Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Köszönöm!
Jó reggelt!
Új hónap, Munka ünnepe, Anyák napja, itt a jókívánságok ideje!
Csupa jó gondolat sorjázik a fejemben, persze első helyen a legfontosabb: egészséget! Egy kis szeretet, meleg ölelések, kellemes pillanatok, kedves barátságok mind hatványozottan hatnak testünkre-lelkünkre, ha egészség van. Tehát ezt kívánok Nektek - sok-sok szeretettel.
Most csak ennyire futja az időmből, indulnom kell!
Rendben van, megnyugodtam, csak láttam valahol, hogy már nem szeretsz az NLC-re járni - innen a bojkott gondolata, meg aztán rég nem írtál ide… Örülök, hogy tévedtem, nagyon-nagyon. Zugolvass tovább is, és ha néha jelentkezel, az dupla öröm! Én is feloldom a zárlatot!
Arra, hogy bojkottáltam volna, nem emlékszem, de ... míg publikus, lehet, hogy egy két nap késéssel, de zugolvaslak benneteket 😓.
Szép reggelt kívánok április havának utolsó napján!
Ciss, nagyon köszönöm, és megvallom, hogy a bármikori felhők azt a csodás látványt idézik fel bennem, amit együtt láttunk Rosh Hánikrán. Mikor is? Már hét és fél éve! Azóta se láttam olyan megrendítően szépet!
***
Most 18 fok van, csak sajnos holnapra hozzá kell adnunk még legalább 14-et. Ami ugye 32, és egy porcikám se kívánja!
Nagyon sok a dolgom, már csak 18-at alszom az indulásig és jaj Istenem! - rengeteg feladat tornyosul fölém.
Majd, egyik szünetben feltöltök néhány képet, amikor már aktuális lesz felszítani a tüzet!
Addig is kellemes napot!
És már megint a felhők! Köszönöm!
Gyönyörű cica! És azok a csodakék szemek!
Mintha kövek, sziklák csobbantak volna a vízbe, a felhők a felfröccsenő vizet mintázzák. >>>>
Még lennének képek, de holnap is nap van, nem?
1. Még mindig leander.
2. - 3. Egészen közel hozzá, a kairói hajnalka is versenybe állt.
Jut eszembe: néhány hete Fenci is bojkottálja a topikunkat, azóta én se lépek a blogja közelébe sem. Így legalább mindketten vesztesek vagyunk, kár… Pedig lenne még egymásnak mondanivalónk - úgy érzem.
1. Még egy pillantás a reggel említett kiskertre, a pozsgások és muskátlik szimbiózisára. A háttérben felkéklik a tenger.
2. - 3. - 4. Mindenfelé nyílik az leander, oleander, és mintha ez a növény is gazdagabban ontaná az áldását ebben az évben. Amikor Tel-Avivba utaztam, az egyik tengerparti szakasz mentén is többféle színben sorakoztak, de mire észbe kaptam, már elrobogtunk a tenger kékjéhez illő bokrok mellett. Sebaj, itt mellettünk is van egy csodálatos bokor!
…
Felélesztem kissé a parazsat. Dobok is rá néhány hasábot, hadd égjen lassan délutánig, estig, holnapig. Már csak néhány nap és véget ér az őrködés.
***
Gárdos Páter könyvét olvasom, a Hajnali lázt. Nagyon-nagyon szép, Zs. barátnőmtől kaptam ajándékba. Ő látta a filmet is, Jeruzsálemben is bemutatták, szakemberek szerint tömény giccs. Zs. szerint is jobb a könyv, ahogyan az a megfilmesített irodalmi alkotásokkal általában történik. Én nem láttam, de biztosan elnézőbb lennék, már a téma okán is. Majd arra is sor kerül, valószínű miután visszajövök Erdélyből. Annyi, de annyi tervem van - csak maradjon idő mindenre.
***
Miután felszítottam a tüzet, felteszek még néhány képet. Hiszen sok szépség vonul fel előttem, bármerre visz az utam!
Öngólt rúgtam, mert ez csak a hetedik nap, nem a nyolcadik, kiszámolás és naptár szerint is. Mégis piros betűs ünnep, és van egy olyan érzésem, hogy a holnapi sábát miatt kissé összekuszálódtak az ünnep szálai. Sebaj, a vallásos emberek és az értők ezt biztosan jobban tudják.
Lényeg, hogy ünnep van és csend - bárcsak tartós lenne!
1. - 2. Évek óta próbálok rájönni a nevére, de lassan feladom. Díszfa, gyönyörű, élénk sárga és helyenként sötét narancsszínű, tölcsér alakú virágai vannak. Áprilistól júliusig. >>>>
3. Az utcánk egyik nagy kanyarja mellett - gyakorlatilag a senki földjén - valaki néhány négyzetméteres kertecskét művel - szemet-lelket gyönyörködtetően. Van ott egy növekvő yukka, amely még nem virágzik, de felső levelei közé már felkúszott a kairói hajnalka.
4. A muskátli is nyílik - ugyanott.
Jó reggelt!
Eljött a pészách nyolcadik napja, záróünnepe. Furcsa nagyon, mert annak ellenére, hogy csak péntek, de odakinn olyan csend és nyugalom van, mint általában szombaton reggel. Össze is zavar, rendesen. Tehát, annak, aki olvassa: Kellemes ünnepet!
A napokban Muszkót ritka nyugalmi állapotában sikerült fényképeznem, igazi sztárallűröket vett fel a kis mocsok!
Ugye, milyen édes? >>>>
Szándékosan nem említettem az évfordulót, mert a mi tragédiánk is részben ehhez az eseményhez fűződik. A fiaim április 26.-án a hegyekben voltak, eső is esett, amiről most már tudhatjuk, hogy radioaktív eső volt, légvonalban pedig alig pár száz kilométerre voltunk a robbanás helyétől. Ugyanazon év decemberében meghalt a kicsi fiam, akinek az akkor még nem is diagnosztizált alapbetegségét a sugárzás valószínűleg felgyorsította, súlyosbította. Persze erre nincs és nem is lesz tudományos bizonyíték és talán nem is kell, hiszen őt már nem kaphatjuk vissza. Jövő héten lenne 47 éves…
Érdekes élmény lehetett és köszönöm, Marika, hogy leírtad. Az ismerőseid is nyugodjanak békében a többi pár százezer áldozattal együtt, és azokkal, akikről még nem is tudunk…
***
Eredményes hétvégét kívánok Neked!
Ennél jobb hírre nem is ébredhettem volna.
A mai napról az jut eszembe, hogy 30 évvel ezelőtt a cserno-bili kiborulása után felszálltam Berlinbe. Soha olyan sokszínű felhőket nem láttam mint akkor, csodáltuk, de még nem tudtuk mitől van.
A szállodában a Nyugatnémet rádióból megtudtuk.
Az ablak melletti ülésen ülő 2 ismerősöm 5 éven belül meghalt rákban.
Most én is felhúzom a nyulcipőt
.
Legyen kellemes hétvégétek, őrizzétek a lángot
!
Jó reggelt!
Tegnap este későn érkeztem haza, nagyon jó nap után. Van egy jó hírem. A február 13.-án, a Járkon parkban elvesztett kabátot, illetve inkább kabátformájú pihekönnyű kötött kardigánt sikerült "visszakapnom", a lányom ügyességének köszönhetően, aki addig keresgélt a divatház soktucatnyi árukészlete között az interneten, míg sikerült ugyanolyat találnia, ráadásul harmadáron!, no icipicit eltérő színben, ami még előnyösebb is! Úgy, de úgy örülök!
Fényképek is lesznek, bár tegnap alig vettem ki a gépet a táskámból. A tegnapelőtti kánikula után igazán kellemes, hűvös idő volt, este szinte fáztam.
Most pedig nekiugrok a napnak, van bőven tennivalóm. Majd jövök.
Alsórákosi-Marika, gratulálok az elvégzett munkához és a mai megpróbáltatásokhoz kitartást, a hét végéhez pedig eredményeket kívánok!
***
Tegnap, főzés közben kedves élményben volt részem. A mosókonyha ablakában is üzemeltetek egy kisebb cicamenzát és észrevettem, hogy újabban más "ügyfelem" akadt egy dolmányos varjú őmadárságában (mégse írhatom, hogy személyében, vagy igen?) Tegnap kiderült, hogy kicsinyei is vannak, akik szintén részesülnek a cicák maradékaiból. A két varjúfióka szigorú anyai felügyelet mellett lakmározott. Örültem a látványnak!
***
Őrült meleg volt a tegnap, mintha egy kemencében lettünk volna, 38 fok és a hámszin-szelek sűrű homokja boldogított. Mára szépen lecsökkent a hőmérséklet, pillanatnyilag 21 fok van, de napközben is csak 24 várható. Éppen jókor, mert munka után a lányomhoz utazom, csak nagyon későn érkezem haza.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Jó reggelt!
Először Cissnek válaszolok és szerteágazó tevékenységei mindegyikéhez sok sikert kívánok. Kicsit aggódom, mert késő éjszakai, kora hajnali órákban aludnod kellene, hogy pihenten vágj a nehéz munkanapoknak. A hűtlenséget Rólad nem is feltételeztem… Legyen eredményes, szép napod!
Drága Szigal! Bocs, hogy most jobbára csak olvasok, ill. gyönyörködöm a képekben. Zűrös korszak van, a végzősöknek már osztályozó értekezlet lesz holnap, rengeteg munka van vele, emellett egyéb dolgaim is vannak, de azért nem vagyok hűtlen.
Szórakoztató szép estét kívánok
Köszönöm a csodás virágokat, nagyon jót tett a látványuk a lelkemnek
.
Hallottátok a hatalmas köveket, amik ma leestek nálam
?
Befejeztem az adminisztratív munkáim 95 %-át
és mostantól csak a saját dolgaimmal foglalkozhatok, mehetek holnap fogorvoshoz, csütörtökön "weekendezni"
.
Aludjatok jól, álmodjatok szépet, jó éjszakát kívánok
.
Éppen csak a képeket felejtettem el feltölteni.
Még egyszer: kellemes esti órákat!
Végül az utolsó három:
1. Újra a ház bejáratánál,
2. - 3. kövek és fenséges fák között.
***
Kezdődik az esti program. Kellemes időtöltés utáni jó éjszakát!
Ágas-bogas ösvények, sokféle virág és a magas fák fölött feszülő kék ég.
Vissza a kaptafához, akarom mondani, a virágokhoz.
Szervusztok!
Látom reggeli fél nyolc után még a Manócskánk sem járt erre, de sebaj, jövök én! Már csak kilenc nap és Tanaria visszatér, addig sem hagyom elaludni a tüzet. Persze magamért is teszem, de Kriszmamért, Nimród-Katiért, Évuskáért, Merciért és a többi jóbarátért. Hogy ne csak a tüzet, de az eltávozott barátok emlékét is őrizhessük.
***
További képek a hónap első feléből.
1. A timráti kert és az út közötti bougainvilleák.
2. - 3. - 4. A kerttel szembeni domboldalon először a hangjukra figyeltem fel, aztán a bokrok között megjelent a hang egyik gazdája, majd még egy és még egy! Jó érzés volt figyelnem őket, mint amolyan lesifotósnak!
Olyan öröm felfedeznem, hogy közben erre járt a Kismanó, köszönöm az értékelést, jólesik!
Éppen azon töprengtem, hogy itt és most abbahagyom, de négy képet mégis feltöltök; továbbra is Timráton vagyunk, és szövegre sincs szükség.
Aztán rettenetesbe kapcsolok, mert sok a tennivalóm!
További szép napot!
1. Még egy kép Ilána szépséges dzsungeléből,
2. - 3. majd gyorsan szemrevételeztem a timráti édenkert változásait.
1. - 2. Még mindig a Ramat Yishai-i parkolóban.
3. Ennek a képnek hosszú története lenne, de igyekszem rövidre fogni. A Jezrael völgyében vagyunk, a Bet Seárim nevű településen, ahol Y. barátnője lakik. Van a közelben egy hasonló nevű történelmi hely, a Világörökség Kincse, a Bet Seárim-i szanhedrin sírok, a zsidóság szentföldi állandóságának egyik bizonyítéka. Érdekes és kissé félelmetes hely ez. A hasonló nevű mezőgazdasági települést 1936-ban alapították az egykori Jugoszlávia területéről származó zsidók és a termékeny völgy egyik gyöngyszeme lett.
Ilána, Y. barátnője megható történetről számolt be. A szomszédainak egyik szabadon élő tyúkocskája a ház oldala és az előtte lévő bokrok közötti védett helyre rakta le tojásait, és ittlétünk idején éppen költött. Én láttam a kis kendermagost, de a képen sajnos nem látszik - nagyon sötét, árnyékos volt a hely.
4. Itt is, akár a lányomnál, rengeteg a kapucinusvirág, vagy más néven: kerti sarkantyúka.
Most nagy térbeli ugrások következnek:
1. Fiatal zenészek a tel-avivi állomáson.
2. Már Haifán, hazafelé, szemben velünk a hegyre kapaszkodó lakónegyedem.
3. - 4. Újabb ugrás, másnapra és földrajzilag is: Ramat Yishai egyik virágboltja, az ottani bevásárló központban. Mindig más és mindig látványos.
Valahol a háttérben igenlő mormogásokat hallok, így máris belevágok.
Jaffóból Tel-Avivba, a 18-as autóbusz útvonalán, csak úgy, kedvtelésből.
A képek címe: Tel-Avivi utcaképek egy szerdai napon. >>>>
Jó reggelt kívánok, szeretettel!
Most egy kis túl-ten-gés következik, de örülök, hogy túl-teng-he-tek, mert már egyre jobb a helyzet, és a visszaszámlálás is lassan megkezdődhet.
Az elmúlt csütörtökön éppen egy hétre rá, hogy ez az újabb nyavalya elkezdődött, időpontot kértem a családi orvosomhoz, kaptam is, tegnap reggelre. Vasárnap még nagyon pocsékul éreztem magam, de tegnap, mintha újjászülettem volna! Annyira, hogy a rendelőben már egyenesen szélhámosnak éreztem magam. El is neveztem a jelenséget orvosi-rendelő-szindrómának, hiszen az esetek többségében hasonlóan érzek. Megbeszéltem a lányaimmal, kiderült, hogy ők is! Tehát már nem vagyok egyedül…
Szóval, a doktor bácsi megnyugtatott, nincs tüdőgyulladás, se egyéb szövődmény, lassan és biztosan javul az állapotom. Gondolom, a vírusos fertőzések ideje is lassan lejár. Azért a tüdőgyulladás elleni oltás mégis hatékonynak bizonyult, bárhogy berzenkedtem ellene.
Jöhetnek a képek?
Az első sorozat a 27440-es hozzászólásnál ért véget, és engedelmetekkel onnan folytatom, de nem most, csak holnap, mert a megkezdett könyvet be szeretném fejezni, és már nagyon későre is jár az idő.
Jó éjszakát minden erre látogatónak!
Szervusztok! Mégsem hagyhatom a napot üresen, főleg, hogy reggel, még jóval indulás előtt, végigbutítottam azokat a fotókat, amelyeket még az erdélyi sorozat feltöltése előtt magam fényképeztem, még a hónap elején.
A dátumok ott vannak a képek jobb sarkában, tehát könnyű lesz visszapergetnem az élményeket.
Ráadásul ma is fényképeztem, de ezeket majd más alkalomra tartalékolom.
Alsórákosi-Marikától ismét érkezett egy csemege, amelyet a formátuma miatt nem tudok ide feltölteni, és tényleg kár, noha az ott szereplő fotók nagy része az én régebbi albumaimban is megtalálható, igaz nem ilyen minőségben. Mondjuk, hogy bensőségesebbek, hiszen a képek mögött ott vannak az saját, személyes élményeim!
Nagyon fenem a fogam a kéthetes erdélyi utam fotózható látványosságaira, te jó ég, mi vár rátok!!!
"a lépcső alá épített fa" ????
Természetesen: ültetett. Jajjajj!
Én pedig megígérem, hogy nem élek vissza vele!
Az utolsó képsorozat pedig ajándék Neked, az említett engedékenységedért!
Gyere minél gyakrabban!
További szép napot, Topik!
Bár keveset jártam-keltem mostanában, egy-két szépség azért nem kerülte el a figyelmemet.
A harmadik képen látható "tavaszodás" szinte kézzelfoghatóvá vált, miután a lépcső alá épített fa elérte a felső karfák magasságát.
A negyediken pedig egy taxi babakiállítását láthatjuk, persze, hogy mosolyra késztetett. Ez is egy példa arra, hogy a pillanatok varázsa egyedi és megismételhetetlen.
De szépek!
Ma engedékeny kedvemben vagyok.
Sajnos, igen sok a dolgom, már futok is tovább! De azért leskelődöm ám, minden nap.
Egy-két perccel később, amikor a napsugarak már diadalmaskodnak!
Ritka élvezet, mert mostanában eléggé későn kelek.
A napfelkelték viszont megunhatatlanok.
***
Manócska, láttalak! Úgy örülök Neked!
És még, ugyanott. >>>>
Köszönöm, Ági, bár a korábban említett kilókért kijár nekem egy kémiapélda, gondoltam is Rád, amikor leírtam!
***
Az iménti magnóliákat az idősek otthona előtt fotóztam, de vannak ám ott egyéb látványosságok is. Főleg ebédidőben, amikor a "járandóságukra" várnak! >>>>
Közel két hete még ilyenek voltak a magnóliafák. Már csak az emlékük maradt, a jövő évig, ám az is lehet, hogy október-novemberben ismételnek, mintegy főpróbaként 2017-re.
Persze, hogy örömet okoz!
Inkább a magam kedvtelésére, de hátha másnak is örömöt okoz?
Muszkó újabb képei, teljes öntudatlanságban és elmélkedések közepette. >>>>
Jó reggelt!
Ismét kimaradt egy napunk, ráadásul még fotókat is előkészítettem, de nem is ünnepi, inkább ünnep utáni hangulatom volt. Sajnos le kellett mondanunk egy kellemesnek ígérkező Széder-estet, mert nem vagyok még olyan állapotban, hogy órákat üljek egy asztal mellett. Így inkább itthon maradtunk, csendben, tévézéssel telt az ünnepi est. A kilókra se volt így gondom…
No sebaj, előttünk az egész hét, amely végig a félünnep jegyében telik majd. Talán még arra is rászánom magam, hogy orvoshoz menjek, mert ennek már negyede sem tréfa.
Jöjjön a válasz a kedvenc Manócskámnak, illetve a feltételezettnek.
Alsórákosi-Marika, köszönöm kedves szavaidat, mindig a kellő időben kapok bátorítást!
A jeruzsálemi merénylet hála Istennek nem követelt emberéleteket, bár a buszban utazók traumáját és a sebesültek fájdalmait nem enyhítik a szavak. Jellemző módon nem is kavart fel nemzetközi állóvizeket - ehhez is hozzászoktunk már az évek folyamán. Szavaid viszont érző emberre vallanak, és köszönöm, hogy empátiával követed a sorsunkat.
Amúgy az én fejem fölött is összecsapnak a hullámok. Nem baj, amit nem oldunk meg mi magunk, talán magától is megoldódik. Ha nem, akkor tévedtem…
Hadd válaszoljak Tanaria kérdéseire is, bár ő ezt majd csak május elején olvashatja.
Muszkót még aznap hazahoztuk, nyilvánvalóan megviselte a trauma. Első nap teljesen ignorált, mostanában ismét barátkozik, gyönyörű és aranyos, imádni való!
Egészségi állapotomat illetően marad a "csalánba nem üt a mennykő" közhelyes mondás, illetve a főnixmadár újjászületése - ami egyszer majd mégse következik be. Csak annyit, hogy bár minden korombeli ilyen egészséges lenne! Hiszen mégsem szedek tízféle gyógyszert legalább kilenc nyavalyára! Insallah! - mondaná a beduin törzsfőnök.
Ny62-Julika, köszönjük a Röhrig-beszéd linkjét. Sajnos, tekintetem a lap aljára siklott és olyan ostoba kommenteket is elolvastam, amelyek bármilyen biztosítékot kivernének! Ez már kész mazochizmus részemről, vagy inkább egy nagyon szomorú közvélemény-kutatás?
A beszéd viszont nagyon tetszett. Egy-két kitérő kivételével. Olvasom, hogy ma van Kertész Imre temetése, és illúzióromboló számomra, hogy a magyar-zsidó, vagy inkább zsidó-magyar Nobel-díjast nem a Kozma-utcai zsidó temetőben helyezik végső nyugalomra.
Az már se nem oszt, se nem szoroz, hogy éppen ma történik mindez, néhány órával a zsidó Pészách kezdetét jelző Széderest előtt. Pedig ez is egyfajta ízléstelenség - mondom szigorúan vett magánvéleményként! A halott persze minderről mit sem tehet… Isten nyugtassa! A döntéshozók lelkiismeretét is.
Szervusztok, többé és kevésbé zugolvasók!
Tudtam én jól, hogy mostanában nemigen lesznek beszélgető partnerek, de éljen, aki feltalálta a blogírást! Én leírom, amit éppen - teljesen szubjektív módon - fontosnak vélek, aki akarja, elolvassa, aki nem - hát nem! Sőt még képeket is előhalászhatok feneketlen tarsolyomból, mindaddig, amíg topiktársaim ennél fontosabb teendőikkel, élményeikkel foglalkoznak, vagy nincsenek gép közelében.
***
Egy-két napja válaszokat is ígértem, és csodák csodája! - el sem felejtettem!
Előtte azonban meg kell veletek osztanom egy csodareceptet, ami a C-vitamin mellett talán használ(-hat), de semmiképpen nem árt
: Két-két gyömbér- és kurkumagyökér mellé tegyünk ugyancsak két darabot az érdekes és kevésbé ismert Hulinjan-gyökerből (Alpinia officinalis, magyarul: kis galanga, másképpen liliomgyömbér), majd két-három darabocska fahéjat, öntsünk rá 2-3 pohár vizet és főzzük néhány percig. A leszűrt ital melegen és hidegen is fogyasztható, elviselhető az íze. Állítólag használ, erősíti az immunrendszert, segít legyőzni az influenza és a meghűlések tüneteit, nyomait. Én most próbálgatom! Hatásairól igyekszem beszámolni.
Azért 32 fok is volt a nap folyamán és eléggé nehéz volt elviselnem.
Megkaptam az új könyvet és máris nagyon benne vagyok, ahogyan szoktam: szívvel-lélekkel. Címe: Itthonról haza, alcíme: a harmadik bőrönd története. Szerző: Sáfrán István. Megjelent 2015-ben, a Print & Shop Design Kiadó gondozásában.
A könyv mottója felkavaró:
Mindannyiunknak megvan a maga Anatevkája, ahonnan egyszer, valamikor, de előbb vagy utóbb úgyis el kell menned, hogy hazaérj.
Olvasom, örömmel.
***
Jó éjt, Topik!