Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hova tegyem a gyereket az óvodai szünet alatt?
Létrehozva: 2012. június 6. 22:12
Az óvodákban is van nyári szünet, van ahol több mint egy hónap. A szülők meg törhetik a fejüket, hova tegyék a gyereket. Mi a megoldás?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Nem értem, miért csak óvodáknál merül fel ez a probléma? ill. miért probléma az, hogy óvónők is szabira mennek, vagy takarítani kell az óvodát nyáron?
6-7 éves gyerekkel mi a helyzet? ahogy iskolába kerül, egy csapásra megoldódnak ezek a gondok?? az miért nem gond, hogy az iskola is bezár, de nem csak 3-5 hétre, hanem két és fél hónapra??! emiatt nem nagyon hallom nyafogni a szülőket, bezzeg az ovinál!
elhangzott már válaszként a tábor: persze, egy-két hétre megoldás lehet, de 8-10 hétre nem hiszem... anyagilag sem.
Ráadásul mi van, ha két gyereknek kell biztosítani? mondjuk egy 7 éves és egy 8 éves? egyiket sem hagyjuk egyedül otthon, tehát meg kell oldani a felügyeletüket.
erről miért nem esik szó, miért mindig csak az óvodát/óvónőket emlegetik a nyári szünet kapcsán?
egy gyerek átlagos esetben 3-4 évig óvodás. ebből mondjuk két nyarat kell megoldni tábor nélkül, mert ugye 6 éves kor után már lehet találni neki való tábort vagy napközis elfoglaltságot.
de miután iskolás lesz, újabb 3 vagy 4 (esetleg 5) évig kell gondoskodni ezekről, attól függően, hogy mennyire önálló, mennyire lehet otthon egyedül hagyni.
onnantól már nem gond, ezekről miért nem hallani?
vagy hirtelen mindenki tele lesz pénzzel, és táborból táborba járatja nyáron a gyerekét/gyerekeit?
Mert arra is kell gondolni, hogy olyan is megtörténhet.
Eszem ágában nem lett volna a férjemtől bármit kérni szétválás esetén, mert amije volt az az Övé.
Hát... nagyon színvonalas kell legyen az a tábor!
Nálunk a rendes ottalvós tánctábor a 30.000, és a napközis úszótábor, napi két úszással 17.000.
Megértem, ha valaki biztosra akar menni, de szerintem hosszú évekre ennyire előre tervezni nem lehetséges. Mindig vannak bizonytalansági tényezők, előre nem látható okok, amik felborítják az elképzeléseket.
Ha mindenki így gondolkodna, nagyon kevesen vállalnának gyereket. Bár nem biztos, hogy a világ nem járna jobban úgy...
Nagyon sok nagyszülő dolgozik még.
De egyébként sok olyat is látok, hogy maximálisan lestrapált nyolcvan éves nagyi próbálja hozni-vinni az unokát, még hétköznapokon is, nemhogy nyári szünetben!
Nekem pl. elég használható ötletnek tűnik, ahgoy már írták pl. összeállni ovis haver szüleivel, és egy hétre bevállalni az övéket, egy hétre passzolni a miénket...
Fizetős tábor kb. egy hetet old meg aranyáron.
Legalábbis nekem a 2 nagyobb megy egy hétre napközis kosárlabda táborba (neeem, nem unom őket, hanem ők szerették volna), ez kerül kereken 30.000 Ft-ba.
Én nem nyavalygok, ennek tudatában vállaltuk őket, csak egyszerűen érdekel a téma.
Ez a dolog azért nem egészen így működik.
Tény, hogyha nincs probléma, akkor nincs is mit megoldani!
De problémák mindig mindennel vannak.
A gyerek elhelyezése csak egy a sok közül.
Ha van gyereked, akkor találsz megoldást a problémára, és kész. Muszáj kreatívnak lenni!
Legalábbis én még nem láttam tömegesen csellengő óvodásokat...
Csak azt vedd figyelembe, hogy nem mindegy, milyen az a közösség, és az sem, hogy a gyereked mikortól igényli a közösséget...
Átlagban egy gyereknek a kétéves kor az ideális a közösségbe menetelre, mert ekkor már van annyira "önálló", hogy nem jelent gondot elszakadni Anyától, de még nem is szokta meg túlzottan a "rendszert", hogy nehézséget okozzon a leválás... és ez az az életkor kábé, amikor el kezdenek érdeklődni a kis társaik iránt. Persze ez még nem azt jelenti, hogy túl sokáig el tudnának játszani egymással, csak elvannak egymás mellett, néha odaadnak egymásnak egy homokozójátékot, vagy éppen nem adnak oda... :)
Szóval, ha nem vették be bölcsibe, ne sajnáld! Inkább próbáld jól kihasználni az időt! Menjetek játszótérre, ott mindig lehet ismerkedni!
Ha nem megy otthon a tanulás, akkor meg majd behozod a szellemieket később!
De egyébként ha pl. nyelvet akarnál tanulni, youtube-on egy csomó jó "ötperces" nyelvoktató videó van, vagy bármit böngészhetsz a neten, az gondolom, nem okoz nehézséget... ha professzor nem is leszel, tájékozott még lehetsz!
Az se igazságos, hogy a köz pótolja a te vagy az én anyasági hajlamaimat.
Azt kell előre megtervezni, hogy mire is leszek képes, nem szülés után jajongani.
HA maradok pesten, leszek doki vagy ügyvég.
ELŐRE tudom, hogy időm se pénzem nem lesz elég egy gyerek normális nevelésére.
Ha a férjem megkeresi az eleget a gyerek 3 éves koráig, én meg nem dolgozom, akkor is nyilvánvaló, hogy a későbbiekben is hatalmas bajok lesznek a munkarenddel.
ilyesmi az előre gondolkodás és ez alapján döntök, hogy az nem lesz jó, nem csinálom.
Ja, kár, hogy az ország jövője egyesek hajlamain múlik, mi?
Ha pl. az alkalmazottaid nem nevelnének elég gyereket, lehet, hogy pár éven belül kénytelen lennél "még a Balkánon is túlról" hozatni a munkaerőt...
S mivel neked nincs gyereked, még az is lehet, hogy egy másik balkáninak kell majd átadnod a stafétabotot... még időben szóltam! ;)
Félre ne érts, én azon kevesek közé tartozom, akik nem panaszkodnak. Nagyon jó munkahelyem van, és meg tudtam találni a számomra ideális egyensúlyt a gyerekezés és a meló között. Viszont ez valószínűleg sokaknak nem tetszene (hektikus, kiszámíthatatlan, sokszor megterhelő - ezt nem mindenkinél kompenzálná a magas bér), és nem cserélnének velem. Csak én nem is várom el senkitől, hogy az én utamat tartsa egyedül üdvözítőnek, és nem szólok le mindenkit, ha mások a preferenciái.
A közpénzek felhasználásáról jó esetben az adófizetők döntenek. Magyarországon nem sok beleszólásunk van, pedig én pl. sokkal szívesebben venném, ha a Közgép helyett a köznevelésre fordítanának milliárdokat. Ennek lenne össztársadalmi haszna, míg azon csak egy jól körülhatárolható rétegnek van busás nyeresége.
De itt ilyen nem tud átmenni, mert az az egészséges szemlélet dominál, hogy mindenki állja a saját igényeinek a terhét.
Megoldás: magánbölcsöde.
Vagy az nem annyira vonzó?
Egy cég se fog az épp aktuális hajlamodnak megfelelően ugrálni.
HA, ahogy az elején írtam, van pénzed menedzselni minden hajlamod, akkor teheted.
A közpénz nem a hajlamok kezelésére van.
Szerintem egy hatórás munkanappal mindenki kiegyezne...
Meg is lenne oldva rögtön a munkanélküliség, meg egy sor más probléma...
Csak vannak, akiknek nem áll ez érdekükben. (és nem köztünk vannak!)
Már ne is haragudj, nem mindenki egyforma. Van, akinek nem teljes az élete, ha nem dolgozhat. (Konkrétan én megőrülnék, ha férj-gyerek-háztartás szentháromságán túl nem végezhetnék más jellegű munkát is, olyat, amiben kiélhetem a problémamegoldói hajlamaimat.) Azt meg a válási statisztikák ismeretében maximálisan érthető, ha manapság egy nő nem teszi ki magát annak a kockázatnak, hogy egy szépnek nem mondható napon tönkremegy a házassága, és a pénzkereső férj bezárja a bankszámlát. Szerencsére egyre kevesebben vannak, akiknek megfelel ez a fajta kiszolgáltatottság.
Ha lehetőség van rá, miért ne éljen mindenki úgy, ahogy szeretne? Aki boldog otthon, az maradjon a fenekén, akinek másra van szüksége, az élje ki magát valamilyen munkában. (Persze a valóság általában az, hogy dolgozunk, mert muszáj, mert kell a pénz.) Senkinek nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt, de törekedni lehet rá.
Az meg nem vall túl nagy beleérzőképességre, ha valaki kizárólag azért fikáz másokat, mert másképp látják kereknek az életet.
Egyébként ez érdekelne engem!
Munkahelyeken milyen a közhangulat, nem esik szó ilyesmiről, hogy tüntetni kéne, vagy valami más módon közösen fellépni az érdekekért?
Úgy értem, még ha csak a kávészünetben is néhány szóban...
Mi a helyzet?
Csak mert nekem mindegy, de a többieknek/nektek úgy látom, nem...
9 hónaposan nem akarják bevenni a bölcsibe.
Volt valami anyák gyöngye topikod is ha jól emlékszem.
Nem biztos, hogy csak a férjek fizetése, sok nő akkor se akarna ott lenni a gyerekével, ha pénzügyileg nem jelentene gondod.
DOLGOZNI akarnak sokan, csak a munkahelyre akkor akarnak járni amikor kedvük van rá.
A munkahelyektől várnák el, hogy a személyes elfoglaltságaikhoz igazodjon.
Talán nem te vagy a mérvadó etekintetben...
Más anyukák nem verik a vernivalót, hanem nevelik a gyereküket...
Hogy te mit csinálsz, az persze a te dolgod...
Olasimbo, te nem itthon élsz? Nem, a legtöbb családnak nincs annyi tartaléka, hogy mondjuk másfél hónapra járassa valamilyen fizetős táborba a gyerekét, vagy valakit fizessen érte.(nézd meg az árakat és vesd össze egy átlagfizetéssel.) Ez van, ezért ma itthon senkit nem lehet megszólni.
Az utolsó kérdésedről meg az jut eszembe, hogy amikor még kisgyerekesként állásinterjún voltam, megkérdezték ha beteg a gyerek, van nagyszülő, aki vállalja? Mondtam olyan nincs. És egy nagynéni...? Visszakérdeztem, hogy miért, a nagynénit kiírják táppénzre a beteg gyerekemmel?...))) Te kérnél olyant, vagy elvárnád egy rokontól, barátnődtől, hogy áldozza fel a szabadságát a kedvedért? Ráadásul ha neki nincs gyereke, akkor nyáron valószínűleg nemigen megy szabira, mert oda a gyerekesek mennek. Utolsó években nyaranta jó esetben egy hetet (harc árán) tudtam szabira menni és karácsony előtt meg a két ünnep között mindig dolgoztam ugyanezért. Pedig a végén volt már unokám, akire vigyáznom kellett volna.
Én azt nem értem, miért nem lehet felfogni, hogy mindenki más helyzetben van. (Most tekintsünk el azoktól, akiknek igazából nyűg a gyerek, és nem szívesen töltenek időt vele.)
Jó anyagi helyzetben, biztos (?) állás mellett könnyű észt osztani. Ha nem átlagon felüli bérünk lenne, amiből ki tudjuk perkálni a táborokat és egyebeket, mi is igencsak bajban lennénk, mert a nagyszülők dolgoznak, az éves szabadságukat szeretnék ők is pihenéssel eltölteni. Ebbe belefér néhány nap az aprónéppel, de nem több hét, és több unokájuk is van, nemcsak a mi két gyerekünk. Pár éve költöztünk ide, a rokonság nincs közel, ismerősünk se sok van. De attól, hogy nekünk szerencsénk van, még nem gondolom, hogy mindenkinek ilyen egyszerű a dolga.
A munkahelyek nagy része nem nézi jó szemmel, ha a dolgozó egész nyárra eltűnik. Hol élsz? Manapság sok helyen a rendes szabadságot is elsikkasztják, nemhogy fizetésnélkülit adjanak. Lehet, hogy a világ nem áll meg, de a családi gazdaság biztos bedől, ha ezért még ki is rúgják az egyik szülőt. Pont azokat a családokat érinti legérzékenyebben a nyári leállás, ahol minden fillér számít. Ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak egy félhavi jövedelem kiesését (még ha kapnának is fizetésnélküli szabadságot), vagy egy bébiszittert 600-1000 Ft-os órabérért hetekre.
Egy kis empátia talán nem ártana néha...
Vivian, én nem azon háborgok, hogy nem enged el fizetésnélkülire a mh, hanem Olasimbo.
"Ameddig a férjek nem keresnek normálisan, nem nagyon lesz normális megoldás."
Csak a férjek fizetése a probléma? Ez most komoly?
Hát gyönyörű világ lenne, ha a pasik dolgoznak, a nők meg otthon verik a...vernivalót, gyereknevelés címén 15 évig. Ez egy igazán kellemes jövőkép.
Lebutult nők és estig dolgozó pasik.
Én baromira szerertnék már menni dolgozni, de a fiamat 9 hónaposan nem akarják bevenni a bölcsibe..
Persze, hogy nem ideális, na de ha nincs más...
Max. egy megoldást tudok még: utcára kell vonulni! De szerintem ez ellen pont azok tiltakoznának legjobban, akiknek nagy problémát jelent ez az egész...
Ez gondolom természetes.
Ameddig a férjek nem keresnek normálisan, nem nagyon lesz normális megoldás.
Nem tudom, talán az volt régen az ok, hogy egyszerre épültek azok a lakások mindenki fiatal házasként költözött oda egyforma volt az anyag körülmény egyformák a gondok.
Most meg oda költözik a fiatal pár, ahol eladó és kifizethető lakást talál és sokszor egy olyan házba ahol idősebbek laknak, öregek, vagy nagyobb gyerekesek. Az anyagi körülmények igy nagyon különbőzök lehetnek.
És sok esetben lehet el sem birják viselni egymás hülyeségét.
Amikor a fiam kicsi volt, az alattunk lakó verte a radiátorcsövet ha a járni tanuló egyéves nagyobbat esett.
Nekem eszembe sem jut ilyesmi, amikor a felettünk lakó unokája egész nap kismotorral rallyzik a lakásban. Biztos, hogy unoka, mert csak ovis szünetben hallom.
Amikor ideköltöztünk a második napon örjöngve jött az alattunk lakó, hogy a gyerekeim rohangásznak a lakásban és azonnal hagyják abba.. behivtam, megmutattam neki a 3 kamaszt, aki ült a számitógép elött és feltett lábbal bámulta a monitort.
Türelmetlenebbek lettek az emberek, önzőbbek is talán.
Nem mindenki, de a többség.
és k tojnak egymás fejére.
Azért volt itt egy-két alternatív ötlet...
Miért, mit gondoltál, milyen forradalmi új ötletet lehet gyártani?
Eltesszük befőttnek?
Vagy kiküldetésbe küldjük a Marsra?
Akkor adjad ügyeletbe, ha máshova nem megy! Túl fogja élni!
Hol élsz te?
A legtöbb munkahelyen még a fizetett szabadságot is nehéz kivenni, fizetetlen meg egyáltalán nem, még akkor se, ha valaki anyagilag megengedhetné.
A nagyszülők, ha vannak még javában dolgoznak, illetve olyan lestrapált állapotban vannak, hogy jó, ha magukat ellátják. Persze kivételek vannak. A fizetett segítséget a többség nem tudja megfizetni.
Nálunk februárban kiírták, hogy mikor lesz zárás, így én márciusra lebeszéltem minden egyes családtaggal, hogy mikor tud szabira menni, ki-mikor vigyáz a gyerekekre.
Nem tudom, hogy Te hol dolgozol, én a versenyszférában. Nálunk már azért is lobbizni kell, hogy kivessek három hetet egyben, akkor, amikor oviszünet van.
De még egy-két hetet kivegyek fizetésnékülit? Ezt meg hogy gondoltad? Ehez a munkáltatód jó képet vág, hogy persze viszlát 4-5 hét múlva?
Nem köteles fizetésnélkülit adni. Simán kirúgnának, ha ilyen indokkal nem mennék be.
És ha el is enged a mh, szerintem a sokaknak igenis nagy érvágás ha kisesik félhavi fizuja.
Ne viccelj mar, hat egy csaladnak csak van annyi tartaleka, hogy nem veri foldhoz, ha kivesz az egyik szulo 1-2 het fizetesnelkuli szabadsagot.
Az, hogy a fonok morog, vagy nem akarja elengedni, az mas tema (nem tul jo munkahelyre, nem tulsagosan emberi fonokre vall).
De tovabbra is kerdezem : nincsenek baratok, baratnok, szomszedasszonyok, akik szivesen vallaljak az ovodast?
Én is pont ezen bosszankodom, hogy ez a topik az égvilágon semmire se jó!
Szerintem ebben az országban a kutyát nem érdekli sok-sok éve, hová is teszi a szülő a gyereket, amikor nem tudja hová tenni!
Merthogy ez a téma június elején az ügyeletes "örökzöld" egy női lap újságírójának is, most épp a kedves cikkíró Je-nek.
Akit egyáltalán nem akarok bántani, -mert ahogy írtam, megoldás nincs- bár szerintem őt sem érdekli igazán a téma.
Ha érdekelné, nem a sok-sok éve megoldást erre nem találó, tehetetlen szülőket faggatná, hanem HIVATALOS helyeken kérdezősködne, hogy SZERINTÜK miért zár be elfogadhatatlanul hosszú időre a gyerekintézmény, és miért van, hogy pl ugyanakkor az új Munka Törvénykönyve sincs tekintettel a kisgyereket nevelők szülők szabijára, amivel nagyrészben nem a dolgozó rendelkezik!? S azt hiszem, nem kell tovább sorolni, hol mindenhol nem érdekel ez senkit, aki tehetne érte!
Nézzük csak, mire jutott Je a cikkben???
Hová teszed a gyereket? 5 kérdés, és a válaszok: 1 fizetős napközi, 4 nagyszülő.
Nos, kb ezzel ki is merült az "ötletelés".
Ez a két megoldás van ugyanis!
A.) Fizetős
Van gyerektábor/felügyelet/program, megfizeted! Már, ha fussa.
B.) Ingyenes/szívességi
A nagyi, vagy ezen belüli "változat" a cca uaz, nagyszülő helyett más gyerekőrző rokon/szomszéd/kölcsönösségi másik szülők.
A felháborító a témában, hogy ez sok, sok éve megoldatlan gond. Csak a szereplők változnak, új szülők lépnek be, új gyerekekkel.
Nos hát, kedves Je, mit lehetne hát "ötletelni" a topikban??? Semmi többet.
Kedves Topiktársak, csak vívjatok, a semmin!
Lányom a lakótelepre jár iskolába, mert nevetséges módon most ott van kéttannyelvű tagozat, míg a kertes környéken levő sulit - ahova anno angol tagozatra jártam - azóta sikerült leamortizálni színvonalbelileg.
Szóval az egyik kis osztálytársának a negyedikes nővére ott lakik a sulival szemközti házban, és bizony megkörnyékezte egy hajléktalan, sírva ment haaz a kislány... több se kellett anyucinak, aki szerencsére otthon volt, lement, leordította a hajléktalan fejét, hogy odacsődült a fél ház, kihívták a rendőrséget...
De legutóbb a híradóban volt olyan eset, ami majdnem rosszul végződött - de a gyerekeknek ez biztos, hogy még szerencsés kimenetel mellett is egy életre megmaradó emlék!
A lányomat a kapu elé nem szívesen engedem ki egyedül, mert az utóbbi időben a kertes házas környékünk sem az, ami régen volt...
"Most eszembe jutott egy korabbi topic, ahol anyuka abbol csinalt nagy dramat, hogy hetkoznap el KELL mennie az Anyaknapi unnepsegre a kislanya ovodajaba, es az milyen nehez es bonyolult neki. Az eszem megall....."
Az nem jut eszedbe, hogy ezért anyukának szabit kell kivenni, ami nem mindenhol egyszerű, vagy elkéretőzni, ami pláne nem? Amikor enyémek kicsik voltak, volt egy jogszabály, ami megengedte annak, akinek két 14 éven aluli gyereke volt, hogy havonta egy nap fizetésnélkülit kivegyen, háztartási nap néven. Nem volt sok a fizum, de mindig éltem vele, mert ezen a napon intéztem dolgokat vagy egyszerűen többet voltam a gyerekekkel, nekem megérte. Aztán új munkahelyre kerültem és a főnök azt mondta, tényleg ki kell adnia, ha kérem és ki is adják----egyszer.
Tudod azt megnézem (attól eltekintve, hogy mit szólnak a munkahelyen a kéréshez), amint mondjuk egyedülálló anyuka, vagy mindkét fél kiskeresetű, hogy mennyire nem probléma kivenni 1-2 hét fizetésnélkülit....(((
A terhesség nem egy fertőzés amit el lehet kapni.
Olyan pasihoz nem mentem volna hozzá, aki parasztasszony akart volna belőlem csinálni.
Nem attól függött mi lesz belőlem, hogy hol lakom, attól hogy láttam mire jut az iskolázatlan és mire az iskolázott.