Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Igazából már én is nagyon unom a napi rendszeres főzést, ezért elég sűrűn eszünk kész kaját valahol. Itt azért szerencsére ez könnyebben megengedhető, és nem kimondottan gyorséttermi kaják ezek, nekem ez a kedvencem, illetve a férjemnek, és a lányunknak is, a két fiú megint más. Így hétvégente van a nagyobb főzés, sokszor BBQ a barátainkkal (mert már végre jóidő van eltekintve a pár napja esőzéstől). vacsorára azért összedobok valamit, érdekes módon itt valahogy átálltunk arra, hogy a vacsora lett a főétkezés, emrt főleg ugye akkor van együtt a család.
Az anyu sem vacakolt a főzéssel nyáron a nagy melegekben, ilyenkor kis lecsó, vagy éppen mi, előfordult hogy csak dinnye, mert senki nem volt éhes.
A leves utáni ivásról nem igazán tudok, viszont valami okos embertől (orvos vagy biológus volt talán) azt hallottam, hogy az éves közbeni ivás azért jó, mert a folyadék aktiválja az ízlelő bimbókat, tehát jobban érezzük az ízeket. Ezért "erőlteti" sok inyenc konyha a szószokat a hús mellé.
A férjemnek van egy rokona, ahol ebéd után szolgálják fel az italt. Kicsit vicces, hogy semmi kaja nincs már az asztalon mire jön a bor. Közvetlenül a sütemény előtt lehet inni jó kis száraz bort, ami mondjuk a húshoz való lenne. Az is igaz, hogy ők nem szeretik a száraz bort, inkább az édesebb muskotályost. Ezt viszont a férjem nem szereti. (Nekem totál mindegy, mert se ilyet se olyat nem iszom)
Nyaraláskor pont lesz..rom az ebédet. Egy lángos vagy valami hasonló (pláne a dög melegben) azt jónapot!
Nálunk ált fél egy körül van az ebéd, de senki nem esik kétségbe, ha ettől eltérünk. Ha pedig délelőtt van valami programunk és nem tudok főzni, akkor vagy bekapunk valamit valahol (pl. McDonalds és társai - hogy utálom!!!), vagy aznap kimarad a meleg étel. Ebbe sem halunk bele.
Azt mondják,hogy leveshez/leves után azért nem jó vizet inni,mert árt a fogzománcnak.
Azt nem tudom mi az igaz belőle :)
Főleg azért nem értem, miért görcsölt rajta anyu, mert a gyárban sem mehetett el enni 12kor pontban. Kettőig dolgoztak, kb negyed 3kor mehettek ebédelni az üzemi konyhán.
Szombat- vasárnap viszont ragaszkodott, és most már, hogy nyugdijas most is ragaszkodik ehhez. Megváltozni már nem fog az biztos.
Szép lassan már egy horrorfilmre való történet is összeáll.Lehet forgatókönyvet írni és készülhet is a film.
Hogy ti miket tudtok itt összehordani!
Rémségek picinyke boltja kutya füle azokhoz a történetekhez amiről írtok.
Némelyeknek tényleg szörnyű emlékeik vannak a gyerekkorukból.
Szerintem szörnyű.
Azért tőletek sem volt valami udvarias gesztus más házában felállni az asztaltól és elöblíteni a tányért. Igen, hiányosság volt, hogy nem tettek fel lapos tányért a másodikhoz, de ti, azzal, hogy felálltok mosogatni, még jól éreztetitek is velük. Én utálok bárkit is kellemetlen helyzetbe hozni, pláne a saját házában megsérteni... Na mindegy...
A témához: nálunk nem voltak nagyon szigorú szabályok, de mi sem állhattunk fel az asztaltól, amíg be nem fejezte mindenki az ebédet. Nálunk szerencsére nem volt erőltetés, meg, hogy tömjenek kajával, viszont mivel nagyon válogatós gyerekek voltunk, anyu száját néha elhagyta a "bezzeg má szegény gyerek szívesen megenné". Apai nagyanyámnál volt szokás, hogy nem ehettünk szilvás gombócot, palacsintát amíg meg nem ettük a levest.
Érdekes: mi a szomszéd gyerekektől hallottuk, hogy vérhast kapunk az éretlen gyümölcstől, miután jól bekajáltunk a tömbházunk előtti félérett szilvából. Mentünk is fel nagy ijedten anyuhoz, hogy most mi lesz, mert ettünk egy csomó szilvát és most vérhast kapunk.
atyaaééég. Ez a pontban délben ebéd nálunk is szokás volt.
Anyám idegbetegként kapkodott a konyhában, hogy készen legyen délre.
Közben megsértödött, ha apuval mi nem voltunk éhesek és nem ültünk az asztalnál pontban déli 12kor.
és sajnos anyunak sikerült a gyerekeimet is felhúzni ezzel... már kamaszként. Elvitték őket nyaralni. De a délelött arról szólt, hogy anyám főz. Mert pontban délben ebédnek kell!! lenni és pontban délben enni kell. Ezért nem lehet sehova menni. Még strandra sem, mert akkor nem lesz ebéd. ja.. és utána azonnal mosogatni kell... ezért nem lehet még mindig sehova menni. Megsérteni nem akarták anyut, viszont a kétkapura unatkozás miatt egymást tépték és vitatkoztak.
Érdekes apukám sokkal lazább.
Mi pedig végképp. Hétvégén sem görcsölök ha nincsen ebéd pontban déli 12re. és nem sértödök meg ha valaki nem éhes.
Nyaraláskor meg kimarad az ebéd....inkább este együtt grillezzünk vagy szalonnát sütünk.
Nekem is az összes gyerekkori rémálmom étkezéshez kapcsolódik:
1. Gyűlöltem a vasárnapi ebédeket. Viszonylag gyakran volt nagy családi vasárnapi ebéd (nagymama, nagynéni, unokatesó stb.) több fogással és szinte az összes fogás húsos volt. Nem igazán vagyok nagy húsevő, soha nem is voltam, inkább a zöldséget preferálom, így ez különösen nagy kínzás volt számomra. A húslevest viszont nagyon szeretem, így ebből mindig sokat ettem, ezért már nem kívántam volna második fogást, de azért kiszedték a tányéromra és ennem kellett belőle. Szerencsére nem ragaszkodtak ahhoz, hogy mindet megegyem. Ezután még jött a sütemény, amiből szintén enni kellett. Pukkadásig tele lettem mindig (ami igen egészségtelen ugyebár), mozdulni is alig tudtam. Szörnyű volt.
2. Anyámnak az volt a mániája, hogy a kenyeret (konyha) ruhába csomagolja és úgy tárolja. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a szüleim rettegtek attól, hogy a család kenyér nélkül marad, így mindig kétszer annyi kenyeret vettek, mint amennyit józan paraszti ésszel felmérve a család meg tudott volna enni. Ha pedig ez a mennyiség a felére csökkent, akkor ismét vettek 1 kg kenyeret. Namost a kenyér általában a konyharuhában gyorsan megszáradt, viszont először mindig a régebbi kenyeret szabadott csak megenni, így mire a frissre került a sor, az is száraz lett. Gyakorlatilag az egész gyerekkorom úgy telt, hogy csak száraz kenyeret ettem (nem voltam soha napközis). Azóta csakis friss, puha, aznapi kenyeret vagyok hajlandó enni. Szerencsére a férjem megérti, én pedig igyekszem nagyjából belőni a család kenyér fogyasztását, ami az esetek nagy részében sikerül is. Ha nem, a száraz kenyérből fasirtot csinálok.
3. Ebéd 12-kor pontban, anyám egész délelőtt ugrál a konyhában és tiszta ideg, hogy kész lesz-e harangszóra a kaja. Mindenkinek vele kell aggódni, ennek megfelelően délelőttre semmi programot nem lehetett szervezni, mert ugyebár nem érünk vissza ebédre (?????)
4. Nyáron, a legnagyobb hőségben is, délben gőzölgő meleg ételt kellett enni közvetlenül a tűzről lekapva. Aztán csodálkoztak, hogy nem voltam éhes.
Jaja tudom. igazából nem csináltunk mi ebből gondot, csak felálltunk és elmostuk, szóval pofákat se vágtunk, csak mondtuk, hogy egy pillanat, felugrottunk, elintéztük. A sértődés tőlük jött, hogy mire fel a nagy flanc..
Vagy, ha fott kaja evett, akkor visszateszi ugy, hogy van mondjuk egydb krumpli az aljan a labosnak/jenainak, benne a kiszedo kanal es szepen visszateszi a hutobe - uresen...
Igen!! ismerős!!!
Meg kint hagyja az üres tejesdobozt (4literes nagy műanyag), mintha azt gondolná, hogy az majd szépen kisétál a gyűjtődobozba)
Nemrégen hívtam fel a figyelmét a családnak, hogy elárulok egy nagy titkot: nem csak a Mikulás nem létezik, hanem az a kis láthatatlan lény sem, aki elpakolja a boltból hazahozott 8 szatyorni kaját. Meglepetés!! Én vagyok az! Mert úgy csinál mindenki, mint karácsony előtt, hirtelen felszívódnak, és voala, mire megjelennek, minden a helyén. Mindig azon kapom magam, hogy jaja, sürgölődnek kb 10 mp-ig, aztán szépen ottmaradok egyedül. A minap kint maradt valami, mert beleuntam. Másnap reggel meg ment a sipákolás, hogy miért nincs a hűtőben. Én meg mondtam, hogy kérdezzék meg a krémsajtot, mert én ugyan honnan tudhatnám?! Nem én hoztam haza, nem én raktam az asztalra szatyrostúl.
"agylobot kapok az állandó sziszifuszi házimunkától."
En is azt kapok, napi szinten
biztos benne lehetett az is, hogy mennyi időt szánt a mosogatásra.
Az apai nagyanyám csodásan elücsörgött és meditált a koszos edények felett délutánig is.
Az anyai mama meg amint végeztünk az ebéddel már rakta is a vájlingba a tányérokat.. addigra felforrt a víz a sparhelten.
A mai anyukak, apukak szerintem eleg sokat tanultak a gyerekkori rossz tapasztalataikbol es ezt az eroltetett eves dolgot szinte ma mar nem is latom sehol! Halistennek... (Vagy van es en nem latom senkinel?)
Ma inkabb az van, hogy ha a gyerkoc csak pl. 4 fajta kajat eszik meg, akkor sem tomik bele, nem kezdenek el - feltetlenul - cirkuszolni emiatt.
Anyukam az egyik hugommal csinalta ugyanezt a fejreboritos balhet. Ugy sajnaltam emiatt szegenyket.
Asztal koruli dolgoknal maradva: 2 lanyom (5 es 7 evesek) itt kulfoldon jar iskolaba es itt semmilyen etkezesnel nem kapnak szalvetat. Mar mindketten felvettek azt a szokast, hogy mindket oldalon a ruhajuk ujjaba torlik jo alaposan a szajukat
De hogy ezt meg itthon is rendszeresen megteszik, na arra csattanok! Mar volt olyan, hogy levettettem veluk az itthoni polot, hogy sikamikaljak ki a kajafoltot
Mert persze a szalveta ott van az orruk elott, de azt valahogy mindig elfelejtik.
Ferjem bosszanto szokasai koze tartozik, hogy szinte mindent (kajas dobozt, tejet, savanyusagos uveget, stb.) visszatesz ugy a hutobe, hogy kb. 2 gramm van mar csak az aljan. Mert azt egyszerubb, mint mondjuk megenni azt a minimalisat es utana a kukaba dobni...
Vagy, ha fott kaja evett, akkor visszateszi ugy, hogy van mondjuk egy db krumpli az aljan a labosnak/jenainak, benne a kiszedo kanal es szepen visszateszi a hutobe - uresen...
Ez biztos igaz, de nálunk se volt benn víz, és mégis mindig tiszta tányért tettek a másodikhoz.
Söt a kenyérhez is volt kistányér külön, meg a savanyúsághoz.
Szóval ahány ház...
Ez a szokás onnan származott, amikor nem volt még a házakba bevezetve a víz.
Nagyszüleim is kútból húzták és vájlingban mosogattak. Nem volt mindegy, hogy a sparhelten a vizet forralva vájlingban mennyi tányért kell elmosogatni és öbliteni és ezért hányszor kell a kúthoz menni vízért.
A fejedre borították a fözeléket???? Szó szerint, tényleg???
Ez a levessel együtt már szerintem a kínzás határát pedzi.
Juj, de borzasztó!!!!
Gyerekként, de még fiatal kamasz koromban is utáltam, hogy az ebéd végén nem lehetett felugrani és menni játszani. Nagymama azzal magyarázta, hogy az ételnek le kell ülepednie. Kb. olyan tizenöt éve én is rákaptam újra az ebéd utáni ücsörgésre.
Mi gyerekként mindig utolsónak kaptunk enni. A vasárnapi ebédnél, nagypapám, apukám kapta a csirkemellet, anyám a néném a combját, mi gyerekek, meg a szárnyát rátekerve a májra. Úgy lett kirántva. Már majdnem felnőtt fejjel jöttem rá, miért volt így. Ők voltak a kenyérkeresők.
Ha pörköltnek volt megcsinálva, akkor is a szárnya a háta jutott. Ha belegondolok, tényleg volt ennek értelme. Nekik kellett az erő.
Apukám mindig ivott vizet a leves után, most, 56 évesen már én is iszom.
Egyszer még melegen jól bezabáltam a hájas tésztát. Kihánytam még a tavalyi lecsót is, és évekig nem ettem.Most már megint szeretem, pláne ha két- három napos. ( tényleg, kéne már csinálnom)
Ha bedurrant a torkunk, a nagymama, általában olyan teát adott, amit levitt a pincébe hogy jól lehüljön. Mindig gyorsan meggyógyultunk. Évekkel később, amikor a fiamnak is bedurrant a torka,a gyerekorvos fagyit parancsolt neki. Akkor tudtam meg, hogy a melegben szaporodnak a bacik, a hidegtől viszont elpusztulnak.
Általában nem bántak velünk szigorúan. A kert végében állt egy hatalmas szederfa. ha eljött a szüret ideje nagypapa egy hatalmas ponyvát terített alája, és lerázta. Akkor annyit ehettünk belőle amennyit tudtunk. A többiből nagy suttyomban pálinkát főztek.
Az a valóban legélesebb kés, azért szeret azzal enni. A kicsi nem esik a kezére, mert sokkal nagyobb keze van, mint nekem.
Igazából vennünk kellene néhány jó kést megint, a steak késekkel szemezek egy ideje, mert azokat szereti.
Nem tudom, miért zavar ennyire a kávézacc a mosogatóban, talán mert utálom lenyomkodni, mivel kicsit összeáll miután lefőtt a kávé, ráadásul vegyül a mosogatóban levő többi cuccossal. Alapból az is jó lenne, ha mosogatógépbe belepakolná mindenki a maga dolgait, ha külön eszik, mert közvetlenül a mosogató alatt van, szóval nem lenne nagy dolog.
Szűz az aszcendensem, ezért ezeket a rigolyáimat erre fogom, de az is lehet, hogy az öttagú család esetében már néha agylobot kapok az állandó sziszifuszi házimunkától.
Fúúúú ez nálunk is így volt!
Ezért utáltam a húslevest + mindig meg kellett enni, "mert ha nem akkor föl állsz az asztaltól és nincs ebéd! "
Aztán vacsorára megkaptam ugyanazt a húslevest, ugyanabban a tányérban, ahol dél óta állt.
Sokszor a könnyeimtől volt ehetetlenül sós, de akkor is meg kellett enni! A hideg levesen úszkáló zsírcseppektől majd' elhánytam magam!
A főzeléket is. (egyszer addig-addig nem akartam megenni, hogy a szószerint a fejemre borították)
Na én megfogadtam, hogy soha nem teszek ilyet a gyerekemmel.