Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Feladatok fele teljesítva, a második felére is maradt még idő, ezért most képekkel boldogítalak benneteket és azzal a bizonyos "új" témával. Arra gondolok, hogy milyen boldog lenne édesanyám, ha látná, hogy legkisebb unokája mennyire érdeklődik elfelejtett konyhai technikák iránt. Először engem kérdezett, de nekem már csak halvány emlékeim voltak a kovászolt kenyér készítési módjáról. Aztán elmélyedt a témában és el is készítette a kovászt, más kifejezéssel kovászos öregtésztát és olyan finom, igazi, békebeli házikenyérrel lepett meg, hogy azóta is csodálkozom. Az íze, állaga, kinézetele is olyan volt, mint az anyukám kenyerének! >>>>
Gének emlékezete?
Mai teendőim eddig nyolc pontból álló listáján a topik is szerepel és sok-sok kép, amiket kiválasztottam az elmúlt napok "terméséből", de nem tudom, hogy most ideje és helye lenne az ilyesminek.
Sőt, van egy jó témám, a picinyemnek köszönhetően, ami még soha nem szerepelt a beszélgetéseinkben, de majd erre is sort kerítünk.
***
Visszatérő-Zsuzsa, örülök, hogy de facto is kifejezted szolidaritásodat, és hozzád hasonlóan még nagyon sokan! El sem képzelitek milyen jó érzés ez és mennyi erőt ad a sok negatív reagálás elől már-már közönybe menekülő ittenieknek.
Julika, sajnos a második linket nem tudom kinyitni és az első se mindig élvezhető, de nagyon köszönöm, hogy ránk gondoltál! Ha majd lesz egy kis időm, magam is keresgélek a neten, biztosan lesz még anyag erről a szép és méltó rendezvényről. Sok köszönet jár érte a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt. Végre éreztem, hogy mégsem vagyunk teljesen egyedül.
***
Tanaria, örülök, hogy tetszett a Gárdonyi-idézet. Bármit olvastam eddig tőle, a sorok között mindig ott lelhető egy-egy hasonló, igazi emberismeretre valló okos gondolat. Pedig nem is volt a legnagyobb, de mégis az Egri csillagok a kedvenc regényem, mintegy 60 éve!
***
Majd - ha időben teljesítem említett feladataimat - még jövök. Délután kezelés és egyéb teendők is várnak rám.
***
Legyen nagyon szép és eredményes hetünk! (Igaz, a miénk már tegnap megkezdődött, sőt Anyuci-Pannié már szombaton este, amikor dolgozni indult.)
Tegnap, éppen addigra ért véget a felhőszakadás, hogy el tudtunk menni, sőt hazafelé sem áztunk el. A szervezők bölcsességét dicséri, hogy bemehetett a tömeg eleje a zsinagógába. Jó volt ott lenni, a képek tükrözik a hangulatot.
Sok ismerős, barát volt ott, volt akikkel csak hazafelé találkoztunk és nagyon kedvesen mondták, hogy tudtam, hogy ezt ti ki nem hagynátok!
Hát nem is!
Na, persze ettől nem lesz béke, de a szolidaritás sem semmi!
https://www.dropbox.com/sh/hmbi8n4m3fnyl5i/AACmTfezl8 3m1GJV9PCSCT2ea
https://www.youtube.com/watch?v=_NQeZftoKR0
Jóéj szakát!
Mindjárt megnézem a képeket, de ne bánd, hogy elaludtál. Jobban örülök, hogy pihentél.
Hanem, tudod mit? Elkelne itt is egy kis felhőszakadás. Hol van még az első eső?
Megdöbbentően igaz bölcsesség.
"Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért."
(Gárdonyi Géza)
***
Kellemes és szép napot minden idelátogatónak!
Veletek örvendek a csendes napnak.
***
Vidámabb téma, amire Alsórákosi-Marika hívta fel a figyelmemet.
Igen, Marika, akár névnapi előzetesnek is nevezhetjük a tegnap esti virágokat,
de bepillantottam a FB-ra és megtudtam, hogy Panninak sárga rózsa a kedvence.
Tehát:
Egrianinak, Panninak és a topiktársak (Julika, Egriani, Tanaria és mások) összes Anna, Anikó, Panna, Panni nevű "tartozékának"
NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT, JÓ EGÉSZSÉGET, CSUPA SZÉPET ÉS JÓT KÍVÁNOK, NAGY SZERETETTEL
Szigál
(Az Annáknak küldött sárga rózsát Kolozsváron fényképeztem, Tanaria társaságában, közel négy éve.)
***
Még néhány kép - ugyancsak külföldi hírügynökségektől. Érdemes megfigyelni a föld felszínétől számított elképesztő mélységet .
1. AFP,
2. EPA,
3. AFP,
4. EPA
JÚLIUS 25.PÉNTEK - 20:49
"Az „Erős Szikla”
hadművelet szárazföldi offenzívája során nem egy irányú, egyik pontról egy
másikba eljutó alagutakat találtak, hanem egy alaposan megtervezett összefüggő
földalatti folyosó-hálózatot, amelyben fegyverraktárak, valamint számos gázai
kijárat található az esetleges gyors meneküléshez. Az alagutakat alaposan
ismerő, a lapnak nyilatkozó tisztek kiemelték, hogy az alagutakkal az 1973-as
jom-kipuri háborúhoz hasonló csapást mérhettek volna Izraelre, ’ami térdre
kényszeríthette volna az országot.’ Jelenleg még felszámolásuk felénél sem
járnak.
A hadművelet a hadsereg
nyilatkozó illetékese szerint megfosztja a Hamászt egy sok éves munkával
felépített stratégiai eszközétől. A tisztikar az alagutak miatt a humanitárius
tűzszüneti javaslat elutasítását kérte a politikai vezetőktől, mert az csak a
Hamász érdekeit szolgálná a jelenlegi helyzetben."
***
Július 25. Péntek - 20:48
A zsidó újév ünnepén támadtak volna a hamászosok
"Biztonsági források pénteken elmondták a Mááriv című újságnak,
hogy egy az „Erős Szikla” hadművelet során megismert terv szerint a Hamász
egyszerre kétszáz fegyveressel akarta megtámadni a gázai határ melletti hat
izraeli települést idén szeptember 25-26-án, a zsidó újévi ünnepen. Az
iszlámista szervezet egy több tucat civilt megölő, illetve elrabló nagyszabású
merényletre készült, amely során a Hamász terroristái a földbe ásott alagutakon
jutottak volna Izraelbe, hogy a határ közelében meglepetésszerű támadást
hajtsanak végre."
***
Ugye, hogy semmi sem történik hiába?
***
Tudom, hogy aránytalanul nagy a halottak-sebesültek száma a másik oldalon. Igaz, azt sem lehet tudni, hogy közülük hány a Chámász-, vagy Iszlám Dzsihád-terrorista, amint azt sem, hogy az élő pajzsul használt civilek - asszonyok és gyermekek, vajon önként vállalták a mártíriumot? Talán majd egyszer ezekre a kínzó kérdésekre is választ kapunk…
Kihasználtam a csendesebb órákat és megpróbáltam bepótolni ilyen-olyan elmaradt-elhalasztott feladatomat. Még egy óra és vége a 12 órás tűzszünetnek.
***
Ma reggel elképesztő fotókat láttam az egyik izraeli hírportálon, és mert idegen hírügynökségek dokumentumai, talán "szavahihetőbb" források egyesek számára. Tökéletes illusztrációi néhány ATV-s hírnek, amelyeket - engedelmetekkel - odemásolok.
JÚLIUS 25.PÉNTEK - 20:50
"A Hamász több százmillió
dollárt (több tízmilliárd forintot) fektetett az Izraelbe tartó alagútrendszer
kiépítésébe, „Nukba” néven különleges egységet hozott létre ásásukra, amelynek
tagjai évek óta három műszakban átlag napi tizenöt métert előrehaladva dolgoztak
a támadás előkészítésén.
A földalatti
rendszer egy részéről már voltak adatai az izraeli hírszerzésnek, de
nagyságrendje váratlanul érte a hadsereget, miután a fogságba került hamászosok
vallomásainak segítségével megkezdték feltérképezését."
Megjegyzés:
1. Én Chámásznak nevezem - fonetikus átírással.
2. "Nukba" - azt hiszem helytelen, Nákbának mondják, felszabadulást, függetlenséget jelent - ha jól emlékszem.
3. Ha azt a rengeteg pénzt népjóléti, ipari fejlesztési célokra használták volna, nem lenne ennyi szegény ember, de nem is lennének ilyen nagymértékben befolyásolhatóak…
***
Képek az alagútrendszerekről:
1. - 2. - 3. EPA,
4. Reuters
Szívem csücskei a családi találkozások. Élvezettel olvastam. Tényleg jó érzés, szórakoztató a felmenőinket felfedezni bennük. A varázsa az ilyen együttléteknek, hogy mindegyik hozza önmagát és ez annyira egyedivé teszi a hangulatot. Ilyet csak együtt tudunk produkálni.
Igen, és két lappal azelőtt ott a nővérem aláírása.
Köszönöm a felüdítő virágokat!
Békés, hűs napot kívánok!
Ezeket a gyönyörűségeket "előlegként" szántad a mai nap ÜNNEPELTJEINEK?
Ezúton is köszöntöm az érintetteket
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Az Élet Menete alapitvány fb oldalán láthatók a képek a csütörtök délutáni rendezvényükről.
Más: csodaszépek a virágos képeid, jó volt nézegetnem. A jövő héten újraültetem az erkélyládáimat, mert az itthoni sok esőt nagyon megsinylették a virágaim és letelt a türelmi idő (adtam nekik egy hetet, hogy miután próbáltam megújítani szegényeket, hogy hátha rendbe jönnek). Ha kinézek a konyhaablakból rosszul esik látni, hogy csúnyák.
A családi kerti sütögetés, mint mindig, nagyon jól sikerült. Évente 4-5 ilyen alkalomra tudbnak a gyerekek egy időre odaszervezni bennünket. Mindig kicsit szomorú leszek, mert eszembe jut, hogy mennyire örülne a nagyapjuk, ha látná, milyen értelmes, okos nagyfiúkká váltak az unokái. Az idősebbik mozdulataiban, sőt néha a szarkassztikus beszólásaival néha kisértetiesen olyan, mint a nagyapja volt. Nem mondjuk neki, mert nem veszi jó néven, de csak összenézünk a valód nagymamájával és látszik, hogy mindketten észrevesszük. Azt hiszem kezdettől fogva áldás a gyerekek számára, hogy évtizedek óta baráti viszonyban vagyunk és nincs köztünk rivalizálás.
2. - 3. Mokka kutyust, akivel játszani is lehet, és aki eddig soha sem látott módon piheni fáradalmait a nagy melegben: >>>>
4. Végül egy rosszul sikerült esti kép a kivilágított tel-avivi városházáról. >>>>
***
Vége a 18. napnak. Csendes éjszakát!
Küldök Neked derűs képeket, kedden fényképeztem egy szép, virágokkal, szökőkutakkal és jó emberekkel teli városban, két szirénázás között, amely "megvárta", hogy elmenjünk onnan, de valakink mégis ott maradt…
Ezt most láttam a fb-n.
Annyi minden történik, de se erőm, se kedvem most lélekpátyolgató apróságokról beszélni. Attól lettem ennyire kedvetlen, hogy a reggeli hírek között - mily meglepetés! - már a Jobbik is szerepelt, mint olyan magyarországi politikai párt, amely kimondta tegnap, hogy Izraelt meg kell semmisíteni. Aki ezt kijelentette, a magyar állam parlamentjében terpeszkedik, a magyar adófizetők pénzén él, nem is olyan rosszul…
Ti tudjátok, hogy én erdélyi magyarként soha nem kértem (és nem is fogok!) magyar állampolgárságot, mégis elöntött a tehetetlen szégyen. Ugyanazt a nyelvet beszélem, mint amilyen nyelven elhangzott a fenti kijelentés, de egy világ választ el ezektől a véglényeknek sem nevezhető biológiai selejtektől. Nem fokozom, mert a harag, amit most érzek, nekem is árt.
***
Tanaria nagyon jól érzi, hogy csak azok láthatják világosan a helyzetet, akik benne élnek, akik tapasztalják.
Az zavar a legjobban, hogy az emberek nagyrésze szerte a világon képtelen különbséget tenni a szenvedő, szerencsétlen, de egyre kritikusabb magatartást tanúsító palesztin nép és az őket is fenyegetettség alatt tartó terrorszervezetek között.
Sőt, a palesztin jelző, ami a területen élő arabok gyüjtőnevét helyettesíti, politikai csinálmány, a 60-as évekből, és - ha jól emlékszem - Áráfát használta először, a volt török és később angol fennhatóság alatt lévő terület nevéből kiindulva. Utána lehet nézni.
***
Visszatérő-Zsuzsa, köszönöm, hogy elmész a holnapi demonstrációra, és azt is tudom, hogy nem l'art pour l'art veszel részt rajta, hanem mint olyan, aki nem csupán érti, hanem érzi is ezt az egész lehetetlen helyzetet. Aki megpróbálja megmagyarázni azt a tapasztalatot, amit nem értenek és még csak fel sem tudnak fogni (egyik előző beírásodra gondolok).
A mai családi ünnepségen kapcsolódj ki, hiszen nem kis traumákon mentél keresztül ittléted alatt.
Hol látható az említett flashmob?
***
Tegnap megtörtént Izrael tizedik államelnökének a beiktatása, nem a szokásos ünnepélyes keretek között, hanem sokkal visszafogottabban. Ugyanakkor elbúcsúzott a közélettől a majdnem 91 éves, nagyon szeretett eddigi elnök, Simon Peresz. Az arab pártok képviselői nem vettek részt a beiktatáson, és most akarva-akaratlanul a Jobbik jut eszembe, hiszen ezek a mi politikai szélkakasaink is az adófizetők pénzén élnek és nem is olyan rosszul.
***
Elnézést, ez több volt, mint szösszenet.
Ezeket a sárga virágú, az akácfához hasonlító fákat én is megcsodáltam mindenütt, meg a sok-sok egynyári virágot is az utak mentén. Érdekes, hogy szinte nincs elhervadt virág, vagy agyonlocsolt sehol. Ezt a csepegtető öntözés beállítást meg kéne tanulni.
Ma nálunk is családi buli, három születésnap, egy névnap és egy házassági évforduló,amit kerti sütögetéssel ünneplünk. Ajándékok már becsomagolva várják a délutánt én meg vacillálok, hogy süssek, vagy sem. De még van időm dönteni.
A nagymama társak remek háziasszonyok csodás tortákat, sütiket sütnek, én nem tudok (nincs türelmem) cukrászati műremekeket készíteni (meg ha húsz éve soha nem volt köztünk "nagymama vetélkedő", már nem is kezdenék bele, de a fiúk szeretik az én házias sütijeimet is, tehát a döntés vége egy püspökkenyér lehet.
Holnap elmegyünk az Élet Menete vékés demonstáriójára a Dohány utcába, majd elmesélem milyen volt. A képeken látom, hogy a tegnapi flas mob a követségnél jól sikerült, bár volt egy kis balhé az ott lévő ellentüntetőkkel. Oda tegnap nem mentem.
Első pillantásra azt hittem valami műanyagjátékok, a jelölésedet nem is láttam.
Utoljára Katival voltunk, ő vaniliás-narancsos rooibost vett, én valami nagyon finom, aromás zöld teát. Nem olcsó, de valóban élvezeti tea.
1. - 2. - 3. Ezek a napfényszínű virágokat nyitó (talán) akáciák teszik most szebbé az életünket. Ők vannak soron. Százával virulnak szerte az országban, Gázában is láttam hasonlókat, tévében persze.
4. Ezen a képen három újgenerációs ablakcica heverészik a nagy melegben. A házunkba vezető hídról láttam meg őket, halványan meg is jelöltem mindhármat, de kicsit dolgozni nektek is kellene.
Sajnos ők is fanatikusok, de felébredt az életösztönük. Éppen időben.
***
1. - 2. Most látom, hogy csak az üzlet egyik felét fotóztam, de az itt látható polcok is ízlésesek, majdhogynem otthonosak.
***
3. - 4. Valamelyik nap, autóbuszból fényképeztem a központi gabonaraktár kosztosait.
Az alapító 1938-ban menekült el a zsidók számára egyre veszélyesebbé váló Németországból, családjával Haifán telepedtek le, majd megnyitották üzletüket - ugyanezen a helyen, ahol most is áll. A mára már patinássá vált boltot a család harmadik-negyedik generációja üzemelteti. Hangulata is van, nem csupán patinája.
1. Valamikor itt is sorban álltak a kávéért. Fénykép az ötvenes évekből.
2. Ez a kedves hölgy huszonhárom éve dolgozik benne. A falon, fenn, az alapító portréja látható.
3. Gyarmatárú-kirakat a külső járda szintjén.
Hogy a Chamász 150 katonája feladta magát, szerintem jót jelent. Nem csak fanatikusok vannak köztük. Én csak reménykedem, de nem akarok beleszólni, mert továbbra is vallom, hogy csak azok tudják mi van ott, akik átélik.
Jöjjenek a képek.
***
Itt volt a mi Gáborunk fia, Gabika, generálozta a gépemet - ötven hámszin porát pucolta ki belőle és most úgy száguldozik a lelkem, ahogyan az elő van írva. Éppen azzal szórakozom, hogy Disk-on-Keyre (ez is izraeli találmány) pakolom a felesleget, aztán búcsút mondok az XP-nek és jöhet a Windows 7, mert a 8-asról csak rossz véleményeket hallok.
Gabikával megtárgyaltuk a hadászati-politikai eseményeket is, vannak olyan érdekes fejlemények, amelyeket ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Ja és sajnálja, hogy még nem hívták be tartalékos szolgálatra. Tankos egységhez tartozik.
***
Reggel hallottam a tévében egy kedves kis történetet.
Egyik tévés személyiség (a neve nem jut eszembe) éppen Düsseldorfban volt a labdarúgó-világbajnokság döntőjének estéjén és kedvesen mesélte ma reggel, hogy a német város egyik közterén százak-ezrek nézték a meccset óriási kivetítőkőn.
- A német focirajongók még józanok voltak - mondta a honfitársam, nézték a meccset és egészen forró volt a hangulat. A meccs szünetében, a hírek között háborús képeket is mutattak. A németek hümmögtek, mindenütt a palesztin, izraeli, terrorista és hasonló szavak röpködtek, majd premier plánban mutatták a vaskupola működését. A felénk lőtt rakéta megsemmisítésének pillanatában lelkes taps tört ki és a mi tévésünk ekkor igazi büszkeséget érzett. Én is, miközben hallgattam a történetet.
***
Ilyen kis történetek és a Julika klipjéhez hasonlók tartják bennünk a lelket.
***
Semmi örömet nem éreztem, amikor arról beszéltek, hogy 150 chámászos ma feladta magát. Ilyen még nem volt a történelemben és azt mutatja, hogy a propagandájuk máza repedezni kezd. Túl sok szomorúság van bennünk, mert az áldozatokra gondolunk - mindkét oldalon -, és a látvány, ahogyan mentik a bőrüket, inkább valami haraggal vegyes érzelmi egyveleget indít el az emberben. Semmiképpen nem diadalt, vagy valami ehhez hasonlót.
***
Szubjektív beszámoló vége - jöjjenek a képek.
Csatlakozom hozzájuk.
És köszönjük az Élet Menete Alapítványnak, hogy ilyen szép formában, ilyen megható módon fejezték ki szolidaritásukat.
https://www.youtube.com/watch?v=QxHNa5p ncOk
Nem jártam "arra" virtuálisan, az egész itt van az NLC-n. A cikk után a hozzászólások. Amitől kiakadtam, hogy annak ellenére, hogy mindenki rakétákról beszél, a cikk szerzőjének fejében nagy zavar van, mert ő mindegyre bombázásokról kérdez. Időnként látom ezeket az NLC-s cikkeket és néha megkérdezem: ki a csoda engedi ezeket a kis firkászokat ilyen súlyos témák közelébe? Hiszen nyilvánvaló a tudatlanságuk, hogy ne használjak erősebb kifejezést.
De a Te lányod fantasztikusan írt, és ezt meg kellett Veletek is osztanom. Panni határozottan jobb egy ilyen ki önjelölt újságírócskánál.
***
Olvassátok továbbra is az ATV hírfolyamát - mondjuk 80-90 százalékban helyesek az információi.
***
Tegnapelőtt este itt Haifán temettek el egy család nélküli kiskatonát, aki egyedül alijázott, Texasban hagyta a családját.
Niszim-Sean Karmelinek hívták. A család megérkezett a temetésre, amely közel 48 órája, július 21-én este 23:00 órakor történt, de a televízióban értesítették a nézőket, hogy aki teheti, jelenjen meg a haifai katonai temetőben, ne hagyjuk magukra a gyászolókat.
Én ezt este nyolckor hallottam és el is mentem volna, ha másnapra nem terveztünk volna családi programot.
Kriszti éjfél körül benézett a szobámba - még olvastam -, és könnyes szemmel mondta:
- Nem hiszed el, húszezren voltak a kis texasi temetésén!
El is sírtam magam, és ilyenkor ugyanazt érzem, mint Panni. Csodálatos emberek élnek ebben a kicsi országban.
***
Az is ide tartozik, hogy tegnap késő este áthaladtunk a Rabin téren, ahol esténként programszerűen összecsapnak a szélső-baloldaliak az ugyancsak szélsőséges jobboldaliakkal. Tüntetnek és ellentüntetnek, hiszen demokrácia van. Megint Krisztit idézem:
- Mondd, normálisak ezek? Erre van most szükség???
***
Egészen más téma. Tegnapelőtt becsaptam magam, mert nem vettem észre, hogy a szupermarketben 50 sekellel kevesebbet kaptam vissza. Biztosan nem volt szándékos. Itthon vettem észre, hogy hiányzik a pénz (könyvelek ugyanis). Felhívtam a szolgálatos felügyelőt, aki záráskor jóváhagyta, hogy valóban annyival több volt az ötös kasszában, ahol a vásárlás történt és felhívott, hogy mehetek vissza a pénzemért, az irodában fogják őrizni. Ma délelőtt jártam arra, megkaptam a pénzt, miután a felügyelőnő és a kasszás is sorban elnézést kért a tévedésért. Megköszöntem és megismételtem, hogy én is hibás vagyok a figyelmetlenségért. Aztán le kellett állítanom magam, mert még most is keresztbe-kasul köszönnénk egymásnak, mit is? Talán az emberséget, a korrektséget. Jót tett a lelkemnek.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk is.
Pedig, ha valakiből hiányzik a regényirói hajlam az aztán én vagyok!
Ha arra jártál virtuálisan, akkor remélem megnézted az új lakásban készült fotókat is. Már csak a konyhára leszek kiváncsi, ha már nem tudtam élőben látni (egyenlőre)
anyuci34
2014-07-22 11:2528.
Én Ashdodban éltem a múlt hétig, a hétvégén átköltöztem Askelonba...ez a negyedik rakétaeső amit átélek itt Izraelben, 2005 júliusa óta élek itt!
Megírnám a személyes élményeim...a légiriadó mindennapos, ha otthon vagyok a védett szobába megyek a patikában van óvóhely, az ember alkalmazkodik megtanul együtt élni és együtt dolgozni ezzel. Hozzászokni nem akarok, senki sem akar...de már nem félünk fegyelmezetten tesszük a dolgunk vigyázunk magunkra, egymásra, a gyermekeinkre...Sokszor 20-30 várakozó van a patikában... tegnapelőtt a légiriadó után este fél 10kor elment az áram, még 10 percig bírta a generátor, majd sötétségbe borult a teljes patika...az ember fegyelmezettek maradtak, mindenkiben volt félsz a gyomrunk egybeugrott, de dolgoztunk tovább a betegek megértették, hogy nem tudják megkapni a gyógyszerüket ( a számítógépek sem dolgoztak) és haza mentek, senki sem reklamált, senki sem kiabált...tudomásul vették. Tegnap mikor visszamentem a munkába gépek egy része még mindig nem működött nem voltak sorszámok... ez nem egyszerű ha sokan várakoznak...de valahol olyan volt, mint egy nagy családban a gyerekeseket előre engedték, az időseknek segítettek...aztán megszólalt a sziréna egy hölgy rosszul lett kijött rajta feszültség...segítettünk neki (mindnyájan együtt, nem volt kérdés, egy vadidegen felajánlotta és hazavitte. A későesti órákban nálunk nem volt sziréna ellenben folyamatosan hallottuk a rakéták robbanásait...bumm...bumm...az egyik a szomszéd falu mellett esett le, nagyon nagyot szólt...mindenki megdermedt...furcsa csend volt...de ott volt az összetartás érzése kiszolgáltuk a maradék betegeket, majd elindultunk haza.
Talán az egyetlen félelmem ezekben a napokban az odautak és a hazautak...20 perc az autópályán lefele Gáza felé...a rádiót folyamatosan hallgatom ott bemondják mikor hol van riadó így a kocsiban is tudhatom ha esetleg a közelben van légiriadó...Javne és Ashodo között autóztam mikor bemondták, légiriadó Ashdodon, egyidőben láttam hogy szemben velem felszáll a rakéta majd hatalmas tűzgolyóban felrobban, mentem tovább Ashodod után Askelonban volt riasztás akkor 4 rakétát láttam felém szálni, egy pontról jöttek majd szétnyíltak 4 irányba...őket is kilőtte a vaskupola.... hazaértem és ma újra elmegyek dolgozni, mert ez a kötelességem, az életem...itt élek Izrael a hazám.
***
Nagyon büszke vagyok Rád, Anyuci-Panni! Utolagos engedelmeddel idemásoltam autentikus és megható szavaidat.
Végre kitisztult a látásom a mai OCT-vizsgálat után és el kell mondanom, amit már a tegnap meg kellett volna írnom.
Nyílt egy NLC-s topik a mostani hadműveletekről, ugyancsak NLC-s cikk alapján, és az a bizonyos, csalánnal kapcsolatos mondás jutott róla eszembe és egy csúnya szó, amit persze nem írok le. Gondolkozzatok!
A cikk Izraelben élő emberek életérzéseiről, félelmeiről és arról szól, hogy valaki, egy gyereket váró nő elsírja panaszait a "bombázások" miatt. Biztosan jó oka volt ezeket elmondani, a durva fogalomzavar ellenére, ugyanis a bomba és rakéta két nagyon különböző fogalom, de nem is ez a lényeg: kemény vita indult pro és főleg kontra, és az a baj, hogy szokás szerint átment a megaszondó emberek már sokszor tapasztalt vagdalkozásába.
A tegnapelőtt belinkelt HVG-cikk pontosan a vita jellemzőiről szólhatna, ugyanis nyomon követhető az alulinformáltság, rosszhiszeműség, előítéletesség, másrészt hiányoznak a valódi ok-okozati összefüggések és érvelések. Érvelések az NLC-n? Ugyan!
Na szóval a tegnap ezzel "szórakoztam" a vonaton, és nagy-nagy örömmel fedeztem fel az EGYETLEN olyan hozzászólást, amelyre aztán nem is történt érdembeli reagálás. Nem is lett volna mit mondani, meg lehetne mindezt hazudtolni??
Mindjárt megmutatom.
Folytatás a következő hozzászólásban:>>>>
Hát, nem semmi. A szőr felállt volna a hátamon, ha lenne. Így kiszlalomozni a riadókat!
Fő, hogy újra jól ünnepeltetek.
Jöhetnek a fotók.
A leírtakhoz képest a mi kis "emlékmű" csatánk, meg egyéb a demokrácia deficitből fakadó egyéb gondunk bajunk apróság.
Ajánlom figyelmetekbe a Népszabadságban megjelent Tamás Pál cikket (az úr a Szociológiai Intézet igazgatója).
Ma szomorú, borús esős nap lesz nálunk, de olyan magas a páratartalom, hogy nem üde a levegő és a lehülésből szinte semmit nem érzékelünk.
Vigyázzatok magatokra!
Igazán nem szép tőletek, hogy sztrájkoltok, ha nem jövök, akkor senki sem? Mi lett a mi dinamikus kis topikunkkal?
Na jó, nem veszekszem többet.
***
Most érkeztünk haza, újabb pótszületésnapról, remekül telt. Reggel már tudtuk, hogy bennünket még a rakéták is kikerülnek. Amikor a haifai állomásra érkeztünk, már bent volt a vonat - mégsem ültünk fel rá, hanem megvártuk a következőt. És milyen jól tettük! Éppen belefutottunk volna egy tel-avivi riadóba, így 20 perccel később már csend volt. Érkezéskor, az állomásról kilépve három elég közeli bummot hallottunk, mintha az épület tetején szteppelt volna egy-két ördög, később kisült, hogy sziréna nélküli rakétát semmisített meg a vaskupola, és a bummokat repeszek okozhatták.
Eltelt a nap, kellemesen, akár békeidőben, este nyolc óra után indultunk Holonból hazafelé, és még mielőtt Tel-Avivba értünk volna, már olvastuk a telefonon, hogy mögöttünk hagytunk egy rakétaesőt, és később még egy volt, de akkor már Haifa felé robogott a vonatunk.
Szóval, bízni kell a szerencsében, ami néha bejön, néha meg nem. Nekünk bejött.
De most gyorsan-gyorsan aludnom kellene. Van néhány virágoskedvű új fotó.
***
Tanaria, nagyon örültem a négycsillagos kalandnak. Csodajó, képzelem, hogy örült a család apraja-nagyja. Az sem baj, ha többször jelent meg, bizonyítottad, hogy jó a rövidtávú emlékezeted, őrizd is, mert pokoli, amikor harmadszor sem tudod, hogy miért is mentél ki a konyhába…
***
Jó éjt!
Mindenkinek szép napot!
Kétszer írtam le hosszú hozzászólásomat. Elszállt.
Harmadszor nincs türelmem, lehet majd este.