Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Zsuzsa, de jó, hogy eszembe juttattad azt a napot! Már nem is melékszem melyik évben volt, 2011-re tippelek, vagy 2012-re? Köszönöm, hogy kabalának léptetted elő azt a kis fehér kövecskét. Mert ugye, hogy fehér? A Dado-part, ahol együtt voltunk, tele van ilyen kövekkel. Én is őrzök néhányat közülük, nagyon szeretem a köveket, nem véletlenül, mert:
"Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet."
mondta Szabó Lőrinc, és mennyire illik ez a mai naphoz is!
Képzeld, első olvasáskor nem is jutott eszembe, hogy én követ adtam neked, de utána, mintha lassan-lassan levonták volna róla a feledés vásznát, teljes részletességggel bukkant elő az emlék.
***
Köszönöm, hogy elmesélted a mai délutánt, biztosan nagyon élvezted a gyerekricsajt, még ha el is fárasztott.
***
A fásultság, fáradtság és a félelem feloldásához valóban tíz évnél is hosszabb idő kell - ezt saját tapasztalatomból tudom, sőt a súlyos, elviselhetetlen életérzés álmaimban néha még most is elő-előjön. (Sajnos, nekem nincsenek alvászavaraim, így nem hallgathattam meg az ajánlott vbeszélgetést…)
További szép napot, én megyek főzöcskézni.
numeorológiához - természetesen numerológiára gondoltam, összezavart a sok "o".
***
Tanaria, holnap, azaz vasárnap dél körül jön haza Kriszti, valahogy kibírom addig. Semmi vész, csupán hangulatok. Tennivalóm is van, ajjajj!
Nincs szkennelőm, így lefényképeztem egy 27 év előtti képet. Nagyon kedves emlék és az akkori pehelysúlyomat látva, kedvet kaptam egy kémia példához! -:))))))) Ugye értitek, anélkül, hogy tabunak számító szavakat használjak??? Egy kis türelmet kérek, majd később megmutatom.
A múzeumba is eljutunk lassan, csak mára annyi mindent terveztem, és már látom, hogy ma is kifutok az időből!
Nem is gondoltam volna, hogy a sors az előző hozzászólás számába is beiktatja a 27-est! 22700.
***
Julika, nagyon jólesett a túl-ten-gésed, köszönöm a történetet, igazán megható.
Nem tudtam, hogy ezt geódának hívják, hálásan köszönöm az információt,
ráismertem a Kriszti kövére, ami szintén kristálykő, ametiszt "béléssel".
Julika, nagyon kérlek, fényképezz azon az októberi kiállításon, hogy vizuális élményeidet velünk is megoszthasd, ugye megteszed?
♥ ♥ ♣ ♣ ♥ ♥ ♣ ♣ ♥ ♥
Zsuzsának és Tanariának is lesz még mondanivalóm, úgy körülbelül egy óra múlva. Most hív az állatbaráti kötelesség!
Jó reggelt!
Most a mai nap domináns érzésével kezdem, ezzel ébredtem, ez foglalkoztat majd egész nap.
Huszonhét évvel ezelőtt, ebben az órában már az új életünk felé repültünk, miután könnyes búcsút vettünk sógornőméktől és Tanariától.
Öten voltunk: mi szülők (mindketten 42 évesek) és a három gyermek: 20, 17, 15 évesen, és majdnem két sort foglaltunk el a repülőgépen. Akkor vasárnap reggel volt, 1987. szeptember 27-én, pontosan 27 évvel ezelőtt.
Ma a kisebbik gyermekem 42 éves, akit 27 éves koromban szültem. Visszatérő számok ezek, kár, hogy cseppet sem értek a numeorológiához.
Minden értelemben ÚJRAKEZDÉS volt, kilenc hónappal mindannyiunk nagy tragédiája, egyik gyermekünk elvesztése után. Nem lett belőle feltétlenül sikertörténet, de talpra álltunk, és végre megízlelhettük a szabadság édes ízét a keserves diktatúra évei után. Új hazára leltünk - becsüljük és szeretjük.
Küldök magunknak egy jól megérdemelt virágot.
Sziasztok,
én a mai napig imádom a köveket - a kristályokat, a síma kavicsokat egyformán... Kriszti kövei nagyon szépek! Különösen az a geóda, ami egy megfelezett kő.
Elmesélem. Amikor Amerikában jártam, az unokanővérem és a férje, akik Canadában élnek, vittek el egy hosszabb autóútra, a lányukhoz látogatóba. Eléggé nomád körülmények között, de sok gyönyörű helyen jártunk, egy öreg, akkor huszonéves Volkswagen Westfalia lakóautóval, (De még jóval fiatalabbak is voltunk...)
Arizonában, a sivatagban egymástól több órai autóútra vannak olyan souvenir üzletek, ahol ezeket vagy hasonló köveket árulnak. Hatalmas kupacokbaan áll és ki lehet választani, hogy melyiket vágják szét ott előttünk. Mi választottunk egyet, és elvágták. Nem volt olyan szerencsénk, hogy olyan gyönyörű sikeredjen - szürke, összevissza vonalak, márvány-szerű, de olyan furcsa egyenetlen. Nem baj, örültünk neki, egyik fele nálam, másik fele nála. És ha a kezünkbe kerül, gondolunk egymásra (persze nem csak akkor...) Sajnos már nemigen fogunk találkozni, mert a hosszú repülőutat neki sem, de már nekem sem engedélyezné a kardiológus.
Itthon viszont gyakran rendeznek ásványbörzét, most is lesz októberben a MOM sportközpontban, természetesen elmegyek. Rengetegen szoktak lenni, és sok a gyönyörű kristály, vagy abból készült dísztárgy, ékszer. Szeretem őket megsímogatni, megfogdosni. Jó megérinteni, érezni a simaságát.
Jóéjt mindnyájatoknak!
(Most én teng-tem túl...)
az utolsó mondatom az alliteráló életérzésre vonatkozik!
Szép estét mindenkinek!
Mázlink volt, eső nem volt, csak hűvös szél, de volt sok gyerek: ugrálóvár, célba dobás, horgászat szárazon, arcfestés, rajzolás, zene, zumba, éneklés és sok-sok ajándék: lufik, vattacukor, pattogatott kukorica. Jó fáradt lettem, de megérte.
A köveket én is nagyon szeretem, volt nekem egy pár szép darabom, de Fruzsi is szerette őket élete egy korszakában és elkunyerálta az enyémeket is. Egy követ őrzök a táskámban (mindig a velem lévőben), amit Te adtál nekem évekkel ezelőtt Haifában a tengerparton, ahová az idén valahogy nem találtuk a lejáratot. Ő a kabalám, sokszor megsimogatom.
Érdekes, hogy az egyedüllét nekem (még) nem félelmetes, de valamelyik este elgondolkodtam rajta, hogy mi lesz, ha elvisz egy stroke, vagy infarktus és csak büdösen, hullafoltokkal találnak meg pár nap múlva. Aztán eszembe jutott, hogy ez már nem az én gondom, mit foglalkozom ezzel!
Ma este hallgattam egy beszélgetést Csepeli György szociálpszichológussal, aki azt mondta, hogy egy évtized is kevés lesz ennek a feloldására. A beszélgetés nagyon jó volt, alvásproblémákkal küzdő barátnőimnek ajánlom holnap reggel 5.00 órától az ismétlést a Klub Rádióban! Nem tévedés az időpont!
Hú, ez tényleg szép ajándék egy baráttól!
Szép estét!
Itt az van. Épp most megy le a Nap nagy pompával.
Mikor megy haza Kriszti? Biztos vagyok benne, hogy csak lefoglaltad magad ma is egyedül.
Nagyon szép kövek!
"Az emberek fásultak, fáradtak és félnek." Nagyon szeretem az alliterációt, de nem ebben a kontextusban, fájdalommal fogadtam.
Most a délutáni gyermekprogramra gondolok és nagyon remélem, hogy sikerül, hogy a jószándékot támogatja az időjárás. Ugye mesélsz majd róla?
***
Kriszti kövei között van egy ugyancsak szimbólikus jellegű: az egészet ábrázolja, illetve az egésznek két összeillő felét. Nézzétek csak:
1. Az egész
2. Az egyik fél
3. és a másik - akárcsak az ember és az ő másik fele.
Micsoda szimbólum!
***
Majd jelentkezem, talán az elmaradt ígéretek teljesítésével.
Szervusztok!
Zsuzsa, köszönöm,hogy ilyen kedvesen méltatod ilyen-olyan tevékenységemet. Én sokkal értékesebbnek tartom szociális és politikai téren végzett, elkötelezett munkádat - ennek sokkal több értelme van, még akkor is, ha talán csak egy mikromiliméterrel viszed előbbre az emberiség sorsát. Sok-sok Hozzád hasonló emberre lenne szükség!
Amúgy Darvas Ivánt most is meghallgathatod, ha rákattintasz a 22690-es hozzászólás pirosbetűs sorára. Azt hiszem, hogy már vagy húszszor meghallgattam az elmúlt 24 órában. Azt figyelem, hogy mennyire visszafogott, mennyire óvja attól az Istenadta tehetsége, hogy átcsusszon az érzelgős stílusba. Kóstolgatom a szavakat és nagyra értékelem Lányi Sarolta fordítását! Ha a költészetben is lennének igazgyöngyök - és ugye, hogy vannak? -, sok-sok embernek kellene megmutatni - talán így is szebbé tehetnénk a világot.
***
Egyedül vagyok a két cicával és ez nem jó! Nem a cicákkal, hanem velem van a baj, valahogy elfogyott körülöttem a biztonság, túl nagy a csend, semmihez nincs türelmem, lehet, hogy ez a magány? Nem tudom, de nagyon várom, hogy már pezsegjen az élet körülöttem.
Eszembe jutott, hogy idei születésnapján Kriszti köveket is kapott a párjától, hosszú listával a jelentőségükről, a hatásukról. Kriszti a számítógépe mellett tart néhányat közülük, ezeket fényképezgettem ma, és sokadszorra a gyönyörű orchideámat.
A köveket csak a szépségükért, nevük és tulajdonságaik említése nélkül mutatom meg.
Darvas Iván "énekelte" ezt a verset nagyon szépen, szerettem hallgatni. Anyám viszont, aki huszonévesen nem csak holocaust túlélő volt, hanem özvegy is, mindig azt mondta, hogy az értelmetlen várakozás nem terem gyümölcsöt, a jövőnek gyerekek kellenek.
Ez ugyan nálam, mig meg nem öregedtem semmit nem vont le a vers értékéből, szépségéből.
Ibi! Te igazi filosz maradtál, mindig kutatsz valami után és szépségekre bukkansz. Mindig szerettem volna, ha öregségemre én is valami széppel foglalkozhatom, de nekem csak a szegények életének igazgatása és a politika jut és jutott. Nekem csak pihenés lett az irodalom.
Most éppen mérgelődök, mert esik az eső és délutánra szabadtéri gyerekprogramot szerveztünk. Délelőtt légzőtorna és fájó hátam kezelése ( megelőzendő a lerakódásokat a tüdőben), aztán a jövő hét tervezése és a gyerekprogram.
Itt nincs sem ünnep, sem ünnepi hangulat, de még optimizmus sem. Az emberek fásultak, fáradtak és félnek.
Le az összes kalapokkal előtted. Izgalmas volt. Holnap majd még átolvasom, mert nem egyszerű a történet.
Jól kiérdemelt jó éjszakát kívánok neked és mindenkinek!
Mea culpa, nincs türelmem a beleegyezésetekre várni, ezért inkább folytatom a nyomozás történetét. Csupa legendás alak fordul elő benne.
A Cohen-gyerek által előadott dal szövegét az ismert héber költő, Avraham Shlonsky öltette át héberre - oroszból. A zenei átdolgozást Slomo Drori végezte.
Az ismerős csengések és szavak magyar nyelvterületre vezettek.
Így hangzik az anyanyelvünkön.
(Lányi sarolta fordítása).
Most már azt is tudhatjuk, hogy a gyönyörű verset Konsztantyin Szimonov írta 1941-ben, szerelmének, a színésznő Valentyina Szerovának, aki akkor már Sztálin kedvenc vadászpilótájának, a SAS-nak becézett Anatolij Szerovnak özvegye volt (férje kísérleti repülés közben lezuhant), de előtte hősként harcolt a spanyol polgárháborúban. Szimonov 1943-ban feleségül vette Szerovát. A szép szőke színésznő játssza a főszerepet a Várj reám című 1943-ben készült szovjet filmben, amelyet Alexandr Stolper rendezett (ő egy külön történet). A film zenéjét Nyikolaj Krjukov szerezte.
Itt kezdődnek a zenei érdekességek. A Darvas Iván énekelte változatot Negrelli Henrik szerezte, de róla nem találtam adatokat. (Szimonov versét állítólag Buday Dénes is megzenésítette.) Mégis, a héber változatban, bár egészen más zenei stílusjegyeket hordoz, időnként felfedezhetők ugyanazok a zenei motívumok, mint a Darvas énekelte dalban. Na, ezt nem tudtam kibogozni!
Még egy érdekesség, hogy Szimonov költeményét Wait for me címmel maga Sir Lawrence Olivier olvassa fel egy második világháborúról szóló angol dokumentumfilmben.Ezt is meghallgattam, gyönyörű volt, ugyanazt a hangulatot hozta, mint Darvas Iván.
A nyomozásnak még nincs vége, most a vers román változatát kutatom, de azt már nem mesélem el.
Jó éjszakát, csuda mozgalmas napom volt!
Hát persze, hogy meséld el! Nagyon kíváncsivá tettél.
Micsoda hangja van a gyereknek!
Ma már biztosan nem lesz múzeumlátogatás, mert a 22684-es hozzászólásom zenei betétjétől úgy, de úgy elkalandoztam, hogy most pislogok, mint Alice a csodák országában és nem hiszem, hogy eltelt egy egész nap.
Búvárkodtam ugyanis. Van egy haifai kisfiú, aki csodálatosan énekelt két évvel ezelőtt - akkor 13 éves volt. Volt a tévében egy Zeneiskolának nevezett műsor, ott figyeltek fel rá és tényleg csodálatos teljesítményt nyújtott. Van már saját honlapja, 15 és fél éves, de a kiváncsiságom nem a mostani tevékenysége felé vezetett.
Volt ugyanis egy száma, amit két éve hallottam először és azóta is piszkálja a csőrömet. Ma ismét meghallgattam, és ekkor elindult a lavina…
Michel Cohen a fiú neve és
ezt énekelte.
Ismerős volt nagyon a dal, főleg a szöveg. Nosza, google, youTube magyarul, héberül, románul, angolul, majd oroszul - és legalább 70 év kultúr-zegzugain leresztül követtem egy dalt, egy verset és a hozzájuk kapcsolódó sok-sok történetet.
Akarjátok, hogy elmeséljem? Nekem ugyancsak kedvem lenne hozzá!
Látogassunk múzeumot!
Az unoka képeinek a mutogatása mindig a nagyszülőt bűvöli csak el.
A Forsyte Saga sorozatfilmre én is emlékszem. Akkoriban nagyon élveztem. Csak a Modern komédia van meg, azt olvastam.
Mindenkinek szép napot!
Ez nagyon kedves szokás. A kosárka és az egész "tálalás" különösen szép.
Egy kicsit a Mikulást juttatja eszembe.
Hogy is nem jöttem rá magamtól, hiszen tudom, hogy a sábát és minden ünnep naplementekor kezdődik. Biztos, azért mert mint évfordulóra (szilveszter) gondoltam rá.
Lám-lám, ilyen egy igazi ünnep. Semmi dolgom, illetve
lenne, de kit érdekel? Elvégeztem a napi kötelező tornagyakorlatokat, közben zenét hallgatok a tableten. Mindenfélét, rapszodikusan és vegyesen,
így bukkantam erre!
Persze sok másra is, de nem kényszeríthetem rátok a bennem lévő bőség zavarát.
Talán majd később, egyet, ami tulajdonképpen kettő!
Jó reggelt!
Visszatérő-Zsuzsa, ugye már jobban vagy? Szeretném, ha megnyugtatnál. Mesélj, mi minden történt tegnapelőtt óta?
Ny62-Julika, az éjjeliszekrényeden tartott Forsyte Saga teljesen izgalomba hozott. Emlékszem, amikor a régi, fekete-fehér sorozat ment a tévében, kíváncsi lettem a regényfolyamra, így történt, hogy megvettem a kilenc kötetes románnyelvű Galsworthyt, ha jól emlékszem, az utolsó három kötet Modern komédia címmel íródott (A fehér majom, Ezüst kávéskanál, Hattyúdal - ???) - egyszerűen imádtam! Úgy tudom, hogy a Forsyte Saga Nobel-díjat is hozott a szerzőnek - talán nem hiába szerettük?
Szívesen újraolvasnám, de sajnos nem hozhattuk magunkkal.
Később majd jövök - lehet, hogy ma múzeumlátogatásra megyünk, ha lesz érdeklődés. Van még néhány mutogatásra érdemes kép, akkor is, ha nagyon unjátok! Valamelyik nap a vonatban figyeltem két korombeli hölgyet: egyikük átszellemülten mutatta unokája fényképeit, a másik pedig érdeklődést színlelt ugyan, de nem volt túl meggyőző!
Még annyit, hogy a leggyakoribb újévi köszöntés így hangzik: "Jó és édes évet kívánok".
Ennek a jókívánságnak a tárgyi kísérője az a kis kosár édesség, amit ma Krisztitől kaptam - a kosárka teáskanna alakú és őszi falevelek, szárított virágok közé helyezték, nagyon ízlésesen.
Le is fotóztam Nektek, ugyancsak az érdekesség kedvéért. >>>>
Nem délután 5-kor fordul az év, ugyanis az itt már hat óra. Akkor megy le a nap.
Sábát és az összes ünnep naplementekor kezdődik és másnap, az első három csillag megjelenésekor ér véget. Az pedig külön érdekesség, hogy a szombat, vagy az ünnep néhány perc eltolodással lép be Jeruzsálemben, Tel-Avivban, Haifán és Beér Séván. A kezemben lévő naptár szerint az 5775-ös esztendő ma 17:55-kor kezdődőtt Jeruzsálemben, 18:14-kor Tel-Avivban, 18:05-kor Haifán, és 18:14-kor a Negev sivatag kapujában, azaz Beér Séván. A naptárak minden körülmények között tartalmazzák ezeket az adatokat, minden péntek és szombat este, illetve ünnepek kezdetén és végén egyaránt.
Nekem mindig tetszett és hamar meg is szoktam.
Természetesen Izraelben is van Gergely-naptár szerinti, azaz világi időszámítás, én pedig nagyon élvezem ezt a kettősséget, főleg azóta, hogy ismerem a betűszámokat és könnyedén át tudom írni azokat a világi dátumok szerint. Direkt nekem találták ki!
Gyönyörűen összefoglaltad a lényeget! Ezt kívánom nektek én is.
BOLDOG ÚJ ÉVET -5775!
Fura, hogy nálatok délután 5-kor fordul az év. Biztos elmondod, hogy miért.
Fantasztikus volt ez a flash mob!
Perceken belül megkezdődik az Úr 5775. esztendeje. Figyelitek milyen szép szimmetrikus szám? Biztosan jó lesz!
Jobbról és balról is ugyanaz.
Legyünk egészségesek, hogy örülhessünk az új év minden egyes napjának, öleljen körül bennünket a családi, baráti szeretet, legyünk vidámak, optimisták és a nehézségeket is vegyük könnyedén, így könnyebb lesz győzedelmeskedni fölöttük.
Boldog Újévet - 5775!
Csendben gondolok rájuk.
Mindenkinek szép napot!
Drága barátném, köszönjük kedves szavaidat. A gombóc még mindig folytogat tőlük. Nagyon nehezen tudtam Édesanyámnak felolvasni...
Gyönyörű idézetet, gyönyörű virágokat találtál nekünk.
Köszönjük!
Tanariának, a jó, a hűséges, a jóban-rosszban jelenlévő drága barátnak, boldog születésnapot kívánok.
Édesanyjának, aki 25. születésnapján kapta ajándékba a világ legszerényebb, legodaadóbb gyermekét, jó egészséget, hosszú, boldog életet kérek a Teremtőtől és nagy szeretettel üdvözlöm. Soha, egy percig sem felejthetem, hogy a legnehezebb napjainkban mellettünk álltak. Anya és lánya, két drága ember.
"Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban."
(Kosztolányi Dezső)
Ma nekik nyílik minden virág!
Jó estét!
Egész nap azon töprengtem, hogyan oldjak meg valamit, ami a tavaly dupla, illetve többszörös öröm oka volt, mostanra azonban nagyon megváltozott.
Aztán arra gondoltam, hogy megkérdezem: van két hírem - egy jó, meg egy rossz, melyikkel kezdjem?
Nem, ez sem megy.
Végül úgy döntöttem, hogy kettéosztom a holnapi nap lényegét és már ma este elmondom az egyik részt, a második pedig holnapra marad, de talán nem is lesz meglepetés…
És ekkor Julika írt a koraszülötteknek (és kemósoknak) kötött sapkákról és szívembe szúrt az "egysróf" - Julika kedves, igazán nem tudhattad, hogy mi, illetve ki jut eszembe ezekről.
Holnap lenne a mi drága Mercink - Karpamerünk - 61. születésnapja és ő már tíz hónapja nincs közöttünk. Utolsó nehéz heteire emlékezve, talán még több idő is eltelt, amióta szép csendesen, fokozatosan és örökre elhagyta szeretteit és bennünket. Ugyancsak holnap lenne a névnapja, különlegesen szép nevet viselt, illett hozzá nagyon.
Szeretettel emlékezem rá, hiányoznak időnkénti "túl-ten-gései" - ezt a vicces szót is ő találta ki. Hiányoznak gyönyörű, mély gondolatokról árulkodó fotói. Ő maga hiányzik. Jó lenne elképzelni, hogy a mi drága eltávozott barátaink odafent újra egymásra találtak. Ők ott már többen vannak, mint mi idelent.
Égjen ez a mécses az ő emlékükre. Judit, Gábor, Kati, Ervin, Eszter, Merci és Évuska emlékére.
Gyógyulj meg mielőbb! Nehogy a kis bajból nagyobb legyen. Jönnek a rossz idők, muszáj mindig az utcán lenned? Vigyázz magadra!
Ez a kép gyönyörű! (Kevés szebb hely van mint a Gyimesek...)
Köszönöm, megfogadom a tanácsot - elolvasom újra.
Sok olyan kedves könyvem van, amit időtől időre újraolvasok. A lányom már nevet, amikor az ágyam melletti kisasztalon a Forsyte sagát meglátja. De több ilyen is van...
Mostanában hanyagolom az olvasást, mert nagyon fárasztja a szememet, mindkettőn megérett a szürkehályog. De tél előtt nem akarok műtétre menni, mert sok más elintéznivaló előbbre való. És télen talán könnyebb - ha csak azt vesszük, hogy a fény mennyire bánt - és egymás után mindkét szememre sort kell keríteni. Érdekes, sokat kézimunkázok, az nem fáraszt - igaz, az eléggé mechanikus, nem kell figyelni mindig. Most két csoportnak kötök - horgolok sapikat maradék fonalakból, az egyik koraszülött babáknak gyűkt, a másik amihez csak most csatlakoztam a FB-n, kemósoknak sapkát. Legalább valami haszna lesz a sok felhalmozódott maradék fonalnak,
Nagyon köszönöm. Igazán meghatott, hogy ilyen hajnali órában eszedbe jutottam.
Hát ma én nem vagyok sem szorgosnak, sem dolgosnak mondható, mert a közérzetem pocsék. Tegnap abban az óriási szélben két órát álltunk az utcán csekély sikerrel, ha csak az én megfázásomat nem tekintjük annak. Ugatok, mint a sátán kutyája, és ha lázas tipus lennék, akkor most biztos lenne lázam is, igy csak fáj minden tagom és nagyon levert vagyok. No, sebaj, teszem a dolgom. Ma délután a Bálint Házban van dolgom, nem halasztható és átruházható, holnap ünnep, de előtte délelőtt még két órai utcai harc.
Erről jut eszembe: tegnap este fél hétkor az M1 levetítette az idei Élet Menetéről készült filmet, biztos a megbocsájtás hangsúlyozására. A filmet úgy vágták meg, hogy az utolsó kockák nem az optimizmust sugárzó Hatikva énekléssel fejezték be, hanem Áder János (amúgy szép) beszédével. Azóta az élet sajnos engem igazolt, itt szó sincs szembenézésről és bocsánat kérésről, ezért mint már írtam én sajnos nem is tudok! Szerencsére Panni és én nem látszunk a filmen csak Dezső, igaz, mi nem is vittük a hatalmas zászlót.
Kivánok mindenkinek szép ünnepet!
Köszönöm szépen
!
Járj szerencsével, Marika, szeretettel várunk rád! Jó utat!
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
Jó reggelt!
Ma nagyon serény voltam, de nem szerény. Indulok is, a szokott ortopédiai rendelésre, hátha közben forradalmasították a tudományágat és gyógyírt találnak a fájó gerincemre. Ha pedig nem, egy illúzióval kevesebb. -:)))))
Utána ugyancsak gerinctámogatás következik, a kínai gyógymasszázs. Na, ebben jobban bízom.
Még utána néhány ünnep előtti vásárlás, aztán akár pihenhetnék is, ha éppen kiszállhatok a mókuskerékből.
***
Tegnapi munkám nagyon-nagyon sikeres volt, jó módszerekkel, hangfelvételekkel és számítógéppel dogozzuk fel a hegynyi levéltári anyagot - rendkívül izgalmas és közben észrevétlenül repül az idő!
***
Jót nevettem magamon, tegnapi emberes beírásom okán: "em erberekhez". Nem aranyos? Rázott a busz, az lehetett az oka. Persze, a helyes szó: emberekhez, és Ciss, ki kell javítanom magam, ez az, ami megnyugtat egy-egy baklövés után.
***
Nektek is szép napot!
Kedves Tanaria:
még nagyon sokat, boldogságban, jó egészségben szeretteid körében♥.
Tényleg nagyon jó lenne, ha eljöhetnél, annyi csoda vár még rád!
A kórus látogatásának ötletét nem vetem még el, csak jussak el a megfelelő em erberekhez. A magánlátogatás megszervezésében is segíthetek, ha elfogadod. Szóval az opciók nyitottak. Mindjárt megérkezem, buszon vagyok.
Szigal, ne kérj elnézést az elütésekért, természetes dolog, bárkivel előfordul.
Nagyon-nagyon jó lenne egyszer a kórussal ellátogatni Izraelbe (a kórus járt már ott, csak akkor én még nem voltam a tagja). De kórus nélkül is mindenképpen szeretnék legalább még egyszer eljutni. Jeruzsálemből - bár majdnem 2 hétig voltam ott - csak keveset láttam, Haifából még kevesebbet, a Kineretet csak a buszból láttuk, messziről, hogy egyéb hiányosságokat ne is említsek. Szóval még mindenképpen el kell látogatnom az Országba.
Ezek a melléütések már-már megbocsáthatatlanok!
kelentkezéseid = jelentkezéseid, elnézést kérek, Ciss!
Jó reggelt, jó hetet!
Zsuzsa, nagyon örülnék, ha képek is lennének, noha az általad említett helyekről én is őrzök néhány felvételt, de távolról sem mindegyikről. Például nincs képem a "melleslegekről", amelyek még meg is leptek. Hiába, én csak csodálója vagyok annak a patinás városrésznek, távolról sem olyan lelkes és avatott ismerője, mint például Te.
Ciss, örömmel láttam ritka kelentkezéseid egyikét, és külön köszönet a képért, amelyen több elit egység logóját is felfedeztem. Nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne újra eljönnöd, régi vágyam, hogy itt Izraelben hallgassam-lássam élőben a Goldmark kórust. Ebben a pillanatban támadt is egy ötletem - hátha bejönne!
Tanaria, a megfelelő (-bb) vers keresgélése most elmarad, indulok Timrátra, a legérdekesebb-kellemesebb munkámat folytatni.
Este még Alsórákosi-Marikát is szeretném látni, hogy elmondhassam összes jókívánságaimat a következő hetekre!
A séta csak a városrész egy töredékét érintette és szűkebb volt, mint gondoltam, mert alapvetően irodalmi, de zsidó irókról szólt., meg az embermentők emlékeiről is. sok újat nem hallottunk. Ági fényképezett, ha átküldi nekem, akkor teszek fel ide is képeket.
Az útvonal: Radnóti Miklós, Kovács Margit (aki járt arra tudja, hogy azonos ház) Déry Tibor, Ferenczi Béni szobrász, (ők is egy ház), Szomory Dezső, a portugál védett ház, a Főnix ház, ahol Bacher Iván is lakott, a Wallenberg emléktábla és szobor a szent István parkban, a Perlasca tábla, mire ide ért az értő közönség addigra mi is szinte hazaértünk, sőt haza is jöttünk. Mellesleg közben Aczél György és Horn Gyula lakhelye
(még melleslegebben: abban a házban gyerekeskedett a férjem az Újpest rakparton)
Jól éreztük magunkat, de szégyellném, hogy 30 éve élek itt és ezeket a helyeket csak most láttam volna először.
Kitaláltad, annyi mindenről beszélgettünk már, de főként politikáról, helyi ügyekről, gyerekekről, de meglepetés volt számomra, hogy aktív kórustag is.
Majdnem illik a szép képhez, de még keresgélek!
Reményik Sándor
Őszi erdőn hamvadó parázs
Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged.
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Szép jó estét!
Elkezdődött a tanítás és én egyre kevesebbet érek rá. Most gyorsa visszaolvastam, jót nosztalgiáztam a jeruzsálemi képeken, és ismét megerősödött az elhatározásom, hogy vissza kell mennem, hiszen annyi mindent nem láttam.
Zsuzsa! Csak nem Bodor Péter a szomszédod? Mert az ő baloldalisága mindig nagyon is nyilvános volt, annyira, hogy sokáig a Munkáspártnak volt a tagja (ill. nem tudom, nem az-e most is).
Szigal, mikor a Falnál jártam, épp katona-avatásra készültek, itt egy kép róla.
Valóban mesés látvámy, és mi, akik jártunk a havason, bármelyiken, vagy a legendás szépségű Gyímesekben, tudjuk, hogy ebben bizony nincs egy cseppnyi fotoshop sem. Ilyen egy párás őszi reggel, amikor éppen felkel a nap. Gyönyörű és áldjon meg érte az Isten, Ha hiszed, ha nem, honvágyam támadt, bár ilyesmit nagyon ritkán érzek!
Kersnem kell hozzá egy megfelelő szépségű verset. Áprilyt, Dsidát, Szilágyi Domokost, Kányádit. Nem tudok betelni vele!
Most már tudom, miért volt ismerós a neve. Köszönöm.
Biztosan gyakori kedves vendégek vagytok az állatorvosnál. Mindenképp jópofa sms.
Egy nagyon szép erdélyi képet katam ma, nem tudom hol készült. Megosztom veletek, mert mesésnek találom.
Kellemes délutánt!
Igen, a cicák mindig okoznak meglepetéseket, főleg, amikor valami változás van a megszokott kis életükben. Tulajdonképpen konzervatív felfogásúak. -:))))))
Mára is megvolt a cicákkal kapcsolatos élményem. Közeledik a zsidó újév (szept. 25), és mindenhonnan érkeznek a jókívánságok. Ma az állatorvosi rendelőből kaptam SMS-t: "Két- és négylábúaknak egyaránt a barátság és könyörület évét kívánja a rendelő munkaközössége." Megható üzenet, egész nap mosoly van tőle az arcomon. Mintha Picur is elvigyorodott volna, amikor meséltem neki, Mikit nem zavartam - alszik.
Tanaria! Fenákel Judit szinte ismerős, több okból. Egyrészt, mert Pali bácsi régi barátai voltak a férjével, a szintén író Bárdos Pállal, és gyakran találkoztak. Másrészt Gyomaendrődön nevelkedett, onnan is deportálták alig nyolc éves korában. Gergely Ágnes első unokatestvére, közösen írták meg gyermekkori emlékeiket Hajtogatós című kötetükben - egyik kedvencem. A Nők Lapja főmunkatársa volt talán 16 évig. Nézd meg a Wikipédiában. Ja, és Bárdos András tévés személyiség édesanyja, hiszen Te ismered a magyarországi tévécsatornákat és munkatársaikat. Én pedig szeretem az emberközeli írásait.