Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Dehogyis nincs meg, biztosan megvan, csak szerintem kissé kényelmes vagy ebben az ügyben. A mobilon is beállítható a kép mérete és akkor le se kell kicsinyíteni. Böngészd azt az útmutatót, amit kaptál hozzá.
Majd jövök, ma nagyon sok tennivalóm van.
Köszöntök mindenkit!
Nem, Szigal, nem lesznek. Sajnos, de nem tudok kicsinyíteni, azt hiszem nincs meg az a programom.
S, ha tudnék is, igazából csak egy pár próbaképem van. Nem túl élesek, nem elág tiszták, szóval gyengék.
Nálunk egy hónapja szinte egyáltalán nem sütött a nap, nincs ami fotózásra ingerelne.
Most nem hallgatom-nézem meg, de majd később igen.
Jó estét!
Most tényleg nem tudok írni, alig érkeztem haza, de "kárpótlásul" valami nagyon-nagyon szépet hozok Nektek, szintén Alsórákosi-Marika küldeményeiből.
La fascination du désert
Marika ugyan pps formátumban küldte el, amit én nem tudok idevarázsolni, de csodák csodája, ugyanazt a youTube-on is megtaláltam. Élvezzétek a zenét, a képeket, a sivatag megannyi szépségét.
Jó éjszakát és várom Tanaria meglepetéseit. Ugye, lesznek?
Szép napot!
Azt hiszem kisilabizáltam. Most kipróbálom, de úgy láttam gyenge minőségű képek.
Ez nem jött össze. Túl nagy a kép.
Még próbálkozom.
Kös
zönöm a jókívánságokat és a szép virtuális virágokat!
Nem tudom, mi lett a fiatalemberrel, azt hiszem, hogy nem is akartam tudni. Sokszor még magamat sem értem.
No meg híreket sem nézek, mert kormányválság van, valószínű, hogy márciusra előrehozott választásokkal, folyik a mocsok, a vádaskodások, nagyon nem szeretem. Az utóbbi napokban már három közvélemény-kutatásban vettem részt, és további kettőt-hármat visszautasítottam. Sajnos ebben a katyvaszban a fiatalnak számító Jáir Lapid (az "elbocsátott" pénzügyminiszter) talán a főludas, ő az öt éve elhunyt Tomi Lapid fia, aki még a saját papájának se nagyon vihetne vizet, pedig az öreg sem örvendett közimádatnak, de nagyon okos volt, ami a fiáról azért nem mondható el…
Ezért nem nézek híreket, így a tegnapi fiatalember sorsáról sem tudok, ha belekerült egyáltalán a hírekbe.
Mi hír kábelügyben?
Visszatérő, születésnapodra kívánok neked jó egészséget, sikereket a munkálkodásodban, sok örömet!
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG!
Hú, ez kemény! Hírekben nem mondták, hogy lett-e baja a fiatalembernek?
A kulcsos histórián már nem csodálkozom, mert én is így vagyok az ilyen automatikus cselekedeteimmel....
Lehet, hogy mégis babonás leszek? Mivel magyaráznám akkor, hogy szinte-szinte elszalasztottam valamit, valami nagyon fontosat?
Visszatérő-Zsuzsa születésnapja van ma ugyanis!
Gyorsan összekaptam magam és néhány virággal köszöntöm,
valamint megpróbálom keresetlen szavakba önteni a jókívánságokat:
Drága Zsuzsa, jó egészséget, hogy teljes emberként állj a vártán: a családban, a magánéletedben és mindennemű szociális és politikai tevékenységedben, egyszóval: maradj friss és fiatal, ne engedd, hogy a szaporodó évek maguk alá kényszerítsenek, és ez csak tőled függ! Feladat!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ISTEN ÉLTESSEN! (mindannyiunknak)
Most pedig járjunk be együtt egy csodálatos helyet, Alsórákosi-Marikának köszönhetően:
a Gresham-palotát.
Jóformán semmit sem tudtam róla, és most nagy örömmel fedeztem fel régi "ismerősök" nevét, Róth Miksa üvegművészét, akinek munkásságát eléggé jól ismerem, a nagyváradi Nagy Endrét (a legszebb könyvet írta Nagyváradról, 1936-ban, Egy város regénye címmel), Emőd Tamást, akivel olyan mostohán bánt az utókor, a felejthetetlen Kellér Dezsőt, valamint a Pódium Kabaréról írt sorokat.
Hogy mennyi mindent tettek a zsidók a magyar kultúráért! Mit tudnak minderről azok, akik… na jó, nem is folytatom, fölösleges.
***
Talán még jövök, mert mindeközben nálunk ajtókilincseket cserélnek, zaj van.
Szervusztok!
Semmi babona! Miután tegnap elrobogtam hazulról, felültem egy buszra, a megfelelő helyen leszálltam, majd át akartam menni egy útkereszteződésen. Vártam a zöld jelzésre, és éppen váltott a lámpa, amikor velem szemben egy autóbusz még át akart menni, pedig már a kereszteződés előtt meg kellett volna állnia - szerintem. Éppen léptem volna le a járdáról, amikor velem szemben a busz "felkapott" egy fiatalembert, felröpítette a levegőbe, majd megállt, természetesen a zebrán. A fiú felállt, tántorgott, majd letérdelt felemelni az úttestre repült napszemüvegét, aztán már segítői is akadtak, a járdára támogatták, leültették az egyik üzletből kihozott székre. Ennyit láttam, mert közben én átmentem a túloldalra és szinte öntudatlanul folytattam az utamat. Nem akartam, de bebizonyítottam magamnak, hogy nem tartozom a szenzációhajhász szájtátók közé. Aztán leültem egy padra, mert annyira remegtem, és olyan erősen vert a szívem, hogy nem mehettem tovább, de már jól eltávolodtam a baleset színhelyétől. Hallottam a mentő és a rendőrkocsi szirénáját, láttam a pillanatok alatt kialakult közlekedési dugót és tovább nem tudom mi történt, de az egész napomra rányomta a bélyegét.
Később, már hazafelé utaztam, és elő akartam készíteni a kulcsaimat, de sehol sem találtam - táskát cseréltem ugyanis. Visszapergettem az indulás mozdulatait, eszembe jutott, hogy a postaládából kiemeltem a leveleket, de arra már nem emlékeztem, hogy hová tehettem a kulcsokat. Világossá vált, hogy bizony, nem vettem ki, a postaláda zárjában hagytam. Ahogy a házhoz érkeztem, már messziről láttam, hogy a zárban nincsenek kulcsok. Közelebb mentem, észrevettem, hogy közben betették a villanyszámlát, a postaláda nyitva volt, és a számla mögött ott voltak a kulcsaim! Nagyon rendes lehetett valaki és még meg sem tudom köszönni. A jelenség maga azonban aggasztó.
***
Tanaria, arra a másik témára most sem marad elég időm, de örülök, hogy felcsigáztam a kíváncsiságodat!
Azt a második témát mind várom...
Sajnos itt sincs olyan tél mint ott.
Még szerencse, hogy nem vagyunk babonásak, mert még azt hinnénk, hogy egész hetünk rossz lesz.
Mindenkinek szép napot!
Ezekért a gyönyörű csodákért szeretem én annyira a telet.
A mi erdőnk (itt előttünk) is produkál télen sok csodát!
T
ényleg kedves, jó gyerek, különben nem alkalmazkodna ennyire!
Tényleg nincs semmi baj a régi, jól sikerült filmek újra játszásával, de arra a közszolgálati televiziók ma nem "vetemednek", mint régen, hogy új filmeket készítsenek, vagy fesztiválokon méltán dijnyertes filmeket mutassanak be, mert a költségvetésük igen szerény, a jogdíjak meg igencsak magasak.
Szigál! A gonoszkodás, most az anyóstársnak szólt, aki nem képes az 50 felé közeledő fiáról leválni!
Megint elmaradt egy téma, amire már napok óta készülök, de sebaj, ezen az ugyancsak mozgalmasan kezdődő héten majd csak sort kerítek rá.
Marika másik ajándéka viszont holnapra marad, mert jóból is megárt a sok!
Tanaria, köszönöm a segítséget, szerintem nem tévedtél, igazán ismerős helyek ezek, és olyan jó volt viszontlátni, nosztalgiázni egy már egyre inkább elérhetetlen csíki decemberről. De szépek is voltak azok az elmúlt telek, Istenem! Azt hiszem, most világosan megfogalmazódott bennem a honvágy: érezni a ropogó havat a talpam alatt…
***
Ma két rossz élményben volt részem, holnap talán elmesélem.
Jó éjszakát!
Örömmel jelentem, hogy Alsórákosi-Marika újabb gyönyörűségekkel örvendeztetett meg ma este bennünket.
"Rímel" a két téli képsorozatra, és mintha Meseországba hívna bennünket.
Most mutattam meg a lányomnak, nagyon szeretem, amikor belőle is kiugrik a gyermeki lelkesedés.
Még kaptam Marikától valami ugyancsak nagyon szépet, rögvest megkeresem a linkjét, számomra új volt, de lehet, hogy Ti már mindannyian jól ismeritek.
Semmi baj azzal, ha régi egy film, csak jó legyen. Még mindig szívesebben megnézek harmadszorra is egy régi filmet, mint egy többnyire csak modernkedő és érthetetlen mait.
Biztosan vannak tehetséges fiatal rendezők, forgatókönyvírók, színészek, szeretném ha már bizonyítanának is. Minél gyakrabban.
jó film, igen, sajna, új filmekben nem bővelkedhetünk, a Duna TV-n sem, csak régiek vannak..
Most, hogy újra nézegetem, lehet, hogy hülyeségeket mondtam.
Jó estét!
Nagyon köszönöm ezeket a képeket, el is fogott rendesen a honvágy. Mesélték, hogy mekkora hó húllott és az összelapátolt hóhalmot leöntötték vízzel és úgy csicsonkáztak le róla.
Általában ilyen hó már meg is marad márciusig, mert ahogy olvad mindig ráhavazik. Húúúú, csak most érzem, mennyire szeretem az ottani telet. Hiányzik!!!
Az első részben még megismertem a helyeket, de már a másodikon, nem pontosan. Nagyon megzavar a gyönyörű havazás is.
1. A városi parkkal szemben, a régi Művelődési ház, ami nem látszik ezen a képen, mellette a toronyblokk a Corsóval.
2. Kb ugyanaz felülről, rálátunk a tapsitérre.
3 A fenyők fölött a görög-katolikus templom tornya látszik.
Az utcaneveket nem ismertem soha.
Nem szép szó nélkül elrobogni, mert még volt időm elolvasni Zsuzsa beszámolóját. Jót mulattam a "gonoszkodó" idézőjeleken, még el is hinném, ha nem ismerném a nagyon is emberi valóságot. Ugyanakkor ismertelek meg kettőtöket, mármint az ex-vőt és Téged, és mindkettőtöket már akkor megkedveltelek. Itt Haifán is volt már alkalmunk találkozni. Kedves ember!
Következnek a decemberi képek.
1. 2014.12.02 (Adolf Bobo)
2. 2014.12.02 - Mandel László: A Kalász negyedi lépcsők.
3. 2014.12.03 - Tamirjan Eugen fotója, hajnali 05:53-kor mínusz 5 fokban.
4. Mára virradóan, azaz 2014.12.07-én, ahogyan Alexandra Creanga megörökítette.
***
És most elrobogok, mert millió tennivalóm van és 21-22 fok, pluszban persze.
Szervusztok!
Már említettem, hogy téli képeket találtam a nem szeretett közösségi portálon és szájtátva nosztalgiáztam, ugyanis Csíkszeredáról szólnak és elképesztően szépek. Gondolom, hogy Tanariának is örömet szerzek, ha felteszem ide (természetesen a szerzői jogok megsértése nélkül!
) és sürgős teendőimet teljesen mellőzve, bemásoltam a képeket a számítógépem egyik albumába. Érdek is van benne, ugyanis nem mindegyiket tudom konkrét utcanévhez kötni, ismerem és mégse. Tanaria, segíts!
Remélem, hogy a havas képek másoknak is tetszeni fognak.
1. 2014.11.27, Tamirjan Eugen fotója, csikorgó mínusz 7 fok volt éppen.
2. 2014.11.29, Mioara Bencze fényképezte.
3. 2014.11.30, a kép bal felső sarkában a fotós neve is szerepel.
Kedves Mindenki!
Végigcsodáltam az összes képeket, a virágok, mint mindig sok szint és szépséget hoztak ebbe csúf, szürke reggelbe. Gyerekek tegnap este épségben hazaértek, hebrencskéim csak a hűtőben lévő füstölt liba és pulykakolbászt hagyták itthon. Biztos én is hibás vagyok, mert nem néztem körül időben.
Rengeteg programot zsúfoltak bele ebbe az egy hétbe, sok barátot ismerőst látogattak végig. Az élet megoldotta, hogy az apai nagymama is legalább annyiszor részesüljön az együtt tölthető időből, mint én, mert "ideiglenesen" összeköltöztek a gyerek édesapjával. (ez az időzőjel elég gonoszkodó
)Tegnap még remek búcsúebéd volt, ahol alkoholt az egyetlen felnőtt, a 21 éves unokám fogyasztott csak, de milyen szülinap az olyan, ahol a felköszöntő limonádéval történik?!
Ma délelőtt háztartás, de délután elmegyek a Goldmark terembe egy beszélgetést végig hallgatni Rados Virággal. Ő egy fiatal író, újságíró, akit lassacskán besorolok a "fogadott lányaim" népes táborába.
Jót nevettem a kábel ügyön, tőlem is kérdeznek olyan dolgokat a gyerekek, ami elvárt tudás lenne, de még a kérdést sem értem néha, pl. hogy lesz szabad WIFI a nem szabad előfizetéses internetből, ha szabad, akkor miért kell hozzá jelszó, meg hasonlókat.
Hétfőn önkéntes nyilvántartás rendberakása, ez egy nemszeretem munka és havonta csak egyszer végzem. Önkénteskedni könnyebb, mint adminisztrálni a törvény szellemében egy csapat munkáját. (persze ezt is önkéntesen, csak némi önerőszakolás után)
Tetszett Tanaria megfogalmazása az "angyalfia", még sohasem hallottam, de szép megfelelője az ajándék karácsonyra fogalomnak.
Legyen szép napotok!
Az imént a kábeled ügyében okoskodtam, de elszállt.
Azt akartam mondani, hogy nem is kell kábelt venned (én vettem ugyan, de soha nem használom), mert ha leveszed a telefonod töltőjének a felső részét és csatlakoztatod a számítógépedhez, ugyanúgy letölthető minden kép. Nem ismerem az otthoni szakkifejezéseket se magyarul, se románul, így nem tudnám Neked lépésről lépésre elmagyarázni, de tudd meg, hogy magamtól jöttem rá erre!
Szerintem Zoltán majd elmagyarázza. Utána azon mulatsz majd, hogy milyen egyszerű. 
(Sőt, egyenesen a telefonodról is feltehető ide, feltéve ha nem nagyobb 500 kB-nál.)
Többnyire igen, sőt Tel-Aviv összes utcái már tele vannak mindenféle színű ciklámennel. Jaj, de gyönyörűek!
Ne feledd, ritka eset, amikor 10 fok alá süllyed a hőmérséklet. Ma például ez a helyzet.
Jó estét, mert nálunk már egészen sötét van!
Képzeljétek el, megnéztem a Dunán a Kaméliás hölgyet, és most is, annyi év után is elvarázsolt a történet, a film, a szereplők, az érzelmi gazdagság, a szépség, a fiatalság.
És velem szemben, mert még nem eresztettem le a redőnyt, most kelt fel egy csodálatos telehold - egészen romantikus hangulatba sodor.
Nem úgy mint arra felé... Ott az év minden napján nyílnak a virágok?!
Jó, hogy jobban vagy! Én még soha nem oltattam be magam influenza ellen. Eddig megúsztam mondom csak csendesen, nehogy meghallják a vírusok-bacilusok.
Ma nálunk is szép idő volt és főleg enyhe. Elmentünk M. barátnőmmel és megvettem az angyalfiát az unokáimnak.
A tegnap befejeztem Ken Follett trilógiájának első részét. Nekem nagyon tetszik. Már el is kezdem a másodikat.
A telefonomhoz még kell vegyek valami kábelt, hogy a fotókat át tudjam ide tenni. Persze gőzöm sincs, hogy kell. És ma is elfelejtettem megvenni.
Amúgy mostanában olyan szürke a világ, hogy nem is serkent fényképezésre.
Gyönyörű ez a plafonog érő hibiszkusz!
Ne búsulj, amilyen ritkán lehetünk mi is együtt, szinte én is kibic nagymama vagyok. Majd jövőre, hátha újra együtt láthatjuk őket.
Igen és soha nem hagytuk volna ki a Szózatot, még, ha buli volt akkor sem! Most sem hagyom ki, de milyen más most minden...
Szép napot!
Végre sikerült megnéznem Alsórákosi utazásának utolsó részletét. Lenyűgöztek az épületek is, az üzletek is és az emberek kedvessége is. Köszönöm, hogy megosztottad, persze Szigalnak is.
Ugyanaz a perc: >>>>
(Ha jól megnézitek, a harmadik képen egy mosdótálnyi tenger is látható!)
Otthon, a Keleti Kárpátok lejtőin tombol a tél, gyönyörű képeket találtam az egyik portálon. Lehet, hogy később letöltöm és Nektek is megmutatom, hogy Tanaria is nosztalgiázzon, ne csak én!
***
Szép, kellemes napot kívánok!
Nem hagyhatom ki ezeket sem: >>>>
Valamint a tegnap délutáni felhős égboltot, amint a képek alján látható jelzés szerint egyetlen perc alatt láttam, miközben a saját tengelyem körül forogtam.
Eyeket kedden fényképeztem a timráti édenkertben. A második képen az avarba hullott piros termések állítólag nagyon finomak. Azt nem sikerült megtudnom, hogy melyik fa pottyantotta oda, így bátorságom sem volt megkóstolni.
Egy-két-három virágsorozat az elmúlt hét "terméséből", hogy színesítse kicsit az előbb említett szürkeséget.
Nagyon szép, friss zöld, tájak mellett robogtam el, amikor Názáretbe utaztatok, együtt is jártunk arra, Marika!
1. Új vetés Jágur kibuc környékén, fölötte a Kármel keleti vonulata. Előtte pedig útszélesítési munkálatok.
2. Jezrael völgye - ködben.
3. Kivilágított (orosz) keresztény templom Holon és Tel-Aviv között
4. és ugyancsak kivilágított zsinagóga Tel-Aviv déli részében.
Szervusz, Marika!
Ígérem, hogy az én napom hasznosan telik - például pihenéssel, az elmúlt hét röpködései után. Nagyon keveset fényképeztem mostanában, mégis bőven akad megmutatni való - éppen most rendeztem el a képeket.
Nálunk ma is gyönyörű idő van, szebbnél szebb foszlányfelhőkkel - tegnap, alkonyat előtt körbe is fényképeztem a tájat.
Lenne munkám ugyan, de ma mégis pihenek, miután tegnap kissé nyűgös voltam, mármint egészségileg, de hamar elmúlt. Citromos-mézes tea és máris minden rendben. Influenza elleni oltás idén sem lesz, így döntöttem. Mire való az ember immunrendszere?
Te pedig vidd el ortopéd orvoshoz a fájó térdedet, sürgősen, és ne hanyagold el, jó?
Nem hiszitek el, tegnap 10h körül elmentem megvizsgáltatni a szememet és 17h kor már itthon is voltam
. Rendelés 14h-ig és még ott hagytam 12-14 pacienst. Időközben kétszer elment a főo sürgős műtéteket elvégezni és kb 15h-kor talán 10'-re ebédelni.
6-7 éve volt a műtétem és minden a legnagyobb rendbe van.
A jövőhéten azt hiszem nekiveselkedek és "elviszem" a térdemet a sportkórházba. Hónapokkal ezelőtt hirtelen fékezett a busz és valami elreccsent a kalácsom környékén, ami nem akar önállóan meggyógyulni. Nem segít rajta a kék lóbalzsam se
!
Alsórákoson szürkeségre és esőre ébredtem, már megint a nemszeretem időjárás van, így valószínű kihagyom a Bosin a szokásos meetinget. A tervezett Gozsdu program is elmarad
.
Teljen hasznosan a napotok.
Jó reggelt!
Isten hozott kedves Ciss! Igen, én igazán nem kívánom
, de élénk képzelőerőmmel hosszú, ősz szakállal ruháztalak fel, meg is érdemli az, aki ilyen sokat hiányzik!
Köszönöm a hibiszkuszt, mindig szívesen látok virágokat a topikon. Azért, ha időd engedi, pótold be olvasási hiányosságaidat, mert bizony emlegettünk, sőt a Goldmark-kórusnak is boldog születésnapot kívántunk, és mintha Neked is, a megfelelő jeles napon…
Élményeket emlegetsz, "egyik szebb, mint a másik" - mondod, gyere és mesélj!
Szép jó estét!
Nem vesztem ám el, csak a szokásos hókupac alól nehéz kiásni magam. Emellett az itthoni gépem erősen öregszik, és ha az nlc-t is beindítom, rendszeresen lefagy, de legalábbis nagyon lelassul, úgyhogy mire visszaolvasnék, netán írnék is, hosszú, ősz szakállam nőne. Remélem, ezt senki nem kívánja.
Amúgy rengeteg éneklős programom volt/van/lesz mostanában a különböző kórusokkal, egyik szebb élmény, mint a másik.
Mellékelek egy nyári képet, virágzó hibiszkusz a szanatórium folyosóján.
Most igazán eltájoltam magam, mert itt valami nagy félreértést sejtek. Ugyanis a könyv magyarországi bemutatója valamikor június közepén volt, hiszen Magyarországon jelent meg, egy budapesti kiadó (a Norán) gondozásában. Nézd meg Zsuzsa, az általad is belinkelt Index-cikk dátumát.
Nem szeretnék általánosítani, de többször tapasztaltam, hogy a magyarországi zsidóság (tisztelet a kivételnek) valamilyen langyos álomvilágban él. Ebbe belefér a fintorgás, a gyanakvás, a jó szándékok megkérdőjelezése, egy részük pedig - ahogyan mondod: valódi forradalmár. Fotel-forradalmár. És ez kimerül abban, hogy piszkálódjunk, fintorogjunk, hiszen ez is tevékenység, nem? A könyv szerkesztője pedig egy naiv, jóindulatú, talpig becsületes ember, aki nem gyanakszik és nem fintorog, hanem hisz: az emberben, a jóságban, a lojalitásban, a jellem tisztaságában. És távolról ugyan, de nagyon szereti a magyar embereket. Néha csalódik, de ez sem tántorítja el a hitétől. Pénze van, vezető beosztású mérnökként nagyon magas fizetést élvezett, a nyugdíja is jóval az átlagon felüli. Megteheti, hogy könyvet jelentessen meg, és bebizonyítsa: a magyar ember nem zsigeri antiszemita. Hogy mindig voltak, vannak és remélhetően lesznek olyan magyarok, akik a zsidóban az embert látják, a vallási göncöktől mentes embert.
Vége a székfoglaló beszédemnek.
***
Én is szerettem volna sok-sok unokát - egy sem lett, de mégsem vagyok irigy. Megelégszem azzal, hogy örülhetek mások örömeinek. A tágabb családban van néhány kisgyerek, a barátaimat is kisebb-nagyobb unokák boldogítják, én pedig mindegyiküket szerető kibicnagymama vagyok.
A múlt héten volt a könyv itthoni bemutatója, ismertetése és többen kiakadtak a zsidó-keresztény párbeszéd gondolattól, a filoszemitizmus fogalmáról és attól - a valóban rosszul sikerült bejelentéstől - hogy a szerkesztő okulásul több példányt ajándékoz a Jobbiknak. Ez volt az a csepp, ami megkérdőjelezte a szerkesztők és szerzők szándékát, függetlenül attól, hogy elolvasták-e legalább a fülszöveget.
Való igaz, aki nem él itthon, annak nehéz, sőt megkockáztatom lehetetlen az itthon élő magukat zsidónak vallók kedvére tenni, nyilatkozni ebben a témakörben is.
Ugyanez a társaság megkérdőjelezi szinte mindenki tevékenységét, tisztakezűségét, de kevesen vannak köztük olyanok, akik bármelyik zsidó világi szervezet munkájában részt vennének, de a rendezvényekre elmennek és jó esetben csak fintorognak.
Na, ha valamit nem kedvelek az emberekben, akkor ez a hozzáállás az. Ha nem tetszik valami, dolgozz rajta, tedd jobbá. Számomra elfogadhatatlan, ha valaki csak a fotelban ülve bátor és ellenzéki (kivéve, ha elmúlt 100 éves és/vagy beteg)
Milyen jó lehet annak a néninek, hogy ilyen szép családja lett, szerettem volna én is sok-sok unokát valaha, de ma már beérem azzal ami van.
Szép napot!
Nem olvastam vissza, de ehhez hozzá kell szólnom. Csodálatos!
Istennek hála, hogy megérte! Adjon neki jó egészséget, sok örömet bennük!
Jó reggelt!
Visszatérő-Zsuzsa, el szerettem volna olvasni a könyvre írt véleményeket, de semmit sem találok, az Indexes könyvismertetőn kívül, amit annak idején, még júniusban olvastam. Ez a portál "érzi" az ellenkezésemet, és számomra kusza, zavaros, sőt néha idegesítő, tehát semmi esély, hogy megkedveljem. Tele van ismeretlen emberek többnyire érthetetlen kommentjeivel, mintha egy piaci zsongást hallgatnék, amihez az ég világán semmi közöm.
A könyvvel kapcsolatos véleményeket persze szívesen elolvasnám.
***
Tegnap két mondanivalóm lett volna, és mára sem avult el egyik sem. Az elsőt máris zengem: Telefonált a jeruzsálemi ismerősöm-munkatársam (akit néha itt is meg-megemlítek), és elmondta, hogy dédunokája született, sorban a negyvenhetedik!!! Megismétlem, amit már olvashattatok róla: 16 évesen volt Auschwitz foglya, egész családját elpusztították, 22 éves kora óta él Izraelben. Három gyermeke született, egyik fiatalon betegségben halt meg, de már családos volt és két fiút hagyott hátra. A másik két gyermekétől 8+3, azaz a fia árváival együtt összesen 13 unokája van. És 47 dédunokája. Számomra ő a mindenkori GYŐZELEM szimbóluma. 86 éves és fiatalokat megszégyenítő energiával rendelkezik, maga a két lábon járó csoda!
***
A második témáról később beszélek. Szép napot Nektek!
Nincs mit köszönnöd, Marika. Mi köszönjük Neked, hogy sok szép élményedet velünk is megosztottad.
***
Megtaláltam a verset, egy blogon és a YouTube-n, tényleg szép gondolatok és nagy igazságok vannak benne, de sajnos elég durva hibák is. Itt jön be az a mondás, hogy "ízlések és pofonok". Nekem nem tetszik, de ez csupán az én véleményem, attól még lehet gyönyörű és akár jó is. Köszönöm, és gratulálok a nagynénidnek, aki biztosan nem látja olyan sötéten az öregkort, mint a vers írója.
***
Tetszett Zsuzsa beszámolója - egészen jó színikritikákat írhatna a mi barátnőnk, ugye? Rövid, frappáns és főleg érthető. Ó, azok a régi szilveszteri kabarék a Kossuth-rádión: recsegés-ropogás-zavarás ellenére is hozzátartoztak fiatal éveinkhez, amikor kisgyerekek voltak a házban, nem mentünk sehová, és a konyhában hallgattuk a jobbnál jobb, a maiaknál jóval merészebb szövegeket. Aztán napokig ismételgettük a poénokat a munkahelyünkön.
***
Holnap jövök, új témákkal, újabb képekkel is talán.
Jó éjszakát!
Köszönöm a tájékoztatást, kihagyom ♥♥.
Köszönöm szépen
.
Mivel látod a sorszámot, tudod mennyi van. "Ízelítőnek" ez is elég.
Ma este egy gyönyörű versre hívta fel a 82 éves nagynéném a figyelmemet. (Ő szavalta el a nyugdíjas találkozón.)
Magyar Ottó: Az élet alkonya
Érdemes a googleval megkeresni, ha van időtök.
Pihentető jó éjszakát kívánok. (Óriási telihold van, engem nem hagy aludni
.)