Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Zsuzsa gépe még nem szállt fel, késik, de az előtte lévő El-Al járat már elindult - némi késéssel - Budapest irányába. Csak tátom a számat, hogy milyen sok gép száll fel és le, a helyzet ellenére is.
Néhány órája beszéltem Pannival, éppen indultak volna hazafelé, és amikor a repülőtér épületéből kiléptek, még látták ahogyan a Vaskupola megsemmisített egy Tel-Avivra irányított rakétát. Azóta még rengeteg volt, minden irányba.
Megtörtént, ami eddig még nem: egy idős férfi az egyik déli kibucból éppen ennivalót vitt a gázai határon állomásozó katonáknak - biztosan valami finomságot, de halálosan megsebesítette a határ másik oldaláról felé küldött aknalövedék.
Nem tudták megmenteni, meghalt útban az ashkeloni kórház felé.
Nyolc nap és mintegy ezer rakéta ellenére ő az első halottunk. Mert a másik oldaltól eltérően, nálunk fontos minden ember élete, a hátországi parancsnokság kitűnően működik, a Vaskupolák is, ma már a kilencediket helyezik üzembe, és nem utolsó sorban a szerencse is mellénk szegődött - maradjon is velünk.
És mindenkivel, akinek veszélyben az élete, Gázában is… Hiszen a fegyveres konfliktus folytatódik. Akarattal nem nevezem háborúnak, mert a háború két egymással szemben álló hadsereget feltételez, itt adva van egy hadsereg és egy mindenre elszánt fanatikusokból álló terrorszervezet, amely másfél-két millió embert tart hatalma alatt, és nem szégyelli az élő pajzs használatát sem, sőt, előszeretettel alkalmazza ezt a nemtelen "védekezési" formát. Ez még mondjuk, belügyük is lehetne - a többi disznóságuk mellett, ha bennünket békén hagynának, de másfél, két évig tartó szünetek után, és azok között is folyamatosan zaklatják Izrael déli településeinek békés lakosságát. Melyik ország tűrné vajon?
Elnézést, akit nem érdekel - ne olvassa. Kikívánkozott belőlem, de ígérem, hogy a továbbiakban moderálom magam, ugyanis tudom, hogy ehhez a témához mindenki jobban ért, mint mi magunk.
Jó éjszakát, és csendeset, Zsuzsának jó utat kívánok. Nagyon bátor asszony, büszke vagyok a barátságára.
Zsuzsának pedig szerencsés hazautat!
A második pont első felét a tévében is hallottam.
Inkább gyönyörködöm a felhőidben.
Visszatérő, jó, zökkenőmentes utazást kívánok!
Mit törödik a Chámász a gázai másfél-két miliió emberrel, akiknek villanyt és vizet, és üzemanyagot és humanitárius segítséget is mi adunk, nem hajlandó a tűzszünetre és jönnek a rakéták a Kármel mindkét oldalára, Zichron Jákov, Migdál Háémék és egyéb településekre, a déli országrészre továbbra is - mintegy kikövetelve olyan esetleges döntéseket a mi részünkről, amelyek további emberáldozatokkal fognak járni. A Chámász vezérkara ott csücsül valamelyik biztonságos betonbunkerében és tovább szítja a tüzet. Mit törödnek ők a saját embereikkel?
Az elmúlt napok két epizódjára hívnám fel a figyelmet - ha egyáltalán érdekel valakit.
1. Egy izraeli pilóta nem volt hajlandó végrehajtani a harci feladatot, mert a célpont közelében gyerekeket látott.
2. Izrael otthonaik elhagyására szólította fel a gázaiak egy részét. A Chámász visszaparancsolta őket.
Ilyen és ehhez hasonló történetek arról beszélnek, hogy az emberek élete csak arra jó, hogy propaganda céljaira utólag felhasználhassák.
Most érkezett a hír a telefonomra: riadó a Kármelen, becsapodás Ashdodban. Megyek újabb információkat gyűjteni.
Lesz egy-két nap szünet, és aztán? Az amerikai külügyminiszter hazamegy, mint aki jól végezte dolgát és aztán majd úgy nyilatkozik, hogy "ezek" soha nem nyugszanak.
Jó lenne békében élni, az emberek, akik csak dolgozni, gyerekeket nevelni szeretnének mind erre vágynak, akár zsidók, akár palesztinok. Fanatikusok tartják kezükben a fegyvereket (és gondolom a rá való nem kevés pénzt is), így a béke vágy hosszú távon szerintem álom marad.
A fegyvernyugvás, egy kis lélegzetvételnyi szünet a lakosságnak jó lenne, de a sebek (testiek és lelkiek) nem gyógyulnak ilyen könnyen.
Ma még délelőtt - mig az ifjuság dolgozik, megfőzöm a búcsú töltöttpaprikát, aztán még néhány elintézendő közösen és utána irány a repülőtér.
Azzal mentem ágyba - jó későn, miután végignéztem egy legendásan jó, régi zenés-beszélgetős műsor morálemelő felújítását -, hogy ma reggel kilenctől, egyiptomi közvetítéssel, életbe fog lépni a tűzszünet. Közben a Chámász nyilatkozatokkal bombázza a médiát, hogy nem, ez behódolás lenne, tárgyalásra lesz szükség, feltételei vannak, ugyanis a javaslatok csak Izraelnek kedveznek! Most eléggé szkeptikusan várakozunk további hírekre.
Az éjszaka folyamán: a libanoni határon is robbant egy vagy két rakéta - nincsenek áldozatok, vagy károk, valamint először a fegyveres konfliktus kezdete óta: Eilát központját is rakétatalálat érte, tíz könnyű sebesültet ápolnak a város kórházában, további 13 - fiatalok és gyerekek sokkot kaptak ettől a váratlan támadástól, amit valószínűleg a Szináj fennsíkon (Egyiptom) garázdálkodó muzulmán szélsőségesek követhettek el.
Egyszóval: még semmi sem biztos. Most a tegnapi (lelőtt) drón által fotózott adatokkal szédítik a szegény gázai népet, akiknek nagyon elegük lehet a Chámászból. Ma reggel riadó is volt már Askelon közelében. Majdnem két óra múlva okosabbak leszünk.
Szeretném, ha valami jó történne, és most kicsit "haza" is beszélek: Zsuzsa ma este utazik haza, és milyen jó lenne, ha nyugodtan búcsúzhatna el szeretteitől!
Később még jövök.
Ma reggel is csodás látványra ébredtem.
1. - 2. Hajnali hat órakor.
3. - 4. Mintegy fél órával később. A kitárt szárnyú madárhoz hasonlítható felhő mintha azt mondta volna, hogy valaki ott fenn ránk is vigyáz…
Most pedig: Jó éjszakát!
***
Örömömben, hogy már ketten is megértettetek, még egy példával jövök. Én még azon sem változtatok, hogy elő ne kapjam a fényképezőgépet, ha valami nagyon szépet látok. Ez is egy apró győzelem a Chámász fölött.
***
Tehát:
1. - 2. - 3. Tegnap, a vonatból nyári napfényben ragyogó, gyönyörű tengertükröt láttam. Kell ennél több az ember lelkének? (A második képen a haifai Tengerkutató Intézet látható).
4. Hazaérkeztem és mosolyogva nyugtáztam Miki-cica zsenialitását, aki így harcol a kánikulával. Itt két irányból éri az embert a hűsítő tengeri fuvallat. És persze a cicát is.
Vigyázzatok magatokra!
Nekem is sűrű napom volt, csak most vettem elő a laptopot.
Nyugodt éjszakát nektek!
Szigal, miután már annyit meséltél az izraeliek összetartásáról-fogásáról ilyen helyzetekben, a büszkeségről, hogy még csak azért sem adjátok meg a Chamasznak az elégtételt, hogy miattuk változtassatok szokásaitokon, napi programaitokon, én megértem mit akarsz mondani. Szóval, pont ezt amit leírtam, mivel te (is) egy büszke izraeli vagy.
Csak imádkozni tudok érted, értetek, hogy ne legyen semmi bajotok!
Ha olyan peched van, mint nekem, akkor félős orosz hölgyek anyanyelvükön félnek és számolják a bummokat. Ez annyira ragályos, hogy valamelyik este játszottam egy kicsit, és én is oroszul számoltam az ujjaimat a játékban.
Ha vége van, akkor visszamész és folytatod, amit elkezdtél, dolgozol, főzöl, mosol, teregetsz, sétálsz, vásárolsz, tehát az élet zajlik a maga medrében mint minden nap. Lényeg, hogy a fél füleddel, mindig figyelj és gyors legyél!
Nagy rendezvényeket nem tartanak 300 fő fölött, emiatt el is maradt a héten egy koncert Tel Avivban.
A repülőtéren is fokozott a biztonsági intézkedés, de azt majd elmesélem, ha hazaértem.
Ma a "mi" városunkban (azért az idézőjel, mert én Budapesten lakom), voltak sérültek, szerencsére nem súlyosak, és hatalmas bummal lőtték le a Hamasz által fellőtt drónt.
Bocs, hogy csak most írok, de délelőtt pakoltunk a költözködés második felvonásához, most már egyedül vagyok itthon és bitorlom a gyerek gépét.
Ha valakit mégis érdekel, nekem e-mailben is elküldték. Továbbküldhetem, már csak azért is, mert ez a túlzott óvatosság arra emlékeztet, amit a Ceauşescu-diktatúrában annyiszor tapasztaltam.
No, dolog van!
Tegnap este felhívott egyik kedves topikbarátunk és felelőtlennek nevezett a kiruccanásom miatt. Nem tudom miért, de én nem érzem, hogy ez felelőtlenség lett volna, ez a (jellem-)hiba nem is jellemző rám. Még hősködés sem volt. Valami más, amit nem tudok megmagyarázni, Zsuzsa, kérlek segíts, mert Te már sokkal jobban érted-érzed ezt a fajta izraeli magatartást, amit egyébként lépten-nyomon tapasztalok.
***
Ma éjszaka - többek között - ismét északon szólaltak meg a szirénák. Dél-Libanonból is próbálkoznak. Haifán még mindig csend van. Ki is használom, munka lesz, majd délután kezelésre kell mennem. Jaj, és képek garmadája vár butításra-bemutatásra. Majd.
Szép napot, kellemes hetet!
Jó éjszakát!
Nem, nem találja..., de nagy titok lehet.
Már itthon vagyok, az égvilágon semmi bajom nem történt. A vonat - mint minden vasárnap - mindkét irányban zsúfolt volt, alig találtam ülőhelyet. Tel-Avivban sem éreztem semmilyen különöset, jöttek-mentek az emberek, felszálltak a buszokra, a fiatalok éppúgy hangoskodtak, mint máskor. Az utazás jót tett az önbecsülésemnek, a látottak pedig büszkeséggel töltöttek el. Nem olyan könnyű megtörni ezt a népet.
***
Valóban levették a belinkelt cikket a Propeller hírportálról, de úgyis megtaláltam! Lássuk, hogy ki tudjátok-e nyitni. Na, ilyenkor emlegeti az ember a szelet és a zörgő harasztot…
Tudtam, hogy elment... Most aztán lehet izgulni érte estig.
Szigal, legalább jelentkezz, ahogy hazaértél!
Kérdésedre, amit Ibitől kérdeztél, persze, hogy elment vonattal és busszal. Reméljük nem lesz semmi baja, időben és épségben hazatér.
Kérdésedre, amit Ibitől kérdeztél, persze, hogy elment vonattal és busszal. Reméljük nem lesz semmi baja, időben és épségben hazatér.
Kérdésedre, amit Ibitől kérdeztél, persze, hogy elment vonattal és busszal. Reméljük nem lesz semmi baja, időben és épségben hazatér.
További szép, nyugodt(tabb) időtöltést kívánok neked a családoddal!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt az interjút. Sokat okosodtam belőle. Jó volt mindezeket megtudni.
A második, a magyar bombát nem volt található.
Nagyon remélem nem indultál útnak!
Ma már két hozzászólásom szállt el, fogalmam sincs miért, de ez alkalommal biztosan nem az én hibámból.
***
Tanaria, Neked köszönöm, hogy megértetted feszültségoldó szándékomat, és volt türelmed ilyen sok képet nézegetni. Számomra is jó volt, hogy újraélhettem azt a kedves, szép, nyugodt napot, a jó barátok közelségét, a békességes csendet.
***
Kedves Margaret-Marika, jólestek szavaid, bár mi itt északon nem érzünk közvetlen veszélyt. A déliek, ahol Visszatérő-Zsuzsa tartózkodik pillanatnyilag, sokkal jobban érzik a háborús hangulatot, a veszélyt. Mindenképpen ez a mostani helyzet meg sem közelíti az 1956-ban Budapesten történt eseményeket - hála Istennek! A házatokat a délszláv háborúban rombolták le?
Közeledik a nagy nap, ha jól emlékszem, július 17-e, ugye? Férjednek mielőbbi javulást, Neked sok erőt és türelmet kívánok!
Otthon állítólag hatalmas esők vannak, és közepes nagyságú tüntetések (de a szervezők mit vártak a szabadságolás idején) Különösebb ok sem volt, ami a fanatikusokon kívül (minden oldalról) motiváció lehetett volna a részvételre. Ez mindkét oldalra igaz lehet, hiszen különben nem lettek volna provokátorok és dulakodás. (kérdés: mit tettek a rendőrök? )
Jó lenne elgondolkodni otthon mindenkinek, hogy milyen törékeny az emberi élet és hogy egy pillanat alatt lángokban állhat a világ és akkor marakodnak semmiségeken? Innen nézve elég nevetséges, hogy ami egy demokráciában a szavazóhelyiségekben és a parlamentben is eldőlhetne, azt az utcán kell rendezni, veszélynek kitéve embereket!
Na, vissza a magánszférába: tényleg ne utazz sem az országút, em a kötöttpályás közelekedés nem igazán biztonságos. Biztos van olyan munkád, ami az otthonodhoz köt.
Kemény este-éjszaka-reggel van mögöttünk és ki tudja mi lesz előttünk. Még nem döntöttrm végérvényesen, de szeretteim kedvéért lehet, hogy lemondom a mai utazást.
Késő este valahonnan Dél-Libanonból három rakétát lőttek ki Naharia és környékére. Az egyik közülük Nyugat Galilea kisebb településén okozott károkat és ijedséget. Haifa most talán az egyetlen város, ahol aránylag csend van.
Találtam egy kitűnő, a helyzetet értő és ismerő, rövid és velős írást, amit érdemes elolvasnotok. Nagyszerű elemzés!
***
Nem hagyományos bomba most Magyarországon is robbanhat, három bátor, vagy inkább vakmerő, sőt öngyilkosjelölt ember jóvoltából. Persze nem szerepel a vezető hírek között… Még az is lehet, hogy valóságtartalma - hogy úgy mondjam - légből kapott.
Ennyit most, kora reggel.
Kétszer is végignéztem, felnagyítottam, mindegyik képet külön megcsodáltam.
Tényleg muszáj holnap utaznod?
Draga Szigal!
Ertekelem kepeidet es irasaidat.
nyugtato szavakat kuldeni.
Hireket tv-ben es a Toronto Star ujsagot olvassuk. Tudjuk mi tortenik /mentek at,sokat gondolunk ratok. Tobb mindt gondolok,
/erzem/ ateltem a haborut,forradalmat es Anyukam fajdalmait mikor szulohaznkat it felrobmboltak.
Rossz szazadban szulettem.
4. Búcsú a helytől.
***
Kellemes és csendes estét kívánok mindenkinek! Elnézést, hogy túl-teng-tem.
Részlet Muhraqa prospektusából:
"A mai kápolna helyén korábban egy nagy kövekből épült oratórium állt. A párizsi Jákob rabbi megemlíti (1235), hogy a muzulmánok rendszeresen látogatják a kápolnát és gyertyákat gyújtanak Illés tiszteletére. Az épület valószínűleg a keresztes idők előtt épült. Később romba dőlt, elhagyatottá vált, majd köveit beépítették a jelenlegi kápolna falaiba (1883).
A Sarutlan Kármelita Rend immár több mint azáz éve van jelen ezen a helyen. A jelenlegi képolnát felújították, elhelyeztek benne egy tizenkét sziklából álló oltárt, annak emlékére, hogy Illés is tizenkét kőből álló oltárt épített Jahvénak, hogy bemutassa áldozatát (1 Kir. 18, 30-31)."
A latin, arab és héber nyelvű idézet a Királyok Könyvéből van. Panni a Biblia-szakértő, segítenél?
Holnap nem leszek gép közelében, Tel-Avivba és Holonba utazom, kísértem a sorsot! (Nem lesz semmi baj!)
***
Apró ilyen-olyan részletek.
Gondolok itt elsősorban Visszatérő-Zsuzsára, Alsórákosi-Marikára, Tanariára és mindenkire, aki megtekinti egy szép nap és szép hely vizuális eredményeit.
A második kép a hét elején keresett fotó: a kolostor épülete premiar plánban.
A második kép egy híres mondást tartalmaz: Sálom, hávér! - ezekkel a szavakkal búcsúztatta Clinton elnök Rabint, de azóta is olyan jó használni, szép és sokatmondó.
A negyedik képen egy szerzetes sírja látható és biztosan mindenki megérti a feliratot.
Vajon magyar származású volt ez a század elején, Libanonban született Sardy?
mezégazdasági,fújjj, mezőgazdasági!***
Még mindig a kolostor kertjében.
Nincs vége! Most egy órára abba kell hagynom, de következik a többi!!!
***
Még csak annyit jegyzek meg, hogy ezek a képek nem azonosak az egy hete feltett fotókkal. Akkor elkezdtem, most folytatom, és még ezt a szériát is folytatni fogom!
Na és persze, mi hárman.
3. - 4. anyáról és leányáról, valamint az éppen FB-ző Panniról.
Gyertek velem, most a fotók nyomán virtuális kirándulásra indulok, nosztalgiázok, hiszen olyan jól éreztem magam azon a helyen, drága barátok társaságában.
Még mindig a Jokneám fölötti panorámát csodáljuk. Az ipari negyed fölött, az erdők végénél valahol ott van a mi Biszli-Juditunk sírja…
Valóban felháborító, de semmiképpen sem megalázó, mert az izraeli átlagpolgár tele van méltósággal, nehéz lenne őt megalázni, nem is hagyná magát. Újra és újra meggyőződöm arról, hogy ilyenkor még az izraeliek ronda tulajdonságai is eltörpülnek, valahogyan önmaguk fölé nőnek, nem is tudom, hogyan magyarázzam meg ezt érthetően. Látom-hallom a történéseket, a szolidaritást, az együttérzést és már nem is érdekel a világ hangja: büszke izraeli vagyok! Ha vége lesz ennek a konfliktusnak, ismét pofátlanok, szemtelenek, törtetők és egyéb rossz tulajdonságokkal rendelkező emberek leszünk, és így van ez rendjén.
Tegnap este a hétvégi híradóban egy északi kibucban élő mezőgazdasággal foglalkozó családot láttunk, akik korlátlan időre látják vendégül délen élő barátaikat - szülőket felnőtt gyerekeikkel. A baráti kapcsolat 2006-ban kezdődött, amikor a Chizbollah támadásai elől menekülő családot (a mostani házigazdákat) az ország déli részén élő emberek (a mostani vendégek) fogadták házukba.
Én éppen a közöny tetőfokán voltam, amikor Kriszti megszólalt:
- Hideg futkározik a hátamon.
És akkor elgondolkoztam, és hasonló példák jutottak eszembe…
Sokat gondolok rátok, akik egy zokszó nélkül, alkalmazkodva és kitarva élitek mindezt át. És itt gondolok a teljes helyzetre, a külföld reagálásaira..., szóval szörnyen felháborító, megalázó!
A helyzet az, hogy én el sem tudom képzelni min mentek kersztül.
1. A túlsó oldalon egyáltalán nem értik a szép szót,
2. a mi oldalunkon pedig úgy vélik, hogy végre valamit be is kellene fejezni, mert a ránk erőszakolt eddigi "félmunkák" csak egyre rövidülő tűzszünetekhez és a terrorszervezetek erősödéséhez vezettek. Csupán egy ma reggeli epizód: felrobbantottunk egy mecsetet, amelyben rakétákat és egyéb fegyvereket raktároztak. Mert az emberi élet tudvalevőleg nem számít - esetleg propagandaeszközként és élő pajzsként, de még a szent helyeik sem elég szentek számukra…
Ez egy teljesen más világ, amit a mi európai neveltetésünkkel nem is érthetünk, mert nem érthető.
***
Sokkal érdekesebb hír: a zseniális izraeli találmány, a VASKUPOLA még a humusznál (csicseriborsó krém) is népszerűbb lett a világon. >>>>
Ebben a mostani fegyveres konfliktusban emberi életek százait mentette meg! Talán megkaphatná a technológiai Nobel-díjat? Bár nem hinném, hogy van ilyen.
Feltalálója az 1962-ben született mérnök-alezredes, Danny Gold, akinek a szerénysége még a szellemi képességeinél is nagyobb.
Egyetlen ilyen elektronikus szerkezet 50 millió amerika dollárba kerül, és éppen a tegnap helyezték üzembe a nyolcadikat.
Így történik egy ellenséges rakéta megsemmisítése. (Ha jól láttam, a klip 50,000 dollárról beszél, ez tévedés, leellenőriztem.)
Egyre aggasztóbbak a hírek és hatástalannak tűnik minden figyelmeztetés.
A fanatikusoknak az emberek élete nem drága, a fegyverkereskedők
pedig csak a profitot látják, a rettegő lakosságot nem.
Békés napokat kívánok.
Lám-lám, képeket se tettem fel, ti se írtatok, sőt be se néztem a topikra, mert túlcsordult a pohár és átestem a ló másik oldalára, majdhogynem a közönybe. Mindenféle szempontból. Keresem a megfelelő kifejezést: média-ártalom? Hírmérgezés?
Június 12-től, pontosan egy hónapja, azóta, hogy elrabolták a három fiatal fiút, szó szerint a hírforrásokon csüngünk és aggódunk, haragszunk, felháborodunk, értetlenkedünk - nem tesz ez jót se az idegeinknek, se a lelkünknek.
Ami engem illet, tulajdonképpen elmondhatom, hogy kitűnően működik a védekezési mechanizmusom - alszom, öntudatlanságba száműzöm magam, úgy, hogy a kálciumon és a D-vitaminon kívül semmiféle gyógyszert nem szedek. Magam sem értem.
No, eleget írtam magamról. Még csak annyit, hogy körülnézve a hírek világában, eléggé csendes éjszaka volt. Maradjon ilyen továbbra is!
És tudjátok mit? Inkább képeket keresek, hiszen maradt egy csomó: néhány jeruzsálemi, a szombati és vasárnapi kirándulásról, illetve sétáról, sőt még a Hecht parkból is.
Tekintettel a kialakult helyzetre csak a közeli piacra mentem vásárolni a mai ételhez való friss zöldségeket. Ez nem szép piac, de minden zöldség és gyümölcs tiszta, semmi sem földes és sáros, tehát a tisztítás nem büntetés, hanem mint a tv főzőműsoraiban, egy előkészítő művelet.
A gyerekek már morognak, hogy visszahízzák leadott kilóikat ittlétem alatt, mert muszáj nekik enni.