Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Julika nem is öregebb Nálad, Margaret-Marika, különben sem beszélünk itt öregségről!
Közben látom, hogy észrevetted a tévedésedet, 1968 sok szempontból volt a fordulat éve, nem csupán Európában, de szerte a világon, ezért gondoltam, hogy talán Kanadában is úgy emlegetitek, mint a jó változások évét.
Tabuk dőltek meg, és itt-ott fújni kezdett a szabadság szele, de húsznál is több év telt el, míg feltámadt a vihar. (Igaz, sok helyen nem volt egyéb, mint vihar a biliben…)
Lám-lám, igazi meglepetést okozott Ny62-Julika jelentkezése! Örömmel fogadtam én is, hogy a kedves 1968-as élményéről már ne is szóljak!
A későbbiekben majd leírom az én élményeimet a sokféle fordulat évéről. Annyiban hasonlít a Julikáéra, hogy mi éppen a két fiunk születése között voltunk: egyikük 1967-ben, a második 1969-ben született, de még sok-sok sorsdöntő fordulat volt abban az évben. Amikor Julika kislánya született, én az ötödik hónap végén jártam a második gyermekemmel. És szállodában laktunk, de erről majd bővebben is írok, kicsit később, mert most éppen vendégvárás van.
Ciss-Ági, csupán az történt, hogy hallgattam a hatodik érzékemre; éreztem, hogy nem Kányádi.
Tegnapi beírásom után az említett témában oknyomozó riportnak is beillő írást találtam a KORTÁRS online oldalán. Már csak azért is érdemes elolvasni (ha van időd), hogy lásd, milyen hiszékenyek akár a gyakorlott internetezők is. Nagyon könnyű csapdába esni, úgy hogy ne hibáztasd magad! Bárkivel előfordulhat. A hozzászólások is érdekesek.
Persze a belinkelt írást más is olvashatja - garantáltan érdekes!
Ma azért is gondolok Rád, mert szakmádba vágó évforduló van. A Google Doodle figyelmeztetett, hogy ma 182 éve született Mengyelejev. (A mi cseppet sem mindennapi osztályunknak volt egy rituáléja: Peti barátunk nyakába akasztotta a Mengyelejev táblázatot, mi többiek libasorban követtük és torkunk szakadtából énekeltük hogy: János bácsi a csatában, János bácsi a csatában, János bácsi a csatában - megbotlott egy fűzfában… Arra ment egy indiánus, arra ment egy indiánus… És a többire már nem emlékszem.)
Ez jutott eszembe a periódusos rendszer kapcsán.
Szép napot!
Hiányzom néhány órát és máris milyen meglepetések érik az embert!
És máris mennyi mondanivalóm akad!
Csak szép sorjában:
Tanaria: "Még jó, hogy van itt egy alapos kutató, dolgoknak utánanéző társunk."
Meg kell cáfoljalak! Nem vagyok olyan alapos, kutató még annyira sem, csak a megérzéseimre hallgatok - időnként.
De azért köszönöm!
De kedves ajándék hétfő reggelre a bejelentkezésed!
Szep uj hetet kivanok mindenkinek !
Kedves Szigal,sajnalom,hogy nem erzed jol magad.
Gratulalok a 7 eves kitartasert.
Ha vissza olvastam volna mielott nagylanyom szuletesi evevel dicsekedtem
nem tudom mi tortent 1968 ban.
BOLDOG SZULETESNAPOT kivanok a nenikenek .
Nem lehetsz oregebb,
nekem 1958 volt az elso jelentos datum az eletemben.
Szerbusztok, régi barátok!
1968 jelentős dátum volt az életemben: akkor született a lányom, karácsonykor. Biztosan meséltem már, de elmondom újra: jan 10 körülre voltam kiírva, de mint rendes (?) háziasszony, úgy gondoltam, legyen rend és tisztaság karácsonyra. Pici garzonban laktunk, 28 m2 volt csak, de én azt felsúroltam, viasszal négykézláb beeresztettem és felvikszeltem. Aki öreg, mint én, tudja, hogy ez mit jelent. Twisztet a javából. A kicsim úgy gondolta, kinn nyugalmasabb lesz az élet, és 24-ére megérkezett, pont mint a Kisjézus. Kicsi volt a súlya, amikor hazavittük volt 2 és fél kiló, de egészséges. Újszülöttnek randa volt szegénykém, de ez hamar elmúlt! Mai napig nekem a legszebb (de nem csak én látom annak...)
Ritkán, de jövök és olvasok...
De jó, hogy utána néztél! Én is abba a hibába estem, amiért a tanítványaimat szoktam szidni, ellenőrzés nélkül elhittem, amit a neten láttam.
Bocsánat! Tudom már.
Hát, régebb ismerem ezt a verset. Azt hittem én is, hogy Kányádi-vers. Meglepődtem most nagyon.
Még jó, hogy van itt egy alapos kutató, dolgoknak utánanéző társunk.
Most már csak arról vélágosíts fel, ki a szívsebész-guru?
A tegnapi - amúgy tényleg szép - verssel kapcsolatban, működtek az úgynevezett megérzéseim. Valahogy nem kányádisan férfias, túl feminin, no de gondoltam, ő is öregszik, változik, az elgondolás pedig annyira aktuális! Kíváncsi lettem, hogy mikor írhatta? És erre mit leltem? Valóban nem Kányádi verse, de mégis az ő neve alatt (is) terjed a világhálón. Sőt, vannak, akik a guru-szívsebésznek tulajdonítják, akitől kiráz a hideg, de ha őrült is egy kicsit, valamit mégis alkotott életében. Igaz, jobban tette volna, ha a kaptafánál, azaz a sebészkésnél marad.
Végül fény derült a tévedésre. A magát hajléktalannak valló Tánczos Katalin írta, még 1999-ben, a vers szerepel a 2012-ben megjelent kötetében is.
Ez is egy példája az interneten egyre sűrűbben terjengő tévedéseknek, tévhiteknek, valótlanságoknak.
Szép napot!
Megint kiújult a légcsőhurutom, ez a büntetésem, hogy dátummániás létemre megfeledkeztem győzelmem napjáról: múlt szerdán, azaz február harmadikán este hat órakor volt hét éve, hogy nem dohányzom. Akkor éppen a lányomnak meséltem a sokunk életében radikális változást hozott 1968-as évről, és régen elfelejtett epizódok jutottak eszembe.
Érdekelne, hogy számotokra mit jelentett ez az év? Az akkor két éves Fencinek még nem lehetnek emlékei 1968-ról, de talán a szüleinek? Tanaria is csak 16 éves volt. Hmmm. Viszont Kanadában is éreztethette hatásait. Margaret-Marika, Neked milyen emlékeid vannak erről az évről? Ciss-Ági, Neked? Alsórákosi-Marika?
Szóval, ma itthon maradtam, de holnap - törik-szakad - el kell mennem a nénikéhez, mert születésnapja van, 90 éves lesz!
Csúnya, esős, szeles, hideg az idő, valószínű erre reagáltam, a cica rúgja meg!
Nagyon szép. Köszönöm, jót tett nekem.
Csak úg, mert ez is szép.
Kányádi Sándor: Az én miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN.
UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!
Ehhez nem tudok szakszemmel hozzászólni, csak annyit, hogy nagyon szép.
Jaj, Tanaria, én az építész véleményét vártam a belső terek kialakításáról, amely szerintem teljesen rendhagyó. Vagy nem? Másrészt a természet, a kinti környezet behozataláról, és ez nyilvánvalóan nem másodrendű szempont.
Ahányszor itt vagyok, mindig megfordul a fejemben, hogy egyszer együtt is eljövünk ebbe a házba…
Szép napot!
Ez tényleg gyönyörű lakás, ízléses berendezés, szép képek!
1. A zongora mögötti lépcső a tetőre vezet.
2. Ezt már láttuk, csak kicsit másképpen.
3. Tetőablakok.
***
Remélem, szerettétek ezt a lakásnézőt. Minden apró részlete a tulajdonos saját elgondolásából fakad, nem belsőépítész végezte a munkát.
***
Szép napot, kellemes hétvégét.
1. - 2. Emeleti előtér könyvtársarokkal.
3. Még egy pillantás lefelé, a zongora mellől.
***
Már csak három kép maradt és a háztűznéző végére is értünk.
Innen a tetőre mentem és az egyik teraszra, onnan is megunhatatlan látványokban van részünk. Majd sor kerül rá, de most rengeteg a dolgom.
1. Menjünk felfelé.
2. Az előzőekben lentről néztünk felfelé, tegyük most fordítva.
3. És itt van a százvalahány éves hangszer!
1. Egy másik kilátás egyik emeleti helyiségből.
2. - 3. - 4. Unoka-szoba.
1. Még egy részlet a nappaliból.
2. Az étkező ablaka.
3. És annak folytatásaként, a konyháé.
4. A lépcső kovácsoltvas korlátja.
No akkor gyorsan, amíg lehet.
1. Innen már a cselesen épített lépcsőfeljáró is látszik.
2. Megjelenik a dolgozószoba ajtaja, sőt a székem egy része is.
3. Kilátás az egyik félemeleti szoba ablakából.
4. A nappali fölött van az étkező, mögötte a konyha.
Jó reggelt!
Ismét próbálkozom - hátha sikerül. Mintha lottóznék.
A harmadik képen egy falhoz támasztott képnek éppen más helyet kerestünk, éppen amikor megérkezett az építész. Aztán ott maradt.
A második képen baloldalt szemben a bejárati ajtó, mellette egy kis mellékhelyiség, jobbra a konyha, amelynek ajtaja a gyümölcsöskertbe vezet, ahol - többek között - szentjánoskenyérfa is van, erre biztosan emlékeztek.
Ismét tilalmi idő van, igazán kár!
Be szerettem volna fejezni a látogatást, mert ezeken kívül még rengeteg érdekes fotót mutathatok, és holnap eléggé korlátozott az időm. No majd meglátjuk.
Jó éjszakát!
Aztán a nappali belsejét mutatom, az ablakok irányából. Szemben, a nappali másik vége fölötti emeleten van a zenesarok, illetve a zongora. Évekkel ezelőtt fiatal tehetségek tartottak itt jól sikerült házi koncertet, voltunk vagy húszan, és a belső tér akusztikája is tökéletesnek bizonyult. Majd a zongorát is megmutatjuk, több mint 100 éves családi ereklye. Y. anyukája zongoratanárnő volt, a hangszer Érsekújvárról került Budapestre, majd évekkel később, Izraelbe.
A harmadik képen egy falhoz támasztott képnek éppen más helyét kerestünk, amikor megérkezett az építész.
A második képen baloldalt szemben a bejárati ajtó, mellette egy kis mellékhelyiség, jobbra a konyha, amelynek ajtaja a gyümölcsöskertbe vezet, ahol - többek között - szentjánoskenyérfa is van, erre biztosan emlékeztek.
Jó estét!
Nagyon szép a timráti ház és mindegyre alakul. Y. most építeni akar, egy újabb emeletet és lakosztályt tervez a tetőn. megvan az engedély, elkészítette a makettjét és éppen az építésszel tárgyalt, amíg én a belső tereket fényképeztem, egyszerűen azért, mert szép és mert akkora szeretettel alakítgatja. Nem is magának, hiszen sok éve özvegy és egyelőre egyedül él a házban. Nem is hinné az ember, hogy férfi lakja, mert lakályos, otthonos, rendezett. Ez lesz az öröksége a lányának és a három unokának, de remélhetően csak sok év múlva, hiszen még csak 65 éves. Emlékszem, amikor az öcsémékkel jártunk itt, őket is elvarázsolta a sok ötletes, már megvalósított elképzelés, és azóta is (2008-tól) nagyon sokat változott, főleg amióta Y. is nyugdíjas és több ideje van pepecselni a részletekkel.
Hosszú látogatásra készüljetek.
Elsőként a nappali ablakait mutatom.
A fontos, hogy a lelkünk fiatal maradjon. Én így érzem.
Nem lehet Anyukámat másra hagyni. Messze van Csíkszereda, csak az út egy-egy nap. Három napba telne. Nagyon megviselné. De jól esik, hogy gondolsz rám.
Azt hiszem, most már tényleg jó lenne kihagyni a húst az étrendünkből. Ez nem egyszerű... Gondolkozom rajta. Vagy legalább ritkítani....
Nemsokára itt is lesz primula. Nagyon kedves kis kutyusnak néz ki Mokka.
Ezek a ciklámenek gyönyörűek, a kaktusz impozáns.
Péééééééntek! és valamiért most! végeztem :) Fülig ér a szám, jön a hétvége. Különösebb programunk nincs. A gyerek sérült, állítólag növésben van, de úgy fáj a talpa járni alig bír. Már ötödik napja tart a vegán életem, hát kell ám külön főznöm, de érdekes, hogy mindkét gyerek megjegyezte, hogy mindig mondtam, hogy nem szeretem a húst, akkor eddig miért ettem? Na, itt van a kutya elásva, ha én ezt tudnám. Talán megszokásból és mert egyszerübb volt :)
Tanaria, csak kérdezem, okoskodni nem akarok, de ez a találkozó tényleng egyszeri alkalom, nincs olyan szomszéd, jó barát, aki vállalná Anyukád? Hiszen ez olyan jó élmény, feltöltődés lenne neked is :)
Gondolkodtam rajta, hogy Marika és Margaret ikonjait bemásolom, aztán annyi, de ...
Sigal, azok a virágok, azok a citromok, ...
Ciss, tetszik a vers és lopom is! a blogra, -ba. Egyébként már készülök, megöregedni szépen, méltón, holmi hajfesték nélkül, szigorúan jógaközpontuan, csak még nem vagyok készen rá.
A kaktuszok arizonai utunk emlekei/ emlekeztetnek.
Ferjem lusta volt,nem manikurozte a fuvet .Rekord meleget ert Toronto + 15.5 C.
A citromfak nagymamam kertjere emlekeztetnek.Legboldogabb eveimet nagymamaval toltottem.Reg volt szep volt.
Draga Szigal,ismerost talalni?A honap vegen az 59.eve elek canadaban.
Igerem figyelemmel ujra megnezem.Csak eletjelt kuldtem az ejszaka kozepen.
Kellemes hetveget kivanok mindenkinek!
Keresztül-kasul járok ott máskor is, de most fényképezőgéppel "néztem" Y. ötletes építészeti megoldásait. Igazán kreatív mérnökember, a háza minden részletét ő tervezte, élvezet megfigyelni a részleteket. Ti is értékelni fogjátok, biztosan tudom!
Tanaria, kellemes snookerezést, mindig mosolygok, ha erről beszélsz - ki hitte volna valaha, hogy élvezetet lelsz ebben? Mindig sikerül meglepned!
Nem tudod, hogy hová tűntek el a Manók???
1. - 2. - 3. A ciklámenszigetet színeire bontottam.
4. Végül: a kaktuszoszlopok is túlnőttek már a házon.
***
Tegnap nagyon termékeny napom volt. Y.-nek megbeszélése volt és én keresztül-kasul jártam a házát és a kertet.
1. - 2. A bejárat melletti színek!
3. Ciklámensziget a pluméria-fa alatt.
4. Kis barátom, Mokka vigyázza a házat, kertet.
Szép, ötletes!
Beborult, de semmi baj. Már voltam kint amíg sütött a nap. Most meg snookert nézünk.
1. Nyílik már a kerti sarkantyúka, leánykori nevén kapucinusvirág.
2. Ebben a szintén házi készítésű ládában nemsokára oroszlánszáj nyílik.
3. - 4. A szomszéd kerítésfalát dekorálja az aloe vera virága.
Ezt nem hallottam, de soha nem próbálkoznék azzal, hogy bármilyen irányba tereljem a személyiségét. Azt viszont már tudom, hogy nagyon okos. Igaz, se Picurt, se Mikit nem vádolhatnám butasággal. Megvan a magukhoz való eszük, és egyéniség mind a három.
Próbálkozom. Hátha.
1. - 2. Többgenerációs citromok.
3. - 4. Házilag készített kerti virágtartók.
Csodaszép ez a vers! Nekem sokat mondott, adott. Köszönöm!
Szép napot!
Ma már egy felhő sincs az égen. Nem vagyok elkeseredett. Az bánt, hogy nem tudok elmenni a találkozóra, de fb- ról nagyjából napirenden vagyok róluk. Persze, ha a régi gárda (hoppá!) össze verődhetne, az nagyon nagy élmény lenne.
Ne haragudj, nagyon aranyos a kis Muszkó! Tudtad, hogy az egyetlen macska a sziámi, aki megtanítható, hogy visszahozza az eldobott játékot? A minap hallottam a tévében.
Megint nem megy. Jó lenne, ha legalább közölnék velünk azokat az időpontokat, amikor képeket lehet feltenni…
Majd még próbálkozom, kitartó vagyok.
1. - 2. Többgenerációs citromok.
3. - 4. Házilag készített kerti virágtartók.
Nahát, hogy Ti mire vagytok "képesek"!
Büntetésül tegnapelőtti fotókat kaptok. Történetek nem lesznek. Bár, nagyon szeretném, ha Alsórákosi-Marika tovább mesélné a 26923-as hozzászólásban bemutatott, rendkívül érdekesnek látszó tapasztalatokat, Margaret-Marika pedig elmondaná hogy érzi magát, és hogy férjének sikerült-e a fűnyírás? Az is érdekelne, hogy a 26934-esbe betett linken, illetve az ottani fotókon talált-e ismerőst?
A Ciss-Ági által hozott Várnai Zseni-verset ugye mennyire magunkénak érezzük?
(Kivéve Fencit és Tanariát, ők még annyira fiatalok!)
Még egy kérdésem lenne Alsórákosi-Marikához, hogy megjavult-e a gépe, illetve megjavították már?
Tanariától óvatosan kérdezem: javult-e a kedélyállapota?
Fenci? Ez a munkahét is vége felé közeledik. Tervek a pihenőnapokra?
Mindjárt jönnek a képek!
Köszönöm, Ciss-Ági, nekem is tetszik. Érzem és élem:
"Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!"
Nagyon igaz, nagyon szép!
Szép jó estét!
Itt egy vers, csak úgy, mert tetszik.
Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Ne keseredj el, kérlek, biztosan tudom, hogy kárpótol majd az élet. És próbáld meg közelebb hozni azokat az ingereket, ici-picit tőled is függ.
Nem is láttad a mi aranyosan bandzsító Muszkónkat? Ugye milyen édes?
Sajnos nem lehet. Február 19-én lesz.