Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Okos a gyerekem!!!
Létrehozva: 2011. szeptember 28. 15:03
Nagyon sok szülőtől lehet hallani,hogy az én gyerekem milyen okos?!
Mégis miben nyilvánul ez meg,hogy okos a gyerek?
Ismerek olyan gyereket,aki 4-5 tanuló,tehát eszerint besorolható az okos kategóriába,de pl.azt nem tudja mikro van a születésnapja, hol lakik pontosan, stb.
Kétévesen betűket ismerni, összetett mondatokban (hibátlanul ragozva) beszélni okosság?
Én szoktam a negatív dolgokat is mondani zenebölcsiben pl, ahol összejönnek az anyukák. Fenti dolgokat ott dicsekedték a szuperanyukák. Az én lányom még nem beszél csak egyszerű mondatokban, de még csak kétéves, így tök átlagosan halad a fejlődésében, mivel van olyan gyerek, aki még így sem. Csomó mindent nem csinál önállóan csak segítséggel.
Azért ahhoz elég erős frusztráció kell, hogy valaki dicsekvésnek vegyen olyan dolgot, hogy mikor indult el először egy idegen gyerek (vagy aludta át aludta át az éjszakát ). Nehogymár rosszul kelljen magát éreznie adott szülőnek, mert jól alvó/jól evő gyereke van. Ráadásul ezekre a dolgokra talán még lehet is ráhatása - akár érezheti is magát jónak emiatt. De mit csinálsz, ha a gyereked 10 hónaposan indul el? Titkolod csak azért, nehogy valaki a játszótéren csúnyán nézzen rád?
Nem akarom elbagatelizálni a problémát. Értem, hogy miről beszélsz. Azoknak az anyukáknak kell magukat megerősíteni, akikre egyelőre rá lehet hozni a frászt. Még azok az anyukák is elbizonytalanodnak néha, akik megkapják a szeretteiktől a számukra fontos visszajelzést, hogy ők jó anyák, a gyerek pedig, amennyiben nincs betegségre, fejlődés elmaradására valóban okot adó jel, a maga ritmusának megfelelően fejlődik - időnként úgy ahogy kisgyerek korában anyuka, egy másik szituációban ahogy apuka, az ingereknek, a figyelemnek, a számára elvárt szükségletek kielégítésének stb. megfelelően.
Nem minden esetben lehet tudni, hogy a "bezzeg-anyukák" miért örülnek annyira a gyerekük - szerintük - tökéletes fejlődésének. Gondoltál már arra, hogy ugyan nem beszél róla az anyuka, de volt/van a családban olyan leszármazott, akinél problémák voltak és fél, hogy ez az ő gyerekénél is bekövetkezhet?
Az öreg bácsi elmegy az urológushoz és kéri, hogy adjon neki vmi fickósítót, mert a szomszéd Józsi, aki idősebb tőle 3 évvel még hetente kettőször szerelmeskedik a feleségével. Kérdezi a bácsit a doki, hogy ezt honnan tudja. Öreg bácsi: hát a Józsi mondja. Doki válasza: hát mondja maga is!!!!
Akkor én is szuperanyuka vagyok szerinted... :DDD
Az én lányom még nincs kétéves, de fél éve helyesen ragoz, összetett mondatokban beszél.
És igen, ezt okosságnak tartom, jó nyelvi készségnek. Önállóan kombinálja a szavakat, rengeteg szót ismer. A gazdag szókincsét tájékozottságnak tartom, de annak ilyen komibinálást ennyi idősen okosságnak.
Azt a gyereket, aki csak 3 évesen kezd beszélni, nem tartom butának, csak éppen annak az okossága nyilván másban mutatkozik meg.
A mászásbeli, mozgásbeli ügyesség ugyanúgy beszédfejlesztő hatású, mint a sok mese, mondóka, ének stb. Van amelyik gyerek nem kér az egyik tevékenységből, pótolja a másikkal.
Amelyik gyerek sose rajzol, de sokat legózik, ugyanúgy "fejleszti magát", ráadásul ugyanazon a területen (finommotorika), csak más tevékenységben nyilvánul meg az ügyessége.
Számomra meglepő ha valaki szerint a szuperanyukaság mértéke a gyerek ilyen-olyan képessége.
Mintha tehetne valaki arról úgy általában, hogy a gyereke milyen mozgásformát, tevékenységet mikor kezd csinálni.
Azt nem tartom bűnnek, ha valaki büszke arra, hogy a gyereke mit tud.
Azt szomorúnak tartom, ha valaki nem ismeri fel, miben kiemelkedő a gyereke, mi az, amire jó esetleg ráerősíteni, odafigyelni.
Azt meg elég nagy frusztráltságnak tartom, ha valaki attól szarul érzi magát, hogy a másiknak a gyereke mit tud. Sose értettem, hogy erre miért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy "nahát, milyen ügyes", vagy bólintani, vagy nem szólni semmit - ehelyett sokan úgy veszik, hogy a másik gyereknek a bizonyos területen meglevő többletismerete az ő saját gyerekének a leszólása.
Gondolom, iskolai eredmények adnak legtöbb alapot arra, hogy ilyennek anyukák örüljenek. Meg elismerések. Meg esetleg maga is észreveszi ebből-abból, hogy valamiben tényleg jó a gyerek. És ennek örülnek az anyukák, ez természetes...nem?
Nem kéne örülni ilyesminek? (persze hogy kell....ez az egy normális reakció lehet)
"Számomra meglepő ha valaki szerint a szuperanyukaság mértéke a gyerek ilyen-olyan képessége."
Nem ez a mértéke, hanem az ahogy az anyuka előadja magát. Nem feltétlen van ahhoz a gyereknek kiemelkedő képessége, hogy 'szuperanyuvá' váljon valaki de ezt már leírták előttem.
Akár*sziget*-et is idézhetném az 56. hsz-ben, dehát az öndicséret büdös ugyebár, ezért kérkednek, dicsekednek a gyerek vélt vagy valós tudásával. Nem az zavar, hogy a tudomásomra hozza, hanem ahogy mondja.
Ja, azt megértem...
Nekem a kedvenc dicsekvéseim még az én gyerekkoromból, 80-as évek (osztálytársaim szüleitől... :DDD):
"Zsuzska nagyon okos, rengeteg nyelven beszél, magyarul, németül, bézikül, paszkálul"
"Mikike NYUGATnémetül tanul"
Ismerek olyan gyereket,aki 4-5 tanuló,tehát eszerint besorolható az okos kategóriába,de pl.azt nem tudja mikro van a születésnapja, hol lakik pontosan, stb.
Hányadikos korában nem tudja a születésnapját?
Elsőben vagy nyolcadikban?
Mert azért csak nem mindegy, nem ?
Ha az egész pici gyereküket dicsérik a szülők, akkor csak úgy rámondják, ha valamit ügyesen megcsinált, megtanult pl. bilizni, egyedül felvenni a nadrágját, vagy rájött valamire, milyen okos, hogy már ezt is tudja, azt is tudja, csak a fejlődésének örülnek, és szeretnék, ha a környezetük is, akiknek mindezt elmesélik, ujjongana meg ájuldozna.
Ha nagyobbacska gyerekről mesélik, akkor meg csak szeretnék megvédeni a gyereküket tudat alatt, a nagy, elnyomó, gonosz felnőttektől, hiszen ő még kicsi, ezért közlik mindenkivel, próbálják felépíteni, hogy másképp nézzenek rá, ne egy buta kölyökre. Ezzel az erejüket akarják demonstrálni, persze nem tudatosan, hogy ne merjetek csúnyán bánni vele, rosszat gondolni róla, mert látjátok, hogy megvédem, kiállok mellette, lesz nemulass, ha csúnyán néztek rá.
Na akkor tisztázzuk! :)
Mi oda járunk 2. éve, ők valszeg most kezdték.nem a lány jár,hanem a kisöcsikéje (aki szintén zseni).
Nem én voltam ott,hanem a párom, úgyhogy valszeg nem az én pofámat nem bírhatta,egyébként meg egy olyan kislámyról van szó,aki állandóan csacsog, bárkivel leáll beszélgetni,tehát nem "hagyjál békén" nem tudom volt.
Én is egyet. Másfél éves korában mondatokban kezdett el rögtön beszélni, 3 nyelven tanult rögtön (ennyit használ a közvetlen környezete), 4 évesen megtanult írni magyarul, most 5 éves lesz novemberben, s már arabul is ismeri a betűket . (A 4. nyelvet nemsokára kezdi) . Matekból többet tud, mint a nagycsoportosok. (100-ig elszámol, 10 alatt összead, kivon. 2 nyelven.) Paleontológus akar lenni vagy állatorvos, ill. sok más dolog is az eszébe jut gyakran. Az összes dinoszaurusz minden paraméterét ismeri...
Rajzolni, festeni szeret nagyon, gyöngyöt fűzni, rohangálni a játszótéren, kockákból építeni, pónifigurákat gyűjteni, Minimax-meséket nézni, szgépen játékokat stb., szóval amúgy meg átlagos gyerek.
Most középsős, de "emelt szinten", mert nagyon kevés volt neki tavaly a kiscsoport: gyakran nem értették meg a csoporttársai ...
Tudsz valamit a kisfiúról? Milyen iskolába íratták?
attól függ, hogy adják elő... és persze attól is adott anyuka mennyire határozott saját magát illetően. Sajnos a magyar anyukák nagy része szerintem nem az, köszönhetően a sok, felesleges paráztatásnak, ami itt a gyereknevelést körülveszi (pl. aki nem szoptat, aki császárral szül, aki nem ad meg mindent anyagilag a gyerekének, aki elvált, aki stbstb az itt már valami bolygó hollandinak számít
... és igen, annak, hogy sokan nem őszinték pont a gyerekükre nézve.
Valóban az egészséges gyerekek 99%a teljesen átlagos képességű, mindeki jó valamiben, másban meg nem annyira. Amiben jó, abban kell erősíteni. Amiben lemaradt, abban segíteni és fontos megkérni másokat is pl. a vele foglalkozó pedagógusokat, hogy ebben segítsék Ők is a gyereket, szerintem az Ő munkájukat is támogatja a szülő, ha ezzel is tisztában van és erről is őszintén beszél Velük. Legalábbis én mindenhol elmondom, hogy a fiammal milyen problémák adódnak, azokat mi, hogy kezeljük itthon, illetve azt is, amiben jó, ami nem jelent nála gondot.
Én eddig ha jól emlékszem két nem átlagos, hanem tényleg okos gyereket ismertem, de Ők pl. már az iskolában több osztályt átugrottak, 16 évesen már egyetemre jártak. Nem is akárhová, az ország legjobb egytemeire:-)
Ami tök érdekes, hogy a szülők nagyon normális, egyszerű, vidéki emberek voltak, akik aztán nem foaglakoztak ilyesmivel+nem is nevelték Őket zseninek. Iskolában derült ki róluk, milyen okosak, mert sokkal gyorsabban haladtak a többi gyereknél.
Ebből az a tanulság számomra, hogy a tehetség ha tényleg van, az előbb-utóbb megmutatkozik, persze figyelni kell rá, hogy akkor ne vesszen el és meg kell adni a gyereknek a lehetőséget arra, hogy fejlődhessen, tanulhasson.
Az egyikről tudom, hogy Német o.ban lett elismert kutató. Szívből örülök Neki, mert legalább nem veszett el a tehetsége:-) bár kár, hogy ehhez ki kellett mennie:-(
szakirodalom.
szerintem meg Bowlby es Ainsworth ( kötödes) is beszelnek rola.
Most biztos nem fogok nekiülni, úgyhogy kiváncsian várom,hogy te mit mondasz?!
Miért is jó, ha állandóan ajnározzuk a gyereket,és becsapjuk?Vagy elhitetjük vele,hogy valamiben nagyon jó,amiben valójában nem az?
Én nem azt mondom, hogy a gyereknek azt kell mondani,hogy :"olyan hülye vagy fiam mint a tök"!Ha valamibe nem olyan jó,akkor bíztatni kell, segíteni neki, de nem elhitetni vele,hogy hú milyen okos vagy!És pláne nem hangoztatni a külvilág felé mikor más úgyis látja,hogy a gyerek valójában okos vagy kevésbé az.
Vagy hogy kell ezt csinálni a szakirodalmo szerint?
Kinek mondja, hogy okos? A gyereknek, vagy a többi szülőnek? Nekem az lenne a fura, ha arról beszélnének az anyukák, hogy mit nem tud a gyerek. Nyilván pozitívan értékelik, ha valami újat, vagy jót, kiemelkedőt csinál a gyerekük(ez lehet, hogy csak a gyerekhez mérten nagy dolog, ezért kívülállónak fura lehet, erre gondoltál?).
Nem hiszem, hogy nem lennének tisztában a hiányosságokkal a normális szülők. Engem az érdekelne, hogy mitől lesz olyan sok hibás önértékelésű ember, mint pl. a tehetségkutatók válogatásán? Vajon az ok nélküli dicsérgetésnek lehet ilyen következménye?
4-5 tanuló,
Szerinted ez mit jelent?
Néges - ötös tanuló.
Jó így?
Miért lenne az fura,ha azt is megtárgyalnák anyukák, hogy mi az ,ami nem megy a gyereknek pl?
Egyébként a gyerekkel is elhitetik,mert nagyon magas lovon ül (osztálytársaitól illetve azok szüleitől tudom).
Nem nagyon értem, hogy mi bajod. Próbáltam kérdezgetni, hogy kiderüljön számomra, mire is gondoltál a nyitódban. Én azt írtam: nekem az lenne fura, ha főleg arról beszélgetnének, hogy mit nem tud.
Most akkor az a baj, hogy szerinted nem okos egy ismerős gyerek, csak a szülők belebeszélik, hogy zseni és ezt elhiszi? Nem kell vele foglalkozni, ha ez később probléma lesz, az nem a Te gondod.
Igen, az évszakok a másik fontos kérdés....
Reagálva egy előző hsz-re, lehet, hogy a szülők nem tanítják meg neki. De az oviban tanítják! Innentől nem lehet okos és intelligens az a gyerek, aki nem tanulja meg.
Persze felnőttként lehet az. De szerintem gáz, ha elsőbe lépve az alapadatait nem tudja, és nem tudja, milyen hónap, évszak, napszak, stb. van.
Már felső tagozatos gyerekhez intézett kérdésem, mielőtt hívtam a szülőt: és anyukádat hogy hívják? Válasz: Anyu....és tényleg nem tudta megmondani az anyukája keresztnevét....
járni önállóan csak egy éves kora után kezdett .... de dalolva!:-)))
ez aranyos
enyém az nem mondott szinte semmit 2,5 éves koráig, addig úgy gondolta, a mutogatás is jó erre, minek strapálódjon. Aztán mikor mentem volna időpontot kérni a védőnő javaslatára a korai beszédfejlesztésére a kis büdös kölök egyből elkezdett folyékonyan beszélni. Kb. 2 hét alatt mindent behozott, egyébként megszoktuk már, másban is ezt csinálta/csinálja, hogy mindenben ilyen lusta, aztán meg úgy ment, mint a karikacsapás, feladja a leckét na
Kislány.
Ez tényleg nem akármi!!!! Ilyet még nem hallottam!
Az a része pedig, hogy" járni önállóan csak egy éves kora után kezdett .... de dalolva!:-)))" - szuper!
Mennyi idős most a fiad? Ha nem titok.
De jó neked! Csak egy ilyet ismersz!...
Ez igaz,hogy nem az én problémám,csak maga jelenség az,amire kiváncsi vagyok,hogy miért?!
Az oké,hogy esetleg itthon az apjával megtárgyaljuk,hogy jaj milyen szép,okos,ügyes stb (nekünk),de,hogy ezzel villogjak?!Hááát...
Ha valaki megdicséri akkor megksözönöm,és ennyi.
Ilyen van. Az én fiam is csak az első szótagokat mondta és mutogatott hozzá (itthon). Azután két évesen bölcsis lett, s két-három héten belül folyékonyan beszélt.
Ugyanis rájött: ott a kutya sem fogja az első szótagokból és a mutogatásból kitalálni, hogy mit is akar. Ha érvényesülni szeretne, ahhoz bizony beszélnie kell. S lőn, csoda: így is tett!:-)))
Átfutottam a topikot. Amit leszűrtem, az az, hogy van a szomszéd kislány, akit a családja szuper okosnak tart és hirdet.
Uszodában találkozott vele a férjed, kérdezett valamit, amire nem tudom volt a válasz, holott szerinted tudnia kellett volna, ha annyira okos.
Így aztán kibeszéltétek, hogy nem is olyan okos, sőt, és még ide is elhoztad a pletykát, hogy megerősítést kapjál.
A gyerekek eléggé szenzitív lények.
Azt nem tudom, hogy okos-e az a kislány és ha igen, mennyire, azt viszont érzi, hogy bennetek forr valamiféle indulat irányába, ezért volt kitérő és lerázó a válasza.
Egyébként nem mindegy, ki mennyire ajnározza a gyerekét? Ha nem akarod hallgatni, legyen mindig éppen sürgős dolgod.
A köszönést is sok felnőtt maximálisan elvárja már egy 2-3 évestől is és ha esetleg nem köszönne mégsem, no akkor messzemenő következtetéseket von le.
Ehhez képest a felnőtt lakosság egy része nem vagy alig köszön, ha köszön is csak valami mormogásféle hagyja el a száját. Meg lehet figyelni hányan köszönnek, ill. hányan fogadják a köszönést, ha bemegyünk valahová, ahol mondjuk már vannak, pl. vidéki kis APEH iroda, háziorvosi rendelő várója. Mintha sok embernek fájna a köszönés, ill. hogy rendesen kinyissa a száját és érthetően köszönjön.
A gyerektől viszont elvárják. Persze.
Ráadásul a gyerekek jó részének is van egy olyan "dackorszaka", amikor ha megfeszülsz se köszön. Már csak "dafke" sem!
És ez nem gyerekszoba, nem nevelés és nem IQ és EQ kérdése.
Akinek kezelhető vagy behódoló vagy csak egyszerűen szófogadó gyereke volt/van, annak mondhatod ezt, úgysem hiszi, fogadja el.
Ugyanúgy, mint a kisgyerekkori irigységről alkotott vélemények. Van, aki szerint már egy másfél éves gyereknek ha azt mondom, hogy ha irigy vagy és nem adod oda a labdádat, nem lesz barátod, akkor gyorsan megjavul és jószívűvé válik. Ha pedig nem adja oda továbbra sem, akkor az a szülő hibája.
Az én lányom (3,5) mindenkinek köszön, akit kedvel vagy mondjuk semleges számára. Ha bármi miatt nem kedveli, a száját sem nyitja ki.
Szomszéd házban lakó néninek csak akkor köszön, ha az éppen nem cigizik.
Van egy-két ember, aki már tett megjegyzést arra, hogy köszönjön neki, esetlegesen felszólította, no őnekik meg sem mukkan, rájuk sem néz, vagy ha igen, akkor haragosan.
Félreértesz.Abszolút semmiféle indulat nem forr bennünk iránta,mert havonta 1-2x futunk össze.A nagyijával találkozunk majdcsak mindennap.
Persze,hogy kétségbe vonom az okosságát,ha alapvető kérdésekre nem tudja a választ,és nem azért,mert nem akar válaszolni,hanem mert nem tud.
Mint mondtam sok hasonlót tapasztalok, mint itt a topikban mások is,csak most ez volt az a pont,amikor úgy döntöttem nyitok egy topikot.
Probléma?
Ó, no problem
mindenki olyan topikot nyit, amilyet akar és ott pletyózik, ahol akar, legyen az szomszéd vagy a net.
Igazságot viszont senki nem tud tenni, mivel csak a te elmondásod alapján vannak infóink.
Nyilván, az okosságát is kétségbe vonhatod. Miért is ne?
És? Változtat ez rajta valamit?
Nem i kértem,hogy igazságot tégy!Nem is a kislány volt a topik témája, ő csak ihlette.
Kiváncsi voltam, hogy mi miatt gondolják azt a szülők, hogy az ő gyerekük okos?
mert ha valóban annyi okos gyerek lenne mint ahány szülőtől ezt halljuk,akkor semmi gond nem lenne. :)
Nem tudom, hogy mennyire gyakori ez az okosnak gondolom a gyerekem jelenség, ill. ennek a túlzott formája.
A pozitív megerősítést mindenképp jónak tartom, fontos, hogy a gyerekben bízzanak legalább a szülei.
Nem tudom, mi lenne a megfelelő hozzáállás szerinted.
Szembeszomszédom egy olyan kőműves vállalkozó, akinek kisiskolás korában azt mondta a tanító nénije, hogy buta vagy kisfiam, soha nem lesz belőled semmi.
Nos lett, nem akadémikus, sem feltaláló, hanem egy sikeres, becsületes válallkozó, akinek neve van és jó híre. Egy csomó embernek munkát ad, és listája van azokról, akik vele akarnak dolgoztatni.
Ez most csak egy hirtelen eszembe jutott példa, hogy vannak későn érő emberek és hogy kinek mit jelent az okosság.
Én nem gondolom, hogy csak az az okos, aki 16 évesen már egyetemre jár.
Azért ilyen esetben szerintem nagyon nagy hatást gyakorol a gyerekre a család, a közvetlen környezet.
Mások elmondása szerint nekem pl. jó a humorérzékem, nagyon jól le tudom írni a mondókámat. A fiam osztályfőnöke ugyan ilyen (egyébként a barátnőm), így nem csoda, hogy a gyerek is valami hasonlóval rendelkezik. Lehet, hogy ha egy olyan családba születik, ahol pl. állandóan Mozartot hallgatnak, akkor abban lenne jó, és zéró humorérzéke lenne.
Zavarni nem zavar,csak nem értem miért kell becsapni őket,ha valójában nem úgy van.Jobb ha reális énképet alakítunk ki bennünk, magunkban.
Az én fiamnak például abszolút nincs jó hangja, persze neki ezt nem mondom meg vagy legalábbis nem úgy, hogy : de szar hangod van kisfiam, ne énekelj!De az biztos, hogy nem is magasztalom az egekig, hogy gyönyörű, csodás, fantasztikus isten áldotta hangod van!
Ügyes vagy, jól énekeltél!Kész ennyi. Amiben jó,abban persze,hogy megdicsérem,méltatom,de nem akarom,hogy torz énképe legyen.
Miért lenne becsapva? Az, hogy vkinek van zenei hallása vagy nem, elég konkrét dolog, de az "okosság" elég sokrétű fogalom.
Van, aki a jó iskolai teljesítményt érti alatta, van, aki a talpraesettséget, a józan paraszti gondolkodást stb. stb. Ez nézőpont kérdése.
A volt gimis osztálytársaink közül pl. tudod, ki vitte a legtöbbre? az a srác, akit negyedikben matekból korrepetáltam. Nincs semmiféle diplomája, de jó üzleti érzéke igen, megtanult jó szinten két idegen nyelven és kereskedik. Soha nem volt jó tanuló, de nyilván buta sem, és sikeres lett az életben.
Aztán mitől lettél ilyen kekk? A kislányról írtál, amint az uszodában nem tudommal válaszot arra, hogy mikortól is járnak és meddig is vannak ott, eddig öcsiről szó sem esett. És mondjuk ennek fényében el is képzelhető, hogy fogalma sincs arról, hogy pontosan hánytól hányig jár a tesója uszodába.
Az tök mindegy az ügy szempontjából, hogy neked vagy a párodnak "nemtudomozott" a gyerek. És éppen, mert egyébként csacsogós, jelentheti azt a nemtudomja, hogy hagyj békén.
Istenem, annyira irigyellek, hogy két "nem tudom" válaszból egyből fel tudod mérni egy gyerek szellemi képességeit!
Talán a gyerek is fel tudta mérni egy kérdésből, hogy kinek nem akar válaszolni, mert van olyan érzékeny, hogy megérezze a jó vagy a rosszindulatot.
Te kattogsz a kislány dolgon.Én csak egy példát írtam.
Érdekes,hogy a többiek tudtak érdemben hozzászólni csak te nem?
Ki nem tojja le a kislányt?
Egyébként meg hagy feltételezzem már valakiről, hogy mégse olyan húúúú de okos, ha alapvető dolgokra nem tudja a választ.
Az én fiam is okos
Bár ha belegondolok, hogy minden nap ugyanaz a válasz arra, hogy mi volt az ebéd?:Nem tudom...
lehet, hogy buta?!
Hány éves? :)
Azért az okos meg a buta között van ám átmenet.
ha vki nem okos,az nem jelenti azt,hogy buta.
Azt gondolom okos gyereknek lenni nem feltétlenül jó.
Mindig kilógnak a sorból, sok hátrány,meg nem értés veszi körül őket a kortársak között, és ők maguk sem értik,hogy a másik miért nem érti?
Értitek?
:-))
Erről az jut eszembe, hogy egy ismerősöm X egyetemen úgy kapta meg a diplomáját 4 éve, hogy tanszéki nyelvvizsgát kellett tennie. Ő nem tanult angolul, hanem a tételeket kidolgozva bebiflázta az egészet, a kiejtésben egy angolos ismerőse segítette. Így amikor megkérdezték tőle a vizsgán angolul:
How old are You? Akkor ő azt feleli: I'm thirty eight years old.
Nos, a múltkor is megkérdezték tőle ugyanezt. Ezt válaszolta: I'm thirty eight years old... Akkor ő most okos?
Mindenképp.De főleg boldog lehet, hogy 4 év alatt semmit nem öregedett:D:D
7 éves.
Tudom nem buta mert nem emlékszik arra, hogy mi volt az ebéd...Ezzel a felvetéssel csak arra reagáltam, hogy két nem tudom után te már kétségbe vontad, hogy az ismerősöd kislánya okos...
Lehet, hogy csak nem ismerte fel, mit raktak a menzán a tányérjára.
Vagy annyira elmerült a kvantumfizika problámájában, hogy nem is figyelte mit lapátol a szájába.
Lányomat megkérdeztük, mi volt az oviban ebédre, gyakoroltatni akartuk, hogy emlékezzen dolgokra este is.
Azt válaszolta: húúúús.....husonegy...
:-))
Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hol húzzuk meg az "okosság" határait, és kinek mi tartozik még az okos-nem okos kategóriába.
Én azt hiszem egészen reálisan látom a gyerekeimet, és dicsekedni nem szoktam.
Viszont őket dícsérem. Mert kell. Azért, hogy több önbizalmuk legyen, azért, hogy merjenek újra próbálkozni, hogy érezzék, hogy a bátorságnak van értelme. Igen, nagyon ügyes voltál úszáson! (mégha kapálózott is) Igen, szépen énekeltél, ügyes vagy!(még ha repedeztek a tükrök is) stb...
Hidd el, ha nagyobbak lesznek, és elég értelmesek, ők is ismerni fogják a határaikat.
Szerintem az az egyik dolgom, hogy terelgessem, és lehetőséget adjak neki bizonyos dolgokhoz. Ehhez pedig kell a megerősítés.
Simán kinézem belőle, hogy a relativítás elméletén agyalt:D
Az oviban lerendezte azzal, hogy gulyásleves...na de mindennap?!
Az okosság egy nagyon elvont és nagyon összetett dolog. Az iskolai jegyek pl. sokszor nagyon félrevezetőek lehetnek, mert van olyan, aki mindent mindig megtanul, és így általában jó jegyeket szerez, de ha bármit önállóan, kreatívan kell megoldania, akkor meg is állt a tudomány. A "már kétévesen folyékonyan beszél" még mindig nem feltétlen utal az okosságra, ismerek ilyen gyereket, most ötéves, de még mindig kb. ugyanolyan "logikusan" hord össze hetet-havat, mint kétévesen. Igaz, most is hibátlanul ragozva... Szerintem az ilyen gyerek egyszerűen beszédkényszeres, és felnőttként is az marad. Az, hogy szépen tud köszönni, megint nem ad okot messzemenő következtetésekre, a szomszéd kislány pl. akkorákat köszön, hogy majd hasra esem, de egyéb dolgokban teljesen logikátlanul, fordítva csinál mindent. A matematikai képességek már talán tényleg együtt járnak egy kis kauzalitás-felismeréssel, logikával is, de a matekos "agyúak" meg sokszor korlátolttá tudnak válni, és hajlamosak azt hinni, hogy csak az az okos, aki olyan, mint ők.
Gyerekben én azt tartom okosnak, aki képes néhány lépéssel előre is gondolkodni, kutatja az ok-okozati összefüggéseket a dolgokban, és nem nyugszik bele, hogy ami van, az úgy van és kész. És én az okossághoz azt is hozzátartozónak érzem, hogy néha megteszünk olyan dolgokat is, amelyek nem feltétlenül a mi szórakozásunkat vagy élvezetünket szolgálják, de fel tudjuk mérni, hogy valami máshoz viszont szükség van erre is. Pl. nem tudom elfogadni az olyan anyuka érvelését az iskolában, aki azt mondja, Pistike nagyon okos, de megbukik 11 tárgyból, mert nem tanul. Ha annyira okos lenne, legalább az órán odafigyelne, és emlékezetből minimum hármast tudna produkálni. De szerintem ahhoz is ész kell, hogy felfogja valaki, hogy ha már ott kell "pusztulnom" a suliban, akkor legalább figyeljek oda a tanár magyarázatára. Vagy ha képtelen vagyok, akkor otthon tanuljak. Vagy mindkettő. Mert különben honnan a fenéből derülne ki a tanár számára is (nemcsak anyuka számára), hogy az a gyerek tényleg annnnnnnnnyiradeannyiraokos? Szóval a "bölcs belátás" is okosság számomra. :) És még egy csomó minden részterület.
Ööööö....Izééééé.... A kislányt hoztad fel példának, róla beszélsz, hogy szerinted nem okos, mert nem tudommal válaszot. Érdemben válaszoltam többször is, hogy valószínűleg a "nem tudom" az ő esetében azt jelenti, hogy "nem akarok neked válaszolni". Arra is válaszoltam konkrétan még az elején, hogy egy 7-8 éves agya nem úgy jár, mint a felnőtté, mert prímán elmondja a betanult szöveget arról, hogy nnnn év nn hó nn napján született, de ha megkérdezed tőle, hogy mikor voltál 7 éves, azt nem tudja megmondani. Ettől még nem buta. Szerintem kimerítettem ismét az érdemi választ, max nem találkozik a te véleményeddel, miszerint ezek a gyerekek buták lennének, sajnálom. És ki nem tojja le a kislányt? Hát te. Aki letojja, az nem nyit ilyen marhaságról topikot és nem példálózik a szomszéd gyerekével, elég negatív zöngével még a kisebbről is, igaz róla csak futólag.
Ennél konkrétabban nem tudok válaszolni. A többiek közül is többen ezt írták neked. Nem tudom, mitől vagy ideges, de nem is érdekel.
És igazándiból még a topiknyitód sem általános kérdés, legfeljebb annyiban az, hogy nem írtad le, hogy Pistike vagy Béluska nem tudja, mikor született.
Nem butáztam le a kislányt,pusztán azt mondtam,hogy sztem nem annyira okos mint ahogy a családja gondolja.
Érdekes módon az előtted hpozzászólok tudtak érdemi választ adni.
Lásd trivial!
Ő okos,te pedig nem vagy az! :)
Egyébként egy 7-8 éves átlagos gyerek még a szülei születésnapját is el tudja mondani nem csak a sajátját, sőt még a névnapját is.Úgyhogy nem,sztem az nem okos,aki még annyit se tud, hogy mikor is van a születésnapja!Egy 7-8 évestől ez simán elvárható.
Mai eset: hazajöttünk a városból a két lányommal. A nagyobb elindult fölfele, amíg a kicsi babakocsiját betettem a tárolóba. Találkozott az egyik szomszédnénivel, aki rögtön megkérdezte tőle, hogy hát te ma nem mentél oviba????
Lánykám, aki január végén lesz 4 éves, közölte, hogy nem, mert náthás, meg folyt az orra, meg bepisilt az éjjel, meg többször fölébredt.
Erre a néni: vigyázz, nehogy a kishúgod is elkapja.
A lányom: jaj, ő nem fogja, neki már régebben folyt az orra.
Amikor a néni ment ki, velem is váltott pár szót, és azzal fejezte be, hogy milyen szépen beszélt a lányom, milyen szépen fejezi ki magát és milyen okos.
Szinte elnevettem magam, mert erre a topikra gondoltam.
Viszont tudom, hogy mit értenek az emberek, főleg az idősebbek azon, hogy okos.
Hát azt, hogy karakán, ki mer állni a véleményével, meg tudja fogalmazni, elmondja a gondolatait, bő a szókincse.
Azt viszont tudni kell, hogy ezt a nénit szereti a lányom. Akit nem szeret, annak biztosan nem válaszolt volna egy szót sem, sőt nem is köszön. Diplomáciai érzéke még nem fejlődött ki.
Ezen az életkor dolgon is gondolkodtam. 3,5 éves volt, amikor meg tudta mondani, hány éves, de akkor is sokszor még megkérdezte tőlem előbb, hogy most hány éves is vagyok.
Sőt, előtte lazán rávágta, hogy 16 vagy 18, mert az tetszett neki, ha kérdezték tőle, hány éves vagy.
Csak akkor jegyez meg valamit, ha érdekli,
Nemrég kezdtem el vele foglakozni, hogy a Montágh Imre könyv segítségével tegyük helyre a hibásan ejtett hangokat. Most már partner benne, este már ezt a könyvet is hozza a mesekönyv mellé, hogy gyakoroljunk.
Pár hónappal ezelőtt is megpróbáltam, de akkor még elbohóckodta az egészet.
Montágh Imre: Mondd ki szépen!
Már van vele gyakorlatom, mert van egy nagyobb fiam is. Dokinénije tanácsára vettem ezt a könyvet, mert ő is hibásan ejtett néhány hangot és szerettem volna elkerülni az óvodai logopédiát és sikerült.
Ennyi idősen még amúgy sem foglalkoznak velük az óvodában logopédia terén, és szép lassan haladva lehet segíteni.
Fiamnak kevesebb téves hangja volt, vele már rögtön az sz-szel kezdtük és ahogy megtanulta helyesen kiejteni, a többi hangja is helyreállt.
Csajszival az l-lel kezdtünk, mert neki ez is hibás. Már szépen ejti, és ha már biztos lesz benne, akkor vesszük a következő hangot.
Köszönöm szépen, utánanézek!
Igen, tudom, hogy nem foglalkoznak velük még ilyen korban.
Az én unokám az f-et mondja sz-nek, meg még van egy-kettő rosszul ejtett hangja.
Ismerek ilyen embert,egy érzelmi nyomorék lett.
A legnagyobb elkényeztetés,a legnagyobb agyonajnározás nem teszi úgy tönkre a gyereket...
Érdekes, hogy a sérést nem törlik ki, csak az arra adott választ... Mindegy, nem érdekes. Ismét elmondom, háromszor is elmondtam érdemben: a "nem tudom" adott esetben "nem akarok veled beszélni"-t jelent. Butaság; nem tudom, okosabb-e egy olyan ember aki jószerivel nem ismeri azt a gyereket, akiről véleményt alkot, egyáltalán okos-e. Ahogy azt sem tudom, hogy mennyire okos ugyanez a személy, amikor csak a tudományos és dagályos választ tartja érdeminek, na meg a semmit mondó, "az enyém azért okos mert..." kezdetű válaszokat.
Viszont azt hiszem legokosabb, ha veled többé az életben nem áll szóba az, aki nem akar vérnyomásproblémákat magának. Nem attól lesz igazad, hogy sértegetsz másokat, ellenben sokmindent elmond rólad az, hogy ismeretleneket minősítgetsz. Mert neked ismeretlen az a kislány, az öccsével együtt, meg azok a gyerekek, akik 4-5-ös tanulók satöbbi. Ismeretlen, mert nem élsz velük, napi szinten sem találkoztok, mégis minősíted őket. Ahogy engem is. Nos, én a nagyon nem okos viszont nem minősítelek, ahogy nem is tettem, viszont a válaszomat törölték valamiért, ellenben ezzel, amiben éppen csak nem hülyéztél le. Ha ez nem személyeskedő komment, akkor micsoda az, nem tudom. De csak azért nem, mert nem vagyok okos.
Te honnan a jó büdös fenéből tudnád, hogy a nem tudom mit jelent egy olyan gyerektől,akit életedben nem láttál???
Én nem kértem, hogy töröljék, valószinűleg a te stílusod és közölnivalód nem tetszett nekik.
Érdekes, hogy ha pozitív dolgot mondanék róla, akkor már nem lenne minősítés?
Feltettem egy kérdést,nem arra válaszoltál.Kiragadtál egy dolgot, és azon lovagolsz.
Érzékenyen érint a téma?Túl okosnak gondolod magad vagy netán a gyermekeidet?
FELTÉTELEZÉSKÉNT írtam, többször is. Nem konkrétumként.
De , a KÉRDÉSEDRE válaszoltam, TÖBBSZÖR is. a 4-5-ös tanulók vonatkozásában is. Nem teszem többször. Mert szerinted én lovagolok ezen, pedig te követelsz újra és újra választ. Többször nem fogok.
"Én nem kértem, hogy töröljék, valószinűleg a te stílusod és közölnivalód nem tetszett nekik "
Szerintem nem mondtam, hogy te kérted. És ahhoz képest, hogy éppen csak hülyének nem tituláltál, sem személyeskedő sem bántó nem voltam.
" Érzékenyen érint a téma?"
Igen, érzékenyen érint, mint bármi más, mikor valaki olyasmivel foglalkozik, amihez semmi köze nincs. Mit fáj neked, hogy ki mit gondol a gyerekéről? Ezt is kérdezték már tőled, ahogy felhívták a figyelmedet a pozitív megerősítés fontosságára is, amit te laza csuklómozdulattal leráztál.
"Túl okosnak gondolod magad vagy netán a gyermekeidet?"
Erre ezt tudom mondani ismét:
Nem attól lesz igazad, hogy sértegetsz másokat, ellenben sokmindent elmond rólad az, hogy ismeretleneket minősítgetsz.
Na, eddig bírtam....
De most - s nem csupán a végzettségem okán - hozzá(D)szólnék:
Miért érdekel ez Téged ennyire? Miért nem mindegy, hogy egy vadidegen gyerek Neked mit és hogyan válaszol vagy nem válaszol? Én magasról le...m, hogy a házunkbeli négy kisgyerek mit és hogyan is mond. Pontosabban nem szarom le, de nem ez alapján minősítem őket...
Pedig itt is van egy 4,5 éves, aki szintén nem tudja, hogy hány éves, mi a rendes neve (nem becenév) és hol lakik, de kétszintes kerti, csúszdás várat építtettek neki a szülők, mert szerintük megérdemli, hiszen "hyperokos".
Nem az, de na és? Nem fogok róla és a teljesen hülye szüleiről topikot nyitni, mert minek is? Talán ettől változna valami?