Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Játékos befejezésként, hadd mutassam meg Y. dolgozószobájának az ablakát. >>>>
***
Ma újabb élményekre számíthatok, és örülök, hogy (gyakorlatilag is) kedves emberekkel oszthatom meg azokat.
Stílusosan zárom ezt a szép hónapot.
Lassan a végére érünk ennek a különleges napnak.
Lent hagytuk az autót és a sábáti sziklától felfelé indultunk, fel egészen a domb tetejére, ahol még láthattuk a naplementét. Az utolsó sugarak tűzkeretbe fogták a szemben lévő Kármel-hegy és Haifa egyik legmagasabb pontját, az egyetem toronyépületét.
A látványt barátunk is megörökítette, még nem láttam az eredményt, de valószínű nálam sokkal jobban.
Körbenéztem és megéreztem a hely varázsát - megérkeztem oda, ahová mindig is vágytam!
(Elnézést a drámaiságért, de így volt. Lehet, hogy a fotók láttatnak is ebből valamit.)
A következő élményt megpróbálom rövidebben leírni.
Körbeautóztuk Timrát közösségi települést, majd megálltunk egy sziklás emelkedő előtt. Felkapaszkodtunk néhány métert, majd az egyik sziklakövön egyértelműen a "ש ב ת" (sábát) szó rajzolódott ki előttünk, nagyon réginek tűnő betűkkel, majd az ott lévő tábla fel is világosított, hogy miről van szó.
A történészek szerint a felirat időszámításunk harmadik-hatodik százada közötti időből származik, a római-bizánci korszakból, amikor Jezráél völgyében, azaz Alsó-Galíleában zsidó települések léteztek, közöttük virágzó mezőgazdasági területekkel. A kőbe vésett szó egy akkori falu sábáti mozgásterének határát jelzi. (A vallásos közösségekben ma is létezik ez a fogalom, mint határkő, vagy egyszerűen korlát. Nem is hallottam mostanáig, de dokumentálódtam.)
Másik érdekesség, hogy a kő ott volt évszázadokig, senki se figyelt fel rá, mígnem 2011-ben egy idelátogató vendég fel nem fedezte, majd 2013-ban a település bár-micvára készülő fiai kezdeményezésére táblával is megjelölték a helyet.
Miközben ott álldogáltunk, fölöttünk megjelentek a színes alkonyi felhők.
Az első képen szereplő hölgyet tegnaptól fogadott lányomnak nevezem és már közel négy hónapja annak is érzem, ugyanis éppen egy hónappal született hamarább az én nagy fiamnál, tehát akár az enyém is lehetne.
A kép már Timráton készült, ahol Y. bemutatta a településük egy-két nevezetességét. Miután Timrát alig 1981-ben alakult, csodálkozva fedeztük fel, hogy ókori leleteket láthatunk, de ez természetes, mert még mindig Simrát dombján vagyunk, csak a már bemutatott temetővel átellenes oldalon.
Szóval elérkeztünk ide, megláttuk ezt a kőalakzatot, és Á. elkiáltotta magát:
- Ez kalóda! - ás mindjárt be is mutatta, hogy miért gondolja. >>>>
Persze, nem volt az kalóda, de fogalmunk sem volt, milyen célt szolgált. A táblát akkor még észre se vettem. Y. odaállított az alakzat végébe és szólt, hogy emeljem fel a jobb lábamat. Aztán a balt. Harmadik utasításnál már leesett a tantusz és elkiáltottam magam:
- Szőlőprés!
Sőt, akár olajprés is lehetett. Valamikor az ókorban!
Szervusz Topik!
A mai pörgés egy részét lemondtam, így tízig szabad vagyok és úgy döntöttem, folytatom a múlt hétfői élmények ecsetelését. Közben Kalóz barátunktól is kaptam nagyon érdekes botanikai adatokat, és majd egy eseménytelenebb időszakban talán Nektek is bemutatom azokat.
Náhálál települést autóval jártuk be és így keveset fényképeztem.
A mellékelt látványért viszont meg kellett állnunk. Gyönyörű volt, és a fények Jezráél völgyében lenyügözőek. >>>>
Végre itt vagyok, mozgalmas nap van mögöttem, és a következő két nap ugyancsak pörgős lesz.
Most csak annyit, Tanaria, hogy nagyon megértelek és Anyukádat is. Mennyi időre jön a nővéred? Jó lenne, ha írhatnál néhány szót közben, de ha nem tudsz, azt is megértem.
Szeretném, ha jókedvre derülnél.
Jó éjszakát és pihend ki magad. Rád fér!
Hol vannak a jóbarátok???
Szép napot!
A lányom csütörtök délután elment. Holnap jön a nővérem.
Erre járok, nézlek, olvaslak. Nem írtam, mert kicsit letörtem, hogy elment Kati és nem volt kedvem.
Jól telt Katival, sokat dumáltunk, de Anyukámat megviselte. Elhanyagolva érezte magát, pedig Kati igazán mindent megmutatott neki, foglalkozott vele...
Szervusztok!
Nem szeretek mobilról írni, de most éppen buszon vagyok.
Nem is tudom, hogy mikor rendezem a hátrálékaimat, mert mostanában egyéb elfoglaltságaim is vannak, a motiváció pedig csökkenőben.
Szép vasárnapot!
Jé, ez több mint tíz éves, tudod? 2004-, vagy 2005-ből.
Köszönöm, hogy megőrizted, igazán meghat, azon túl, hogy a fiam termesztette valamikor…
Nagyon szépen köszönöm!
Én még őrzöm ezt a rózsát is... ->
Jó reggelt!
Legjobban önmagán nevet az ember, de ma nem igazán volt kedvem nevetni. Végigolvastam ugyanis a tegnapi szövegeimet, és egy igazán freudi hibát fedeztem fel benne. A 25580-as hozzászólás második, negyedik és ötödik bekezdésében hibásan írtam a SIMRON-domb nevét - Simrátnak. Elnézést kérek, és mégis nevetnem kell! Rájöttem ugyanis, hogy a tudatalattim összevonta a Simron és Timrát neveket, így lett belőle Simrát. Még logikája is van, ugye? Még egyszer elnézést, a történelmi és földrajzi helyet még mindig Simron dombjának nevezik!
Fontosnak tartom a javítást, ugyanis még egy-két szösszenet és néhány kép erejéig ezen a dombon maradunk, aztán holnaptól három napig ismét utazásokat tervezek.
Majd mindent a maga idejében.
Szép napot, kellemes hétvégét!
Drága Julika, nagyon boldog születésnapot kívánok, örömöket, jó egészséget, minden szépet és jót és talán még azt, hogy maradj még sokáig a mi kedves barátunk!
1. - 2. - 3. Azon az emlékezetes, együtt töltött napon, együtt láttuk. >>>>
4. És ezzel az virágszállal kívánom, hogy Isten éltessen sokáig! >>>>
"Vajon, miért Anna-fák?" - kérdezed, Tanaria, és a válaszom a 25575-ös hozzászólás linkjében van, ugyanis ezt a fát sokféleképpen nevezik:
Apple-ring Acacia, Ana Tree, Balanzan Tree and Winter Thorn,
de magyar neve nincs, és én a szimpatikus Ana Tree névről magyarosítottam. Így lett Anna-fa.
Nagyon érdekes növények.
Tényleg izgalmas hely.
Vajon, miért Anna-fák?
Mindenkinek szép napot!
Igazán érdekesen kerek minden.
Még két híresség nyugszik ebben a temetőben:
1. Izrael eddigi első és egyetlen űrhajósa, Ilán Rámon, aki a Columbia sikertelen földreszállása közben vesztette életét 2003 február elsején, 48 éves korában és
2. huszonegy éves fia, Ászáf Rámon pilóta, akinek a repülőgépe 2009. szeptember 13-án, gyakorlatozás közben zuhant le.
3. Apa és fia - együtt az öröklétben.
4. A hajdani 4000 éves őrtorony, a Simron domb legmagasabb pontján.
***
Vége a temetői sétának, de további élmények következnek. Talán holnap.
1. A hadvezér Mose Dáján (1915 - 1981) egyszerű síremléke.
2. - 3. Közvetlen közelében nyugszik fia, a színész és rendező Ászi Dáján (1945 - 2014).
4. Kissé távolabb felfedeztem egyik ősük, Elijáhu Dáján sírját, aki az oroszországi pogromok elől menekült és az úgynevezett második alijával, 1904 és 1914 között érkezett ide.
1. A pirosvirágú krisztustövis, más néven pompás kutyatej kissé oldja a komor hangulatot.
2. - 3. A különféle kaktuszfajták túlélik a csapadék nélküli hónapokat.
4. Ha egyedül vagyok, órákig bóklásztam volna a sírok között, ám Y. segítségével megtaláltam a hírességek nyugvóhelyét.
Ezek következnek.
Most már saját képek következnek Náhálál temetőjéből.
Aki pedig nem szeret temetőbe járni, innen az "ugorgyunk" üzemmódot használhatja, igaz, hogy kár lenne, mert más izraeli temetőktől eltérően, az európai sírkertek hangulatát lelhetjük meg benne.
1. - 2. Fekete pozsgás közelről, és távolabbról.
3. - 4. Igazi temetői növény, sok van belőle a sírokon.
Még folytatom egy adag szöveggel és képpel. Még sok olyan részlet maradt, amit itt szeretnék "tárolni" -, hogy számomra se menjen feledésbe.
Náhálál településsel szemben, a Simrát dombon van a falu temetője.
Most 4000 évvel megyünk vissza az időben. A Teremtés könyve részletesen és érzékletesen meséli el, hogyan került Jákob és egész nemzetsége Egyiptomba, hogy aztán Mózes vezetésével térjenek vissza atyáik földjére.
Simrát neve is említésre kerül. Ő Jákob és Lea ötödik fiának, Isszáchárnak a fia volt, ahogyan a 46:13 as versben olvashatjuk. A keresésnek-böngészésnek következményeként elolvastam a Teremtés Könyvét, és izgalmas olvasmánynak bizonyult. Azt is megtudtam belőle, hogy 4000 évvel ezelőtt is ugyanolyan esendő volt az ember, mint napjainkban, tehát, hogy bibliai idézettel éljek: "Nincs új a Nap alatt".
Tehát Simrát dombján valamikor régen egy őrhely létezett, talán erődítmény, vagy vár, ahonnan a völgyben történő mozgást kitűnően lehetett látni.
Náhálál lakói erre a dombra temetik halottaikat, és élmény volt sétálgatni a sírok között. Újabb történelem-darabka.
***
Néhány kép a dombról, nem saját képek.
1. Az erődítmény helye.
2. Simron dombja az út felől.
3. És a híres Anna-fák, amelyekről már volt szó.
Elnézést, a képek lemaradtak: >>>>
Szervusztok!
Nagyon messziről kell kezdenem, hogy elérkezhessünk oda, ahová szeretnék, és ha csak egy-két embert érdekel itt a topikon, már megéri.
Ma Kánaán földjére utazunk, a mai Izrael egyik jól szervezett mezőgazdasági településére, azokra a tájakra, ahol kézzelfoghatóvá válnak és bárkit megérinthetnek a négyezer éves legendák. Itt vannak egészen közel, és hányszor utaztam el mellettük? Nagyon sokszor.
Jezráél termékeny völgyében, ahol - többek között - a tegnap is mutatott Anna-fák túlélték a történelem és klímaváltozás megannyi viharát, a 75-ös országút mentén, pontosan szemben a Simron dombjával (ahová majd ellátogatunk), fekszik egy virágzó mezőgazdasági település: Náhálál.
Érdekessége, amit a "lopott" kép is igazol, hogy köralakban épült, mi is körbeutaztuk. Gyönyörű falu, tele van fákkal és virágokkal, minden szöglete (vagy inkább: a kör minden szelete) dolgos és gondos kezek munkájáról beszél. >>>>
(A második képet azért teszem be, mert látszik rajta a 75-ös országút, amelynek túloldala fölött emelkedik a Simron domb és Timrát közösségi település.)
Náhálált a brit mandátum idején, 1921-ben alapították lelkes, elkötelezett zsidó úttörők. Ők és leszármazottaik virágzó településsé varázsolták az eltelt közel 100 év alatt. Ma, a falu 75 parasztgazdasága közel ezer náháláli lakos megélhetését biztosítja. Kitűnő mezőgazdasági iskolájában tanult a múlt század negyvenes éveiben Szenes Hanna,és ez az iskola a mai napig a modern izraeli agrártudomány melegháza.
A falu híres szülöttei között megemlítem az alapítók egyikét: Smuél Dájánt, akinek a fia, Mose Dáján Izrael háborúinak legendás hadvezére volt. Mose Dáján tavaly elhunyt fia (tehát Smuél Dáján egyik unokája) a nemzetközileg ismert és elismert - színész és filmrendező: Ászi Dáján. Smuél Dáján másik unokája az ismert költő: Jonáthán Géfén, akinek fia szintén híres személyiség, Áviv Géfén, rockzenész. Csupán dióhájban, mert még lennének néhányan.
Nagyon drága vagy Julika, és köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem, hogy már nemigen lesz rá szükségem. A munkáimat majd internetes segítséggel oldom meg, amúgy sem igen használok már helyesírási szótárt. Ettől az újtól pedig eléggé ódzkodom, már találkoztam ugyanis néhány szörnyű ötlettel, amely sajnos szabállyá fog válni. A nyelvtörténet újabb fejezete nyílik meg előttünk. Ez lenne a haladás?
És vajon törvényesíti az ubi, pari, uncsi, gyümi stb., stb. jellegű rövidítéseket is? 
Megjelent már az akadémiai kiadás is, onnan tudom pontosan, hogy tegnap vettem meg az éppen itthon tartózkodó gyermeknek. 2016 jan. 1-től lép életbe majd. Ibikém, ha kell, megveszem és szívesen elküldöm!
Szervusztok!
Mára már ugyancsak kipörögtem magam - hadd ne soroljam, mert még belefáradok!
A hétfői új (fél-)információkkal kapcsolatosan, nagy segítséget kaptam Google és Kalóz barátunktól, ugyanis ha meg akarsz valamit érteni, és nincs kezed ügyében egy - mondjuk - egyetemi könyvtár, bajosan boldogulsz megbízható források nélkül. Mondjuk, hogy megoldottam, de időre volt szükség.
Hol is kezdjem? Talán a botanikai élménnyel. Nagyon sokszor csodáltam már meg egy kis ligetet, de fogalmam sem volt, milyen fák is vannak benne. A liget a Tel Simron lábainál fekszik, a 75-ös országút és a timráti bekötőút között, pontosan a buszmegálló mögötti részen. Most hétfőn a mindentudás vágyával megáldott barátok megemlítették a házigazdánknak:
- Milyen érdekes fék ezek, afrikai tájakon látni hasonlót!
Mire Y.:
- Hirtelen nem ugrik be a nevük, csupán egy érdekesség, hogy itt van a legészakibb előfordulási helyük - majd másnap felhívott és megmondta a fa héber nevét. Itt kezdődött az én szerepem. Akácfajta, Faidherbia albida, Ana-Tree és még sok más név, magyar neve nincs, de nevezzük Anna-fának.
Majd leesett az állam, amikor a Wikipédia megfelelő szócikkében még azt is megemlítik (lásd a hatodik bekezdést), amit én az imént, hogy hol van ennek a fának a legészakibb előfordulása (teljes pontossággal!), sőt más helyen még azt is olvastam róla, hogy Tel-Avivban egyetlen példány van belőle!
Kalóz barátunk tovább pontosított, hogy ez esetben egy reliktum-ligetről van szó! (Ezt egyébként a Wikipédia is írta).
Lányos zavaromban most nem fotóztam le, de előkerestem egy 2014 augusztusában készült képet: >>>>
Csodás virágos bokrok és azok a fák mesebeliek!
Jó éjszakát!
Az első és harmadik fénykép érdekessége, hogy éppen a házunkra látok, nagyon távolról és fentről, ugyanis az említett negyed éppen velünk szemben van, egy völgy túlsó oldalán, de magasabban.
A tengerszelet fölötti házak egyike a miénk. Talán a legszélső, ha jól látom.
A középső kép egy körforgalmi sziget, sok van itt belőlük, közepükre egy-egy olajfát ültettek. Ritkábban plumériát.
Egyszerűen szép. Nem a fotó, hanem a látvány.
Ilyenkor fölöslegessé válnak a szavak.
Annyi mindent szeretnék közölni, mondani, ,mesélni, talán majd idővel.
A hétfői élmények is időigényes leírásokat kérnek, de valahogyan most nem tudok ráhangolódni, fáradt vagyok és kedvetlen. Kifacsart ez az állandó hőság, ami ugyan csökkenni látszik, de nagyon lassan történik.
***
Az elmúlt vasárnap hatalmasat gyalogoltam, a nénitől gyalog mentem baráti látogatásra egy olyan negyedbe, amit nagyon szeretek, mert sok virág, szép kertek és épületek vannak benne.
Ezekről hozok képeket.
1. Előbb a vasárnapi napfelkelte fényvisszaverődéseit szeretném megmutatni. A bátortalan első napsugarak szinte "felgyújtották" a Kison folyó torkolatánál kikötött kisebb hajókat.
2. - 3. Bougainvillea-tobzódás a Romema-negyedben.
4. Az egyik kertben piros virágokat nyit egy ismeretlen fa.
Azt hiszem, én már új szabályok befogadására nem vagyok képes. Majd, ha lehet, biztosan megnézem, kíváncsi vagyok.
Naná, hogy igen!
Néha felébredek, előkapom a tabletet a párna alól és, ha nem vagyok túl álmos, beírok néhány szót, de ritkán.
Hamarább hazajöttünk, mert túl sokat kellett volna még várni és ráment volna az egész napunk. Lemondta, elhalasztotta a rutinvizsgálatot (nem nevezem meg itt), amit nálunk altatásban-kábításban végeznek, ezért is van szükség kísérőre.
Sétáltunk egyet, és jövet-menet ugyanazzal az őrült sofőrrel utaztunk a 17-es buszon, így hamar haza is érkeztünk. Jót beszélgettünk - hamar eltelt az idő.
***
Olvasom, hogy szeptember harmadikától új helyesírási szabályok lépnek életbe, amelyeket ismét senki sem fog betartani - elég, ha körülnézünk ezen a fórumon és égnek áll a hajunk, mert még a legelemibb szabályokat sem ismerik, például az igekötők vagy az összetett szavak írását. Beletekintettem néhány kiszivárogtatott részletbe, és esküszöm, csupa jelentéktelen hülyeség, amolyan l'art pour l'art "munka". Szegény magyar nyelv! Qui prodest?
Azt a!! Te éjszaka is belépsz?!
Mindenkinek szép napot!
Milyen vizsgálat lehet ez?
Jó reggelt!
Ma egy altatásos vizsgálatra megyünk a nagylányommal, valószínű, hogy csak estefelé jöhetek újra.
Addig is - Tanaria egyetlen gondolatára reagálok, a hétfői nap részleteit majd folytatásokban mesélem el, illetve illusztrálom. Szóval, a Simrát dombon (Tel Shimrat) tapasztalt érzést nem nevezném kegyelemnek, sőt nem is nevezhető sehogyan sem, talán inkább a megérkezés, a sokat keresett hely megtalálásának diadalérzéséhez hasonlítható és csodálatos élmény volt!
A Kissomlyón tapasztaltak (gondolom erre hivatkoztál?) valóban kegyelemnek nevezhetők - gondolom én…
Most indulunk, szép napot!
Mindkét forma rendben van, Tanaria.
És most alszom tovább. ♥
Ahol árad.
Űha, erre nagyon kíváncsi vagyok! Tudod, nekem is megvan a HEGYem, amiből árad a kegyelem!
De nagyot nőtt ez a pici lány! No és az a frizura! Nagyon örülök, hogy Katikával a Farkas-utcában voltatok, ami most visszahozta számomra a 2010-es közös napokat, a kürtőskaláccsal együtt. Kellett már Neked nagyon ez a felüdülés, és nemsokára, kb. öt hét múlva, el is utazol, biztosan nagyon várod. Én kevésbé, önző módon, mert akkor még jobban elnéptelenedik ez a topik.
De majd visszajössz, és minden olyan lesz, mint régen. Vagy majdnem.
***
Még fel kell dolgoznom a tegnapi élményeket, mert ez igazán különleges nap volt. Olyan tudások birtokába jutottam, amelyekről nem is álmodtam. És végre átéltem, de igazán, a bibliai tájak közelségét. Azt hittem, hogy ezt csak elképzelik az emberek, de én meg is tapasztaltam.
Fenci beszélt egy dombról, amelyből áradnak az energiák, én pedig találtam egy valódit!
Szép napot!
Élvezettel olvastam a szép napodról. Mindent megér egy jó, tartalmas beszélgetés! Képeket kérek.
Igen, nagyon jól telik. Vasárnap jött meg Kati. Délután lementünk a Farkas utcába és mi is "átvettük" a gyönyörűen felújított református templomot. Végigsétáltunk a sokadalomban, vettünk kürtős kalácsot, amiből sajnos Anyukám nem tudott enni... A Koncz Zsuzsa koncertre nem maradhattunk, de azt írják 35 ezres tömeg volt.
Jókat beszélgetünk Katival, nagyon jól esik ez nekem.
Kaptam új képeket a kis Liliről. Megmutatom nektek is. Nagyon élvezem a kis süni-haját.
Szervusztok!
Ki gondolná, hogy hetvenen túl is miénk ez a kerek világ? Mert ma nagyon-nagyon kerek volt és nagyon-nagyon jól telt. Délelőtt fizioterápián voltam, alig vártam, hogy vége legyen a kínzásomnak és indultam is Timrátra. Útközben találkoztam az új olé házaspárral, mára ugyanis közös programot beszéltünk meg, a munkatársamhoz látogattunk, abba a csodálatos környezetbe, amelyről annyiszor meséltem már, és mindig felsőfokban. A négyesben eltöltött délután és este olyan kellemes volt, annyi érdekes tudni- és látnivalóval, még érdekesebb beszélgetésekkel, hogy a felsőfokra is rátehetünk egy még felsőbb fokot.
Majd mesélek és talán képek is lesznek. Tegnapról is maradtak.
Most viszont pihenni kellene, fáradt vagyok, de jólesően fáradt!
Tanaria, nálatok mi történik? Biztosan nincs is időd mesélni, pedig már alig várom!
Jó éjszakát!
Sziasztok.
Szavaztam 5 ponttal.
Lehet, hogy már említettem, de a képeket az Y-net című napilap internetes portáljáról loptam.
A további képeket és a videót is megnézheti - aki akarja.
A szájtátiak képeit is élveztem, hangulatosak.
***
További szép napot és hetet!
Nevettem az este, mert Y.-vel a tel-avivi hídról beszéltünk, és ő egészen különlegesen reagált.
- Ugyan - mondta, ez is szenzáció? Tel-Avivban minden apróságból szenzációt kreálnak, Haifán ez csendben, visszhang nélkül zajlott volna le!
És még igazat is adok neki, mert öt évig építették Haifán a Metronitnak nevezett gyorsjárat sok kilométer hosszú sávját, amely összeköti a város alsó részét a környező településekkel, illetve az öböl partjára épült csillagvárosokkal. Ma is utazom rajta! Sajnos a hegyre nem jön fel, de a célját kitűnően teljesíti, gyors, tiszta és civilizált közlekedési eszköz.
***
Itt van a válogatás! >>>>
1. A közlekedésügyi miniszter megnyomja a gombot.
2. A robbantás négy pillanata.
3. - 4. A másodpercek között.
Szép hajnalt, Topik és jó hetet!
Már felkelt a nap, hétágra süt, újabb forró napot ígér. Máris tervezhetem a következő órákat, amelyek remélhetően nagyszerűek lesznek, leszámítva a kezelést, de még az is lehet nagyon jó. Szóval részemről igazolt hiányzás következik és este se hiszem, hogy lesz erőm írni, ám ki tudja?
***
Marika, nem enged szavazni, de belinkelem, hátha másnak sikerül. Nagyra értékelem az elkötelezettségedet, de ez az egész elég értelmetlennek bizonyult, ám rajtam ne múljon. Le kell gördíteni a kilencedik lányig - ha akarjátok és ha sikerül. Jé, most látom, hogy a tegnap estétől valaki mégis szavazott rá, kerek 5 ponttal és a tizedik helyről a kilencedikre került. Gratulálok Marika, nagyon következetes és kitartó vagy!
***
Mert várod, most kiválasztok néhány képet a Mááriv-híd összeomlásáról. Szép volt!
Nagyon kellene szavazni az izraeli ruhára a 9. helyért és 5 pontot adni.
Ha több napig nem szavaz senki "Finalistává" teszik. Ma a szomszédom gépéről szavaztam, a Chrome nem enged szavazni, visszatérni az Opera-ba nem tudok
. Köszönöm 
.
SHLOMO, Baselben élő író-festő, túlélő.
Kíváncsian várom a különleges képeket.
Ha csak egy város maradt (tényleg?), akkor is nagyon várjuk, Marika, amikor majd teheted, de csak tudd, hogy az elefánt nem felejt!
Ki az a Graber Slomo? Megint tájékozatlan vagyok, mit csináljak? Megkeresem az archívumban, köszönöm!
Említettem, hogy pénteken nagy szenzáció történt Tel-Avivban és "szereztem" is néhány képet az eseményről. Ebben a hónapban megkezdődött a metropolis villamosvonalának építése (héber elnevezéssel: könnyű vonat, akárcsak Jeruzsálemben). A Mááriv-ház (legnagyobb példányszámú izraeli napilap) közelében lévő, 39 éve épült híd - Mááriv-híd, vagy Sasok hídja - a tervezett útvonal útjában áll, ezért úgy döntöttek, hogy lebontják. Robbantással, de nagyon biztonságosan oldották meg, 28 kg robbanóanyaggal, teljesen "becsomagolták" és látványosan, percek alatt, kártyavárként omlott össze. Nagy nézőközönség jelenlétében, valódi, békés szenzációként.
Most van egy kis munkám, de később mutatok róla képeket. Személyes kapcsolatom a híddal, hogy rengetegszer utaztam közvetlenül mellette - fényképeim is vannak valahol róla. A lányom szerint, aki sokszor utazott a hídon, kész csoda, hogy még senkit sem sodort le róla a magas épületek között dühöngő mindig erős, huzatos szél. Ezután már nem is fog…
Szervusz Ibike!
Már csak 1 város van hátra, azonban most ígérni sem tudok.
Elfelejtettelek hívni az ATV-n 2015.08.17.-én 23:05-kor kezdődő GRABER SHLOMO műsorra. Ha érdekel az archivumból megnézheted. Kedélyes ember, csupa optimizmus.