akartam többet tőle.
Az eszem mai napig tudja, hogy kapcsolatban nem működne köztünk a dolog, nem ilyen társra vágyom, nem vele akarnék élni, csak egyszerűen mégis foglalkoztat a téma, hogy miért tette/ teszi ezt, és közben meg ugye küzdök a vonzalommal is.
Talán az a baj, hogy nem találkoztam más férfivel, mert akkor sokkal hamarabb túl tudnék lépni.
Szia,
át tudom érezni a helyzetedet, voltam hasonlóban, annyi különbséggel, hogy nem egészen 2 hónapja lezártam az én szeretői viszonyomat - ezúttal végleg.
Mi kétszer kezdtük el, pár hónapos szünetekkel, mindig megkeresett, és ha jól sejtem, most sem bírja könnyen, hogy tojok a fejére és beszüntettem minden kommunikációt. Az én szerencsém az volt, hogy egy idő után elkezdett bunkón viselkedni, amit én viszont egyáltalán nem toleráltam, és kiadtam az útját. Ha találkozunk még (előfordulhat, bár nem kettesben) a vibrálás meg a közös titok ott lesz a levegőben, ezt tudom, meg hát tapasztaltam is. A vonzódás a nem múlt el egyikünk részéről sem, de (!) ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vágyakat ki is kell élni. Nem kell. Ilyen egyszerű ez.
És hidd el nekem, te is túlleszel rajta hamar. Nekem ezt a pasit 2, azaz kettő nap alatt sikerült gondolatban lerázni magamról. Egy másikat, akit szerettem, viszont sokkal rövidebb ideig ismerhettem csak, a mai napig nem sikerült egészen elfelejtenem. A különbség, hogy neki nem csak a szeretője voltam.
Mérlegelned neked kell, de az, hogy az igény megjelent arra, hogy befejezd, azt jelzi, hogy neked ez így nem jó. És mivel a vágyott irányba (feleség elhagyása) a kapcsolatotok nem fog mozdulni, csak egy út van nyitva...
Szia ,
En voltam a helyzetedben mikor fiatalabb voltam.
Vedd elo magad es ulj le magaddal megbeszelni ezt a helyzetet.
Ez a ferfi nem szeret teged elegge , Te szep vagy, fiatal vagy es ertekes vagy !!! Igy lassan a harmincas eveim kozepen soha nem menek bele egy ilyen felallasba mert megtanultam ,hogy nem eri meg hogy lealacsonyitsam magam.
Minden no megerdemli, hogy udvaroljanak neki , hogy o legyen az elso es ne masodhegedus legyen.
En nagyon sokaig onertekelessel kuzdottem mert sajnos ezt hoztam otthonrol,hogy nem vagyok eleg jo es ezert elegedtem meg azzl a szituacioval.
DE , mara megtanultam ,hogy igenis vannak jo tulajdonsagaim, engem is lehet szeretni onmagamert es nem csak szexre. Mert ha jol belegondolsz erre hasznal ez a ferfi. Ha gyerek sincs a hazassagaban vajon miert nem lep ? Mert meg mindig szereti a feleseget vagy mert gyava ?
Mindket esetben gondold at, te szeretnel ilyen part magadnak ?
Az eleted parjat TE valasztod es van valasztasi lehetoseged ! Mert inkabb legyen egyedul egy darabig es epitsd fel onmagad.
Azota en ferjhez mentem es osszesem lehet hasonlitani a dolgot. Igy visszagondolva megalazo volt. Most en vagyok az elso es egyutt tervezzuk az eletunket. Persze itt is vannak bokkenok de hol nincsennek, de tudom barmi tortenik emelt fovel , becsulettel tudom befejezni es nem bujdosva , lopva par orat egy olyan emberrel aki nem is szeret igazan.
Sok sikert ! Eros vagy ha te is akarod !
Hiába diktálja az eszed,hogy mi lenne a helyes!Amíg a szíved erősebb az eszednél,nem tudsz kilépni!De el jön az idő remélhetőleg hamarosan amikor ez a dolog megfordul!
Nézd a "kapcsolatotok" és a pasi rossz oldalát.Ez meggyorsítja az elhatározásodat!!! Remélhetőleg!
Tudod alapvető igazság az, hogy egy nőt pontosan annyira értékel egy férfi amennyire a nő értékeli önmagát.
Szerető vagy és így is kezel.
Alárendelt szereped van ebben a kapcsolatban, elfogadtad az ő szabályait.
Ő kiveszi amire szüksége van a kapcsolatotikból és kész.
Olvaslak benneteket és értem is meg nem is. Biztos, hogy nem könnyű annak se aki bele szeret egy nős férfiba. De hát akkor is nős.
Mindig lesz egy harmadik aki beléphet valakiknek az életébe. Minden kapcsolat és házasság elfárad egyszer, minden szerelem elmúlik egy napon. Maradnak a hétköznapok és az együtt megélt emlékek.
Ebbe belerondítani egy harmadiknak rendkívül önző dolog. A legkönnyebb elcsábítani egy olyan férfit aki kalandra éhes. Éhes ott a feleség is, na de hát akkor se kezdjük el lebontogatni az életünket, avagy szét rombolni egy házasságot.
A szerető csak egy szerető, pillanatnyilag érdekesebb mint a megunt és fáradt házasság. Persze, hogy az hiszen ismeretlen, izgalmasabb, de üresebb is.
A régi öregek együtt maradtak, na akkor is voltak kapható nők és a feleségek akkor is tudták, na de hát félre néztek, mert a család az első, és egy románc nem ér annyit. Ma már fene önérzetesek lettünk és na ne hogy már engem megcsaljanak és mit képzel az a feleség is magáról! Mit képzelne?
Ő sem úgy indult hogy majd jól megcsalják, fáj is neki rendesen, és??? Ha a férfi együtt marad a feleségével akkor mekkora lúzer?
Szerintem meg helyesen döntött. Ha valami elromlik azt nem kell kidobani, hanem meg kell javítani.
Ha egy házasságnak igazán vége az ne egy új nő miatt legyen.
A feleségek is nők és vannak érzéseik. Nem a feleségek vannak az út rossz oldalán, azért ezt tisztázzuk.
A topikindító estefelé biztos visszanéz.
Hello csibimanó és unka!
Azért az egész jó, hogy hasonló a gondolkodásmódotok, az enyémmel...Vagy csak én látom így?
Azért én kíváncsi lennék, hol van a tpoik indítója, hogy valami visszajelzést adjon, hogy él,mennyire tudja feldolgozás alá helyezni a hozzászólásokat...
Baromi nehéz lesz, keménynek kell lenned magaddal szemben. Három évig voltam szeretője egy tizenöt évvel idősebb pasinak. Egy kerek évig kerülgetett, de bátorsága az nem volt az első lépéshez. Na én összeszedtem az enyémet, és megkérdeztem tőle ugyan mit akar. Így kezdődött. Sokat jártunk ide-oda, közös nyaralások stb, de mindezt úgy, hogy véletlenül se tudja meg senki. Se az ismerősei, se a kollégái, se a gyerekeim, se a családom. Teljes titoktartás. Más kérdés, hogy a nagylányom kitalálta kiről is van szó, de nem beszélt róla. rettenetes érzés volt megosztottan élni, bár a gyerekektől nem vettem el időt, mert akkor taliztunk mindíg, mikor az apjuknál voltak. Hetente többször is láttuk egymást, titkos jeleket küldtünk egymásnak, élveztük a játékot. Aztán én többet akartam, mindíg együtt lenni. Válasz: fél, ha engem választ elveszti a fia támogatását, beteges a felesége, mit szól a család, mit szólnak a szomszédok.....De nagyon szeretett. Ritkultak a találkozások az elfoglaltságaink miatt, és emeletebb hangon beszéltünk egymással. Mondtam neki, hogy ez így nekem nem jó, döntenie kell mit választ. Válasz: apró öröm az életében a kis kert és dolgozószoba , ami csak az övé. Azt mondtam neki, hogy élj boldogul a kertedben és a dolgozószobádban. Megfordultam és eljöttem, pedig legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam. De nem lehetett, ha akkor úgy gondolta, nem igen váltouik az álláspontja. Az idő megy, nekem társ kell, aki velem van, nem aki mellettem. Szép volt az az idő, nem bántam meg, de le kellet zárni. Az élet pikantériája, hogy most egy hasonló helyzetben szenvedek.
Szóval: Legyél határozott, kemény. Döntsd el a fejedben, és valósítsd meg.
Esetleg annyiban megkönnyítheted a magad számára a dolgot, hogy megkérdezed a fickót: Elválsz fiam, vagy maradsz, de akkor többet nem látjuk egymást?
Jobbat pillanatnyilag nem tudok.
Tartsál ki!!!!
De bezzeg az én írásom az, ami nyomdafestéket is bírja.
nyilván a 19.-t nem olvastad
"Írásod és az ami mellé állsz, világosan mutat RÓLAD mindent."
Milyen igaz :D
te honnan tudod hogy ÉN és a többiek (egy nick mögött)
kik vagyunk és hova jutottunk ?
..... amikor mással voltam. De most nem találok. Nincs olyan az életemben, aki felcsigázna (pedig sokan udvarolnak), így mindig visszatáncolok hozzá. De nem értem miért?
jatszma fuggoviszony amiben meg tetszelegsz is .
ha nem ez lenne kerdezes tanacs nelkul siman kilepnel es megoldanad sajat magan problemadat
Idegen test Európa közepén.
JA DE tudom, a többiek a bunkók.