Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot-estét!
Mozgalmas nap áll mögöttem, így csak most léptem be. Még holnap-hplnaputánra is van beosztva munkám, készülődés az ünnepi pihenésre.
Mert, ha megfőzök-sütök mindent előre, akkor lustálkodhatok az ünnep alatt.
Ja, Laci 39.
Hát volt egy jó pár hírhedt akciója a Járy fiúknak annak idején...Hányszor kellett a város másik feléből haza vagy a Petőfi utcába rohannom. Akkoriban nem tűnt túl viccesnek, de ma már jó ezeken mosolyognom.
Szóval a szerdai napot együtt töltitek. Szép napot kívánok nektek.
Most megnézem a képeket, gondolom az expedícióról.
Minden kedves erre járónak (titkos és nem titkos) olvasónak
szép és boldog ünnepet kívánok!
1. - 2. Egy két ismerőst is megmutatok.
3. Pillantás felfelé
4. és oldalra, a City Center áruházra.
Itt a vége, hála Istennek. A képek csapnivaló minőségéért utólagos elnézéseteket kérem. Mára befejeztem itteni ténykedésemet - elég volt, ugye?
Variációk egy témára. A második, harmadik képen jól látszik a méreteiben kisebb chanukia, és szép a fények tükröződése az elhaladó autó ablakán, ugyancsak a harmadik fotón.
1. A kislány éppen a derekáig ér.
2. Szemben a szálloda egyes fénybetűi felmondták a szolgálatot, de annyi a ragyogás, hogy fel sem tűnik.
3. Az úttesten és a járdán is nagy a tolongás.
4. Végre látszik a nagy karácsonyfa!
Folytatás:
1. - 2. Itt söröztünk tavaly tavasszal, emlékszel Alsórákosi-Marika? Ha csupán akkor jutnál eszembe, ahányszor erre járok, akkor is igen gyakran csuklanál.
3. Ez a rettenetesen rossz fotó akár művészkép is lehetne, nem? (Valaki éppen a képbe lépett, amikor a hölgy emelte poharát. Vajon mire?)
4. Nagyon népszerű a gyerekek körében.
Lesz még folytatás, csak nem most. Később.
1. Én is akarok egy ilyen piros gömböt!
2. - 3. Nekem ez a fénylevelű fa tetszett a leginkább.
4. Amikor ezekhez a buborékos télapókhoz érkeztünk, akaratlanul is egy másik buborék jutott eszembe, kitaláljátok, ki volt benne?
1. Nem hiszitek el, de ezt a hófehér bougainvilleát nem én, hanem a lányom fedezte fel. Engem teljesen elvarázsolt a szerinte kissé giccses dekoráció. Na persze, engem és a gyermekeket.
2. Ezt az öreg fát viszont én vettem észre.
3. Kár, hogy a fotó keveset ad vissza a fényekből és a színekből.
4. Kis szöszi az egyik karácsonyfa alatt. Végig mögöttük haladtunk és jól szórakoztunk a gyermeki szertelenségeken, huncutságokon.
Az expedíció második szakasza következik.
1. - 2. A szállodákhoz érkezve átmentünk az úton, buszra ültünk és bevitettük magunkat a karácsonyi forgatagba.
A német negyed, a Ben-Gurion sugárút, december 13-tól az "Ünnepek ünnepét" üli.
3. - 4. Alig tudtunk haladni a tömegben (a tengerpart néptelenségének tökéletes ellentéte volt).
***
Tanaria említette, hogy a napokban egy hipermarketben járt és feltételezem, hogy ott is teljes karácsonyi díszbe öltözött minden. Kár, hogy nem láthatjuk az ünnepi forgatag kolozsvári képeit…
1. Gazdasági válság. -:))))
2. Mégis találkoztunk egy lélekkel!
3. - 4. A korcsolyapálya eléggé veszélyesnek bizonyult, de a lányom ügyesen kikerülte a tócsákat.
Jó reggelt!
Mindig van egy első alkalom! Még nem történt meg velem, hogy az igekötőt ne egybe írjam az igével, pedig ez nagy divat itt az NLC-n. Szóval: kivégeztem. Mármint a tegnapi munkát és most tényleg azzal keltem, hogy ma főzök és már sehová sem hajt a tatár, hacsak nem az év vége felé.
***
Lassan mindenre sor kerül. Szombaton lementünk a tengerpartra, de nem ám a megszokott útvonalon, hanem a várost megkerülve, és mire leszálltunk, az eső is eleredt. Kiderült, hogy csak nálam volt ernyő, így ketten az esőben, nagy nevetések közepette ballagtunk a tengerpart irányába, hol erre, hol arra rángatva az ernyőt, amit a szél is mindegyre ki akart kapni a kezünkből. Meg is áztunk rendesen, de ki törődik ilyen aprósággal egy komoly expedíción? Sötét volt és sehol egy lélek, sikerült eltévednünk, végül egy szerelmes pár andalgását szakítottuk félbe, ők viszont nem tudtak héberül. Kiderült, hogy amerikai turisták, és meg is kérdezték: - Biztos, hogy a partra akartok menni? Csodálkoztak a gusztusunkon, de ügyes felvilágosítást adtak, így pillanatok alatt a célhoz értünk és az eső is elállt. Sötétség, sós tengerillat, néptelen part. Éppen erre vágytunk! Kriszti felcsatolta a görkorcsolyáját és elindultunk, végig a kihalt Dado-parton. Nagyon hosszúnak tűnik, pedig a szállodákig mindössze egy kilométernyi a szépen kikövezett tengerparti sétány. Fényképezni szerettem volna, de még mindig nem tudom, hogy is kell ezt a gépet átállítani éjszakai fotózásra, így nagyon rossz képeket lőttem, de úgy kell nekem, mert át kellett volna már tanulmányoznom a gépem kisokosát.
1. Innen már a Dado-part délnyugati végéhez vezetett az út.
2. Nemigen kellett kerülgetni a tömeget.
3. - 4. Sejtelmes sötétség, kihalt part, szelíd fehérhátú hullámocskák.
Meséld majd el, Tanaria, hogy ünnepelt a családod szeredai része? Nem tudom eldönteni, hány éves is lett most Laci? Tudod mi jutott most eszembe? A fiaid esernyős kalandja, ami végül nem is lett kaland, hála Istennek. Szerencsére csak emlékfoszlányaim vannak erről az ügyről. Nagy szenzáció volt akkor a Petőfi utcában.
Milyen jó is a gyerekeink csínjeire emlékezni! Főleg mert már túl vagyunk ezeken.
***
A tegnapi expedíciót ki kellett ma pihennem. Munkám is volt, de nem ment sehogysem, amíg meg nem kutyáltam magam, és akkor röpke két óra alatt ki végeztem, elküldtem, és most szabad vagyok - csak némi készülődés maradt hátra a szerdai családi találkozó tiszteletére. Meg egy kisebb takarítás. Vagy még az sem.
***
Holnap az expedíció meséje következik, meg a tollaké, és egyebek. Meglátjuk. Mert a vak is azt mondta.
Jó éjszakát!
Szervusztok!
Julika, nagyon szép a gyűjteményed, ráadásul a negyedik képen azt hiszem, halo-jelenséget látunk, legalábbis úgy tűnik a formájából és a színek elhelyezkedéséből. Gyönyörű! Volt egy év, amikor egyre-másra "találkoztam" hasonló látvánnyal, de egy ideje nem láttam. Lehet, hogy nem is figyeltem eléggé?
Pár nap múlva utazol, én pedig máris jó utat és meghitt, boldog ünnepet kívánok a párizsi rokoni találkozón. Érezd magad nagyon jól és pihenj is egy kicsit!
Átadom.
Köszönöm! Nagyon szép, meghitt égi színjáték.
Akkor helyetted teszek fel én a gyűjteményemből:
És ez volt az égbolt északkeleti, illetve keleti részén!
Isten éltesse Lacit!
Szervusztok!
Nem megy a munka, időnként rákattintok egyre és másra, az imént örömmel láttam a te beírásodat, Tanaria.
Éppen szégyenkezni készültem, amikor felpillantottam és szemben velem az alkonyati fények játékát láttam meg.
Lacira gondoltam közben, s a sok jókívánság mellé három perc alatt végigpásztáztam az alkonyati ég csodáit. Íme!
1. Észak felé.
2. - 3. Nyugat és északnyugat.
4. Ismét észak.
Még lesz egy-két keleti csoda is, mert ez egy ilyen jeles nap.
Ciss, gratulálok az új laptopodhoz, tudom, hogy hamar meg fogsz vele barátkozni. Drukkolok, hogy meneküljön meg a winchestered.
Igen, ez egy gyönyörű nap, ekkor születik a fény és e nap hajnalán született meg az én második fiam, aki nélkül sokkal nehezebb, szegényebb lenne az életem. Ezentúl már minden szebb és vidámabb, mert rövidül a sötétség és hosszabbodik a fény. Számomra mindenképp.
A kiemelt idézet is engem igazol.
Drága Szigal! Előre is köszönöm, ha eljuttatod hozzám a cikket.
Most leginkább azt sajnálom, hogy a fényképeim minde elérhetetlenek. Pedig van pár szép szivárványos képem, amit az Általad megosztottakért cserébe szívesen megmutatnék.
Jó reggelt!
Öröm látni, hogy mennyien és mennyit írtatok!
Eljött a téli napforduló és vele a sötétség legyőzésének mindenkori akarata. Remek olvasnivalót találtam ezzel kapcsolatban, bizonyára ismeritek az ilyen-olyan részleteket, de így együtt nagyszerű kultúr- és vallástörténeti írás.
Ha nincs türelmetek elolvasni, egyetlen bekezdést ragadok ki belőle:
"A téli napforduló általában december 21-re esik. Ekkor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – de ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban."
***
Tegnap, mielőtt elindultunk volna "expedíciónkra", felfigyeltünk a keleti égbolton kirajzolódott szépséges szivárványra. >>>>
***
Beszámoló majd később. Ciss-Ági! A csütörtöki Új Kelet-ben a 45 éves Goldmark-kórust köszöntik, szívesen elküldöm, ha akarod.
Szép negyedik adventi vasárnapot kívánok.
Az új gép öröm és tanulnivaló is egyben. Legyen benne sok örömöd!
Mennyi újdonságot írtál Marika!
A szüleim 13. éve már, hogy nem élnek és azóta csak nagyon ritkán járok arra, kb. két éve mikor Panni itthon volt elmentünk a Bosnyák téri piacra (kocsival) nosztalgiából, így a gyalogos helyeket nem tudtam megnézni. Itthonról a 32-es busszal simán oda lehet jutni, lehet hogy elmegyek arra a piacra is.
A SZÜV-nek meg már csak a maradéka van meg, és egy pici irodaházban működnek a XIII. kerületben. Nagyon szomorú volt, mikor az országos nagy vállalatot atomjaira szétszedték. Fénykorában kb. 5000 fő dolgozott ott, Veszprém megyét kivéve mindenütt ott voltunk és munkatársaim nagy szerepet vállaltak a számítástechnikai kultúra hazai terjesztésében. Legendás vezérigazgatónk nemrég töltötte be 80. évét, majdnem szomszédom, nagyon közel lakunk egymáshoz.
Szerencsénkre kiváló munkatársi közösség voltunk, vagyunk a mai napig és sokan tartjuk a kapcsolatot, ami ma már sajnos többnyire temetésekre járásban és néha egy-egy találkozóban merül ki.
Első "tudományos" dolgozatomat is erről a vállalatról írtam Vállalati kultúra, szervezeti szocializáció cimmel. Az egyik bírálómmal egy munka során összetalálkoztam nem is olyan régen és azt a kínos megjegyzést tette, hogy akkor magát biztos jól minősítettem, ha még emlékszik rám.
Hinnétek?, hogy nem jár a 4-6 villamos a Petőfi híd-Körtér között a lezúdúl eső miatt, 2014.12.20.-án? Még jó, hogy itthon vagyok!
Nagyon jó olvasni, hogy új "családtag" érkezett az otthonodba, legyen sok örömöd benne, segítse könnyebbé tenni a munkádat
.
Végre talán lazíthatsz január 6.
.
Ibike, ne légy kishitű, MINDENKIT érdekel és az írás elmaradás nem jelent mást mint laza "kényelmességet". Sokkal jobb olvasgatni a történéseket, mint írni.
Nem hiszed el, hogy az olyan egyedül élőknek is mint én, akad némi nagyon fontos, halaszthatatlan, semmi értelmű elfoglaltsága.
Gyönyörű, köszönöm, van még több is?
Pihentető estét kívánok!
A továbbiakra megjegyzem a tájékozottságodat a környékről és szívesen olvastam visszaemlékezéseidet♥.
A patika a sarkon túlra költözött a Lőcseibe, a régi házukba, amit eladtak egy ázsiainak, aki erőszakos halállal végezte. Aztán a házat visszavásárolták és oda költözött át a patika, helyére pedig bank került.
A valóban exkluzív ruhaüzlet is gazdát cserélt, kevésbé dekoratív a kirakat és "titokba" tartják az áraikat is.
A 70-es buszt is "átkeresztelték", fogalmam sincs hányasra.
A SZÜV-be magam is évekig jártam leporellót rendelni, már nem emlékszem az ügyintéző nevére, csak az maradt meg, hogy légzés könnyitővel segített magán, közben meg dohányzott! Én akkor még nem dohányoztam és sehogy sem értettem, hogy miért árt magának? Ha látnád mi lett az épületből, nagyon lesulytana.
Akkor arra is emlékszel, hol volt régen a "nagybani" piac? Most ugyanott a Bosnyák utcában van, a Lőcsei-Rákospatak között, szombatonként (pénteken is van, az nagyon gyér) "termelői" és nagyon szívesen látogatom, főleg a kedvező árak miatt.
(Nem hiszitek el, Alsórákoson dörög az ég, esik az eső, az év leghosszabb éjszakájának estéjén!)
Ma megkérdeztem az ajánlott eladót, jövő szombaton is ott lesznek és máshol nem árúsítanak.
Végül nem tudtam meg Tőled, hogy sikerült-e elolvasnod az üzenetemet, vagy elszállt a NLC süllyesztőjében?
A sütid nagyon guszta és örülnék ha fele ennyi költségből is kihozhatnád
.
Szép jó estét!
Ismét csak bocsánatkéréssel kezdem. Szóval az történt, hogy az öregecske asztali gépem sztrájkba lépett. Remélem, hogy csak tetszhalott, de erről eddig -idő hiányában - nem sikerült meggyőződni. Főként azt remélem, hogy a winchester nem szállt el, mert azon vannak a képeim, a munkával kapcsolatos dolgaim, a tervezett szakdolgozatomhoz gyűjtött anyagok, valamimt a receptjeim.
Arany nagyfiam meglepett egy vadiúj laptoppal, amin windows 8.1 van. Egyelőre ismerkedünk.
Ja, és egyelpre office sincs rajta, vagyis nemigen tudok vele dolgozni.De legalább nem fagy meg az nlc-től.
Visszaolvastam, megnéztem a képeket, gyönyörködtem.
Havas Jutkát szintén Klein kora óta ismerem, évekig együtt énekeltünk a Szilágyi Erzsébet nőikarban. (Ő is Szilágyis volt, csak pár évvel korábban).
Szép napot!
Sokszor gondoltam rátok a tegnap. Reggel mondtam Anyukámnak, hogy 28 éve volt, de annyira eleven még mindig az emlékezetemben. Ez, úgy látszik soha nem kopik meg.
Ma délelőtt elmentem az egyik hipermarketbe. A tegnap vettem egy fenyőfát nagyobbat, mint szoktam, mert annyira formás volt, hogy nem hagyhattam ott. Erre akartam még egy pár díszt venni, mert az enyémek, ugye, otthon vannak. Szó mi szó, háromszor annyit költöttem, mint akartam, ezért nem szeretek:
1.- hiper-szupermarketbe menni
2.- lista nélkül menni vásárolni.
Délután hamar összecsaptam a sósrudacskákat (sósstánglit).
Én sokkal egyszerűbben készítem a lencselevest, de hidd el nagyon finom, mindenki nagyon szereti. Szóval:
Egy negyed kiló lencsét beáztatom, majd főni teszem. Közben megdinsztelek egy fej hagymát, két cikk fokhagymát, borssal és pirospaprikával ízesítve. Egy pici vízzel főzve megpuhítom. Mikor megfőtt a lencse beleöntöm a dinsztelt dolgot, hozzáteszek 10 deka karikára vágott csabai kolbászt és vagy 10 percig együtt főzöm. Aztán 2 deci tejfölt összekeverek egy csipet cukorral, citromlével, sóval. Én eresztéket már nagyon régen nem használok, csak tejföllel sűrítek.
Az a nappali nagyon szép, titokban valami ilyesmiről álmodom én is. Álmodozni szabad.
Jajjjajjj! Már megint javításra szorulok:
Me, is olyan vészes a helyzet, ugye?
Nem is olyan vészes a helyzet, ugye?
***
Készülődöm - nemsokára expedícióra indulunk.
Írjatok már, mert lassan naplóvá alakul ez a topik.
Kedves Tanaria! Öregszik az elefánt, meg az ő híres memóriája. Amikor eszembe jutott, hogy tartozom Neked egy válasszal, úgy tűnt, hogy nagyon régről, de kisült, hogy csak a hét elejéről. Me, is olyan vészes a helyzet, ugye?
Szóval, kérdezted, hogyan készítettem a lencselevest. Megnéztem néhány receptet, de végül más lett, teljesen más, amolyan "öntörvényű". Kezdve azzal, hogy a receptek olívaolajról beszélnek, amit én soha nem használok főzésre, kizárólag salátákba. Mi főzésre csak repceolajat (canola) használunk, így ezt a levest is azzal főztem.
Két-három órával főzés előtt beáztattam félkiló zöld lencsét.
Kevés olajon megdinszteltem két fej apróra vágott hagymát, és ugyancsak finomra vágott két paprikát - egy pirosat és egy sárgát (az ízek és színek kedvéért), három nagyobb, nagyon vékonyra szeletelt sárgarépát (erdélyiesen: murkot), négy cikk összezúzott fokhagymát. A lassú párolás közben apróra vágtam egy nagy zeller szárát és leveleit, sót, csipetnyi kurkumát, icipici fekete borsot is adagoltam, majd ráöntöttem a leszűrt lencsét, kicsit kavargattam, hogy összeérjenek az ízek, majd az egészet feltöltöttem vízzel. (Mi főzéshez nem csapvizet, hanem már évek óta palackozott ásványvizet használunk.) Főzés közben még belezúdítottam egy kávéskanálnyi köménymagot. Utolsó fázisként három-négy evőkanálnyi tejfölből és két kanál fehér lisztből készített "eresztéket" (erdélyi tájszó, másképpen: habarék) adagoltam a már kész leveshez, és illett hozzá, de már a tányérokba, egy-két evőkanálnyi készen kapható kuszkusz is. Nagyon finom és laktató lett!
Válaszként várom a te receptedet. Újévkor aktuális, nem?
Szervusztok!
Látom, senkinek sincs ideje írni. Nekem is lenne ezer dolgom, de mist éppen egy "expediciót" tervezünk a lányommal. Ha sikerül - és miért ne sikerūlne? -, az élményből Ti is részesültök, még akkor is, ha az elmúlt hét beszámolói elmaradnak. Idő és érdeklődés hiánya miatt. Találtam viszont valami egészen különlegeset. Nagyítsátok ki a mellékelt fotót, a részletekre is rá lehet keresni!
Jó estét!
Vége van a mai napnak is. Nagyon személyes lett volna, ha elmesélném mivel töltöttem az időt, így inkább lemondok róla.
Van elég más témám, például az, hogy szerdán befejeztük mintegy 150 levél hangrögzítését és részleges fordítását - héberre. Érdekes munka volt eddig, és már négy hónapja, hogy hetente egy alkalommal ezzel foglalkoztunk.
A munkatársam-megbízom most elutazik Pestre és csak január közepén jön vissza. A megkezdett munkát naplókkal és egyéb írásokkal folytatjuk. Nagyon szerencsés vagyok, hogy rám talált ez az egész történet.
Szerdán engedélyt kértem, hogy a szépséges ház belső tereiben is készítsek egy-két képet. Az egyiket a második emelet lépcsőfordulójából, a zongora mellől, a másodikat pedig magából a nappaliból készítettem, ahol egy érdekes tükröződés ragadta meg a figyelmemet. Abból az helyiségből majdnem olyan szép a kilátás, mint a mi nappalinkból. Persze csak azért, mert innen nem látszik a tenger.
(Viszont nagy, tágas és levegős. Mintegy tíz éve egy remek házi koncerten voltam itt.)
Holnap rákot játszom, ugyanis visszamegyek a kedden fotózott néhány képhez. Mint mindig, most is találtam valamit, ami számomra érdekesnek tűnt és ilyenkor mindig azt gondolom, hogy: Lehet, mást is érdekel? Majd elválik.
***
Zsuzsa, gratulálok a süteményhez! ♥
Alsórákosi-Marika! ♥
Tanaria! ♥
Mindenkinek jó éjszakát!
Ez nagggyon finomnak látszik. Nyami.
Ja, és arról már nem is beszélek, hogy a buszvégállomásnál volt egy női ruha bolt, ahol csodaszép holmikat lehetett venni
Ez a lüke újítás nem jelzi a privát üzeneteket, tehát csak úgy segíthetünk magunkon, ha megírjuk, hogy küldtem üzenetet.
Marika! Remekül eltájékozódom azon a környéken hiszen onnan nem messze nőttem fel a Körvasútsor mellett egy kis mellékutcában, igaz, az már XV. kerület. A szüleim halálukig a Bosnyákra jártak vásárolni, sőt még patikába is a 70-es busz végállomásánál lévőbe (ha még van ott patika). Évekig jártam a Szugló utcába a SZÜV-be dolgozni, az unokatestvéremék a Ilosvai Selymes utcában laktak és éltek rokonaink a Dorozsmai úton is.
Jól esett most erre visszaemlékezni.
Megmutatom nektek a nem remek fotót a most elkészült gluténmentes habos-túrós süteményemről. Jó sok macera van vele, elég drága de a süti illúzióját kelti az ember lányában.
Most döbbentem rá, hogy a Visszatérő-Zsuzsának írt 2 privimre (23260) ezért nem jön válasz
, pedig fontos volt!
Az még bosszantóbb, hogy az elküldött üzeneteim között sincs!!
HOVA LETT????
Zsuzsa, megírtam, hogy szombaton a Bosnyákon, a patak felé, jobb oldalon, kék tetős sátor alatti bió boltban 600.- Ft/kg a rizsliszt. Az általad említett többi termékről is megírtam mi mennyi.
Nyitvatartás: Szombaton 7-13h.
A 32-es buszról a Szugló u-nál kell leszállni, onnan közelebb van!
Látod-látod. Képzeld, az a novemberi válaszom nincs is meg, elfelejtettem, hogy megőrzéséhez az engedélyem kell. Rossz nagyon, hogy már nem villog a boríték, csak tudnám, hogy miért kellett elrontani azt is, ami jó működött. Kár a szóért, úgyse figyel senki a mi véleményünkre.
Igaz. Vártam, hogy jelezzen, hogy üzenetem van. Most olvastam el a novemberi válaszodat is.
Visszatérő-Zsuzsa! Most jutottam oda, hogy nyugodtan elolvassam az általad ajánlott Ulickaja-interjút.
Aztán elolvastam még egyszer, és arra gondolok, igazán szerénytelenül, hogy simán bevehetnénk őt az egysrófosak társaságába. Nagyon-nagyon köszönöm, biztosan nem vettem volna észre, ugyanis a bőség zavara egyre jobban állandósul nálam.
***
Még mindig nem jutottam oda, hogy beszámoljak a hét megannyi - többnyire pozitív - eseményéről, de úgy gondolom, hogy mára most már elegetek van belőlem. Jöhet ismét a varázsszó: majd…
Ja és holmi fotók is lettek.
Megkaptam és válaszoltam is rá! Érdekes, nálam sem jelzi, hogy olvastad volna.
Máskor??? Pedig igyekszem válaszolni a privát üzenetekre… E-mailra nem mindig.
Küldtem neked privit. Vajon nem kapod meg, mert máskor sem írtál rá semmit.
Mint minden évben azóta, most is veled vagyok gondolatban, lélekben... Eltelt egy jó pár év, hogy publikusan is meg tudd ezt említeni...
B.-re én is szeretettel, csodálattal gondolok, emlékezem. A hatalmas tudását csodáltam meg akkor amikor együtt voltunk Gyimesben, és azt mondta rá, hogy, ha tudnám, hogy még milyen sokat mesélhetne... Tudásával gazdagított sokunkat.
Szép napot!
Boldog Hanukát az azt ünneplőknek!
Én is beléptem az este a Merci emlékoldalára és mélyen meghatott a lánya írása.
Nagyon köszönöm, Marika! Tegnap este, miközben a lesötétített távolsági buszon hazafelé utaztam, dehogyis szundikáltam! Megnéztem a topikunkon a tegnapi "termést", és már a Te magyarázatodból rájöttem, hogy a zsétár másik, köznyelvi változata a sajtár! A zsétár tájszóra is rákerestem a neten, így további alakjaira ugyancsak fény derült.
"Fejőedény, rocska. Alakváltozatok: zséter, zsedér, zsétár, zsótár, sejtér, setár, sitár.
A német Sechter (régi gabonamérték, merítőedény) ófelnémet sehtari előzményének átvétele, a -ht Ä -jt hangváltozás példája a sajt." (Online lexikon)
Íme az újabb példa, hogy holtig tanul az ember!
A sok szomorúság után pedig egy nagy mosoly a kis Panni mutatványára. Miért kellene aggódni ezért? Ebben a korban a kicsik csontozata még nagyon hajlékony. Szemmel láthatólag máris élvezi a sikert! Nagyon aranyos, köszönjük, Tanaria.
Nagyon nehéz hetem van. Próbáltam úgy szervezni a napjaimat, hogy minél kevesebbet legyek egyedül a gondolataimmal.
Szombaton, december 13-án nővéremre és négy éve elhunyt fiatalkori barátnőmre emlékeztem.
Nővérem aznap lett volna 85 éves (16 év van közöttünk), de legutolsó születésnapja az 51. volt. Már harminchárom éve nincs mellettem, vagy még mindig mellettem van?
A barátnőmmel együtt dolgoztunk néhány évig, életemnek egyik igen nehéz időszakában. 1973-ban elvesztettem az első munkahelyemet, ami nem csupán munkahely volt, hanem mindenkori álmom beteljesülése, röpke hat évig. Politikailag lettem nemkívánatos személy egy napilapnál, a rendszer egyik korai és jelentéktelen áldozataként. Egy népművészeti szövetkezetben találtam munkahelyet, gépírónőként, ahol egy nyugdíjazott szekus volt a közvetlen főnököm. (Már réges-régen meghalt, és az ő halálakor mondta a férjem először, hogy: Isten nyugtassa körülötte a földet.) Ez a főnök pokollá tette napjaimat, de rövidesen rengeteg barát állt mellém. Közöttük is a legközelebbi volt B., aki életem egyik meghatározó személyisége lett, csodálatos volt a társasága, hatalmas tudás és sok-sok humor volt benne, a gyermekeim is rajongtak érte. 2010 augusztusában halt meg, sajnos már csak a temetésén lehettem jelen. A szállodám ablakából éppen a sírjára láthattam. Most, ezen a legutóbbi Luca-napon 71 éves lett volna. Még annyit, hogy helytörténeti és néprajzi tudását a kilencvenes évektől idegenvezetőként kamatoztatta, egyik alkalommal bennünket is elvitt a Gyímesekbe, ahol azelőtt is sokszor jártam, de igazán csak vele ismertem meg. Tanaria is velünk volt akkor.
Ez volt 13-án. Úgy emlékeztem, hogy Merci 17-én halt meg. Tévedtem. Azért is igyekeztem hamar-hamar feltenni Marika képeit, hogy az ne az évfordulón történjen. Csődöt mondott a híres memóriám. Ugyanazon a napon, 17-én halt meg anyósom is, 1977-ben. Mindig szeretettel emlékezem rá.
Holnap pedig 28 éve, hogy elment a másodszülöttem. Rájöttem, hogy 7 évenként a napok ugyanúgy ismétlődnek, mert 28 éve is péntek volt. Azóta nincs nekünk igazán karácsonyunk.
Elnézést kérek a túlságosan is személyes szövegemért. Csak elmeséltem valamit az életemből…