Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szervusz Margaret!
Úgy gondoltam a vers tetszett neked is. Nem?
Csúfság, amit velünk tesz a nlc. A végén még mi örvendezünk, hogy ennyire is megy.
Szervusztok
Csak a virag ment at, Ibike levele eltunt.
Frissitest kertek , halvany gozom nincs hogyan kell intezni.
Tanaria,tudod miert kuldtem a viragot?
Szervusztok, jó reggelt!
Én még mindig nagyon lelkesedek, és egyre inkább rájövök arra, hogy milyen buták voltunk fiatalabb korunkban, mennyire nem érdekeltek az igazi, vagyis inkább a most igazinak vélt értékek, mennyire nem figyeltünk a patinás utcák rejtett titkaira és tulajdonképpen nagyon felületesen éltük napjainkat.
Ezerszer elmentem a könyv egyik alakjának, Áprily Lajos feleségének gyermekkori háza előtt a Híd utcában, és fogalmam sem volt, hogy kik járhattak ott előttem, de nem is érdekelt! Azt sem tudtam, hogy melyik is az a Híd utca, csak most kerestem rá. Te biztosan tudod, Tanaria! Számolgatok, gondolkodom, emlékezek, és még az is lehet, hogy éppen ott, abban az üzletben ajándékoztál meg egy szép táskával, ahol a családfő szűrszabósága lehetett. (Még a szűr szót is csak az irodalomból ismerem.) És egyenesen megszégyenít ez a fiatal író, aki mindezt már tudja és nem kell megöregednie ahhoz, hogy régmúlt idők kincseit keresgélje…
Még a feléhez sem jutottam, és minden oldal újabb és újabb örömöket hoz. Nehéz most megbocsátanom magamnak, hogy kolozsvári életem öt éve alatt mennyire tudatlan voltam és mennyire vakon jártam a kincses város utcáit…
(Ismét Klárika a program, aztán olvasok tovább. Kicsit mérges vagyok, mert benne vagyok a lendületben, de a tegnapelőtt kért vizsgálatokra csak december 7.-én kerülhet sor, akkorra találtam a legközelebbi időpontot. Persze, ha eddig vártam, most mit is akarok?)
Szép napot kívánok és mindenkinek ajánlom ezt a csodálatos könyvet, Gerlóczy Márton regényét: Mikecs Anna Altató - megtévesztő a címe, pedig egy négyéves kislánynak a neve, akit Áprily kicsi virágnak nevezett… És akiből árnyék lett.
(A melléklet nem ugyanaz, mint az előző, de legalább annyira érdekes.)
Jó reggelt!
A tegnap épp írni akartam, mikor a laptop képernyő mérete kiszökött a keretéből. Nehezen lehet kinyitni, alig áll meg.
Úgyhogy elment a kedvem az írástól. Aztán most, miután aludtam rá egyet, úgy gondolom megvárom a decemberi fekete péntekeket, és veszek majd egyet akciósan.
Már előtte megnéztem a Gerlóczi könyvet aneten, lehet megvan a Gaudeamusban.
Igen, aláírom, nagyon nyitott, barátságos embereket láttam úton, buszon mindenütt. A hangulat laza!
Magyarországon három és fél éve voltam, igaz csak Kecskeméten. Ott sem volt semmi rossz érzésem, sőt.
Csináld végig a szemvizsgálatot, jó, hogy nekikezdtél. Rám is nagyon ráférne egy ilyen alapos vizsgálat. Majd. Nem is tudom itt van-e ilyen.
Margaret, köszönöm a virágot!
Mindenkinek szép napot!
Szervusztok!
Most már az időérzékemet is teljesen elvesztettem, reggel óta megállás nélkül olvasok, azelőtt pedig bele az éjszakába, és azt hiszem kevés ilyen jó könyvet olvastam eddigi életemben.
Sajnos mindjárt indulnom kell, és Tanaria, neked különösen ajánlom, szerezd meg, mert benne van Kolozsvár (is), a XX. század, a költészet és művészetek és olyan asszonyi sorsok, hogy csak gondolkozom, hogyan tudta mindezt egy mai fiatal író, még jóval innen a negyvenen így megírni? Most éppen egy olyan részletnél hagytam abba, ahol újabb ismerős jelent meg, a pici Anna nevű lányunoka Szabó T. Attila professzorom egyik hajdani karácsonyán! Ugyanaz a költő Szabó T. Anna, Dragomán György felesége, akiről már többször is esett itt szó!!!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt van a kezemben, mert ennél jobb olvasmányélményben nem sok részem volt!
Elnézést, Istent nagy I-vel kell írni és úgy is írtam, csak túl hamar engedtem el a Caps Lock gombot.
Azt is akartam még írni, hogy ma elkezdtem egy vizsgálatsorozatot, látással kapcsolatosat. Remélem lesz türelmem végig vinni. OCT, glaucoma test, pachymetria-vizsgálat (szaruhártya vastagság?) meg hasonló finomságok. Mindezt csak azért kezdtem el, mert egyre érzékenyebben reagálok az erős fényekre és még a végén egyebek is kiderülhetnek. Remélem, hogy nem, és még azt is, hogy el is végzem ezeket a vizsgálatokat. No és még optometrikushoz is el kell mennem, szemüveget kellene cserélni.
Azért is nem írtam ma, mert ki kellett várnom, hogy helyreálljon a látásom a pupillatágítás után.
No és itt van egy olyan terület, amelyhez cseppet sem értek, de jó!
Most viszont késő van és jó éjszakát kívánok.
P.S. A dubaji könyvhöz
is hozzászólok majd, ismerem a szereplőket, szerzőket, Váli Éva felettem járt egy évvel.
Jó estét kívánok!
Igazán szép ez a vers, Tanaria, és ami nekem leginkább lejön belőle, az a félelem érzése. Beleértve a hideg verítéket is.
Emlékszem 1956-ra (11 éves gyerek voltam, akit akkor is minden érdekelt) és az évek során - itt Izraelben - sok olyan rendezvényen vettem részt, amelyen ez volt a fő téma. Az 50. évfordulón és tavaly is, a 60.-on. Olvastam is róla, rengeteget, Nem akarok most mélyebben belemenni, de mindig felemás érzéseim voltak, ha szóba került, mert a kezdeti hősiességet megtorlások és szörnyű atrocitások követték. A büszkeséget felváltotta a szégyen… Visszatérve a versre, és a benne domináló érzésre, a félelemre, elmondanám, hogy Zs. barátnőm szerint ez az érzés hatja át az embereket ma is. Tudod, ő most jött Budapestről és nagyokat lélegzik itt, a mi cseppet sem békés vidékünkön.
Ma reggel, éppen Klárikánál voltunk, amikor megszólaltak a szirénák. Nem hallgattam híreket a tegnap, de feltételeztem, hogy légvédelmi gyakorlatról lehet szó, és Klárika is szólt, hogy bejelentették a rádióban. Erre hív Kriszti, ugyanazzal. Pedig közben tettem a dolgomat, és ha a riadó netán - isten ments! - valódi is lett volna, akkor sem esek pánikba. Néha magamnak sem tudom megmagyarázni és Zs. sem, hogy ez miért van így, de itt félelemről, szorongásról szó sincs. Te is tapasztalhattad ezt a felszabadult légkört, Tanaria.
Lám-lám, ilyen hosszú értekezést váltott ki belőlem ez a vers. És ismét rádöbbentett, hogy valamikor jól döntöttünk. Pedig itt éltem át már két háborút és nem volt bennünk rettegés…
Persze, nem szabad általánosítani se itt, se a mai Magyarországon, 61 évvel 1956 után… Csak az emberek nemigen változnak. Sajnos.
Köszönöm, Tanaria, a vers ezeket váltotta ki belőlem, és ez így jó!
Szép napot!
Találtam egy szép verset:
NAGY LÁSZLÓ: VARJÚ-KOSZORÚ
Sortüzek döreje szédít,
szív szakad és vakolat,
gyász-szalagok közt az Édes
már megint sírva fakadt.
Fél a fű, a vézna füst is
ijedten legöndörül,
félelem dobog a házban,
a tájban körös-körül.
Fekete bársony-koloncok
örvényét veti az ég,
varjú-koszorú fölöttem,
rajtam hideg veríték.
Tegnap lett volna ideje, de ma találtam rá.
Szép napot!
Élmény volt olvasni az interjút, nagyon izgalmas!
A legjobb érzés számomra, ha vannak olvasnivalóim, gondolom neked is jó érzés. Mostanában a saját könyvespolcunkról válogatok. Most épp a Váli Éva és fia, Csongor könyvét olvasom: Dubaj, ahol a madár is izzad címűt. Érdekes.
Szerintem nem számít, ki a hibás, lényeg, hogy nem láthatom a fb.-n feltett képeidet, de te az enyéimet, igen. Pedig nekem nincsenek olyan minőségű és mennyiségű képeim. . . És a laptopom rohamosan öregszik...
Jó reggelt!
Majd mindjárt megértitek, hogy miért nem jöttem vissza tegnap este.
Történt ugyanis, hogy múlt szerdán végre hazajött Zs. barátnőm, két hónapnyi unokázás után. Tegnap sikerült összehoznunk a nagy találkozást, így közel három órán keresztül üldögéltünk azon a padon, az Idősek háza előtt, ahol veled is találkoztam néhányszor, Tanaria. Nem fogytunk ki a szóból, jaj, annyira hiányzott! Nagy szatyorral érkezett. vajon mi volt benne? A négykötetes Európa közepén, amit egy antikvárium hátsó raktárának egyik félreeső polcán találtak meg - mint egyetlen létező sorozat-példányt! Ennek második kötetét olvastad. Nagy élmény lesz sorban olvasni mind a négy kötetet, de ez később történik, ugyanis egy 2016-os Gerlóczy Márton kötet (A csemegepultos naplója) és a frissen megjelent, várva-várt, ugyancsak Gerlóczy-kötet is velük érkezett: a Mikecs Anna Altató című. Ez utóbbit kezdtem el olvasni, mélyen bele az éjszakába!
Sajnos mennem kell, mert hív a timráti munka, de legszívesebben folytatnám az olvasást, mert visz, sodor, repít a történet! Tartok tőle, hogy bekerül a legjobb könyveim listájába, ebben is az első tíz közé! Mindenki közelinek tűnik a könyv szereplői közül csekély irodalomtörténeti ismereteimből, és úgy bolyongok a könyv lapjain, mint egy rég látott település utcáin. Lenyűgöző ennek a fiatal írónak a tehetsége és alázata, ahogyan a nagy felmenők alakját elénk varázsolja nagyanyja és dédanyja naplói, levelei nyomán. Remekmű. és remélem felkerül a magyar bestsellerek listájára.
Találtam egy nagyszerű interjút a szerzővel, érdemes elolvasnotok!
***
Tanaria, igyekszem betartani ígéreteimet. Az FB-s gondok viszont, nagy valószínűséggel nem nálam vannak! Majd idejön Gabika és akkor többet mondhatok.
Nincs mit megkérdeznem, mert más ismerőseim jelezték, hogy látják, és van aki kedvelte is. Azért meg fogom kérdezni Gabikától, hogy mi az ő véleménye. Többek között ő is kedvelte a tegnap feltett képeimet. Majd este, mert most el kell mennem, majd jövök.
Hú, szenzációs napom van ma. Természetesen ezt is elmondom. (és balról el.)
Szép vasárnapot!
Remélem, mindenki jól van!
Itt még mindig tart a vénasszonyok nyara.
Nincs semmi új a fb oldaladon. Kérdezd meg a technikusodat, hogy miért van ez? Hiába próbálkozol mindig ugyanúgy, nem jelenik meg.
Újra felkeltetted a kíváncsiságomat, félek, hogy megint hiába....
Szép vasárnap-reggelt!
Csak jelzem, hogy vagyok. Több mint egy hete foglalkoztat egy téma, ha elég információm lesz róla, veletek is megosztom. Csak sajnos képek nélkül. Olyan téma, ami csak úgy szembejött velem, hálás vagyok érte a sorsnak. Csak annyit, hogy egy nőről szól, aki 500 évvel ezelőtt élt, és akár el is mehettem volna mellette, mármint a téma mellett. Igazán kár lett volna. Alig várom, hogy elmesélhessem.
Tegnap feltettem néhány képet az FB-re, visszajelzést kérek, ha esetleg láthatóvá váltak volna. Ketten már jelezték, hogy igen.
Számunkra újabb hét kezdődött, ez sem lesz unalmas. Indulok Klárikához, aztán baráti találkozóm lesz, majd vásárlás stb. Valamikor majd jelentkezem, addig is viselkedjetek az elvárásokhoz méltó módon!
Nagyon örültem neked, Margaret. Látom komolyan készültök a télre.
Köszönöm kedves üdvözletedet!
Örülnék, ha hamarosan újra jönnél, mesélnél.
Margaret-Marika, drága vagy, hogy máris megnyugtattál. Csupa jó és hasznos elfoglaltságok várnak rád, majd azt is meséld el, hogy miket vásároltatok a lánykáddal, persze csak akkor, ha nem titok.
Mindig szeretettel várunk ide, de ezt Te nagyon jól tudod!
Egy egész csokorral küldenék!
Szervusztok,
kellemes hetveget kivanok!
Koszonom Tanaria es Ibike,hogy gondotok ram.Nincs szukseg aggodalomra,itt faj ott fajon kivul nincs mire/kire panaszkodnom.
Nagyon elvagyunk foglalva a kerti munkaval,mielott a tel bekoszon.Kocsim keszen all,olaj csere /gumi csere.Eleg sok egeszsegugyi appointmentek kovetkeznek a kovetkezo hetekben. A karacsonyi vasarlast sem felejthetem. Hetfon lanykammal egesznapi vasarlas van tervben.Az idojaras
mar bizonytalan.
Szervusztok, jó reggelt!
Egyik kedves, sajnos már hűtlenkedő topiktársunktól kaptam az FB-n egy kedves kis Kányádi-verset, csupa zene minden szava:
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
Évekkel ezelőtt őt is Nobel-díjra jelölték, az egyik ajánlás még benne van a számítógépem adattárában. Van annak már jóval több, mint tíz éve. Mint tudjuk, nem kapta meg, pedig az én nemzedékem számára mindig a legkiválóbb költő, emberileg követendő példa marad.
***
Nemsokára indulok, "indulászok"
, ahogyan Y. kollégám mondaná, aki - már annyiszor meséltem - hat évesen jött az országba és egészen sajátos, mondanám kreatív módon őrzi anyanyelvét. Ma is Klárikánál van jelenésem.
További szép napot!
Úgy, de úgy szeretném már képekkel fellendíteni a topikot, mert csak gyűlnek, egyre gyűlnek a képek, és az NLC-t illetően egyre szkeptikusabb leszek. Tanaria naplementéi is érdekelnének, mert a telefon éppen annyit ad vissza, amennyit kell. Talán?
Alsórákosi-Marikának azt üzenem, hogy már a képregényei is hiányoznak, szövegekről ne is beszéljek, például a legutóbbi élményei a pártkányi Simon és Juda vásárról… Margaret-Marika elhúzódó hiánya mindig aggodalmat ébreszt bennem (is)…
Szép napot!
Ez szomorú vers, de szép. Anyukámnak is felolvastam, egy mosollyal jutalmazta.
Még mindig a gyönyörű őszi erdőt élvezem. Ritka-szép őszünk van. A naplementék is pompásak! Minden nap ajándék.
A bánatom csak az, hogy a telefon nem adja vissza a színeket.
Jó, hogy elmondtad a szerzőnek is, mert megérdemli, hogy örüljön!
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Kicsit szomorú ez a vers. de olyan ködös a mai reggel, hogy ez illik a hangulatomhoz.
***
Tegnap is elszállt az idő, Klárika se volt a legjobb formában, szenved, fájdalmai vannak.
Tanaria, én köszönöm, hogy tetszésedet ilyen szépen írtad le. El is meséltem a riport szerzőjének, ő is örült szavaidnak.
Tegnapelőtt egy kígyófiókával találkoztam, akár vipera is lehetett! Sötétszürke színe volt, le is fotóztam a mobillal, aztán véletlenül ki is töröltem. Fenyegetően emelgette fejecskéjét, és ott tekergőzött a házunk alsó teraszán. Cseppet sem féltem tőle. Jut eszembe: valamikor rengeteg mongúz volt a környékünkön, de már évek óta nem találkoztam velük. Kedden, miközben Timrátba repített a busz, megálltunk egyik stoplámpánál, és egészen az út szélén megjelent egy jól fejlett példány, zavartalanul táplálkozott, biztosan zsákmányra lelt. Netán kígyóra? Ő volt Rikki-Tikki-Tavi izraeli hasonmása!
Ma reggel viszont egy mátyásmadár köszöntött rám, kék szárnytollai csak úgy virítottak! Persze, nem róla álmodták meg a boldogság kék madarát…
Szép napot!
Nincs szavam rá, nagyon tetszett! S, hogy felismerhettem egy pár haifai képet, az már csak ráadás volt. A kezdés és a képekhez írt szöveg csak kiteljesíti az élményt. Nagyon köszönöm!
Jó reggelt kívánok!
Már több mint két órája talpon vagyok, de még mindig bamba állapotban, pedig nemsokára indulnom kell, hogy hová? Klárikához, természetesen, hiszen tegnap délután-este is nála voltam, és mikor hazaértem, nemsokára kezdődött az izraeli X-faktor. Vessetek rám követ, de én kedvelem a műsort, csak azon csodálkozom, hogy mennyire nem ismerik az emberek saját magukat, illetve mennyit hisznek magukról, és elég gyakran minden ok nélkül. Azért is kedvelem, mert ezt a lányommal szoktuk nézni és a cicák is betársulnak - csudajó így négyesben!
Még csak annyit, hogy a tegnap nagy revelációban volt részem, egy kedves barát jóvoltából. A fotóriport értékét emeli
, hogy a harmadik kép születésekor ott voltam a fotós mellett, sőt, nekem is van hasonló felvételem, mert azt a felejthetetlen látványt magam is megörökítettem. Timrát fölött történt, a Simron-dombon, talán két évvel ezelőtt. Érdemes elolvasnotok, szép az írás és a fotók is különlegesek.
Máris indulok, de előtte még nagyon szép napot kívánok nektek!
Ez a szám is jól mutat!
Mindenkinek szép napot!
No ez már a botrány tetőfoka, állandóan beíratják velem a jelszót, majd két-három szó után kirepítenek! Azt hiszem, most negyedszer próbálkozom, és minden alkalommal újra kéri a jelszót! Netán annak a jele lenne, hogy valaki(-k) éppen dolgozik(-nak) ezen a felületen? Éppen ideje lenne!
Ha egyáltalán…
***
Éppen arról szövegeltem,hogy milyen jó lenne látni Tanaria őszi képeit, mert feltételezem, hogy a csodás látványokat nem tartja meg, csak úgy, magának?
***
Tegnap, újabb érdekes (egyre érdekesebb) munkanap után, már az esti sötétben újra egészségi sétára indultunk, természetesen ismét Náhálálra! Tanaria gondolatát folytatva, tényleg különleges kapcsolatunk alakult ki ezzel a településsel, és azt hiszem, hogy kevés ilyen van ezen a világon. Legközelebbi látogatásakor remélem, hogy a barátnőmmel, de bármikor, bármelyiketekkel szívesen körbejárom - a tegnapelőtti vendégek is el voltak tőle ragadtatva -, ahogyan láthatjátok is egy-két hozzászólással előbb.
Igen, Tanaria, szép kerek szám, és mindannyian megdolgoztunk érte. Gratulálok és örülök, hogy te lettél a harmincezredik hozzászólás "gazdája"!
