Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jó reggelt kívánok!
Húúúú, annyi, de annyi mondanivalóm lenne, csak éppen fontossági sorrendbe kellene tennem a témákat, mert a végén csapongani kezdek, és az már nemigen illik az én koromban.
Kezdjük akkor a végén.
Alsórákosi-Marika, Merci FB-oldalát emléklappá alakította át a családja, én ott olvastam Rita lányának a lelke legmélyéből hozott sorait. Rövid írását bátorkodom ide is elhozni, hiszen tulajdonképpen nyilvános, és annyira szép, hogy meg kell osztanom mindazokkal, akik valamilyen okból nem olvassák azt a portált:
Lábnyom a homokban
Egyszer azt álmodtam, hogy vigyáznak rám. Sétáltam a tengerparton, s közben jelenetek villantak föl az életemből. Visszatekintettem és két párhuzamos lábnyomsort láttam a homokban. Az egyik az enyém volt, a másik az Övé.
Végignéztem életemet és meglepődve tapasztaltam, hogy több alkalommal csak egy lábnyomsort látok. Mindig akkor, amikor életem legnehezebb és legszomorúbb időszakain mentem keresztül. Szomorú lettem. Feltettem Neki a kérdést!
"Nem értem, miért hagytál el? Miért hagytál magamra épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt Rád? Azt hittem vigyázol rám, azt hittem mindig velem leszel...!"
Ő így felelt:
"Azért látsz néhol csak egy lábnyomsort, mert, amikor a legnehezebb időszakodat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek."
Szeretettel Édesanyánknak, akire mindig vigyázni fogunk...
Amikor ezt írtam, Anya már közelebb volt ahhoz a helyhez, ahol most van és már nem tudta elolvasni. Vigyáztunk rá, ameddig tudtunk. Most is vigyázzuk és őrizzük emlékét.
Amikor egy lábnyomot hagyunk magunk után, akkor Ő visz a karjaiban minket.
***
Újraolvastam és ismét könnyes lett a szemem.
Megnéztem a lánya Face oldalát, emlékezett Ő is a SOHA el nem felejthető, szívszorító évfordulóra.
Gyakran kegyetlen az élet, sajnos és mindig a JÓK mennek el
!
Azért, ha belegondok elszomorodom, hogy ennyire üzletté vált az év talán legszebb ünnepe. Mindenki eladni akar olyan tárgyakat, aminek semmi köze a Karácsonyhoz. Mentségükre legyen mondva, talán a túlélésükért küzdenek, mert ezekből meggazdagodni soha nem fognak és ez valahol tragédia.
Kedves Tanaria!
Ez fantasztikus "mutatvány" a pici Pannácskától.
Nem lehet elég korán kezdeni a kis "művésznő" jövőjének alapozását
!
Félteném ha az enyém lenne, Ti nem?
Zsétár, az a fehér tejes edény a jobb sarokban, ebbe fejték a tejet hajdanán
.
Jellemző a közbiztonságunkra
!
Szervusztok!
Mindenek előtt köszönöm Ibikének a közreműködést. Azért nem kellett volna az éjszakád egy részét erre áldozni, megvárt volna.
Miskák kancsók, kisebb-nagyobb
.
Elnézést. Az első mondat Alsórákosinak szólt.
Tornászvér csörgedezik a kis Panni ereiben.
Nagyon köszönöm, hogy minket is meginvitáltál a gazdag karácsonyi-vásári sétára. Élveztem.
Szigal, neked külön köszönöm, hogy hulla-fáradtan is igyekeztél éjnek idején feltenni ezeket a képeket. Ráadásul ilyen hálátlan közönségnek... Mentegetőznék egy picit, nagyon zsúfolt napjaim vannak, pedig biztos közel se annyira mint neked.
Szervusztok!
Hihetetlen, milyen hamar elrepült egy év. Csodálatos milyen egyedi hangulatú képeket készített.
Bocs, ez most szorosan nem ide tartozik, de a másik portálon feltettem az oldaladra az Ulickajaval készült interjút, biztos szívesen elolvasod, ha még nem láttad!
Úgy emlékeztem, hogy december 17-én, de nem, tegnap, december 16-án volt egy éve, hogy 13:00 órakor elment a kedves topiktárs és pótolhatatlan jóbarát: Kar-pa-mer.
Nyugodj békében, drága Mercike, nekünk is nagyon hiányzol!
A második képet egyik ősszel Merci fényképezte a Murán…
Alsórákosi Marika a karácsonyi vásáron (V.)
1. A kb. 2 milliós helypénzhez itt sem járulok hozzá!
2. Ezt a szép kis kredencet nem hagyhattam ki a sorozatból.
3. Desszert gyanánt kimaradt a kürtős kalács is.
4. Egyik italárus, figyelitek a zsétárt? "Kipányvázták", mert itt jó a közbiztonság, ugye?
(Szigál: Megint nem értek valamit. Marika, mi az a zsétár?)
***
Köszönjük, Marika, hogy a karácsonyi vásáron is együtt sétálhattunk!
Már holnap van és nekem végem. Szervusztok, jó éjszakát!
Alsórákosi Marika a karácsonyi vásáron (IV.)
1. A bonyhádi zománcgyár is eljött, de tölcsért nem hozott nekem.
2. Itt egy másik díszgyertya kínálat.
3. Méz választék, de a magas helypénz miatt kénytelen dupla áron árulni.
4. Nemcsak nézelődünk, szeretnénk enni-inni is, ugye? No de ennyiért? Most kimarad!
Az előzőt meg kell ismételnem, ugyanis már "dél" van és keresztbe áll a szemem.
Tehát ismét a harmadik sorozat, kissé másként.
1. "Miskáék" sem maradtak otthon, bár kétlem, hogy nagy keletje lenne.
(Ezt nem értettem, kik azok a Miskáék? - kérdezi Szigál.)
2. Ezt tudnám kinek kellene elküldeni!
3. A fonott kosarakért sem tolonganak a kedves vevők.
4. Dizájn órák választéka.
Alsórákosi Marika a karácsonyi vásáron (III.)
1. "Miskáék" sem maradtak otthon, bár kétlem, hogy nagy keletje lenne.
(Ezt nem értettem, kik azok a Miskáék? - kérdezi Szigál.)
2. Ezt tudnám kinek kellene elküldeni!
3. A fonott kosarakért sem tolonganak a kedves vevők.
4. Dizájn órák választéka.
Alsórákosi Marika a karácsonyi vásáron (II.)
1. Narancshéjból készített apró díszek.
2. Cicusok, porcelánbó.
3. Díszgyertyák.
4. Szívfájdítóim, ha fiatalabb lennék, valamelyik "haza jönne".
Megint függőben maradt 4-5 téma, de most már se kedvem, se időm. Holnap pedig időm se igen lesz és nem is lesz alkalmas.
Most nem én vagyok itt, hanem Alsórákosi Marika a karácsonyi vásáron (I.) látottakkal, de előtte két cseppet sem télies ritkasággal.
Marika saját képmagyarázatai következnek:
1. Virágözön: 2014. december közepén a Bp. XIV. Erzsébet-Fűrész u. sarki ház ablakában.
2. Ugyanott, a kertben.
3. Rönkökből épített karácsonyfa, Bp. Erzsébet téren.
4. Adventi koszorú, Bp. Vörösmarty tér.
Szervusztok, jó estét és kellemes Chanukát!
Ma reggel beharangoztam két különleges és egyedi chanukai köszöntőt, most Nektek is megmutatom.>>>>
Később teszem tiszteletem Marika képeivel.
Olvasom Julika, hogy nálad is zajlik az élet. Erőt, egészséget, jókedvet kívánok minden projektedhez, aztán remélem, hogy a szemedre is szakítasz időt.
Halkan mondom, de ugye viszel masinát a csomagodban? És lehet, hogy nekünk is mutatsz képeket?
Nagyon örülnék, gondolom, hogy a többiek is.
***
Most pedig abbahagyom, nemsokára célhoz érek.
Szép napot!
Ha ugyanarra a hölgyre gondolunk, Marika, már írtam róla. Tizenhat évesen hurcolták el Auschwitzba egy vidéki városkából, egész családját megyilkolták, férjhez ment egy lengyelországi fiúhoz, Izraelbe jöttek, három gyerekük született, egyik fia meghalt már felnőtt korban, tizenhárom unokája és 47 dédunokája van, könyveket írt, festeget, rengeteg verset tud, szaval is, de borzalmasan, ami nem csoda, mert soha nem tanulhatott, és itt formális képzésekre gondolok. Mint mondottam, tele van energiával, szokása különböző gasztronómiai csodákkal megtölteni a gyermekei és unokái hűtőszekrényeit.
Leves-téma: Nagyon szeretjük a leveseket, de a lencse valahogy kimaradt az életemből. Tanaria kedvéért majd elmesélem, hogyan lett, illetve hogyan módosítottam a neten talált recepteket. A lényeg, hogy izgalmas íze lett.
Jó reggelt!
Felhőtlen ég, szikrázó napsütés, szelidkék tenger mellett robog velem a vonat, ma is Tel-Avivba. Kipihentem magam, jó a hangulatom - mi kell még?
Tanaria, a mézespogácsák osztatlan sikert arattak, valaki azt mondta, hogy fantasztikusan ügyes vagy! Ugyanaz a véleményem, és jó, hogy átállítottad a telefonodat, de hidd el, hogy a meglévő képeket is le lehet butítani!
Apropó képek! Alsórákosi-Marika remek képeket küldött, meglepetés lesz! Remélem, hogy még ma este, vagy legkésőbb holnap (igaz, holnap is utazom, most északra),7 de mindenképpen sort kerítünk rá.
Örülök hogy megismerted Jutkát. Tehetséges, sokoldalú és szép is! Gyönyörű orgánuma van.
Pár éve nálunk a könyvtárban Liszt melodrámákat adott elő, Jandó Jenő zongorakiséretével. Szép volt!
Már nem tudok visszalépni, a konyha "folyamatba tétetett". A szemem várhat még egy kicsit!
Én is "báloztam" ám! A legkisebb unokahúgomnak volt a szalagavatója. Szép volt, és jobban szervezett, mint 2 éve a nővéréé,, Olyan szépek a fiatalok!
Pár éve még olyan képet mutattak róluk, hogy itt jobbra-balra dőlve a kanapén, elalszanak "karácsonyvárás" közben, most meg felnőtt nők! Eszternek pont a hónaljáig érek ...
Jóéjt!
Köszi. Az unokák és Anyukám is nagyon szereti.
Igen, küldenék...
Akkor már ketten vagyunk, egyébbként sem töröm össze magam a levesekért. Ebből kifolyólag alig tanultam meg a fortélyát.
Emlékszem amikor férjhez mentem azt kérte a férjem, hogy főzzek rizs levest.
Fogalmam sem volt mi az, Anyácskám olyat soha nem főzött!
Ne tudjátok meg, megállt benne a kanál
, soha nem felejtem el. Azért a férjem megette, fiatalok voltunk jót nevettünk rajta.
Gabika biztosan örülni fog a meglepetésnek, jó étvágyat hozzá.
Nagy "megtiszteltetés" ám zugolvasónak lenni!
A művén kívül szabad írni az életéről is, érdekelne?
Ehhez csak gratulálni lehet. Nagyszerű Családod van, légy Rájuk büszke!
Küldtem 2 privit
!
Nyugodt estét kívánok
!
Gyönyörűek a sütemények és külön megemelem az összes kalapom a tehetséged előtt
.
A kinézetük mellett biztos ízletesek is? Küldenél "fénypostával"
néhányat?
Ez nagyon érdekes! Még alaposabban meg fogom nézni, már azért is mert számomra is eléggé érthetően beszél angolul.
Visszatérő, örömmel olvastam a beszámolódat, teljesen átéreztem az örömödet, büszkeségedet. Ennél jobb, több egy nagymamának nem is kell! Gratulálok az unokádhoz!
Szép napot!
Egy jó ideje nekünk is van kedvenc lencseleves receptünk. Tényleg nagyon finom. Kíváncsi vagyok a tiédre.
Két napig túlnyomóan mézespogácsát készítettem. Ma viszik el Csíkba.
Rájöttem, hogy lehet kicsinyíteni a képet, de sajnos, a már kész képeket nem lehet. Most átállítottam a telefont, de már elpakoltam a pogácsákat nagyját.
Na, sikerült, de a különlegesebbek már el vannak csomagolva.
Jól ellevelezgetek én itt magammal! Ismét a vonaton vagyok, találkozóm van Tel-Avivban, ugyanis holnap este kezdődik a Chanuka, ajándékokat vásárolunk. Aztán, a jövő héten, majd karácsonyi vásárlás és ajándékozás lesz. Nem vonjuk össze a kettőt, mert mindkettő más. No meg miért ne lenne ünnep ünnep után?
Ráadásul, az idén kedvezően alakulnak a dátumok: jövő kedden van az utolsó, nyolcadik chanukai gyertyagyújtás, és karácsony este. Egyik ünnep megy, a másik pedig jön. Aztán Szilveszter és Újév!
Már csak két hét maradt az évből, 350 nap telt el. Hihetetlen!
Kedves chanukai üdvözleteket kaptunk, köztük különleges a 47-szeres dédnagymama két vékony falemezre festett küldeménye. Majd lefényképezem, hogy Nektek is megmutathassam. Hihetetlen, hogy mennyi energia van abban a sokatszenvedett 86 éves asszonyban!
Annak idején, szeptember végén, szó volt itt a topikon Rubik Ernő izraeli látogatásáról, aki az idei startup fesztivál díszvendége volt.
Most, két és fél hónapra rá, a csíkszeredai barátnőm egy érdekes elemzést küldött, amit - gondolom - ti is szívesen elolvasnátok, mert igazán nagyon érdekes!
Elnézést, de nem hagyhattam ki.
Jó éjszakát!
Most küldték a másik szobából:
Ilyet még tényleg nem láttunk!
Modern barlangművészet, csak azt nem értem, hogy mitől underground. Ja, hogy más? Leleményes ez az ember és nagyon-nagyon kreatív. Le a kalappal előtte!
Szia!
Örülök, hogy megérinthettem a lelkedet, mert ilyenkor, ezekben a napokban, a szokásosnál is érzékenyebben reagálok a művészetek okozta ingerekre. Tudtam, hogy te is hasonlóan gondolkodsz, emlékezel.
Most valami egészen prózai történést mesélek el, mert igazi sikerélményt jelent számomra. Szégyen, nem szégyen, de én még sohasem főztem lencsét. Hónapokkal ezelőtt mindenféle egészséges dolgokkal pakoltam tele a polcokat, erre Kriszti is lencsét vásárolt pénteken, zöld lencsét. Nosza, elő is vettem az egyik régebben vásárolt csomagot. Recepteket kerestem, majd mégis a saját fejem után alkottam egy olyan finom lencselevest, amilyenre nem is hittem magamat képesnek! Ha akarod majd elmesélem, hogyan, addig amíg még emlékszem a "belevalókra". Fantasztikusan finom, olyannyira, hogy a szintén tegnap készített rakott karfiolhoz hozzá se nyúltunk, de a levest nem tudjuk megunni. Ma is az lesz! Jó nagy fazékkal főztem. Kedden megyek Tel-Avivba, két adagot lefagyasztok, hogy a picinyemnek is vihessek.
Még annyit, hogy az éjjel hatalmas eső esett, 34 mm néhány óra alatt, de már süt a nap, minden ragyog és brrr… de hideg van!
Most pedig nekiesek a munkának, van bőven!
Jó reggelt!
Jó volt olvasni ezt a különleges élménybeszámolót, Zsuzsa! Szép lehetett maga a rendezvény is, látom az emlékek is előjöttek, jól van ez így!
Mintegy három nappal ezelőtt ígértem neked egy választ, talán a szerdai bejegyzésedre; elnézést kérek, hogy elkéstem vele, de saját élményeim valahogy elmosták "okos" gondolataimat.
Mindenekelőtt, köszönöm, hogy megosztottad az egyik interjúalannyal kapcsolatos emlékeidet, jó volt olvasnom, hogy más is gyermekébe oltotta a költészet szeretetét, mert olyan ez, mint egy mag, kikel, virágzik és terem!
Aztán Veled együtt és később Julikával is átéltem azt a számotokra felejthetetlen búcsúestet a régi, az igazi Nemzeti Színháztól…
A Kálmán Olga könyvről mesélj még. Úgy dióhéjban, ha lehet.
Hogy haladsz a hétvégi munkáiddal?
Nekünk is nagy terveink vannak a következő hétre, majd mesélek, ha megvalósulnak.
További kellemes vasárnapot!
Szép napot mindenkinek!
Tegnap este a középső unokám szalagavató ünnepsége és bálja volt, persze kivonult az összes nagyszülő is, gyönyörködni a "kis felnőtté vált" nagyra nőtt fiúban.
Ahogy az az ő gimnáziumukban szokás lezajlottak az ünnepi beszédek a szalagtűzés, aztán jött a táncbemutató, minden osztály táncolt egy saját táncot, ezt megelőzte a palotás, mint nyitó tánc, majd egy angol keringő, amit a végzősök egy része táncolt, a többi a záró bécsi keringőben jeleskedett, igy Dani is. Meg persze az igen kreativ osztálytáncban. Nagy öröm volt számomra, hogy a 5 végzős osztályból négynek az osztályfőnöke együtt táncolt a "gyermekeivel",
Csoda jó volt látni az örökké farmeres, pólós unokát öltönyben, majd a keringőnél frakkban. Nem azért mert a mi családtagunk, de az egyik legjobb kiállású fiatalember volt a végzősök közül.
Szerencsére, hajdan versenytáncos szüleitől jó ritmusérzéket, jó mozgást örökölt, így a táncolni is tudó kevesek közé tartozott. a lányok persze a szép hercegnős ruháikban, ha lehet még aranyosabbak, szebbek voltak.
Eszembe jutott sok minden,pl. hogy Ági szalagavatója is számomra ugyanigy indult, egy túrával az ismeretlenbe, vagyis olyan helyen rendezték, ahol még sohasem jártam és kihívás volt az odajutás. (megoldottam, nagy piros pont nekem), meg Panni, ahol először láttam habos, királylányos rózsaszinű ruhában pompázni, a szintén mindig sportosan járó lányomat, meg Dezsőt szmokingban, lenyalt frizurával, aki a táncnál a párja volt. (természetesen)
Meg az is megfordult a fejemben, hogy ha élne a nagyapja milyen büszkén fotózta volna Danit, aki amúgyis sok mindenben kiköpött mása. Bizom abban, hogy a céltudatosságát is a nagyapjától és az édesapjától örökölte és később majd szakmailag is olyan sikeres és elismert lesz, mint ők.
Jó estét!
Köszönöm ezt a verset. Most is mint annyiszor, felkavarta a lelkem.
Gyönyörű délutánod, estéd volt!
Szinte elfelejtem: a mi drága Nimród-Katink férjével találkoztam a követségen. Jó volt látni őt és elbeszélgetni vele! Örültem neki.
Látod, Julika, az egysróf ismét működik! Te mindig kedvelted Havas Juditot, én pedig csütörtök este óta személyes ismerősként, barátként emlegethetem!
(Most el kell mondanom, hogy mindig zavarba jövök a mozaikszavaitoktól. Idő kellett, amíg rájöttem, hogy a PIM a Petőfi Irodalmi Múzeummal. De ugyanígy vagyok például a NER-rel is!
Mindig rá kell keresnem, hogy az mi a szösz? 
(Szösz!)
***
Nagyon örülök a bakelitlemeznek, a lányomék még mindig őriznek egy lemezjátszót, amely működik is.
Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám!
***
Nem kellene először a szemeddel törődnöd? A többi ráér… Téged is elhagyott a személyzeted? Annyi baj legyen, legalább csak saját magunkat szidhatjuk! Már a reggeli rutinfeladatok is kifárasztanak, és hol van még a többi?
***
További szép napot, Topik!
Szervusztok és egy kicsit még jó reggelt!
Tegnap még egész nap a csütörtök este hatásaival sodortattam magam a költészetben és a szép szavak világában, igaz, máskor is ezt teszem, csak nem ennyire intenzíven. mindenképpen jót tesz az ember lelkének.
Néhányan hiányoztak a kedvenceim közül, de ez semmit sem von le az est értékéből, mert jelen volt Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti, Illyés Gyula, Pilinszky János, Kányádi Sándor, Földes Mária, Juhász Ferenc, Gergely Ágnes (Szenes Hanna "Eli, Eli"-jével, ami a gyönyörű versnek nem a legsikerültebb fordítása), Mezei András és a hazaiak közül: Eli Netzer, valamint Itámár Jáoz-Keszt.
Gazdag est volt és nem egy alkalommal borzongtam a gyönyörűségtől, mint például a művésznő belépésekor, ahogyan mély althangján a "Szól a kakas már"-t énekelte. Döbbenetesen adta elő József Attila "Két hexaméter" című mindössze kétsorosát - a hideg futkározott a hátamon az előadás hitelességétől. Igen, ez a lényeg! A hitelesség! Ahogyan odahozta elénk a költőt és az ő dilemmáit. Amelyek a mi dilemmáink is. Végül, szinte sírva fakadtam, amikor Havas Judit Kányádi Sándor: Fekete-piros című leíró költeményét adta elő - a terembe varázsolta személyes kolozsvári élményeimet, magát a széki táncot, Kányádi Sándor szikár alakját, kicsit talán a honvágyat is…
Mielőtt Julikának válaszolnék, felteszek néhány tegnapelőtt készített képet - jobbára meg is feledkeztem a fényképezésről.
1. Eli Netzer, izraeli író, költő, könyvkiadó, Dália kibuc tagja, az est bevezetőjét mondja.
2. Havas Judit Itámár Jáoz-Keszt izraeli költővel és műfordítóval beszélget. Jáoz-Kesztnek köszönhetjük, hogy a költészet izraeli kedvelői megismerhették a magyar verset.
3. Előadás közben.
4. Ezt a rózsát ugyancsak csütörtökön láttam, szép, akár a vers…
Sziasztok!
Muszáj válaszolnom, mert ez a vers nekem is a nagy kedvenceim közül való!
Az előadóművésznő (H. J.) valamikor szilvafakorunkban kedves kolléganőm volt, együtt szavalgattunk egy irodalmi körben! (Akkoriban Klein-nek hívták) Később ő - nagyon is megérdemelten - profiként kinőtte magát. Most a PIM -ben dolgozik ha jól tudom, Nagyon kedveltem mindig!
Ibikém, ne feledd: van nálam a részedre egy kis csomag, melyben többek közt Illyés Kingának is van lemeze! Ha adódik alkalom hogy jön-megy valaki, aki elvinné, örülnék ha már nálad lenne! (Bakelit lemezek, de azt mondtad hogy van lejátszód hozzá. Az enyém már nincs meg)
Zsuzsa! Az Alföldi könyvet én is olvastam és nagyon élveztem. Ráadásul kollégáim, barátaim jóvoltából én az utolsó korszak néhány jelentős előadását láttam is. Sőt ott voltam az utolsó, záró bulin is, igaz, jegy nélkül kinn ültünk a barátokkal a lépcsőn és a kivetítőn néztük... hatalmas tömeg volt és sírás...
A Kálmán Olga könyvét nem olvastam. Nagyon nehezen boldogulok most az olvasással, nagyon gyengül a látásom. De nem akarok addig műtétre menni, amig a konyha felujitáson nem vagyok túl. Nagyon sok a tennivalóm a másik lakással is, ami többek között fizikai jellegű. Ezeken szeretnék túlesni, mielőtt műtenek, mert utána minimum 2 hónapig kíméletre szorulok. Na és mióta a személyzet szabadságon van, magad uram....
Most már idehozhatod a vidámabb hangulatjeleket, Marika!
Szervusztok!
Zsuzsa, nagyon szépen köszönöm a részletes és rendkívül érdekes bejegyzésedet.
Külön, minden mondatodra válaszolni fogok, most azonban elég sok tennivaló akad. Kis türelmet kérek.
***
A tegnapi előadóesttel kapcsolatosan most csak annyit, hogy életem egyik legszebb élménye marad, besoroltam a másik mellé (nem mögé!), amely Illyés Kinga Kis herceg című monodrámája volt, mintegy 30-35 évvel ezelőtt.
Bevezetőül csak annyit, hogy az előadás címét (Vannak vidékek) Kányádi Sándor 1982-ben írt hasonló című verse inspirálta, és ezzel máris közel került hozzám.
Ízelítő:
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
1982
Az egyszerűbb kérdésre a válasz: a csoport zárt csoporttá illetőleg fb nevén "titkos csoporttá" vált, a létrehozója a sok antiszemita és annál mocskosabb bejegyzés miatt azzá tette, ezért nem tudsz hozzáférni. A hiba nem a te készülékedben van!
A szakácskönyvekről nincs mit mondani: tegnap tettem egy kőrutat: eredménye: mandulaliszt kilója 2200.- ft, gluténmentes sima liszt kilója 1.000 forint, rizslisztet sehol nem találtam, a kukoricaliszttól meg engem ráz ki a hideg, nem is beszélek már a receptek megkövetelte (pl. palacsintához alap hajdinalisztről).
A végeredmény: a sütemények, ha hagyományosak, ha gluténmentesek mindenképpen kalória dúsak tehát továbbra is csak nagyon ritkán és készen, egy-egy darabként vásárolva kerülnek a gyomromba! Legalább a súlyom rendben marad.
A két másik könyv, mivel nem irodalmi érték egyik sem, hanem kordokumentum, majd gondolkodom, hogy mit tudok róla elmondani.
Előljáróban annyit, hogy Alföldi Róbert Nemzeti Szinházát nagyon szerettem (a mostaniba még a lábamat sem teszem be), ott voltam a nevezetes utolsó előadáson is és tartottam a "köszönjük" táblát.
Külön élmény volt számomra a Bánfalvi Eszter színésznővel készített riport, mivel őt születése óta ismerem, édesapjával kamaszkorunk és fiatal felnőtt korunk egy részét egy társaságban töltöttük el. Már az édesapja is színésznek készült, de jó nevű tudós ember, szociálpolitikus lett belőle. Nagyon jellemző rá, amit a fiatal szinésznő is elmesélt, hogy kiskorában édesapja a 133-as autóbuszon a Toldit mondta neki. Bár én azt gondoltam erről, hogy ez a magánszférám része és a lányaimon kivűl senkit nem érdekel, őket is csak a családi ismeretség okán.
Kálmán Olga könyve meg egy kis televiziós csatorna fontos hircsatornává válásának a folyamata és ezzel együtt az ott munkát vállalók ismertté válásának a története sok humorral, bőséges szarkazmussal elmesélve.
Ha a legvidámabb történetet leírnám, akkor a moderátor biztos kimoderálna "politikai elfogultság" okán. A történet lényege a riporter és a riportalany magasságkülönbségének kiküszöbölésére szánt kisérlet leírása!
A jövő héten minden napra rengeteg elfoglaltságot zsúfoltam be, és még a nyakamon az önkéntes nyilvántartás utolsó három hónapjának rendezése (már írtam, hogy ennek az adminisztrációja itthon nagyon bonyolult és szövevényes és önkéntes munkáim legkevésbé sem szeretett része)
Legyen szép hétvégétek, az enyém fentiek okán munkával telik!
Most érkeztem haza és micsoda esténk volt!
Nem is mesélek semmit, nem érdemlitek meg.
Azért mégis jó éjt kívánok.
amelyekről írták helyesen: írtál
Jó reggelt!
Zsuzsa, nem találom a közösségi portálon azokat a véleményeket, amelyekről írták, pedig igazán érdekelnének. Mondtam már Neked, hogy a szimpátia hiánya részemről és a FB részéről kölcsönös? Akár kínaiul is lehetne.
Mindhárom olvasmányod érdekelne, mesélj róluk részletesebben, jó? Én úgy döntöttem, hogy több könyv már nem igen fér a lakásban, mert maholnap minden helyet elfoglalnak, még az enyémet is. Döntés ide, vagy oda, éppen a minap rendeltem meg Dési János két könyvét: A magyar szürke 48 árnyalata és Wallenberg-jegyzőkönyv címűeket. Ez sem szépirodalom. Olvasási problémáim vannak egyébként, azt hiszem, hogy a tablet okozhatta, mert két könyvet kínozok hetek óta, érdekelnek is, de nem megy az olvasásuk. Márai két összefüggő regénye: Az igazi, illetve Judit… és az utóhang (időben: az első 1941-ben, míg a második 1980-ban jelent meg). A második könyvet Szép Ernő írta és Emberszag a címe. Mindkét könyv jó, olvasmányos, érdekel is, mégsem tudom elolvasni. Még. Próbálom megérteni magamat, ez sem sikerül.
***
Érdekes előadóestre kaptam meghívót, Havas Judit "Vannak vidékek" című összeállítása jeles magyar és zsidó költőink verseiből. Tel-Avivban tartják, a magyar követségen. Baráti társasággal megyek ma este - ez lesz a hab a tortán, mármint, hogy mindent jól ki tudunk majd tárgyalni.
Majd Nektek is elmesélem. Megnézegetem a tegnapi képeket is, később talán majd felteszem.
***
Tanaria, mi itt nem fotóversenyre készülünk, bármilyen kép érdekel, az se baj, ha éppen a FB-ről hozod!
Kedves Mindenki!
Örömmel osztom meg veletek, hogy a születésnapomra kapott mindkét könyvet elolvastam, igaz az egyiket újraolvastam, (mert már az elmúlt évben kivettem a könyvtárból, mert kíváncsi voltam rá). Ez az Alföldi Róbert igazgatása alatti Nemzeti Színház öt évadjáról szól. Irodalmi műként nem értékes, de kordokumentumként nagyon. A kötetet összeállító kulturális újságíró véleményét széljegyzetekkel látja el fejezetenként hol többel, hol kevesebbel Alföldi, készültek interjúk a vezető színészekkel, rendezőkkel is.
a másik könyvet Kálmán Olga újságíró írta, ami az Egyenes Beszéd c. műsorának hátterét, mellesleg saját pályáját ismerteti meg az olvasóval, kellemes, sőt néha röhögtető módon. Legalábbis én néha visítva röhögtem.
Mindkét kötet - gondolom - csak itthon élőknek jelent sokat, hiszen nem részesei naponta ezeknek a történeteknek.
Tegnap megvettem ajándékba Radnótiné Fanni most megjelentetett Naplóját, majd ha már a könyvtár is megveszi én is el fogom olvasni, mert nagyon érdekel.
Ez a tapsitér lenne? Nagyon szép, és tényleg nosztalgiát ébresztő kép. "A mi kis fogadott városunk". Én ugyan csak 19 évet éltem benne, de azok voltak életem legszebb évei, még akkor is, ha a legnehezebbek voltak…
Köszönöm, hogy feltetted. Hátha valaki másnak is tetszeni fog.
***
Ma hivatalos ügyet intéztem és várakoznom kellett egy folyosón, amelynek ablakai a híres haifai reáliskola sportpályáira nyílnak. Végignéztem egy tornaórát, és meg is örökítettem.
Majd holnap megmutatom.
Jó éjszakát!
Az a "baj", hogy a könyv sokkal jobban érdekel, mint a telefon. Amúgy mondom, nem is érdemes, mert még nincs olyan képem, amit tényleg meg kéne osztanom.
Viszont találtam a fb-n egy nagyon szépet. Sokat változott a mi kis fogadott városunk.