Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szervusztok!
Tanaria, igazán sűrű lett Neked az idei május! Örülök, hogy a sok eseménynek kicsit én is része vagyok, leszek?
Nálunk is zajlik az élet, Murphy pajtás rámsózott egy sürgősségi vízcsapcserét, de ügyesen megoldottam - illetve remélem. Ha otthon vagyok, sokkal többet vacillálok, de nem vagyok otthon, és pillanatok alatt döntenem kellett.
***
Mokka kutyussal tegnap ismét nagyot sétáltunk, elmentünk a japán parkba, ahol legutóbb három éve voltunk, vissza kellett mennem oda. Nagyszerű hely! Aztán vásárolni mentem, és a helyzet úgy hozta, hogy rengeteget fényképeztem, de ezeket a képeket és a hozzájuk fűződő történeteket talán még utazásom előtt felteszem, ha időm engedi.
Ma az Elesett katonák emléknapja van, este kezdődik az országunk legnagyobb ünnepe: Izrael 68 éves!
Délutánra egy újabb parkot látogatunk meg, remélem Mokkát is beengedik, ha nem, akkor majd egyedül kell jönnöm.
Szép napot!
Azért lett csak egy kép, mert csak egyet tettem fel.
Május 29-én találkozunk.
Már a tegnap is élveztem a gyermekkorom helyeit és a régi barátokat és ismerőst akikkel találkoztam. Milyen érdekes, hogy megtalálja az ember a régi hangot-összhangot!
Kár, hogy csak egy kép jelent meg, mert ez egyszerűen gyönyörű! És milyen dús ez az ág!
Laciékat természetesen meglátogatom, tervbe is iktattam. Közben előkeresem Alsórákosi-Marika útitervét, hadd tudjuk mi is, hogy éppen merre jár!
Örülök, hogy gazdagodik a nyári programod, mikor lesz a találkozó?
Megyek és dolgozom egy keveset, ezt a dolce vita-t nem nekem találták ki...
Szép napot!
A tegnapi esők után, ma ragyogó napsütésre ébredtünk. Átérzem a kert örömeit. Pláne Mokkával! Nagyon szeretném, ha eljutnál Laciékhoz. Ha nem egyébért, már egy szippantás abból a levegőből is megéri!
Egy almafa ágát küldöm kedv csinálónak. Mindig bosszant, hogy olyan rossz lesz a kép.
Ma találkozom az óvodáskori barátnőmmel a Hétvezér téren. Lesz egy találkozó majd a többi volt osztálytárssal. 45 éves érettségi...
Na, jöhetnek a képek.
Jó reggelt és köszönöm Tanariának a jókívánságokat!
Kimaradt egy napunk, semmi vész, újra jelentkezem.
Tulajdonképpen jelentkeztem tegnap is, de elszállt és elkeseredtem, később pedig úgy belefeledkeztem ebbe az új életformába, hogy eszembe se jutott mérgelődni. Nagyot sétáltunk Mokka kutyussal, majd valamikor képekkel is dokumentálom. Este kertet öntöztem, majd nem győztem betelni az illatokkal, rég volt részem ilyen finom élményben!
Készülök az előttünk álló gyásznapra (23 és félezer hős katonánk emléknapja), majd a holnap este kezdődő Függetlenség Napjára. Főleg tévében követem a rendezvényeket, minden évben rengeteg programot követek - megunhatatlan. A bát-jámi barátokkal is szerveztünk közös programot, semmi esély az unatkozásra.
Remélem, hogy nem maradok magamra - itt sem.
Szép hetet kívánok neked, tedd csak ami jól esik neked!
Úgy néz ki, hogy agyamra ment a készülődés, ugyanis a képekről el is feledkeztem.
Nagyon várom, hogy élőben is láthasd mindezt, Tanaria!
1. - 2. A hosszú úton elszunnyadtam és már a galileai erdőknél tértem magamhoz.
3. Itt már Jokneámban vagyok, ahol éppen ma négy hete jártam utoljára.
***
Ennyi volt, majd igyekszem jelentkezni, bár elég sok munkát viszek magammal, de a topikra is szakítok majd időt. Képek nélkül, csak a tabletről írok a következő héten.
További szép estét, jó éjszakát!
1. - 2. Leanderek - minden színben
3. és szép, dús erdők.
Szép nagyon!
Becsomagoltam, majdnem útra készen állok, még felteszem a hátralévő képeket és indulhatok is.
Ma elbúcsúztam Klárikától, szomorú volt, de őszintén és ragyogó szemmel kívánt nekem kellemes szabadságot, jó szórakozást. Csak mához négy hétre találkozunk. Nagyon a szívemhez nőtt.
***
1. Amióta nem jártam erre, már új alagút is született a készülő úton.
2. Ezt a Jeruzsálem környéki települést Hár'Él-nek, azaz Isten Hegyének nevezik. Eszembe jutott, hogy Budán is van egy Istenhegyi út.
3. - 4. Arab és zsidó települések az út mentén.
Új utak, viaduktok épülnek - állandóan változik a táj, de semmit sem veszít vad szépségéből.
***
Most félbe kell szakítanom, majd délután folytatom. Már nincs olyan sok.
Jó reggelt!
Beletemetkeztem a szombat esti filmekbe, aztán kidőltem, és most nem részletezem az élményeket. Túl sok filmet néztem mostanában, le kellene állni. Mindkettőt a nyolcvanas években készítették és a Witness (A kis szemtanú - magyarul) című izgalmas thriller egészen különös helyre, az amishok világába vitt. Harrison Ford ismét remekelt, szeretem ezt a színészt.
Mégis részleteztem? Nézzétek el nekem.
Nemsokára indulok, a szabadság előtti utolsó munkanapomra, aztán újabb vásárlások, pénzváltás és hasonló apróságok következnek.
Tanaria, örülök, hogy reagáltál a beszámolóra és a képekre is. Köszönöm.
Felteszek még néhány képet, de most nem sétálunk, hanem busszal utazunk lefelé Júdeából, Galilea irányába.
Jeruzsálem távolodó negyedeit látom.
Ma is szép sétára vittél. Van egy olyan érzésem, hogy lassan, de b......n következik az élő sétánk. Úgy hitelesebb.
1. Jelképek a Kneszet környékén.
2. Egy jobban sikerült 2012-es kép.
3. Menóra - szemben a bejárattal
4. és a kerítés melletti szoborkompozíció.
Kicsit később néhány adatot rekonstruálok a 3-as és 4-es képről, amelyekről a Wallenberg-centenárium alkalmából már beszéltem, de sajnos magam is elfelejtettem már…
Még néhány kép az épületről és környékéről:
1. A Kneszet alatti mélygarázs teteje: virágszőnyeg.
2. Az épület a kerítésen túlról - látni lehet a távozó közönség egy részét is.
3. A kerítés egy része és
4. a szembeni rózsakert.
1. Három óra múltán a buszunk már Jeruzsálem belvárosában araszolgatott, pont szemben a Húrok hídjával. (Ideje lenne a gépem kijelzőjét is nyári időszámításra állítanom. Minden képen egy órával többet kellene látnunk.)
2. - 3. Már a sziréna és a biztonsági ellenőrzés után, a Kneszet épülete felé tartunk, amely itt annyira kicsinek és jelentéktelennek tűnik, pedig távolról sem az! Persze nem is vetekedhet a budapesti Országházával, de egy alig 68 éves ország 120 fős parlamentjének éppen jó! Főleg, ha a benne lévő művészi értékekre gondolok.
4. Itt már a kijárat felé haladunk, szép virágszőnyegek mellett - éppen két óra telt el a belépéstől.
Milyen jó, hogy emlékeztetsz! Holnap estétől egy hétig házőrző leszek a lányoméknál - Mokka kutya gondozása, sétáltatása, kert, öntözés és tömény pihenés céljából, amíg ők külföldön lesznek. Ez idő alatt én is elolvasom - kíváncsi is vagyok a könyvre, gondolataira, stílusára, mondanivalójára, és köszönöm, hogy eszembe juttattad!
Bizony jó lenne találkozni Katikával! Gyermekként is nagyon kedveltem, felnőttként pedig büszke vagyok rá! Lássuk, vajon összejön-e? Lassan alakulgat a program, de Csíkszeredában csak két napig leszek, utána indulunk Petrozsénybe, talán másfél napra. Nagyon rövid lesz az a két hét!
***
Felteszek néhány képet, utána elvonás jön, mert tabletre még nem töltöttem le képeket és… no majd meglátom.
1. Nyílik a sárga akácvirág, éppen a virágzását már régen elfeledett júdásfa mellett.
2. - 3. Mielőtt tegnapelőtt Jeruzsálembe indultam volna, még megcsodálhattam egy szépséges napkeltét.
Nagyon köszönöm, hogy ezt az egyedi élményedet megosztottad velünk. Csak elképzelni tudom, de az nem is hasonlít ahhoz amit te ott átéltél! Így is megborzongtam.
És a verstől is. Gyönyörű!
Délelőtt Katikával beszélgettem. Mondta, hogy valószínű találkoztok Laciéknál!
Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország Mesék, igazak apróknak, serdülteknek.
Megtaláltam, Chava Alberstein előadásában, héberül: Minden embernek van neve. Az első szakasz fordítását is megtaláltam, de az eredeti sokkal szebben hangzik.
"Minden embernek van neve.
Amit a Jóistentől kapott,
vagy a szülei adtak neki,
avagy az egyénisége kölcsönözte."
(Zelda)
(Nem én fordítottam, de nem is vállalkozom erre.)
Arra gondoltam, hogy megkeresem a Zelda-vers megzenésített változatát, és kincsre bukkantam! Eddig többnyire Leonard Cohentől hallgattam a dalt, de magyar szöveggel még nem. Mielőbbi teljes felépülést kívánok a csodálatos előadónak!
Illik a mai naphoz, nem is kell megmagyaráznom, miért.
Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy durr s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És az ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
És volt idő, hogy elmondtad még,
Ott benn milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Mondod, a nevet csak bitorlom,
És én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked ha bárki tudja.
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy szent vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Én próbálta, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép vagy csúnya
S bár meglehet hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Jó utat a nővérednek. A fél világ példát vehetne rólatok.
Gyarmathy??? Nem esik le a tantusz.
***
Folytatni igyekszem a megkezdett beszámolót, amely igazán nagy hatással volt rám.
Mint már említettem, a rendezvény címe megegyezik Zelda (héber költőnő, 1914-1984) egyik versének címével: "Minden embernek van neve", vagy… volt neve. A Holocaustra való emlékezés pedig nem csak a zsidóság nagy tragédiájára irányul, hanem azokra a hús-vér áldozatokra, akiknek valamikor nevük volt. Mindaddig, amíg ezeket a neveket emlegetjük, mert mögöttük életek, sorsok, történetek állnak, továbbvisszük a jövőbe az emlékezés fonalát.
Azt is mondottam, hogy idén már 27. alkalommal rendezik meg az izraeli parlamentben ezt a mélységeiben talán a legtöbbet mondó közös emlékezést, teljesen rendhagyó módon: nem hangzatos és talán elcsépelt beszédekkel, hanem egyszerűen, emberi módon: az állami tisztségviselők, képviselők és családtagjaik keresetlen szavakkal mondanak el kis történeteket, meggyilkolt és füstté vált felmenőikről, közeli vagy távolabbi valamikori családtagjaikról, barátaikról.
Megrázó élmény volt számomra. Kedvelt és kevésbé kedvelt vezetőink emberi arcát láthattam egészen közelről, és nem csupán a fizikai közelségről beszélek. A közönség soraiban pedig javarészt túlélők, második, harmadik, sőt negyedik generációs családtagok voltak, és egy légy zümmögését is meg lehetett hallani a csupán egy órás ceremónia alatt. Kormánytagok és ellenzékiek szólaltak fel, neveket soroltak és kis epizódokat az áldozatok életéből és mindeközben egyetlen politikai jellegű célzás sem hangzott el!
A sziréna még jóval a rendezvény előtt szólalt meg, két percig tartott, és ehhez is egy különleges élmény fűződik. Éppen sorban álltunk a rendkívül szigorú biztonsági ellenőrzés miatt, a zárt előcsarnokban pokoli hangzavar uralkodott, mindenki beszélt, türelmetlenkedett, vagy többnyire hangosan kommunikált a szomszédaival, és ebbe vágott bele a szirénaszó. Döbbenetes volt számomra: mintha egy láthatatlan karmester intett volna, egy pillanat töredéke alatt mély csend támadt, mindenki magába zuhant, és a végén már csak fokozatosan, óvatosan tértünk vissza a helyre és az időbe. Két perc volt mindössze…
***
Gazdagabban tértem haza.
Jó reggelt!
Igen, gondolok rá, rád.
A tegnapi napot még a nővéremmel tölthettem. Sokat beszélgettünk, meséltünk. Vásárolgattunk is együtt. Ma hajnalban indult vissza, úgyhogy lassan, mindannyian a helyünkre kerülünk.
Az este a Gyarmathyt is megnéztem, de még csak ennyi, mert álmos voltam.
Szigal, visszavárlak.
Jó reggelt!
Nem tudom, hogy mi történt velem, de a beszámolómat valamiért nem tudtam folytatni. Mostanra azt hiszem, az élmények már annyira leülepedtek bennem, hogy mégis elmesélem a nap történéseit.
Nagyon nehéz napom van ma, megmagyarázhatatlan egybeesésekkel, de majd erről is írok, ha a reggeli teendőket elvégzem.
Képekkel is készülök, versidézetekkel is, szóval lesz mit olvasnotok...
Még csak annyit, hogy a 27571-eshez mellékelt képen Corfu repülőterét láthatjuk. Marika ott lesz néhány napig, onnan különleges céljai lesznek. Alig várom a beszámolóit, csak nagyon sokára kerül majd sor rájuk, a képekre még későbben.
Isten hozott, Tanaria, nagy örömmel köszöntelek! Olyan érzékletesen írtad le falun töltött napjaidat, hogy szinte ott érzem magam a virágzó fák árnyékában! Nagyon köszönöm minden szavadat.
El nem hiszed, milyen gondolatom támadt! Az, hogy néhány gyermekünk nem véletlenül valósítja meg a kertes ház álmát, pedig mindannyian tömbházban (azaz divatosabb szóval
panelben) nőttek fel! Ami azért nem is volt olyan rossz…
Majd később folytatom a megkezdett beszámolót.
Jó reggelt!
Kipihentem magam, kezdődhet a nap! Jó hetem volt, benne születésnappal, utazással, vásárlásokkal és természetesen, munkával. A tegnapi megemlékezés viszont amíg élek az eszemben marad - ilyen rendezvény is csak Izraelben lehetséges, el nem tudnám képzelni másutt. Különleges volt és egyedi, a maga keresetlenségében, méltóságában és egyszerűségében.
Ugyanott rendezték, ahol közel négy éve a Wallenberg-centenáriumot, az izraeli parlament Chagall-csarnokában, "Minden embernek van neve" cím alatt és már 27. alkalommal! Ez a Kneszetben tartott Soá-napi rendezvény a nevek megörökítését tűzte ki céljául, mint tulajdonképpen a Jád Vásém is (kéz és név a múzeum nevének jelentése, amint bizonyára tudjátok).
Kezdjem elölről. Olyan sorsszerűen történt minden. Megérkeztem a fővárosba, onnan taxival mentem a Kneszetbe. Amint a taxi megállt, kiszálltam egyenesen a barátnőm mellett, aki már a biztonsági vizsgálatnál kialakult sorban állt. Nagy szerencse, mert lehettünk ott néhány százan! Már az előcsarnokban voltunk, amikor megszólalt a sziréna - a már megszokott borzongás és meghatódás mellett ott motoszkált bennem egy győzedelmes gondolat, hogy lám, itt vagyok Izrael parlamentjében, több száz Holocaust-túlélő mellett, és napokon belül már az ország 68. születésnapját ünnepeljük! És ettől a perctől nem azt láttam, hogy milyen megtört testeket vonszolt ide a megemlékezés akarata, hanem a tekinteteket, amelyekben nem szomorúság, hanem az emberfeletti erők isteni szikrája ragyogott - ez tartotta őket életben mind a mai napig!
A szervezés tökéletességére figyeltem fel, a minden apró részletre való figyelésre - figyelmességre! El nem tudjátok képzelni mennyire jó érzés volt!
- Mégis, hogy kerültem oda? - kérdeznétek. Itt is meggyújtják az emlékmécseseket, természetesen hatot, és az elsőt kedves ismerősöm, egy Soá-túlélő, közel 90 éves történész gyújtotta meg - ő hívott meg személyesen. Nagyon köszönöm neki, mert olyan élményben volt részem, amilyenben eddig még soha!
A lényeget még mindig nem mondtam el, most hív a kötelesség, de majd folytatom.
Amúgy a menetrend megváltozott és a vonat késett, így közel délután ötre érkeztem haza.
Ja, és Laciék nagy szeretettel várnak, Szigal!
Elküldtem, hogy el ne szálljon.
Ezek után még kilenc vidám napot töltöttem, sokat játszva Gergellyel és Jankával, sőt Katival is.
A falu csendje, a levegő tisztasága, a virágba borult gyümölcsfák és a gyönyörű lila orgona bokrok, a gyerekek hancurozása az óriási trambulinon, Majka kutya (aki mellett, ha megálltál azonnal hanyatt vágta magát, négy lába az ég fele kalimpált, várta a simogatást), én a függőágyban boldogan! Hát így teltek a napjaim ott.
Jó reggelt!
Mindenkit szeretettel köszöntök!
Az este megnéztem a gyönyörű virágokat, cicákat. Olvasgattam és belealudtam.
Nem tudtam meg hova repült Alsórákosi, de kívánok neki csodaszép napokat.
Nekem egy napként repült el ez a két hét. Mikor megérkeztem Csíkba az Angliaiak mén nem voltak ott, csak éjjel érkeztek. A két csíki unokám boldog öleléssel, puszikkal fogadtak. Mindkettő kb. 15 centit nyúlt! Gergő szinte utolért magasságban!. Aztán hajnalban baba-panaszra ébredtem... Alig vártam a reggelt. Panna kíváncsian, mosolyogva bámult, derengett neki valami rólam. Lili határozottan visszautasított minden "idegen" közeledést. Természetesen összebarátkoztunk és gyönyörű öt napot töltöttünk együtt. Voltunk a Békási-Szorosban a Gyilkos Tón keresztül. Aztán egy esős napon beautóztunk Brassóba is...vásárolni. Aztán Lacit kivéve, elkísértük őket Marosvásárhelyre a repülőtérre. Út közben meglátogattuk Parajdon a sóbányát, ami, viszont nekem először látva, sokat hallva róla, csalódást okozott. Sötét, zsúfoltnak tűnt, állott, nehéz levegővel odabent.
Marika már megérkezett. Ide: >>>>
Remélem, hogy Tanaria is otthon van már.
Én is a kis szobámban, egy kivételes nap után. Fáradt vagyok és erőtlen, nézzétek el nekem!
Köszönöm, Marika, hogy emlékeztettél a Radnóti-évfordulóra.
Tableten, utazás közben még nem próbálkoztam linkeléssel, de hátha sikerül.
Radnóti Miklós
Jó reggelt!
Alsórákosi-Marika megelőzött. Kívánok neki hatalmas élményeket, jó utazást, szép és érdekes helyeket, látványokat, élvezze a következő napok, hetek minden egyes pillanatát, hogy aztán velünk is megoszthassa azokat.
Milyen érdekes! Marika indul a repülőtérre, onnan izgalmas tájakra repül, Tanaria éppen a Keleti Kárpátok mentén vonatozik Csíkszeredából Kolozsvárra, én pedig Jeruzsálem felé tartok egy kényelmes autóbuszon.
Nem tudom, hogy mikor érkezem haza, és hogy lesz-e lehetőségem követni Marika repülését - majd kiderül.
Nagyon várom Tanaria beszámolóit a gyermekeivel és unokáival töltött két, nekem nagyon hosszú két hétről.
És - ahogyan Marika is mondta - még sok-sok élménybeszámoló következik!
Én pedig már látom Júdea hegyeit!
Ma a távozás hímes mezejére lépek, kérem, őrizzétek a lángot május végéig
.
Boldog, örömteli napokat kívánok Ibikének szülőföldjén
.
Aztán rettegjetek, mert túltengünk képekkel
.
Üdv:M
Szervusztok!
Most érkeztem haza, és már érezhetően csendesedik a város. Nemsokára kezdődik a Soá emléknap, amit ebben az országban mindig niszán hónap 27. napján tartanak (ez 2016-ban május 5. napja).
Ma este a Jád Vásémben ismét meggyújtják a hat óriásfáklyát, a hatmillió áldozat emlékére, és - mint minden évben -, túlélőknek jut ez a megtiszteltetés - az egyiket idén is egy budapesti férfi lobbantja lángra. Már napokkal ezelőtt közölték a hat túlélő nevét, akik gyermekeik, unokáik kíséretében érkeznek az emlékmúzeum-együttes hatalmas terére. Ez lesz a harmincadik év, hogy mindig meghatottan követem a niszán hónap 27-i eseményeket. A holnap reggeli egyperces szirénaszó, amikor az egész országban megáll az élet - szintén olyan perc, amilyen nincs sehol a világon, szomorúan fenséges, az összetartozás érzését jelenti és a méltóságteljes emlékezést.
Idén számomra még különlegesebb lesz: meghívtak Jeruzsálembe, a Kneszetben tartandó központi emlékülésre. Majd nektek is beszámolok a benyomásaimról.
Jó reggelt!
Ismét szép napom volt, csak eléggé fárasztó. Most nincs időm mesélni, de majd igyekszem.
Talán este?
Nem jó sietni, lám, ezért maradtak le a képek!
1. Végül, ahogyan hazafelé ballagtam, felfigyeltem erre a távoli (kb. 80 méterre lévő) rózsasövényre,
2. majd hibiszkuszok között fejeztem be május első vasárnapjának kellemes sétáját.
***
További kellemes napot kívánok magunknak!
Most egy rövid gardénia-, illetve rózsa-kaland következik.
1. - 2. Az előző kép zsakarandája egy nagy parkoló egyik végében, a mostani (kettő is van belőle) pedig a másikban őrködik. Mögötte felsejlik a tenger.
3. A közeli játszótéren egy varjú komára figyeltem fel, de annyira lekötött, hogy a galambot meg se láttam.
4. Nyílik már a sárga-fehér jerikói lonc is - sajnos a kép elég homályos.
Jó reggelt!
Nemsokára el kell mennem a gép mellől, de a tegnapi zsakaranda témát még folytatnám egy-két kép erejéig, már csak azért is, mert mindegyre beléjük botlok.
1. Bevezetőként: a leander sűrű virágai lehúzzák az ágakat.
2. - 3. Zsakarandafa távolról és teljes pompájában.
Nagyon sokan esküsznek arra, hogy ez a fa lila akác. Pedig nem, hanem a Dél-Amerikából származó zsakaranda. Tényleg hasonlítanak és mégsem. Nevezik még mimózalevelű zsakarandának is.
Kedveli az izraeli éghajlatot és ilyenkor virágzik.
Csütörtökön elállt a lélegzetem, amikor megpillantottam egy üzletsor végében (3. kép).
1. - 2. Múlt szerdán Tel-Avivba utaztam, és ismételten rájöttem: vannak látványok, amelyeket nem lehet megunni. Tenger, hullámok, felhők, ragyogó kék ég és a már sárguló növényzet.
3. Ültünk Zs.-vel egy kávéház teraszán és sehogyan sem értette, hogy mit is fényképezek? Szemben velem egy üres műanyag szék, amelynek támláján az utca és a szemben lévő kőház tükröződött. (No és a fényképész…) Azt viszont már itthon láttam, hogy ugyanaz a kőház az asztallap alatt is megismétlődött: a mellettem lévő másik üres szék ülésén… Ugye Ti is látjátok?
Ilyenkor mondom, hogy nem elég nézni, látni is kell néha!
1. - 2. Így kellene a botanikát tanítani. A lányom elmondta a héber nevét (hayehudi hanoded = a vándor zsidó), megkerestem latinul (Tradescantia pallida) és angolul (szó szerint akár a héber: Wandering Jew), innen már csak egy lépés volt a magyar elnevezése: bíbor pletyka!
3. A buszra várakoztam és mit láttam az utca túlsó oldalán? Még aranyárban mérik: Eriobotrya japonica, azaz japán naspolya. Finom.
(Nagyon szeretem itt Izraelben, hogy se virágot, se gyümölcsöt nem tépnek - lopnak? - se a közterületeken, se házak előkertjeiben.)
Közbejött valami, így csak most folytatom.
1. - 2. Az ismert népdal szövege kicsit másként: Leander virága kihajlott az útra…
3. Újabb dilemma: leginkább a jerikói loncra hasonlít, lehet, hogy egyfajta mutációja?
Ciss-Ági, nagyon köszönöm a legszebb májusi verset, az orgonát, és természetesen a tegnapi virágcsokrot is!
Szándékomban volt keresgélni a májusi költemények között, de megelőztél!
***
Tegnap és az elmúlt napokban is született néhány kép. Miért ne tenném fel ide is, igaz?
Most hármasával, mert így kívánja a kronológia valamint a tematikájuk.
1. Ismét a nevesincs fa névtelen virága.
2. - 3. Három évvel ezelőtt együtt nézegettük Alsórákosi-Marikával és barátnőivel a Limonium sinuatum - kerti sóvirág vagy szalmavirág néhány haifai bokrát. Ha látom valahol, mindig ők jutnak eszembe, az Anyák kertjében, fent a Kármelen.
Szervusztok!
Az imént beszéltem Tanariával, a londoni kis család már visszarepült, és most a csíkvacsárcsi unokákkal tölti a szabadsága hátralévő napjait. Hét végére már ismét Kolozsváron lesz, és - merem remélni - itt, közöttünk.
Furcsa álmom volt. A 48 év előtti első, a csíkszeredai szerkesztőségünk tágas szobájában voltam, dolgoztam (kézzel írtam és nem számítógéppel), és sikerült lekésnem a mostani repülőt! Lám-lám, ilyesmi is csak az álmainkban lehetséges, mert különben mikor találkoznának a különböző idősíkok? Amúgy a zabszindrómának első jele lehetett. Ráadásul a következő járat aránytalanul, talán 15-ször többe került volna, törtem is fejem, hogy honnan teremtem elő a pénzt, mert erre a gépre fel kell jutnom!
Ébredéskor nagy volt az öröm, hogy csak álom és a valóságban talán (?) nem is lehetséges…
Szép jó reggelt, Radnótival:
Radnóti Miklós: Május
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941
Köszönöm, Marika, minden honfitársam nevében.
Miután olvastam az eltűnés hírét (talán szerdán, ugyancsak Alsórákosi-Marikának köszönhetően), számítottam valami hasonlóra és ma reggelig reménykedtem, hogy tévedek. Idős édesapja utazott el Magyarországra, hogy azonosítsa és hazahozza meggyilkolt fiát. Szomorú, hogy ilyesmik megtörténnek, történhetnek.
Miért éppen Tiszakécskére vitte a végzete???
***
Ma mégis szomorú napunk van.
R.I.P. Mr. Gross Ofir
!
Egy "globetrotter"!