Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
A kínai selyemakác (Albizia julibrissin) Holonban idén már másodszor virágzik. Haifán nem, igaz mi 100-110 km-rel északabbra vagyunk.
Jó reggelt Neked is, Zsuzsa! Megelőztél. Későn keltem és mostanáig a képekkel bajlódtam. Nehezen kaparom össze magam, azt hiszem az időjárás is rátesz a fájdalmaimra, és a tegnap - pihenés ürügyén - megint azt hittem, hogy fiatal vagyok. Hiszen az vagyok, nem?
Sajnálom, hogy nehéz napjaid vannak. Néha jót tesz, ha kicsit panaszkodhatunk, bár semmit sem old meg.
***
Az első képek a harmadik kedvenc városomból vannak: Holon a maga rendezettségével, szépségével, élhetőségével a kedvenc izraeli városok egyike lett.
A következő képek november másodikán készültek, de hiszen láthatjátok, a képeken ott díszeleg a dátum.
Ez a fa már szerepelt a fotóimon, virágzás előtt. Nem tudom pontosan meghatározni, ezért csillagvirágú fának nevezem. Törzse és formája szerint Chorisia vagy Celba speciosa, de annak rózsaszínű, vagy pirosas virágai vannak, és gyapotfának is nevezik. Ennek viszont fehér, krémszínű csillagformájú virágai vannak. Hihetetlenül nemes és gyönyörű.
Szép reggelt minden erre olvasónak!
Már rohamtempóban csökkennek a napok és együtt leszünk megint egy kicsit, nagyon jó lesz, alig várom. Bár nem lehetek önző, mert rajtam kívül erre a kis időre sokan tartanak igényt (szerencsére).
Ma családi elfoglaltság (nem írom le, hogy mennyi beteg van a környezetemben ebben a pillanatban, súlyos műtéteken túl, meg halálközeli állapotban, mert ez szinte hihetetlen), de majd csak átvészeljük.
Legyenek szebb napjaitok, mint az enyémek!
Köszönöm, hogy ilyen kedvesen válaszoltál. Kora reggel már itt lesz legalább egy-két sorozat.
Ma ugyanis kipihentem a hetet, amely kicsit sok volt öreg csontjaimnak, de túléltem. Még kicsit nehezen mozgok, de majd csak megolajozom a rozsdás alkatrészeket, és újra a régi leszek.
(Nagyon régi…) 
Sajnálom, szívesen válaszolnék, de nem felelek meg a kritériumaitoknak.
Sok sikert kívánok a munkátokhoz!
De még mennyire, hol vannak azok az új képek? Szürke, de csatákkal és szomorúságokkal teli hétköznapjaimba mindig örömet jelentenek azok a képek, amiket feltesztek és megcsodálok.
Szervusztok!
Ismét jelentkezem és örülök, hogy vannak közöttetek rokonlelkek. Valóban nagy-nagy jutalom az élettől, ha három generáció lehet együtt, ha együtt nyaralhatnak, múzeumokat, képtárakat látogathatnak közösen, vagy csak egyszerűen együtt beszélgethetnek, nincs is ennél felemelőbb élmény a világon. Látni azt, ahogyan a harmadik nemzedéket ugyanazok a témák, gondolatok, kételyek, dilemmák foglalkoztatják, mint hajdanában fiatalabb korunkban bennünket is - így adódnak át nemzedékről nemzedékre az örök emberi értékek.
Örömmel látom, hogy mindenhonnan érkeznek képek - ez teszi ezt a topikot vonzóvá, érdekessé. Vagy jobban mondva: ez is!
Jó volt Alsórákosi és Tanaria utazási élményeiről olvasni, ugyanakkor engem is elszomorított dr. László Klára korai halála. Visszatérőnek szeretném együttérzésemet kifejezni, úgy érzem az elhunyttal szoros kapcsolatban volt.
Szeretem ezt a szokásotokat, ahogyan az erősebb betűkkel hangsúlyozzátok egymás nevét. Át is vettem!
Jó reggelt!
Itt vagyok, ragyogok! Tényleg. Tegnap este fáradtan érkeztem haza, és mindig azon morfondírozóm, hogy miért kell szinte annyit utaznom a vasútállomástól a lakásig, mint például Tel-Avivtól Haifáig, ami általában egyórás út. Tegnap este viszont "kifogtam" egy etiópiai sofőrt, hát le a kalappal előtte. Felszálltam és húsz perc alatt otthon voltam. Leszálláskor meg is köszöntem neki. Semmibe se kerül, és jót tesz a lelkünknek…
Óriásit aludtam. Már elvégeztem a reggeli rutin ezt-azt, most pedig elvégzek egy-két nem sürgős munkát, hadd előzzem meg magam egy kicsit. Vásárolni is kellene. Utána talán nekifogok felforgatni a szobámat, kell néha egy kis változtatás. Rengeteg új könyv gyűlt össze, és mert új könyvespolcot már nem veszek, ezeknek itt kell helyet találnom. Vannak ötleteim.
Veletek mi van? Hogy telnek napjaitok?
Jut eszembe: van sok-sok új képem, akarjátok látni?
No ennyit. További szép napot!
Szép napot!
A lelkemet simogatják ezen a hideg (3 fokos) reggelen ezek a gyönyörű virágos képek.
Az embert a helyek vagy az ember a helyeket? A nyitott szemmel-szívvel járó embert megtalálja a szépséges világ.
Persze, hogy ott van, Marika! Azt hiszem, hogy a második képen látszik, amint a hatalmasra nőtt pluméria (frangipáni) szinte befedi a ház frontális részén végighúzodó zárt teraszt. Még van rajta néhány virág, de édes illatát majd tavasszal messziről fogják érezni. Emlékszem, mesélted, hogy valahol a szállodai szobádba vittél egyetlen virágot, hogy ott illatozzon.
Tegnap este hazafelé a buszban olvastam kedvesen finom korrekciódat annak a bizonyos negyedik képnek a téves feliratára. Elnézést, így jár, aki siet!
Ne félj, vigyázunk magunkra...
Amit sajnos nem fényképeztem le, az a fehér héjú gránát alma volt. Este "találkoztunk" és nem akartam a vakut használni, fogytán volt az elemem.
Visszafogott, hasznos időtöltést kívánok
!
Napsugaras szép napot kívánok minden ide látogatónak!
Sikerült, derűre hangoló gyönyörűségek!
Ez helyileg ott van amiről beszéltünk?
Alsórákosi-Marikára gondoltam, amikor ezeket a "kisméretű" gránátalmákat észrevettem. >>>>
***
És most vitorlákat fel!
Legyen jó napunk - ma is!
Jó reggelt!
Most nem írok senki hozzászólására, talán majd a vonatból, de fel kell vidítanom a reggeleteket ezekkel a vasárnap készült képekkel.
Itt minden kedvenc növényem - pluméria, murvafürt, kaktuszok - együtt van, és most azon töprengek, hogy mi találjuk meg a helyet, vagy a hely talál meg bennünket? Mit szóltok erre?
Bocsánat, Robi Kati lányom párja.
Bearanyozta a mai napomat a Nagykövet úrral és kendvenc Konzulommal való találkozásom.
Számomra az egész ország egy különlegesség, Dárius kincseitől az ezeregy éjszaka csodájáig. Hazatérésem után mindig mérhetelen keserűség fogott el, amikor ott azt láttam,hogy építkeznek (nem stadiont!),az ország fejlődik, az emberek vidámak, mosolyognak (függetlenül a pol. helyzettől!) Hozzájuk viszonyítva behozhatatlan a lemaradásunk, sajnos! Igaz, itt nincs olaj!!!!!!!!!
Úgy érzem, nagyon szerencsés csillagzat alatt születtem, hogy ezt is megismerhettem!!
Szervusz drága, fáradtan hazatérő!
Engedelmeddel a 4. kép felíratát módosítanám: " A Fesztivál keretében a Chehel Sotoum Múzeum parkjában az ország tartományai mutatták meg és árulták kézműves termékeiket.
Réges-régen, ifjú koromban, az egyik angol tanár azt sulykolta a fejünkbe, hogy minden gátlás nélkül - figyelmen kivül hagyva a nyelvtani szabályokat - beszéljünk, beszéljünk, mert az anyanyelvi szintű meg érti. Mai napig ehhez tartom magam és még nem csalódtam!
Örömteli estét kívánok!
Nagyon boldoggá tettél a részletes válaszoddal, nagyon jó olvasni az élményeidet, bár még "fejlődnöm" kell családi vonatkozásaidból.
Véleményem szerint azalatt a rövid idő alatt is tartalmasan teltek napjaid, gazdagítottad ismereteid.
Másnap mentünk a tengerre.
Aztán átsétáltunk egy szép kőtemplomhoz, ahová be is tudtunk menni. Kívül-belül nagyon szép volt.
Onnan gyönyörű helyek mellett felkocsikáztunk a hegyre, ahonnan még a távolban sejlett a tenger. Ahogy kiszálltunk örömmel láttam a galagonya és kökény bokrokat!
Ebéd után elsétáltunk egy másik kis városba Chigborough-ba, nagy sportpályákon keresztül egy erdei útra értünk, ahol sok és sokféle gomba volt. Élet volt abban a kis erdőben, mókus, nyuszi és rengeteg sokféle madár. Egy fácántelep mellett is elhaladtunk. Szóval délelőtt tenger, délután erdő és gombászás!
Szép nap volt sok-sok élménnyel.
Kati és Robi nagy izgalommal, büszkén mutatták meg nekem a különböző helyeket, én meg örvendtem, mert igazán elbűvölő ez a része Angliának és láttam, hogy jól érzik itt magukat.
Vasárnap délelőtt egy kis kávéházban találkoztunk Kati volt munkaadójával. Jól elbeszélgettek, a végén annyira összeszedtem magam, hogy elmondtam, hogy nagyon sajnálom, hogy túl sokat beszéltem. Angolul ez volt az első mondat ami elhagyta a szám. (illetve nem is, mert elmondtam Panniról, hogy nagyon édes, kicsi és dundi). Mérges voltam magamra, mert még a teát sem voltam képes kikérni, pedig ezt tanultuk és tudtam!!!
És sok mindent tudok, de megszólalni nagyon nehéz!
Szóval, ez Heybridge-ben volt, ahol a lányomék laknak. Onnét átmentünk Maldonba. Furcsa, mert ha nem mondják én észre sem veszem, hogy más városba mentünk, mert teljesen egybe vannak olvadva, csak egy tábla jelzi, hogy ez már más helység.
A Promenade Parkban sétáltunk, persze itt is egyik tó a másikat éri, rengeteg és sok fajta madárral.
Alsórákosi, szia.
Ez igaz, nem volt meleg nagyon hideg szél fújt, ennek ellenére nem fáztam. A tengerbe is beledugtam a kezem, kellemesen langynak tűnt. A hullámok gyors egymásutánban jöttek, menekülésre kényszerültem, mert nem akartam, hogy beázzon a csizmám, még tenger vízzel sem. Előttünk állt még a nap.
A dagály nagyon hamar jött. Mire átértünk a nyílt tengerre már ott volt. A másik oldalon még nem jött ki a víz (az előbbin), de teljesen mocsaras volt a talaj, sőt még kénes szaga is volt.
A nyílt tenger partján menet még kagylókat, köveket szedtem, jövet már víz alatt volt majdnem teljesen a part, annyia, hogy feljebb kellett mennünk egy szinttel, ahol csinos kis lakókocsi park volt, magán meg kiadó.
Mindenkinek szép napot!
Érdekes, izgalmas, nagyon szép képek. Biztosan egyedi élmény volt számodra, egy egészen különleges!
Alsórákosi-Marika képes beszámolója XXXIV.
1. Isfahan. Ötvösmester művei.
2. Isfahan, 2.ICCN, ősi motívumos festett csempék.
3. Ez már Tehran. El tudjátok képzelni, hogy az autók sűrűjében simán át lehet menni egyik oldalról a másikra? Balesetet nem láttam, engem se ütöttek el, hamar beleszoktam a káosznak valamiféle rendjébe.
***
Marika, nagyon köszönöm. Ismét gyarapodtunk tudásban, miközben gyönyörű képeket láthattunk. Folytasd kérlek, én állok rendelkezésedre, ez nem egy megszokott "idegenvezetés" - sokkal több annál!
Elnézést, egy kis baj történt a szerkesztéssel. A baj csupán az, hogy nem látom az okát. -:((((((((
Alsórákosi-Marika képes beszámolója XXXIII.
1. Esfahan: a 2.ICCN tortája.
2. Isfahan: az elmaradhatatlan teázás.
3. Isfahan: A mezőgazdasági kisgépek is felsorakoztak.
4. Isfahan: az elmaradhatatlan teázás
Tegnap este újabb képek érkeztek Alsórákosi-Marikától, felteszem és aztán indulás, mielőbb mennem kell.
Alsórákosi-Marika képes beszámolója XXXII.
1.SHUSHTAR: Ma is működő zseniális hidraulikus öntöző rendszer, Dárius idejéből.
I.e. 5. század óta szolgálja a város víz ellátását, vízimalmait.
UNESCO védett világörökség (2180.) miatta/érte jöttem a városba.
(Szigál: Csak zárójelben kérdem - mi az a 2180.? Elnézést kérek a tudatlanságomért, de az ATM-t sem tudtam, én egyszerűen pénzautomatának nevezem, vagy a héber nevén.
)
2. SHUSHTAR: Salasel erőd maradványa (Iráni kulturális örökség része).
3. Shushtar: Band-e Mizan gát és híd, a Karun folyón, a hidraulikus rendszer része.
4. Shushtarban a 35-40°C hőség miatt 12-16h között teremtett lélek nincs az utcán, minden bezár.
Jobbnak láttam észak-keletre haladni és megérkeztem Esfahanba. Szállás keresése közben "belebotlottam" a 2.ICCN-be. (2.Nemzetközi Szellemi Kulturális Örökség Fesztivál). Olyan volt mint a debreceni virágkarnevál díszletei és a város különböző részein találkoztam vele. Természetesen élő virág, folyamatos vízpermetezéssel.
Jó reggelt!
Tegnapi terveim a nappali kanapéján értek véget, ugyanis tévézés közben elaludtam és fogalmam sincs hogyan kerültem végül a saját ágyamba.
A lényeg az, hogy frissen, tettre készen ébredtem.
Kezdem az itteni "feladataimmal".
***
Tegnap sokszor gondoltam dr. László Klárára. Nem tudtam, hogy két évvel fiatalabb nálam - annyira felnéztem Rá, hogy idősebbnek, bölcsebbnek, mindenképpen fölöttem állónak gondoltam, és talán ez növelte a vélt korát.
Milyen jó lenne, ha több hozzá hasonló ember élne a Földön. Szebb lenne ez a világ.
Távozása Zsuzsának is nagy veszteséget jelent. Fájdalmadban osztozom.
A régi rómaiak igen aktívak voltak és mindenütt maradandót alkottak. A mai shushtari képeim között nagyon sok hely őrzi a rómaik ottlétét, bár nem említettem, mint a sassanidokat sem.
Ugye lesz még és bővebb magyarázatra is számíthatok?
Tanarianak is köszönöm és örülök, hogy láthatom hol jártatok.
Mintha nem lenne melegetek az Északi tenger parton?!
Ugye milyen beton kemény dagály után a talaj? Legalább is Szenegálban autók száguldoztak rajta, nem értettem, hogy nem süllyednek el.
Sok időt voltatok ott, hogy láttál apályt és dagályt is?
Jó estét, "szórakoztató" munkát kívánok
!
Köszönöm szépen a segítséged, lelkiismeretfurdalásom van, hogy ennyi idődet elrabolom. Felsóhajthatsz, nagyon ritkítom és ma többet nem küldök, viszont közelítek a végéhez is.
Pihentető, nyogodalmas jó éjszakát kívánok.
Alsórákosi-Marika, Neked köszönhetően gyorsan felhúzzuk a mérföldjáró csizmánkat, vagy még stílusosabban a repülőszőnyegünket, és hipp-hopp máris Perzsiában vagyunk.
Alsórákosi-Marika képes beszámolója XXXI.
1. KERMANSHAH: a busztermináltól a központba vezető út elválasztó sávja fölött épül "valaminek".
2. Kermanshah: Szálláskeresés közben akadt egy helybeli, angolul beszélő, önkéntes segítő.
3. Kermanshah: Ezt az esernyővel "díszített" padot nem hagyhattam ki.
4. Kermanshah Hamedantól dél-nyugatra van. Megfelelő minőségű és árú szállás híján este ezzel a "szörnyeteggel" tovább álltam délfelé, ANDIMESKH-be.
***
Tőled is várom a folytatást és Neked is válaszolok a mai este folyamán.
Na ez most a selejt bosszúja volt.
A képek jönnek, a magyarázatokat már megkaptátok.
Tanaria képes beszámolója Essexből (2):
4. Ez még mindig a tenger. Engem lenyűgözött.
5. Ez Colchesterben, Anglia legrégibb városában (i.e.300-200-ban alapították a rómaiak) készült.
***
Ha még vannak képek, csak küldjed, mert még biztosan vannak.
***
Az összes eddigi képet és beszámolót nagyon köszönöm, de még mesélj!
Lehetőleg mielőbb, mert holnap megint Timrát és holnapután is utazom. No és nem mellékesen, de ma este valamikor a leveledre is válaszolok.
Most pedig
Tanaria hozzám eljuttatott képes beszámolója következik Essexből (1):
1. Közeledve a tengerhez. Apály van.
2. A tenger. Itt a dagály.
3. A tengerparttól gyalog mentünk ehhez a kis 4 évszázados templomhoz.
Tanaria, nagyon-nagyon-nagyon élveztem a történeteidet, és köszönöm, hogy leírtad őket. Ugye még folytatod?
A képeknek is örültem, sőt, végre a megfelelő albumba helyeztem és nemsokára ide is felteszem az Essexben készült képeket.
Amikor a magányos kalandokról írtál, én is megrémültem, és eszembe jutott a budapesti metrókalandunk a bőrfejűekkel, 1996-ból. Emlékszel? Amikor késő este metróval utaztunk Ildikó lakásától a Teréz körúti szállásunkra és a Nyugatinál, a mozgólépcsőn gyanús alakok voltak mögöttünk. Akkor bizony, én nagyon féltem.
Minden jó, ha jó a vége, de azért nem kellene kihívni a sorsot magad ellen. (Mondom én, ugye.)
Nem kaptam üzenetet, igaz, tegnap egész nap nem voltam gépközelben. Az a bizonyos közösségi portál nem szeret engem, valószínű tudja, hogy én sem kedvelem, mert egyre bénább vagyok a kezelésében. Még Alsórákosi panaszkodik "öregségről"!
Mint mondjak én? Hiszen mindent amit tudok, magamtól, kíváncsiságtól vezérelve tanultam meg, de néha összecsapnak felettem a hullámok. Van amit tudok, de van, amit soha se fogok megtanulni.
Drága Zsuzsa, most olvasom a szomorú hírt. Reménykedtem, hogy felépül, hiszen még annyi mindent szeretett volna megvalósítani…
Nagyon sajnálom és remélem, hogy a csoportotok nem oszlik szét, hogy folytatni fogjátok, amit ő elkezdett.
A kő a Tiéd. Számomra megtisztelő, ha azt helyezed a sírjára - három lelket kötsz össze vele. Isten nyugtassa!
Túl sok a halálhír, egy hét alatt két olyan ismerősöm távozott, akit tiszteltem, becsültem és szerettem. Egyikükkel néhány évig együtt is dolgoztam. Klári már a harmadik… Fájdalmas nagyon.
Ma reggel sokan gondoltunk a közös ismerősökkel Eszterre,a másik közösségi oldalon is emlékeztünk rá.
Küldtem neked tegnap privát üzenetet, biztos az a funkció nem működik jól, hogy nem reagáltál rá. sajnos, azt a szomorú hírt tartalmazza, hogy közös ismerősünk dr. László Klári tegnap hajnalra virradóra örökre eltávozott közülünk.
Kérem beleegyezésedet, hogy a szép idő és víz által simára csiszolt követ, amit tőled kaptam a nevedben letehessem a sírjára.
Ha elolvasod a MAZSIHISZ honlapján szép megemlékezést írtak róla.
Jó reggelt!
Még nem kapartam össze magam a tegnap esti széthullás után, így most nagyon röviden írok.
Ma lenne 61 éves a mi drága "topikanyánk", Kriszmam-Eszter, aki még az 59. születésnapját sem érhette meg.
Szeretettel és vágyódással gondolok rá. Nagyszerű barát volt. Isten nyugtassa!
Szervusztok!
Milyen nagyon jó ide belépni, főleg, hogy nem saját magamnak válaszolok, hanem volt mit olvasnom, nagyon rendes lányok vagytok!
Most indult ki a vonatunk Tel-Avivból, jó hosszú nap volt ez a mai, de eredményes és ez a lényeg. Meg jó is, mert együtt voltunk, de tovább nem részletezem.
Marika, éppen most visított a telefonom, szólt, hogy valaki képeket küld nekem. Nagyon örülök! Tanaria képeit is felteszem holnap, mert jó lesz, ha egy óra múlva hazaérkezünk és fáradt vagyok.
Még egy hír: az új kertben óriási piros-fehér virágú bougainvillea, egy még nagyobb pluméria, két méteres kaktusz és még beljebb újabb murvafürt, a sárga több árnyalatában. Kis édenkert! Majd lesznek képek is.
Most pedig jó éjszakát. Előtte Abdára és a kristályéjszakára gondolok. És még valakire... A többit majd holnap.
Emlékeztetőül: ugye tudjátok, hogy ma 70 éve Abda-nál véget ért egy nagyszerű ember élete?
A közlekedéssel nekem is meggyűlt a bajom, alig mertem átmenni az úton, mert mindig máshonnan tértek be az autók, mint ahogy én vártam.
Londonban kevés helyet láttam, remélem lesz alkalmam bepótolni.
Igazán tehetséges vagy, hogy az FB-ről is át tudsz tenni képeket. Ilyenkor kissé szégyellem a bénaságomat, de a technika nem az erősségem, öreg vagyok hozzá.
Köszönöm, hogy megmutattad kis családodat
. Ritka örömteli alkalom az életedben, hogy 3 generáció együtt lehessen. Kívánom, hogy még nagyon sokszor legyen lehetőségetek hasonlóra.
Bátorságod előtt megemelem az összes kalapomat (4 van)!
Nekem eszembe nem jutott lemenni a metróba, (itthon is kerülöm, ha lehet).
Igaz, olyan helyen laktam, ahonnan közvetlen busz járat volt a Tower hídhoz. Nekünk szokatlan volt a "fordított" közlekedés, azt meg külön fel kellett ismerni, hogy a buszvezetőnek inteni kell, mert ha nincs leszálló nem állnak meg.
Sötétben, Londonban? Mit ne mondjak, játszottál a tűzzel?!
Ez nagyon jó hír, minden kicsinek örülni kell, bearanyozzák a napjaidat, elfelejtesz bút-bánatot! Vidám együttlétet, tartalmas kikapcsolódást kívánok
.
Milyen jó, hogy 3 légitársaság között lehet választani, az árversenyről nem is beszélve.
Pihentető estét kívánok!
Bizonyára rá szolgálsz, gondolom a mai napotok is hasznosan telt.
Mint látod, nem maradtál olvasnivaló nélkül
!
Másnap, ez már péntek volt meglátogattuk a National Hystoric Museum-ot. Nagyon érdekes volt, hatalmas impozáns épület, csodálatos belsővel. Négy-öt órát töltöttünk ott, hát nagyon tartalmas volt. Gergőnek és Jankának sokat meséltem az ott látottakról, nagyon élvezték.
Sajnos csak ezek a képeim vannak, én is a fb-ról szedtem le.
Szombaton már jöttek Katiék és mentünk Essex tartományba, maldon district, Heybridge-be.
Délután egyedül vágtam neki a városnézésnek, mert Tibi fiam azért volt szabad, mert meghúzódott a háta a munkában és fájt neki. Nem volt olyan vészes, csak pihentetni kellet meg kenegetni, de én a sors kezét láttam ebben, hogy többet lehessek vele.
Szóval elindultam, de már a legelején rossz irányba indultam a metróval. Úgyhogy egy kicsit tévelyegtem a metróban. Muszáj volt elővennem angol (nem)tudásomat, és sikerült a helyes útra térnem.
A Green Park állomáson leszálltam, most már nagyon figyeltem, követtem az irányt és ott sikerült feljönnöm, ahol akartam. A Buckingham Palace felé vettem az irányt a Parkon keresztül. Gyönyörű volt a Park is, de a Palota és környéke lenyűgözött. Nézelődtem, amikor egy lány megkért, hogy fényképezzem le az anyukájával együtt. Egy tabletet nyomott a kezembe. Megtettem és én is megkértem, hogy fotozzon le engem a szobor előtt és odaadtam a kis buta telefonomat. Kedvesen megtette, persze felhasználhatatlan a kép. De kár, hogy még nem volt meg az okostelefonom. Még beszélgettünk is egy picit, hogy lengyel vagyok-e. Tudtam válaszolni.
Visszafele már égtek a fények. Nagyon élveztem, nem is jött, hogy "haza" menjek, de nem feszítettem tovább a húrt. Nagyon figyelmesen követtem a metróban az irányokat és szerencsésen meg is érkeztem a Seven Sisters megállóba, ahol Tibiék laknak.
Gondoltam, mivel napi jegyem volt, felülök az emeletes piros buszra. Meg is vártam, de persze az út rossz felén álltam, úgyhogy, ami biztos-biztos alapon gyalog mentem "haza".
Veled örvendek a gyerekek látogatásának. Nagyon élveztem az utazást, de nagy öröm volt mindemellet, hogy együtt lehettem a gyermekeimmel és pici unokámmal.
És akkor hajrá, mesélek: Előre kell bocsátanom, hogy a nyelvtudásomat (azaz a nyelvnemtudásomat), egyáltalán nem tudtam használni. Nem értettem semmit az ottaniak hadarásából, spontán válaszra meg egyáltalán nem állt az agyam.
Szerencsére a fiamnak is lett két szabadnapja, így nyakunkba vettük a várost. A menyem Pannit magára kötötte és irány a metro. A Westminster apátságnál szálltunk le, de nem ott jöttünk ki, így azt nem láttam.
A Temze partján sétáltunk a London Eyes-tól a Szent Pál katedrálisig. Sajnos a templomba nem mentünk be, mert fizetni kellett, nem keveset.