Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Napsugaras szép napot kívánok a kedves idelátogatóknak!
Alsórákoson hétágra süt a nap és mára kellemes tavasz lett
!
Úgy tűnik"beleszerettél" az érdekes architekturákba, ezért bátorkodom ráirányítani becses figyelmed a másik kedvencemre: A.Gaudi-ra
.
Hogy van a "házi feladat"???
Szép jó napot! Szigal, tudod, mire melékeztetnek ezek a felhők, ugye?
Jó reggelt?
Kedves vagy, Tanaria, ahogyan stimulálod a túltengéseimet. Sebaj, komolyan veszem, mert hagyni kell valamit az utókorra is, nem? Valamelyik nap a gépeim mögött lévő drótdzsungelt próbáltam szétválasztani portalanítás céljából, és kajánul gondoltam a 20-30000 év múlva történő régészeti kutatásokra. Vajon ők kábelkornak fogják nevezni ezt a mostani időszakot? Előkerül majd egy-két merevlemez, talán egyiken megfejtik - többek között - az én eszmefuttatásaimat is? Így lesz belőlünk egyszer kultúrtörténelem.
***
Maradjunk még egy kicsit a mi bolondos építészünknél, aki megpróbálta ember- és természetközelivé varázsolni a nagyváros ipari negyedeit, sőt, megvalósította a távfűtésre használható hulladékégetőt a Spittelau-pályaudvar környékén.
Csodaszép "felhő orgia"!
Hát, biza, itthon szokás megdézsmálni az útszéli fákat, orgonabokrokat.
Én is szoktam bodzát szedni a blokkok közti zöldben.
Nem tudom mikor olvastam ezt a verset, de biztos itt, mert emlékszem, hogy akkor is visszatetszést váltott ki belőlem. Szerintem valamelyik társunk tud segíteni.
Miért örülnénk? Csak írj, mert jó olvasni, és tegyél képeket, mert jó nézni.
Adósod maradtam egy válasszal (23684):
"Vajon ezekről szabad szedni. Nagyon kíváncsi lennék a frissen szedett narancs ízére."
Megint idetolakszik egy emlék. 1987. november másodikán első ízben indultunk Jeruzsálembe, osztály- és ulpántársakkal, két nagy autóbuszban. Útközben megálltunk, éppen egy narancsliget közelében, és "élelmesebb" kollégáink lopott naranccsal megrakodva tértek vissza a buszba. Vezetőnk kézzel-lábbal magyarázta - még egyikünk sem tudott ivritül -, hogy ez itt nem szokás! Nagyon kellemes illat lett a buszban, társaink meg is kínáltak a gyümölccsel, finom volt! Azóta bőven volt alkalmam megfigyelni, hogy itt valóban nem szokás gyümölcsöt vagy virágot szedni se magán-, se közterületen.
Egy alkalommal a két lányommal ültünk egy holoni parkban, narancsfák vettek körül. Egy narancs lehullott, felvettem, lehántottam a héját, de pocsék íze volt. Valószínű, hogy nem nemesítették? Nem tudom.
1. Itt van még egy narancsfa, elég messze volt a rózsaparktól, de közelebb hoztam. >>>>
2. Kedvenc erithrynám is magához tért a "nagy" hidegek után. >>>>
3. A házunk fölötti úton, útszélen lévő mini-édenkert. Fogalmam sincs ki gondozza, még egyszer sem sikerült tetten kapnom. >>>>
Mostanra kifogytam a képekből és a mondanivalóból is. Örülhettek!
És még: >>>>
Amíg arra várakozom, hogy észrevedd az előzőt, Tanaria,
felteszem az elmúlt napok égi szépségeit, hogy ne menjenek teljesen feledésbe.
Itt, Tanaria?
Csődöt mond a memóriám? Én most úgy olvastam, mintha először olvasnám. A hozzászólásodra sem emlékszem.
Segíts, kérlek!!!
Szép napot!
Ezt a verset már egyszer itt olvastam és meg is kommentáltam. Nekem nem tetszik, hogy egyértelműen a Szózat ritmusára van írva, szerencsére nem paródia, de átírta Vörösmarty versét!
A téma aktuális, egy ember véleménye, érzése....
Nyilvánvaló, hogy a Szózat 179* év utáni folytatása lehetne, hangulata, egyes szavai, ritmusa is erre vall, sőt még a címe is. A fiatal, 1973-ban született és különböző díjakkal, kitüntetésekkel elismert költőnő valóban szép, megrázó verset írt, és érdekes módon (vagy nem is annyira érdekesen, Zsuzsa?) akár a 23676-os hozzászólásban található Szántó T. Gábor versének cáfolata is lehetne.
Én nem vagyok ennyire szélsőséges, mert Tamási Áron filozófiáját vallom: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."
A magam módján értelmeztem szavait. Mit jelent az otthon? Egy helyet? Érzést? Talán mindkettőt. A helyet, ahol azt érezheti az ember, hogy önmaga lehet, hogy szabadon elmondhatja gondolatait, ahol ledobhatja a magára erőszakolt fegyelem béklyóit, ahol lelke szabadon szárnyalhat. Amikor már fojtogatott a tehetetlenség, a gúzsba-kötöttség, a szellemi és fizikai szegénység, a határtalan fájdalom, hogy nem azt adhatom gyermekeimnek, amit szeretnék, akkor helyet változtattam és a szabadság érzését kaptam cserébe. Ugyanakkor nem tagadtam meg értékeimet, anyanyelvemet, önbecsülésemet. Mégis: itthon vagyok! És néha, egyre ritkábban, hazamegyek…
(Zárójelben: döntésünk idején még nem tudhattam, hogy ITT két gyermekem életét kapom ajándékba, miután OTT egyik gyermekemet eltemettem.)
II. rész:
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Kiss Judit Ágnes:
Szó
Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mély repül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Nem fér be, így a következőben folytatom:
Annak ellenére, hogy ma fél tízkor ébredtem,
hadd köszönjek:
Jó reggelt!
***
Tegnap este e-mailben kapott érdekes küldeményekről beszéltem. Köztük a Zsuzsától kapott vers, amely egyáltalán nem "pro", hanem inkább "kontra" véleményt és mindenféle fenntartást ébresztett bennem. Bemásolom a verset, azután elmondom az álláspontomat (nem mintha az mérvadó lehetne…):
Elhangzott napjainkban Budapesten, a Katona József Színházban, az "Illaberek" előadásán, és ledöbbentette a közönséget.
Lásd a következőt:
Szervusztok!
Nem tudom, hogyan történik, de ez a nap is elszaladt, csak úgy, mellettem. Készültem idejönni, de mindegyre más dolgom akadt, többek között a a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság, amit rendesen végig is néztem, bár a Stockholmból közvetítő szakértők kommentárjai eléggé kiábrándítottak. Ma este a jégtánc-versenyt láthattam, nagyon szép volt, a magyar páros azonban csak a 15. helyen végzett. Most mégis mosolygok, ahogyan ezeket a sorokat írom, ugyanis a 16. helyen vajon kik vannak? Az izraeliek!
***
Alsórákosi-Marika, néhány érdekes képet küldött nekem, elnézésedet kérem, hogy csak most teszem fel a topikra. Engedélyed nélkül nem is merem feltenni a negyedik képet, de örömmel tenném, mert nagyon kedves vékony hölgyet ábrázol, autója mellett, 1977-ben. Mindenképpen most felteszem az első hármat, jó?
Tehát Alsórákosi-Marika legutóbbi képei következnek, saját, dőlt betűs magyarázatával.
1. Budapest, Eötvös u. Spanyol követség falán.
(Kiegészítésként: Angel Sanz Briz, az életmentő spanyol diplomata 1944. novemberi elutazása után olasz barátja, Giorgio Perlasca folytatta munkáját, és további 5200 magyar zsidó életét mentette meg.)
2. Ez pedig az Azerbajdzsán követség falán, szemben a spanyollal. (Sajnos nem tudtam kisilabizálni, hogy kinek állít emléket?)
3. Ezt nagyon dekoratívnak találtam. (Neked köszönhetően Marika, nagy Google-s sétát tettem a Régi posta utcában.)
***
Most megköszönöm Marikának és Zsuzsának az érdekes küldeményeket, amelyekről holnap - ha lesz időm - talán részletesebben fogok mesélni. Zsuzsa küldeménye, a Katona József színház Illaberek c. előadásának részeként, egész nap foglalkoztatott.
Jó éjszakát!
Igen, ez akkor volt! Két véglet van és ezt láttam családi ünnepeken és koncerteken is Izraelben, vagy nagyon elegánsak a nők, vagy sportosak. Voltunk 2-3 éve Pannival egy nagyszabású esküvőn, amire igencsak "kiöltöztünk", de Panni tudta, hogy ott mindenki alkalmi ruhába öltözik, a nők idősebbje hosszú szoknyásba, a fiatalabbak (mint ő), akár minibe is, de ruhába. Nagyon szép piros ruhát vettünk neki egy fekete boleróval erre az alkalomra, nagyon csinos, sőt elegáns benne, de az unokám csak elhúzta száját...
A "helyzet" nagyon elszomorít, de a világban történő események sajnos nem túl sok jóval bíztatnak. De, mindig lehet reménykedni.
Tegnap itthon is napsütéses, de hűvös idő volt, ma borús, de nem hideg. Hogy tavaszias kedvem legyen vettem egy cserép hajtatott jácintot, ami még csupa bimbó.
Szervusztok!
Veled kezdem, Zsuzsa. Jót nevettem a "slendrián" öltözködésen, ugyanis akárhol találkoztam eddig a druszáddal, még egyszer sem volt úgymond "jól öltözött", nahát! Tisztára a "bagoly mondja verébnek" szindróma. Amúgy nem buta az a lány, csak nekem nem szimpatikus, de ez legyen a legnagyobb baja!
Az interjú akkor történt, amikor az időjárási bonyodalmak miatt nem mentem Cfátra, igaz?
Ahogy mondod, Szántó egészen más kategória. Nagyon tisztelem és felnézek rá. No nem mintha neki erre szüksége lenne…
Köszönöm a hírt, még nem olvastam. Örülök, mert Sch. A. mindenkinél jobban megérdemli ezt az elismerést.
Tegnap egész este a "helyzettel" foglalkoztam, és nagyot beszélgettem volt topiktársunkkal, a nahariai szomszédasszonyommal. Remélem, hogy a tegnapi tragédia nem vezet további incidensekre, és hogy a szunnita-síita ellentétek továbbra is fontosabbak maradnak az Izrael-gyűlöletnél. Ámbár, ki tudja. Remélem azt is, hogy a lányom zongorája is megmarad, ha emlékeztek még az ezzel kapcsolatos beírásomra.
Megint felhőtlenül ragyog a nap! A napokban nagyon szép felhőket láttam, talán még a rózsáknál is szebbeket.
A könyvét én sem olvastam még, kétszer találkoztam vele személyesen, egyszer Cfáton, a Magyar Napon, ahol Pannival készített interjút, én meg csak távolról néztem, és egyszer Klárinál, akkor elvittem fagyizni a Dunaparkba, ott beszélgettünk, de nem igazán nívós témákról, csak olyan lányosakról, mint öltözködési szokások, hogy mennyire slendrián az izraeli nők öltözködése (tisztelet a kivételnek) és hogy milyen jó, hogy itthon még megadjuk a módját egy-egy eseménynek és ezt az öltözékünk is kifejezi.
Szántó T. Gábor a Szombat főszerkesztőjeként résztvevője a MAZSIKE vezetőségi üléseinek is, mint szerény személyem is. Ott találkozunk rendszeresen. Ja, és kedvessége és szerénysége mellett igencsak jól képviseli a Szombat érdekeit költségvetési és tartalmi kérdésekben egyformán!
Biztos olvastátok, hogy Schiff András tegnap óta Sir Schiff lett! Jó nagy pofon a hivatalos magyar kultúrkorifeusoknak, én meg boldog vagyok, hogy elismerték!
A második rész, természetesen Julikának szól.
Jó, hogy mondod, mert nem.
Kívánom, hogy érezd magad nagyon "otthon" a felújított konhyádban. Nem kis dolog és nagy élmény!
Vajon ezekről szabad szedni. Nagyon kíváncsi lennék a frissen szedett narancs ízére.
Ez nagyon jó, nagyon tetszik!
Szép napot!
Köszönöm. Kiírtam magamnak.
Akkor ma már befejezési fázisban a projekt
?!
Örömmel használd több évtizedig, készíts benne ízletes étkeket
.
Napsugaras szép napot kívánok az ide látogatóknak!
Itt még több hónapot kell várni a szabadföldi rózsákra, ezért különösen értékelem a figyelmességed amivel színesited a napjaimat. Köszönöm.
Azok a narancsok ehetők, vagy csak olyasmi dekoráció termések mint a Cote'd Azuron?
Helyzetjelentés: Az aktív szavazások eredményeként a magyar már első 4342
szavazattal. Az igazságérzetemet sérti ugyan, mert nem az a legszebb (szerintem), de a legnagyobb az összefogás érte.
Az izraeli is sokat lépett előre, 48.
Kedves Marika!
1. Igazad van.
2. Felvételik. Mesterképzés, tanári asszisztens állás, hotel menedzser állás. Egyelőre még a melyik államban? továbbra sincs válaszunk. Pedig vennénk mi a repülőjegyet csak hová érkezzünk és meddig maradhatunk, ...?
3. Nagyon tetszik a terved, merthogy én sem láttam ezen említett városok közül még egyet sem. Ahogy ismerlek :) meg is valósítod!!!
Továbbá:
1. - 2. Még mindig a rózsakertben.
3. - 4. és közvetlen közelében.
Itt is szürke lett mára minden, pedig gyönyörű három nap van mögöttünk.
Megmutatom a rózsa-sorozat többi fotóját is, sőt aznap még láttam egy-két kedves részletet a városom apró, még nem tavaszi, inkább tavaszias szépségeiből.
Én köszönöm Neked, Marika és Tanariának, hogy pozitívan értékeltétek ezeket a képeket.
(Egyik-másik képen az is látszik, hogy a hónap első felének nagy esőzései ellenére is szárazságtól repedezik a talaj. Gondolom, ilyenkor nem működtetik a csepegtető csöveket.)
Jó reggelt!
Köszönöm az információt, Zsuzsa! Ungvárival legutóbb együtt találkoztunk, azt hiszem, hogy éppen egy éve. Szántó T. Gábor a Szombat főszerkesztője, nagyon szeretem a könyveit, ő az az aránylag fiatal szuperértelmiségi, akit csak csodálni tudok. Shiri Zsuzsa itt él Izraelben és - bár jó véleményeket hallottam a könyvéről -, őt magát valamiért nem igazán kedvelem. De ez csupán egy személyes vélemény, se nem oszt, se nem szoroz.
Julika írta, hogy szereti Szántó T. Gábor verseit, én is! Tulajdonképpen egyik versét olvastam először, éppen az Öböl-háború (1991) után, következő évben pedig személyesen is találkoztunk. Sajnos február 7.-én nem mehetek a Droriba, csak akkor, ha valaki a barátok közül autóval megy Givátájimba, mert szombat este lesz, viszont másnap, Jeruzsálemben találkozhatunk. Olyan szerény ember, mint nagyon kevesen!
Íme egyik verse:
ez nem az én hazám
zsidó vagyok, ez nem az én hazám,
mondják, és igazuk van: addig nem
lehet hazám se ez, se másik ország,
míg olyanok lakják, kik bárki mástól
elvitatják, hogy a föld bármely pontja,
hol élniük adatik, a hazájuk lehet,
a föld azé, ki által megteremtetett,
az adhat lakhatást, az utasíthat ki,
így volt, így lesz, így legyen,
hontalan vagyok, törvénye útlevelem
Jaaaj de veled mennék! Csodás élmény volt Brugge, és a genti Angyal imádása oltár... csodás vidékek, csodás helyek....
Én is olvasom a Naplót, de nem tudom elejétől végéig. Csak bele-bele olvasgatok.
Az emlegetett Szántó T. Gábornak még nem olvastam könyvét, csak verseit, azok nagyon szépek voltak. A két és fél év előtti izraeli uton velünk volt pár napig a csoporttal, Jeruzsálemben. Nagy tudású, kedves, szerény és közvetlen ember.
Egész más:. tetőzik a rumli, de ha minden igaz, csütörtökön már lesz konyhám! A csempét ma már a festő után lesíkáltam, holnap nappali fényben lehet még némi korrekcióra szorul...
Jóéjt!
Remélem most nagyobb szerencsém lesz!
1. Ne az előitéletek, hanem a tapasztalatok alapján alkoss véleményt. Én lehet harmadszor is visszamegyek, csak nagyon megdrágult a repjegy.
2.Hogyan tovább? (ha nem vagyok indiszkrét)
3. Nemcsak Brüsszel a tervem, Antwerpen, Gent, Brugge, Oostende, Dunkerque (Fr.) és 10-12 nap.
Szíházból nekem a Balkán kobra jutott
!
Ha nem látnám a dátumot azt gondolnám nyári felvétel.
Köszönöm, színt hoztál a szürkeségbe.
Én sem a gyönyörűsége miatt szavazgatok!
Besegítek az izraelinek is jó, hogy szóltál, nem néztem meg a többit.
A versek kapcsán talán eszetekbe jutott, hogy Ady 1919-ben e napon "távozott"?!
A szobor a Liverpool utcai be/kijáratnál van.
Ha arra jársz találd meg az ülő szobrát is a Maidenhead pályaudvarnál.
Szervusz Ibike!
Köszönöm szépen a közreműködésed.
Másodszor láttam én is a filmet,
most is megkönnyeztem.
Jó estét kívánok!
A magyar feljött a 2. helyre.
Többször lehet szavazni, ha belelendülünk talán még van esély megnyerni
!
Elmondanám nektek, hogy végigolvastam Radnótiné Naplóját, kb 10 nap alatt. Terjedelme miatt nem volt kis teljesítmény. Nehéz olvasni, mert a napló, mint műfaj elég nehezen olvasható, mert egyik sorban még az új ruháról ír, a másikban meg már egy érdekes - mai szemmel - irodalmi, zenei, vagy politikai eseményről.
Érdekes volt "első kézből" olvasni, hogy milyen nehéz volt fiatalasszonynak lenni a múlt század harmincas éveinek végén, a negyvenes évek elején. Sok mindent megértettem belőle anyámból, anyám nézeteiből is. (igy utólag közel a 70-hez persze már nem sokat ér)
Bocs, félbeszakított egy telefon és rosszul nyomtam. Biztos lesznek még más magyar könyvek is, én ezekről olvastam, hallottam.
No, akkor a reklám helye:
Ungvári Tamás: Torinói lepel, Shiri Zsuzsa: Klára virágos ruhája és Szántó T. Gábor: Kafka macskái.
Amit még tudok, hogy február 7-én este 7-kor a Drory Könyvtárban Steiner Kristóf beszélget Szántó T. Gáborral.
Képzeld a nyáron, amikor Shiri Zsuzsa könyvének itthoni bemutatója volt, akkor még László Klárinál szállt meg.
Jaj, de nagyon szépek!
Örülök örömödnek!
Kányádi Sándor verseiből és meséiből volt egy előadása az ő szerkesztésében és rendezésében.
Tényleg bátor volt, mert a bemutatón nem tartották be az előírt cenzurát. Nem volt lelke elrontani az előadást. Megfenyegették, nem bánta. Sepsiszentgyörgyön volt a bemutató. Ott voltam. Borzasztóan izgatott volt.
Szép napot!
Megrendítő! Vajon melyik pályaudvar előtt vannak a szobrok. Hátha majd személyesen is meg tudnám nézni.
Isten adjon neki erőt, egészséget, életkedvet! Szép kor.
Visszatérő-Zsuzsa, írod, hogy:
"Olvastam, hogy a jeruzsálemi könyvkiállításon három 2014-ben megjelent magyar regényt is bemutatnak, te biztos elmész majd."
Remélem, hogy legalább a megnyitóra elmegyek. A 27. Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásárt az idén február 8. és 12.-e között rendezik, és Ismail Kadare albán író, akit már Nobel-díjra is többször jelöltek, kapja a Jeruzsálem-díjat. (Már említettem, azt hiszem, éppen két éve, hogy 2009-ben a japán Murakami kapta ezt a díjat.) A könyvvásárt 1963 óta rendezik, kétévente.
Zsuzsa, nem tudod melyik író, illetve milyen könyvek képviselik Magyarországot?
Az előbb említett találkozás külön érdekessége, hogy éppen vasárnap beszéltünk a volt főnöknőmmel arról, hogy jó volna találkoznunk, szűkebb körben, hiszen már egy éve nem jöttünk össze, mert hatunk közül hol egyiknek, hol másiknak nem volt ideje. Nagyon jó csapat voltunk, öröm volt együtt dolgozni, egészen ritkán adódtak véleménykülönbségek közöttünk, de mindig méltányosan oldottuk meg azokat. Semmi intrika, semmi pletyka nem árnyékolta a kapcsolatunkat és ez nagy szó hat különböző korú nő között!
***
További rózsákat mellékelek és a többi mondanivalót, képet délutánra hagyom. Jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! >>>>
***
Alsórákosi-Marika, szavaztam, bár nem őszinte meggyőződésből. Inkább népiesch az az öltözék. Az izraeli lányra is szavazok (53. hely) - egyik nap egyikre, másik nap másikra. Román nincs, mert arra is szavazhatnék, nem?
Tegnap mindegyre azon kaptam magam, hogy jókedvemben szélesen vigyorgok.
Gyönyörű idő volt, és dél körül elhatároztam, hogy elintézek egy bankügyletet, majd nagyot sétálok a kellemes napsütésben és meglátogatom kedvenc rózsaparkomat is.
Felfelé busszal akartam utazni és türelmesen vártam a megállóban, amikor megállt egy autó, vezetője intett nekem, de ismeretlennek tűnt ("ismeretlen" persze, mert otthon hagytam a szemüvegemet). Beszálltam az autóba és annak a viszontlátásnak az örömét el sem tudom mondani. Arab kolléganőm volt, akit nem csupán értékelek, de nagyon szeretek. Egyik napközi otthonunkba igyekezett, és gondoltam egy nagyot: vele tartottam, így rövid időn belül további két kolléganővel - Marinával és Nádiával - találkozhattam, akiket évek óta nem láttam. Micsoda boldogság volt látnom, hogy örülnek nekem, hogy közös emlékek élednek fel pillanatok alatt, hogy jó érzés találkozni velük! (Ráadásul ez a napközi otthon két buszmegállónyira van a lakásomtól! - ezerszer meglátogathattam volna őket!)
Munkamegbeszélésük volt, amin már nem szerettem volna részt venni, így tovább indultam, de a mosoly egész nap az arcomon maradt. Ebben a hangulatban érkeztem a rózsaparkhoz, ahol szebbnél szebb rózsáknak mosolyoghattam - gazdag sorozat készült róluk olyan színekben, amelyeket egy festőművész nehezen kavarna ki.
Mutatóba: >>>>
Vasárnap Zs. barátnőm elhozta Pestről egyik újonnan rendelt könyvemet - talán helyet is találok neki. Azóta nem tudom letenni, sőt, vannak oldalai, amelyekre mindegyre visszatérek.
Dési János: A magyar szürke 48 árnyalata. Olvass bele, megéri!
Jó reggelt!
Mivel is kezdjem? Talán azzal az emlékkel, ami mélyen belevésődött az agyamba? Néhány hete meséltem Nektek Havas Judit előadóestjéről. Ezért különösen örültem Tanaria újabb élményét olvasva, hiszen a versek itt mindannyiunknak sokat jelentenek.
Nemrég a Költészet Napja is eszembe jutott, hogy vajon a mostani nagy "revízióban" a helyén marad-e ez a nap? Hiszen ha szobrokat költöztetnek, ünnepnapokat is lehet, nem?
Nagyon nem szeretném, ha április 11-e nem fémjelezné továbbra is a vers szeretetét, amely annyiszor, de annyiszor átbillentett valamennyiünket lelki válságainkon, szomorú napjainkon. Annál is inkább, mert ez a nap a mi Évuskánk születésnapja is volt, és olyan jó volt vele együtt ünnepelni…
Vissza az emlékhez. Már kifele állt a szekerünk rúdja, amikor egy délután, Tanariáék régi nappalijában az ő nővére kettőnknek - húgának és nekem - adta elő nagyon bátran összeállított előadóestje anyagát: Kányádi Sándor verseiből, Fától fáig címmel. Számomra katartikus élmény volt és azóta is Kati hangján hallom azokat a verseket.
Rohanó világunkban is szükség lesz jó versekre, és gyermekeink, unokáink talán majd rájönnek, hogy semmi se pótolhatja azt az élményt, amit a polcról levett könyvből olvasott, hangulatainkba pontosan beleillő vers nyújthat.
Elnézést a kiselőadásért, Tanaria és Zsuzsa szavai nyomán támadtak bennem a fenti gondolatok.
Szervusz Marika!
Mostanra valahogy magamhoz tértem, nagyon megrázott, pedig nem először láttam. Legalább másodszor.
Köszönöm a képeket, le is töltöttem.
Sir Nicholas Winton még él! Tavaly május 19-én töltötte a 105. évét.
Az első három kép Alsórákosi-Marika felvétele - különböző szemszögekből:
LONDON, a megmentett gyerekek szobra a pályaudvar előtt.
A negyedik kép a Wikipédiáról: Egy másik szobor a prágai pályaudvaron.
***
Nálatok még tegnap van, nálunk már ma, azaz január 27-e.
Nem kell korán kelnem, a mai munkanapot áttettük csütörtökre, így pótolhatom a tegnapi hiányokat.
Jó éjszakát!