Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Keressem-e az apát?
Torolt_felhasznalo_661353
Létrehozva: 2012. május 31. 13:18
sziasztok!
lenne egy történetem:
mikor terhes lettem és elmondtam az apának, hogy övé, letagadta, közölte vetessem el. mondtam, hogy megtartom. kitörölt a közösségi oldalról én meg kitöröltem a számát. onnantól kezdve nem volt semmilyen kapcsolat, ha akartam volna se tudtam volna megtalálni.
ez volt két éve összel.
néha rá rá kerestem a neten, de semmi. a nevét tudom és az apja nevét,meg a kerületet, ahol lakik, de az nem volt elég a gyámügyön se, hogy megtalálják. 4x találkoztunk összesen kb.
namármost.
múltkor megint keresgettem, csak úgy, már feladtam, hogy megtalálom.
de megtaláltam. miután már elintéztem, hogy jogilag rendben van a gyerek, az én nevemen, hamis apával.
most találtam róla fényképet és megvan, hova jár el, mert annak a helynek az oldalán van kitéve róla kép. tehát ha nagyon akarnám, meg tudnám találni.
a kérdés az, mi legyen. mert képet már tudok mutatni a fiamnak, hogy ö a te apukád. és igen, 23lesz idén, tehát fiatal.
a fiam egy hónap múlva lesz egy éves és új barátom van, akivel a kapcsolat komoly, vállal engem gyerekkel együtt.
ennyi. mi a véleményetek, keressem a valódi apát?
nézd..
én ezek után nem keresném.egyértelmű volt hogy ő nem vállalja,nem kell neki.te is írtad hogy fiatal fiú-ról van szó(23 éves)
ha te vállaltad,ráadásul,úgy néz ki van is melletted valaki..én nem keresném,nem zaklatnám azt,aki tényleg háta közepére sem kívánta a kisfiút.hanem nevelném szépen,egyedül,vagy ha a mostani pasi tényleg teljesen ki áll melletted,vele együtt
én most 38 évesen szültem,és nem azért mert nem akartam eddig,csak nem jött össze.most összejött,első gyereknek,és semmi pénzért nem vetetném el,hisz egész életemben gyerekre vágytam.egyedül is vállaltam volna.ha apának nem kell,mondjon le róla,jogilag is,hogy később se zavarhassa meg a nyugalmat,ha pl 10-15 éves lesz a gyerek ő meg jelentkezne érte,hogy magával vinné,megismerné...stbbi
ez nem olyan mint egy kisállat,hol kell,hol nem
Nézd a te életed, a te dolgod. Én elmondtam a saját írásod alapján a véleményemet, és átadtam azokat a dolgokat, amikről jogod van tudni.
A többi a te dolgod, hogy mit kezdez vele. A te életed.
ui:Csendes megjegyzés: sajnálom az ilyen jóindulatú srácokat mint te vagy, mert látom mit művelnek velük, és milyen keserves dolgokon kell keresztül menniük, mire végre rájönnek, hogy mi a valóság.
Én minden esetre minden jót kívánok Neked.
...............hogy színjátékot játszana. Meg egyébként is beleillik abba, amit a rokonságomnak és a családomnak be szándékozok adni.
Csak nem vagy valamelyik unokatesóm valamelyike?Vagy valaki más a családomból?
(A legutolsó írásomat valamiért levágta)
Nemhiszem, hogy sz
* Aki a biztonságra törekszik, és valóban átélt ilyen dolgokat, az nem viszi a bőrét a vásárra havi 20 rugóért. Hanem örül ha eltud tünni és új életet tud kezdeni-szabadon-a gyermekével. Ráadásul évek mire egyáltalán kapcsolatba tud kezdeni, és mélyen hallgat az átélt dolgokról, mert a pasiját is féltené.Nem "nagydobra" verné a sztorit.
Nézd meg az Egyágyban az ellenséggel c. filmet. Na az közelit a vaklósághoz, hogy egy ilyen személy, hogy viselkedik, mikor kiszabadul egy ilyen lelki és fizikai terrorból.
Tudod vannak nők, akik a pasik előtt beállítják magukat ugymond az áldozati szerepkörbe, mert evvel az előadással a pasikban feléled a védelmező ösztön.
A gusztustalan az, hogy ez az egész szinjáték amit erlőad-hamis és előre kitervelt.
Aki a biztonságra törekszik, és valóban átélt ilyen dolgokat, az nem viszi a bőrét a vásárra havi 20 rugóért.
LOgikus nem, hogy a biztonsägra törekszik? Én is arra törekszem.
" Szar alak az, aki képes kezet emelni egy nőre, vagy gyerekre, vagy megerőszakolni egy nőt. "
Ezt a nőt, akit védesz nem verték meg, és nem erőszakolták meg.
Az a nő, aíkit egy adott fazon megver,megerőszakol, annak egy fillér sem kell attól a tagtól.Sem gyt, sem sermmilyen címen.Hanem örül, hogy szabad, és vissza sem nézve kezd uj életet-a gyermekével.
Mondom: ha kimondta a saját száján a csaj azt a bizonyos mondatot, akkor az egész neked nyomott dumája-kamu, és hazugság.
Emlékezz rá mit irtam, mikor te magad fogsz rájönni:)
Hallotam. De ő nem ilyen. Egyébként szerintem is megérdemelné a pali, hogy fizessen addig, amíg.........de! Mindig utolsónak nehezebb lenni, mint elsőnek. Én viszont egy feleségen túl nyertem még hozzá egy fiúgyereket is, aki továbbviheti a nevemet, ha nekem esetleg nem jön össze. Mert azt a nevet, amit viselek, az mind valamilyen fokú rokonom és nincsenek túl sokan.
35 leszek szilveszterkor és már nincs kedvem kísérletezgetni, próbálkozni esetleg éveket még. MIndig is szimpatikusak voltunk egymásnak és kölcsönösen is tetszettőnk egymásnak. Egyébiránt meg tudom érteni, ahogy érez a volt férjével szemben. Szar alak az, aki képes kezet emelni egy nőre, vagy gyerekre, vagy megerőszakolni egy nőt. Velem szembe biztos nem lett volna olyan nagy legény, mint volt az új barátnőmmel szemben. Vagyok vagy 188 cm és több mint 100 kg
Ez az a mondata:
" Erre annyit közölt, hogy a biológiai apja csak fizessen. "
Aki ezt a mondatot kimondja-az játszik, mégpedig egy nagyon aljas, és ocsmány előadással.
Hallottál már "becserkészésről", olyan tevékenységről amit bizonyos nők tesznek, és kimondottan egyedülálló férfiakat keresnek, hogy a későbbiekben biztositva legyen az egzisztenciájuk, az életszinvonaluk?
Nem az a baj, hogy van gyereke, hanem az, hogy nem az az ember aki neked kiadja magát.Csak szerepet játszik neked, és rejti a valós énjét.Ennél az egyednél jobbat érdemelsz.
Ezért az őszinte részvét.
szia!
örülök, hogy irtál. Elég kevesen vannak egyébként, akik igy gondolják, férfiak.
Jönnek a történetek, hogy xy elvált, volt gyerek, lett új férj.
Én ezt nem értem, mégis hogyan és nekem mégis miért nem sikerül.
Köszi a sztorit, talán ebbe lehet kapaszkodni, hogy még nincs minden veszve.
üdv
Morbid
Mert így legaläbb már van min. egy gyerekem :).
*
Megbeszéltük már a közös gyerekvállalást, ő ha még belefér az idejébe (mondjuk miért ne, mert még csak 31 lesz decemberben), kettőt is vállalna velem, de egyet mindenképp :).
Szia!
Őszinte részvétedet? Miért?
MIért lenne áldozati bárány :)?
Kaptam egy plusz bónuszt :). Lehet kicsit sarkosan fogalmaztam.....
Az hogy, már van egy gyereke, az számomra inkább előny, mint hátrány.
Te egy ilyen nővel akarsz uj életet kezdeni?
Fogadd őszinte részvétem a jővőddel kapcsolatba, és emlékezz arra amit itt én most mondtam neked.
Van egy mondata a nénikének, ami megmutatja milyen ember is ő-és ami árulkodik az egész személyiségéről az írásodba.Ami arra mutat, hogy láss túl az általa előadott áldozatibárány szerepkörén-amit neked előad..
Szia!
Szerintem ne keresd, csak problémát, zűrt okozhat. Az új barátnőm hasonló cipőben jár, mint te. 5 és fél évvel ezelőtt ismerkedtünk össze, közvetlenül a válása után. Csúnya egy történet volt, a volt férje lelépett egy másik nővel, s mintha ez nem lett volna elég még verte is és erőszak is volt egyszer :(. Annakidején ezért nem mert egy újabb komolyabb kapcsolatba belemenni velem, érthető is, hogy miért. Szép lassan ellaposodott a kapcsolatunk, meg szét is sodródtunk. Nem sokkal utána kikerültem Németországba, megnősültem. Több mint két évig nem is beszélgettünk egymással, de ott folytattuk egymással a beszélgetést, mintha nem telt volna el két esztendő, hanem csak két nap. Most februárban futottam vele újra össze egy közösségi portálon.
Igencsak magam alatt voltam akkoriban. Nagyon kemény esztendő áll mögöttem, keserű és szomorú. De inkább ez egy másik történet lesz....mert nincs hozzá még ma se a teljes lelkierőm ehhez....
Összefutottam vele, beszélgettünk sokat és jókat. Az az igazság, hogy mindig is nagyon jól megértettük egymást, megvolt köztünk a harmónia. Van neki egy 7 és fél éves tündéri kisfia, akit a biológiai apja immár 3 és fél éve nem látogat, azaz gyakorlatilag kitagadta a saját gyerekét. Megmondtam neki, hogy úgy nevelném fel, mintha a sajátom lenne és még a nevemre is venném. Erre annyit közölt, hogy a biológiai apja csak fizessen. Én se leszek fiatalabb, jövőre ilyenkor már közelebb leszek a 40-hez, mint a 30-hoz. Beszélgettünk előbb azon a közösségi portálon, most már pedig a skype-on. Szép lassan fordul(t) komolyra a kapcsolatunk. MIkor elmeséltem neki minden történt velem, azt mondta, hogy mindketten megérdemelhetnénk végre, hogy boldogok legyünk, mindketten sokat szenvedtünk. Akkor két feltételt szabott: egyrészt a volt feleségem hagyjon el végleg (megtörtént- lelépett), mert nem akar második lenni. Ez persze érthető is. A másik: települjek haza végleg. Mára odáig jutottunk, hogy már nemcsak meg szeretnének látogatni két hét erejéig, hanem itt kinn is szeretnének velem maradni :), mert rájött, hogy a gyereknek sokkal jobb lenne itt, mint otthon Magyarországon. Egyedüli gondja volt az iskola, mert még a gyerek nem beszéli a német nyelvet kellően, meg ő se. Azt mondtam erre, nem gond, majd megtanítom mindkettőjüknek a nyelvet, a gyerekkel meg nap, mint nap le fogok ülni tanulni. A héten már iskolát is néztem a gyereknek. Itt augusztus 13-án kezdődik a tanév, még augusztus 13-án is be lehet iratkozni. Elkezdtem szervezni a dolgokat, rendbe kell raknom a ház felső szintjét, az alsó már rendbe van. S mindezeken túl dolgozom. Ami szabadidőm meg van azt vele töltöm a skype-on, vagy tanulok valamire.
Aggódok azon, hogy esetleg megneszeli a volt férje a tervünket és közel három és fél után újra felébred benne a szülői lelkiismeret. Szerinte erre kicsi az esély, ne aggódjak nem fog a volt férjében most így hirtelen felébredni benne a szülői felelősségérzet, mert abszolút nem törödik a gyerekével.
nem sajnálom annyira, Amarynda, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy bármi kibillentsen a stabil állapotomból.
vegyél lottót!
hidd el, komolyan elgondolkodtam azon, mi lehet a gond.
heti 3x edzek, 2napon tanitok, egyébként itthon vagyok. mi ezzel az életvitellel a probléma? Heti 1x meglátogatom a 61éves nagynénémet.
egyébként nem mozdulok ki, tehát nem is ismerkedem sehol. max a boltban tehetném.
sajnos nem tudnak nekem a közelben leszázalékoltként részmunkaidös állást biztositani. pedig dolgoznék rendesen. de nincs semmi. ha munka lenne, le lennék kötve jobban. még autót is vezetek :) tehát hol a gond?
" Az más kérdés, hogy az örökletes betegségek miatt én is megkeresném az apát. "
Vagy olyan élethelyzetben, amikor elengedhetetlenűl fontos, hogy rábízd a gyereket. És itt most nem a pénzről beszélünk.