Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot! (itt 2 fok van és esik)
Kezdem a végétől: titokzatos hangulatú lett a kert. Nagyon kellemes, szép! Még jó, hogy vagy te, aki még vele élvezi.
Mikor kimozdulok és élményben van részem, mindig megírom. Általában csak a legközelebbi boltokba látogatok a napi szükségeseket beszerezni, és mindennap egyformán telik. Haladok az angollal. Ez a kurzus, valóban, sokkal hatékonyabb, de jó, hogy már volt alapom, amire építsek. Azonkívül olvasok, amikor csend van. Ha nem, akkor játszom.
A Tolsztoj FELTÁMADÁS c. könyve lenyűgözött. Nagyon örülök, hogy újra kezembe került. Igaz történetek köré épül a cselekmény.
A tanárnőt, nem is igazán tudnám meglátogatni időhiány miatt, meg aztán, mint már mondtam, nem én vagyok az az ember. Gyere el, valahogy felkutatnám, hol lakik (de nem lenne egyszerű) és veled meglátogatnám.
Örvendek, ha "személyesen" beszélsz velem, én is mindig azt teszem. Jóformán kettesben vagyunk.
Nagyon örvendek, hogy hagyományt csináltatok a náháláli sétákból!
A kínai masszázshoz sok kikert kívánok!
Az imént említett kerti fények. A negyediket Y. küldte a tegnapelőtt. >>>>
A továbbiakban még lesznek képek, csak időm is legyen!
"Mindig várom, hogy valaki írásra ihlessen."
Tudom, ismerlek, van benned bőven kezdeményező képesség, azonkívül kreativitás - nosza, használja hölgyem! (Még mindig nem hunytam szemet afölött sem, hogy nem látogatod meg a tanárnődet, pedig annyira szép és nemes cselekedet lenne és mindkettőtöknek különleges élményt jelenthetne. A csoda vigye azt az eltúlzott szerénységedet! És ne gyere nekem azzal, hogy Te más vagy! 
)
Elnézést kérek, ha túlságosan személyessé teszem a beszélgetést, nem is választ várok, hanem tettet.
Na! Napok óta a begyemben volt - elmondtam hát!
***
A hétfői napomról még nem is meséltem, pedig még a náháláli sétát se hagytuk ki. Nem lett sikerélmény, elég rossz eredményt értünk el, de nem is a rekord, hanem a kitartás a lényeg, ugye? Volt azonban hétfőn egy másik élményem is, kisinassá váltam, mert Y. a fejébe vette, hogy esténként kivilágítja azt a csodaszép kertet. Kikérte a tanácsomat, ugyanis néha dr. Haust játsszunk - emlékeztek a sorozatra? A tanácskérés ugyanazt jelenti, mint a film főszereplőjének eseteiben: vitaalapot, vagyis az úgynevezett konstruktív vitát. A bejáratnál már elhelyeztünk néhány világítótestet, gyönyörűen mutatnak a megvilágított lombok. Készítettem néhány fotót és a héten Y. is küldött egyet a folytatásról. Nagyon szép lesz! Azonnal felteszem ide is, csak butítani kellene.
Sok-sok kép született az elmúlt napokban, nagyon szép és igazán kellemes az időjárás. Többnyire éjszaka esik, nappal tombol a napfény és időnként szépséges felhőkisasszonyok sétálnak az égbolton. Még mindig van valamennyi munkám, ha befejezem, de talán a munkaszünetekben is, ellátogatok ide, hadd lássam, hogy hátha-hátha bekövetkezik egy kis pezsgés.
Jó reggelt!
Máris jobb egy kicsit, és nem, Tanaria, nem lesz belőle újabb műtét, hanem egy újabb sorozat kínai gyógymasszázs, kerül, amibe kerül. A biztosításom máris fedezi hatvan százalékát, a többit valahogy majd előteremtem. Jövő héten bele is lendülök, újabb feladat, újabb időrablás, ezért is telik el egy-egy nap, hét, hónap olyan viharos gyorsasággal.
Hiszen máris decemberben vagyunk! A nemrég érkezett kolozsvári újságkivágás gyönyörű - igaz, nagyon szomorú - Áprily-versrészletet is tartalmaz, ismertem, és az utóbbi napokban mindegyre mondogatom magamban:
Jó barátok, ismerősök,
hogyha jönnek bíbor őszök.
nézzetek fel majd az égre,
égen úszó vadlúd-ékre,
s ezt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
s most ott száll a V-seregben,
hangja szól a fellegekben.
Mindenkinek szép napot!
Óóó! Nagyon sajnálom! Akkor most megint műtét lesz? Ha engem kérdezel (tudom, hogy nem teszed), akkor ne halogasd, ahogy lehet szánd rá magad.
Saját magamra nem szoktam ráírni, csak, ha tényleg van mesélni valóm. Mindig várom, hogy valaki írásra ihlessen.
Ismerlek, tudom milyen vagy, de vigyázz magadra kérlek, hiszen csak egy van belőled (is)!
Leírhatom, hogy tegnap is ma is egy-egy félórára kisütött a nap.
Jó reggelt!
A tegnap is elszaladt, topik-nyomok nélkül. Mentségemre szolgáljon, hogy nagy fájdalmakkal kell megbirkóznom, olyan erősekkel, hogy talán a 95-nél tartanak, ha százas skálán mérjük. Valamikor a nyolcvanas évek elején voltak hasonló, teljesen lebénító panaszaim, műtét lett a vége. Most visszatértek ugyanazok a panaszok, igaz, akkor az orvosom csak tíz év garanciát ígért, de pontosan 34 lett belőle. Így is nyertem 24-t, sőt még több is lehet belőle, ha alábbhagynak.
Tegnap délután-este végigkínlódtam másfél órát az én drága és szőrnyű raplis Klárikámnál, de a buszról már nagyon nehezen szálltam le, hogy a 84 lefelé lépcsőről ne is beszéljek. Aztán találtam egy jó pozíciót és még aludni is tudtam! A két cica körülölelt, honnan bennük ennyi együttérzés? Vigyáztak rám - úgy tűnik fontos vagyok nekik.
Ma itthon maradok, nem megyek Klárihoz, bár cseppet sem örülök a bennem lévő lelkifurdalásnak. Aztán meglátjuk, hogyan lesz tovább.
Így tehát magamnak elviselhető, nektek pedig nagyon jó napot kívánok!
Szép estét!
Elszaladt ez a nap.
Jó kedvűnek tűnsz, örülök neki.
Köszönöm a kiegészítést Otíliával kapcsolatban. Érdekes volt!
Muszika a nappali asztalán pihen és azt üzeni a tekintete, az a gyönyörű szeme, amit "rádakaszt", hogy: Megint elmész, mert mindig itt hagysz.
Furcsa nagyon az egész, az ultraortodox zsidók életfelfogása. Ma elolvastam. Nem akarom kommentálni, mert nem értem őket, de az tényleg nem méltó, hogy elfogadják a segítséget az államtól.......
Na, végre! Már kezdtem aggódni a levél miatt. Furcsállom a módot, ahogy megérkezett, de mindegy, fő, hogy megkaptad!
Mindenkinek jó éjszakát!
Szervusztok!
Ismét nagyon röviden:
Tanaria, már nagyon aggódtam, de ma végre megérkezett a november 10.-én postázott boríték! Repülőpostával 18 nap, ilyen még nem volt. Felpattant a boríték ragasztása és nyitottan érkezett, de benne volt a várva-várt újságcikk! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm!
Alsórákosi-Marika, köszönöm a leveledet és a képeket, rövidesen válaszolok.
Most pedig dolgozom tovább.
Szép estét kívánok!
Szépjóreggelt! (Így, egyetlen szóban mintha többet mondana, nem?)
Megint jó nap van mögöttem és az előttem lévő is annak ígérkezik. Mielőtt elindulok, még felteszek egy képet, tegye vidámmá a napotokat! Vajon mit mond Muszika tekintete? No? >>>>
Ady barátságát Itókával én nem csak szépnek tartom, inkább természetesnek. Egy magyar és egy román barátsága volt, két kultúremberé, akik - nem mellékesen - ugyanarról a vidékről származtak. Szintén nem mellékesen: Marchiş Otilia újságíró és Anatole France titkárnője volt azokban az években. A szoborcsoport mindenképpen példamutató, bár Nagykárolyban ez ugyancsak természetes. Még egy nem mellékes körülmény, hogy a költségeket Marius Mold nevű üzletember állta, aki Zs. baráti köréhez tartózik, én is ismerem. Szintén román ember.
A Meá Seárimban élő ultraortodoxok nagyon-nagyon szélsőséges irányzatot képviselnek, teljesen különálló csoportosulásban élnek. Nem ismerik el Izraelt, amely mégis eltartja őket. Erről elég részletesen ír az általam is betett link. Többnyire magyar nyelvterületről származnak, sok magyar szót hallani az idősebbek között. Nem ivritül, hanem jiddisül beszélnek, a héber szerintük kizárólagosan a Szentírás nyelve lehet, ahogyan Izrael Állama is csak a Messiás eljövetele után jöhet létre.
Legyen szép napotok!
Belenéztem a Méa Sheárimba s ott ragadtam. Ez egy külön sziget. Érdekes. Az embereket nézve London jutott eszembe, ott is így néznek ki a férfiak, nők, gyerekek... Ott is külön negyedben laknak... Ide még visszatérek, mert most nincs időm az egészre.
A nagykárolyi szoboravatást megnéztem már előtte a fb-n. Tetszik a szoborcsoport. Nagyon szép Ady barátsága a román nemzetiségű Marchis Otíliával, kedvesnek találom a becenevét, Itóka.
Nem kommentáltam, de elolvastam.
Használd egészséggel az új szemüvegeket!
Nagy élvezettel olvastam soraidat barátaid izraeli kalandozásairól. Az biztos, aki egyszer oda eljut, sosem felejti el és nem is hagyja közömbösen, ha hall, olvas vagy lát róla!
Már az este olvastalak, de a telefonról nem sikerült belépni, mind azt mondta, hogy nem jó a jelszavam. Na, hallj oda!!!
Mindenkinek szép napot! Apropó mindenki, remélem Margaret is jól van!
Szervusztok, jó reggelt!
Tegnap este örömmel olvastam, amit írtatok, de hosszú válaszra már nem futotta az erőmből.
Most is csak röviden. Tanaria, jaj, nagyon haragszom!
Hiszen nem éreztem én szemrehányásnak, hogy nem mentünk fel az Olajfák hegyére, és ha annak éreztem volna, biztosan megmondom! Csak tényleg sajnálom, hogy vannak korlátok, amiket felelősségérzésből sem léphetek át…
Alsórákosi-Marika, Te igazán a lényegre törtél, és neked köszönhetően rövid, de velős útirajzot olvashattunk. Jót nevettem, hogy rokonaid megtalálták azt a helyet, amelyet bizony senkinek sem javasolok, mert minden ellen van, amit ebben az országban közel hetven év alatt létrehoztak. A Meá seárim (Száz Kapu) negyedről van szó. A link - ha van rá türelmetek - mindent megmagyaráz. És nem, bizony nem ismerek senkit, aki ide tartozna, nem is büszkélkednék vele. Egyetlenegyszer jártam benne, még a kilencvenes évek elején, szervezett kirándulás keretében, először, de biztosan utoljára. Színfoltként azért érdemes megtekinteni, kis középkor a 21. században.
Látom, hogy a nagykárolyi linket sem vette észre senki, legalábbis nem reagált rá. Kár.
No én továbbállok egy házzal. Ma Timrát következik. Tegnap mégis egyedül utaztam, Kriszti nem érezte jól magát és a picinyem se. Nem is maradtam sokáig, Moka sírt is, amikor eljöttem. Ballagtunk éppen a közeli buszmegálló felé, amikor "valaki" megelőzött. Kifúrta magát a kerítés résén és utánunk jött. Úgy megijedtünk, hogy esetleg máskor is megteheti! Ja, és van két új nagyon klassz szemüvegem! Egyikkel pont úgy nézek ki, mint egy maffiavezér nagyanyja!
Szervusztok
!
Folytatom az úti élményeket: Pénteken reggel elmentek reggelizni a Mea She'Arim negyedbe és betértek egy sarki kávézóba. Meglepetésükre a tulajdonos nő 2 éves korában Kolozsvárról került Izraelbe, a testvérével, aki akkor talán 11-12 éves lehetett. Ibike talán ismerheted is?
Utána elmentek a Yad Vashembe és az utolsó járattal visszamentek a városba és kikötöttek a Sirató falnál. Annyira lenyűgözte őket a fiatalok zenés-táncos programja, (derekukon a fegyverrel!) hogy órákra ott ragadtak, séta gyalog a szállásra.
A szombatot az Olajfák hegyén és a városban töltötték.
Vasárnap már utaztak vissza Tel Avivba és haza. Hoztak nekem a világ legjobb avokádójából és az óriási méretű friss datolyából.
Hozzám hasonlóan "beleszerettek" Izraelbe, ha a gyerekek nagyobbak lesznek visszamennek hosszabb időre, "ízelítőül" ez nagyon jó volt
!
Remélem minden idelátogató jól van és nem telepedik rá a hangulatunkra a mindennapos szürkeség
?
Hinnétek, 5 hét és vége az évnek, miért öregszünk ennyire rohamosan
?
Ibike, nem kellene néha behúzni a kéziféket
? Túl sokat vállalsz magadra
.
Szép napot!
Jaj, Szigal, már akkor, ott megértettem és be is láttam. Sajnálom, ha felhányásnak érzed, ne tedd, mert nem az!
Csak örülök, hogy más is, aki régi ismerősöm is, annyira élvezi ezt a látogatást, mint én, és képein keresztül újra élem az élményt. Nem tudom a látogatása módját. Szerintem ismerősökhöz ment.
Örvendek, hogy hármasban töltitek a mai napot!
. reggelt!
Játszadozik velem ez az NLC, tréfás kedvében van, harmadszorra tudtam csak belépni.
Tanaria, nincs miért bocsánatot kérned. Amúgy jó okom volt, hogy nem mentünk fel az Olajfák hegyére. (Jé, éppen kedves látogatóm érkezett: egy Mátyás-madár szállt a szemben lévő oszlopra, kíváncsian benézett, majd jobb dolga akadt.) Akkor el is magyaráztam, és különben is, Jeruzsálemre több napot kellett volna szánnunk. Majd legközelebb…
Nagyon sajnálom, hogy nem nézhetem meg a képeket, de ezért biztosan nem fogom A. A.-t ismerősnek jelölni. Tudja ez az FB, hogy ki nem állhatom!
Még mindig nem derítetted ki, hogy magán-, vagy csoportos kiránduláson vesz részt?
Ma zsúfolt napom lesz, Klárika után találkozom Krisztivel és együtt utazunk Holonba, én a szemüvegekért és mindketten a családi együttlétért. Késő este jövünk csak haza, holnap pedig Timrát következik. Munka mindezen kívül is van bőven, csak győzzem!
Tegnap kedves hírt kaptam Nagykárolyból, ahol éppen egy hete avattak szoborcsoportot, így tisztelik a hely kultúrtörténeti hagyományait. A város másik - kissé elfelejtett - szülöttének állítanak emléket, Ady párizsi évei egyik kísérőjének, Itókának, Bölöni György Otília nevű feleségének. Lásd: Bölöni - Az igazi Ady című könyvét, amelynek azt köszönhetem többek között, hogy Adyt nem az irodalom óriásaként, hanem hús-vér emberként tisztelhetem azóta is.
Megint sok képem gyűlt össze, és megint nincs rájuk időm.
Szép vasárnapot!
Bocsánat: Olajfák hegye
Jó éjszakát!
Most látom a fb-n, hogy a régi osztálytársnőm tegnap Jeruzsálemben volt. Más képeket tett fel mint én, mert ők felmentek az olajfák hegyére. Gyönyörű a lelátás! Aztán lent folytatja. Jó, mert nagyon át tudom érezni az élményeit!
Szép napot mindenkinek!
Örülök a tegnapi szépen töltött napodnak. Még sok ilyent!
Csak nem a fagy (
) miatt öltöztették fel a pálmákat?
Klárika hogy fogadott a kihagyott nap után?
Szervusztok, jó reggelt!
Nagyon elszaladt velem a ló, már lassan semmire sincs időm, és ami mégis nagyon fontos, az is halasztásra kerül.
Van összesen 10 percem, lássuk, mi fér bele. Tanaria, köszönöm a kezdőbetűket, de nem sokra mentem velük, mert csak a borítóképét csodálhattam az illetőnek, a többit csak az ismerősei láthatják. Kár, mert tényleg kíváncsi vagyok.
Ugyanúgy kíváncsi vagyok Alsórákosi-Marika kb. egy hete halogatott beszámolóira, de eddig hiába vártam…
Tegnap a város régi központjában találkoztam a barátnőmmel és nagyon kellemes élményben volt részem. Összeállt három "old boy" és remek hangulatot teremtettek a járókelők számára. Meghatározták az egész napomat.
Erről szólnak a képek, no meg az utca hangulatáról. A negyedik képen furcsa zoknit húztak a pálmafák törzsére. Majd kiderítem, hogy mi célt szolgálnak. >>>>
Remélem, hamarosan újra jelentkezem. Most indulok Klárihoz.
Persze. A.A.
Jó reggelt!
Írtam egy hosszút és elegánsan elküldtem az űrbe. Jól vagyok, csak időm nincs, és mennem kell, baráti találkozásra, de majd jövök.
Hozok majd néhány derűsebb képet, hogy elhessentsem a ködöt és a sötétséget.
Olyan kíváncsi vagyok azokra az emlegetett képekre, fogalmam sincs, hol keressem. Megkaphatnám az illető nevének kezdőbetűit? Kérem szépen… A többit bízd rám, Tanaria!
Jó reggelt!
Remélem, mindenki egészséges!
Agyamra ült a köd és a sötét.
Szép napot!
Jártam erre, miattam nem kell zsörtölődni, ugye?
Isten adjon neked erőt, egészséget az új munkádhoz! Kitartást már születésedkor kaptál.
A volt osztálytársnőmmel most csak a fb-n vagyunk ismerősök. Ott láttam meg, nagy örömömre, az izraeli képeket. Eddig a Bahai-kert volt, a haifai Delfin és több ismerős hely Haifáról és Tel Aviv. Érzésem szerint Haifán van a szállása.
osztálytárnője - társnője.
Elnézést, siettem.
Szervusztok, jó estét!
Nahát-nahát, most mit is mondjak? Zsörtölődjek? Azért se!
Ma egész nap itthon voltam, mert zuhogó eső ürügyén lemondtam Klárikát, akihez délután kellett volna mennem. Úgy esett, hogy a megállóig biztosan bőrig ázok, így inkább nem kockáztattam. Aztán vége is lett, és már vissza is jöttem a szupermarketből, ahová mindenképpen elmentem volna. Kíváncsi vagyok, mit szól holnap Klárika, mert nem vette fel a telefont, így a szociális munkással közöltem mai hiányzásomat. Szegénykém, biztosan nem örült…
Jó napom volt, mert megint érdekes munkám lesz, máris tele vagyok ötletekkel. Órákig beszéltünk telefonon azzal a zseniális professzor asszonnyal, aki a munkát irányítja és nekem csak ici-pici részem lesz benne, viszont annál izgalmasabb. Kutatómunka és a végén talán könyvalakot is ölt. Csak legyen erőm és egészségem, meg kitartásom. Nem pénzes munka, teljesen önkéntes alapon dolgozunk majd, és ettől még szebbnek ígérkezik.
Meg akartam kérdezni Tanariát, hogy volt osztálytárnője magán-, vagy szervezett kiránduláson vesz részt? Hány napig lesz itt? És azt is, hogy melyik város piacát látogatták meg? Ugyanis mindegyik más és más. A miénk itt Haifán talán a legjellegtelenebb, vannak ennél sokkal érdekesebbek és sajnálom, hogy kimaradtak a programjainkból.