Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jó reggelt!
Szép, hűvös reggelre ébredtünk. Nemsokára indulok, Pangolinnal van találkozóm, erdélyi témákkal foglalkozó könyveket viszek neki. Ő is hoz nekem valamit, amit még nem olvastam, pedig klasszikus irodalom. Erről majd mesélek. Hű, de izgalmas találkozásnak nézünk elébe!
Tegnap gyönyörű, vad időnk volt.
1. Reggeli órák. Haragos felhők és tenger, miközben a házak napfényben fürdenek.
2. - 3. Kora délután.
4. Leszáll az alkony.
Én köszönöm és most már nyugodtan alszom, mert soha nem jutott volna eszembe ez a szó.
Egészen szimpatikusnak tűnik!
Azt hiszem, a Tuina mellett ez lesz számomra a 2015-ös év slágere. Mindent az egészségért jelszó alatt.
Köszönöm
.
A köpölyözésre gondolsz?
Pihentető jó éjszakát kívánok az idelátogatóknak.
Igen, igen, igen, együtt megyünk moziba, és ha lesz időd, a képeket is küldheted. Az összes képpel kapcsolatosan is lenne egy ötletem, kis időt kérek, hogy megvizsgálhassam a lehetőségeket.
Ma kínai gyógymasszázson voltam, kész csoda, mennyire segít. Ebből a sorozatból még lesz egy kezelésem úgy karácsonytájt, majd januártól ismét hetente járok, már alig várom. Nagyon jól csinálják. Jut eszembe: emlékszik valaki, hogyan is nevezik azt a régi, "poharas" eljárást, amit hátfájásra alkalmaztak a régiek? Sehogyan sem jut eszembe, pedig a mai kezelésen ennek a lehetősége is szóba került.
Most megyek, biztosan jól alszom majd. Jó éjt!
Valóban, befejezetlen maradt, még nem értem "haza". Talán holnap folytatom, ha érdekel Rajtad kívül is valakit. Most azon töprengek, hogy hogyan lehet a feltöltött képeimet egy az egyben átteni olyan helyre, hogy más is megnézhesse. Olyat nem szeretnék, ahova egyenként kell felrakni, mert a kb. 2500-hoz nem lenne türelmem.
Jó az ötlet! Köszönöm a "meghívást", akkor vasárnap este együtt megyünk moziba?!
Már többször láttam filmen és ifjú koromban elolvastam a regényt is, meg van a sorozatban.
Láttam ma egy előzetest, amely szerint vasárnap este a Duna tévén megnézhetjük a Buddenbrook-ház filmváltozatát, és eszembe jutott, hogy Neked köszönhetően fényképen is láthattuk azt a házat, ahol a regény cselekménye játszik. Mindenképpen meg fogom nézni, még nem láttam, sajnos. Nézhetnénk akár együtt is, nem?
Ifjúkorom egyik kedvenc regénye volt.
Szervusz, Marika, Neked is!
Az a véleményem, hogy nincs véleményem, akkor sem, ha a magánéletéről és akkor sem, ha tudományos kutatásról van szó. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ítélkezzünk, és a gyereke sem lesz árva. A "nemzés" pedig két emberen múlt, és természetesen ehhez sincs közünk.
Bárcsak több, hozzá hasonló tudós lenne a világon!
Persze, ettől Te még gondolkodhatsz másképpen, szíved joga.
Húúúúúú, de rohannak a napok, a minap még tizenvalahánynál tartottam.
Azért drágább itthon, mert már az adót is megadóztatják.
Akiket érint, még mindig nem mennek az utcára, magukbaroskadva hallgatnak otthon, így a törvényhozók elégedettek saját magukkal, lelkiismeretlenül nyomogatják a gombokat, ahogy a vezérlőtábornok kénye-kedve megkívánja tőlük.
Lézer megmondta, ki mennyit ér!
Izletes sütés-főzést kívánok.
Szórakoztató szép estét kívánok!
Mi a véleményed arról, hogy 79 évesen, leukémiásan, élete alkonyán gyereket nemz?
Szándékosan hagy maga után árva gyereket, kisérleti célból, hátha sikerül meghosszabbítani saját életét az őssejt kezeléssel.
Megértem elkeseredésedet, Zsuzsa, ez számomra is az ország jó működésének egyik nagyon fontos szelete. Én még abban az időben dolgoztam a népjólét területén, amikor Izrael még jóléti állam volt, és öröm volt működtetni azokat a jól átgondolt és anyagilag is jól megalapozott programokat, amelyek éppen a szegény rétegek felemelkedését célozták. Nagyon sok önkéntest foglalkoztattunk és arra is jutott pénz, hogy ne csak a jóakarat hajtsa őket, hanem megfelelő szakmai képzést is kapjanak. Aztán elkezdtünk süllyedni, valamikor az új század legelején és azóta ez a terület itt is marginális lett, pedig jól tudjuk, hogy mennyire fontos. Jó, persze, itt még működik bizonyos fokig, de távolról sem úgy, mint az "én időmben". Mehetnék persze most is önkéntesnek, de nem tudnám alacsony szinten végezni ezt a munkát.
Így inkább hümmögök és csóválom a fejem, meg abban reménykedek, hogy az illetékesek egyszer felébrednek. Ugyanezt kívánom Magyarországnak is.
Szép napot mindenkinek!
Itt szürkeség és naponta ijesztgetnek az ónos esővel és hóeséssel. Szerencsére még nem érkezett Budapestre.
Már mindent bevásároltam, kezdődik a sütés főzés, nem diétás szakon (is), mert már csak kettőt kell aludni.
A múlt hét szombatján Komárnoban jártam (ez Komárom Szlovákiához tartozó része, hátha valaki nem tudja
)
meglepetéssel tapasztaltam, hogy az az osztrák gyártótól származó gluténmentes kenyér, amiből itthon 25 deka kerül majdnem hatszáz forintba, ott fél kilós kiszerelésben kapható ugyanennyiért. Vajon mi lehet az oka?
Igy hatalmas kincsre tettem szert és lelkesen hoztam magamnak.
Ibi!
Az elkeseredésem, a költségvetési törvény elfogadása kapcsán megszűnő szociális és gyermekvédelmi ellátásoknak szólt, egy olyan országban, ahol kb. a népesség egyharmada él a szegénységi küszöb alatt. Az 1990-es évek elején lehetőségem volt a rendszerváltás utáni első szociális és foglalkoztatási törvény és az azokhoz kapcsolódó intézményrendszer kidolgozásában, megvalósításában részt venni és 2010-ig magam is részese voltam a rendszer (állandó korrekciók melletti) működtetésének is. A jelenlegi módosítások elengedik a szegények, az állástalanok kezét, az illiberális demokrácia legnagyobb "dicsőségére".
Jó reggelt!
Végül mégis kimerészkedtem tegnap, sikerült két nagy zuhé között úgy járkálnom erre-arra, hogy még az ernyőt se kellett kinyitnom! Na ugye, hogy bátraké a szerencse?
Azt az illatot el kellene raktározni! A nedves föld szaga a virágok és a frissesség illatával keveredett, jaj, de nagyon szeretem!
Olvastam, hogy az elmúlt napok esőzései rekordot döntenek, talán húsz évvel ezelőtt volt még ehhez hasonló novemberi esőáldás. Nem is volt, mert most hívtak Jeruzsálemből, most ott zuhog, itt nálunk süt a nap. Délután kezelésre megyek, már nagyon kell a fájó hátamra.
Olvasok, dolgozgatok, áldott jó melegben. Nektek is hasonló, nyugodt napot kívánok.
Jó reggelt!
Ma utaznom kellett volna, de inkább itthon maradtam, viharos esőzések vannak, ami egyrészt nagyon jó, de mégsem szükséges, hogy órákig vizes holmiban járkáljak. Ernyő, esőkabát ilyenkor mit sem segít. Jobb tehát itthon megküzdeni a gyávaság érzésével?
Mindegy, most mit tehetek? Munkába ölöm a bánatom.
Köszönöm szépen a nevükben is. Gyönyörű virágok!
Menyem-Katival akkor beszéltem, amikor hazaért a munkából. Épp meg volt hatódva, mert Gergő és Janka nagy izgalommal várták saját készítésű ajándékokkal.
Lányom-Kati is nagy örömmel mondta, hogy Laci (a bátyja) telefonon felköszöntötte.
Jó éjszakát mindenkinek!
Ma olyan "elfelejtős" napom van. Megfeledkeztem ugyanis a Katalin nevű tartozékokról, Tanariánál hárman is vannak: Kati-nővére, Kati-lánya és Kati-menye. Isten éltesse őket, szeretettel köszöntöm mindhármukat!
Minden virág az övék és a többi Katalin nevű hozzátartozóé.
Történelmi pillanat volt, amikor ma előszedtem az olajradiátort, bekapcsoltam és most itt ülök a jótékony melegben, megbékélve időjárással és a világgal.
Felhívott Kriszmam-Eszter már nagyon idős haifai sógornője, aki a mi utcánkban lakik, tőlünk négy buszmegállónyira, és akinél utoljára mintegy két és fél éve még Eszterrel jártunk. Ő Ervin legidősebb, már 90 éves testvérének a felesége, Panni. Lánya ismert festőművésznő, akinek mintegy három éve volt sikeres kiállítása a Bálint-házban, azt megelőzően, pedig itt Haifán, és még együtt voltunk akkor mindannyian.
Panni elmondta, hogy nemrégen Beni is meghalt, a legkisebb testvér. Sokszor találkoztunk vele, például most éppen kilenc éve, 2005-ben, amikor a Golán-fennsíkon, Szábrémama szervezésében tartottunk emlékezetes topik-pikniket. Mind ott voltunk, akik akkor fontosak voltunk egymásnak. Utoljára pedig éppen az Ichilovban találkoztam Benivel, amikor felváltottam az "ügyeletben" - azt hiszem, Kriszmam akkor kapta az utolsó kemoterápiás kezelést. A sors iróniája, hogy Benivel is rákbetegség végzett. Nagyon sajnálom, készültem felhívni, de már nem lehet…
***
Julika kérdezte, és én elfelejtettem válaszolni.
Igen, tartjuk a kapcsolatot Zsuzsival, no nem sűrűn, de tudunk egymásról. A gyerekeket tavaly két alkalommal is láttam, Dana már nagy, kedves, és szerény kislány, Beni iskolába jár és a legaranyosabb kis dzsindzsi a világon. Biszli biztosan örülne a fejlődésüknek, okosodásuknak. Tavaly januárban Pestről jöttek vissza, a fiam is azzal a géppel jött. Anélkül, hogy tudta volna, hogy ismerem a családot, mesélte, hogy milyen kellemesen telt a repülőtéri várakozás, mert Zsuzsi és a férje csodálatosan bántak a két gyerekkel, lekötötték a figyelmüket, és a többi nyűgös, türelmetlen kisgyerek mellett felüdülés volt őket figyelni.
Fel szeretném hívni a pestiek figyelmét a következő rendezvényre:
A Galenus Kiadó tisztelettel meghívja Önt prof. dr. Czeizel Endre–Bárdossy Péter "Kertész Imre és A sors"
"Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?" című új könyvének sajtóbemutatójára.
Szeretettel várjuk 2014. november 28-án, pénteken, 15 órakor a Rátkai Márton Klubban
(1068 Budapest, Városligeti fasor 38.)
Előadást tart és a könyvet bemutatja:
prof. dr. Czeizel Endre orvos-genetikus és prof. dr. Sipos Lajos professor emeritus, irodalomtörténész
Nagyon szívesen elmennék, de sajnos, messze van, bár a témája nagyon-nagyon közel. Külön örülök annak, hogy a Czeizel Endre újra tevékeny és jó egészséget kívánok neki.
Talán az egekben is Katalin-nap van ma. Könnyes emlékezés Nimród-Katira. Hiányzik.
Jó reggelt!
Jelentem: elemek feltöltve, ugyanis a lakásban cél nélküli ődöngést nem nekem találták ki. Tehát: fütyül a vonat, indul a bakterház!
(Jópofa hangulatjegyek kerültek ide, örülök nekik.)
***
Doknagyi-Kittynek boldog névnapot kívánok! >>>>
Már biztos mindenki tudja, hogy a választók elég sokan és jól döntöttek. 2014-ben negyedik alkalommal elvinni az urnához az állampolgárokat nagy munka.
A 30 % feletti részvétel időközi választáskor természetes.
Marika! a most (is) megnyert választókerület nem az én választókerületem, ott is nyertünk tavasszal (természetesen) és nem orrhosszal, a mienk a 7. választókerület. Ide kölcsönbe mentem. Nem bántam meg, igaz, akkor is ezt mondanám, ha az eredmény más lenne.
Minden tiszteletem az Észak angyalföldi és újpesti választóké, az érdem az övéké!
Tegnap egy holter készüléket tettek rám, azzal rohangásztam egész nap, ma veszik le és értékelik az eredményt.
Szigál, hogy néha lemerül bennünk az elem az természetes, kell a pihenés. sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne egy kicsit csak lézengeni a lakásban, meg ágyban fekve olvasni egész nap.
Szervusztok, jó estét!
Nem hiszem el! Több, mint 48 órája nem írtam a topikra, írjátok fel a kéménybe, korommal!
Tegnap dolgoztam, ma pihentem és délután ismét hatalmasat aludtam. Holnaptól új elemeket teszek a szerkezetbe, mert így nem én vagyok.
Rengeteg tervem van, csak győzzem, idővel, erővel, jókedvvel.
Most pedig: Jó éjszakát!
Szép napot!
Én is láttam azt a adást a bio citrommal. Törtem is a fejem, hogy vajon azt honnan?
Mindent összevetve, a bakikat és az igényességet, mérlegre téve, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó, szórakoztató műsor. Nagyon szeretem.
Amióta egyszer elrebegte, hogy használjunk bio citromot, azóta nem nézem. Gyerekkorában őt is a mahagóni hokedli körül kergették és a nemlétező bio termékeket fogyasztották!
A ládákban, hűtőházakban mesterséges érlelő, tartósító szerekkel permetezett gyümölcsök soha nem olyan ízűek mint a fán érettek.
Alsórákoson is szürkeség, hűvös, novemberi időjárás van.
Örüljünk, hogy nem itt esett le rövid idő alatt 2,4 méter hó és most következik az olvadás.
Gyönyörű képeket mutattál, köszönöm. Egy kisebb fajta botanikus kert, felüdülés lehet ott sétálgatni, csodálni nap mint nap a változásokat. Tudom sok munkát is jelent, de van értelme
.
Szervusztok!
Jaj Zsuzsa, mennyire "tompák" a választók. Siralmas a részvétel és ez elkeserítő
!
Önfeláldozó vagy, tele jó szándékkal, sokat teszel a "köz-ért".
Ne keseredj el, nem rajtad/rajtatok múlik
!
Ibikém, tudsz Zsuzsiékról? Hogy vannak, mekkorák már a gyerekek?
(jajistenem, de élvezné Biszli figyelni a növekedésüket, fejlődésüket.. Dana már komoly nagylány lehet...)
Sziasztok!
Én kóstoltam már a pomelót, finomés érdekes, de az árához képest túl vastag a héja.
Vettem viszont egy érdekes citrusgyümölcsöt, úgy hívják hogy sweetie, más néven édes grapefruit. Még nem kósoltam meg, de kíváncsi vagyok...
Amikor a boldogulttal - úgy 25 éve volt - Görögországban jártunk, akkor ettem fáról !!! gránátalmát (magyarul: loptam) -
)
Lehet hogy éretlen volt, vagy csak útszéli, nemesítetlen, de rettenetes volt az íze. Azóta persze kóstoltam igazit is és nagyon finom! (Kívált 40 fokban, a Maszadáról leszédelegve, hűtve, frissen facsarva...
Húú, ez gyönyörű kert!
Szép napot!
Errefele is szürke, hideg reggel van. Novemberhez ez illik.
A tegnap tanultam a Borbás Marcsi műsorából, hogy nem ismerjük a gyümölcsök valódi ízét, csak, ha egyenesen a fáról szedjük. Onnan jutott eszembe, hogy akartam írni, hogy ismerem a pomelot. Tehát, biztos nem olyan mintha a fáról szedném, de ettem már.
Nem illik, de azért érdemes lenne egyet megkostólni.
1. Még egy pozsgás növény.
2. Az erkély fölötti pluméria hatalmasra nőtt fáján még egy két elkésett virág is felfedezhető.
3. Az erkély szürrealisztikus ablaka belülről.
***
Holnap ismét hiányzom, igazolt hiányzásról van szó!
Jó éjszakát és kellemes vasárnapot!
És vannak egyéb szépségek is, talán nem annyira látványosak, de harmóniát visznek a környezetbe.
Van abban a kertben egy háromméteresre, de talán még magasabbra nőtt kaktusz, mindig megcsodálom.
Ennek igazán örülök.
Ma nagyon nyomasztó volt az idő, esős és szeles, olyan novemberi… Kedvetlen is lehettem volna, de aztán főzésbe fojtottam a hangulataimat, ehhez pedig nagy segítségemre volt a konyhai rádió, amelyen régi és szép héber dalokat hallgathattam. Ebéd után aludtam egy nagyot, most pedig befejeztem egy hosszúnak és nehéznek gondolt, de végül gyermekjátéknak bizonyuló munkát. Van néhány percem, és - mert már rég nem voltak -, felteszek néhány képet.
Elsőként egy fát és nagyra nőtt gyümölcsét mutatom, a pomelot. Ez a második ilyen fa, amit közelről látok, az elsővel Biszli Zsuzsi lányának a kertjében találkoztam.
Ez a mostani a lányomék kertjébe hajlik át, gyümölcsöstől, de állítólag nem ajánlatos leszedni, mert más tulajdona. Szerencsére a fényképezést nem tiltják.
Nem olyan nagy véletlen, hiszen hetente egyszer biztos találkozunk.
Most találkozol vele? Ma? No akkor ez lenne a "véletlenek" tetőfoka.
Amúgy ismerem ezt az "erről a témáról inkább nem beszélünk" taktikát, mi is igyekeztünk a keresztény arab kolléganőnkkel nem beszélni kényes dolgokról, a jó hangulat és a kellemes munkakapcsolat megőrzése érdekében. Pedig ez is struccpolitika, de az ellenkezője sem vezetne sehová.
Pontosan erre gondoltam. Köszönöm, hogy érthetőbbé tetted.
Igen, élhetnénk, de végülis, mi, a köznép békében is élünk. Mint szomszédok kisegítjük egymást...stb., de vannak tabutémák, amiket soha nem érintünk társalgás közben.
Van egy román barátnőm (volt osztálytársnőm), akivel 1990-ben egy kicsit "politizáltunk". Az eredmény húsz év szünet lett. Aztán amikor visszaköltöztem K-várra, felkerestem, és most megint jó barátnők vagyunk. Épp most készülök vele találkozni.
Ha nem ismernélek, Tanaria, most morgolódnék emiatt a "bélyeg" miatt. Mert tudom, hogy ez nem negatív hatásokat jelent a te felfogásodban, hanem éppen fordítva: két nép kultúráját kaptuk - szerintem ajándékba! - és ezt okosan felhasználva lehetünk európaiak, mert a többségi nemzet kultúrája is tartalmaz értékeket, és milyen értékeket!
Zene, irodalom, képzőművészet, színház és film, hogy csak a fontosabbakat említsem. A román gasztronómia is jótékonyan hatott a kulináris szokásainkra, és még mennyi mindent sorolhatnánk.
Azt se feledjük, hogy az ellentéteket mindig a politikai érdekek szították - sajnos mindkét részről.
Szóval élhetnénk egymás mellett békében és megbecsülésben - minden adott ehhez, csak közös akarat kell.
Ugyanezt elmondhatnám az itteni zsidó-arab konfliktusokról is…
Ja és a költészet. A legszebb költői képeket két román költőtől hallottam: Ana Blandiana-tól és Lucian Blaga-tól. Mind a kettőről már beszéltem itt a topikon, de ha akarjátok, fel is frissíthetem ezeket.
Mindenkit köszöntök!
Nekem is megvan otthon ez a könyv. Közvetve Csíkszereda és az egész Erdély átélte ezt a gyászos eseményt.
Örvendek, ha segített jobban megérteni minket. Való igaz, hogy a történelem sodrása alatt, által nagyon másképp alakult az erdélyi ember mint a magyarországi. Vagy a sorsunk...
Szerintem, így színesebb a magyar nemzet. És persze, itt gondolok a Trianon által leszakadt többi magyar területre is. És az is természetes, hogy mindegyik más.
Biztosan azért is, mert minket rászorított a sorsunk, hogy jobban ragaszkodjunk, próbáljuk megőrizni a magyarságunkat. És a többségi nemzet is ránk nyomja bélyegét így vagy úgy.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet, az együttérzést.
Az élet megy tovább, amíg mehet, sőt még azután is.
Pangolin magas labdáját érintettség miatt nem üthetem le, bár az "erdélyiségem" okozott már néhány kellemetlen pillanatot. Azt hitték ugyanis egyesek, valamikor, hogy a származási helyem miatt különbnek tartom magam. Bizony nem, cseppet sem, véletlenül sem, csak hiányzik belőlem az irigység, akár bántóan is őszinte vagyok, magasnak vélem a tolerancia képességemet, és rengeteg optimizmust tárolok magamban. Talán ezek lennének a megkülönböztető, erdélyi jegyek? Nem tudom, lehet, de az biztos, hogy nem vagyok elvakult, és a magyarságomat sem zászlóként lengetem, még csak nem is megkülönböztető jegyként. Értse, aki akarja. Csak félre ne értse, mint azok, akik teljesen félreismertek. Nem is tudom, miért írtam ezt le, mert cseppet sem érdekes. Csak úgy kibuggyant belőlem. Elnézést.
Sütő tényleg különleges ember volt. Nekem mégis voltak vele szemben fenntartásaim, mert pályája elején írt néhány úgynevezett "proletkult" novellát, egyiket még tanították is az iskolában. Másrészt van vele kapcsolatosan egy kedves gyermekkori élményem. Talán hetedik osztályos lehettem, mindenfajta humán műveltség nélkül, de minden lében kanál. Volt akkoriban egy Új Élet című képeslap (ennek volt főszerkesztője Sütő 1958-1989 között), amelynek keresztrejtvényét megfejtettem, be is küldtem Marosvásárhelyre. A megfejtésem ez volt: Homos apiens, így! El is küldték a díjat, írómappát és tollakat, nagyon büszke voltam magamra. Megjegyzésük sem volt, és Sütő András írta alá a díj mellé mellékelt levelet! Én viszont megjegyeztem a két szót, és miután már "művelődtem" egy kissé, rájöttem a valamikori hibámra, talán nem is sok időre rá, és nagyon elszégyelltem magam. Hogy szórakozhattak a szerkesztőségben!
Sziasztok!
Rég jelentkeztem, most is főleg azért jövök, hogy Szigálnak együttérzésemet tolmácsoljam, bár tudom róla, hogy mostanában tényleg sokszor szembesült a gyász, a visszafordíthatatlanság érzéseivel. Mintegy három hónapja én is a legjobb barátnőmet vesztettem el. Talán éppen ezért érintett meg különösen a Kosztolányi-idézet.
Nemrég kölcsönkaptam egy érdekes könyvet - Sütő András naplójegyzeteit 1990-ből Szemet szóért címmel. Ismeri valaki közületek? Segített jobban megismerni, megérteni az erdélyi magyarok lelkületét, amely mintha másképpen csiszolódott volna a történelem, és főleg a huszadik század viharaiban. Most egy lehetséges témát dobtam fel, ki üti le a magas labdát?
Kellemes hétvégét kívánok Nektek! Én is szívesen mennék a Goldmark-kórus koncertjére - ha tehetném, bár Ciss-t csak innen "ismerem", de magáról az énekkarról már sok szépet hallottam.
Szép napot!
Részvétem. :(
Gyönyörű, találó verset mellékeltél.
Sajnos, bármennyire is el szeretnék menni a jubileumi hangversenyre, nem tehetem, mert megyek Újpestre szavazatszámláló bizottságba ülni, a szegény Kiss Péter halála miatt megüresedett országgyűlési képviselői helyre. (mert én sajnos hülye voltam, vagyok)
Sok sikert kivánok nekik, de még lesz módom máskor meghallgatni őket!
Ünnepi hangverseny
Nekünk szívügyünk, hiszen kedves topiktársunk kórusáról van szó, amely ezzel a koncerttel ünnepli fennállásának 45. évfordulóját.
Az igazi az lenne, ha el tudnátok menni - néhányan meg is tehetnétek. Én innen messziről egyebet nem tehetek, mint hogy gratuláljak az évfordulóhoz és további szép, zenés, éneklős éveket kívánjak a kórus minden egyes tagjának, elsősorban Ciss-Áginak!
Most tudtam meg, hogy Esztergomban temették el.
Tegnap én is gyászhírt kaptam, sógorom halt meg. Férjem bukaresti rokonságából, a mi nemzedékünkből már csak egyetlen ember él, a férjem kisebbik nővére. Nagy család volt egykor és egymást segítő; olyan nagyon szomorú, hogy ennyire megfogyatkoztunk. Sógorom csak márciusban lett volna 75 éves, ő volt gyermekeim kedvenc nagybácsija.
Egyszóval, megint a gyász. Az emlékek felidézése, mosolyok és könnyek.
***
Mit tehetünk? Lám, most a legjobb, ha kicsit elmenekülünk - például a költészetbe.
Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás,
(...)
és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat,
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit, s viszed a végzetet.
(Kosztolányi Dezső)
Köszönöm, megkaptam! Jól esett olvasni.
Persze, hogy lehet, el is küldtem a gmailos címre, csak arra nem emlékszem, hogy vajon ez a működő címed?
Nem gond újra elküldeni, ha esetleg nem kaptad volna meg.
Kérem szépen, ha lehet!
A mai Új Kelet Kiss Marianne tollából méltó megemlékezést közöl dr. László Kláráról.
Zsuzsa, akarod, hogy elküldjem?
Szervusztok!
Tegnap nagy örömmel olvastam a sok-sok beírást, de ma merre jártok?
Jó néhány elemzést olvastam a hétfői "közfelháborodásról", érdekes módon nagyon kevés viszonyul pozitívan az történtekhez. Kár, mert ez ismét passzívvá teszi azt a réteget, amely talán ébredezni kezdett. Állítom, hogy egy jó szónok (valamikor ezt is tanították, ugye?) csodát művelhetett volna, így az egész hamvába hullt szalmaláng maradt csupán.
Azt hiszem, hogy ezt már túltárgyaltuk, minden szinten.
***
Jót nevettem ma reggel. Későn ébredtem és amikor kitántorogtam a konyhába, azt mondtam Krisztinek:
- Én meghaltam.
Erre ő:
- Akkor ez most a szellemed?