Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az örökbefogadásról...
Létrehozva: 2010. május 6. 15:04
Sziasztok!
Az örökbefogadásról többnyire az örökbe fogadó szülők szempontjából beszélünk. A szülőanyákról kevesebb szó esik. A nyílt örökbefogadásnál a szülőanya tudja, kikre bízza gyerekét. Drámai, megható, katartikus találkozások ezek. De vajon az anya mindig szabadon dönt? Segítik ebben, vagy terelik valami felé?
A Nők Lapja hetek óta folgalkozik a témával, írásainkat itt találhatjátok:
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Nektek mi a véleményetek?
A nyílt örökbefogadásnál a szülőanya tudja, kikre bízza gyerekét.
"bízza" ?
Van a rokonságomban, akik örökbe fogadtak egy gyermeket és - ahogyan előttem is írták - teljesen természetesen kezelik a helyzetet, nem titkolnak semmit.
Szerintem az örökbefogadott gyerek későbbi sorsát tekintve döntő az örökbefogadó szülők hozzáállása. Vagyis az, hogy mire a gyerek kérdez, addigra a szülő készen álljon a helyzetre.
A titkolózás azt jelentené, hogy nem fogadtad el a helyzetet, sem az örökbefogadás tényét, sem magát a gyermeket. Félnél,, hogy a gyerek esetleg "visszamegy" a vér szerinti szülőkhöz, "hálátlan lesz"..stbstb.
A legtöbb amit lehet tenni az őszinteség és a feltétel nélküli szeretet.
Sziasztok!
Én tudnék szülni de ahogy eddigi tapasztalataim mutatják nem vagyok túl népszerű az ellenkező nem körében, meg a szabadság vágyam is elég markáns, viszont szeretnék egy babát ha anyagilag is úgy alakul majd.
A kérdésem az lenne,h ha örökbe fogadnék, akkor megmondjam-e avagy sem, hogy nem véreszerinti...Inkább nem mondanám meg, de mi van ha rájön? Ti elmondtátok? vagy lehet ezt titkolni a végtelenségig?
Sziasztok.Én a férjemmel gyakorló örökbefogadó pár vagyunk és nem bántuk meg. Az a titka, hogy nem szabad válogatni! Hisz az élet oly rövid, hogy bármilyen gyermek családba valóválasztása teljessé teszi, olyan családok életét akik azonos cipőben járnak gyermek áldás terén mint mi és sokan mások. NE VÁLOGASS ÉS BOLDOGSÁGOT FOG HOZNI A VÁRVA VÁRT GYERMEK.DIT
Sziasztok!
Azt nem értem, hogy Boliviában van egy csomó árva, az otthonok mind tele vannak árvákkal. Az otthonokat nem tudják rendesen fenntartani, a gyerekek nem kapnak megfelelő ellátást. Onnan pl miért nem lehet legálisan gyereket örökbefogadni, ezt valaki meg tudná nekem mondani?
Mi a férjemmel 7 éve próbálkozunk, de lassan feladjuk. Komolyan érdekelne az örökbefogadás menete.
Köszönettel: Tikka-Makka
Szeretném megkérdezni,hogy aki a saját unokáját szeretné örökbe fogadni,de van a gyámsága alatt 2-éves kisgyermek /testvérek/.
Akkor mi a teendő ?
Leirtam a lényeget a "csere-bere fórumon,ha gondolod olvasd el,- akkor talán érthetöbb lesz Számodra az esemény.
Tisztelettel:fabatka55
Minden tanácsot szívessen fogadok!.
Ha másodikos volt mikor elvitték és 6 évig neveltétek, akkor hol volt születésétől addig mig hozzátok került? A te nevedre anyakönyvezték újból, amikor örökbefogadtátok? Tehát nem értem: nyílt öfnél anyuka lemond, amit nem vonhat vissza, a gyereket anyakönyvezik a nevetekre és nincs olyan, hogy tárgyalás nélkül viszik... és legfőképpen nincs, hogy egy gyereket elvisznek a saját szüleitől, illetve akik számára azok, azonnal.
Nem lehet, hogy nevelőszülei voltatok, azaz eredeti nevét hordta? Igaz, akkor is van 2 gond: egyik az, hogy ismerkedés nélkül sehová nem viszik, a másik meg ha egy gyereket 6 hónapig nem keres az anyja, akkor alapból örökbeadhatónak lehet nyilvánítani...
persze hogy nem tudtam.álitolag tárgyalás nem is volt csak egy birói döntés.Azt is csak utánna tudtam meg hogy az anyuka nem mondott le Mariannról csak ott hagyta a korházba.
Nem tudom halgassak -e azügyvédre azt mondja pereljem be az anyukát követeljem az eddigi összes költséget
Nem tudom hölgyek hogy önök közül ki probálkozott már az örökbe fogadással.Én soha többet.
6 évig neveltünk egy kislányt ,és mikor másodikas lett elvitték tölünk az anyja vissza perelte.
Csupán 2 kérdésem van
ha elvehetik mért lehetett örökbe fogadni
a másik biztos hogy igy volt jobb annak a kislánynak?
Ha már ilyen "kedvesen" pontosítasz, legalább nézz utána, hogy pontosan tegyed :)
Ha rájöttél a megoldásra, próbálkozz újra :)
Ez nem lenne új szabáy, jelenleg is úgy szól a jogszabály (Csjt.), hogy a szülés után az anya a gyermek 6 hetes koráig visszavonhatja lemondó nyilatkozatát.
Minden eset egyedi, nem csak olyanok vannak, mint a te gyermekeid esete.
Nem olyan régen láttam egy filmet.Nem valós történet de elgondolkodtató volt.Nem is passzol teljesen ide.Azért leírom.
Egy faluban ahol nagy volt a szegénység betévedt egy gazdag házaspár akiknek nem lehet gyerekük.A családnak ahol megszálnak felajánlják,hogy az egyik gyereket magukhoz veszik.A család kap havonta pénzt, a gyerek tudni fogja,hogy kik a szülei meg ki is az igazi családja,láthatják is egymást.A gyereket tanítatják meg szeretik és mindent megadnak neki.A család nem adta a gyereket,viszont aegy másik család odaadta a gyerekét.
A film vége az volt,hogy annak a fiúnak akit elvittek lett egy szép élete és a családjának is jobb lett a sorsa.Az a fiú aki otthon maradt bement a végén az anyukájához és közölte,hogy gyűlöli mert tönkretette az életét.
Eszembe jutott egy másik érdekes téma is.
Jelenleg van napirenden, hogy az új PTK-val változna néhány öf. eljárás. Az egyik, számomra nagyon felháborító elképzelés, hogy 6 hét gondolkodási időt adnának a vérszerinti szülőnek az örökbeadás után, hogy esetleg meggondolhassa magát.
Ez agyrém!
Az örökbefogadó szülők talán 6 hétig neveljék úgy azt a babát, hogy még véletlenül se szeressék meg, mert bármikor megszólalhat a csengő és kérik vissza a gyereket?! Miféle eltorzult lelkű ember akarná ezt másoknak???
Ezt azzal magyarázzák, hogy a szülés közben átélt események hatására meggondolhatja magát a vérszerinti szülő.
Igen, az átélt élmények hatására valóban megváltozhat egy korábban nagyon is megfontolt döntés, de vajon mindig jó ez?
Valószínűleg létezik erre vonatkozó statisztika, én egy tegyeszestől hallottam, hogy az ily módon magát meggondoló szülők nagyon nagy részének végül mégis elveszik a gyerekét valamilyen okból (leggyakrabban elhanyagolás, bántalmazás miatt, hiszen elvonul a rózsaszín köd a szülés után), csak később, amikor már nehezebben örökbeadható, mert idősebb és egy csomó iszonyatos élménye van!
A lányaimat a vsz. anyjuk örökbe akarta adni a szülés után, de aztán valami miatt mégis meggondolta magát. Ennek az lett a vége, hogy 10 hónaposan vette el tőle a gyámhatóság kezdeményezésére a bíróság a gyerekeket és végül a lányaim 19 hónapig keringtek a "gyeremekvédelem" rendszerében, életre szóló testi és lelki sebeket, lemaradásokat elszenvedve! 2,5 évesen lett végre családjuk, pedig lehetett volna ez a születésük pillanatától is. Ennek felelősségét ki vállalja fel a szakemberek közül? :-(
A lányaim a koraszülöttségük (gondozatlan, végigdohányzott terhesség 30. hetében születtek) és a korai elhanyagolásuk miatt le vannak maradva mozgásban, idegrendszerben, egy csomó készségben. 2,5 évesen még nem beszéltek, nem ettek önállóan és alig totyogtak. Ma már 5 évesek (ikrek) és még mindig járni kell velük hetente alapozó mozgásterápiára, beszédfejlesztésre és pszichoterápiára, mert időnként rémálmaik vannak arról, hogy elveszítenek minket. Nem csoda, 2,5 éves korukra éltek a vérszerinti családjukban, utána hónapokig kórházban, annyira rossz állapotban voltak, aztán egy ideig nevelőotthonban, végül nevelőszülőkhöz kerültek addig, míg kerestek nekik örökbefogadókat és itt jöttünk mi, csoda, ha nem érzik magukat még mindig biztonságban ennyi változás után?!
Szóval szerintem egy érdekes párhuzam van a szülés után magát meggondoló vérszerinti szülő és a gyerek későbbi sorsa között.
A mi gyerekeink ma nem itt tartanának, ha már a születésük után rögtön családba kerültek volna. Így most versenyt futunk az idővel, hogy mire jövőre iskolába kerülnek, behozzanak minden lemaradást.
És akkor nekünk még óriási szerencsénk van, mert "csak" lemaradásaik vannak a lányoknak, amelyek behozhatók. De nagyon sok olyan öf. gyereket ismerek, akik már visszafordíthatatlanul károsodtak, pl. hospitalizálódtak. Nem értelmi fogyatékosok, az értelmükkel, intelligenciájukkal semmi baj nincs, csak éppen valószínűleg soha nem lesz egy normális baráti vagy párkapcsolatuk felnőttként, annyira sérültek a szociális készségeik. :-(((
Szia!
Nagyon szép feladatot vállaltál! :-)
Szívesen segítek, két örökbefogadott gyerekem van és írtam már szakdolgozatot is, a sajátomat, úgyhogy talán tényleg hasznodra lehetek. :-)
Szerintem témának (hipotézisnek) ilyesmik lennének jók:
1. M.o.-on totális sötétség van az emberek többségének fejében az örökbefogadásról (öf.). Össze lehetne hasonlítani a közvélekedést és a tényeket. Gondolok itt arra, pl. hogy nagyon sokan azt hiszik, hogy az öf. szülők anyagi érdekből fogadnak örökbe, de persze erről szó nincs, ugyanazokat az ellátásokat kapjuk, mint bármely más szülő (tgyás, gyed, gyes, csp).
Az is érdekes, hogy milyen kép él az átlag emberben egy öf. gyerekről.
Nekem csomó - akkor bosszantó, ma már inkább nevetséges - élményem van ezzel kapcsolatban. Pl.
- séta közben az egyik járókelő megdícsérte a lányaimat, hogy de édesek, milyen szépek, stb. Akkor még nagyon naiv voltam és fűnek-fának meséltem, hogy örökbefogadtuk a lányokat. Erre a reakció: "Igazán? Örökbefogadták őket? De hiszen éppen azt néztem, hogy milyen szépen vannak felöltöztetve!". Miért bakker, egy öf. gyereket csak felmosórongyokba lehet öltöztetni? :-D
- szintén séta közben egy idős nénivel beszélgetve említettem, hogy öf. gyerekek a lányok, erre a kezembe nyomott egy kétszáz forintost, hogy biztos szükségünk van rá, vegyek belőle reggelit a lányoknak... :-D
Meg persze vannak kevésbé vicces feltevések az emberek többségének agyában, pl. hogy nem szerethetem ugyanannyira az öf. gyerekemet, mint más a saját vérét. Ez meg akkor baromság, mint a ház.
2. Érdekes feltevés lehetne az is, hogy a gyermekvédelemben dolgozók váltig állítják, azért kell sokáig várni, mert mindenki szőke, kékszemű, újszülött gyereket akar. Ez nem így van. Szerencsére egyre többen tudnak felülemelkedni a társadalomban eluralkodott rasszizmuson és látják be, hogy egy cigány gyerek is ugyanolyan, mint magyar társa, semmivel sem rosszabb. Én már csak tudom: a valószínűtlenül szőke és kékszemű vérszerinti unokahúgom mellé érkezett a családba a mi két félig cigány származású kislányunk és közöttük csupán annyi a különbség, hogy szép színskálát alkotnak. ;-)
3. Szerintem az is egy hálás (kimeríthetetlen) téma lenne, hogy milyen ma M.o.-on, ilyen közhangulatban cigány gyereket nevelni. Ez már nem annyira vidám. Nagyon sok durva beszólást, verbális támadást kapunk nap, mint nap és nagyon nem jó érzés, mikor ismeretlenek "leszutykozzák" a gyerekeimet... :-(
Ezzel kapcsolatban írok neked egy rövid privit, mert van egy kezdeményezésünk, de ezt nem akarom nyilvánosan leírni.
Látod, ennyire nehéz ez a téma. :-(
4. Kicsit más jellegű téma, de szerintem érdekes, hogy pl. milyen kapcsolat van a már felnőtt örökbefogadott és az örökbefogadó család között, annak függvényében, hogy milyen módon és hogyan mondták el neki az örökbefogadás tényét, egyáltalán hogyan kezelték családon belül, verbális, illetve nonverbális kommunikációs szinten ezt a helyzetet.
ezzel összefügg, hogy szerintem nagyon sokat segítene az öf. szülőknek, ha több, magyar nyelven elérhető irodalom állna rendelkezésre.
Felnőtt örökbefogadottakkal tudsz találkozni és interjút készíteni velük a Mózeskosár Egyesületen keresztül, ők szerveznek számukra rendszeres összejöveteleket, ahol kibeszélhetik magukat.
Huh, most hirtelen ennyi, de még gondolkozom.
Remélem, tudtam segíteni! :-)