Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
és ezt bevállalta a doki?De jó:-)
Az én dokim elzárkózik ez elől,vihetek bárkit...ha nem rokon,ha nincs papír,max lemondhattál volna x petesejtről,de nem adhatnád nekem mert az már nem anoním:-(
"Ezt" nálam is bevállalta a doki.
Sőt ő szervezte meg.
Nálam 2 befogadó várt a donor petesejtekre.
S sajna az egyik pár nem tudott spermiumokat leadni délig.
S pont volt, akinek meg a leszívása eredménytelen lett.
Szóval én lemondtam róluk anoniman.
S az kapott akinek pont kellettek és aki élni tudott vele...
Szerintetek technikailag meddig kell megtermékenyíteni a leszívott petesejteket? Ha 22-25 mm-es a tüsző 2 nappal leszívás előtt, akkor a leszívott petesejt nem tud várni még 1 napot?
Hát akkor úgy néz ki kell egy másik dokival is beszélnem...mert egyelőnre engem úgy leoltottak, nem is gondolkoztam eddig ilyenen. Azt mondta, hkülföldön mindent lehet, Spanyolországa pl.komoly cégek vannak erre, h nőknek megcsinálják a kezelést pénzért...és más meg válogathat a leadottból, h kinek a petesejtjét szeretné...mondtam köszi,de anyagilag mi nem állunk így:-(((
Ezzel engedett utamra:-(
Nem.
Azt javasolnám, fogadjon örökbe egy kis árvát. Hiszen az én petesejtemből úgysem lesz vér szerinti gyereke.
Ha ő erre nemet mondana, akkor nem vágyik annyira a babára.
Ha nem vágyik annyira, minek lépném át a természet szabályait?
El kell fogadni időnként dolgokat úgy, ahogyan vannak.
Ezt ben fogja neked itt megoldani egy doki sem.
A törvényt egyszerübb áthágni úgy, hogy béranyát (feketén?) távesztek, hordjon ki egy gyereket a férjedtől neked. Ez se ingyen van, de a legolcsóbb. A bértest lemond a gyerekről írásban, a férjed viszi, az apasági nyilatkozat alapján, te meg örömmel neveled.- és így lesz közös.
Ezen azért nem gondolokodom,mert nekem nem a kihordással van a gondom...szívesebben hordanám ki saját magam:-)
Jó sok kört kell még futni,mire lesznek körvonalak,hol merre lenne érdemes indulni...mert anyagilag sajnos nem állunk úgy, h feladok egy hirdetést,vagy kimegyek Spanyolországba és csinálom hivatalosan katalógusból.:-(
De azért ez milyen komoly, h ilyen van kinn,nem?Ráagdásul egy olyan katolikus országban mint Spanyolország...Nálunk meg át nem gondolt,szívtelen törvények:-(
Ha így is úgyis csak törvénytelenül megy akkor inkább kérnék petsejtet...
De értem, h mit mondasz, köszönöm, h hozzászóltál:-)
Nagy fejődés ha valaki az "elfogadás"leckét megtanuja.Minden elismerésem.
Itt egy nőnél azért komoly öszutönös vágyakozásról kele lemondani,mint elfogadás...
Talán egy élet is kevés hozzá, h menjen.
De tény,h bérpetessjttel nem lesz genetikai azonosság,úgyanúgy mint örökbefogadásnál sem...de legalább a vérszerintiség, h benned fejlődik ki a kicsi,és a párod génjeivel...ez azért egy kicsit könnyebben feldolgozható.
Utolsó mencsvár nekem is az örökbefogadás:-)
Gyerekek váltig állítom, hogy megy ez törvényesen is.
Donorként megtehetem, hogy anoniman adok petesejtet.
S időzítés és szervezés kérdése, de megoldható, hogy jusson petesejt neked is, ha viszel egy donort magaddal.
Csak olyan klinika kell, ahol elvállalják a meddő nőt is, nem csak a donort. Persze erre több esély van magánklinikán.
Én pl. úgy adtam anoniman, hogy előtte szóltam a barátnőmnek, hogy no most kell visszamenni a klinikára, ahol nem tudtak neki segíteni előtte, sejthiány miatt.
S lám visszament, s lám már volt kilátásban petesejt anonim donortól.
Így jutott a barátnőmnek is, meg még másnak is, akinek éppen szüksége volt rá és aki el is tudta fogadni.
Mi ebben az illegális?
:-)
gondoom nem akar igérgetni a doki...
én erre rákérdeztem nála,van barátnőm akinek már van egy lombik babája és most készülnek a másodikra...mondt ha több érik neki szivesen ad,lemond,vagy amit kell...és erre is azt mondta a dokim ez nem aninim...ő lemondhat de nem biztos h én kapom.
Ez akkor a melébeszélés része szerinted? Ha az ő dokijához megyünk be ketten,h ezt szeretnénk,akkor lehete ezt igy megy tudják oldani?
Hát ez nagyon jó lenne.
Futok még egy kört ebben az ő dokijánál...aztán megkérdezem a magánt végszükség esetén:-(de az horror lehet:-(
Szia Segítő!
Ez tényleg jó ötlet.
Lombikozó feles petesejtjeinek felhasználása másik lombikos társnál.
Kézenfekvő, egyszerű, költséghatékony.
Mit gondoltok honnét szerzik a petesejteket amúgy?
Csak törvényesen annak adja a doki, akinek akarja az anoniman felajánlott petesejteket.
Ugyanúgy, mint a sima donor sejtjeit.
A gyakorlatban viszont nem kevesen tudtuk nélkül is donorok lesznek, mert ez annyira csábító kísértés a lombik vezérlő isteneknek.
Szerintem találtok rendes dokit, aki juttat neked a barátnőd petesejtjeiből.
Én elvileg félszáz petesejtet adtam eddig, de 60-70 is lehet, mert nekem az anonim petesejtdonornak még néhol azt sem mondták el, hogy belőlem mennyi sejtet nyertek ki, amíg 40 percig öntudatlan voltam!
Pedig ennyit azért jó lenne tudnom, már csak a saját menopauzám tervezése miatt is.
Ennyiben tényleg változtati lehetne: ha rokon részére adományozhatok petesejtet, akkor a barátnémnak miért nem? Én ismerek olyan lombikosokat, akiknek sokkal szívesebben adnék sejtet, mint bármely rokonomnak! Ingyen.
Azért embernek dedikáltan könnyebb odaadni a petesejtet...
Bár én annak a szülészetnek szerettem volna adni, ahol a gyermekeim születtek. Csak ott nem foglalkoznak anonim donorokkal.
Ez mondjuk furcsa, mert egy állami kórházban elvárná az ember, hogy törvényesen élhessen a betegjogaival.
Igaz ugyan, hogy a törvényben benne van, hogy a klinika az anonim adományt nem köteles elfogadni, indoklás nélkül elutasíthatja. És el is utasítja.
Az állami intézetek kivétel nélkül. Így maradtak csak a magánosok, ahol egyáltalán hajlandóak petesejt adományt elfogadni.
Nem hiszem, hogy ettől rosszabbak lennének, vagy illegálisak. Csak ésszerűbben gazdálkodnak. És megoldást találnak ott, ahol az állami csődöt mondott.
Azt mondja, csak a törvény mitatt nem. Mert ki akarják zárni az anyagi ellenszolgáltatást...és ezt csak a rokonnál tartjak lehetségesnek. A barátság az semmit nem jelent törvényileg.
Nevetséges.
De ez tényleg milyen durva, amit mondasz,hogy adnak a tiédből (gondolom jó pénzért...) és nem is tudsz róla mert azt mondja, hogy 10ért meg...Nagyon gáz ez az anyagias világ,mindenki pénzért remeg...és ők még életekről is döntenek:-(
Jól beparáztat, és mikor könnyekben törsz ki elhinti a lehetőséget(az enyém itt még nem tart, lehet nem is fog mert ő tisztességes...)de a tisztessége ára meg az, h ragaszkodik a törvényhez és ezért nem lehet nekem törvényesen babám,meg még sokaknak...
:-(((
Ne általánosítsd az állami intézeteket, én tudok egy kivételt:)
Lombikozó feles petesejtjeinek felhasználása másik lombikos társnál.
Kézenfekvő, egyszerű, költséghatékony.
Hát igen, ez jól hangzik, de kivitelezhetetlen. Ezt ugye Ti is tudjátok? Annak idején én is gondoltam erre a lehetőségre, és nagyon felháborodtam, mikor nemet mondott rá az intézmény. A lombikos ismerős benne lett volna, sőt ő ajánlotta fel. Egy ideig háborogtam, de végülis igazat adtam az orvosnak.
Ennek nagyon komoly etikai következményei lehetnek.
Nem szokásom, de most fogalmazzunk feltételes módban. Mi lett volna, ha...
Szóval: van a lombikos, punkcióra váró és van a recepiens. Ha sikerül leszívni mondjuk 10 petesejtet, és azt azonnal elfelezik, megtermékenyítik, majd elkezdenek várni. A recepiensnél összejön az osztódás, jól sikerül a beültetés, és 1, netalán több gyermek születik belőle. Míg a sima lombikosnál valamiért nem osztódik megfelelően, vagy nem fogan meg, vagy akármi okból is, de nem sikerül. Esetleg soha többet nem próbálkozhat, egészségügyi okok miatt. Hogy tudnál a szemébe nézni? Egész életedben viselnéd annak a súlyát, hogy elvetted előle az esélyt. Mert ha nem ajánlotta volna fel a petesejtek felét, talán sikerült volna. Ha 100%-ig kihasználta volna a lehetőséget.
Ráadásul valószínűleg ő magát is hibáztatja, és igazságtalannak érzi a helyzetet. Szóval az orvosok ezért nem tartják ezt elfogadható megoldásnak. Inkább mindenki 100%-ig használja ki a saját esélyét.
A gyakorlatban viszont nem kevesen tudtuk nélkül is donorok lesznek, mert ez annyira csábító kísértés a lombik vezérlő isteneknek.
Ezt nem tudom elhinni. Robin Cook könyveiben előfordulhat ilyen eset, de egy jó orvos (mert ugye kevesen foglalkoznak ezzel) nem fogja kockáztatni a karrierjét egy csalásért. És ő is ember, van lelkiismerete, tudja, mit szabad, mit nem.
És attól, hogy több pénzt kell fizetni egy magánintézetnek, mint egy államinak, közel se biztos, hogy jobb, különb ellátást kap. Ez saját tapasztalat.
Egyébként pedig még mindig
. Le a kalappal előtted, s amit teszel. Egy hajóban evezünk, maximálisan támogatom, hogy barátnőnek is lehessen adományozni. Nem azon a bizonyos rokoni szálon múlik. Ezt a törvényt vélhetően megint azok hozták, akiknek simán összejött a gyerek, nem tudják átérezni, mint jelent harcolni érte. Vagy talán soha nem akarnak gyereket. Életszerűbb, empatikusabb szabályokra van szükség.
RE:
"A gyakorlatban viszont nem kevesen tudtuk nélkül is donorok lesznek, mert ez annyira csábító kísértés a lombik vezérlő isteneknek.
Ezt nem tudom elhinni. Robin Cook könyveiben előfordulhat ilyen eset, de egy jó orvos (mert ugye kevesen foglalkoznak ezzel) nem fogja kockáztatni a karrierjét egy csalásért. És ő is ember, van lelkiismerete, tudja, mit szabad, mit nem.
És attól, hogy több pénzt kell fizetni egy magánintézetnek, mint egy államinak, közel se biztos, hogy jobb, különb ellátást kap. Ez saját tapasztalat."
Én is ilyen kis naív voltam. Hittem a csodált dokikban vakon.
De ez 2 éve volt.
Megküzdöttek érte, hogy esendő embereknek lássam őket, önös érdekekkel. Végül is mindegyik jól meg szeretne élni.
Persze ettől még lehetnek rendes lombikos dokik is.
Csak valahogy még nem találkoztam azzal, akinek legfőbb vágya korrekten, elhivatottan segíteni és eszébe nem jut anyagi előnyöket találni, kihasználni eközben.
Sziasztok
Rokoni körben lennék donor, akár béranya is, ha szükség volna rá.
(Volna.) De egyik sincs Magyarországon engedélyezve. Angliában igen, ha jól tudom, hallottam egy rádiós témában.
Valakinek csak így lehetne babája segítenék.
Jogi szabályozás és orvosi ellenőrzés mellett.
Marcsi
Sziasztok
Azt mondják, hogy kevés gyerek születik, fogy a nemzet.
Ha az abortuszt engedélyezik, akkor a petesejt adományozást, vagy a béranyaságot miért nem? Nem biztos, hogy idegen gyermeket szívesen örökbe fogadnak házaspárok. Jogilag kellene leszabályozni, talán az lenne a megoldás, és családon belül, rokonságon belül legalább engedélyezhetnék.Marcsi
Sziasztok
A mesterséges megtermékenyítést is engedélyezik és támogatja a TB, és a hímivarsejt adományozást, akkor a női petesejt adományozást miért nem?
Legfeljebb két édesanyja lenne egy gyermeknek, egy aki megszüli és felneveli és egy donor anyja.
Marcsi
Sziasztok
Anyatejet is adhat egy kismama (anyuka)...
Marcsi
Sziasztok
Vért is lehet adni, őssejtet is lehet adni...
Miért pont női petesejtet nem?
Marcsi
Nem lennek !
Rengeteg az elhagyott,elhanyagolt kisgyerek inkabb azokat vegye partfogas ala aki termeszetes uton nem tud szulni.
Ha az élet nem adja meg, hogy sajátom legyen legalább a párom genetikája legyen benne. Nem beszélve a terhességről amire csak az tud vágyni aki még nem volt terhes. Egy másik szívet hordani a szíved alatt. Persze ha nem lehet donor petesejttel akkor marad az örökbefogadás ott ahol mindkét fél el tudja fogadni a kis árvát. De amíg van lehetőség arra, hogy részben saját gyerekem legyen addig azt erőltetem ha fene fenét eszik akkor is és ha sok szegény gyerek van a földön akkor is. A legtöbb gyerekes nagyon szépen el tudja mondani:"meg lehet lenni gyerek nélkül is". Akinek meg nincs a szó-szoros értelmében ölni tudna érte. 26 éves kororm óta korai klimaxom van azért mert akkor még nem tudták mi az az AMH hormon és mert sok okos ember azt mondta majd lesz, majd lesz az orvosok meg csak széttárták a kezüket és jaj nagyon sajnáltak.
Most 35 leszek és még mindig NINCS gyerekem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ha lehetne az összes árvát befogadnám mert nagyon sajnálom őket, de inkább arra kéne hangsúlyt fektetni, hogy az emberek a szegénységbe ne vállaljanak gyereket. Főleg ne 3-4-5 gyereket. Egy szónak is száz a vége olyannak akinek nem lehet saját gyereke kevés a könnyen kimondott fogadj be egy elhagyott gyereket.
Igen , reszben igazat adok neked , de tovabbra is tartom azt a velemenyt hogy ,van eppen eleg elhagyott kisgyermek akiket partfogas ala lehet venni !
Egyebkent az örökbefogadas ,egyidös az emberiseggel es sok pelda van ra hogy ,azok is fogadtak/fogadnak örökbe akiknek van verszerinti gyermekuk.
lennék, miért is ne
szívesen segítenék
Sziasztok!
Én is szivesen válalnép adományozás.Ha valakit érdekel írjon a kooa@freemail.hu címre.
Sziasztok,
Morciborci le a kalappal előtted!!! Hála Istennek, hgy vannak ilyen emberek, mint Te! Ennek köszönhetem azt , hgy 40 évesen átélhettem a várandóság örömét és azt, hogy most van 2 tündéri gyermekem akik 2,5 évesek!
Aki nincs ebbe benne, nem tudhatja milyen érzés úgy élni, hogy nem lehet gyereke, nekem egy válás lett a vége, és még jó, hogy nem diliztem bele..
Viszont nem adtam fel, és igenis vannak olyan orvosok, akiknek fontos az, hogy sikerüljön a lombik, viszont vannak olyanok is , akiknek nem számt hogy sikerül, csak az államtól megkapják a pénzt a lombikra...
Tökari
én szívesen vállalnám. de béranya is lennék, imádtam kismama lenni, csak ott már kérdés hogy el tudnék e szakadni a picitől miután megszültem.
Sziasztok!
Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem azé, aki ismeretlenül v. akár ismerten vállal be valakiért adományozást, és veti alá magát önként a kezeléseknek.
Mi is lehet donorra szorulunk utolsó lehetőségként, hogy gyermekünk lehessen, de kérni sem egyszerű elhihetitek. A visszautasítás lehetősége meg mégborzasztóbb.
Nem. Fontosnak tartom a vérségi köteléket a gyerekeimmel, így nem tudnék lemondani róluk még ilyen "kezdetleges" állapotban sem. Számomra ez ugyanolyan, mint örökbe adni a gyerekemet (amire szintén nem lennék képes), csak itt még a születésük előtt tenném.
A kihordást/felnevelést lazább kapcsolatnak érzem, mint a vérszerinti szülőséget és emiatt béranyaságot könnyebben vállalnék, hiszen az olyan, mintha valaki más gyerekét "nevelném", gondoznám csak itt még születése előtt, vagyis pótmamaság, ettől még nem lesz az én húsom és vérem.
Bár van 3 természetes úton fogant egészséges gyerekem, az első 2,5 év próbálkozás után jött össze. Egyetlen egy orvosi vizsgálaton voltam (ahol elmondták, hogy minden OK-nak tűnik) és nem szaladtam sem inszem-re, sem lombikra. Azt gondoltam akkor is és most is, hogyha a természet nem akarja, hogy gyerekem legyen, akkor ne legyen.
Ha pedig valaki azt gondolja, hogy a természet ugyan nem akarja, de ő MINDENÁRON, akkor szíve joga. Lombikozzon, szedjen hormonokat, klónozzon, vagy bármit, csak nélkülem...
Még egy gondolat: olyan sokan elítélitek a klónozást (egyébként én is), de belegondoltatok, hogy a lombik az embergyártási folyamatban egy sokkal nagyobb lépés a természetes módhoz képest, mint a klónozás a lombikhoz képest? A technika már meg van, így igazából a klónozás már csak egy kis korrekciós műtét.
Persze, hiszen nekem már van 3 egészséges gyermekem...
Szerintem Mindenkinek kell gyerek......ők a legszebb és legjobb ajándékok ebben a világban.....
Szia rozsina!
Miért lenne egy donoros baba félig Te?
Én iker vagyok, petesejtdonor mellesleg.
Vannak babák, akiknek a fogantatásában segítettem, de sem ők, sem az ikertesóm nem félig(meddig) én.
Még én sem vagyok ugyanaz, mint pl. tíz-tizenöt éve!
Él velem két gyermekem.
Nem irigylem el más babáit, akiket más hordott ki, szült meg és nevel szépen! Nagy kihívás a sajátjaimat is ellátni, úgy ahogy.
Miért kéne pont rám mosolyognia? Fő hogy legyen és mosolyogjon!
Biológiailag a szülő nő gyermeke.
Jogilag is a szülő nő gyermeke.
Nagyon helyesen.
Nem mondanám sose egy béranya gyerekére, hogy az enyém, szerintem ez a béranyaság fából vaskarika.
Ha kihordja valaki a kicsi embrit, akkor már senki sem veheti el tőle.
Ezért nem lennék sose béranya. És erre épp eszű nő meg sem bíz egy másikat. Még a nevében is benne vagy az ANYA.
A petesejtdonort nem véletlen nem hívják sejtanyának.
Ott a befogadó, aki végigcsinálja a terhességet.
Persze öröm, ha az én génjeimet viszi tovább a lombik baba, de ez még nem jogosít fel semmire. A SZÜLEI lesznek felelősek érte. Tőlük fog megkapni mindent.
Biológialiag nem, jogilag igen. Tudod azt furcsállom, hogy ennyire elutasítod a béranyaságot... A különbségek:
-béranyaság: a pár nőtagja nem képes valamiért kihordani a babát, a béranya teszi meg helyette. Biológiailag ők a vérszerinti szülei, csak nem az anya hordja ki és szüli meg a babáját.
-Donorság: a nőnek nincs petesejtje, kettejük közül az apa vérszerinti apja a picinek, de az anyuka is természetesen a magáénak érzi, mert ő hordja és megszüli. Én a donor oldaláról néztem a dolgot.
-Ha másként nem lehet gyermekük, örökbefogadnak és hidd el, a pici kortól nevelt gyermek az övék, mert ők nevelik, gyakran még hasonlít is hozzájuk, ha külsőleg esetleg nem is, de mozdulatok, mimikák átvettek.
Tisztában vagyok vele, hogy fentieket tudod, csak egyszerűen nem értelek. Ha úgy lett volna, biztosan örülök, ha kapok valakitől petesejtet, de én örökbefogadást is el tudtam volna képzelni. Viszont nem tudnám a saját gyerekemet örökbeadni, sem baba, sem "sejt"-formában....
Csak azért, mert valakinek nem lehet saját gyereke nem jelenti azt, hogy neki akkor csak az jut, hogy nevelje fel más gyerekét.
Havonta több tucat petesejt indul érésnek kis tüszőcskékben, majd egy (a domináns tüszőben) meg is érik. Aztán azt is elmnestruálod.
Nem hullajtasz könnyeket havonta a "saját gyermekedért"?
Szerintem óriási a különbség egy érett petesejt és egy újszülött között.
Hosszú és igen rögös, fáradságos út van a kettő között. Aki ezt végigjárja az a biológiai, jogi és erkölcsi értelemben vett ANYA. És persze ez a kezdet, mert aztán fel is kell nevelni. Kihordás, szülés, felnevelés...
Aki már csinálta, szerintem tudja miről beszélek.
Igen én vállaltam a munka 1 tízmilliomod részét. Ettől nem irigyelhetem el a "végeredményt", de örülhetek mások boldogságának, akár egy nagynéni vagy nagyika.
Szerinted meg sajnálnom kéne valakitől a saját sejtem, nehogy már más nevelhesse a génállományom. Szerintem meg ez önzés. Ugyanúgy lesz mamija, papája annak a gyereknek. És messze nem is örökbeadott vagy eldobott gyerek. Inkább megmentett petesejt, aki mégiscsak élhet valahol valakinél. Már ha mindenképpen sejtként akarsz gondolni egy emberre...
Nem tévesztek össze egy petesejtet egy élő gyerekkel! Sőt, nem ítélem el az abortuszt. (nem tévesztendő össze a véleményem a fogamzásgátlóként használókéval!)
Természetesen óriási a különbség, de egyet nem vagy hajlandó megérteni: akármilyen szépen és meghatóan írsz arról, hogy aki kihordja, megszüli, az övé a baba---és ez igaz is, nem mellesleg ugyanígy igaz az örökbefogadókkal is...DE: genetikailag nem a kihordó anyáé a gyerek, ha csinálnának egy DNS-vizsgálatot, az kimutatná. Igen, aki kihordja, az jogi és erkölcsi értelemben is anya, de én a topiknyitóban feltett kérdésre reagáltam: bármilyen furán hangzik, ez"csak" 9 hónappal különbözik az örökbeadástól.
Véleménykérés hangzott el a tokinyitóbam, tessék a véleményem a te szóhasználatoddal:Nem lennék képes elviselni, hogy más nevelje a "génállományom", mint ahogy nem lettem volna képes örökbeadni a kihordott és megszült gyermekemet. Ez nagyon nehéz és erkölcsi kérdés is valahol, de vannak, akik képesek örökbeadni és vannak, akik képesek örökbefogadni. Amíg valaki nincs valamelyik helyzetben, fogalma sem lehet róla, mennyire változna a véleménye, ha a helyzete is megváltozna.
Sziasztok
Ha nekem megadatott volna már az a csoda,hogy született volna gyermekem,akkor gondolkodás nélkül segítenék másokon.De most még azért harcolok,hogy én is átélhessem azt a csodát amire olyan sokan vágynak
Igen, adnék petesejtet a sógornőmnek, sőt, neki ki is hordanám, megszülném, csak lehessen babája. Szeretetből.
Másnak pénzért kedvességből nem, sajnálom. Max. azt tudom elképzelni, hogy megszorulunk, és eladok petesejtet, de úgy tudom igazából nagyon veszélyes, rosszul is elsülhet, akkor meg mit csinál két gyerekkel özvegyen a férjem???
Amíg az ember nem tapasztalt meg valamit, nem nagyon tud róla felelősen nyilatkozni. Most jelen pillanatban a következőképpen vélkekedem: még senki nem kért tőlem petesejtet, de azt hiszem, nem adnék.
Írták itt lejjebb, hogy az csak egy sejt, és ez nem olyan, mint az örökbeadás. Hát szerintem meg igen. Tulajdonképpen lenne a gyerekeimnek féltestvére. ( Az meg most ebben a pillanatban jutott eszembe: mi van, ha véletlenül egymásba szeretnek, mert nem is tudják egymásról, hogy egy anyától vannak...
)
Azt mondják, az ember jelleme, tulajdonságai, tehát hogy milyen lesz valójában, nem sokban a neveltetéstől, hanem inkább a genetikától függ. Tehát inkább az én gyerekem lesz az a valaki, aki megszületik, mint azé, akinek adom...
Hát ezek miatt döntenék úgy, hogy nem adnék.
RE: Azt mondják, az ember jelleme, tulajdonságai, tehát hogy milyen lesz valójában, nem sokban a neveltetéstől, hanem inkább a genetikától függ.
A developmental pszichológusok alapvető dilemmájára utalsz itt. ez pedig messze nincs eldöntve: a fele szakértő a génekre esküszik, a másik fele meg a neveltetésre. Nature-nurture dilemma a hivatalos neve a vitájuknak. Nyilván az igazság a kettő közötti középúton lehet elásva és ezt a pszichológusok maguk is bevallják.
Mit szólnál, ha kiderülne, hogy az egyik gyerekedet elcserélték, nem is a tiéd genetikailag? Visszaküldenéd a genetikai felmenőhöz? Vagy odaadnád a genetikai anyukának, mondván semmi közöd hozzá, hiába te nevelted egy évtizeden át mondjuk?
Valójában petesejt donor az lehet, aki tud különbséget tenni saját gyermek és genetikai örökös között.
Férfiaknál egyszerűbb az ügy, de anyává válni nagyon nehéz, hosszas út. Aki ehhez pár petesejtet megérlel, az még messze nem éri el, nem éli meg az anyaságot. Ilyen erővel minden tűzkeresztségen átesett fiúcska menten apává válna. Párszáz milliószorosan...
Már eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha kiderülne, nem az enyémek a gyerekeim...(amikor arról cikkeztek, hogy elcserélték a kórházban az újszülötteket) Szóval nagyon nehéz lenne, mert szeretem őket, tehát ha az édesanya akarja és oda kellene adnom, hát belepusztulnék. Viszont azt hiszem, akarnám azt is, amelyiket én szültem...mindegy, ez nem egyszerű, na.
Ezek szerint én nem lennék alkalmas donornak.
A nevelés-öröklés téma meg azért foglalkoztatott, mert akartam örökbe fogadni gyereket. A nálam okosabbak/hozzáértők mondták, hogy igenis számít, ki milyen géneket örökölt, hiába nevelem én tegyük fel kifogástalanul, példásan, akkor is lehet belőle egy szar alak.
Én inkább azt mondom, hogy anyává válni sokkal könnyebb, mint apává. Hiszen amíg a szíved alatt hordod a csemetédet, már imádod.
Petesejtet gond nélkül adnék, a gyerekemet örökbe nem!
Két gyerekem van, nem kellene harmadik. Ha mégis besikerülne, vállalnám. Nagy nyomásra talán elvetetném (életveszély, ilyesmi), de inkább védekezünk, örökbe sosem tudnám adni.
A petesejttel viszont nincs ilyen problémám. Van elég.
Ez számomra olyan, mint a tojás és a kiscsirke. A pindurka csibe nyakát nem tudnám kitekerni, a tojást szívfájdalom nélkül felhasználom.
létrehoztunk egy olyan tematikus oldalt, ahol lehet társalogni, ez egy független, önkéntes, reklámmentes, önszerveződő forum:
http://www.petesejtdonor.hu/
Egyértelmű igen!
Biztos jó helyre, olyannak akinek szüksége van rá és akin segíthetsz!
a géneket csak hordozod, de nem a tieid... bele van égetve az emberbe, hogy az örökítő anyagot tovább kell adni, de birtokolni mégsem tudjuk...
Hát nem is tudom.Igen is meg nem is.
Nem!
Lombik program kereteben meg kellett csinalnom ezt az operaciot es mindazt ami elotte van. Sajat magamnak vegigcsinaltam, de masnak nem tennem.
A leszívás fájdalmassága nyilván nem arra vonatkozik, akit altattak.
Akit nem altattak, annak viszont eléggé fáj- barátnőm szerint, aki átesett rajta.Konkrétan végig sírta az egészet.
Végsősoron nem is tudom, miért pont a Te írásodra válaszolok, talán itt tört rám az a "nah, most már mindenképp hozzá kell szólnom a témához" - érzés.
Anno, 18 évesen, immáron hat éve hallottam először a béranyaság fogalmáról.
Akkor még azt mondtam, nem vállalnám be, mert hát milyen az már, hogy más megtermékenyített petesejtjét hordjam ki, aztán meg adjam is oda a terhesség végén a kész "művet". És mi lesz, ha én addigra már nem akarom odaadni, nem tehetem meg egy már amúgy is lelkileg agyongyötört nővel (aki minden bizonnyal megfelelőbb anya lenne, mint sokan Magyarországon)....
Most viszont azért mondok rá nemet, mert eltöltöttem egy teljes évet 'családdal együttlakós bébiszitterként' (három kisgyerek, a szülők csak hétvégente voltak otthon, illetve az anyuka néha esténként), és azelőtt is hihetetlenül egy húron pendültem a gyerekekkel, bármilyen félénk/ nagyszájú/ nevelhetetlen/ eleven gyerekkel megtaláltam a közös hangot, rájöttem, hogy hiába más megtermékenyített petesejtje, akkor is az én hordom ki, az én pocómban fejlődik 9 gyönyörű hónapig, teljesen mindegy lenne, hogy kinek a génjeivel.
Aztán ezt is továbbgondolva, tán, ha nekem is már lesz(nek) gyermeke(i)m, akkor már a béranyaságot is másképp fogom látni...Mert azt szentül hiszem, hogy EGY NŐNEK ALANYI JOGON JÁR AZ ANYASÁG. És sajnos elég szomorú, hogy arra érdemes családokba nem jön a baba, bezzeg az arra nem igazán érdemesbe meg spanyol válogatottnyi lurkó van.
Nah, és akkor a petesejtdonorság... Szóval mikor először hallottam erről, rögtön mondtam, hogy bármikor adnék. És ez azóta csak erősödött bennem. Pont a napokban olvastam ismét egy új javaslatot, hogy mik folynak otthon. Mármint, hogy megadóztatnák a gyermektelen nőket, kavarnának a nyugdíjjal ezáltal...stb...stb. Nem élek Magyarországon immár 3. éve (hála a Jó Égnek), nem vagyok ugyanis ekkora survivor, mint azok, akik otthon maradtak, mert komolyan minden elismerésem az otthon maradottaknak, igazi reality sztárok vagytok.
Röhejes, vagy sem, én bizony mikor olvastam ezt a szemétkedést a gyermektelen "egyedekkel", rendesen elbőgtem magam. Az az aluliskolázott vén mocsok még biztosan nem töltött el 5 percet sem egy olyan nővel, aki épp a frissen felfedezett meddőségét próbálja elfogadni. Vagy épp az ötödik, egyben utolsó államilag támogatott lombikbeültetésre megy (ami ha jól tudom, korántsem olyan ingyenes a kiegészítő gyógyszerekre gondolván), az önbecsülése, lelkivilága meg valahol a béka segge alatt van mérföldekre.
Szóval összességében, én biztosan adnék petesejtet egy előzetes ismerkedés után (ha nem barátról van szó, barát esetében azért feltételezem, tudom, hogy hova adom), de megnézném, hogy mégis milyen környezetbe kerülne.. (Nem APEH-ellenőrzés lenne...) Persze ez nem garancia, hogy tuti jó helyre kerül, de hiszek a megérzéseimben, még sosem hagytak cserben...
Sőt, lehet perveznek hangzik, de valahogy engem még külön boldoggá is tenne, hogy tudom, az ÉN segítségemmel, általam valakik nagyon boldogok lettek. Hiszen sosem tudni, én leszek-e valaha ilyen kiszolgáltatott, nyomorult helyzetben.
És leszarnám, hogy egy életen át együttmarad-e a pár. Már az is nagyban túlteljesíti a mai statisztikát, ha tisztességben, szeretetben felnevelik a gyereket. Senki sem garantálja, hogy egy életre tudsz választani párt. Emiatt nem érezném, hogy rosszul döntöttem anno, hogy odaadtam nekik a sejtet.
Remélem, megváltozik a hatály. Én ingyen, szívesen adnék petesejtet, akár haza is utaznék egy kisebb időre (nem tudom, hogy hogyan zajlik), mert onnantól, hogy leszívták belőlem, valaki más férje/párja fogja megtermékenyíteni, akihez semmiféle szerelmi/komolyabb érzelmi szál nem fűz, és ami a legfontosabb, onnantól már a másik hölgy fogja a szíve alatt kihordani, simogatni a pocakját, becézgetni, érezni a rúgásait. 9 hónap hosszú idő, sok-sok mindent fognak együtt csinálni már az idő alatt is a bébivel a pocijában, örökre megbecsétlődik a viszonyuk :) . Én abból úgymond teljesen kimaradok, én nem érezném úgy, hogy odaadom a gyermekem.
Más megtermékenyített petesejtjének a kihordásánál viszont szinte biztos Isten, hogy MOST nem tudnék tőle megválni, mégha egy akármilyen kinézetű, akár fekete nő petesejtét termékenyítenék meg a férjem spermájával. Mostani állás szerint :)
Nem.
Adnék, igen, barátnak, vagy olyan rokonnak, akit közel érzek magamhoz - ebből a szempontból nem lenne fontosabb a rokoni szál, inkább az érzelmek - ha nem vagyok jóban egy rokonommal, nem vállalnám érte a herce-hurcát, kényelmetlenséget, kockázatokat, egy barátért viszont simán. (Még akkor is, ha tudom, mások ezzel másként vannak, és ennek is megvan az evolúciós alapja).
Amúgy: az csak egy sejt, abból van sok, önmagában nem számít, maximum jó ha tudjuk, örökletes problémák esetére.
Ami nehéz: a vele járó macera, hormonkezelések, nehézségek, egészégre veszélyes dolgok. Ezeket nyilván megválogatnám, kiért vállalom be. Azért ha nem is sokan, de akadnak olyanok, bár szerencsére az én közvetlen környezetemben senkit nem érint, és, ami azt illeti, az időből is kicsúsztam, úgyhogy nem is lenne lehetséges.
Ami a magam károsodása nélkül adható, azt mind adnék: vér, csontvelő, petesejt.
Ami a károsodásommal jár (vese, máj) azt csak annak akit ismerek és szeretek.
SZIASZTOK! PETESEJT DONORT KERESEK BARÁTNŐMNEK! FŐLEG BARANYA MEGYÉBEN! TERMÉSZETESEN NEM INGYEN KÉRNÉ!
horvathbrigitta@citromail.hu