Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ismét képek:
1. - 2. A teraszos építkezés következtében, ahogyan lejövök 33 meredek lépcsőfokon, a felső utca máris 5-6 méterrel fölöttem van az összes virágzó fával együtt. Szemben, a zsákutca végén két fenyő mögött van a mi házunk, ami az első képen nem is látszik. Csak én tudom, hogy ott van.
3. - 4. Itt éppen egy irodaház tizedik emeletéről fényképeztem a Kármelre kapaszkodó városom egyik részét.
Szervusztok!
Egész nap vártam a jelentkezéseteket, hogy folytathassam, amit tegnap elkezdtem.
Tanaria se jelentkezett, pedig alig várom, hogy meséljen.
***
Nagyon hűvös van ma, csupán 18-19 fok, az idén ugyancsak furcsán alakul az időjárás, szerencsére nem terveztünk semmit a holnapi ünnepre. Évek óta követem a reggeli programot az államelnöki rezidencia kertjéből, utána a nemzetközi Tanach-versenyt, este pedig az Izrael-díj kiosztását. Számomra ezt a három műsor jelenti a Függetlenség-napi szórakozást, már-már hagyományszerűen.
Nem is tudom, hogyan érzékeltessem azt, amit látnotok kellett volna, hogy megértsétek, hogy átérezzétek.
Éppen ma tettem fel a múlt heti képeket a Rabin térről, ahol ma este rengeteg ember, biztosan több ezren vettek részt egy - minek is nevezzem? - koncerten, emlékesten? Címe: "Dalok a téren". A résztvevők az elesett katonákra emlékeztek, dalokkal, versekkel, a színpad előtt égő ezernyi mécsessel. A dalok között kisfilmeket vetítettek, amelyeken a katonák családjai emlékeztek fiaikra: szülők, testvérek, feleségek, menyasszonyok, barátnők - legtöbben ott ültek a téren, az improvizált padsorokban. Neves énekesek adtak elő ismert és kevésbé ismert dalokat egy olyan zenei műfajból, ami itt Izraelben - sajnos - nagyon népszerű: a vágyakozás dalait a hiányzó és soha vissza nem térő szeretett lények után. A zeneszámok között versek is elhangzottak, többek között Tel-Aviv polgármestere is elmondta rövid beszéde bevezetőjeként Jehuda Amicháj egyik megrázó versét.
Ebben az évben 23,320 hősi halottunkra emlékezünk, számuk 116-al nőtt a tavaly óta. Köztük vannak a mindenkori terror áldozatai, az idei párizsi és brüsszeli merényletek halottai is.
A máskor hangos, fegyelmezetlen tel-avivi fiatalokra rá se lehetett ismerni - bármelyik európai város megirigyelhette volna visszafogott viselkedésüket. Érezhető volt az egység, a politikai meggyőződéseken túli igazi, őszinte megrendülés, a tiszta emlékezés…
Köszönöm a mai "bő termést", egyik szebb mint a másik, még a félelmetes sötét fellegek is a tenger felett
.
Az ilyen képeid mindig a festőkre emlékeztetnek.
A határidőktöl engem is mindig kilel a hideg, nyomaszt a kényszer tudata és még kevésbé lesz ihletem az íráshoz.
Arra a megállapításra jutottam, hogy nincs olyan napom amikor ne gondolnék Rád valami kapcsán.
Ha másként nem, szembe nézek a Tőled kapott "Áldással" és eszembe jutsz
!
Pihentető jó éjszakát, szép álmokat kívánok Minden idelátogatónak
!
Jó estét kívánok!
Isten hozott kedves Tanaria
, ugye picikét hiányzott a megszokott társaságunk
?
Kérhetek legalább egy rövidke beszámolót és ha van a nyilvánosságnak képeket?
Nagyon hamar el telt a 2 hét, ami azt jelenti, hogy gyorsan öregszem
!
Javítanom kell, holnap este leszünk a Herzl-hegyen, amikor a Függetlenség napja kezdődik. Ma este a Nyugati Falnál kezdődött a gyásznap. Most éppen az államelnök beszél.
Persze, hogy rájöttél, én is örülök, hogy felismerted!
Isten hozott!
Biztosan rengeteg élménnyel jöttél közénk! Gyere, mesélj!
***
Gyásznap kezdődik - elesett katonáinkra emlékezünk. Nézem a tv-adást, hogy is ne lennék együttérző és szomorú? Ez és a Soá-nap az év legnehezebb napjai. Mindjárt megszólalnak a szirénák és megkezdődik az állami emlékezés a Herzl-hegyen.
(Ahová remélem hamarosan Zsuzsával is ellátogatunk.)
Jó, hogy újra itt vagy, oszd meg velünk amit lehet!
Jól megnéztem a virágot a képeken és rájöttem azzal a tengersok eszemmel, hogy ilyen növény nálunk is van, éppen a szomszéd kapualj előtti kis kertecskében és még sohasem "vettem észre" azt sem tudtam, hogy mi a neve. Köszönöm, okosabb lettem,sőt az okosságot meg is osztottam a kertet gondozó lakótársnővel.
A mi utcánk egy valódi unalmas belvárosi főútvonal valójában, de a házak nem az úttest mellett vannak, hanem jóval beljebb. Mindegyik ház előtt van egy parányi kis kert, amit a lépcsőházak lakói ültettek, gondoztak. Emiatt nem is egyformák csak méretre.
A mienk egy összevissza kert, ahol megtalálható tavasszal, tulipán, nárcisz, jácint meg orgona bokor is van kettő, egy dupla fehér virágú, meg egy lila. A nyári virágok rózsák, iriszek és egy mályvafa is van. Hogy ne kelljen sokat kapálni, gyomtalanítani, az aljnövényezetet apró pozsgások adják. Ja nem van két tuja is.
Még jó, hogy eszembe jutott, mert azok az én erkélyládáimban növekedtek, amig ki nem nőtték azokat! Egyszer majd megkisérlem lefotózni.
Még soha nem nyertünk a virágos házak dijkiosztóján a kerületben, de mi szeretjük.
Mindenkit szeretettel köszöntök!
De be jól esik újra csodálni a képeidet!
Érdekes lett ez a copy-paste játék, remélem felfigyeltek rá!
Tegnap egy nyugdíjbiztosító hivatalában és a Rambam-kórházban tolmácsoltam, izgalmas volt, főleg azért, mert megint ráakadt valami a lencsére. Majd később megmutatom.
Este egy soha-nem-látott állatkával találkoztam, nem tudom melyikünk félt jobban a másiktól, - de félelem ide vagy oda, készült róla néhány kép.
Viszontlátásra, úgy estefelé.
Másnap reggel, már itt Haifán a krisztustövis (pompás kutyatej, Euphorbia milii) szépségén felejtettem a szemem és a egy pillanatra a gépem lencséjét.
Érdemes ráfigyelni, ugyanis:
"A thai hagyomány szerint vonzza a pozitív energiákat. A pompás kutyatejet szerencsehozó növénynek tekintik. Különösen, ha egy virágkocsányon nyolc virág fejlődik. A nyolc virág nyolc szentet szimbolizál, akik az egészség, bátorság, gazdagság, szépség, művészet, intelligencia, költészet és a gonosz legyőzőjének megtestesítői.
Régebben azt hitték, hogy Jézus töviskoronáját a növény hosszú, tövises hajtásaiból készítették. Az élénkpiros fellevelek a vércseppeket szimbolizálják. A későbbi kutatások során azonban bebizonyosodott, hogy nem ez lehetett a szóban forgó növény. Az Euphorbia milii közismert neve mégis a krisztustövis."
"Egész úton hazafelé" gondolatok nélkül bámultam a felhők és a lemenő nap naponta ismétlődő és mégis mindig más játékát.
Az elmúlt hétfőn, két autóbusz között ismét körbejártam a kedvenc tel-avivi teret.
Mind a három kép ezt bizonyítja.
Most a túltengésen kívül:
Van egy jó hírem: Tanaria - számomra lassan telt két hét után - végre jelentkezik. Remélem, még a mai nap folyamán.
Marika, idén is követem a kerecsensólymok életét. Pihentet, megnyugtat. Pillantsatok ide néha.
Bizony, éppen Rád gondoltam, Alsórákosi-Marika, mert annak ellenére, hogy sokszor elutaztam mellette, most jöttem rá, hogy ez a magas, talán tízemeletes épület (1. - 2.) parkolóház. Tel-Avivban van, a Karlebach utcában, közel a Mááriv című napilap székházához.
(Amúgy a határidős munkáktól kiráz a hideg, mert mindig a 24. órában érkezik a múzsa, soha sem a megelőző 23-ban. Ahogy öregszem, az utolsó percek maximális kihasználása egyre jobban mérgesít, hogy miért nem lehet ugyanígy dolgozni az első perctől kezdve és nyugodtan befejezni? A lényeg viszont nem változik. Sajnos.)
3. A Rabin-téri kis mesterséges tó mindig más és a tükröződések is. A tavirózsákról nem is beszélek.
4. Az egyik gyömbérfajta virága is ugyanaz évről évre - ugyanott. Alpinia zerumbet - shell ginger.
Zsuzsa, én is köszönöm a szép virágot, és gondolok Rád, mert tudom, átérzem a napodat.
Ezért és nem csupán ezért, ici-pici túltengés következik, az elmúlt hét elejéről való képekkel.
1. Ezerszer végigjártam az útvonalat, mégis újra és újra az az érzésem, hogy direkt nekem építették!
2. - 3. Az atliti félsziget a várromokkal, messziről és közelebbről.
4. Kedvenc helyünkön ebédeltünk, mint mindig a pálmafák alatt.
Szervusztok!
Tegnap estére olyan fáradt voltam, hogy már nem volt erőm válaszolni Zsuzsa és Marika kedves köszöntésére.
Ma kipótolom, ugyanis ismét elhalasztódott egy utazásom, ami nem is baj, mert széthullt részeimből kicsit összerakhatom magam.
És a szememre vetett hiányosságokat is kiküszöbölhetem.
Esetleg.
Szervusz Ibike!
Nincs erkölcsi alapom hányást tenni a szemedre, de azért néhány (agyat nem terhelő!) gyönyörűségekkel megörvendeztethettél volna
.
Ennek hiányában sokat néztem a kerecsensólyom fészket. A napokban kelnek a fiókák, 5 már nem lesz, mert 1 tojás "mostohává" vált, ki van rúgva!
Kellemes estét kívánok!
Az írásbeli feladatok témában mélységesen egyetértek Veled. Én tegnap "kiszenvedtem" magamból a közgyűlési jegyzőkönyvet, ma még "fínomítottam" rajta picinykét, aztán szerdán túl adok rajta, helybelieknek kiosztom az Önkorm-ba beviszem. Ez fontos a meghatalmazott résztvevőjük zsebének, aki régi ismerős a 2014. előtti időből. Ezért nem akartam húzni-halasztani, nincs előírt leadási határideje, szerencsémre.
Köszönöm a szép csokrot
Akkor most buszsofőrré válok: szia Ibi! Örülök, ha fáradtan is, de látjuk egymást.
A szép kis képecskéken elgondolkodtam, de mert leginkább az agyam üresedik (fáradtság és életkor okán) igy nem mindig sikerült mondattá fűznöm őket, de csupa jót láttam, kávét, virágot...
Ma nehéz napom van nekem is. délelőtt munka, amiről még az összefoglalót meg kell írnom. Megírtam helyette egy másikat, mert azt már teljesen átgondoltam. A délelőtti jelentésen még gondolkodnom kell. (ez a lustaságom álneve).Van még két bűnöm, amiből az egyik határidős, a másik meg rengeteg munka és december vége óta húzom halasztom.
Reggel megyek a hátammal kezelésre, aztán temető (a férjem szülinapja van holnap), ha korán ébredek, akkor az elmaradt munkákból egyet megint megírok.
Vigasztalásul mindenkinek küldök egy szép virágos képet.
Szervusztok!
Nem reklamálni jöttem, csak éppen köszönök, ugyanúgy, ahogyan felszállok egy buszra és a sofőrnek is köszönni szoktam. Atavisztikus csökevények ezek, ugye?
(A buszvezető néha meglepődik ugyan, de válaszol!
)
Nagyszerűen beszélgetünk, ugye?
Lehet, hogy Ti is olyan fáradtak vagytok, mint én? Mert én nagyon…
Miután nincs megfelelő hangulatjel, szavakkal kívánok jó éjt!
Holnapra vajon feléledünk???
Nagyon várom már, hogy ismét legyen nálunk is ilyen széles választékban gyümölcs. a mostani kínálat: elöregedett és kevés élvezetet adó almák, a nemszeretem kivi, a száraz narancsok hónapjában élünk. Van persze marokkói és spanyol eper is, elfogadható áron, de elég éretlen és savanyú még. Meg banán minden mennyiségben. az az igazság, hogy így a tavasz elején mindig azt érzem, hogy a télen kaphatókra már nem vágyom...
A virágaid csodaszépek, látszik, hogy szeretnek téged és a gondoskodást meghálálják.
Pannit azzal biztatom, hogy mire ő jön május végé már lesz itthoni eper és a nagy kedvence a málna is megfizethető lesz (persze, ha nem, akkor is kap)
A túltengés vége következik, mert dolog van!
Fotóim még vannak, idő viszont nincs.
***
Maradjunk a virágok és az otthonom témájánál, így megmutatom még a mintegy tíz napja kapott ernyős madártejet, amit még Betlehem csillagának, vagy sármának is neveznek - így néz ki az idei, de teljesen száraz formában a tavalyit is őrzöm.
***
Mai túltengés vége, legyen mindannyiunknak szép napunk!
Jó lenne tudni, hogy miért ment el kétszer, amikor én csak egyet kattintottam. Vagy mégis kettőt?
***
Mindig meghatnak a járdára hullott virágok, néha fel is veszem őket. >>>>
Tehát jobb lesz, ha odafigyelek arra, amit írok.
Természetesen a gyümölcsök mellé egy csomó friss zöldséget is vásároltam, végül két tömött és nehéz szatyorral mentem haza. Nesze neked kezelés!
***
Otthon, fényképezés közben arra is rájöttem, hogy mostanában nem mutattam meg a kincseimet, pedig három új virágot hozott az orchideám és a negyedik is készülődik. >>>>
Tehát jobb lesz, ha odafigyelek arra, amit írok.
Természetesen a gyümölcsök mellé egy csomó friss zöldséget is vásároltam, végül két tömött és nehéz szatyorral mentem haza. Nesze neked kezelés!
***
Otthon, fényképezés közben arra is rájöttem, hogy mostanában nem mutattam meg a kincseimet, pedig három új virágot hozott az orchideám és a negyedik is készülődik. >>>>
esyembe jutott - eszembe jutott,
székségem van - jajj!
- szükségem van, székségem még nincs! 
Miután a kezelés mindig felfrissít és új energiákat ad, esyembe jutott, hogy elfogyott a csicseriborsó, márpedig arra székségem van a tervezett főzéshez. Tudok egy magokra és egyéb finomságokra specializált üzletet a rendelőintézet közelében, így a magok mellé szárított, illetve aszalt gyümölcsöket is vásároltam: szilvát, kajszibarackot és kiwit: >>>>
No de friss gyümölcsre is szükség volt, főleg mert megjelent az őszibarack, ami mostantól októberig a "mindennapi kenyér" számomra: >>>>
Szervusztok!
Éppen elmeséltem tegnapi "kalandjaimat", amikor - saját hibámból - el is röpítettem más galaxisokra. Most röviden:
A tegnapomat a hosszú telefonbeszélgetések jellemezhetnék, amiatt a főzés is mára maradt, neki is fogok azonnal. Többek között hosszasan beszéltem csíkszeredai barátaimmal születésnap ürügyén, illetve egyik zugolvasónkkal. Nagyon örültem, hogy olvasnak bennünket, lám-lám, mégis van valami értelme az időnkénti túltengésnek, nem?
Hazajött Zs. barátnőm, miután két hetet töltött a magyar fővárosban. Mondanom sem kell, hogy ott volt az Élet Menetén, és örömmel számolt be nagyon pozitív élményeiről. A hangulat valóban az élet pezsgését idézte, barátokkal találkozott, örültek egymásnak, nagy beszélgetések történtek, szóval ÉLET volt, de nagyon! Örömmel fedezett fel a menetelők között sok keresztényt, akik a nyakukban viselt keresztekkel is hangsúlyozták ezt, - a jelenséget pozitívumként értékelte.
Tegnap a nénikénél is voltam, akit nagy meglepetésemre nem találtam otthon! Nyomozni kezdtem utána és miután sem a klubban, sem a tornateremben nem volt, végül az alagsori bazárban fedeztem fel! Nem hiszitek, de ruhaneműt vásárolt magának és szinte-szinte engem is bűnbe vitt. Nagyon szép és márkás dolgokat láttam ott, de megálljt parancsoltam magamnak. Új ismerősöm azonban egy szép nadrággal és újabb blúzokkal lett gazdagabb! Nagyon tisztelem ezt a tulajdonságát (is). Kilencvenegy évet vall be, de lehet, hogy több…
Innen a város másik végébe utaztam a szokásos kezelésre. Mielőtt buszra szálltam, rácsodálkoztam ezekre a szép kis kék virágokra: >>>>
Jó estét! Remélem, most senki sem morcos!
Zsuzsa, kíváncsivá tettél és keresgélni kezdtem, mit is tennénk Uramisten a google és társai nélkül?
Érdemes megnéznetek ezt a rövid videofelvételt, van benne egy nagyon érdekes, értékes gondolat, amit az előadás rendezője is fontosnak tartott közölni. Miszerint a legnagyobb művészet legyőzni önmagunkat, ahogyan azt az idős Leonardo da Vinci naplójában lejegyezte.
Gondolom, majd lesznek további YouTube felvételek az Experidance előadásáról. Követni fogom.
Tényleg szép, de az "új" modern szárny is szép és főként kényelmet ad a betegeknek. Édesanyám a szép régi szárny "vendége" volt rémes körülmények között sok ágyas kórteremben, Panni lányom az új szárny sebészetén 2 ágyasban, saját tusolóval és WC.vel. Hát a kórháznál a külső szépség, az esztétikum nem minden. Viszont az orvosi ellátás mindkét szárnyban remek volt, a nővérekről ez nem volt elmondható,ami anyám helyzetében nem volt mindegy!
Más: Tegnap láttam a Leonardo című táncjáték bemutatóját az Experidance együttes előadásában.Aki teheti és szereti a táncot, annak merem ajánlani. Jó zene, szép jelmezek és nem utolsó sorban remek táncosok. A Timár Sándor vezette együttes 15. jubileumi éve az idei év.
Nahát, szinte elfelejtettem. itt vannak a mai (azaz inkább három nap előtti) virágok.
Alsórákosi-Marika képei következnek:
1. A fenyők takarásában az emléktábla. Felirata: A város peremén, ebben a
házban lakott József Attila 1933-1936.
2. Ebben a házban lakott József Attila 1933-1936 között. A Mexikói úti Mozgásjavító Intézet melletti ház a Korong utcában.
3. Az Uzsoki u-i kórház régi szép épülete.
4. Vicces kép következik: Ez a "fiú" főtt bele a levesbe:)!
Jó reggelt!
Marika, nem kell válaszolnod, várok, amíg elmúlik a reggeli morc.
(Sikerült megnevettetned!)
***
Tegnap este fél kilenckor kidőltem. Bebújtam az ágyba kicsit pihenni és melegedni, mert még mindig hűvös van, és ma reggel ébredtem fel.
***
Most gyorsan pótolom az elmulasztottakat, aztán rohamléptekkel el. Csak délután leszek itthon.
Vígaszt kívánok ma este!
A megfejtés maga a tökély!
Útálok a reggeli ébredés után megszólalni és ki nem állhatom a "jó reggelt"-et. Nem értem mi jó van abban amikor én még szívesen aludnék, de ott van a tudatomban, hogy fel kellkelni.
Hozzám ne szóljon senki, mert morcos vagyok
!
Ma reggel 10 órakor, szerte az országban.
1. Tel-Avivban,
2. Jeruzsálemben,
3. a tel-avivi tengerparton.
Képek a koszorúzással egybekötött megemlékezésről, az Emlékezés Sátrából (Jád Vásém).
1. - 2. A miniszterelnök és az államelnök tisztelgése.
3. - 4. A haláltáborok nevének betűit ellepik az emlékezés virágai.
1. - 2.- 3. A fényképezőgépem időmérője a jelek szerint kicsit késik, mert ezek 10:00 - 10:01 közötti képek. Nem egy kimondottan forgalmas hely. Főleg gyalogosoknak nem az.
4. Az egyik hajó, amelyik megszólaltatta a kürtjét.
Köszönöm, hogy mindezeket elmesélted, Zsuzsa. Késő este majd megnézem a javasolt videót.
***
Felteszem a mai néhány képemet - bizony nem a legjobbak, de pótolom a kedvenc hírportálomról elkobzott fotókkal, amelyek a mai nap néhány pillanatát rögzítik.
A jeruzsálemi barátnőmet meghívták az Emlékezés Sátrába, a Jád Vásémbe, ahol ma koszorúzási ünnepségek zajlottak. Ez az a hely, ahol a padlón mozaikkövekkel rakták ki a haláltáborok neveit. Innen szintén hozok néhány felvételt.
Később, ha vége lesz ennek a napnak, a Marika által küldött képeket is fel fogom tenni.
***
Nem mellékesen, ma van Édesanyám születésnapja - szinte hihetetlen, de 1901-ben született! Holnap pedig a szüleim 1922-ben kötött házasságának 93. évfordulója. Közel 57 évet éltek együtt, mindig egyetértésben, harmóniában és ugyanabban az évben (1979) mentek el, három hónap különbséggel…
Ma az ünnepi megemlékezésen hivatalából adódóan a miniszterelnök helyettese mondott beszédet, a beszédében többek között azt találta mondani, hogy a Jobbik szavazói szegény és megtévesztett emberek és nem azonosulnak a párt ideológiájával, akikre szavaztak.
Egy csomó ilyen ember nézte végiig tétlenül nagyszüleim és más rokonaim bevagonirozását, költözött be házukba, otthonaikba és használta és végül el is tulajdonította javaikat. Arra a kevésre, aki meg hazajött jóhiszeműen, annak semmit sem adtak vissza, mert nekik azt törvényesen juttatták.
Az én megemlékezésem szép pillanatait nem ez és hasonló ünnepségek adják, adták, hanem Adi (ő Éva és Arie fia) és Panni által feltett videó, ami Adi szüleinek visszaemlékezéseiről készült. Ők magyar és lengyel családok túlélői. A gyerekek és unokák egyikük anyanyelvén sem beszélnek, csak héberül, de ezért én nem tudok neheztelni.
Még valami, egy alkalommal mikor ott voltam drága kislányom elfelejtett szólni a szirénákról a (megemlékezés eszközeként), viszont "remek gyakorlati" oktatásban részesültem előtte két éjszakával, a szirénázáskori teendőkről, így kicsit meglepődtem, de mert utánozó majom vagyok és éppen az utcán voltam, azt tettem, mint a többi ember.
Nagyon-nagyon meghatott valami.
Úgy időzítettem, hogy mire megszólalnak a szirénák, már megérkezzek a célponthoz. Sikerült is, majdnem, pontosan fél perccel előtte szálltam le a buszról. Elindultam és éppen a kikötő mellett haladtam el, amikor minden sziréna megszólalt, és egy másodperccel később két, éppen a kikötőben lévő hajó kürtje is csatlakozott hozzájuk! Ennyi kellett csak, hogy elinduljanak a könnyeim. Mindenki fegyelmezetten állt, én kevésbé, mert fényképeznem is kellett. Igaz, remegett a kezem a meghatottságtól.
Marika, éppen annak a helynek a közvetlen közelében voltam, ahol két éve először találkoztunk…
Jó reggelt!
Fordítsak? Nem nagy kunszt.
- Ébredjetek, itt a kávé és a jó meleg tea - üzeni a mi Marikánk - és pluszban még egy szál virágot is küld nekünk.
Köszönjük szépen!
***
Megkaptam a képeket, de kicsit később osztom meg, ugyanis a mára halasztott teendők következnek. Nem lesz kellemes és harccal is járhat, csak hát mi magyarok, génjeinkben hordozzuk a harci modort, ugye?
Még azt sem mondhatom, amit a hajdani proletárok, hogy "ez a harc lesz a végső"! 
***
Tíz órakor, ami Nálatok kilenc, megszólalnak a szirénák. Egy percre megáll az élet: így tisztelgünk az elpusztítottak emléke előtt.